De ha a 2908-ra válaszolsz a 2909-cel, akkor támadhat olyan téveszmém, hogy arra reagálsz. Ha nem kommentálod, akkor meg kell keresnem a közös pontokat. Ha nincs, akkor inkább az új hozzászólás opció vagy néhány magyarázó szó betoldása lenne célravezető. Szerintem. Twissre pedig konkrétan rákérdeztem, de nem reagáltál egyenesen. Én próbállak komolyan venni.
Hát, igen. Amit az emberek félre akarnak érteni, azt félre is értik. Én csak egy öreg sziú sámán véleményét idézgettem, gondolva, hogy egy, az őseire hasonlító gondolkodással bíró indián talán érdekes lehet itt. Attól függetlenül, hogy a keresztény hitre megtért indián kicsoda-micsoda. Ő egy másik ügy. Neki már kevesebb köze van kuturálisan az őseihez, mint az előbbinek, aki még ezer szálon kapaszkodik a saját gyökereibe, noha van autója, háza, tv-je is akár. Sánta Őz még harcol a népe múltjáért, jelenéért és jövőjéért. A másik már egy másfajta útra lépett.
"Az indián, amikor imádkozik, nem könyvből olvassa hozzá a szavakat.Az indián imája rövid. Aki hosszasan, sok szóval imádkozik, végül maga sem tudja, miről beszél.Ezért az utolsó tudás, amire én megtaníthatlak-ha már éppen egy rozzant viskóban éldegélő vénembertől akarsz tanulni, egy olyan aggastyántól, aki 8 évvel ezelőtt elérte a 3. fokozatot-imádság, a fohász a látomásért:Wákhá Tágá, Túkásílá, úsimálá-Nagyapa-szellem, könyörülj rajtam, add, hogy fennmaradjon a népem." (Sánta Őz)
Bocs, hogy beleszólok, de szerintem egyre jobban elbeszéltek egymás mellett!
"Néhány ponton én is elakadtam. Szeretném, ha megmagyaráznád, hogy szerinted
- a Koreába és Vietnamba besorozott apacs fiúk adott körülmények közt tanúsított helytállása és a metróban egy külföldivel barátkozó apacs veterán pontosan milyen kapcsolatban van Sánta Őz kereszténységről alkotott véleményével?"
Nem a kereszténységről alkotott véleményével, hanem azzal a véleményével, hogy bizonyos párhuzam vonható az amerikai indiánok vietnami és koreai szerepe illetve a 19. századi US Army indián felderítői között. Nevezetesen, hogy mindkét csoport közreműködött más népek elnyomásában.
Ahogy Muhammad Ali fogalmazta meg találóan, amikor megindokolta, hogy miért nem hajlandó bevonulni: "engem még egyetlen vietkong sem nevezett koszos niggernek!"
"- Twiss pontosan mennyiben felelős a Wounded Knee-i történetért?"
Ő nem az, de ezt nem is állította senki! Zabfaló annyit mondott, hogy számára Sánta Őz hitelesebb a hagyományos indián vallásával, mint Twiss.
Wounded Knee úgy került szóba, hogy Sánta Őz szerint ugyanolyan népirtás volt, mint a vietnami vérengzések.
De ha már mindenáron kapcsolatokat keresünk, a keresztény hit jegyében azért elég sok indiánt (és nem indiánt) megöltek. Egyáltalán: mindenféle vallásra hivatkozva rengeteg embert öltek meg!
Mielőtt felháborodsz: természetesen nemcsak vallási, világnézeti, de faji, nyelvi, gazdasági, kulturális stb. különbségek egyaránt vezethetnek népirtáshoz.
"Nem zavar, ha idézetekkel válaszolsz, de ha nem magyarázod meg, hogy mit akarsz mondani velük, akkor továbbra is ilyen kis hatékonysággal fogunk kommunikálni."
Ebben viszont van igazság!
"Indítványozom, hogy pillantsunk azért rá, hogy a zöldhasúakkal kitömött bértollnok hogyan végzi a piszkos munkát, amikor az amerikai mainstream (fehér) keresztények talpát nyalja."
Tényleg van erre az esetre is példája az öregnek: " Sánta Őz (a nagyapa,1877-ben) tudta, hogy a környéken katonák kószálnak, de nem aggódott miattuk. Joga volt ott lenni, ahol van. És a bolond is láthatta, hogy esze ágában sincs harcolni. Vele volt a törzs összes asszonya,gyermeke. Ostobaság volt, hogy Miles tábornok ezt nem fogta fel, de azt hiszem, ő jóhiszeműen cselekedett. Senki nem szólt neki a szerződésről..." (Bear Coat Miles, ahogy az indiánok nevezték) Az USA kormánya sokfejű szörny, egyik feje megállapodik az indiánokkal valamiről, a másik a katonaságnak parancsot ad esetleg, hogy támadjon meg ellenséges indiánokat...
Elnézést, ha bonyolultan fogalmaztam. A "kereten" a saját magad által meghatározott cselekvés kereteit értettem, miszerint te csak megmutatod, hogyan őrizte a gyökereit Sánta Őz.
Néhány ponton én is elakadtam. Szeretném, ha megmagyaráznád, hogy szerinted
- a Koreába és Vietnamba besorozott apacs fiúk adott körülmények közt tanúsított helytállása és a metróban egy külföldivel barátkozó apacs veterán pontosan milyen kapcsolatban van Sánta Őz kereszténységről alkotott véleményével?
- Twiss pontosan mennyiben felelős a Wounded Knee-i történetért?
Nem zavar, ha idézetekkel válaszolsz, de ha nem magyarázod meg, hogy mit akarsz mondani velük, akkor továbbra is ilyen kis hatékonysággal fogunk kommunikálni.
Indítványozom, hogy pillantsunk azért rá, hogy a zöldhasúakkal kitömött bértollnok hogyan végzi a piszkos munkát, amikor az amerikai mainstream (fehér) keresztények talpát nyalja:
Richard Twiss: Éhínség az országban
A következő történet sok szempontból páldázza Atyánk szövetségkötő - és betartó - természetét. A történet megmutatja, hogy a népek közti szerződések valójában mennyire erősek.
A hossza miatt nem másolom be az eredeti ószövetségi történetet. A lényege: a gibeoniták Józsuétól való félelmükben cselhez folyamodtak: képviselőik távolról jött embereknek álcázták magukat, és így rávették Józsuét, hogy kössön velük szövetséget, hogy nem támadja meg őket. Mire Józsué rájött a turpisságra, hogy ellenségeivel szövetkezett, már nem tehetett semmit, mivel kötötte őt a szövetség, amit nem szeghetett meg, mert tudta, hogy Isten számon kérné rajta.
(Józsué könyve 9, 3-6 és 11-20 helyeket idézi Twiss)
Négy évszázaddal később:
Sámuel második könyvének 21. részéből az 1-6, és 13-14, szakaszokkal folytatja a történetet. Dávid királysága alatt három évig tartó szárazság és éhínség sújtja az országot, Isten nem hallgatja meg az imádságokat. Dávid könyörgésére elárulja: Saul megszegte a gibeonitákkal kötött szövetséget, sokukat megölte, ez az oka a büntetésnek. Dávid felveszi a kapcsolatot a gibeonitákkal, akik a szövetséget megszegő férfi hét leszármazottját kérik engesztelésül, és meg is kapják. Ezután megszűnik a csapás.
Több érdekes pontot figyelhetünk meg ebben a történetben, melyek a szövetségek fontosságát illusztráljál:
- Józsué és a közösség vezetői nem kérdezték meg Istent, akarja-e a szövetségkötést a gibeonitákkal.
- Nem Isten tervezte és vitte véghez ezt a szövetségkötést. Ez nem egy isteni sugallatra kötött egyezmény. Istennek semmi szerepe nem volt sem a kezdeményezés, sem a kivitelezés tekintetében.
- Ezt a szerződést két független nemzet vezető képviselői kötötték meg.
- Ez a szerződés hazugságokon, csaláson és megtévesztésen alapult.
- A gibeoniták idegen - Isten szövetségén kívüli - nép voltak.
- Emberi nézőpontból ez egy tiszteletreméltó és dicséretes szerződés volt.
- Bár ez nem egy Isten által kezdeményezett szerződés volt, a vezetők megértették, hogy nem szeghetik meg, mert Isten számon kérné rajtuk a szerződésszegést.
- Annak ellenére, hogy nem Isten kezdeményezte és csinálta a szerződést, mégis Ő kényszeríti ki a betartását.
- 400 év múltán is érvényes maradt, nem semmisítette meg az idő múlása.
- Amikor Saul megtörte a szerződést, Isten három éves szárazsággal és éhínséggel büntette Izraelt.
- Isten az egész népet büntette egy ember bűnéért. Saul király volt - több, mint egy elnök vagy egy miniszterelnök - és ebben a politikai hivatalában a döntésével ítéletet hozott a népére.
- Ez több évvel Saul halála után érkezett.
- Isten megítélte azt a generációt, ami több, mint tizenhárom nemzedékkel később élt, mint amiben Józsué a szerződést kötötte.
- Ez a nemzedék nem követett el semmit, amivel magára és gyermekeire vonja ezt az ítéletet.
- Isten elutasította, hogy meghallgassa az imádságot, a megtört szerződés miatt.
- A helyreállítás csak a sértő nemzet megfelelő képviselői által lehetséges.
- A helyreállítás feltételeit a sértett nemzet határozza meg.
- csak a helyreállítás után hallgatta meg Isten az imádságot, megengesztelődve az országra.
Amerika ugyanilyen ítélet alatt van ma? Az a véleményem - a bibliai szerződésfogalomra alapozva -, hogy az Egyesült Államokon nagyon is számon kérhetőek az észak-amerikai őslakosokkal szemben megszegett szerződések.
Kevesen fogják tagadni, hogy Amerika küszködik spirituálisan. Az iskolai erőszakkal, erősödő társadalmi feszültségekkel, gazdasági problémákkal, hanyatló hitélettel, romló pénzügyi helyzettel politikai gyűlölködéssel szembesülve el kell tűnődni az egyház spirituális erejének és befolyásának vitathatatlan hanyatlásán. Ésszerű gondolat, hogy ha mérhetetlen mennyiségű keresztény információ érhető el - könyvek, kazetták, vasárnapi prédikációk, rádió- és tévéműsorok, bibliaiskolák, szemináriumok, videók, ésatöbbi, ésatöbbi... - az egyháznak ezzel arányosan gyorsabban kellene spirituálisan növekednie és fejlődnie. Néhány keresztény - noha ezidáig nagyon is kevesen - őszintén kérdezik az Úrtól, vajon nem a "gibeonita eset" ismétlődik-e ma Amerikában.
Ha Dávid imádságaiban és könyörgéseiben nem kapott volna választ, talán sem ő, sem a népe nem látta volna meg a kapcsolatot az éhínség és a gibeonita szerződés megszegése között. Kétlem, hogy a Szentlélek segítsége nélkül rá tudnánk ébredni a kapcsolatra, ami az őslakos nemzetekkel szemben megtört szövetségek és mai szellemi és morális hanyatlásunk között fennáll. Talán itt az ideje megfontolni, mit mondhat Isten Lelke ma az amerikai egyháznak elődei bűneiről, akik szerződések százait szegték meg ennek a földnek a "gibeonitáival" szemben.
Szomorú legenda , visszatér több formában is, én ezt találtam róla/ A régi site-ot, ahol anno olvastam,sajnos már nem találom/
Az 1870 -es években, miután a Pinal Apacsok többször rajtaütöttek Arizóna telepesein, a hadsereg és az önkéntesek követték az ellopott marhák nyomait és megtalálták az apacsok táborát.
Az apacsok eközben magabiztosak voltak a táborukat illetően, és nagyon meglepődtek, amikor másnap reggel a fehérek rájuk támadtak. A 75 fős apacs csapatból közel 50 főt megöltek az első ágyu sortűzben. A többieket visszüldözték a hegyek közé és az indiánok hirtelen a hadsereg és a sziklák között rekedtek.
Az apacsok azt válaszották hogy inkább a a halálba lovagolnak, lovaikat átugratva a sziklaperemen ,semmint hogy a hadsereg kezébe kerüljenek, és fehér ember keze által haljanak meg.
Apache Women és az elesett harcosok szerelmesei,barátai a sziklák aljánál gyüleketek, ott ahol fehér a föveny, és könnyeiket hullatták.
Nagyon- nagyon sírtak, amikor megértették hogy nem csak a 75 bátor harcost siratják, hanem a nagy harcos szellemiségét is a Pinal Apacsoknak.
Az Ő bánatuk annyira nagy volt, és annyira nagy a szomorúságuk terhe, és olyan őszintén sirattak, hogy a Nagy Szellem Apache Women könnyeit,-és az ő könnyeiket is- ,beágyazta a fekete sziklákba.
Évekkel ezután, akik felmerészkedtek Big Pacacho szikláira, csontvázakat találtak, és kifehérült csontokat láttak a sziklaorom v alakú hasadékában....
Ezek a fekete kövek, ha fénybe tartjuk őket, napvilágra hozzák az Apacsok áttetsző könnyeit.
"It is said that whoever owns , an Apache Tear Drop will never have to cry again, for the Apache Women have shed their tears in place of yours."
Ezek a kövek a fekete obszidián sajátos formációi, és egyedül Big Pacacho szikái , az Apache Leap Mountain -hegyén taláhatók.
Sok jótékony hatása között : a természet erőit egyensúlyba hozza,segíti a tiszta látomásokat, fokozza a lelki erőt.
A fekete obszidián erőteljes meditációs kő. Ez a drágakő felszinre hozza a tudatos elme rejtelmeit. Eloszlatja az elfojtott negatív mintákat,érzelmeket, és új,pozitiv attitúdökre cseréli a régi ,negatív , egoista érzekmeket.
Íme , az Apache Tear Drop :
</P>
Ha tehetném, biztosan állna egy az asztalomon, emlékként és emlékeztetőként az általam tisztelt népek történelmére, kultúrájára.
Nem tudom, nekem miféle keretem van a sziúknál? Ha adnának, én a Sánta Őz mellé állnék, ez igaz. Ahogy azt sem értem, hogy miféle igazsága van Wounded Knee-nek a humanitás alapján? Én csak szó szerint idézgetek ezt-azt egy kedvencemtől...
Mivel nem tiltakoztál az ellen, hogy RT-re vonatkozik a párhuzam a hősök gyilkosaival, némileg túllépted az általad érzékelt kereteket, és még legalább két dolgot sikerült kommunikálnod felém:
- hihetetlenül olcsó számodra az ellenfél becsülete
Nem gyalázok én senkit ezzel. Csak bemutatom, hogy egy igazi, kemény, régivágású sziú hogyan ragaszkodott a gyökereihez. A többi meg tegyen azt, amit jónak lát. Én az öreg sámán pártján állnék, ha sziú lennék. Ezért kedvelem, amit ő mond, ez viszont igaz. Ő még abban az időben volt indián az USÁban, mikor kiírhatták egy kocsmára: Hölgyeket szívesen látunk-indiánoknak és kiskorúaknak tilos! Wounded Knee miatt 30 katona kapott Kongresszusi Becsületérmet a 7. Lovasezredből, olyasmit, mint később Ira Hayes...
Nem, Geronimo nem sziú volt, de azért még pár sor az öreg sámántól: "Hátha azok a vietnamiak mind indiánok voltak valamikor és mi mindannyian Custer varjú és cree felderítői vagyunk. Láttam képeket Song Myről és My Lairól, és láttam képeket Wounded Kneeről is-a halott anyákkal és a halott csecsemőkkel. My Lai forró dolog volt, Wounded Knee pedig jéghideg-mindössze ennyi a különbség." (Sánta Őz)
"A kormány elküldi indián fiainkat, bátyáinkat, testvéreinket, gyermekeinket, mindannyiunkat, hogy harcoljunk érte az ő háborúiban. Amíg a lövöldözés tart, hősök vagyunk, mint Ira Hayes, aki Iwo Jimánál megkapta a Kongresszusi Becsületrendet. Aztán visszajövünk, újra a kormány gyámoltalan birkáivá válunk és egy árokban végezzük, mint Ira Hayes. Ülő Bikát nem fehér emberek gyilkolták meg, hanem indiánok, húgpápá sziúk, a saját fajtája, ám olyanok, akiket zöld békabőrökkel (dollár) fizettek meg. Fékeveszett Lóval fehér katona végzett, de az indián rendőrség tagjai fogták le a karját és tartották, hogy a fehér céltáblául használja a szuronydöféshez. Mindig találsz egy-két éhes indiánt, hogy elvégezzék helyetted a piszkos munkát." (Sánta Őz)
Genetikai vizsgálatot nyilván nem végeztem nála, de eléggé indián volt ahhoz, hogy az AIM tagjaként részt vegyen a 72-es megmozdulásokban. Feltételezem, hogy már rég "lebuktatták" volna, ha nem lenne eléggé lakota és ezt eltitkolta volna.
Szép ez a szöveg, amit beszúrtál, megérintett engem is. Azt gondolom, hogy minden népnek felbecsülhetetlen szakrális kincse van.
Ugyanakkor az is tény, hogy itt Magyarországon egy kicsit egyoldalúak az ismereteink. Észak- Amerikában sok különböző nép élt, és különböző volt a vallásuk is. Geronimot senki nem gyanúsíthatja azzal, hogy nem volt tiszta vérű indián. Vallásáról így beszél:
" Régi vallásunkban úgy tartjuk, hogy csak az Uszenhez és törzsünk tagjaihoz való viszony tartozik vallási kötelezettségeink közé. Ami a jövőt illeti, erre vonatkozóan törzsünk nem rendelkezik sajátos tanításokkal, azaz nincs pontos elképzelésünk arra nézve, hogy a halál után milyenek lesznek kapcsolataink és körülményeink. Úgy hittük, hogy ezután létezik másik élet, de soha senki nem mondta el nekem, hogy a halál után az embernek melyik része él tovább. Sok embert láttam meghalni, sok holttestet láttam elbomlani, de sohasem láttam azt a részt, amelyet léleknek neveznek. Nem tudom, hogy mi ez, és a keresztény vallásnak ezt a részét még nem sikerült megértenem.
Úgy tartottuk, hogy ha az ember teljesíti kötelességeit, az kellemesebbé teszi elkövetkező életét, de hogy ez az eljövendő élet rosszabb vagy jobb, mint ez, azt nem tudtuk, és senki sem tudta ezt nekünk elmondani. Reméltük, hogy az ezután következő életben újjáélednek a családi és törzsi kapcsolatok. Bizonyos módon hittünk ebben, de nem tudtuk.
Gyerekkoromban anyám megtanította nekem népünk legendáit: tanított a Napról és az égboltról, a Holdról és a csillagokról, a felhőkről és a viharokról. Azt is megtanította nekem, hogyan térdeljek le és imádkozzam Uszenhez erőért, egészségért, bölcsességért és oltalomért. Sohasem imádkoztunk más ember kárára, de ha bárkivel volt valamilyen problémánk, azt mi magunk bosszultuk meg. Megtanították nekünk, hogy Uszent nem érdeklik az emberek jelentéktelen civakodásai.
Amikor betegség vagy dögvész pusztított, összegyűltünk és vezetőink kikérdeztek minket, hogy megtudják, miféle gonoszságot követtünk el, és hogyan lehetne Uszent kibékíteni. Néha úgy vélték, hogy áldozat bemutatására van szükség. Néha a bűnöst megfenyítették. "
Nem tudom, ez a keresztény olyan tiszta vérű indián-e, mint a Sánta Őz volt? "Amikor Bolond Szív nagyapám meghalt megölték két póniját, fejüket keletnek,farkukat nyugatnak fordították. Mindkét állathoz így szóltak:-Unoka, a gazdád szeretett téged. Szüksége lesz rád ott, ahová most megy.-Nagyapa biztosan tudta, hová megy és tudták a többiek is, akik régi szokásaink szerint egy állványra temették, ahol a szél és a levegő, a nap és az eső és a hó gondjukba vehették. gondolom, később valamikor levették az állványról a ládát, amelyben a testét helyezték el, és elhantolták egy temetőben, de az évek múlva történt, és akkorra nagyapa és pónijai már rég elmentek oda, ahová kívánkoztak."
Az, ami Sánta Őzzel történt, földjének, nevének, identitásának elrablása, népének nyomorba taszítása és elnyomása égbekiáltó gonoszság, és meg vagyok győződve róla, hogy Isten számonkéri a magukat keresztényeknek nevezőkön is. Együttérzek vele és én sem tűrném, hogy más vallásba kényszerítsenek és erőszakkal átnevezzenek.
Ugyanakkor mégsem tudom elképzelni, hogy egyetlen önszántából keresztény indián is lenne, aki azért lett kereszténnyé, mert jobban szeretne egy felhőn hárfázni a sápadtarcúakkal, mint együtt "sülni" a nagymamájával. Richard Twisst idéztem már korábban is, és most is szeretnék hozzá fordulni, mert az ő visszaemlékezéseiből talán érthetővé válik, hogyan is választja valaki ezt az utat.
"Maui túlsó oldalára indultam stoppal egy délután. Két pasas vett fel, és beszélni kezdtek nekem Istenről, Jézus Krisztusról, és arról, hogy terve van az életemmel. Azt gondoltam róluk, hogy korlátolt, álszent Jézus-bolondok és Biblia-nyomatók, és miután jól megmondtam nekik a magamét, kiszálltam a kocsiból. Természetesen olvastam és tudtam arról a romboló hatásról, amit a történelem során a kereszténység sok törzs életében játszott, és nem láttam másnak, mint a fehér ember destruktív vallásának. A legutolsó dolog volt, amit akartam, kereszténnyé lenni. De néhány héttel később, magányosan a tengerparton, visszaemlékeztem arra, amit a két férfi mondott nekem Jézusról.
Van egy hely Maui tengerpartján, amit Hét Szent Tó néven neveznek, ahol egy kis folyó zuhog le a völgybe vízesések sorozatán át. Egy közeli réten nagy mennyiségben terem egy gombaféle, egy nagyon erős hallucinogén. Sokan keresik itt spirituális céllal ezt a gombát, amit megesznek a tripekhez. Egy nap jócskán fogyasztottam a varázsgombából (így hívják az utcai zsargonban), és hajnali fél háromkor teljesen elborított a paranoia, a halálfélelem és a rettegés, hogy elveszítem az eszem. Próbálkoztam a keleti meditációmmal és imádsággal, hogy enyhülést nyerjek, de nem használt. Elképzeltem, hogy megőrülök és futok le a tengerparton, miközben fehér egyenruhás férfiak üldöznek. Iszonyatos pillanat volt mentálisan és érzelmileg.
Végül - a legrosszabbtól félve - szó szerint teljes tüdővel ordítani kezdtem: "Jézus, ha valóság vagy és meg tudod tenni azt, amit azok a férfiak mondtak, akkor azt akarom, hogy gyere be a szívembe és az életembe, és bocsásd meg a gonoszságokat, amiket tettem!" Abban a percben hihetetlen dolog történt. A drog hatása elmúlt, a félelem eltűnt, és a leghihetetlenebb békesség érzése öntött el tetőtől talpig. Azt éreztem, hogy meg vagyok tisztítva, bocsánatot nyertem és meg lettem töltve örömmel.
Ez történt a tengerparton, a Teremtő kijelentette magát számomra Jézus Krisztus személyében, és én a Jézusi Út követőjévé váltam."
Twiss több, mint harminc éve úgy keresztény, hogy kiáll és harcol a népéért, kultúrájáért, a megszegett szerződések ügyéért. És azért, hogy Jézus Útja végre méltó módon jelenjen meg a népe előtt és a világban. Lakota neve: Taoyate Obnajin (He Stands With His People)
Nem volt annyira giccses, mint néhány másik Pocahontas-feldolgozás."
Hát, szerintem ez is elég csöpögős volt. Az meg külön vicces volt, hogy az indiánok csak tébláboltak, sétáltak az erdőben, úsztak a folyóban, heverésztek stb., a kukoricaföldek meg maguktól művelődtek, a vadállatok meg nyilván önként bementek a faluba és ott öngyilkosok lettek, hogy ne kelljen rájuk vadászni.
"A férjével Londonba utaztak, ahol a hűvös angol időjárásban elkapott valami bacit vagy vírust, ez okoztaa halálát 1616-ban."
Valamelyik könyvében értekezett arról, hogy szerinte az egyházak mennyire akadályozták a humanisták munkáját. Más helyen felvetette, hogy szerinte egy vadász-harcos identitású ember személyisége sosem azonosulhat a pásztor-nyáj szemlélettel. Azt persze nem tudhatom, hogy mi volt az utolsó szava.
Nem volt annyira giccses, mint néhány másik Pocahontas-feldolgozás.
Utánanéztem egy könyvbe, Pocahontas valódi neve Matoaka volt, hogy ebből hogy lett Pocahontas, azt nem tudom...
16 éves volt 1607-ben, amikor megmentette az angol gyarmatosító és felfedező, John Smith kapitány életét az apja Powhattan harcosaitól, de arra nincs a leghalványabb történelmi bizonyíték sem, hogy valóban szerelmes lett volna az angolba.
Később férjhez ment egy másik angol gyarmatoshoz, a dohánytermesztő John Rolfe-hoz.
A férjével Londonba utaztak, ahol a hűvös angol időjárásban elkapott valami bacit vagy vírust, ez okoztaa halálát 1616-ban.
Az egyik kedvencem: "Megmondtam neki (a papnak) hogy szívesebben sülök együtt egy sziú nagyanyával vagy nagybácsival, mint holmi felhőn csücsülve hárfát pengessek egy sápadt arcú idegennel. Azt is megmondtam neki-Nehogy ezen a keresztény néven, Johnként emlegessetek, ha már nem leszek. Táhcsá Húsdé-Sánta Őz, így hívjatok."
