Szerintem is belefér, de hozzáteszem, csak nálunk. Amcsiban a bluegrass-t teljesen elválaszották a country-tól, külön bluegrass rádiók vannak, külön bluegrass lemezkiadók vannak (lásd Sugar Hill), külön is vannak listázva a bluegrass lemezek az adatbázisokban, mivel teljesen különálló stílusként van kezelve.
Szerintem az ír, az bluegrass és a country nem hogy egyforma, de három teljesen különböző fogalom. Az igaz, hogy a country gyökereiben ott a bluegrass, de hangsúlyozom, hogy manapság ezt már mit sem számít. Ma, 2004-ben a bluegrass-t igenis egy különálló stílusként illik kezelni, minden téren.
Nem neked másoltam oda. A "más honlap" jelen esetben a kiadó. :)))))))))
A két műfaj különben nagyon is hasonló. Kérdezd csak meg Berki Tamás, neves jazzmuzsikust. :))) Szerinte az ír, bluegrass, country az tökegyforma. :)))))
Komolyra:
Szerintem kisszámú az a kör, aki ezt a fajta zenét hallgatja (vesd össze ezen topik életét, valamint a további 2-3 befagyott szálat). Bőven belefér. Szerintem (ezt hangsúlyozom, mert aztán itten észtetosztásnak tűnik).
350.000 CD és DVD adatbázisból tudok válogatni, nincs szükségem más honlapok információira. Amúgy pedig ha arra utalsz, hogy ami bluegrass az nem country, nos ezt már én is leszarom, mert nálunk ezt a kettőt állandóan összemossák.
Lásd ezen a Country nevű fórumon is rengetegszer volt téma a bluegrass, ami ellen semmi kifogásom, bár jobban örülnék, ha a bluegrass zenének külön fórumot nyitnának azok akik szeretik, mert a bluegrass és country két totál más fogalom, teljesen más zene, csak mint említettem állandóan összemossák őket. Főleg a mai country-val képtelenség összekeverni.
Má' megént kötekedek, de a belinkelt oktatóanyag nem fingerpickin'. ;)
You'll learn to handle a flatpick, play a basic scale, then master these techniques: accompanying songs in straight and waltz time; picking out melodies while strumming chords; adding bass runs, hammer-ons, pull-offs and other variations, and playing the famous bluegrass "G Run." Songs: "John Hardy," "Bury Me Beneath The Willow," "All The Good Times Are Past And Gone," "East Virginia," "Wildwood Flower," "Mama Don't 'Low," "Roll In My Sweet Baby's Arms."
A felsorolt nóták szinte kivétel nélkül bluegrass sztenderdek (ami természetesen nem árt a kantristáknak sem).
A www.homespuntapes.com-ról letölthettek mintát is a cuccról, hogy tényleg megfelel-e.
Látom nagyon bánt a dolog. Megpróbálok nem személyeskedni. ;)
1.) Nyilvánosan meghirdetett koncert volt (ha lejjebb lapozol a fórumban, megtalálod a meghívót). Nem hívott a kutya se. Mint zeneszerető ember vettem részt a megmozduláson, vettem üdítőt, ezáltal anyagilag is hozzájárulva az esthez. ;)
Szép dolog a születésnap, attól még avas mandulából készült a marcipán.
2 a.) Ez úgy működik, hogy odamész a technikushoz, és elmondod, mit szeretnél hallani. Pláne, ha (mint jelen esetben valószínűsíthető) te fizeted őket (lásd: piacgazdaság).
2 b.) Sértő, vagy nem sértő, dolgoztam eleget színpadközelben. Nagyon kevés technikus van, aki igazán ért a dolgához. Ha nekem többedszerre így hangosítana valaki, akkor elgondolkoznék a világ folyásán (vagy ez volt az első alkalom, hogy visszajelzést kaptatok a 10 év alatt?).
2 c.) Ezt hagyjuk, a bevezetőben említett mondatom miatt. ;o)
3.) A hazamenetelemnek fizikai okai voltak. A másik fele, hogy akkor is végig ott maradtam volna, ha megtehetem (már csak azért is, mert ez esetben azt mondhatnád, hogy "de bezzeg nem voltál ott a végén, amikor a technikusok magukhoz tértek, és 2-4-et ritmizáltunk").
4.) Nem zenéltem 10 évet zenekarban. Ellenben láttam magam körül olyanokat, akik 4 év alatt jóval magasabb színvonalat produkáltak (abban sem voltam benne, ha ez boldoggá tesz). Ha a véleményemet észosztásnak minősíted, az a te (ti) ügyed (ügyetek). Kritikának szántam, nekem aztán hóttmindegy, hogy elgondolkoztok-e rajta, vagy sem. Rohadtul nem érdekel, hogy szerinted van-e alapja. Hidd el, van; és ez az alap a zenekar teljesítménye. És azt is hidd el, hogy nincs rosszabb annál, ha egy ilyen buli után megsimogatják a zenekar fejét, hogy "jó volt ez ide".
1.Szerintem továbbra is kár ilyeneket írni, ráadásul hogy ez az említett zenekar születésnapján történt, amire Te mint vendég voltál meghívva. Bár ebben egyre jobban kételkedem.
2.. Az hogy a technikusok nem hallgatnak country zenét sajnos nem a zenekar hibája. Amikor mi (anno domine) hangosítottuk magunkat, akkor valószínű nem így szólt. A másik, ha valaki úgy gondolkodik hogy a "technikus borral üzemel", ez egyrészt szerintem minden technikust sértő kijelentés, másrészt ezek a srácok már hangosították a zenekart párszor, de ez nem volt elég arra, hogy a stílust megismerjék. Harmadszor szerintem magadból indulsz ki, és ez minősít.
3. Ha ennyire nem tetszett miért nem mentél haza?
4. Te zenéltél már 10 évig egy zenekarban? Mert ha nem akkor milyen alapon osztod az észt, hogy mit kellene tudnia egy 10 éves zenekarnak? A Kaszab Tibi szerintem 30 éve gitározik mégsem lesz soha Brant Mason. Akkor lője főbe magát?
Helló Mindenkinek!
Pár napja tudok erről a fórumról, de visszamenőleg áttanulmányoztam a hozzászólásokat.
Azoknak a lényeglátó emberkéknek szeretnék üzenni, akik szerint a hazai countryélet fellendítése a magyar nyelvű, illetve saját szerzeményű dalok létén múlik, különösen, ha ezek a dalok gyakran hallhatók, netán lemezen is hozzáférhetők. Szerintem is ez egy szükséges (bár nem elégséges) feltétel.
Szóval, ha ez valakinek segítséget jelenthet, én szívesen vállalkozom (country-)dalok magyarítására (de nem hiszek a szószerinti fordításban!), illetve dalszerzésre is, ha a jelleg, közelebbi stílus adott.
Próba – szerencse!
II. Magyarországi Bluegrass és Akusztikus Zenei találkozó
Abaliget, 2004. augusztus 13-15 (koncertnap: 14.)
Fellépők:
Ancsa és Bocsi (H)
Blackjack (Cz)
Bordács -Szula -Tóth trió(H)
Dolmen (H)
Dad gave my dog away (H)
Herman Vokál (H)
Kentucky Pub-Lix (H)
Kékfű (H)
Meantime (Sk)
Szőke Tamás (H)
Szuterén (H)
The Banjo Jumping Band (H)
"kár olyanokat mondani, hogy egy 10 éves zenekartól több kellene"
Nem kár. Igenis a zenekarból beálláskor menjen ki egy ember meghallgatni, hogy szól a cucc. Ez az ő felelősségük (mert hiába megy oda az egyszerű motoros fickó a technikushoz, elhajtják, hiába van igaza). Ugyanígy az, hogy az alapjukból rendes hang jöjjön ki. Szintén ide sorolható, hogy felismerhetően játsszák el a nótákat (pl. ha már csatahucsi, akkor rendesen ritmizálni azzal a gitárral az intrót, vagy akugitár megfelelően kísérjen, hegedűs hölgy ne lébecolja el a fél koncertet, hanem tessék kísérni is).
10 év egy aktív zenekarnál nagyon sok idő. Ez alatt csodát lehetne tenni.
A technikusokról még annyit, hogy sokszor borral üzemelnek. Egy üveg pia átadásakor hihetetlenül megjavul a fülük. ;)
Szeretnék én is írni az OKLAHOMA koncertről. Egyrészt én is ott voltam, többnyire a közönség között, de kétszer a színpadon is. Apropó, majd lesznek képek is, még nem tudom hova dobom fel.
1. Hangosítás: Hát szerintem sem voltak a toppon a technikus srácok, a koncert első pár száma alatt a hegedűből semmit sem lehetett hallani, de ezt a Linda is hallotta és végül már rendben volt. Az egész nagyon hangos volt és kusza, egyrészt a hangerő miatt másrészt nem tudom miért, de tényleg egy nagy massza volt az egész. Bent a színpadon sem volt jobb a helyzet...Alig-alig hallottam magam.
A Steel-nek sem jött át igazán a hangja, nem volt meg benne az a teltség, ami igazán jellemző steel hangzásra. Ez valószínüleg azért is volt, mert a Tibi nem a saját alapján játszott, hanem egy kölcsön Roland-on, ami végképp nem steel-hez való.
A szólógitárost tényleg nem lehett hallani rendesen, kivéve, ha torzított szólót nyomott, amitől az nekem az a benyomásom támadt, hogy nem is new country-t hallok, hanem valami rock-ot. A billentyűt sem lehetett hallani, csak a szólókban, pedig figyeltem, sőt azt is tudom, hogy hol nem hallottam...
A harmonikás srácnak tényleg kihagyták a szólóját, ezzel a táémával majd még lehet foglalkozok.
2. A zenekarról és a dalokról:
A saját számoknak azért nincs köze a new country-hoz, mert nem az. Ez egy saját stílus, egyedi dallamos hangzásvilággal, MAGYARUL. Lehet hogy ha angolul énekelnék akkor new country-sabb lenne, de ez sem biztos, mivel new country- dalokat írni nem egyszerű. Sőt szerintem egyáltalán saját dalokat írni sem egyszerű, mint azt az példázza, hogy ilyenek nincsenek a manapság aktívan koncertező honi country zenekarok repertoárjában (kivételek a Bojti, River, 100Folk, régen a Varnyú Country, NO coMMent).
A hangosítást figyelve az csapódott le bennem, hogy tök jó, de jobb otthon a HIFI-n hallgatni. Ezzel együtt tudom, hogy mennyi munka van emögött és szerintem kár olyanokat mondani, hogy egy 10 éves zenekartól több kellene. Ha lenne itthon is pár klón a Lengyel Tibiből, meg a Légrády Petiből, meg Párnicziky Ede bácsiból, akik a tudásukat tovább is adják, akkor több színvonlas country zenekar lenne.
Mindezeket együttvéve a szülinap nagyon jól sikerült rengeteg ismerőssel találkoztam, akikkel évek óta nem beszéltem, többek között Lengyel Tibivel dumáltam a legnagyobbat! A Tisch Ranch pedig Magyarország egyik legszebb környezetében van (Vértestolna), érdemes kirándulni is ide. itt megy a Gerecse-50 is. Készítettem panoráma képet, majt azt is megnézhetitek.
Amit mondtál, hogy a vokál nagyon erőteljes volt az Oklahománál, az a gárdonyi fellépésükön is probléma volt... vagy a szóló volt halk... vagy a két énekes egyformán volt erősítve és a lánynak (sokkal) erőteljesebb a hangja. Nem tudom, melyik nóta volt (talán a Knockin' on heavens..., de nem biztos), aminél jobban hallatszott a vokál, mint bármi más.
csak ennyi...
üdv. Timi
ui: Na, ugye, milyen jó a Lengyel Tibi steel-je?!:))) Én megmondtam!:))))
Hétvégén megtekintettem Oklahomá-t. Jó kis sárdagasztás volt. :)
Peter-Pan második felére értem oda, s meglepetéssel vettem észre, kiket is takar a formáció. A műsoruk fele kifejezetten jó volt, de Hotel California, El Condor Pasa (összességében, a nem I-IV-V-I r'n'r alapú nóták) nagyon nem sikerültek.
Oklahoma:
Jópofa, lelkes csapat, de a technikusgárda hazavágta a fél koncertet. Rettenet rossz arányok voltak, nehéz volt kihámozni, mi történik a színpadon (az akusztikus gitár rendre eltűnt a masszában, a vokál túl hangos volt, stbstb). Kiemelem a basszusgitárt, precízen, pontosan, és szép hangszínnel szólt.
Nézzük a buli másik felét, a zenekart:
A saját dalok jók, közük nincs a felvállalt newcountry-hoz (inkább a Koncz Zsuzsa, Fonográf vonal modernebb változata). Érdekes volt, hogy a vendég herfliművész nem kapott szólót a Folsom Prison-ben (illendőség úgy kívánta volna, pláne, hogy jól is játszott).
Hegedűs/vokalista kislány kísérhetett volna, csak a szólókban nyúlt a hangszerhez. Szólógitárosból semmit nem lehetett hallani, úgyszintén a billentyűsből sem, érdemes a technikusok kiküszöbölésére hangerőpedált tartani (vagy a gitár hangerőpotija), hogy legalább a szólók kiszóljanak.
Kíváncsian vártam az itt beharangozott Brad Paisley nótát... Ha nem ismerem a szöveget, sajnos az életben rá nem jövök, hogy az az. A Chattahoochie-t is csak Lengyel Tibi sztílgitározása mentette meg.
Ami nagyon hiányzott, az a 2-4. A kíséretek le voltak darálva nagyjából 1-2-3-4 ritmusozással, csak az értő közönségnek volt köszönhető, hogy jó helyre tapsikoltak. A másik probléma az énekek: A kiejtés kicsit hunglish, a vokálok sokszor összecsapottnak tűntek (pedig pl az első nótában kifejezetten jól szólt).
A legnagyobb kapufát a magyar zenekarok által kényszeresen kötelező Hóhányóval követték el (sógorom is megjegyezte, hogy ez nem való olyan helyre, ahol ismerik a country-t).
Összességében a zenekar jobb mint sok másik magyar brancs, de egy 10 éves bagázstól több kellene.
