Már nem igaz a szó már nem igaz a két cigaretta között kiérdemelt csók, már nem igaz a sírás, s az írás sem igaz, már nem igaz az sem mi félelmetes, mi nagy, már hazug a beteg gyógyulását ígérő vigasz, már a hallgatás is hazug, már a hazugság sem igaz
Gyötör a sohaseholsehogysemjó fáraszt a bezzegmásokboldogabbak vakká tesz a befalazott jövő-ablak
Könnyeid síromat ássák rá keresztfát farag a harag
Nincs döntés, nem készülök végső harcra nem fogom a reményt átvinni a túlsó partra
Már nem igaz a szó már nem igaz a két cigaretta között kiérdemelt csók, már nem igaz a sírás s az írás sem igaz már nem igaz az sem mi félelmetes, mi nagy, már hazug a beteg gyógyulását ígérő vigasz, már a hallgatás is hazug, már a hazugság sem igaz
nem igaz már semmi, csak az (vagy már az sem igaz?!) hogy nélkülem is velem s már velem is nélkülem vagy
Márk Miklós
Rózsák lánya
Leszel-e kedvesem
szellő, patak partján?
Tavaszi bíbor-hajnal
mennyboltnak alján?
Hozol-e szivárványt
a megfakult mának?
mosolyodtól széttörik,
a lélekgyötrő bánat.
Csókolsz-e akkor is,
ha megvet, ki nem ismer?
nem érdemli két kezed,
ki keveri a sorsot a tiszta hittel.
Bújj hozzám, szoríts magadba megint,
egymás száján lélegzünk, ízed égi manna.
Álmaink ölelkezve repülnek a vágy felé,
lelkünket várja a szabad, örök szavanna.
Fejem öledbe hajtom, mint őzike anyjának,
csendes erdő mélyén, tisztásnak szélén,
Nem sejtettem, nem tudtam rózsák lánya,
hogy Te állsz ott minden történet végén
hátööö...én rögtönöztem egy négysorost, ha nem felel meg nyugodtan felejtsd el...
A hold ezüstje libben füledben szerelmem szilárd, mint az ékkő, mely benne ül, a gyöngysor nyakadban helyettem öleljen és csókolgassa bőröd némán, rendületlenül
nem nagy szám, mentségemre szóljon, hogy kb. tíz perc alatt ütöttem össze...
tökéletesen egyetértünk. Nekem már nemegyszer mentette meg az életemet, hogy verselhettem. és éppen ezért a minőség hic et nunc nem annyira fontos, elvégre itt senki sem profi.
Egy szakadék szélén állok magányosanmiközben fejemben ezernyi gondolat van.Valyon hiányzom-e neki,ha a mélybe vetem magam?Sírna-e utánam,ha többé nem hallana rólam?Kérné-e az időt,hogy pörögjön vissza,és ne kelljen eltemetniegy rideg hűvös sírba.Mit mondana nekem,ha látna ilyen árván?Mert ő hagyott el engemmegalázva, gyáván.De min segít az,ha most levetem magam?Én haljak meg érte,hogy ő élhessen boldogan?Nem hallgatok a szívemre,az eszem mást diktálVisszafordulok,mert hiszemmég rám is valaki vár.
Én is csak azért kezdtem ott leírni az érzéseimet, mert a párom nagyon jó hatással van rám és ezért ki merem mutatni az érzéseimet versben is ott - ahogy te itt - de én magam ráadásul sosem tartottam "művésznek", mégis Ő kihozta belőlem.
"Mit ér egy szó Ha alig hallható? Mit ér egy érzés Ha félredobható? Mit ér egy könny Ha kicsúfolható? Mit ér a mosoly Ha könnyfakasztó? Mit ér egy csók Hazug ajkakról? Mit ér e pár sor?... Elgondolkodtató..."
Bocsáss meg!Bocsáss meg kérlek,bocsásd meg vétkemet.Nézd el nekem kérlek,temérdek bűnömet.Bocsásd meg nekem,mit elenned elkövettem,Bocsáss meg nekem,de meg kellett tennem.Bocsásd meg azt is,hogy nem szerethettelek.Bocsásd meg azt is, hogy mégis szerettelek!Bocsáss meg nekem,most még az egyszer,bocsásd meg nekem,hogy végre elmehessek.Mert elmegyek mostmár.Nem kínozlak tovább,Megbántam bűneimet,tudom - nincs tovább.Annyit kérek csupán,nézz a két szemembe,és lássd meg amit érzek,tudd, hogy szívemben is vérzek.Kérlek téged, szépenTöbbszázszor, ezerszer.Ne szólj csak nézz rám csendesen....S KÉRLEK : BOCSÁSS MEG NEKEM MÉG: EGYSZER!
A boldogságunk némán meghúzódott És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben. Kályhánk lángja is örömmel lobogott S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte. A komoly falióra se mormogott S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy. S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
Rebbenő szemmel ülök a fényben rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső össze szivünket.
