Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Erefnek lesz a legkönnyebb dolga, ma már járt arra. Eredendően Petyus kedvéért készült :) szintén megtalálható, csak kis gondolkodást igényel. Dénes, neked nehéz dolgod lesz ;)
Eref legalább annyi visszajelzést kérek, hogy megtalálható-e (remélem jól raktam fel...)
Szabó Dezső abszolút tabu volt a régi rendszerváltás elötti rendszerben, és még ma is az elhallgatás övezi, így nemcsoda, hogy nem hallottál róla. Egy végtelenül nehéz kor embere volt, aki fantasztikus képessége és széleskörű műveltsége révén sokkal mélyebben látott, mint kortársai döntő többsége, nem véletlen, hogy szenvedélyes igazságszeretete kvázi mindenkivel konfliktusba sodorta. Káprázatos problémameglátása ma is aktuális (szvsz). Az élet megkímélte a szovjet megszállástól; Rákóczi téren temették el ideiglenesen, háborús viszonyok között, eztán sokáig azt sem lehetett tudni hová vitték foldi maradványait (tudtommal).
Szabó Dezsőtől egy könyvet mindenképpen érdemes elolvasni (szerintem), hogy saját tapasztalata legyen róla az embernek és ne irodalmárok róla szóló 'veszekedéseit' kelljen bogoznia. Az Elsodort falu a legismertebb ám egyúttal talán legösszetettebb regénye. Jó hosszú, eredetileg három kötetben jelent meg. Rendszerváltás után aztán megjelent egy kötetben is.
Nem igazán szoktam frissíteni a programokat, mert szeretem azt, aminek a kezelését már megtanultam. Most csak azért a legújabb verziókat töltöttem le, mert ha már úgyis újra kell, akoor miértne :)))
Vannak is gondjaim :)))))
Apropó: egyelőre nem sikerül a beígért meglepi.... Nem utom mi az oka, de vannak helyek, ahol, ha importálni akarok, a mappák még láthatóak, de, ha megnyitom, a képek eltűnnek, pontosabban nem láthatók. Most épp a movie makernél jött elő ez a jelenség...
Brendelt & Beethovent hallgatva nekem egyre határozottabban az volt az érzésem, hogy Brendel egy-egy - olykor kétségtelenül frappáns - előadási megoldáshoz igazítja a tétel(ek) egészét (ami igazítás még mindig jobb, mint ha a tétel egészétől ütne el egy-egy megoldás, mert így legalább koherens a felfogás).
Valószínűleg implicite ez a 'kifordítás' irritálhatott annó, hiszen hiába éreztem egyszer-egyszer jó pillanatot az előadásában, ha az összbenyomás nem volt jó. Hiába van egy lánynak szép fitos orra, ha közben egy hárpia. ;)
Brendel nem csinálja ellenszenvesen, meg kor-elvárás is az előadóval szemben az individuális approximáció, de valahogy az eredmény legalábbis vitatható/kétes. Amúgy olykor végtelenül puhán meg schuberti könnyedséggel játszik, ami egy-egy tételben zseniálisan szól, másutt meg rém fura.
Az is egyre inkább nyílvánvaló számomra, hogy végeredményét tekintve rendkívül egyedi /sőt talán felismerhető(?)/Brendel zongorajátéka, ami még a nagyoknál sem triviális. Minden előnyével és hátrányával. A hátrányt én úgy ér(t/z)em, hogy nem hiszem, hogy létezik olyan felismerhető séma, amibe minden mű beszuszakolható. Talán _minden_ (nagy) mű 'egyéniség', ami szétfeszíti a 'mindenekfeletti' előadói koncepciókat. Na pláne egy Beethovennél.
Mindez leginkább akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a Op.2/1 első tételét a Youtube-ról is hallgattam másodszor. Kifejezetten (le)fárasztott másodjára. Lehet, hogy Brendel csak egyszeri és/vagy spéci hangulatot igényel. (Filmeknél is van csak egyszernézős, és sokszor nézhető film)
Nem akartam én "dialógust kezdeményezni", csak egyszerűen az emberek elmennek az élet mellett, úgy, hogy észrevennék az életet, hogy rácsodálkoznának a dolgokra, mert minden olyan természetes.
Televannak gondokkal, és nem vesznek észre apró, kedves dolgokat, ami szebbé tudná tenni a lelküket, a mindennapjaikat, amitől jobb lehetne számukra a világ...
- Avast tényleg regisztráció-köteles és érdemes megejteni. De cserébe egy elfogadottan jó vírusvédelmi megoldást kapsz, ennyi kellemtlenségért cserébe. - Jó ötlet a külső vinyó használata. Pláne egy Acronis-szal kombinálva. ;) Komplett oprendszer + beállítások lementésére. Mondjuk te is olyan vagy, hogy telepítgetsz újabb és újabb progikat, így egy túl régi mentés majdnem olyan, mintha semmit nem mentettél volna. ;)
Madrapur: igen, ez a jó kifejezés, valóban megtalált :)))
Legnagyobb gondom, hogy azóta nem tudom, milyen könyvbe is fogjak bele, mert érzem semmi nem tudna igazán lekötni, nehéz lenne belemerülnöm bármibe is... próbálkoztam egyszerű, vidám nyári témával, meg kissé komolyabbal is, de hiába... inkább csak pihenek most.
"Kapnál" is rendesen a Showder-klubos Kőhalmi Zoltántól. Ő poénkodott ezzel, hogy ez az a mondat, amivel nem lehet dialógust kezdeni, mivel nincs folytatási lehetőség. :o) /De persze én is imádom őket észrevenni!/
>Talàlkoztam és beszélgettem emberrekkel, cicàkkal, szamarakkal. Most már nyitni kéne egy topikot, "hogyan beszélgessünk állatokkal, növényekkel".. :o)
>>>Bar az is lehet, hogy csak èn csodàlkozom ekkoràkat a vilàgra..
Néhányan vagyunk még ezzel így... és az inkább a baj, hogy kevesen. Pedig szerintem a legjobb dolog "rácsodálkozni" a világra, észrevenni apróságokat, olyan dolgokat, amik teljesen természetesek, mégsem veszik észre az emberek.
Az jutott az eszembe, egyik télen buszoztam be a városba, és olyan helyen, ahová nem szoktak bejönni, őzeket láttam az ablakból, és majdnem felkiáltottam, hogy "nézzétek, őzek!", de visszafogtam magam, és csak figyeltem, hogy még észreveszi-e valaki rajtam kívül, de - azt láttam - senki...
Szerintem vonzott téged ez a Madrapur. Van ilyen, hogy az embert 'menthetetlenül' megtalálja egy könyv. Most függetlenül az olvasás utáni lecsapódó érzésektől. Én ezt legutóbb pár éve Szabó Dezső Elsodort falujánál éreztem. Világéletemben tartottam a könyvtől, mondván, hogy ez már túl nagy falat lesz az én agyamnak, aztán hihetetlen élvezetes volt olvasni az első betűtől az utolsóig.
Oh, koszonom! Van olyan kiallitas, amit talàn majd meg tudok nézni! Mert nàlunk ritkàn torténik valami ugy, ahogy tervezzuk. Igy aztàn ma reggel Toulonban ébredtunk. Erdekes volt autozni a eldugott kicsi falvakon keresztul, làtni ahogy vàltozik a tàj. Talàlkoztam és beszélgettem emberrekkel, cicàkkal, szamarakkal. Szivesen mutatok majd képeket amint hazaertem.. Bar az is lehet, hogy csak èn csodàlkozom ekkoràkat a vilàgra..
és gondolkodom, hogyan, és mit is írhatnék a Madrapurról...
Nehéz ügy. Valójában tetszett, érdekes könyvnek tartottam. Viszont igazatok volt a furcsaságát illetően, és szükség is volt, ennek jelzése, így ugyanis nem vártam többet a könyvtől, mit amit adni tudott. Talán részben ezért is tudtam élvezni...
Tény, hogy bár én most olvastam, olyan szintű "esszét", hogy egy iskolai tételkidolgozásnak megfeleljen én sem tudnék hirtelenjében kirázni magamból; pedig már ülepedett bennem.
Valóban kivételesen furcsa könyv, inkább érzéseket/érzelmeket hoz ki az emberből, mit gondolatokat. Úgy vélem az író célja is eleve valami hasonló lehetett...
Jellemábrázolások, jellemfejlődések, viselkedési formák, különböző helyzetekben, egy összezárt társaság viszonya, kapcsolata egymással; az érték, a rangfogalma, jelentősége, ezek alapján az emberek viszonya egymáshoz, a környezetükhöz; az idő-időtlenség; a remény, és persze a szerelem... :)
Kicsit megkönnyeztem a végét (bár lehet, hogy akkor épp kissé eleve érzelmesebb hangulatban voltam)
Thomas, ez neked szól (válasz, csak rossz kattintás)
Azt hiszem már írtam. Kezdem belakni, és ettől egyre jobban érzem magam. Megtaláltam néhány progit, ami fenn volt, csak ki kellett rakni az asztalra, hogy láthassam is.
Néhánynak újabb verzióját töltöttem le, mint pl. a KMPlayert is, és most tanulnom kell a kezelését, mert más méretarányban működik, és egyelőre nem találom a váltóhelyet...
Új verzió a total commander is.
A gondom az Avasttal van, mert valami olyat írt, hogy regisztráljak, és megküld valami kódot (ingyenes verzió, és garantálta, hogy továbbra is marad). Egyelőre kód nélkül is dolgozik, de nem tudom mitévő legyek, mire jó az egész...
Ma kaptam egy külső wincsesztert, amire el fogom holnap menteni az összes fontos dolgaimat, ha gond lesz ne vesszen el. Jobb, mint mindig lemezre menteni... :) nagyobb a kapacitása is jóval, bár a legkisebbet vettük (így is több, mint az egész gépé).
És, kaptam egy új monitort. Szélesvásznú, úgyhogy mégjobban kövérít. El kell forgatnom magamat 90°-kal, akkor viszont karcsúsít ;))))))
Hát még ennek a beállításával kell foglalatoskodni, mert egyelőre nem tökéletes, de ez is holnapra marad :)
Ráadásul most látom, hogy rossz helyre kattintottam a válasszal, mert nem a saját hozzászólásomra akartam, hanem a tiedre :))))
Brendel & a korai Beethoven szonáták. Általánosan elmondható inkább lassabban, mint gyorsabban játssza őket. Ez helyenként előny, de értelemszerűen van ahol hátrány (nekem).
Brendel plays Beethoven Piano Sonata No.1 in F Minor, Op.2 No.1 http://www.youtube.com/watch?v=togN6Dw0ah4 http://www.youtube.com/watch?v=QAreng-_M40 http://www.youtube.com/watch?v=VyLMLU7yQ34 http://www.youtube.com/watch?v=oL4oQgC7f6E
Op.2/1. Ez nagyszerű interpretáció, mind a négy tételnél. Az elsőnél igen meglepődtem a lassú felfogáson, nem volt taszító, de távolról sem volt triviális a tempóválasztás jóságának 'indoklása'. A harmadik tétel középrészében jó volt felfedezni ismét a bachi hangulatot.
Brendel plays Beethoven Piano Sonata No.2 in A Major, Op.2 No.2 http://www.youtube.com/watch?v=xCIigEi8-9Q http://www.youtube.com/watch?v=J6Qs56JyKUs http://www.youtube.com/watch?v=YGu-zK4Fy7Y http://www.youtube.com/watch?v=Fc7i0kJDmAA
Op.2/2. Az első tétel ismét nagyon jó. Csak leheletnyit lassabb, mint szokták játszani, de maximálisan védhető, pláne mondjuk a középrész finom kidolgozásánál. Ugyanez elmondható a negyedik tételről is. A második tételben én nem drámaian, hanem némi humorral / játékossággal képzelem felvezetni belső hallásomban a drámai csúcspontot: az itteni lassúság nekem a komor hangulatot jelentette ezért nem tetszett. A két középső tétel lassúsága már nem annyira indokolt számomra. Különösen a harmadik ABA tétel A-része. A szünetek (balkéz akkord-kitartások) túl hosszúak voltak nekem. A B-rész szenvedélyessége már jó volt.
PS: Hogy micsoda kincsre bukkantam?!!!! Hogy én hogy imádom ezt a kvázi gyerek Beethoven - Opus-számot sem kapott - szonáta-tételt (scherzot), elmondani nem tudom. Jandó Jenő meg nagyon szépen játssza, a tétel humorát rendesen kidomborítva. /A WoO sorszámozás, Werke ohne Opuszahl, vagyis művek Opus-szám nélkül betűszava, németül./
Jeno Jando plays Beethoven Sonata WoO47 No.3 - 3. Scherzando http://www.youtube.com/watch?v=4vPIvdulZfY&feature=channel_page
>>>>>>>> Most sajnos nincs időm, de valamikor lehet meghallgatom Brendellel is a Moonlight-szonáta III.tételét, negatív referenciaként. Én azt sejtem, ezt még ő sem tudja elrontani, maximum részleteiben. ;) >>>>>>>>
Kivételesen jó volt a (fenti) megérzésem, mint kiderült, hogy így bepótoltam a Brendeles-verzió meghallgatását. Egészen szívhezszólóan, lendületesen, mitöbb értően játssza nagyon jó zongorán és persze pompás rögzítésű felvételen (ezzel sose volt baj). Sőt a Schubertnél megtapasztalt számomra kedves Brendelre jellemző finomságok is előjönnek, ami nekem nagyon nagy öröm.
Lehet, hogy meghallgatva a Beethoven összes-szonátát Brendellel kiszedem ami jó.
Holnapra én is tervezem. Még van 2 alkalom a bérletemben, csak a kedv hiányzik hozzá... legfőképp akkor ment el, amikor az uszodában nyári gyerektábor miatt lezártak 3 sávot, és így öten jutottunk úszni egybe. :(
Na így megjöve az úszásból (és szaunából), jól lefáradva, jó volt olvasni Tigris cicáról _mástól_ :o) Sok igazság van abban amit mondasz. Én azt tapasztaltam eddig, hogy a cicák kezdetben mindig óvatosabbak az idegenekkel. Kerülgetik őket, mint a forró kását. Közel mennek, aztán hirtelen elszaladnak etc., játsszák kisded játékaikat. Az én első élményem az volt, hogy Tigris cica odajött egyből hozzám és követelte tőlem, hogy foglalkozzak vele. Persze gondolom ehhez nemcsak gének, meg macskaegyéniség, hanem az is kell, hogy otthon folyamatosan nagy szeretetet kapjon a cica. Azt nem tudom sajnos megállapítani, hogy egy hónap távlatából emlékszik-e a cica egy korábbi emberre, akivel jól elvolt.
Lehet, hogy azért is volt veled különösképp kedves, mert a súlyfölöslege ellenére is szeretettel bántál vele. Azt megérzik ám az olyan érzékeny állatok, mint a macskák.
Különben pedig a macskák 'számítósága' leginkább abban teljesedik ki, hogy szeretik elnyerni az ember szeretetét. A kutyával ellentétben, akik viszont képesek olyan embert is szeretni, aki rosszul bánik velük.
Van épp egy film az Életre-halálra c. Wesley Snipessal, és Tommy Lee Jonessal a főszerepben. Nem igazán tudom, hogy miért, de kedvelem ezt a filmet, és amikor adják, általában megnézem. Egy rövid részt utálok csak belőle a vége felé...(amikor megölik az egyik rendőrt)
Ráadásul nagy ritkán van, hogy érdekel egy tv-műsor, erre nem egyszerre ad mindkét csatorna olyat, amit szívesen megnéznék?!
A másikon a Ronin megy Jean Renoval, és Robert De Niroval. Azt is kedvelem.
Amúgy hónapok óta nincs olyan amit örömest megnéztem volna...bosszantó.
