Nekem még a három UTMB pontgyüjtő van tervben idén (Less, Piros, Tor), mint C kategóriás versenyek, illetve talán egy két kisebb edzésképp. Aztán ha sikerül jól spórolni, március elején szemeztem magamnak egy A kat. versenyt.
Persze, csütörtök estétől hasmenés+láz (csúcs: 40,2) kombináció gyötört... Szombat délre látszólag jobban lettem, csak az erőm nem tért még vissza, a tapasztaltabbak (Oli, Csanya) tanácsára nem indultam (nehéz döntés...).
És Ebolának is +1, már csak azért, hogy azoknak a jövevény kifejezéseknek, amiknek csak lehet, adjunk elnevezést a szép magyar nyelvből. Nem kivétel ez alól természetesen a sport területe sem. Cs70 javaslata itt most kifejezőbb.
nincs mit a vészmadárkodásért, látom nem szűkölködtél a szintidőben :-) jó volt ez a dialóg is : "-Te nem cserélsz gatyát hosszúra? - Nem csak az az alternatívám van, hogy leveszem a rövidet is." :-)
BÖRZSÖNY É.F.
Az utolsó pillanatban neveztem.
Tartottam egy esetleges sérüléstől, amit egy éjszakai Börzsönyben szerezhet az ember.
Látszott, hogy a szervezés profi lesz, mert már aznap éjszaka jött egy a érdeklődő sms, hogy milyen méretű finisher pólót szeretnék:-)
Futottam már néhány ttúrán 40 kili körülit, de efölött még nem nagyon… Vagyishogy nem.
Továbbá a fórum alapján már ismertem néhányotokat, de élesben futni a nagy nevekkel, ráadásul éjszaka… hát, mit tagadjam tartottam egy kicsit a dologtól … hátha nyakamat szegem, aztán hordággyal kell majd lecipelni az ismeretlent valahonnan.
Az első kisbuszra rögtön felfértem, melynek sofőre gyilkos tempót diktálva röpített a rajtba. Nagymaros környékén balról betutott a busz alá egy macska… :-( Az ádozatot tehát már a rajt előtt meghoztuk.
Aggodalmam a kőrózsa panzió teraszán csak fokozódott, hiszen vajonmerre (?) túl szűknek nevezte a 9 óra szintidőt( :( jaj) és elmesélte, hogy melyek a legszivatósabb részek: a Z Magosfára és a P háromszög Csóványosra. És valóban ezek voltak :- )
Jobb volt így fejben rákészülni. Utólagos köszi!
Alig hagytuk el Kemencét, amikor durván megcsípett/harapott valami álllat (darázs, bögöly?) így Magosfáig zsibbadtam..
Egyébként hangulatos volt az éjszakai Börzsöny: szarvasbőgés, sátrazók, csillagok. Profi szalagozás (volt egy mozgó fényvisszaverő szalag is! De ezt lehet, hogy csak én láttam és nem Csanya helyezte el egy róka vagy vaddisznó szeme helyett) EP-ken bőség és gondoskodás…
Mindezeket a profi, kölcsön fejlámpának köszönhetően láthattam. Magosfáig tartó utat és az EP-ket leszámítva egyedül haladtam így a motivációm Hamuháznál tért csak vissza, amikor láttam, hogy esetleg befoghatok egy előttem haladót. Próbáltam megnyomni NHH-ig, ami a körülményekhez képest viszonylag jól sikerülhetett, mert az EP előtt sikerült még előzni, ennél nagyobb meglepetés már csak akkor ért, amikor utolértem a bokáját fájlaló Balázst (jobbulást) lefele a piroson és így még egy helyet hoztam.Nem mintha ez sokat számítana, de akkor jóleső érzés volt csakúgy, mint a zuhany és frissítés a célban.
Félmaratoni témához kapcsolódva: némi hálózsákos autóban alvás után átkocsiztam Esztergomba ismerősöknek szurkolni a vásárnap délelőtti félmaratonon. Valószínűleg az éjszakai élményeken felvillanyozódva és a gyönyörű délelőtti dunaparti napsütés együttes hatása lehetett, hogy a fáradtság még nem jött ki rajtam és könnyen rábeszéltek, hogy ugyan már ott az asztal, nevezzek be én is… Így megvolt a vasárnapi levezetés (na jó, nem lett PB :-) , ami után igen csak jól esett a vasárnapi ebéd :- )
Még egyszer gratula minden résztvevőknek és köszi az élményeket!
Én egyetértek Veletek, legyen értéke ennek a teljesítésnek. A 9 óra teljesíthető és a rossz időjárásra számítva nyitva hagytátok a szintidő módosításának kiskapuját is.
A célközönség szűk, de várhatóan bővülni fog elnézve a terepfutók számának növekedését.
Szerintem ez a verseny kifejezetten ajánlott azoknak, akik szemezgetnek olyan versenyeken való részvétellel, ahol sötétben is kell futni. (Elsősorban a UTMB és résztávjaira gondolok). Jobb itthon megnézni, hogy egyáltalán fekszik-e ez vagy sem, mint kint szembesülni azzal, ha mégsem. Időpontra jó ez a szeptember, még kicsi a ködhajlam, nincs olyan nagyon hideg. És a tapasztalatok átgondolásához van 3 hónap, eldönteni, hogy tényleg kell-e az az UTMB/CCC/TDS vagy sem.
A versenynaptár tényleg sűrű, de beilleszthető.
Alternatívaként jöhetne még a július eleje (UTMB-seknek jó felkészülési pont és az időjárás akkor hordozza magában a legkisebb rizikót), de arra nem kaptok nemzeti parkos engedélyt. Szóval jó ez így. (Április-május tényleg zsúfolt, oda lehetne a legkevésbé bepaszírozni ezt a versenyt).
Bár se finisher, se teljesítő nem lettem, mégis jól éreztem magam. Ennek a fele se volt tréfa. (ezt be is dobnám a szlogenversenybe;)
Két dolog hiányzott felkészültség és motiváltság, bevallom nem készütem. Igazából a mókát future ajánlotta, azzal a kis mellékmondattal, hogy ha mégse jönnék, adjam oda a fejlámpám. Na neee, kölcsönadni nem szeretek, így jött a dilemma.. végül úgy döntöttem nem adom oda, inkább elmegyek.. :) megérte.
Egy baj volt, a Spertacusnál az a 2km-es csalogató aszfalt a kocsiig.. no meg a hírek, miszerint egy nagy név is kiszállt már itt... :)
Börzsöny Éjszakai Futóverseny (avagy speciális éjszakai SSC gyűlés)
Újabb Lupus/Csanya szervezés, ráadásul Börzsöny, ott a helyem. 2003, 2004-ben már gyalog teljesítettem a februári verziót, most megnéztem futva is. Jobb erőben, jobb szervezéssel könnyebb, de így sem volt egyszerű. Ez egy magyar viszonyok szerint brutális pálya, még ha most a természet a kegyesebbik arcát is mutatta.
A szervezőkön nem múlt, de a rajt késett. Az egyik megrendelt busz késett, ezért a rajt is csúszott. Szerencsére én a másodikkal érkeztem, ezért csak 10 percet vártam a rajtig. Az elsővel érkezettek több, mint 40 percet...Nem lehetett kellemes kezdésnek...
A bevezető aszfaltos szakasz kellemesen telt, 10-12 fős csapat kocogott az élen. A Vilati háztól kezdődött maga a verseny. Az elején kevésnek érzett póló rögtön elégnek minősült. Ruházatot ezek szerint jól választottam. De ezzel ki is fújt a pozitív döntéseim tárháza. Rosszakból viszont többet is sikerült begyűjtenem.
1.Nem vittem magammal kulacsot, hiszen 10-13 kilinként lesz ellátás. Volt is, de az átkötő szakaszokon bőven dehidratálódtam.
2. Olipapát követve túl magas zónában haladtam, ami hamar megbosszulta magát. Reménykedtem, hogy Olipapa kegyesebbre veszi a figurát, de nem viccelt aznap.
3. És a 2 héttel korábbi BEAC 50-es eredményem alapján túlbecsültem erőállapotomat, valószínűleg Olipapa nélkül is túl gyorsan kezdtem volna.
Ez a három így együtt hamar betette a kaput (és jött a kaput :-))
Már a Magosfáig sem éreztem valami jól magamat, ez a hullámzó, de azért egyértelműen emelkedő szakasz futásra csábít, de később megkéri az árát. Kb. félúton kezdtem leszakadozni Olipapáról, Magosfához 1, Csanyáékhoz már 2 perc hátrányban érkeztem, pedig toltam rendesen. A fényvisszaverős szalagok nagyon hatékonyan működtek, tájékozódni szinte nem is kellett. "Csak" a kövekre, gyökerekre kellett figyelni. Amivel nem volt gond.
Azért az erdőre is jutott energiám, szinte folyamatosan zörgött az erdő, jártak-keltek a vadak. És a szarvasok is kitettek magukért, most elöszőr hallottam szarvasbőgést.
Csanyáéknaál próbáltam pótolni a folyadékhiányt, de csak átmenetileg sikerült. Csovira még jól felértem, de onnatól már nem mentek a lábaim. Átváltottam túlélő üzemmódba. Lassan, nagyon lassan leértem a Spartacus házhoz. Öntöttem magamba mindent, amit találtam, kézben vittem el 1 palack izót is, ami Csovi 2-ig tartott ki. 2 korty maradt, azt "beosztottam", egyet az Oltár-köveknél, egyet a Fekete-rétnél. Szemeztem a patakvízzel is, de azt ezúttal kihagytam. Oltár-kő előtt a lejtőn teljesen begörcsöltek a combfeszítőim, itt hagyott el nedus és még valaki. Összeszorított fogakkal tovább botorkáltam. Hamuháznál viszont teljesen feltöltődtem. NHH-hoz együtt érkeztem az Oltár-kőnél beelőző egyik futóval, mert az egyik letérést nem vette észre: az ösvény benőve, a jelzések takarásban, szalagok sehol. Mivel addig a szalagok meghatározott rendben, jól jöttek, feltehetően a kirándulók tüntethették el a szalagokat. No comment...
NHH-n megtudtam, hogy van még esély az előzetesen célként megjelőlt 6 órás időre is, ezért sötét ide, bokazúzós köves lejtők oda, nyomtam, ami a csövön kifért. Világosban 36 perc körül nyomom ezt a szakaszt, ez most is összejött, meglett a 6 órán belüli idő (és a sör is, amiben Szaszával fogadtam:-))
Minden jó, ha vége jó.
Megúsztam egy eséssel, három bokaficamszerűséggel és a célban kapott masszázs ellenére egy tisztes izomlázzal.
Gazdagodtam egy nagy-nagy élménnyel, sok tapasztalattal (no meg egy emlékéremmel;-). Kulacs nélkül tilos (nem érdemes) nekiindulni ennek a versenynek. A jelzések könnyedén követhetőek, a sötét - bár a talaj köves, gyökeres - azért nem nem lassít be jelentősen, szerintem világosban sem mentem volna jobban. A frissítések jó helyen voltak. De:
1. nagyon hiányoltam a csokit, pedig én azon megyek és általában van is a versenyeken
2. hiányoltam a sót/sótablettákat
3. esetleg szőlőcukornak is örültek volna sokan, leginkább a végén, Hamuháznál.
Ezeket leszámítva tényleg tökéletes a szervezés, melegvizes zuhanyzós, kényelmes célhely, segítőkész pontőrök a pontokon, jól jelzett útvonal, szóval magasra tettétek a mércét.
Hát, már leírtam egy részét privátban de akkor legyen itt is.
Szerintem ez egy réteg verseny ami egy szűk csoportnak szól. Ebből nem nagyon lehet tömegversenyt csinálni. A kihívás többszörös. Egyrészt ott a szintemelkedés másrészt meg az éjszaka. Erre kevesen vállalkoznak. Bár csak 47 km, ugyanennyi munkából aszfalton 80-90 kilométert fut az ember. És 80-90 kilométeres erőfeszítésből viszonylag kevés fér egy évbe.
A piac viszont már valamennyire fel van osztva. A futók nagyobb része jó időre előre kijelöli a nagyobb célversenyeit és a Börzsöny Éjszakai semmiképp sem "töltelék" verseny. Szóval ahhoz, hogy valaki ezen el tudjon indulni, valami más kiesik a programból. (Ez persze nem mindenkire igaz de szerintem a többségre igen.) A másik gond pedig a táv. Szeretünk kilométerben gondolkodni. Bár a "trail" futás alapvetően nem a kilométerről szól, mégis a hozzáállásunkban a táv kulcsfontosságú. Szóval ha egy ultrás egy ekkora erőfeszítésből csak 47 kilit visz haza, az egész karcsúnak tűnik. (Mondom, nem mindenki számára, de szerintem ez is egy jelentős tényező.)
Ez nem egy mezei, 47 kilis verseny. Ez, ha valaki oda akarja tenni magát, az őszi célverseny.
A szintidővel amúgy nekem nincs gondom. A 9 óra lehet, hogy szigorú de nem teljesíthetetlen. És ennek a rendezvénynek van egy párja, ahol minimum 15 óra a szintidő. Tehát senki sincs kizárva.
Összességében: nekem szimpatikus ez a verseny. A fenti gondolatokat elemzésnek és nem kritikának szántam. Azt gondolom, hogy ezért a Börzsöny Éjszakai finisher pólóért keményen meg kell küzdeni. (Nekem teljesen jó a finisher felirat.)
Mondjuk az is érdekes lenne, hogy az utolsó szintidőn belüli beérkező ideje lenne a következő év szintideje, azaz 8:52:54. Így évről évre egyre csökkenne a szintidő.
A kilenchez is nyomni kell végig, de hát futóverseny ez vagy mi. Az elején még nem szerettem volna utolsó lenni, a végén pedig már csak szintidőn belül szerettem volna beérni. Kemény terep, kemény feltételek, jó ez így.
Én is úgy gondoltam, hogy szigorú a 9 óra. Felfele gyalogoltunk lefele mindenhol kocogtunk, a pontokon nem időztünk. Mivel száraz volt a talaj, haladni is lehet és nem lehet eltévedni (idő nem ment el a tájékozódással). 9 órán belül, ha nincsen sérülés, különösebb lassulás akkor vállalható a szintidő, persze ehhez folyamatosan kell menni, nem lehet lazsálni.
Tényleg nem a sokrésztvevős nagy verseny a cél, hanem a kihívás, amire minden teljesítő büszke lehet, hogy megfelelt neki. Ezért nem is lesz rövidtáv, és ezért marad a szintidő is 9 óra :-)
Ez utóbbival kapcsolatban: a verseny előtt emiatt kaptuk a legtöbb kritikát, észrevételt. A teljesítők aránya ugyanakkor szerintem azt igazolja, hogy aki képességei ismeretében, felkészülten vállalta be ezt a futást, annak nem a szintidő okozott problémát. Mit gondoltok? Komolyan érdekelne a véleményetek.
Csanya hív, hogy jön futás és kolbászra, erre én túlzott udvariasságból megkérdezem tőle, hogy segítsek-e a Börzsöny Éjszakain. A fenébe, azt mondja, igen, itten mán nincsen visszaút...
Athosz és Fridman jönnek, pici lányom áll a kapuban és latja, hogy apát elviszi a fekete autó, igérem, hogy reggelre visszahoz. Kemencén vagyunk, gyűlnek az indulók, pár embert látásból ismerek, nézem az arcokat. Rájövök, hogy még sose voltam versenyen, sem indulóként, sem rendezőként, ez pedig egy verseny, az arcokból és a külsőségekből is jól kiolvasható. Elhatározom, hogy amellett, hogy ez egy szép erdei éjszaka lesz a számomra teljesen ismeretlen Börzsönyben, megkukkolom, hogy milyen a verseny.
Végre az erdőben vagyok, otthonos érzés, kis séta után Hamuház. Eszmetársak fogadnak, ők vasutat építenek megszállottságból, 2009-ben, ebben az országban. Itt a völgyben a síneket újítják. Megbeszéljük, hogy mit is lehetne, hogy is lehetne ebben az országban, hát semmi pozitív gondolatot nem tudunk össecsiholni, együtt sem, az erdő közepén sem. Aztán lefekszenek a sínekre aludni, én meg ledőlök a rét közepén a fűre, és feljebbveszem a tüzet, fülelem az állatokat és a szarvasbőgést, hallgatom az erdőt. Nézem az erdő tompa sötétjét, a csillagokat, egy mindent eltakaró hegyoldalban mennyien túráznak lámpával.
Fél egy előtt pár perccel jön Oli, próbálom kiszolgálni, de meg vagyok dermedve testileg, agyilag, szétöntöm a kólát, stb., de Oli jól tűri :-). Aztán lassan belejövök, látom, hogy mi kell az embereknek, lényegében alig valami, pár falatot elropogtatnak, kólaésvíz és mennek tovább, segíteni csak a kulacstöltésben tudok.
Eljön a vége, összerakom a nagyzsákot, elindulok az erdőbe, szeretnék ráérezni, hogy milyen ez az erdő, de csak a lámpám ledfénye van, az meg csak leszűkíti a látókört, de nem kapcsolom le, mert sietek. Úgy érzem nagy bükkök vannak ebben az erdőben, szép lehet, sok a korhadni meghagyott fa is.
Nagyhideghegyre úgy érek, hogy tolom, mint az igésbarom, így ezüsthegyiék hiába kínálnak sörrel, jobban esik kihagynom. A lejtő lefelé tényleg brutálköves, a lenti leírások megnyugtatnak, hogy nem csak nekem esett nehezemre ez a szakasz, és ,,magastaxinál'' nem csak én kóvályogtam.
A célban észreveszem, hogy alig forog a nyelvem, nem sokat aludtam a héten, de főleg az éjjel, Csanyával megverekszünk, aztán felébresztem Athoszt és Fridmant, hazavisznek, gyönyörű vasárnap reggel, de nem esik nehezemre elaludni, aztán kislányom ébreszt.
Jó volt, valamit tanultam, és valamit éreztem az éjszakai Börzsönyből.
Felkerültek a terepfutas.hu-ra a Börzsöny Éjszakai Futóverseny végeredményei. Pár napon belül lesz részidős eredménylista is. Gratulálunk minden teljesítőnek!
Köszönjük, hogy eljöttetek, köszönjük az elismerő szavakat is, igyekszünk a jövőben még jobban rászolgálni.
Felvetettem a "féltáv teljesítése" után én is csanyának a nagyfiúknak nagytáv, kisfiúknak kistáv ötletet, de nem volt elragadtatva tőle, elmondta az álláspontját, egyetértek vele. Ha nem a sokrésztvevős verseny (és ezáltal a piszkos anyagiak), hanem egy igazi kihívás a cél, akkor ez így pont jó. Nincsen fél Spartathlon sem, pedig biztosan sok futó van, akinek annyi pont elég lenne :-)
Én már akkor teljesítő voltam, mikor még esélyem se volt érteni, mi a fene lehet az a finisher :-), most meg már így konzervatív öregúrként esélyem sincs, hogy váltsak a finisherre.
Szerintem ez a nemzetközileg közismert/elfogadott, ráadásul még a fransziák is megbékéltek eme szóval! :) Esetleg ha a későbbiekben más nemzetek is képviseltetik magukat a versenyen (lásd T100) akkor van értelme...
