Azt meg, hogy kettőnk közül ki kinyilatkoztatós stílusú (sőt esetenként fensőbbséges), ítélje meg mindenki maga.
Én nem azt mondtam, hogy kinyilatkoztatós stílusú vagy, hanem hogy a mondanivalód tartalmában vagy az (ebben a konkrét esetben).
Egyébként az intuitív hozzállás is lehet reflektált.
:)) Nekem "metafilozófiai" meggyőződésem, hogy minden filozófiai meggyőződés intuitív, még a logikai következtetésből adódó is. Amikor azonban a meggyőződésed igazságérvényét szisztematikusan vizsgálod, a hited túljut azon, hogy a legitimitását kizárólag az intuíció adja. Ezt akartam mondani.
Félreértesz. :) Én így is, úgy is szeretem a filozófiát. Elemezve-megértve-reflektálva, és befogadva-intuitívan-érezve. Egyszerűen csak nyafogtam, hogy most mennyire távol áll tőlem, és hiányzik. Sok filozófiai jellegű topik van a kedvencekben mégis, nem mondok le róla. Várok jobb időkre :)
Áhh, hagyjuk inkább egymást. Már akkor elgondolkodtam ezen, amikor a Gadamer topikban írtam valamit, majd találtál benne 3 szót, és akkor hosszasan azzal jöttél, hogy mennyire indokolatlanul kiterjeszetően értelmezem, miközben 90%-ban ugyanazt írtad, mint én..
Egyébként az intuitív hozzállás is lehet reflektált.
Azt meg, hogy kettőnk közül ki kinyilatkoztatós stílusú (sőt esetenként fensőbbséges), ítélje meg mindenki maga.
Mostanában már azért is hálásnak kell lennem, hogy egyáltalán van energiám észrevenni valamit, ami nekem szól.
Igen, azt hiszem, respektálnom kell, hogy ez nem egy filozófiai szaktopik. Szakmailag, tudományosan közelítek olyan gondolatokhoz, amelyet a topik többi látogatója intuitívan, reflektálatlanul kíván befogadni, mintegy érezve a mélységet, amelyet "csak profanizál az elemzés póriassága":).
De inkább abban a topikban folytasuk, ha van rá igény, ne itt offokjunk vele.:)
Nincs mit folytatni, mert nincs vita: a Heidegger-i filozófia jellegzetes, a hozzáértőnek szemantikailag többnyire hozzáférhető szófordulataiból adtál egy listát, majd kijelentetted, hogy ez szómágia. Ez nem érvelés, ez kinyilatkoztatás (ráadásul mi a "szómágia" definíciója?).
(Különben fontos, hogy Heidegger csak rekonstruálható axiomatikusan, de nem ez a rekonstrukció vezet a filozófiájához. Továbbá a metaforikus érvelés nem mindig jelent pongyolaságot, vagy fogalmi-elméleti flexibilitást. A posztmodernnél sokszor igen, a kései Heideggernél is, a korainál szerintem nem.)
Majd előjön az ihlet belőled is előbb-utóbb. Befeléforduló, létkutató hajlamú embereknél ugyan lehet egy-egy olyan periódus, amikor etávolodnak a saját belső tartalmaiktól, de ez csak időleges, bizonyos hullámokban vissza fog térni a "lét-koncentráció" és az ihlet, ami egyszer aktiválódott, az maximum elmegy téli álmot aludni, de csak egy időre (szerintem).:)
Belőlem a szellemi energiák valahová elbújtak. Viszont valahová (talán a milyen úton jársz topikba) belinkelt valaki egy Hamvas-idézetet, ami annyira ütős volt, annyira éppen nekem szólt, hogy rém hálás voltam érte. Mostanában már azért is hálásnak kell lennem, hogy egyáltalán van energiám észrevenni valamit, ami nekem szól.
Nem értek egyet. A vafilen levő Heidegger:lét és idő topik 35, 110, 111, 116, 122, 123, 124, és 140-es számú bejegyzéseire utalok, amiket én követtem el egyébként létfürkésző néven.
A jenlenvalólét felhívása önmagára, felszólítása önmagára, előrehívása a maga lehetőségeire, felszólítása önmaga lenni-tudására, az, hogy a jelenvalólét már eleve túlvan önmagán, az hogy a jelenvalólét önmagát előző, a jelenvalólét önmagára hagyatkozása, a jelenvalólét beletartottsága a semmibe, az igazság, mint világló rejtés, az, hogy a nyelv a lét háza, az, hogy a jelenvalólét a távolság lénye, a jelenvalólét előrefutása a halálhoz, majd visszafutása önmagához, önmaga előhívása, hogy tulajdonképpeni legyen, sorsa legyen, önmagává váljék, mind erős szó és nyelvmágiák.
De inkább abban a topikban folytasuk, ha van rá igény, ne itt offokjunk vele.:)
Egyébként szerintem Heidegger pont a szómágiája miatt annyira megosztó, mert bár egy elég feszes logikájú rendszert igyekezett kialakítani, a szómágiára való hajlama mindig átüt a mondanivalóján. Pontosan ezen szómágia miatt rajongok érte én is, mivel magasrendű transzcendenciát vélek felfedezni benne (amelyet a szerző és az avatott filozófusok jórésze valószínűleg kikérne magának, mivel ő alapvetően egzisztencialista volt:),
Nem értek egyet. Nincs szómágia, terminológia, pontos szemantikához tartozó szintaxis van. Heidegger - a Lét és idő, az Idő fogalma Heideggerje - érthető, befogadható, csak nehéz. Amit mond, nem célszerű másként mondani, mert úgy szemantikai zűrzavar lenne belőle. képzeld el, ha valaki a komplex függvénytan egészét Neked egyszerűbben, definíciókat mellőzve akarná megmagyarázni!
Valameddig jutna, de aztán ki kellene alakítani bizonyos rövidítéseket - azaz definíciókat - azaz terminológiát.
és emiatt gyűlölik engesztelhetetlenül azok, akiknek ez "nem megy át", emiatt tartják kóklernek, arra is figyelemmel, hogy egy teljesen új filozófiai nyelvezetet vezetett be, amelynek ez a szómágia szerves része (ez természetesen csak az abszolút szubjektív olvasatom róla).
Hát, az túlzás, hogy gyűlölnék. De valóban "költőnek" tartják, nem filozófusnak, mondjuk. De azok, akik ezt teszik, értik Heideggert (mint Carnap), csak a saját rendszerükből ő irreleváns - angolszász analitikusok, neopozitivisták.
Sajnos, ha Te túl személytelenül nyilatkozol, akkor sosem fogom megtudni, hogy neked mit jelent igazán...
Nekem azt jelenti igazán, amit leírtam. Nem viszonyulok a rendszerszerű látásmódhoz bensőséges módon. Talán annyit mondhatnék, hogy sikeresnek érzem a koherencia keresését, és filozófiai szellemi igénytelenségnek érzem azt, amikor valaki ezt meg sem kísérli.
Vagyis, ha esztétaként nem foglalkozom a fizika filozófiájával, igény van bennem, hogy megmondjam, hogy miért nem alkalmas esztétika-filozófiai attitűdöm a természettudományos elemzésre.
Nem kell ezt más tudományokban-művésztekben gyakorolni, és nem is szokták. Kollégáim, barátaim pl. gyakran mondják: én ehhez nem értek (pl. orvos vagyok), ezzel nem foglalkozom (pl. matematikával). A filozófus viszont a megértéssel foglalkozik, és milyen dolog az, ha azt mondja: "ezt nem kívánom megérteni, ez kívül esik a kompetenciámon?".
Ez egyfajta imperializmusa a filozófiának. HB, a maga végtelen szelídségével, elutasította ezt - de ez igénytelenség is.
Egyébként szerintem Heidegger pont a szómágiája miatt annyira megosztó, mert bár egy elég feszes logikájú rendszert igyekezett kialakítani, a szómágiára való hajlama mindig átüt a mondanivalóján. Pontosan ezen szómágia miatt rajongok érte én is, mivel magasrendű transzcendenciát vélek felfedezni benne (amelyet a szerző és az avatott filozófusok jórésze valószínűleg kikérne magának, mivel ő alapvetően egzisztencialista volt:), és emiatt gyűlölik engesztelhetetlenül azok, akiknek ez "nem megy át", emiatt tartják kóklernek, arra is figyelemmel, hogy egy teljesen új filozófiai nyelvezetet vezetett be, amelynek ez a szómágia szerves része (ez természetesen csak az abszolút szubjektív olvasatom róla).
(most már tényleg elnézést a Hamvas-topiktól az elhúzódó Heidegger-offért, igyekszem most már berekeszteni:)
Kire milyen hatást tett, olvastam már ennél sokkal durvább kritikát is vele kapcsolatban, elmondható, hogy igazán megosztó filozófus volt, mindenesetre a kritikák mellett azért érdemes eredetiben is beleolvasni az adott szerző műveibe, mielőtt "végső" ítéletet alkot az ember.:)
