Abry,abry nagyon jól tudták,hogy nem Jézus születésnapja,és mégis ünnepelték egy fél évszázadon keresztül a "drága szentek". A nagy kérdés,ha tudták,akkor miért ünnepelték?
Abry kedves,engem a karácsony abszolut nem izgat,mi lenne,ha arra válaszolnál, amit a 610-es hozzászólásomban írtam.
Én a karácsonyt nem tartottam soha,ellentétben azokkal a "drága szentekkel", az Őrtorony bálvászervezet "felkentjeivel",akik évtizedeken keresztül megtartották a bhétel központjukban,habár tudták,hogy az nem jézus születésnapja.
Vagyis tudatosan,szándékosan ünnepelték a karácsonyt egy fél évszázadon keresztül esztendől,esztendőre,annak ellenére,hogy tudták,annak semmi köze krisztus születésnapjához.
Akkor szentek voltak,vagy ördögfik? Nos ez itt a kérdés.
Mert ugye más az,ha valaki tudatlanságában ünnepelte.
De nem,ők azt állították,hogy tudták,hogy semmi köze Jézus születésnapjához?
Ezek szerint,mégsem a Szentlélek kenete volt rajtuk?
Mitörténtahagyományoskarácsonnyal?
„A karácsony egy örömteli időszak volt számunkra, gyerekek számára — mondja Rita, visszatekintve az 1930-as évekre. — Mindenki elment a templomba, ahol a kedvenc egyházi énekeinket énekeltük. Amikor hazajöttünk, anya megfőzött egy pulykát, és kaptunk karácsonyi pudingot és krémet is. Őszintén hittük, hogy ez a nap Jézus születésnapja. A dolgok azonban megváltoztak. Úgy tűnik, az egyetlen dolog, amire ma sok gyerek gondol, hogy most jön a Télapó, és ajándékokat hoz.”
Az Ébredjetek! nagy-britanniai tudósítójától
A KARÁCSONY megünneplése az évek során többféle módon változott — s nem csak az utóbbi időkben. Az angol szerző, Charles Dickens még 1836-ban ezt mondta: „Vannak emberek, akik azt mondják majd neked, hogy a karácsony már nem ugyanazt jelenti számukra, mint a múltban.”
Talán némelyek meglepődnek, de a karácsony nem mindig volt népszerű esemény. A 19. században, amikor Dickens írt, a karácsony veszített népszerűségéből. A legtöbb brit újság nem közölt információkat a karácsonyról az évszázad korai szakaszában.
Dickens és idősebb amerikai társa, Washington Irving, erőfeszítéseket tettek, hogy népszerűsítsék a karácsonyt. Miért? Nem csupán azért, hogy újraélesszék a régi hagyományokat, hanem — legalábbis amennyire ez Dickenst illeti — azért is, hogy ráébressze olvasóit az elnyomottak életének rideg valóságaira, és így jobbá tegye helyzetüket.
AXIX.századvalóságai
Mialatt az ipari forradalom némelyeknek fellendülést hozott, túlzsúfolt nyomornegyedeket, szennyet és rosszul fizetett munkát is eredményezett. „Minden nagyvárosnak van egy vagy több nyomornegyede — írta Friedrich Engels 1844-ben —, ahol a munkásosztály össze van zsúfolva . . ., eltávolítva a boldogabb osztályok látóköréből.”
Nagy-Britannia 1825-ös gyártörvénye — mely csak a pamutfeldolgozó üzemekre vonatkozott — azt mondta, hogy egy pamutfeldolgozó üzemben egy embernek sem volna szabad 12 óránál többet dolgozni hétköznaponként, szombaton pedig csak 9 órát. Thomas Macaulay történész 1846-ban az ilyen intenzív munkát okolta „az elme fejlődésének lelassulásáért, mert az nem hagy időt az elme egészséges használatára és a szellemi fejlődésre”.
A karácsonyi ünnepek újraéledése a XIX. század ilyen társadalmi és erkölcsi nehézségeinek közepette történt.
Dickensésakarácsony
Charles Dickens vezető szerepet vállalt a szegény emberek nehézségeinek társadalmi tudatosításában. Klasszikus novellájában, a Karácsonyiének-ben, melyet 1843-ban adott ki, Dickens ügyesen alkalmazta a karácsony hagyományaival kapcsolatos ismeretét, hogy megvalósítsa szándékát.
A Karácsonyiének azonnali sikert aratott, és több ezer példányt adtak el belőle. A következő évben kilenc londoni színház vitte színpadra a történet dramatizált változatát. Dickens 1867 karácsony estéjén felolvasta a novellát az egyesült államokbeli Bostonban (Massachusetts). A résztvevők között volt egy bizonyos Mr. Fairbanks, egy vermonti gyártulajdonos, aki ezt mondta feleségének: „Úgy gondolom, hogy miután meghallgattuk Mr. Dickens Karácsonyiénekének a felolvasását ma este, fel kell adnunk azt a mindeddig megtartott szokást, hogy munkanapot tartsunk Karácsonykor.” Megtartotta ígéretét. A következő évben azzal járult hozzá a hagyományhoz, hogy egy pulykát adott munkásainak karácsonykor.
Akarácsonyelüzletiesedése
A jótékony adományok mindennapossá váltak a karácsonyi időszakban, kezdve az olyan jótékonysági alapítványoktól, melyek szenet adományoztak a szegény özvegyeknek, egészen addig, hogy a falusi földbirtokosok pénz- és élelemadományokat osztottak ki. A karácsony hamarosan elméletileg alkalmat adott minden osztály számára, hogy társadalmi egyetértésben találkozzon. Engedve, hogy a gazdagok és szegények közötti válaszfalak tudatosan ledőljenek az év ezen időszakában, sokak lelkiismeretét megnyugtatta.
Számos ünnepi hagyomány vagy újjáéledt vagy létrejött. Például az első karácsonyi üdvözlőlap 1843-ban jelent meg, és amikor a nyomtatás olcsóbbá vált, az üzlet felvirágzott. A karácsonyfák, amelyeknek egy sokkal régebbi hagyománya volt, szintén egyre inkább népszerűvé váltak, miután Albert herceg, Viktória királynő férje bevezette a német feldíszítés módszerét, aranyborítást, díszítéseket és gyertyákat alkalmazva.
A karácsony kereskedelmi előmozdítása lendületet kapott. Napjainkban, alig több mint egy évszázaddal később, a karácsony olyannyira elüzletiesedett, hogy nyíltan beszélnek róla. Ez felveti a kérdést: Milyen volt a karácsony eredetileg?
Akarácsonyeredete
Történelmi háttérrel szolgálva, a TheChicagoTribune című újság épp a múlt év decemberében említette egy szenzációt keltő tudósításban: „Ironikus, hogy az ünnep, melyet a keresztények most azért kifogásolnak, mert behálózta azt a kereskedelem, pogány ünnepre vezethető vissza, melyet viszont a kereszténység vett át.
Az első feljegyzett beszámoló a karácsony megtartásáról, mint amely Jézus Krisztus születésnapja, több mint 300 évvel Jézus születése után íródott. A IV. században a keresztényiség lett a Római Birodalom hivatalos vallása, és a tudósok véleménye szerint a keresztények Jézus születésnapját december 25-re tették, hogy az egybeessen a nem keresztények által már régóta megtartott ünneppel.
»Ahelyett, hogy küzdöttek volna a pogány ünnepek ellen, úgy döntöttek, hogy részt vesznek azokon és megpróbálják helyettesíteni azokat« — mondta az Utah egyetem professzora, Russell Belk . . . »A kereszténység által felcserélt pogány ünnepek a római Saturnalia ünnepei voltak — ajándékozással egybekötött farsangszerű ünnepek —, melyek később váltak Angliában és Németországban a téli napfordulót ünneplő karácsonyi ünnepekké« — mondta Belk.
A karácsony népszerűsége fokozódott és alábbhagyott az évszázadok folyamán. Egy ideig tiltották Angliában és Amerikában a puritánok, akik kifogásolták a vele járó haszontalanságot. Belk ezt mondta: »Az 1800-as évek közepe táján azonban a karácsony bajban volt, veszített a népszerűségéből.« Azt mondta, hogy a vallásvezetők örömmel fogadták a vele járó kereskedelmet, az ajándékozást és a Télapót, hogy felélesszék az ünnepet.
Belk azt mondta, hogy ez a felélesztés nagyrészt az angol szerzőnek, Charles Dickensnek tulajdonítható, akinek az 1843-as »Karácsonyi ének« című műve egy jó útra tért Scrooge-ot mutatott be, aki bőkezű adakozóvá vált.”
Miahelyzetakarácsonyiszokásokkal?
Dickensről azt mondják, hogy „örült a karácsonyi szokások minden vele járó tartozékának”. De honnan származnak ezek a tartozékok?
Érdekes meglátással szolgál ehhez a NewYorkNewsday 1992. december 22-ei száma, John Mosleyt idézve, aki a TheChristmasStar című könyvet írta: „»A korai egyházvezetők a karácsonyt nem decemberben ünnepelték, hogy ezzel külön megünnepeljék Krisztus születését« — mondta Mosley. »Ők a téli napfordulót tartották meg ily módon«, a tél fordulópontját, amikor a Nap befejezi dél felé haladását és újra észak felé veszi az irányt, új fényt hozva.
Ennek bizonyítéka a karácsonyi jelképekben látható, mondta Mosley. Legszembetűnőbb a zöld növények használata, melyek az életet jelképezik egy sötét, hideg időszakban. »A legszembetűnőbb zöld növény a karácsonyfa — mondta. — És az észak-európaiak az erdőben ünnepelték a napfordulót; fákat imádtak. A karácsonyfa így valójában a történelem előtti idők faimádatához nyúlik vissza.«
Mosley továbbá azt mondta: »Mit teszel a fára? Fényeket. A fények a Napot idézik fel, és a Napot jelképezik. Ez a Nap újjászületéséért van, és a fény visszafordulásáért a napforduló után. A főbb dolgok, amelyek a napforduló ünnepén mindenhol szerepet játszanak a fény és a zöld növények«.
December 25. — tette hozzá — »volt a téli napforduló eredeti dátuma, és sok dolog, amit most teszünk, és amiről azt gondoltuk, hogy viszonylag modern karácsonyi szokások, valójában a napforduló ünnepeinek eredetét követik nyomon.«”
A zene is jellemzi a karácsonyi ünnepeket. Így hát nem meglepő, hogy a római Saturnalia ünnepe lett felújítva annak ünneplése és a mulatozás számára, beleértve a táncot és az éneklést is. Azt, hogy a modern karácsony sok szokása az ősi saturnaliából ered, a tudósok többé nem vitatják.
Mélyaggodalmak
Anglia Canterbury érseke, Dr. George Carey, panaszkodott a „Viktória korabeli Charles Dickens karácsonya” miatt. S az ok? „A gyermekeinkre hatással levő kereskedelem miatt aggódom” — mondta.
A TheScotsman című újság szerint az anglikán püspök, David Jenkins úgy véli, hogy a karácsony kereskedelmi jellege az idegkimerülés állapotába sodorja az embereket. „A mohóságot imádjuk, és a karácsony a mohóság és a ostobaság ünnepévé válik — mondta. Majd hozzátette: — Az átlagembereket nyomorúságos helyzetbe sodorja a hitelkártya adósságuk . . . Egyre több bizonyíték van arra, hogy karácsony után az emberek kétségbeesnek, és heves családi vitákba keverednek. Ez fokozottan több nehézséget idéz elő, mint amennyit az egész megér.”
Az angliai TheChurchTimes találóan összegezte a karácsony nehézségeit: „Meg kell szabadulnunk attól a nagy tivornyázó orgiától, amivé engedtük azt válni!”
Miateendő
Felismerheted, hogy mi a karácsony: egy pogány ünnep, mely hamisan úgy van bemutatva, mint Jézus születésnapja, de valójában semmi köze sincs hozzá. Ezt ismerte fel Rita, a cikk elején említett asszony. Jehova Tanújává lett, és most egységben van a több mint 4 500 000 Tanú társával, akik teljesen kerülik a karácsony megünneplését.
Mégsem mindig könnyű azt az eljárást választani, amely eltér a többségétől. (Vö. Máté 7:13, 14.) A TheChurchTimes elismerte: „Bátornak kell lennie annak a férfinak, nőnek vagy családnak, aki úgy dönt, hogy többé nem vesz részt egy olyan ünnepen, melyet a környezete oly erőszakosan akar rákényszeríteni.
Sokan, akik úgy döntöttek, hogy „többé nem vesznek részt”, egyetértenek ezzel. De azt is tudják, hogy az igazság mélységes szeretete adja meg nekik mind a bátorítást, mind az erőt ahhoz, hogy ezt tegyék, és hogy meg is maradjanak amellett, amit vállaltak. Ez igaz lehet a te esetedben is — ha ez a vágyad.
[Bekeretezettrésza17.oldalon]
Tudtadezeketatényeket?
* Jézus nem december 25-én született.
* A pásztorok Izraelben a tél közepén fedél alatt tartották nyájaikat éjszaka, nem pedig a mezőkön.
* A ’bölcsek’ valójában mágusok, asztrológusok voltak, és Jézust akkor látogatták meg, amikor ő fiatal gyermek volt nem pedig csecsemő.
* A Biblia sehol sem mondja, hogy a keresztényeknek meg kell ünnepelniük Jézus születésnapját. De határozott parancs van arra, hogy emlékezzenek meg az ő haláláról.
[Bekeretezettrésza18.oldalon]
AmiértaTanúknemünneplik
A TheWitness című lap a Dubuque, Iowa (USA), római katolikus egyházmegye hivatalos lapja a következő kérdést tette fel a „Kérdéssarok” riport jellegű cikkében:
„Feleségem megkérte tíz gyermekemet, hogy segítsenek megünnepelni a 80. születésnapomat.
A gyermekek közül azonban ketten Jehova Tanúi, és azt mondták, hogy ők nem ünneplik a születésnapot, mert szorosan azon példát követve élik életüket, melyet Jézus hagyott ránk, és amely összhangban van a Bibliával.
Azt mondják, hogy sem Jézus, sem egyetlen korai keresztény nem ünnepelte a születésnapokat. Az egy pogány hagyomány volt, és olyasmi, amihez a keresztényeknek semmi közük. Pogány hagyománynak tekintették azt Krisztus idejében, és napjainkban is úgy kell azt tekinteni.”
John Dietzen pap válaszolt a kérdésre: „Tudom, hogy ez fájdalmasan érinti önt, de az információ, amit ön ad, az igaz. Ez az egyik a számos különbség között, mely Jehova Tanúi és más, magukat keresztényeknek vallók hite és hitgyakorlataik között van.
Ezzel a hitnézettel összhangban tagjaik nem ünneplik még a karácsonyt sem, részben azért, mert az Jézus születésnapját ünnepli, és azért sem, mert a karácsony dátumát a negyedik században nyilvánvalóan a téli napforduló napjára tették (a régi Juliánus naptár szerint), amely azt megelőzően egy nagy pogány ünnep volt.”
Abry kedves,ez nem egészen igaz,hisz mielőtt valaki jehova tanuja lesz tanulmányoznak vele,csak azután merítik be az illetőt.
Másodszor jehova tanui azt állítják,hogy az ŐT szervezet az egyedüli igaz vallás,amelyet a Szentlélek vezet.
Ahhoz,hogy valaki vén legyen nagyon sok szürőn kell átesnnie. Korábban,mint öt évvvel a megkeresztelés után nem lehet vén. Azt állítják,hogy a véneket a Szentlélek választja ki.
Ezek után,akkor nem lehet okolni azt a vallást,ahonnan jött,hogy nem termi a Szentlélek gyümölcseit.
Ebben az esetben a probléma másutt van.
Azzal,hogy Krisztust és a Szentleket káromolják szüntelenül az ŐT bálványszervezetben tulajdonképen távol tartják a Szentleket a gyülekezetektől, teret engedve ezáltal a nagy Átdobálónak.
Azt hiszik jehova tanui,hogy isten szervezetében vannak,pedig ez lehetetlen. Elsősorban Istennek nincs szervezetre szüksége.
Másodszor a gyülekezetek Pásztorául Krisztust, tanítóul pedig a Szentleket jelölte ki az Atya. Amikor olyan Ige ellnes tanokat tanítanak az ŐT bálványszervezetben,hogy Krisztus nem Isten csak teremtmény, a pokol angyaláról pedig azt,hogy az az Királyuk, továbbá a Szentlélekről azt,hogy erő és nem szemmély. akkor bizony az ördög gyermekeivé teszik magukat.
Értsd meg végre kedves Abry,ha igaz szivű vagy és Krisztushoz akarsz tartozni, akkor nagyon gyorsan el kell hagynod az ŐT bálványszervezetet,hogy segíthess másoknak is onnan kiszabadulni,és megtérni Krisztushoz.
262-ből töredékben fennmaradt Alexandriai Dionysius püspök levele, amelyben a Háromságot világosan leírja. (DS 112-115) Ez azt mutatja, hogy mind a Niceai zsinat hitvallásának, amelyben a Szentlélekben való hit megjelenik, mind a Konstantinápolyi hitvallásnak meg vannak az előzményei. A Didaché nevű irat a II. század első feléből a keresztelési formulát Szentháromságos formulában írja le. ...
Amit te idéze az abszolút nem arról szól, hogy 1900 évig nem lesz Egyház.
Ha összehasonlítom a Bibliát az egyházatyákkal, semmi ellentmondást nem találok.
Az egész egy egocentrikus és elfogult felekezet találmánya, aki jobban szeretni tudni mit tanítottak az apostolo azoknál, akik nekik személyes tanítványaik voltak.
Körkörös érvelés:
Mi vagyunk az első századi kereszténység egyetlen legitim örököse, tehát ezt kellett nekik hinniük, amit nekünk.
Hamis egyházideálok1. A történelem nélküli egyház
Az egyház történelmietlen szemléletével [...] a protestáns hátterű szakadár közösségekben pedig szinte dogmaként találkozni. E szemlélet hívei [...] a saját közösségeik megalakulása előtti időszakra úgy gondolnak, mintha az nem az egyetemes egyház, hanem „csak a katolikus egyház történelme” lenne. Úgy látják, hogy „az Egyház” történetében az első, nagyszerű évszázad és [...] a 19. században született mozgalmuk között csak hosszú szünetjel van. „Egyház” alatt kizárólag [...] a saját közösségüket értik, és az egyháztörténet lapjain is csak azokban a közösségekben vagy személyekben akarják felismerni „az igazi kereszténységet”, amelyek megfelelnek a saját tanbeli kritériumaiknak, tehát precedens-értékű a rájuk való hivatkozás. Ez a megközelítése például a 19. századi amerikai „helyreállító” (restaurációs) mozgalomból kinőtt „nem felekezeti” egyházaknak, a „végidők egyháza” identitású adventista és új apostoli egyházaknak, illetve a mormon vallásnak. Bár mind másban látják a helyreállítás lényegét, mind úgy vélik, hogy bennük az első évszázad „eredeti” kereszténysége támadt fel. Először is azonban, Krisztus azt állította, hogy ő maga építi az egyházát, és a pokol kapui sem vehetnek erőt rajta (Mt 16:18). Aki szerint az egyház gyakorlatilag évszázadokra megszűnt (tehát a pokoli erők mégiscsak diadalt arattak), az ezzel – akarva, akaratlanul – azt is állítja, hogy Jézus nem váltotta be az ígéretét, hanem hazudott. Egyháza nem csupán sebeket szerzett és betegeskedett az évszázadok során, hanem sok évszázad után exhumálni kellett. [...] Az egyháztörténelem dicsőséges és nyomorúságos oldalai, ma is példának állítható, ugyanakkor nagyokat hibázó alakjai ugyanúgy a protestánsoké, mint a katolikusoké és az ortodoxoké – és fordítva. Aki még sosem olvasott ókori és középkori keresztény tanítóktól, az nem tudja, miről marad le, akkor is, ha buzgó protestáns [...]. Harmadszor, a múlt ilyen szelektív szűrése még nem szolgált mást, mint a felekezeti gőgöt. Ha a múlt minden bűne a katolikusoké, akkor könnyen el lehet határolni magunkat tőlük, és magunkat ezáltal is többnek, jobbnak érezhetjük – de nem éppen ez a farizeusilogika (vö. Lk 18:9-14)? Az egyház múltja nem azért van, hogy elfelejtsük, vagy hogy kiválogassuk belőle magunknak azt, amivel szívesen azonosulunk, hanem hogy minden lapjából tanuljunk – akárcsak az Ószövetségből vagy a saját hitéletünk jó és rossz napjaiból.
Nézd, én örülök hogy az ilyen eseteknek meglesznek a következményei, így legalább nyilvánvalóvá válik, hogy ki nem méltó Jehova Tanújának lenni. Jehova gondoskodik a megtisztításról, mint ahogy a zsidóknál is mindig megtette egy idő után.........
Az általad várt "összeomlás" pedig mániákus túlzás, nem fog eljönni............
Csakhogy az 1.sz. végén az evangéliumi kereszténység megszakadt. Nem véletlenül mondta Pál, hogy az eltávozása után elnyomó farkasok jönnek a gyülekezetekbe, akik nem fognak kíméletesen bánni a nyájjal, és közülük is támadnak majd férfiak, akik vallásosan becsapják a keresztényeket.......(Csel20:29,30)
Vagyis már Pál idejében megkezdődött a sátáni ihletésű hitehagyás, János halála után pedig felgyorsult, és a folyamat a katolikus egyház megalakulásában jutott kifejeződésre.......
Nagyon könnyen megértheted a hitehagyást, ha összehasonlítod az Újszövetségi keresztény viselkedést és tanítást a 2.sz -i "egyházatyák" finom de folyamatos ferdüléseivel........
Akivel ilyet tesznek megérdemli a kártérítést, aki pedig ezt teszi, a kiközösítést.
Sajna minden Jehova Tanúja hoz magával valami negatívumot előző életéből, vallásából, amit nem tud mindenki levetkőzni. Leginkább a katolikusokból lettek Jehova Tanúi, így hát az előéletükért az előző vallásuk, életvitelük-az "Anyaszentegyház" is felelős..............
Igen, csak az utolsó napok Krisztus első és második eljövetele között zajlik, nem valami holmi utolag kimagyarázott 1914-től, ami téves történelmi adaton alapul (ugyanis Jeruzsálem ostroma és Sedékiás [Cidkija] ledöntése 587-ben, és nem 607-ben történt, ahogy a történelemhamisító JT-k állítják...)
És ne 4-ik századozz nekem... a katolikus egyház igenis az első század óta létezett. Ignác, Kelemen, Tertullianus ugyan mi volt? Jehova Tanúja?:D
Abry kedves azt írod,hogy a katolikus egyház sportot űz az emberek félrevezetéséből, miért kímélné a gyerekeket?
Nos Abry kedves az Őrtorony bálványszervezet talán kíméli a gyerekeket.
Nem kényszeríti hallgatásra a pedofil vének által elkövetett bántalmazások esetén hallgatásra a gyermeket és a szülőket?
Az Őrtorony közponi hivatalában 1982-1992 ig az írói csoportban dolgozó Barbara Anderson,már 1991-ben könyörgött az ŐT Társaság irányitó szervének,hogy a pedofil eseteket ne tussolják el,hanem kezeljék azokat méltóan.
Ugyanis,amikor Barbara Anderson,akit 1991-ben azzal bíztak meg,hogy végezzen kutatásokat a pedofil esetekkel kapcsolatban megdöbbentő eredményre jutott.
Ezért szükségesnek tartotta a szexuálisan bántalmazott gyerekek érdekében egy cikket írni. A "Királyságszolgálatunk" 1991. október 8. számában közölte a cikket,amely által szellemi segítséget próbáltak nyújtani a érzelmileg sérült gyermekeknek a bántalmazások miatt.
A Cikk tartalmazott egy tanácsot,hogy mit tegyenek a jehov a gyerekek,ha szexuális bántalmazáson estek átt. Többek között azt is tanácsolta,hogy forduljanak terapeuta szakorvoshoz.
Akkor még nem gondolhatta,hogy ezzel felnyitotta "Pandora szelencéjét".
Ugyanis az történt,hogy sokan megfogadták a tanácsát,és valóban szakorvoshoz fordultak. Természetesen az orvosok sorra feljelentést tettek.
Amikor a gyülekezet vénei tudomást szereztek arról,hogy a szülők vagy a gyermekek megszegték a szabályt, miszerint a gyülekezet ügyeit nem vihetik a hatóságok elé kiközösítették a szülőket és a sérült gyermeket is.
De a lavina elindult.
A bíróságok a kártérítés legkisebb összegét 781 250 USD-ben határozták meg az első 16 esetben. Az ŐT társulat csak ezekben az esetekben 12. 500 000 USD összegü kártérítést fizetett ki egyszerre.
Idővel az esetek száma több ezerre nőtt,ugyanis Barbara Anderson nyitott egy honlapot,ahol a sértett jehova tanuk jelentkezhettek.
Néhány hét alatt 1000 bántalmazott jelentkezett,ami öt év múlva újjabb 6000 esettel gyarapodott.
A kártérítési perek miatt a következmények az ŐT szervezetre nézve beláthatatlanok.
Egyenlőre csak annyit látni,hogy a New York-i központ épületeinek a lázas értékesítésébe kezdtek. Ugyanis ha a bíróság a magys kártérítési összeg miatt zárolja a Társaság vagyonát,akkor azt már nem lehet kimenteni.
Ugyanez a helyzet várható a világ más országaiban. ,így Magyarországon is.
Itt viszont elsősorban a Királyságtermek kerülhetnek kalapács alá.
Abry kedves, mondtam már neked,hogy saját portádon sepregess mielőtt más vallásszervezetekt akarsz bírálni.
Jehova azt mondja a Bibliában Péter által, hogy csak az utolsó napokban lesz kitöltve a szelleméből az arra érdemes emberekre (Csel2:17; Jóel2:32), nem a 4.sz.-tól, kedves Józsika...........:))
Isten lelke: I. Az ÓSz-ben. 1. Bevezetés. Ha a Szentírásnak az ~re vonatkozó tanítását meg akarjuk ismerni, a ruah ('lehelet, lélegzet, szél') szóból kell kiindulnunk. Izr. fiai a leheletet 'az élet lehelete'-ként értelmezték, és a szelet titokzatos, hatalmas és félelmetes erőnek tekintették (Kiv 15,8.10; 2Sám 22,16; 1Kir 19,11; Préd 11,5; Iz 11,4; 40,7). Mint Jahve karjáról (40,11; 51,5), kezéről (Kiv 9,3; MTörv 2,15), arcáról (Ter 33,10), orráról (Kiv 15,8) v. szájáról (Zsolt 33,6), úgy beszéltek leheletéről (héb. nesamah; Jób 32,8; 33,4) és éltető erejéről v. lelkéről is, mely nem kevésbé hatalmas, mint maga Jahve. Így nem csoda, hogy a nagy hatalomra valló, titokzatos és rendkívüli eseményeket (akár a természetben találkoztak velük, akár az emberben fedezték fel) Jahve leheletének v. lelkének tulajdonították. - 2. ~ mindenekelőtt rendkívüli erő, mely bizonyos emberekben a hatalomnak, a hősiességnek nagyfokú, de csak átmeneti megnyilvánulásait hozza létre, a prófétai elragadtatás állapotába juttatja az erre kiválasztottakat. ~ töltötte el és vezette Sámsont (Bír 13,25; 14,6), így képes volt rá, hogy széttépje puszta kézzel az oroszlánt (14,6), megöljön 30 embert (14,19) és szétszaggassa a köteleket, melyekkel a filiszteusok megkötözték (15,14). Leszállt ~ Otnielre (3,10), Gedeonra (6,34), Jiftachra (11,29), Saulra (1Sám 11,6), így ezek az emberek rendkívüli hősi tetteket vittek véghez és nem remélt győzelmeket arattak. ~ sugallatára jövendölt Bileám (Szám 24,2); a próf-k (1Sám 10,5-13; 19,20-24; 1Kir 22,10-12.21), a vének (Szám 11,25), Saul emberei, sőt maga Saul is (1Sám 10,10; 19,19-24) elragadtatásban, amikor ~ leszállt rájuk. A hasonló jelenségekben, melyek az átlag emberi tetteket felülmúlták, Izr. fiai ~nek működését sejtették (vö. 1Krón 12,18-19; 2Krón 15,1; 20,14; 24,20; Ez 3,10-15; 8,3; 11,1-24; 37,1; Jo 3,1), de előfordul, hogy ~ nem csupán átmeneti jelenségekben mutatja meg erejét, hanem maradandó hatalom, melyet Isten valamilyen feladat elvégzésére, tisztség betöltésére ad egy embernek. ~ nyugszik Mózesen (Szám 11,17.25), és Józsue is részesedett belőle (27,18; MTörv 34,9); ~ szállt le Dávidra, és fölkenése napjától vele volt (1Sám 16,13), beszélt általa (2Sám 23,2); az ~ töltötte el a művészi tehetséggel megáldott mesterembereket (Kiv 28,3; 31,3; 35,31). Elizeus Istennek Illésen nyugvó lelkéből részesedett (2Kir 2,9), így érthető, hogy a próf-kat a lélek emberének lehetett nevezni (Oz 9,7). ~ nyugszik a Messiáson (Iz 11,2) és munkatársain (28,6), az Isten szolgáján (42,1), azon a próf-n, aki az örömhírt hirdeti (61,1). Végül ~ közli a próf-k közvetítésével Jahve útmutatásait a néppel (Neh 9,30; Zak 7,12; vö. Iz 48,16); sőt a bölcsek magukénak mondhatják (Jób 32,8.18; Sir 39,6; Bölcs 7,7; 9,17). -
Néhány próf. helyet nem tekintve (Iz 4,3; 11,2-5; 28,6), melyek vsz. nem a fogság előtti időben keletkeztek, a régebbi fölfogás ~nek csak pszichikai hatást tulajdonít. De a pszichikai hatásokban fölismerték az erkölcsi vonatkozást: Izr. Istene teljesíti a szövetség ígéreteit, mert adományával képessé teszi az erre kiválasztottakat népe vezetésére v. megmentésére. - 3. Éltető és teremtő erő. Az ember normális életét csak a viszonylag kései kv-ek tulajdonítják kifejezetten ~nek (Jób 27,3; 33,4; 34,14; Zsolt 14,29; Préd 12,7; Iz 42,5; Ez 37,1-14; vö. Bölcs 12,1), jóllehet az a gondolat, hogy az élet lehelete Jahvétól való (Ter 2,7; vö. 6,3.17; 7,15.22), nagyon régi. Néha a teremtésben közreműködő erőként állítja elénk a Szentírás az ~t (1,2; Zsolt 33,6; Bölcs 1,7; Iz 32,15), költői szövegekben, melyekben Jahve lelke a szél (Kiv 15,8.10; 2Sám 22,16; Zsolt 18,16; 147,18; Oz 13,15; Iz 40,7; Jób 4,9; 26,13; 37,10). - 4. Erkölcsi erő. Az ~nek az új szövetség vallási és erkölcsi megújulást köszönhet, ahogy az ó szövetségben az az erő volt, mely által Jahve a szövetséggel kapcsolatos ígéreteit teljesítette; ilyenformán jele az eljövendő új szövetségnek. Iz 11,1-6: az eljövendő Messiáson ~ fog nyugodni, és nemcsak intellektuálisan, hanem erkölcsileg is irányítani fogja; felülmúlja az emberi természetet a bölcsesség, a tudás és az istenfélelem formájában. Munkatársaiba Jahve az igazság és a hősiesség lelkét oltja (28,6). Az ~ fog nyugodni az Úr szolgáján, hogy az új szövetség közvetítőjévé és a népek világosságává legyen (42,1.6), és a próf-n, aki Jahve örömhírét hirdeti és helyreállítja az igazságosságot (61,1-4). A magasságból árad ki a Lélek, aki érvényt szerez a jognak és az igazságnak (32,15-17; vö. 44,3-5). Az ítélet lelke és a tűz lelke megtisztítja Sion leányát bűnétől (4,4), de nemcsak a közösségnek, hanem minden egyes embernek meg kell tisztulnia és újjá kell születnie, az ~t befogadva; ez viszi végbe, hogy Isten parancsai szerint éljen: az új lélek (Ez 36,25-27; vö. 39,29; Jer 31,31-34; 32,38-40). Ezt a próf-k által csak a távoli jövő számára ígért, belső megváltozást kéri a zsoltáros (Zsolt 51,12-14) a maga kora számára. E zsoltárrészletben az ÓSz eléri csúcsát: az ~ isteni erőként jelenik meg, mely az embert képessé teszi Isten parancsainak megtartására. Hasonló tanítást tartalmaz a gör. Bölcs, ahol „a fegyelem szent lelke” (→Szentlélek), aki azonos a bölcsességgel (1,4-6; 7,22-24; 8,7-10; 9,10-14.17), isteni erő, mely az embereket átformálja, hogy elnyerjék az igazi bölcsességet, azaz szert tegyenek az igazi istenfélelemre (7,7), és a jóra segíti (8,7-10; 9,15; 9,10-14.17). Ezt az isteni erőt azonban, mint ahogy a Zsolt 51,13 is tanúsítja, csak az igaz ember kapja meg (Bölcs 1,4; 7,25; Benjamin testamentuma 8,2; Simeon testamentuma 4,4; Jubileumok könyve 1,21.23). Így elkülönül az Ez ígérte és az ÚSz hirdette (Jn 3,3-8; 1Kor 6,11; Tit 3,3-5) Szentlélektől; ez ui. a bűnöst új teremtménnyé formálja át (2Kor 5,17; Gal 6,15). Más helyeken az ~, mint a bölcsességi irod-ban a bölcsesség, inkább tanító és vezető, aki az embereknek (Zsolt 143,10; vö. 27,11) v. Izr-nek (Neh 9,20; Zak 7,12; Iz 59,21) a jó utat mutatja, mert hatalmánál és erejénél fogva képes rá, hogy az embert ill. Izr-t belülről megerősítse. -
5. Hüposztaszisz-e ~? Az eddigiekből nyilvánvaló: Jahve lelke v. a szt lélek az ÓSz-ben nem személy, sem skolasztikus, sem régi szemita értelemben véve a szót, hanem erő, melynek felhasználásával Jahve belenyúl az emberek életébe, és magától Jahvétól nem különbözik jobban (Zsolt 139,7; Iz 30,1; 40,13), mint a keze (2Kir 3,15; Iz 8,11; Ez 1,3 stb.) v. az ajka (pl. Iz 34,16). Ha a szerző mégis mint valami konkrét dolgot állítja elénk, mely különválhat Jahvétól és tőle függetlenül is képes hatni, akkor ez Izr. fiainak primitív gondolkodásmódjából következett, mely erőt v. hatást nem tudott elvontan elgondolni. Jahve (= az Úr) lelke, mely eredetileg Jahve leheletével volt egyértelmű, úgy „működött” Jahvén kívül, mint a lehelet, mely az élőlény száját elhagyja. Ezért mondták, hogy Jahve küldi, adja v. árasztja ki (Zsolt 104,30; Iz 32,15; 48,16; 63,11; Ez 39,29; Jo 3,1), hogy jelen van Izr-ben mint Izr. oltalmazója (Ag 2,5), irányítója v. mint a kinyilatkoztatás közvetítője (Neh 9,30; Iz 59,21; Zak 4,6; 7,12). Ez a megszemélyesítés ritkán fokozódott odáig, hogy az ~nek érzelmeket (Iz 63,10: „megszomorították”) v. intellektuális tevékenységet (2Sám 23,2 és 1Kir 22,24: szól; Bölcs 1,7: „tud minden szóról”) tulajdonítsanak. Ezt a szóhasználatot metaforikusnak kell tekinteni, és abból kell magyarázni, hogy a ruah 'az érzelmek és az intellektuális tevékenység központja' is lehetett. Sem az ÓSz-ben, sem a korai zsidóságban, sem pedig a rabbinista irod-ban nem fejlődött az isteni lélek hüposztaszisszá v. közvetítővé az Isten és a világ között. Az Isten és a világ között az angyalokat tekintette a zsidóság közvetítőnek; előfordult, hogy az ~ által kifejtett hatásokból némelyeket nekik tulajdonítottak (Zak 4,1.4; Dán 8,16; 9,21; 10,5.16); de alapvetően másnak tekintették őket, mint az ~t. - II. A zsidóságban az ~ többnyire szent lélek. Mindenekelőtt isteni erőnek tekintik, mely a próf-kat képessé tette arra, hogy belelássanak a jövőbe v. az elrejtett dolgokba (Sir 48,24; Dán 13,45; Lévi testamentuma 2,3; Hénoch 71,6; 91,1; 4Ezd 12,3; Mózes mennybemenetele 11,16 és általában a rabbinista irod.), s mely a szt kv-ek szerzőit írásra ösztönzi (4Ezd 14,22-45). De rendkívüli lelki állapotokat is tulajdonítanak neki, mint amilyen az elragadtatás, a próf. látomás (Hénoch 61,11; 70,2; 71,11; 4Ezd 5,22; Jubileumok könyve 25,14; 31,12; „a prófétálás lelke” a Ter 41,38; Kiv 31,3; Szám 11,25 Targumában), továbbá hősi tetteket („az erő lelke” a Bír 6,34; 11,29 stb. Targumában). Az ósz-i apokrif iratokban nemegyszer isteni erő, mely az igaz ősatyáknak jutott osztályrészül, hogy gyarapodjanak az erényekben (Simeon testamentuma 4,4; Benjamin testamentuma 4,5; 8,2; Jubileumok könyve 1,20-23, valamint a kumráni iratok), s mely a messiási korban, a megújuláskor Izr. minden fiára kiárad (Júda testamentuma 24,2; Lévi testamentuma 18,11; SalZsolt 18,8; vö. Hénoch 5,7). Többnyire az a nézet az uralkodó, hogy a lélek hatásai a múltéi, és sajnálják, hogy Aggeus, Zakariás és Malakiás próf. óta a szt lélek elhagyta Izr-t (vö. 1Mak 4,46; 9,27; 14,41), pedig volnának méltó rabbik a befogadására, akiknek tanítását a →sekina v. egy 'égi hang' igazolta. A szt lélek háttérbe húzódását Izr. bűneinek tulajdonítják, és remélik, hogy a messiási időben újra sugalmaz majd próféciákat és megújítja a lelkeket. →Kumránban az ~ szintén Istentől teremtett lélek; Isten adja az embereknek, hogy elsegítse őket az erkölcsi megújulásra és a helyes ismeretre (különösen Isten helyes ismeretére). Ezzel a 'szent lélek'-kel v. 'az igazság lelké'-vel szemben áll és szembeszegül, amíg csak fennáll a világ, 'a tisztátalanság és a gonoszság lelke'. Csak a világ végén győzi le 'az igazság lelke', a 'szent lélek' végérvényesen. - III. Az ÚSz-ben: →Szentlélek.
Szentlélek (gör. Pneuma, lat. Spiritus): az Egyház hitében a Szentháromság harmadik személye, aki egylényegű az Atyával és a Fiúval, személyi különbözőségük az egy Isten fogalmát nem bontja meg. - Az ÓSz beszélt az →Isten lelkéről, de még nem személyes értelemben; Isten mindenhatóságának, teremtő erejének és termfölötti hatásának megnyilatkozását értette rajta. A →lélek 'szent' jelzőt kap, mert lényege szerint a Szt Isten lelke, mint az Isten →karja (Zsolt 98,1; Iz 52,10), a neve (→név; Ez 36,20; Ám 2,7), a szava (→szó; Zsolt 105,42: szt ígéret; Jer 23,9), valójában isteni lélek (Kiv 31,3: LXX). A ~ fejezi ki Isten kinyilatkoztató erejét (1Kor 2,10; Jn 16,12; 1Kor 12,3; 1Pt 1,21). Tevékenysége személyes az ÓSz-ben is, de róla nem kapunk olyan „képet”, mint az Atyáról és a Fiúról. Maga a név mutatja, hogy Isten működésének kifejezésében fölül kell emelkedni az antropomorf fogalmakon. Isten akkor is egészen szent és lélek, ha közel jön hozzánk az emberré lett Jézus Krisztusban. - Az ÚSz átvette a régi kifejezéseket is, de amellett a ~ személyi mivolta is nyilvánvaló. Már Jézus keresztségénél együtt szerepel az Atyával és a Fiúval (Mk 1,1), hasonlóképpen a missziós küldetésnél ill. a keresztségi formulánál (Mt 28,19). Jézus megígérte tanítványainak és az Egyháznak az Igazság Lelkét, mint másik vigasztalót, aki az Atyától származik, s akit az Atya az ő nevében küld el (Jn 14,26; 15,26; 16,7). Szt Pálnál a ~ a lelki adományok osztogatója és a megszentelés végrehajtója (1Kor 12,4-10; 2Kor 13,13). - Az egyházatyák a szentháromsági viták idején éppen arra hivatkoztak, hogy a Szentírásban és a keresztségi formulában a Lélek az Atya és a Fiú mellett van minden megkülönböztetés nélkül, ő adja a megszentelést, az isteni életben való részesedést és az istengyermekség kiváltságát, tehát csak isteni személy lehet. Ezzel az állítással győzték le azt a tévtant, amely a Léleknek alárendelt szerepet tulajdonított (→szubordinacionizmus). A Fiútól való megkülönböztetését arra vezették vissza, hogy más a személyes eredetük: a Fiú születik az Atyától, a Lélek származik, mégpedig a Fiú által, hiszen ő nemcsak az Atya lelke, hanem a Fiúé is (Róm 8,10; Gal 4,6). A Lélek származására vonatkozó további megállapítás volt az, hogy míg a Fiú az Atya értelme által születik, addig a ~ az akaratán keresztül: ő az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete, „mi-közössége”. A Szentháromság titkának kifejtésében a teol-ok mindig rámutattak arra, hogy Isten belső élete végtelen teljességben és intenzitásban nyilvánul meg. Önmaga megismerése annyira tökéletes, hogy maradék nélkül kimondja magát, s ez az örök Szó (Ige) egészen az Atya képe és egyben az Atya Fia. Mivel az Atya őbenne szemléli végtelen tökéletességét, azért végtelen szeretettel tekint rá, amit a Fiú viszonoz, s ez a szeretet is annyira tökéletes és végtelen, hogy él mint isteni személy, mint ~. Ennek ellenére mind a 3 személy belső viszonosságot fejez ki, s azért maga az isteni lényeg egysége megmarad. A Szentírás külön hangsúlyozza, hogy Isten szeretete a ~ révén árad ki (Róm 5,5). Mivel a szentháromsági életen belül is ő a szeretet, ezért a szeretet kifelé is rajta keresztül nyilvánul meg. Bár az Egyh. tanítja, hogy a 3 személy kifelé mint egy Isten működik, ugyanakkor ezt a kifelé való hatást a ~nek is tulajdonítja. Általa válunk Isten tp-ává, és az Egyh. is általa lesz a kegyelemnek és Isten szeretetének közvetítője. - Az Egyh. tanítása az úsz-i kinyilatkoztatást rendszerezte. Kezdettől fogva vallotta a ~ istenségét, az Atyától és a Fiútól való különbözőségét, s ez a tanítás főleg Mt 28,19-ből táplálkozott. Ezt vették át a keresztségi hitvallások és a későbbi tanítóhiv. döntések. A modalistákkal szemben Dénes p. már 260: megvédte a Szentíráson alapuló szentháromsági hitet. Az I. konstantinápolyi zsin. dogmaként hirdette a ~ istenségét és egylényegűségét, s elítélte azokat, akik csak isteni erő megnyilvánulásának tartották (D 85, 86). Damasus p. már hivatkozott a ~ belső háromsági származására: ő az Atya és a Fiú Lelke (D 83). Az Atanáz-féle hitvallás (→Quicumque) már megkülönböztette a ~ származását a Fiúétól (D 39). 447: a toledói zsin. az Atyától és a Fiútól való származást foglalta bele tanításába. A keletiek ezt később a →niceai hitvallás meghamisításának mondták, pedig a teol-ok náluk is úgy beszéltek, hogy a ~ az Atyától származik a Fiú által. 1438-45: a firenzei zsin. még azt tette hozzá, hogy az Atyától és a Fiútól úgy származik, mint egy életelvtől (D 460, 691, 704). A ~ üdvrendi hatásai közül a hitvallások hivatkoznak Jézus emberi fogantatására (D 2, 6, 8), de ő azért nem nevezhető a Fiú atyjának (D 282). Hatását kifejtette Jézus emberségén, az Egyházban és a szentségekben, különösen a bérmálásban és az egyh. rendben (D 679, 964). Karizmatikus ereje nyilvánul meg a próf-k és a Szentírás sugalmazásában és a tévedhetetlen egyh. döntések létrejöttében.
Trinity: The Christian belief that there are Three Persons in One God. These Three Persons - the Father, the Son and the Holy Spirit - are distinct from one another yet they share the same Divine Nature. Thus they are not three distinct gods, but one God.
Some detractors claim that the early Christians copied the Blessed Trinity from surrounding pagan religions. Yet as the article The Blessed Trinity: An Explanation shows, the concept came from a careful reading and inspired interpretation of the Bible, which refers to three distinct Persons as "God" yet insists that there is but one God.
An Egyptian "Trinity"?
Before Christianity, no religion ever believed in a single Deity consisting of three persons. Detractors sometimes say that the Osirus-Isis-Horus family of ancient Egyptian mythology was a "model" for the Christian Trinity. Yet this is clearly a triad of distinct pagan deities, not a trinity in the Christian sense. The Egyptians never considered them to be three persons in one God, but as two separate gods and a goddess - among numerous other divinities such as Hathor, Ptah, Neith, Set, Nut, Geb, and Basht, to name a few. The highest deity in their pantheon was the sun god Ra, so they didn't even consider the Osirus-Isis-Horus triad to be supreme among the gods!
Triune Goddess?
Some point to "triple goddesses" worshipped by the pagan Celts as forerunners of the Christian Trinity. Yet these were either triads of mother goddesses or a single goddess with three "aspects" or "modes of being". The Holy Trinity isn't one Divine Person with three "aspects" or "modes", for the Father, Son and the Holy Spirit are personally distinct from one another. Thus the "triple goddess" is merely a threefold deity, not a true trinity, thus she could not be the original of the Holy Trinity.
Trimurti = Trinity?
Finally, detractors claim that the Hindu "trimurti" - Brahma, Vishnu and Siva* - was another model for the Christian Trinity. (You can view a picture of the Hindu trimurti at another site ) Yet scholars tell us that this "trimurti" only appears in Hinduism during the fourth century after Christ. Christians had been professing belief in One God in Three Persons for four centuries by then! If the Holy Trinity concept predates the Hindu trimurti, the former could not have been copied from the latter. In fact, given Hinduism's tendancy to absorb concepts from other religions, and the fact that Christianity reached India in the first century, it is quite possible that the Hindu sages developed the trimurti along the lines of the Trinity-concept professed by Indian Christians!
Yet the former is not an exact copy of the latter. Hindus do not consider Brahma, Vishnu and Siva to be three persons in one God, but three distinct gods who each manifest part of Brahman, the impersonal Absolute. Some sages even add a fourth god, Ishvara, to this triad, and claim that he is the first - antecedent to the other three! This demolishes the threeness which seems to parallel the Trinity.
Moreover, Brahma, Vishnu and Siva each have a goddess consort - Sarasvati, Lakshmi and Sakti* respectively. That would make not three but six. Add Ishvara and his consort, Maheshvari, and you now have eight primary manifestations of Brahman! Yet these are only eight among millions of divinities in the Hindu tradition, all of which are considered various manifestations of the Absolute.
Thus any alleged Hindu parallel with the Trinity quickly dissolves into a modalistic polytheism and finally a monistic pantheism, in which all diversity in the universe merely manifests an underlying spiritual Unity (a concept not shared by orthodox Christianity).
Conclusion
So the Christian concept of the Trinity is quite unique to world religions, not copied from another faith but progressively revealed by God in Sacred Scripture. Yet some Christians believe that the various triads and threefold deities mentioned above may have originated in a primitive revelation of - or memory of - the Triunity of the One True God. This is also quite possible. Perhaps the memory traces back to our first parents, who walked with God at the dawn of humanity. Or maybe God revealed something of the Divinity to "righteous pagans", Gentiles of centuries past who sought the Most High God. These memories or revelations seeped into the legends of the human race, and soon became myths of divine triads and deities with three "aspects". For every religion has an element of truth in it; perhaps this is one such element.
Thus we need not be confused by pagan notions bearing a slight resemblance to biblical truth. They may show that God has not left the human race in complete ignorance of Divine Truth throughout the ages.
*Pronounce the "S" in Siva and Sakti as an "sh" in English.
Először is ne negyedik századozzon nekem egy olyan felekezet, amely a 19. század végén jött létre egy beteg liberális társadalomban. Gőgösen mindenkit le álkeresztényez magán kívül a beteg egocentrikus világképével...
Ráadásul csak 381-ben (!) Theodósius álkeresztény római császár zsinata nyilvánította Istenné a "Szentlelket", mert addig nem volt is az. Gyorsan hoztak egy "szent" határozatot, nehogy az igazság elterjedjen.
Az első konstantinápolyi zsinat (381. május - július) a kereszténység második egyetemes zsinata.
Nagy Konstantin császár nem sokkal a niceai zsinat után az ariánusokhoz hajló Nikomédiai Euszebiosz és követői hatása alá került. Nagy Szent Atanázt száműzte, és ha Arius336-ban meg nem hal, visszafogadta volna az egyházba. A 342-ben, Szerdikában tartott birodalmi zsinaton a keleti és a nyugati résztvevők külön tartották üléseiket. A nyugatiak védelmükbe vették Atanázt, és megújították a niceai hitvallást. A keletiek azonban elítélték Atanázt és az őt befogadó I. Gyula pápát is, és a niceaitól eltérő hitvallást fogalmaztak meg, majd rávették az ariánusbarát II. Constantius császárt egy újabb birodalmi zsinat összehívására, amely 359-ben Riminiben a nyugati, Szeleukiában a keleti püspökök részvételével össze is ült. Egység nem született: Riminiben kb. 400 püspök megújította a niceai hitvallást, amit Szeleukiában ismét nem fogadtak el. Ekkor a császár száműzetés terhe mellett megparancsolta, hogy minden püspök írja alá az ariánus hitvallást. Julianus Apostata császár föloldotta a száműzetést, mert az így támadt belső ellentéttel akarta fölmorzsolni a kereszténységet. Az arianizmus azonban lassan veszített népszerűségéből, ugyanakkor fölmerült a makedonianizmusSzentlélek elleni eretneksége. Theodosius császár ezért zsinatot hívott össze, ez lett az első konstantinápolyi zsinat.
A "150 atya" zsinata elsősorban a Szentlélek istenségét mondta ki a makedoniánusok (pneumatomachusok) ellen. Az első kánon minden "arianizáló" ellen irányul, mint például Apollinarisz, Szabelliosz, Ankürai Markellosz, Szirmiumi Photinosz, Eunomiosz és Eudoxiosz követői ellen. Hitvallása a nicea-konstantinápolyi hitvallás. A zsinaton csak keleti püspökök vettek részt, ugyanis a nyugatiak már korábban, tavasszal Riminiben tartottak zsinatot. I. Damasus pápa sem küldött képviselőket. Bár a 382-i konstantinápolyi helyi zsinat egy Damasus pápához intézett levelében már egyetemesnek mondja a zsinatot, egyetemes jellegét általánosan csak sokkal később fogadták el. A zsinat 3. kánonja, amely pátriárkátusi előjogokat igényelt Konstantinápoly számára, a nyugati egyházban és Alexandriában megbotránkozást váltott ki, és a pápák ezt a kánont meg se erősítették; a zsinatot csak implicite fogadták el, mégpedig csak a tanítói megnyilatkozások tekintetében. Egyetemesnek a khalkedoni zsinaton ismerték el, illetve nyugaton azáltal, hogy Vigilius pápa a második konstantinápolyi zsinatot jóváhagyta
5. „Szentháromság” egyéb vallásokban
Több jelentős ókori egyiptomi isten is úgynevezett triádokat alkotott, például:
Az Őrtorony Társulat tagadja, hogy a Szentlélek személy, ennek megfelelően az Új Világ Fordításban a Szentlélek végig "szent szellem", kis sz-szel. Az "Ördög" a (helyes) társulati logika szerint azért kezdődik nagy Ö-vel, mert beszél, tehát személy (pl. Lk 4:3). Az ÚVF-ban ugyanakkor nem a Lélek vagy aSzellem (görög pneuma) mondta meg, hogy mi lesz az utolsó napokban, hanem "az ihletett kijelentés" (1Tim 4:1); így valóban nehéz arra gondolni, hogy a Lélek (aki ugyancsak beszél stb.), szintén személy. A Lélek személy voltát a Társulat már a Szentírás első verseiben el akarja tüntetni (1Móz 1:2): nem Isten Lelke vagy Szelleme, hanem "Isten tevékeny ereje lebegett a vizek felett" (pedig az eredetiben egyszerűen a rúah = lélek, szellem szó áll). Ugyanígy a Társulat szerint Krisztus csak arkangyal, tehát az angyalok, a "szolgáló lelkek" közé tartozik, akik egyszerre csak egy helyen tudnak lenni. Mivel azonban az 1Pt 1:11 eredeti szövege szerint a próféták azt kutatták, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke, a birtokos szerkezetet (Krisztus Lelke) felbontotta: "egyre csak azt vizsgálták, hogy mely sajátos időszakra, illetve miféle időszakra mutat a bennük levő szellem Krisztusra nézve". Így próbálta elkerülni a Társulat azt a kérdést, hogy hogyan lehetne Mihálynak, egy szolgáló léleknek / szellemnek saját lelke / szelleme? Mivel a Társulat szerint a "szent szellem" legfeljebb Isten megszemélyesítése, nem a harmadik isteni személy, az ÚVF-ban a Lelket jelölő szó (görögül pneuma) nagy Sz-szel van írva, ha a Társulat szerint Jehovára utal, és kis sz-szel, ha csak Jehova megszemélyesítése: "Jehova pedig a Szellem, és ahol Jehova szelleme van, ott szabadság van. Mi pedig, miközben leplezetlen arccal visszatükrözzük Jehova dicsőségét, mindnyájan átváltozunk ugyanarra a képmásra, pontosan úgy, ahogy Jehova, a Szellem véghezviszi ezt" (2Kor 3:17-18). Mivel a Társulat tagadja, hogy a Szentlélek minden Krisztushívőben benne lakik, Júdás levelének bűnökkel teli szakadárjaival sem az volt a baj, hogy nincs bennük Lélek, hanem az, hogy "nincsen szellemiségük" (Júd 19).
a Szentlélek minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely alapján valakiről felismerhetjük, hogy személy:
Neki magának is van ereje (Lk 4:14, Róm 15:13,19, 1Kor 2:4), és erejével lényeket be tud tölteni (Mik 3:8 vö. ApCsel 1:8)
Van értelme (Ézs 11:2), például beszél (ApCsel 8:29, 10:19, 13:2, 1Tim 4:1, Zsid 3:7, Jel 2:7, 22:17), kinyilatkoztat és ihlet (Zak 7:12, Mt 22:43, Ef 1:17, 3:5, 1Kor 2:10, 1Tim 4:1, 2Pt 1:20-21, Jel 14:13), prófétálásra indít (4Móz 11:25, Ézs 61:1-2, Ez 8:3, 1Pt 1:11, 2Pt 1:21; Jn 16:13, ApCsel 11:28), prédikálásra indít (ApCsel 8:29, 1Pt 1:12), tanúságot tesz (Jn 15:26, ApCsel 5:32, 1Jn 5:6-9, Mk 13:11, Róm 8:16), megtanít az igazságra (1Jn 2:27, 1Kor 2:13, Zsid 9:8) és emlékeztet is rá (Jn 14:26), az eljövendő dolgokat jelenti ki (Jn 16:13), Isten mélységeit vizsgálja (1Kor 2:10), mérlegel és dönt (ApCsel 15:28), bizonyítva meggyőz (1Thessz 1:5, 1Kor 2:4, Zsid 2:4) és leleplez (Jn 16:8), a hívőkért esedezik, közbenjár (Róm 8:26).
Van akarata (1Kor 12:11), az akaratát pedig közölni és érvényesíteni is tudja: például szolgálatra elhív és kiküld (ApCsel 13:2,4, 20:28), karizmákat osztogat (1Kor 12:11), erőt ad (Lk 4:14, Lk 24:49, Róm 15:19), reménységet ad (Róm 15:13), segít (ApCsel 9:31), felbátorít (Mik 3:8, ApCsel 4:31), kényszerít (ApCsel 20:22), vezet (Mt 4:1, ApCsel 8:29, 10:19-20, 16:6).
Vannak érzései: például meg lehet szomorítani (Ézs 63:10, Ef 4:30), de szeretete is van (Róm 15:30), illetve az emberekből érzéseket vált ki: pl. örömöt (1Thessz 1:6) vagy haragot (ApCsel 13:9-10), illetve szeretetre indítja őket (Kol 1:8).
Erkölcsi lény, aki az emberek erkölcsére hatni akar és tud: például a világot a bűnről győzi meg (Jn 16:8-9), az embert a való igazságra tanítja (Jn16:13, 1Jn 2:27), megszenteli (Róm 15:16, 1Kor 6:11, 1Pt 1:2), a jellemét formálja (Gal 5:22-25), megszabadítja a bűn és a halál törvényszerűségéből (Róm 8:2), lelkileg újjászüli és megújítja (Jn 3:5-8, Tit 3:5), Isten akarata szerint jár érte közben (Róm 8:26-27) stb.
Személyes viszonyulást követel: Jézus helyett ő a másik Pártfogó, Vigasztaló vagy Segítő (Jn 14:16), akit Jézus
A Szentlélek Isten, nem teremtmény
A Szentlélek azonban nem csak egy a láthatatlan világ szellemi lényei közül, hanem Isten. A szellemvilág lakói az angyalok és a démonok, akik bár hatalmas és értelmes szellemi lények, teremtmények lévén létük Istentől függ, és egyszerre csak egy helyen lehetnek.
Isten Lelke azonban teremtő és életet fenntartó (Jób 33:4, Zsolt 33:6, 104:30), örökkévaló (Zsid 9:14, Jn 14:16), mindenható (Zak 4:6, Lk 1:35, 11:20), mindentudó (1Kor 2:10-11, Jn 16:13) és mindenütt jelen van (Zsolt 139:7-10 vö. ApCsel 17:28), tehát nem tartozhat az angyali "szolgáló lelkek" közé (Zsid 1:14).
A Lélek káromlása Isten káromlása (Mt 12:31-37), a Lélek vezetése Isten vezetése (ApCsel 16:6-10), és a Léleknek hazudni annyi, mint Istennek hazudni (ApCsel 5:3-4,9), a Lélek bizonyító ereje Isten ereje (1Kor 2:4-5).
A Szentlélek nem megszemélyesítés, sem pusztán Isten bensője
Ha a Léleknek az istensége világos is, nem egyszer Isten "megszemélyesítésének" tűnik (a Lélek tulajdonképpen Isten), vagy olyan értelemben tűnik "Isten Lelkének", ahogy az embernek is "van lelke", tehát Isten bensője, de nem külön személy (vö. 1Kor 2:11-12).
Először is, a Lélek valóban az "Isten Lelke" (1Móz 1:2, Róm 8:9, 1Kor 2:4, 2Kor 3:3, 1Jn 4:2), "JHVH Lelke" (Bír 6:34, 1Sám 16:14, Ézs 11:1, Ez 37:1, Mik 3:8), "az Úr/ÚR Lelke" (Bír 14:6, Lk 4:18, ApCsel 5:9, 8:39, 2Kor 3:17). A Lélek az "ő Lelke" [ti. Istené] (Zak 7:12, Ef 3:16, 1Jn 4:13), az "én Lelkem" [ti. Istené] (1Móz 6:3, Ézs 42:1, Ez 36:27, Jóel 2:28), a "te Lelked" [ti. Istené] (Neh 9:20,30, Zsolt 104:30, 139:7, 143:10). A Lélek azonban nem lehet csupán Isten "megszemélyesítése", hiszen megszemélyesíteni csak személytelen dolgot lehet (mint pl. a "Bölcsességet" a Péld 8:12-től.)
Másodszor, a Lélek többször is az Atyával és a Fiúval együtt, de egyértelműen külön alanyként jelenik meg (Lk 3:22, Mt 28:19, 2Kor 13:13 vö. Róm 15:16, 1Kor 2:10-11, 12:4-6, 2Kor 1:21-22, Ef 3:14-17, 2Thessz 2:13-14, 1Pt 1:2, Júd 20-21). A Lélek ráadásul valóságosan kommunikál az Atyával és a Fiúval (Jn 16:13-14, Róm 8:26-27, Jel 22:17). Ezért a Lélek nem lehet pusztán Isten bensője, "mint az ember lelke", mert az ember saját lelke nem külön személy. (Az 1Kor 2:11-12-ben Pál apostol nem azt állítja, hogy a Lélek tulajdonképpen Isten bensője, hanem arról beszél, hogy hogyan lehet megismerni Istent, és csak ebből a szempontból von párhuzamot az emberi benső és Isten Lelke között.
"Sem a katolikus sem a protestáns fordítók nem állítják azt,hogy a pneuma és a pszühé ugyanazt jelenti."
Ez igaz, de átfedések vannak
"Sőt ellenkezőleg a katolikosok igenis hangsúlyozzák azt amit az Ige is tanít,hogy maga az emberi lény is három dolog alkotja."
Ez momentán nem igaz.
Az az ún. trichotómikus nézet, ami szerint az embert három lételv határozza meg (szellem - lélek - test) szemben áll a katolikus tanítással, amely az embert két természetűnek mondja (szellemi természetű lélek és anyagi természetű test). A trichotómikus nézet összekeveri a Szentírásban az emberi természetet, létrendet az ember tevékenységeivel, amelyek csak képzetesen és nem valóságosan különülnek el, mert ezeket ugyanaz a lélek viszi végbe: értelem ("szellem") - érzelem ("lélek") - érzet ("test").
A lélek - szellem megkülönböztetéssel nem sokat kell törődni, főleg azzal nem, amit a JT-k, és néhány (neo)protestáns gyülekezeti tanítás mond róluk. Ők maguk is belekeverednek ebbe rendesen. A háttérben az áll, hogy minden nyelvben az egyes szavaknak különböző jelentésárnyalataik vannak, és ezek a különböző jelentési lehetőségek nem mindig egyeznek meg más nyelvekével. Ez van ebben az esetben is. Sem a görög pszüché, sem a pneuma nem pontosan azt jelenti, mint a magyar szellem vagy lélek. Vannak közös jelentések, de eltérések is. Ezért mindig a szövegkörnyezettől függ, hogy mit melyik szóval kell visszaadni. Sokszor mindkét görög szó legjobb megfelelője a lélek szó, valamikor meg nem. Fordítva ugyanez van, valamikor a magyar lélek szót a pszüchével vagy a pneumával jobb visszaadni, valamikor meg egy harmadik görög szóval. Hiszen pl. a lélek jelenhet egy szellemi lényt is, viszont a szellem jelenthet kísértetet is, vagy pl. a rációt.
Az ember ún. hármas- ("test-lélek-szellem") vagy kettős felosztása ("test és lélek") napjainkban gyakran ad okot vitára. A probléma alapvetően az eltérő megközelítésből fakad. A hármas felosztás jogos lehet, ha az emberi lényről úgy beszélünk, mint akinek van szellemi, azaz transzcendens dimenziója vagy funkciója (ti. az Istennel való kapcsolatra), mint akinek van lelki, azaz pszichés dimenziója vagy funkciója (ti. a többi élőlénnyel és az önmagával való kapcsolatra), illetve mint akinek van testi, azaz fizikális dimenziója vagy funkciója (ti. a látható világban való önkifejezésre, működésre stb.). Ennek egy változata lehet az a kettős felosztás, amely az embert "testi", azaz fizikai lénynek, illetve "lelki", azaz pszichés és transzcendens lénynek tekinti. Ilyen funkcionális-dimenzionális értelemben tehát elfogadható az a kijelentés, hogy "az embernek van" teste, lelke és szelleme, vagy hogy "az ember test-lélek-szellem", vagy hogy "az ember "test és lélek együttese". Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a fenti szavaknak a Bibliában más a jelentésköre.
A hármas felosztás ugyanis nembiblikus, ha használói néhány héber kifejezés vélt görög, sőt magyar, angol, német élőnyelvi párhuzamára, megfelelésére hivatkoznak: (1) rúah=pneuma=szellem (2) nefes= pszükhé=lélek (3) bászár=szarx=test. Ezzel a megfeleltetéssel több probléma is van. Egyrészt a modern magyar vagy angol szavak jelentésköre és használata teljesen eltér a héber és görög kifejezésekétől. Másrészt a hivatkozott héber és görög kifejezések többjelentésűek, átfedések vannak köztük, és különben is csak három a többi bibliai "rész" (nösámá, lév, klájót, szóma, szüneidészisz stb.) közül. Ilyen strukturális, analogikus értelemben tehát nem biblikus az a kijelentés, hogy "az embernek a Biblia szerint három része van: test-lélek-szellem".
A trichotomisták által gyakran hivatkozott 1Thessz 5:23 témája a hívők pneumájának (szellemük), pszükhéjének (lelkük / életük) és szómájuknak (egész lényük) megtartatása Krisztus eljöveteléig. Nem azt állítja: az ember ezekből a részekből áll ("rész" csak a pneuma, illetve a pszükhé lehetne), hanem azért imádkozik, hogy szellemük, lelkük / életük, azaz egész lényük megőriztessen (a fizikai testet [szarx] nem is említi, vö. 1Kor 15:50). A szintén gyakran hivatkozott Zsid 4:12 előzménye (11.) engedelmességre buzdít, folytatása (13.) pedig az Ige (a Fiú) előtti számadásra figyelmeztet, akinek az átható tekintete előtt szétválik a pneuma és a pszükhé, megítéltetik a gondolat és a szándék; a szerző nem azt állítja: a szellemet és a lelket nekünk meg kell vagy lehet különböztetni, hanem hogy Isten oda is belát és behatol, ahova ember nem.
Az 1Tessz 5:23-ban a szellem, a lélek és a test felsorolása nem azt jelenti, hogy az emberben külön van szellem és lélek. Az apostol népszerű nyelven vallási utasítást ad, nem élettant vagy lélektant. Az értelem ez: benső gondolatvilágotokat és annak külső megnyilatkozását hassa át.
Spirit, and soul. The former marks the understanding, the latter the will: hence these two terms give the two principal faculties of the soul.
"Test és lélek tekintetében egy"
Az Isten képmására teremtett emberi személy egyszerre testi és szellemi lény. A bibliai elbeszélés szimbolikus nyelve ezt fejezi ki, amikor azt mondja: "Isten a föld porából alkotta meg az embert; és orrába lehelte az élet leheletét; így lett az ember élőlénnyé" (Ter 2,7). Isten tehát az egész embert akarta. A lélek szó a Szentírásban gyakran az emberi életet [Vö. Mt 16,25--26; Jn 15,13.] vagy az egész emberi személyt [Vö. ApCsel 2,41.] jelenti. De jelenti az ember bensőjét is, [Vö. Mt 26,38; Jn 12,27.] azt, ami benne a legdrágább, [Vö. Mt 10,28; 2Mak 6,30.] azt, ami által a leginkább Isten képmása: a "lélek" az emberben a szellemi principiumot jelenti. Az ember teste részesedik "Isten képmásának" méltóságában; pontosan azért emberi test, mert szellemi lélek élteti, és az emberi személy mint egész van arra rendelve, hogy Krisztus testében a Szentlélek temploma legyen. [Vö. 1Kor 6,19--20; 15,44--45.] "Az ember, aki a test és lélek tekintetében egy, testi mivoltánál fogva magába gyűjti az anyagvilág elemeit úgy, hogy általa elérjék céljukat és fölemeljék hangjukat a Teremtő szabad dicséretére. Az embernek tehát nem szabad lenéznie a testi életet, épp ellenkezőleg, testét mint Istentől teremtett és az utolsó napon föltámadó valóságot jónak és tiszteletreméltónak kell tartania." A lélek és a test egysége olyan mély, hogy a lelket a test "formájának" kell tekinteni; azaz az anyagból alkotott test a szellemi lélek miatt emberi és élő test; a szellem és az anyag az emberben nem két egyesült természet, hanem egységük egyetlen természetet alkot. Az Egyház tanítja, hogy minden egyes szellemi lelket Isten közvetlenül teremt -- nem a szülők "hozzák elő" --; azt is tanítja, hogy a lélek halhatatlan; nem vész el, amikor a halálban elválik a testtől, és a végső föltámadásban újra egyesülni fog a testtel. Olykor megkülönböztetik a lelket a szellemtől. Így Szent Pál azért imádkozik, hogy "a békesség Istene szenteljen meg titeket, hogy tökéletesek legyetek, őrizze meg szellemeteket, lelketeket és a testeteket feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig" (1Tesz 5,23). Az Egyház tanítja, hogy e különbségtétel nem vezet be kettőséget a lélekbe. A "szellem" azt jelenti, hogy az ember teremtésétől fogva természetfölötti céljára van rendelve, és lelke képes arra, hogy ingyenes ajándékként fölemeltessék az Istennel való közösségre. Az Egyház spirituális hagyománya a szívet is hangsúlyozza, biblikus értelemben a "benső mélységét" (Jer 31,33-ban "in visceribus"), ahol a személy elkötelezi magát Isten mellett, vagy ellene dönt. [MTörv 6,5; 29,3; Iz 29,13; Ez 36,26; Mt 6,21; Lk 8,15; Róm 5,5.]
A latin spiritus, a görög pneuma, és a héber ruah szónak nem adekvát megfelelője a magyar szellem szó. A magyar "szellem" szó állagot (substantia), nem pedig létalanyt (subsistentia) jelöl. Tehát ezen szavak magyarra fordítva hol szellemet, hol lelket jelölnek. A modern magyar vagy angol szavak jelentésköre és használata teljesen eltér a héber és görög kifejezésekétől. Másrészt a hivatkozott héber és görög kifejezések többjelentésűek, átfedések vannak köztük.
Ott, ahol görögül pneuma, héberül ruah szerepel az attól függően kell léleknek vagy szellemnek fordítani, hogy az állagot vagy létalanyt jelöli.
Abry kedves, olyan egyszerű,azzal keni fel,vagy pecsételi el az embert a Szentlélek, hogy annak testét lakozásra megfelelőnek találja,és beleköltözik.
Ezt nevezzük a Szentlélekben való betöltekezésnek,amelynek aztán látható jelei is lesznek.
Ennek kitűnő leírása az Ap. Csel 2: 1-4-ben.
Az Ige az Egyszülött Istenről is azt tanítja,hogy pneuma azaz szellem. 1.Kor. 15:45
De azt is kijelenti az Ige,hogy neki magának is van szelleme.Luk. 23:46,Ján.19:30
Azt is olvassuk az Igében az Egyszülött Istenről,hogy az Ő szelleme is lakozhat bennünk. 1. Péter 1:11
Még mielőtt a Szentlélek elküldetett volna az Égből,Jézus a benne lakozó Szentlélekből adott nekik. Ján. 20:22
Annak ellenére,hogy az Isten Fia Isten és Szellem is, mégis lakozhat az emberben, és az ember is lakozhat Ő benne.Eféz. 2:21,22,Ef. 4:15,Ef.5:30,32,1.Kor. 12:27.-
Azt is leírja az Ige,hogy hogyan lehetséges ez:
" Mert hiszen egy lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók,akár görögök,akár szolgák,akár szabadok,és mindnyájan egy lélekkel itattattunk meg." 1.Kor. 12:13.-
Abry kedves,tehát a kérdésedre,hogy hogyan lehet valaki felkenve Szentlélek Istennel, a válaszom az hasonlóan,mint ahogyan az Egyszülött Isten lakozhat bennünk és mi ő benne, ugyanúgy a Szentlélek Isten is megteheti ezt,amint azt az Igéből láthatod.
Nem feltétlenül emberi elmével gondolkodva kell keresnünk a megértést a Szellem dolgaira. Mert az Isten dolgai,titkai számunkra,mint emberi elme birtokosai számára sokszor felfoghatatlanok.Ezért kell elfogadnunk azt,amit az Ige közöl velünk.
Abry kedves,nem figyeltél oda,hogy mit írtam az 587-es hozzászólásomban.
Sem a katolikus sem a protestáns fordítók nem állítják azt,hogy a pneuma és a pszühé ugyanazt jelenti.Sőt ellenkezőleg a katolikosok igenis hangsúlyozzák azt amit az Ige is tanít,hogy maga az emberi lény is három dolog alkotja.
1.Thes. 5:23 " Maga a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, egész valótok, szellemetek(pneuma) leketek(pszükhé)és testetek (szóma),fedhetetlenül őriztessék Urunknak,a felkent Jézusnak megérkezésére."(Csia Lajos)
Én magam írtam neked az 587-es hozzászólásomban,hogy az új római katolikus fordítás az Úsz-ben már 1976-ban 17 helyen "szellemet" v. "szellemit",fordított a pneuma helyén és nem lelket.
Ez már 1976-ban megtörtént,amit meg is írtam neked.
Te meg jösz azzal,hogy a katolikusok is "KEZDIK" átszerkeszteni a görög magyar fordítást.
Azt is megírtam a hozzászólásomban,hogy nem olyan egyszerű a Szentlélek szót,amit eddig " hagia pneuma " magyarra fordítására használtak kicserélni. Ugyanis a magyar nyelvben a " hagia pneumát "mindenki a magyar Szentlélek szóban tudja azonosítani-kivéve jehova tanuit és egy néhány százalékot az ország lakosságából. Egy nyelvben mindig az a szó dominál,amely megszokott és a többség számára ismert,nem téveszthető össze semmi mással. A Szentlélek megnevezésről pedig ez sokkal inkább elmondható,mint a Szentszellemről.
Más a helyzet azokon a helyeken,ahol nem a hagia pneuma-ról van szó,hanem csakis a pneumáról. Azaz nem a Szentlekére(Szentszellemre) történik utalás Ilyen például a szellemi teremtmények,a gonosz szellemek,az ember szelleme stb.
Az emberek töbségének a tudatában ugyanis a szellem szó általában valami rossz, ijesztő szellemet jelent és nem az Isten Szellemét.
Ha a hagia pneumára nem lenne a magyar nyelvben széles körben elterjedt szó a Szentlélek formájában,akkor értelme lenne valamilyen más kifejezést keresni. De mivel van egy elfogadott és elterjett magyar szavunk,amit minden magyar ismer,ezért nem látom szükségét a szó megváltoztatásának,mert az nagy zürzavart kavarna a szellem szó teremtményekre való alkalmazása miatt.
Attól függetlenül,hogy mindenki tudja,hogy kiről is van szó valójában.
"Azt kérdezed Abry,hogy hogyan lehet valaki felkenve Szentszellemmel. Nos úgy kedves Abry,hogy a Szentlélek kitölti az embert,lakozást nyer az emberben pontosan úgy,ahogyan azt az Ige kijelenti"
Én azt kérdeztem, hogy hogyan lehet valaki felkenve Szentlélek Istennel ?? DD :)
Ha a Szentlélek tölti ki, akkor hogyan keni fel a Szent Szellem? :)))))))))
Amint megfigyelted Pál is két dologról tesz említést az Ap. Csel. 10:38-ban.
Nem azt mondja erővel csupán,hanem azt: " Szentlélekkel és erővel.
Nagyon jól megfigyelted,hogy a Szentlélek és az erő nem egy és ugyanaz, mivel te magad is aláhuztad az és szót. Gondolom azért tetted.
Ezek szerint akkor a Szentlélek nem csak Isten ereje,ahogyan azt jehova tanui tévesen állítják,hanem több annál.
A Biblia azt tanítja,hogy az Isten Lélek(UVF Szellem),tehát ez azt jelenti,hogy a Szellem az Isten. János 4:24
A Biblia azt is írja ,hogy Istennek,aki maga is Lélek(Szellem) szintén van szelleme. 1.Kor 2:10.-
Ugyanígy az Isten Fiának is van szelleme. Márk 2:8,Ján19:30,Róm.8:9,Fil.1:19
Ezenkívül az Ige azt is kijelenti,hogy a Léleknek ereje is van.Luk.4:14,Róma 15:13,19.- Vajon ez hogyan lehetséges Abry kedves,ha a Szentszellem nem személy?Hogyan lehet akkor ereje?
Ha a Lélek(Szellemnek van ereje,akkor nem maga az erő ugyebár Aubry kedves.
Azt kérdezed,hogy hogy lehet Jézust Szent Lélek Istennel felkenni.
Nos , úgy Abry kedves,ahogyan az embert. Az emberi test lehet a szellemeknek a temploma. A Szellem lakozhat az emberben. Róma 8:9,11,Ján.14:17
Azt kérdezed Abry,hogy hogyan lehet valaki felkenve Szentszellemmel. Nos úgy kedves Abry,hogy a Szentlélek kitölti az embert,lakozást nyer az emberben pontosan úgy,ahogyan azt az Ige kijelenti.Ap.Csel.2:4,Róma 8:9,1.Kor. 3:16,6:19 Sajnos sokszor gonosz szellem is lakozást nyerhet az emberben. Ezzel gondolom egyetértesz Aubry kedves. Jézus és az tanítványok,bizony gyakran üztek ki gonosz tisztátalan szellemeket az emberekből. Ezek mind szolgaszellemek,akik valamikor az Istennek szolgáltak, de elbuktak,és tisztátalanná tették magukat.
Abry kedves a bukott angyalok azok személyek,csak a Szentszellem nem az. Furcsa ez egy kicsit nem gondolod?
Márcsak azért is furcsa,mert az Ige azt tanítja,hogy Isten a szellemek Atyja. Zsid.12:9
Sőt azt is tanítja az Ige,hogy a Szentszellemtől születnek is.Ján 3:8,
Sőt azt is írja az Ige,hogy szerető és szelíd.1.Kor. 4:21
A Szentszellemmel együt lehet imádkozni is.1.Kor. 14:15
Meg is lehet szomorítani a Szentszellemet. Ef. 4:30
Öröme is van a Szentléleknek. 1.Thess. 1:6
Megbízást,kinevezést is oszt a Szetszellem,mégpedíg úgy,amint akarja. 1.Kor.12:10,11
Abry kedves,ezek mind egy személyre utaló cselekedetek.
"Ellenben jehova tanui azért ragaszkodnak elsősorban a szellem kifejezéshez,mert így könnyebb az Szentlélek Istenből egy szellem erőt kreálni. Ez viszont már valóban hamis tanítás,sőt Szentlélek káromlás."
Akkor nézd meg, hogy a katolikusok is kezdik átszerkeszteni a görög-magyar fordítást:
Szótári információk: fuvallat, lehelet, lélek, szellem Lábjegyzet: nincs
Bár még odateszik a Lélek jelentést is, hogy azért ne engedjenek teljesen a háromságból, de már rájöttek hogy nem lehet csak lélekkel fordítani a pneumát. Kíváncsi vagyok hogy mikor jönnek rá, hogy nem jelenti a lélek szót, mint ahogy a pszükhé sem jelenti a szellem szót.........
"Abry kedves,ezért nem a hamis tanítás céljául használom a Szentlélek magyar szót,hanem azért,mert a magyar nyelvhasználatban és a magyar bibliaolvasó emberek tudatában ez az ismertebb és elterjedtebb."
Ilyen alapon miért nem használod a Jehova nevet is ? Az is ismertebb elterjedtebb..........
