Quanah románcáról Weckeah nevére keresve szerintem több verziót is fogsz találni:)
Egyet azért röviden elmondok, ez a családi legendárium szerinti történet.
Quanah szomorú fiatalember volt. Anyját - aki gyerekkorában rabolt fehér lány volt - a Texas Rangers kiszabadították. (Ez annyit tesz, hogy erhulcolták, aztán kiderült, hogy nem is indián.) A családjához került, akik bezárták, mert vissza akart szökni. Férje és fiai nem tudtak róla semmit. Néhány év múlva Quanah öccse és apja is meghalt, de a halálos ágyán még elmondta azt a mellékes körülményt, hogy Quanah félvér és emiatt nem számít teljesen egyenrangúnak a többiekkel. A fiú teljesen magára maradt, de a főnök, Sárga Medve barátsággal viseltetett irányába, lánya Weckeah pedig sokszor megnevettette, és mindenképp jól elvoltak. Aztán egy napon egy portyáról hazatérve meglátta a lányt a napfényben integetni, és attól kezdve ügyetlen és kuka volt a jelenlétében. Naphosszat csak döglött a bölénybőrön és Rá gondolt. Mivel Weckeah is kezdte úgy látni, hogy Qanah a legerősebb, legmagasabb, legbártabb, legvitézebb, legnépszerűbb lény a földön, nem mert ránézni. Vagyis minden a lehető legjobban alakult addig a pillanatig, amíg Quanah egy furulyázó legényt nem talált a lány sátra előtt, aki ráadásul egy gazdag komancs úriember fia volt. Erről nyomban eszébe jutott, hogy tulajdonképp ő szeretné elvenni a lányt. Weckeah is bevallotta szerelmét, de az atyai akaratot nem hághatta át. Márpedig az atya lovakban mérte a szerelmet, Quanah pedig egy csóró árvagyerek volt. Négy lovat lopott, de riválisa tízet hozott. Kölcsönkért még hetet. Riválisa hozott még tízet és el is nyerte az atya ígéretét. Weckeah sírva borult kedvese nyakába, aki erre gondolt egyet.
Engem nagyon érdekel, hogy mi motiválja a lelkes rajongást. Az életforma, a lelki tulajdonságok, az életszemlélet? Ez egy nagyon érdekes kérdés, megtisztelnél vele, ha elmondanád a gondolataidat.
Szerintem beszélgethetünk a képekről, én még nem láttam ilyeneket, de nagyon szépek, és nagyon jó lenne többet tudni róluk.
Vajon megőrizték ezt a fajta ügyességüket ? Olyan jó lenne tudni, manapság is készítenek-e ilyen gyönyörű szép dolgokat ?
Sőt, bármilyen téma jöhet, békepipától az izzasztókunyhóig.
Az igazat megvallva Quanah Parker és legidősebb asszonyának története is nagyon érdekelne, amikor írtál róla, megpróbáltam rákeresni a neten, de sajnos erről nem találtam semmit.
De hát tényleg az az igazság, hogy a gyöngyfűzéshez hozzászólni nem tudok, mondjuk ez nem is csoda, mert hiszen "nekünk, harcosoknak" a 2 legfontosabb dolgunk a harc és a vadászat, azaz védeni és élelemmel ellátni a törzset! :-)
Meg persze a tanácskozás, pipázás, részvétel a különböző rituálékban stb. :-)
(Mielőtt valaki elhamarkodottan rámsüti a hímsoviniszta jelzőt, a vadászat akkoriban nem a szórakozás egyik fajtája volt - legalábbis az indiánoknál -, hanem mindennapos kemény munka!)
Én nem bánom, ha bárki "háborúzik" itt :)) Miért ne lehetne? Ha közben van más téma is.
Egyébként nagyon szépek a képek, amiket betettél, gyönyörködtem bennük :)) Én sajnos nem vagyok igazi szakértô (szinte egyik témában sem), csak lelkes rajongó :)) Minden érdekel, ami az indiánokkal kapcsolatos, a régi dolgok és a mostaniak is. Szóval mindig itt vagyok, de többnyire csak olvasok.
Engem nagyon elgondolkodtatott nj utolsó hozzászólása a háborúkról. Miért is nem "harcolhatnak" a "harcosok" itt a topikban? Vonuljanak "rezervátumba" és foglalkozzanak a gyöngyfűzéssel? :))
Szerintem "háborúzzanak" nyugodtan. Én meg majd mutatok ilyen képeket és meg is beszélhetnénk őket! Sőt, van egy történetem arról, hogyan jártak az első magyar felfedezők a békepipával:)
Van egy szkennelt anyagom egy régi, beszerezhetetlen könyvből. Kb. 25 oldal. Egyet beszúrok, ha valakit érdekel, mondok róla többet is. (Eredetileg 1,7MB oldalanként, jól olvasható.)
Én nem szoktam figyelni a hozzászólások sorszámát, vagyis, ha rám esik, az a véletlen műve!
Írni tényleg nem írtam a topicba, egyrészt mert kevés is az időm mostanában, másrészt meg nem is nagyon tudtam volna érdemben hozzászólni - csak a háborúkhoz tudtam volna, azok meg mostanában háttérbe szorultak! :-) -, de olvasni rendszeresen olvastam!
Van egy kedvenc "indián arc"-om, Crow's Heart. Mandán "hagyományőrző" főnök volt, 97 évesen, 1953-ban halt meg. A kép 1908 körül készült.
Valószínű, hogy az ő irányítása alatt járták el az utolsó igazi bölénytáncot egy nagy aszály idején, de már nem tudom, hogy mikor és ki szerint:)
A mandánokról azt olvastam egyébként, hogy europid jellegű nép voltak. Hát nem tudom, lehet.
Egy himlőjárvány csaknem teljesen végzett velük, még mielőtt a telepesekkel összeütközésbe kerülhettek volna. Bár azt is olvastam, hogy szándékosan hívták fel őket egy fertőzött hajóra, de ez nem biztos, hogy igaz.
Ő nem maradhat ki ebből a topikból:) A bizsut is érdemes megnézni a nyakában.
Namost, nem véletlenül linkeltem be ennyi képet. nézzétek meg jól alaposan ezeket az arcokat.
Szerintem ezek az arcok nem mongolidok...
A képek alapján is én inkább azokhoz húzok, akik azt állítják, hogy Amerika őslakói nem a mongolid nagyrasszba tartoznak, hanem egy ősi, különálló csoportot alkotnak.
