A Veszto (Westo) indiánok Nemrég olvasgatva az őslakó északamerikai kultúrákról, rátaláltam a veszto indiánokra. Nyilván sok kisebb ilyen népcsoport van, melyeknek neve azok számára sem nagyon ismerős, akik ebben a témában érdekeltek. Ezen az alapon persze sok ilyen népcsoportról lehetne írni, de róluk néhány gondolat jutott az eszembe, melyet megpróbálok itt megosztani veletek.
Amerika felfedezése óta már több mint ötszáz év telt el. Számos könyvet írtak az itt élő népekről. Sok térképet is találhatunk, mely megmutatja, hogy hol milyen népcsoportok éltek itt abban az időben, amikor még nem kezdték el kiszorítani őket területeikről. Ilyen térképeken nem lelhetjük nyomait a veszto indiánoknak. De azok között sem találjuk meg őket, akiknek ősei ma is élnek még, és kisebb vagy nagyobb sikerrel próbálják megőrizni vagy feltámasztani hagyományaikat.
Az ősi törzseknek jó része eltűnt, vagy mind elpusztultak, vagy beleolvadtak más népcsoportokba. Sokan persze túlélték a kitelepítéseket, rezervátumokat és egyéb az őslakókat kiírtani vagy beolvasztani próbáló rendeleteket. De ebben az ötszáz évben újabb népcsoportok, törzsek is feltűntek, mások pedig feltűntek, majd ismét nyomuk veszett, vagyis vagy mind elpusztultak, vagy ami gyakran történt, maradékaik más nagyobb népcsoportokba olvadtak be. Jól ismert ilyen példa, a szeminol törzs, ami még nem létezett akkor amikor a spanyolok meglátogatták Floridát és elkezdték írtani annak ősi lakosait. A szeminolok egy meglehetősen kevert népcsoport lett, nagyrészt a Georgia és Alabama területén élő krík (Creek) indiánokból, az ütetvényekből elszökött fekete rabszolgákból, és az eredeti floridai őslakos törzsek maradványaiból, kiknek utódai ma is megtalálhatóak Floridában. Ami a vesztókat illeti, ők már rég eltűntek a történelem színpadáról.
No de kik voltak a veszto indiánok? Dél-Karolina államot 1670-ben alapították, és a vesztók valamivel ezelőtt jelentek meg itt a Savannah folyótól délre. Vagyis a délkeleti kultúrterületről ismerhetjük őket. De honnan kerültek ide? Régebben úgy vélték, hogy az itt élő népekkel, a csirokikkal (Cherokee) vagy a jucsikkal (Yuchi) rokonok, de az újabb kutatások szerint ők az északabbra, a hajdan Erie tó partján élő íri (Erie) törzs maradékai, akiket az irokéz (az Öt Nemzet) törzsszövetség győzött le a tizenhetedik században a Hód-háborukban (Beaver wars). A spanyolok csicsimékeknek nevezték őket (Chichimeco) (nem tévesztendő össze a mexikói hasonló nevű néppel), Virginia telepesei pedig ricsahekriánoknak (Richahecrian).
Most már csak azt kell elmondanom, hogy miért kezdtem el írni róluk. Mint tudjuk, az indián törzsek többsége elég demokratikus társadalomban élt, a főnökeik bátor tetteikkel, bölcsességükkel vagy ékesszólásukkal nyerték el tisztségüket, de idegen volt tőlük hogy beleszóljanak az egyes törzstagok életébe. Viszont voltak olyan társadalmak is, elsősorban az északnyugati partvidéken, ahol létezett a rabszolgaság intézménye is. Az európai hóditók, miután megalapították a déli államokat, nagy ültetvényeket létesítettek, melyeket rabszolgamunkával tartottak fenn. A jó keresztény spanyolok, már előzőleg befogták rabszogának a középamerikai szigetek indiánjait (ha jól tudom, ezek ki is pusztultak teljesen), de rájöttek, hogy nem alkalmasak, mert inkább meghaltak, mint hogy szolgaként dolgozzanak, ezért aztán Afrikából kezdték szállítani munkára a rabszolgákat. Így tették az amerikaiak is. A délkeleten élő úgynevezett civilizált törzsek, mint a csirokik, igyekeztek utánozni az európaiakat, abban is, hogy ők maguk is elkezdtek fekete rabszogákat tartani. De hiába vették át a fehérek civilizációját, így is kitelepítették őket.
Mondhatni nem túl dícséretes ez az indiánokra nézve, de védelmükre legyen, ők csak átvettek szokásokat a náluk fejlettebbnek tartott kultúrától. De ez sajnos már így szokott történni, hogy a kultúra átvétel során gyakran épp a legrosszabb dolgokat veszik át a leghamarabb. A veszto indiánokról viszont mint kereskedőkről emlékeznek meg a források. Ahonnan ők jöttek, ott már hamarabb hozzájuthattak az európai tűzfegyverekhez és ezt kihasználva, az új helyükön fejlettebb fegyvereik révén sikeres portyákat tettek a velük szomszédos törzsek területein, elsősorban rabszolgákért, akiket eladtak a déli államok ültetvényeseinek. Ez főleg 1675 és 1680 között jelentett számukra virágzó üzletet. Mai ésszel ez persze felháborítónak hangzik, hogy indián indián ellen harcolt, de az európaiak jövetele előtt is egyes törzsek rendszeresen ellenségesek voltak bizonyos törzsekkel. És mint tudjuk, néhány esetben akadt pár indián, aki felismerte hogy egységesen kéne fellépniük az őket megosztó, födjeikre szemet vető jövevények ellen, és azt is tudjuk, próbálkozásaik elbuktak. De Európában talán jobb volt a helyzet? Aligha létezett még igazi nemzeti öntudat azokban az időkben, az egyes európai népek is egymással harcoltak, még a törökök ellen sem nagyon jött össze az egységes fellépés. De ami a vesztóat illeti, hogy rabszolga sorba juttassák szomszédaikat, számomra nem teszi szimpatikussá ezt a népet. Így aztán valahogy kevésbé is tudom sajnálni, hogy végül 1680-ban a karolinai gyarmatosítók a sóni (shawnee) törzs egy csoportjával szövetkezve, legyőzték a vesztókat. A túlélők többségét a nyugatindiai ültetvényekre vitték rabszolgának, s az a kis töredék, aki megmaradt belőlük, beolvadt vélhetően a krík (Creek) szövetségbe.
A Wakpá Washté, azaz a Jó Folyó (gyarmatosítók térképein Cheyenne River) partján táborozó Itázipcho törzs, azaz az "Íj nélküliek" népének vénei szerint viszont nem is 1.200, hanem egyenesen kábé kétezer évvel ezelőtt történt, amikor az Ochéti Shakówin népeinek megjelent a Ptésanwin, azaz a Fehér Bölényborjú Asszony a Nagy Folyamtól, a Wakpá Thánkától nyugatra hullámzó füves bölénylegelőkön.
Magyarán szólva kb. akkor tűnt fel, amikor egy teljesen más kontinensen, egy gyökeresen más kultúrában Jézus megkezdte a nyilvános működését a palesztínai Galieában.
A Lakoták vagy Thitunwanok (jelentése kb. "prérilakók, a.síkságokon lakók") is egy nagyobb koalíció vagy konföderáció részei voltak, a legendás Ochéthi Shakówiné, azaz a Hét Tanácstűzé.
Az Ochéthi Shakówin már akkor létezett, amikor az első Washichunok, a franciák felfedezői megérkeztek a Nagy Folyam, a Mississippi felső folyásához, azaz a 17. sz. közepe felé.
De a.valóságban a Hét Tanácstűz még ennél is sokkal ősibb, a vének elbeszélései alapján legalább ezerkétszáz Nagy Nappal ezelőtt alapította a Fehér Bölényborjú Asszony, a Ptésan Ótawin.
Tehát nagyjából akkortájt, amikor Álmos fejedelem született egy másik népnél és egy másik kontinensen.
Kedves olvasók. Magyar-indián nyelvi kapcsolatok... Ajánlom azoknak, akik nyelvi eredetünket és rokonságunkat nem a finnugor nyelvek között képzelik el, ugyanis a magyar nyelv ōsi múltja, eredete valahol egész máshol, távolabbi idōkben van és más nyelvekkel állt és áll rokoni kapcsolatokban.
Inuit „törzsek” listája - szibériai inuit három nyelvjárás: Sirenikski, Chaplinski, és Naukanski.
- Szent Lőrinc szigeti inuitok – a két földrész közötti szigeten élő csoport (Sivuqaq)
- délalaszkai inuitok – Alaszka déli részén élő inuitok (Csendes óceáni eszkimók) Koniag – Kodiak sziget és a vele szemben levő Alaszkai félsziget koniagmiut Chugach – Kenai félszigeten chugachmiut Unegkurmiut – Kenai félsziget alsó részén
- aleutok – az inuitokkal rokon nép akik az aleut szigeteken élnek Atka Unalaska - nyugatalaszkai inuitok – Alaszka nyugati részén élő inuitok
Nunivak inuit a Nunivak szigeten (nunivaarmiut) Maarmiut – szárazföldön, Mountain Village környékén Kuigpagmiut Kayaligmiut Kusquqvagmiut Kiatagmiut Aglurmiut Aglegmiut Tuyuryarmiut - északalaszkai inuitok – Alaszka északi részén élő inuitok - Bering-szoros környéki inuitok csoportjai:
Goodhope Cap Espenberg Kauwerak Shishmaref Wales Little Diomede Port Carence King Island Sledg Island Cape Nome Fish River Ignituk Atnuk Koyuk Inutaik Shaktoolik Egavik Ualaklett Klikitarik St. Michae Stebbins Pastolik - Kotzebue Sound környéki inuitok
- rézeszkimók (Copper inuit) – az előző csoporttól keletre, a partivéken és a szomszédos szigeteken élők Rasmussen szerint
Ahungahungarmiut
Nuvungmiut
Qor(d)lortormiut
Nagjugtormiut
Agiarmiut
Kiluhigtormiut
Umingmaktormiut
Kegdlingujarmiut
Kungmiut
Eqalugtormiut
Nuvungmiut
Ahiarmiut
Kangerjuarmiut
Kangarjuatjiarmiut - karibu vagy rénszarvas inuitok – az előző csoporttól délre a szárazföld belsejében élő csoport
Qairnirmiut Hauniqtuurmiut Harvaqtuurmiut Paallirmiut Ahiarmiut - netszilik vagy fóka-eszkimók – Kanada legészakibb részein és a környező szigeteken élők
Arviligyuarmiut Arviqtuurmiut (Arvertormiut) Ilivilirmiut (Ilivilermiut) the Killirmiut (Kitlermiut) Kuungmiut (Kungmiut) Qiqiqtarmiut (Qeqertarmiut) Utkuhikhalingmiut (Utkuhikjalingmiut) - iglulik inuitok – az előző csoport keleti szomszédai, a Baffin-sziget északi részén élnek
Tununirmiut Aivilingmiut (Nauyarmiut) Iglulingmiut - baffinföldi inuitok – a sziget délebbi részein élő inuitok
Sikosuilarmiut Akuliarmiut Qaumauangmiut Nugumiut Akudnirmiut Oqomiut Aggomiut Padlimiut Talirpingmiut Qinguamiut Kingnaitmiut Saumingmiut - southampton szigeti inuitok – az azonos nevű szigeten élnek (sallirmiut) - labradori inuitok – a Labrador-félsziget északi részein élnek
Tahagmiut (Tarraiut) Quebec északi részén Itivimiut Hudson öbö keleti partvidéke Kigiktagmiut (Qikirmiut) Belcher szigetek Siqinirmiut Labrador félsziget északi partvidéke Aivitumiut
Avitumiut
Chuckbuckmiut
Itivimiut
Kanithlualukshuamiut
Kigiktagmiut
KUlinunmiut
Koksoakmiut
Konithlushuamiut
Netcetumiut
Nunenumiut
Nuvugmiut
Puthlavamiut
Unavamiut A Grönland szigetén élőkről nincs térkép csak egy lista lenne, amin inkább földrajzi nevek szerepelnek. A lista bizonyára pontatlan és nem teljes, de azért betekintést nyújthat abba, hogy igen sok népcsoport élet ezeken a barátságtalan területeken. És az a néhány dolog, amiket mindenki tudni vél az inuitokról, ha igaz is, nem mindegyikükre, mert életmódjukban és szokásaikban néha elég nagy küönbségek voltak. Egyszer talán majd erről is írok majd bővebben, már amennyire tudom, hiszen csupán a könyvek alapján akadnak róla ismereteim. Ha sierül, akkor a jövő héten megpróbálom összefoglalni a szubarktikus terüeteken élő népcsoportok listáját, ami talán már ismerősebben csengő neveket is fog tartalmazni.
Úgy sejtem, akik itt az indián kultúrákról beszélünk, egyikünk sem igazi szakember ebben a témában, csak lelkes érdeklődők vagyunk, és jól is van ez így. Amit a múltkor az inuitokról elkezdtem, még nem teljes, de már készül a folytatás. Utána meg a sarköv alatti területek népeit próbálom meg áttekinteni. Lassan majd a többire is sor kerül, főleg ha látom, hogy azért még akad néha aki idetéved. Talán akad majd olyan téma is, amihez több hozzászóló is kerül majd.
Ez a Központi Alföldek (Central Lowlands) aránylag egy új fogalom az észak-amerikai földrajzban.
Tkp. az Appalache-hegységrendszer és a Nagy Síkságok keleti pereme közötti hatalmas kiterjedésű, lényegében alföldi jellegű térséget foglalja össze, beleértve a Nagy Tavak medencéjét is.
Nyilván a Központi Alföldek és a Nagy Síkságok között nincs éles határvonal, nyugat felé az alföldek fokozatosan mennek át a Nagy Síkságokba, ami lényegében egy tengerszint fölött kb. 800 - 2.000 méter magasan fekvő, nyugat felé fokozatosan emelkedő, félszáraz - száraz sztyeppvidéki jellegű magasföld. Kisebb-nagyobb hegységekkel és dombságokkal szabdalva.
Bár sokan teljesen tévesen úgy képzelik el, mint egy hatalmas sík asztalt, mint amilyen nálunk pl. a Tiszántúl középső és déli része.
Szóval nem árt nagyon otthon lenni a Teknősbéka Sziget (azaz Észak-Amerika) természeti földrajzából, mielőtt az ember komolyabban belevágna ebbe a témába. :-)
Bevallom őszintén, én az eszkimó - inuit témához abszolut nem értek, nem is igazán olvastam róla, legfeljebb egészen minimális mértékben.
Amiben egy kicsivel jobban otthon vagyok, amiről egy picit többet olvasgattam annak idején, az a Nagy Síkságok, a Központi Alföldek és a Nagy Tavak vidéke, meg még talán valamennyire a Délnyugat.
Persze szívesen olvasom, amiket írsz, folytasd csak nyugodtan. :-)
Ahogyan előzőleg ígértem, megpróbálom áttekinteni a legfontosabb ősamerikai népcsoportokat. Eddig itt legtöbbet az indiánokról volt szó, de az inuitok vagy eszkimók is itt éltek és az Egyesült Államokban használt „Native American” vagy a Kanadában használt „First Nations” csoportba ők is ugyanígy beletartoznak.
Észak-Amerika őslakói közül kétségtelenül a legkésőbben érkeztek másrészt a legbarátságtalanabb környezetben élnek az inuitok. Átalában mint eszkimókat szinte mindenki ismeri őket. Az észak-amerikai földrész tíz kultúrterüete közül az egyiket, az úgynevezett sarkköri területet (Arctic), majdem teljes egészében ők foglalták el. Hatalmas területen élnek szétszóródva, mely szigorúan véve három különböző földrészre oszlik. Ebből persze a legnagyobb rész Észak-Amerika, ami Kanada északi területeit és Alaszka partvidékeit no meg az ezekhez tartozó szigeteket jelenti. De kis részük Északkelet-Ázsiában, a Csukcs-félszigeten él, illetve elterjedtek bolygónk legnagyobb szigetén, Grönlandon is, mely földrajzilag inkább Amerikához tartozna, de közigazgatásilag egy európai ország, Dánia részét képezi. A hatlamas terület ellenére nyelvük viszonylag egységes, két fő nyelvjárásuk van, az inuit, amely a kanadai és grönlandi inuitok által beszélt nyelv és a jupik, amely az alaszkai inuitok nyelve.
Szokás őket három nagyobb csoportba sorolni, az Alaszkai, a Kanadai és a Grönlandi inuitok csoportjába. Ezen belül persze további csoportok vannak. Ahány könyvben néz utána az ember, szinte annyiféle a felosztás. Ezért megpróbáltam egy számomra leglogikusabbnak tetszőt kiválasztani. E különböző csoportba tartozó inuitok között nemcsak életmódbeli különbségek vannak de a szokásaikban is akadnak kisebb eltérések. És bár úgy tudom, hogy az egymástól távol levő csoportok nyelvjárásai már nem egészen érthetőek egymás számára, de bármely két egymással szomszédos területeken élő csoport a különbségek ellenére azért még kölcsönösen megérti egymást.
Ha sikerül feltölteni, akkor mellékelek egy térképet is, amennyiben ez nem sikerül, akkor csak az adott angol nyelvű térkép szerinti csoportosítást ismertetem: - szibériai inuit – az Oroszországban, vagyis Ázsiában élő inuitok - Szent Lőrinc szigeti inuitok – a két földrész közötti szigeten élő csoport - délalaszkai inuitok – Alaszka déli részén élő inuitok - aleutok – az inuitokkal rokon nép akik az aleut szigeteken élnek - nyugatalaszkai inuitok – Alaszka nyugati részén élő inuitok - északalaszkai inuitok – Alaszka északi részén élő inuitok - mackenzie inuitok – Kanada északnyugati részén a Mackenzie folyó torkolata közelében élők - rézeszkimók – az előző csoporttól keletre, a partivéken és a szoszédos szigeteken élők - karibu vagy rénszarvas inuitok – az előző csoporttól délre a szárazföld belsejében élő csoport - netszilik vagy fóka-eszkimók – Kanada legészakibb részein és a környező szigeteken élők - iglulik inuitok – az előző csoport keleti szomszédai, a Baffin-sziget északi részén élnek - baffinföldi inuitok – a sziget délebbi részein élő inuitok - southampton szigeti inuitok – az azonos nevű szigeten élnek - labradori inuitok – a Labrador-félsziget északi részein élnek - sarki inuitok – Grönland szigetének északnyugati részén éltek - nyugatgrönlandi inuitok - Grönland szigetének nyugati részén élnek - keletgrönlandi inuitok - Grönland szigetének keleti részén élnek
Mindezek a csoportok még kisebb egységekre, úgynevezett törzsekre oszthatók fel, bár itt inkább területi csoportokró van szó. Elnevezéseik ugyanis a -miut végződést kapják, amiről Jean Gabus, „A karibu eszkimók” című könyvében azt írja, hogy a területi hovatartozást kifejező végződés. És adatözlői szerint is, amennyiben valaki átmegy egy másik csoporthoz, akkor már egyszerűen oda tartozónak valja magát, anélkül hogy bármiféle rokonságban lenne az ott élőkkel. Bár ezek a törzsi vagy inkább területi elnevezések sem egyformák az egyes csoportoknál és ugyanarra a csoportra néha több különböző elnevezés is vonatkozik, legközelebb megpróbálom ezeket is megadni, már amennyire sikerült azt kiszednem a különböző forrásokból.
Kíváncsian várom az ezzel kapcsolatos hozzászóásokat, netán kiegészítéseket vagy javításokat.
Lenne pár ötletem arról, hogy mi lenne az, amiről lehetne még ide írni. Ahogyan átnéztem, eddig igen részletes leírások voltak egyes csatákról és úgy általában a történelmi dolgokról. Át lettek szépen tekintve a nyelvek és nyelvcsaládok. Vot ugyan szó ételekről, ruházatról, de úgy általában nem nagyon lett részletezve az egyes népcsoportok hagyományos életmódja. Ennek egyik része az anyagi kultúra, vagyis hogy milyen módon voltak képesek életben maradni az adott környezetben. Lehetne bővebben írni a vadászati, halászati, gyűjtögetési techikákról illetve ahol volt, a földművelésről. Aztán a lakástípusokról, ezek berendezéséről, a közlekedési és szállítási eszközökről, illetve hogy milyen módon állították elő fegyvereiket, szerszámaikat, hogyan tartósították, készítették el élelmiszereiket, ruházatukat. A ló, vagy a lőfegyverek már jóval hamarabb eljutottak egyes csoportokhoz mint az európai kereskedők, tehát nyilván mindig is kereskedtek is egymással. A társadalomról is sok érdekes dolgot meg lehetne említeni, a családi szerkezetet, rokonsági kapcsolatokat, a főnöki tisztségeket illetve a főnöki hatalmat. A mindennapi életet számos különböző szokás szabályozta, de ide tartoznának a gyerekszüléssel, névadással, a gyerekek nevelésével, az udvarlással, házassággal, háborúval és temetkezésse kapcsolatos szokások is, csakúgy mint a különféle ünnepek. A vallásról már volt szó, meg pár mese is szerepelt, de azért még itt is lenne még miről írni.
Abban igazad van, hogy a szakkönyvek is eltérő adatokat közölnek. Amilyen könyvekben utánanéztem, általában négy és hatszáz közötti szám szerepel, bár egyszer megpróbáltam összeszámolni a klasszikus Hodge által szerkesztett kétkötetes "Handbook of American Indians North of Mexico" című könyvben, és bár igaz hogy a számos már kihalt törzzsel és néha a nagyobb törzsek alcsoportjaival együtt volt vagy 1700 címszó is.
Egyszer megpróbálnék összeállítani egy listát erről, azért jó hogy megtaláltam ezt a fórumot, mert látom itt voltak, s talán még vannak olyanok, akik járatosak ebben a témában és szívesen venném ezzel kapcsolatos véleményeiket, hozzászólásaikat. Ehhez persze idő kell, de megpróbálkoznék vele.
Így kell ezt csinálni: előbb a pusztulás szélére sodorjuk őket, aztán "gesztus"-t teszünk feléjük. Mint a románok, szlovákok a szászokkal. Aztán egyszer a magyarokkal is majd ...
Sziasztok! Úgy alakult hogy csak most találtam rá erre a helyre, ahol sok jó dolgot találni. Már több mint egy hete kezdtem el nézegetni. Látom, elég rég működik már ez a csoport, de mostanában meg kevesebb a hozzászólás. Bár sok mindenről volt szó, talán még nem lett minden kimerítve a témában, ezért próbálok pár új dolgot felhozni.
Úgy láttam, évekkel ezelőtt már megpróbáltátok kiszámítani a földrész becsült népességét az európaiak megjelenése előtt. Ehhez nem is tudok újat mondani, és a becsléseket sem lehet ellenőrizni. De arról ha jól emlékszem nem volt még szó, hány különböző törzs is élt a földrészen ekkor, vagy mennyi maradt meg ebből napjainkra.
Persze az is kérdés, hogy mit is kell érteni a "törzs" fogalma alatt. L.H. Morgan meghatározása szerint az indián törzsre a következőek jellemzők: - meghatározott terület birtoklása, külön törzsnév - külön nyelvjárás - a nemzetségek által választott szahemek és főnökök beiktatásának a joga
- a szahemek és főnökök elmozdításának a joga
- közös vallási hiedelmek és szertartások
- a főnöki tanács a legfelső uralmi testület
- a törzsnek némely esetben vezér-főnöke is van
Modellként nála persze az irokézek szolgálnak, akikről sokat írt és megpróbálta bemutatni kultúrájukat. A jelenlegi őslakosnak számító amerikaiak egyes csoportjai (talán a többségük) ma is törzsként (tribe) hivatkozik magára, de vannak akik nemzetnek (nation), csapatnak (band), és néhány más elnevezéssel mint például tanács (council) hivatkoznak magukra. De ha nincs is meg mindenhol a törzsi, nemzetségi szervezet, azért általában még mindig törzsként beszélnek róluk, hiszen az interneten is vannak olyan listák mint "List of federally recognized tribes", vagyis szövetségi szinten elismert törzsek, illetve vannak csak a tagállamok szintjén elismert, vagy hivatalosan el nem ismert törzsek is.
Ha el szeretnénk készíteni az északamerikai indián és egyéb őslakó (inuit és aleut) törzsek listáját, akkor először is az a kérdés, hogy milyen időpontra készítsük ezt el, hiszen szép számban vannak a mára már teljesen kihalt törzsek. De vannak időközben különböző népcsoportok keveredéséből kialakult törzsek is, mint például a szeminolok. Tehát más lista lenne a jelenlegi törzsek listája, akkor is ha már elvesztették eredeti nyelvüket és életformájukat, meg jelentősen keveredtek is, de mégis megőriztek valamit különálló származásukból. További kérdés, hogy mit tekintsünk különálló törzsnek és mit nem. Például számoljuk egybe az összes apacs törzset, vagy vegyük külön-külön a meszkalérókat, lipanokat és a többit.
Meglehet sokak számára ismerős az "500 nations" kifejezés, azt hiszem dokumentumfilm is készült ezzel a címmel, de külön CD is, ami ismerteti ezeket a kultúrákat.
Egyenlőre talán elég ennyi, szóval szerintetek hozzávetőlegesen hány különböző indián törzs élet Észak-Amerikában jó ötszáz évvel ezelőtt, illetve mennyi él napjainkban?
Mamutleletek vallanak az ember, 37 ezer évvel ezelőtti jelenlétéről, sőt emberi tevékenység nyomait látták a csontokon a kutatók.
Jó ideje egymásnak feszülő álláspontok uralják az amerikai kontinens benépesülésének idejéről szóló kutatásokat, számos bizonyíték mutat a kb. 18-16 ezer évvel ezelőtti, néhány más bizonyíték pedig ennél sok évezreddel korábbi emberi jelenlétre.
A Texasi Egyetem kutatói a Frontiers in Ecology and Evolution folyóiratban mutatták be azt a felfedezésüket, amely szerint 37 ezer éve már ember vadászott a mai Új-Mexikó területén élt mamutokra. A kutatók olyan kőeszközöket, és ezekkel a csontokon hagyott nyomokat azonosítottak, amelyek szerint emberek darabolták fel a mamutokat, ám ezek a kőeszközök különböznek a mai őslakossággal később (mintegy 16 ezer éve) érkezett, és jól ismert újkőkori eszközöktől.
A kutatók a csontokra mért nagy erejű ütések okozta törések nyomát, kopott élű csontpengéket, valamint szándékos tűzrakás nyomait azonosították. Szénizotópos, illetve a csontok kollagénjén végzett kormeghatározás szerint a mamutok 36,2 – 38,9 ezer évvel ezelőtt éltek, ezzel az egyik legősibb emberi jelenlétet őrző lelőhelynek bizonyult az új-mexikói.
A leletekre meglehetősen fura körülmények közepette bukkantak rá. Egy egészen más területen kutató paleontológus, Timothy B. Rowe saját kertje végében kerültek elő a csontok, miután egyik szomszédja felhívta a kutató figyelmét a talajból kiálló agyarra, 2013-ban. Az őslénykutató ugyan sokkal ősibb, több százmillió éve élt állatokra szakosodott, de ki tudna ellenállni egy, a saját kertjében előkerülő leletnek?
Amikor a kutató megvizsgálta a csontokat, arra jutott, hogy a mamut koponyáját betörték, s a csontok jó részén szándékos törés-darabolás nyomait látta, s arra jutott, hogy talán egy őskori mészárlás helyszínére bukkantak rá. Azonban hírhedten nehéz elkülöníteni az emberi tevékenység és a természetes hatásokra kialakult sérüléseket. Többek közt ez a bizonytalanság is hozzájárul ahhoz a vitához, hogy mikor is érkeztek Amerika első emberi lakosai. 16 ezer éve a Clovis-kultúra már kifinomult kőeszközöket hagyott maga után, azonban mindent, ami ennél korábbi, nehéz emberhez kötni.
Nagy felbontású CT-vizsgálatokkal olyan törésnyomokat találtak a csontokon, amelyek nagyban hasonlítanak a frissen feltört marhacsontok repedéseire, illetve olyan, jól elhelyezett lyukasztás-nyomokat, amelyek a bordák vagy a csigolyák beltartalmának kinyerésére szolgálhattak.
A lelőhely talajának vizsgálata alapján derült fény a tartósan égő tűz nyomaira, valamint más állatok csontjainak maradványai is előkerültek, többek közt halé is, annak ellenére, hogy a terep 60 méterrel van a legközelebbi folyó felett.
Genetikai nyomok (Latin-Amerika) és régészeti leletek alapján feltételezhető, hogy Amerikát két népesség is meghódította, a Clovis-kultúrát képviselő, és egy őket megelőző. A kutatók úgy vélik, hogy a most ismertetett új-mexikói helyszín leletei ezt az elméletet támogatják.