Nincs itt vita, csak szerettem volna megvédeni a cicus tenyésztőjét, mert továbbra is úgy gondlom, én is így döntöttem volna a helyében.
Ők dolgoznak, nappal 1/2 8-tól kb. 5-ig nincs otthon senki, illetve délben haza tud szaladni, de csak rövid időre. Éjjel aludni is kell (a cicáknak is), szóval a legnagyobb jószándékkal sem tudott egész nap a cicákkal lenni és akkor is az anyát kellett elég sokat ápolni.
Nálunk egy lakás-irodába került, egész nap itt vagyunk, legtöbbször éjszaka is. Az első három hétben szinte minden nap 24 órában vele tudtunk lenni. Ez sokkal több, mint amit egy átlagos tenyésztőnél megkaphatott volna :-) Egyik tesója egy amputált lábú kislány mellé került, aki szintén otthon van a nagyijával egész nap. Három tesó egy leendő tenyésztőhöz, aki otthon dolgozik. Egy kiscica pedig velük maradt a harmadik hónap végéig.
Azt hisezm, mindig az adott helyzetből kell kihozni a legjobbat. Ebben a helyzetben ezeknek a cicáknak szerintem ez volt az, ami a legkevésbé rossz. Nagyon remélem, hogy nem ártott meg neki, hogy 3 héttel korábban került hozzánk! Mindenből a legjobbat kapja, többen dédelgetjük, magabiztos, boldog kiscica :-)
Az első cicám (igaziból nekem az egyetlen) is ilyen "mentett" cica :-S
A Belgrád rakparton dolgoztam egy függőgolyosós házban a 3. emeleten. Szemben a 2-on egy nő abból élt, hogy fehér perzsákat tenyésztett. Egyszer az egyik anyamacskája a lába mellett kiszökött a lakásból és mire utolérte, addigra egy élelmes fekete-fehér kandúr elcsábította a cicalányt. Született 6 db tüneményes, több-kevesebb fekete folttal tarkított fehér, félperzsa cicus. A legkisebb volt a legszebb a mellírozott fekete farkával, a fején szép fekete folttal.
Pár hét után azt láttam, hogy ez a cicus mindig kint van a folyosón, amikor éppen jöttem-mentem. Aztán egy péntek délután hazafelé menet iszonyatos hangokat hallottam, amik egy nylonzacskóból jöttek, amit ez a nő vitt befelé a kukatárolóba. Kérdeztem tőle, hogy ez meg mi? Mondta, hogy viszi ezt a dögöt elaltatni, mert senkinek nem kell. (Házi ruhában, papucsban, egy szál kulccsal a kezében indult az állatovoshoz? Hogyan esett útba a kukatároló és minek, mikor nem volt nála semmi más???). Kérdezte, hogy miért, elviszem? Na így lett cicám.
Szegény akkor teljesen vak volt, mert egy méhen belüli fertőzés után és a testvérei verekedése miatt mind a két szeme egy-egy óriási, kidülledt, vak golyó volt. Azonnal állatorvoshoz vittem, aki adott neki mindenféle kencefincét, bolhairtót, gyógyszert. Másnap megfürdethettem, talátam benne 37, már nem élő bolhát :-( A cica 9 hetes volt, kb. akkora, mint egy 4 hetes. Csontra volt éhezve-szomjazva :-(
Két hét volt, mire elkezdett normálisan enni. Addigra az egyik szeme kilyukadt, azon az orvos sem tudott segíteni, a másik viszont normális méretű lett, csak megvastagodott a szaruhártyája, alig lát vele.
Évekbe telt, míg elhitte, hogy szeretik, otthona van és jogai.
Nyáron volt 10 éves, boldog, elégedett cinyó :-))) Nagyon-nagyon szép!
Tesókám! Elfeledkeztél még a szúnyogok sok fajtájáról is, akik sok ember haláláért felelősek. Na meg még ki tudja hány féle élősködő vérszívó van, amik most eszünkbe se jutnak. Szerencsére sok nem a mi éghajlatunkon éli világát.
Én tuti pályatévesztett vagyok, vagy csak fiatal koromban nem tudtam mit kell lépnem, hogy azzal foglalkozhassak később, amit igazán szeretek csinálni.
Mindíg nagyon szerettem az állatokat, de a szüleim semmit nem engedtek tartani amíg velük éltem.
Igazából az emlős állatokat szerettem leginkább. Azokon belül is a nagymacskák és a kardszárnyú delfinek vonzottak leginkább.
Legszívesebben velük dolgoznék most is egy állatparkban vagy delfináriumban, vagy kint szabad természetben.
Illetve nem is tudom... ha jól belegondolok, a delfinárium is állatkínzás valahol, hiszen korlátozva van egy hatalmas állat a szabadságában.
Vagy menteném a fajtákat a kihlástól. A mostani eszemmel biztos állatorvos vagy zoológus lennék, talán kint a vadonban.
Viszont, mivel ilyen pancser voltam és itt élek, be kell érnem a "kismacskákkal" és a nagy kutyákkal.:)
Volt egy film, ahol a rendező nagyon pozitív szerepet szánt a svábbogaraknak :)))
Kinek mi a véleménye a tetüről? Egyetlen egyszer találkoztam vele, amikor kihoztam két kislányt a gyermekvédelmi intézetből.Nem tudtam, mi az,de addigra már az egész család és a szomszéd kislány dús haja tele volt. A folytatást ti is sejtitek :D
Vannak még más vérszívó tetvek is: amikor bejöttek az oroszok, nállun lettek elszállásolva és volt egy bőrönd ruha, amit megkérték anyukámat, vigyázzon rá. Rövidre fogom: amolyan falrol áldozatra potyogós, fényre menekülős vérszívók laktak a ruhák között, arra várva, hogy betöltsék a Teremtő által nekik szánt küldetést :O)))
Én semmilyen élő állattól nem irtózom, az ízeltlábúakat pedig különösen szeretem. Soknak van csodás színe, különös formája és rettentő változatosak. És tényleg mindnek van szerepe.
Az emlősök között persze a macska a kedvencen, az MC pedig külösen tetszik.
Isten biztosan ennek az állatnak is szánt valami szerepet a biológiai körforgásban, ha megteremtette, és lehet van aki szépnek látja, csak én nem tartozom közéjük.
Nekem olyan, mint egy gonosz páncélos lovag.:)
Szerintem félelmetes, bár én minden ízeltlábútól írtózom.
Úgy látszik, nálunk megbecsülik a jó helyüket és nem csinálnak kárt. Vagy találnak a talajban elég rovart és inkább a táplálóbb kaját választják. Mindenevők.
Nem akartam semmit válaszolni CBNóra " izészöcskeszöcske " szépségére utaló megjegyzésére,de Norsycat szavaira felbátorodtam.
Azt aláírom, hogy nagy, azt is hogy tud repülni, de ne kövezzetek meg érte, naaaggyon randa egy jószág, gyerekkoromban külön csapdákat készítettünk nekik, mert tele volt a kertünk és minden palántát elrágot.Ráadásnak a cicákra is veszélyes, úgy hallottam. Most a szomszéd macskái vadásznak rá. Mifelénk a beceneve: lótetü.
Háááát, nagyon sokáig kellene nézegetnem pozitív mondatokat mantrázva, hogy szépnek lássam szegénykét.:-) Még a képétől is kirázott a hideg,most, hogy újra láttam és előjöttek a régi emlékek. Azok a vaskos mancsfélék, brrrrr! Emlékszem, már akkor is iszonyodtam és rettenetesen féltem tőle, pedig nem vagyok egy hisztis típus.
Lótücsök=lótetű. Ugyanarról beszélünk. Még ciripelni, repülni is tud. Aranyosan csillogó szörök borítják és hatalmas ereje van. Ha jól megnézed, látni fogod, milyen szép.
Egyébként az aranyos kis feket tücskök is tudnak kárt okozni. De én még azt sem tapasztaltam, bár ha rovarokról van szó, elég magas a tolerancia szintem.
Igen, ez szokott nagyon gyakran történni. A vevőnek ugyan forog a gyomra, de beindul a "mentsük ki innen a kiscicát" mechanizmus. És az állatkínzó tenyésztő azt érzékeli, hogy minden OK, hiszen veszik a cicákat.
Tényleg jó lenne, ha létezne valamiféle ellenőrzés és jól megbüntetnék az állatkínzókat. Törvényünk már van, de hiányoznak azok, akik végre is tudnák hajtatni. Elkezdett alakulni valamilyen önkéntes szervezet, aki együttműködik a rendőrökkel, de ez még édeskevés.
Lótücsök? Az milyen? Tücskeink nekünk is vannak bőven. Eszméletlen hangosan ciripelnek, de kárt nem okoztak még soha. Legalábbis nem tudok róla, Anyu még sose szidta őket, nekem meg lövésem sem sincs.
A lótetű, amit anno a bűntett helyszínén találtunk ritka rusnya egy állat volt. Szerintem nem olyanjaitok vannak. Vagy nagyon nem egyezik az ízlésünk.:-) Valószínűleg úgy került hozzánk, hogy hozattunk a kertbe istállótrágyát és potyautasként jöhettek ők is. Mindenesetre, mivel egyetlen palánta sem maradt, a trágyára se volt tovább szükség.
Tényleg sok meló van a kertben, de élvezem. Ebből is adódik, hogy most sem látom sokkal kevesebbet Oszkárt, csak nem este, hanem napközben. Ha nincs szörnyű idő, kora tavasztól késő őszig nagyjából sötétedésig kint vagyok, van mit csinálni.
Viszont Oszkáron kívül több nem önellátó állatot nem akarok tartani, kutyánk sincs. Nem lenne időm eleget foglalkozni velük.
Érdekes, mennyi mindent írnak szegény lótücskök számlájára. Nálunk nagyon sok van, de csak a másodvetések szikleveles magoncaiból szokott valamennyi elfogyni. Amúgy meg gyönyörű állat, nem bánom, hogy nálunk laknak.
Akkor viszont itt kell lezárni ezt a dolgot, mert nem véletlenül írtam, hogy soha nem szóltam hozzá ehhez a részhez. Ez a magánügyetek, így se rám, se jromira nem tartozik!!!! És ez a fórum nem az a hely, ahol meg kéne vitatni, hogy kinek van igaza, és milyen mértékig. Megoldottad! Ez a lényeg! :)))
Erről most az jutott eszembe, hogy kb.20 - 22 évvel ezelőtt, mikor perzsa cicákat tenyésztettünk, nagyon vágytam egy kék-fehét kandurkára.
Nézegettem a macskás újságokat, de elég nehezen találtam olyan színűt, mint amilyet megálmodtam /kék cica, fehér mancsokkal és a pofiján kis lángnyelvvel.
Na, nagy nehezen sikerült találni. Telefonon egyeztettünk időt és kocsival mentünk érte Pestre, fel a Rózsadombra. Hatalmas kertes házat képzeljetek el, mindenféle akkori luxus dologgal. Csak ámultunk a férjemmel, hogy ilyen is van.?
Aztán jött a meglepi. Levittek minket egy pincébe, ahol sötét volt, csak pár darab kis villanyégő pislákolt. Egy hosszú álványon /gondolom, hogy ne kelljen lehajolni hozzá /egymás mellett vagy 8 - 10 ketrec sorakozott. Kb. akkorák lehettek, mint most egy kiállítási ketrec. Az alja is ketrec volt, hogy a pisi - kaki ki tudjon esni. A ketrecekben meg 1 -1 perzsa macska.
Megdöbbentő volt. Menekülni akartam onnan, nagyon rosszul éreztem magam.
Mikor a kis 6 - 8 hetes kék-fehér gyereket megmutatta a gazda, - olyan kis esetlen volt, nagyon félt is - hogy azonnal ki akartuk onnan menekíteni és megvettük annak ellenére is, hogy nem bíztunk benne, hogy fel fog nőni.
Már nem emlékszem pontosan, de elég drága volt.
Az ölemben utazott hazáig és ahogy simiztem láttam, hogy tele van bolhákkal. Mikor hazaértünk vele, nem mertük letenni a lakásban a többi cicához. Első utunk a fürdőszobába vezetett és be a víz alá, bolhaírtó samponnal nekiestünk szegénynek.
Komolyan mondom, 100-ig számoltuk a bolhákat, amiket kiszedtünk belőle, de még volt benne.
Egyékként Ricsike törzskönyvezett, akkor ismert tenyészetből származott.
Végülis nagyon szép cica lett mire felnőtt, és a lányaimmal különösen szerették egymást. Én meg azóta se tudom felfogni, hogy akinek megvan rá a lehetősége és a pénze, hogy lehet ennyire görény...
Bocs a görényektől! Nem szeretnék ilyennel többé találkozni!!!
Az állatkínzást azokra értettem egyébként, akik szándékosan ütik- verik vagy kidobják az állataikat. Sajnos sok ilyen esetről lehet hallani, olvasni. És igenis kitartok a véleményem mellett, hogy ezeknek komoly büntetés járjon, akár több éves börtön is, és tiltsák el az állattartástól egy életre.
Szia Nóri! Megnéztem a kerti fotóalbumaidat, hááát, baromi sokat dolgozhattok abban a kertben! Nálunk Anyukám a főkertész, ő is rengeteget van kinn, tavasztól őszig, pedig csak virágok és gyümölcsök vannak, zöldségféléből csak egészen kevés. A nagyobb munkákhoz persze kell segítséget fogadni, mert azt nem bírja.
Tőlem sajnos nagyon távol áll a kertészkedés, szegény már évekkel ezelőtt lemondott róla, hogy erre rá tudjon venni. Már nem is próbálkozik.:-)
Még főiskolás koromban egy egész rövid ideig belelkesültem. Anyunak gerincsérve volt, nem tudott dolgozni a kertben és ezt nagyon rosszul viselte. Azon agyaltam, hogyan tudna zsákban növényeket nevelni, ezt akkoriban lehetett látni újságokban. Egy kertész ismerőstől kaptam is ilyen zsákot,(biztos tudod, miről van szó), meg futó paradicsom palántát és uborkát. A csupa üveg verandán helyeztük el a palántákat és hamarosan mindent befutott az uborka és a paradicsom. Kész dzsungel lett belőle, vagy inkább lugas a verandán belül. Szinte bujkálni kellett az indák alatt. Hamarosan meg is jelentek az első kisuborkák, majd sok-sok uborkácska. Megnőttek 2-3 centisre, aztán szépen lepottyantak. Nem tudtak megnőni és beérni. A paradicsom úgy emlékszem termett és finom volt. Ezen nekibuzdulva elkezdtem paprikát és paradicsomot palántálni a kertbe, ahol viszont nagyon silány, köves volt a talaj. Azon a nyáron jártam Norvégiában, ott ettem először színes kaliforniai paprikát. Nálunk akkor még nem volt. Összegyűjtögettem a magokat és hazahoztam, hogy majd itthon nevelek belőle palántát. Mindenki azt mondta, hogy hülye vagyok, úgysem fog kikelni. Kikelt. Szép kis palánták is lettek belőle, amiket a következő tavasszal kiültettem a kertbe. Nagyon szépen fejlődtek én meg borzasztó örömmel nézegettem őket. Aztán egy reggel arra mentem ki a kertbe, hogy az összes palántát tövig lerágta a lótetű. Na, itt ért véget egy életre az én kertész pályafutásom.
Nóra, örülök, hogy nem foglalkozol a sárdobálókkal -val . . . .
Nekünk nagy a kertünk, az egészben randalíroznak a macskák, bár igaz ami igaz, a kerten túl a (főútra, autópályára) nem tudnak kimenni.
Így is megkaptam már, hogy milyen dolog "bezárni" a cicákat a kertbe.
Azért kedves szabinaG nem hasonlítanám össze a Nóri ólját, keneljét ami a fotók alapján is van vagy 20 nm-es, a mindenki álltal ismert tenyésztő ketreceivel amik jó ha vannak 0,5 nm-esek. . . . . .
A megkínzott kidobott állatokra, meg csak azt tudom mondani, IVARTALANÍTANI KELL.
Anyám megint befogadott egy újabb utcán kóborló kutyát. Már 3 van így, a másik kettő is ilyen utcai vegyes.
Én meg a múlt héten találtam egy cicát a házunk előtt, aki ki sem tudta nyitni a szemét a csípától . . .
A ház előtt lévő üzletben mondták, hogy minden nap ott ül a bolt előtt.
Elmentem gyorsam akkor, vettem egy hordozót neki, hogy el tudjam vinni benne orvoshoz, de sajnos azóta nem láttuk.
Végignéztem az árkokat, mindent a környéken, de a cica nem került elő.
Azóta is a hordozó a kocsimban van, úgyis találok egy újabbat, sajnos napok kérdése.
Aztán pár napja az M1-M7 találkozásánál a kettő út álltal közrezárt részen sétált éjjel egy cica . . . kétlem, hogy a három sávos pályán át tudott futni, sajnos megállni ott nem tudtam, mert az rám nézve lett volna életveszélyes.
Néztem másnap, hogy nincs-e elütve, de nem láttam persze ettől az árokig elvonszolhatta magát.
Sajnos mostanában a mentőakcióim sikertelenek voltak, a hét megmentetje egy cinke volt, aki berepült a lépcsőházba, és nem tudott kimenni.
Nem lakik ott senki, még mi sem, így napok óta ott lehetett szegény, mert nagyon szomjas volt.
Hát ha nagyon nem lenne szobatiszta egy macska, lehet presszió nélkül is nem engedném /engednéd /a szobába. Kissé jogos a másik fél kritikája a macska felé.
/persze ha tenyésztő lennék, és ivaros macskáim lennének, akkor tudnám,ez ezzel is járhat,és együttélnék vele./
