Tegnap mentem egy laza Bugyikört, a visszaúton Bugyi után keményen küzdöttem. Amikor szembejött egy sóderszállítókaraván, kiállva tudtam csak tartani a fergetes 20-as tempót. Jó volt, erősödtem :)
Nagyon sajnálom, hogy nem azonosítottalak. Van, hogy annyira kikapcsol az agyam, hogy csak a forgalommal foglalkozik, más nem érdekli - ja, meg a tekerés, meg esetleg a királyrák.:)
Az tényleg téboly volt, hogy hány autós kiránduló császkált a pomázi úton.
Szerintem pokoli idő volt. Egyszer szeretnék úgy futni maratont itt, hogy rendes októberi időjárás van...
Én kicsit megpusztultam északnak futva a hosszú pesti rakparton. de utána összeszedtem magam a szigeten egy 9 km-es hajrára :) Amivel csúnyán hazavágtam magam, a célban meg is kérdezték, hogy rendben vagyok-e.... másfél óra heverészés után, már el tudtam vánszorogni a Pecsába....
(rövid offos bemázoló a futóbolondok topikban)
Amiért itt beírok most: volt egy gruppetto mezes szurkoló. Ugyan alig láttam ki a fejemből, de szerintem nyugalmi állapotban sem ismertem volna fel :) Ki volt?
A másik: szombat délután a tésztapartyn volt egy mozgássérült zászlós 3 kerekű reku, kalappal a tetején. Istyu papa jutott eszembe. Lehetett az övé esetleg? bár nem tudom, mi a francot keresne egy futórendezvényen.. :)
Mi csak tizenegykor indultunk, addigra száraz volt minden. Vagy szebbek a színek idén ősszel a szokásosnál, vagy napszemüvegen át minden jobban néz ki.
SzeZot láttam Pomáz táján, de nem ismert fel, pedig a bicajom is a régi volt. Biztos már csak az ebédre gondolt. Aztán Matyibüfében frissítettünk, bár a levegő is elég friss 15-16 fokos volt odafent.
Kellemetlen élmény viszont, hogy ma minden barom erre ment autóval. Legalább háromszor dudáltak/üvöltöttek ránk minden provokáció nélkül. Az ember elmegy egy napos vasárnap délután a feleségével biciklizni, nem erre van szüksége :(
Végül úgy alakult, hogy megnéztem, ahogy Bouhanni megnyerte a mai szakaszt, addigra pont ki is sütött a nap, és meg is jött a kedvem a tekeréshez. Lesétáltam az utcára a kerékpárral, majd azonnal vissza is fordultam.
Felraktam a sárvédőt hátulra, ami bőven elegendőenk bizonyult a nedves úthoz, és nekivágtam Dobogókőnek.
Nem bántam meg, mert nagyon szép volt ma a Pilis, és a múltkori alkalommal ellentétben, normális tempót tudtam menni.
Utoljára, amikor arra jártam, akkor olyan fáradt voltam, hogy szégyenszemre kénytelen voltam Pilisszentkeresztről visszafordulni.
