A közösséghez legalább három ember kell. De ahol hárman vannak, onnan Philia már eltávozik. Az Én és a Te kettõ. Mindig csak kettõ. Eggyel több, mint amikor az ember egyedül van, eggyel kevesebb, mint amikor az ember közösségben van. Az Én-Te kapcsolata külön egzisztenciális kör: az individuum és a kollektívum között a lét sajátos köre. A magány és a közösség között. Az egyedüllét és a sokaság között. Az Egy és a Három között. Ez a kettõ a Philia világhelye.
A barátság a létnek az a köre, ahol az Én is megmarad, a közösség is teljesül és tovább él érintetlenül, de a kettõ között és a kettõtõl függetlenül a létnek teljesen új, sem az egyikbõl, sem a másikból le nem vezethetõ, harmadik lehetõsége támad. Új létforma nyílik meg. Ez a barátság. /H.B./
Már megint elbeszéltek egymás mellett! Hihetetlen!
Stms: Te húnyd be a szemed és egyél kekszet! Paraméterek: Keksz: 15m széles és 5 m mély. Arc: 25 m széles és 10 m mély :-)))))))))))) Vicc volt, még mielőtt megsértődnél
Gurizsa: Nem hiszem, hogy megéri veszekedni...inkább béküljön ki mindenki!
És viseljük a reánk zúduló kritikákat tiszta szívvel!! :)))
Nem, ez nem fikazas. Akkor lett volna az, ha egyszeruen annyit mond, hogy szerinte szar. Attol lett kritika a dologbol, hogy nem a levegobe beszel, hanem konkretumokat emel ki.
Ezt vagy elfogadja az ember, vagy nem. Szerintem egy mukodo zenekarnak erdemes lenne.
A Hóhányótok alatt már kifelé caplattam a sárból, mivel sógorom hullafáradt volt, és ő vitt kocsival. Ez mondjuk egy kifogás is lehet, tehát hagyjuk. Elég ha magatoknak válaszoltok arra őszintén, hogy hogyan fogadtátok volna a véleményemet ott a helyszínen.
Nem arctalanul, és nem fikázok.
Az emilem publikus, ha a hozzá tartozó domain nevet kinyitod, megtalálsz. Polgári nevemet is vállaltam itt többször (mind ezen vita, mind korábbi kapcsán). A topiktársak nagy része személyesen is ismer.
Igazából az fáj nektek, hogy nem egy általatok valamire tartott ember mondott véleményt (ennek is lehet oka, tárgyalásától tekintsünk el), hanem olyantól, akiről nem sokat tudtok.
Ákosnak is megírtam, hogy nem érdekel, kell-e nektek a kritika. Kapjátok. Tőlem, mástól, mindegy. Ez van, ha az ember kisétál a többi elé, és előadja a tudományát.
Nekem csak egy kérdésem lenne. Miért nem volt annyi becsület benned, (miután végignézted az egész rendezvényt) hogy koncert után odamenj a zenészekhez, és az "észrevételeidet" személyesen közöld velük? Arctalanul könnyű ezt megtenni, de személyesen már nem volt benned ennyi? Szerinted ez milyen dolog? Ahelyett, hogy koncert után esetleg egy jót beszélgethettünk volna, elmondtál volna dolgokat, észrevételeket, és utána megköszöntük volna a korrektségedet, most itt a fórumon, arctalanul fikázol másokat. Mert ez igenis fikázás. A kritika az lett volna, ha ezt velünk személyesen megosztod, és beszélhettünk volna. Ez annyira gusztustalan dolog!
Azért köszi az észrevételeket, majd még próbálunk javítani a hibáinkon.
"Egy ritmus akkor lehet rossz: ha pontatlan, egy vokál, ének akkor lehet rossz: ha hamis."
Nem. Egy ritmus akkor is rossz, ha stílustalan, és egy vokál akkor is ha tiszta, de rosszul vannak a szólamok felrakva.
Publix:
Hehe. :) Az általad letöltött számok több mint egy éve készültek (2003 májusában). Akkor az a zenekar ennyit tudott (nem sok, az tény). Az már az ő dolguk, hogy egy éve nem frissült a honlap (amióta kiléptem), pedig azóta profi felvétel is készült (a vokálok abban a zenekarban a mai napig érzésből vannak odatéve, ennek pont az alapvető zeneelméleti hiányosságok az okai).
A könyéken kijövő feldolgozások: Nem sok brancs játszik itthon Think of What you've done-t, és hasonló eldugott bluegrass nótákat. Másrészről ha nincs Büszke Marcsi, akkor az lenne a bajod.
A bújtatott része a kritikádnak (a "Ha jól tudom, valamelyikőtök játszik is ott... Erősen kritizálta a meglévő magyar countrybandákat, aki nem bluegrass-t játszott" mondatod miatt):
1. Nem játszok ott, ennek zenei oka az, hogy nem vagyok bluegrass gitáros, emberi okait meg nem kívánom itt részletezni (korrektség is létezik a világon).
2. Az erős kritizálás meg vagy tetszik valakinek, vagy nem. Úgy érzem, nem fikáztam, hanem elmondtam a véleményemet, amit itthon nem szoktak meg a népek. Tudom, jobb azt hallgatni, hogy "jajdejókvoltatok gyerekek". De ettől nem lesz jobb.
Többször kifejtettem, hogy minden infó itt van ahhoz, hogy úgy játszunk country-t, bluegrass-t, rock-ot, pop-ot ahogy a "nagykönyvben meg van írva". Elérhetőek a lemezek, oktatóvideók.
3. Mind tőled, mind Ákostól megkaptam, hogy mi az alapom, ami feljogosít, hogy ekkora pofám legyen. Ilyenkor mindenki azt várja, hogy betoljak egy felvételt, amin éneklek a Diamond Rio-val, vagy engem kísér Tony Rice és Sam Bush. Sajnos ilyen felvételre kicsi az esély. Ettől még elképzelhető, hogy hallgattam annyi zenét életemben, hogy véleményt mondjak. Végül is én vagyok a közönség, akinek játszotok.
Letöltöttem a Ketucky Publx vagy mifene új berobbanó zenekarnak pár számát a weboldalukról. Ha jól tudom, valamelyikőtök játszik is ott... Erősen kritizálta a meglévő magyar countrybandákat, aki nem bluegrass-t játszott. Szóval meghallgattam. És ezek után nincs mit mondanom. 1. Miért tesz fel valaki egy olyan "felvételt" a netre, ami nem állja meg a helyét?( sufnifelvétel, garázsban, szobában?) 2. Pontatlan hagszerjátékok 3. Hamis énekek, vokálok! 4. könyökökön milliószor kijött feldolgozások
Fórumozás:
Folyamatosan elbeszéltek egymás mellett! Nem olvassátok el, vagyis vannak, akik inkább nem tudják értelmezni a másik beírását. Egy ritmus akkor lehet rossz: ha pontatlan, egy vokál, ének akkor lehet rossz: ha hamis. A többi szubjektív dolog!! Nekem ez tetszik, neked meg az. Szerintem az Alison Krauss jobb, szerinted a Balázs Pali!
Inkább fogadjátok el egymást olyannak amilyenek vagytok, ti zenészek, és örüljetek, hogy van ez a zene, amit olyan kevesen műveltek!
Visszaolvasgattam beírásokat vagyishát inkább veszekedéseket. Nem értem, hogy miért nem lehet a "zenészeknek" együtt, egymásért alapon dolgozni, beszélgetni. Miért kell a másikat folyamatosan fikázni, stb... Olyan kevés ember van Mo-on, aki ezt a zenét játsza, miért nem becsülitek meg őket!!!! Ez nem egy sztárműfaj kicsinyke hazánkban, több megbecsülést érdemel, és nem egymás szapulását.
azé' me' örülök, hogy végre itthon voltam!:) Azért szólt ám Alison Krauss üvöltve a hi-fi-ből takarítás közben... nade azt pasiknak hiába mondom, hogy milyen jó takarítani country-zenére!:))
Szerintem sem szükséges a country-fesztivált csak és kizárólag country-ra szűkíteni, én pl. nagyon kedvelem a bluegrass-t és az ír zenét is (ami abszolút megállja sztem a helyét a country-val egy rendezvényen)!
Teljesen egyet tudok érteni. Tibi által felsorolt indokokat én kibúvónak érzem, ezeket rengeteg zenésztől hallottam már. Szerencsére van ellenpélda stílushű magyar szövegű nótákra.
(ráadásul hallottam már cseh zenekartól Dire Straits - Telegraph Road-ot bluegrass átiratban, cseh nyelven. Hibátlan)
Először is elnézést kérek egy Herman Vokálnak nevezett énekegyüttes nevében, hogy belső vívódások miatt képtelen volt színpadra állni(ezzel is bizonyítva amatörségét, management és emberi téren is)
Másodszor szeretném elmondani, hogy ezt miért nem a bluegrass fórumba írom!!!
Elfelejtettem a jelszavam!
Szóval, a koncertnap nagy részén volt szerencsém ott lenni Abaligeten!!!
Én nem bontanám le koncertenként az észrevételeimet, viszont kiemelnék!!!
(Előre szólok, hogy én a Bordács-Szula-Tóth trión és a Cseh banda koncertjén nem voltam már ott az alig öt és fél órás út miatt!!!)
Az én kedvencem a Szuterén és a Kentucky Pub-lix volt!
Elfogultság nélkül mondom mindezt!
A Szuterén-nél éreztem azt a hangulatot, amit a többi zenekarnál nem, vagy kevésbé! Ők éltek a színpadon, látszott rajtuk, hogy élvezik a zenélést és az együttzenélést! Zeneileg nem elemezném ki a dolgot, de nem is érdemes, mert úgy volt jó, ahogy volt a zene a hangulat együtt! Ja, és szerintem Tamás egy olyan gitáros, akit hallgatni és nézni is jó, amikor gitározik! Ilyen, amikor valaki egyszerre ésszel és szívvel játszik a hangszerén!
A Kentucky Pub-lix egy profi zenekar, de nem volt akkora élmény a koncertjük, mint például a Fonó-ban! A Grid paródiájuk nagyon jó tréfa volt! Beleszerettem Tarr Dávid énekhangjába és irígy vagyok, mert emellett még gitározni is tud! Tamás is mondta, hogy Viktor mintha picit háttérben lett volna, szerintem nem csak a szólóit nézve, hanem igazán a showman-i adottságait sem csillogtatta meg annyira, amennyire tudta volna!
Mindemellett ezúton is szeretnék köszönetet mondani Lógó Attilának, aki megszervezte a koncertet és biztos, hogy nem a maga szórakozásáért tette, mert szegény öt percig nem tudta élvezni a koncerteket, mert mindig rohannia kellett valahova!!!
Jövőre három napra megyek, ha senki sem bánja és remélem színpadra is tudok állni majd a Stms-el és Ptolgyes-sel és kiegészülve néhány énekessel!!!
Hadd fejtsem ki a véleményemet két megjegyzéssel kapcsolatban:
1/ „..a magyar nyelvezet és a bele nem születettség miatt sohasem lesz igazán itthon a country zene.”
Nem értek egyet! A magyar az egyik leghajlékonyabb, leginkább alkalmazkodni képes nyelv a világon! A szinonímák olyan gazdag tárházát használjuk, amilyenről az angol csak álmodozhat! A szórend változtatására is sokkal inkább lehetőségünk van, és sokkal többféle szóvégződés létezik nálunk, nem szólva a toldalékok alkalmazásában rejlő lehetőségekről, melyek mind megkönnyítik a magyarban a rímek, és a megfelelő prozódiájú sorok kialakítását; vagyis a magyar nyelvezet véleményem szerint nem gátja a countrydalok átültetésének, még kevésbé az ebbe a stílusba tartozó új dalok alkotásának!
A „bele nem születettség”-ről: Ki mibe születik bele? A városi magyar ember egészen bizonyosan nem a magyar népzenébe – ami nem feltétlenül örömteli tény! – de a vidékiek, falusiak számára is egyre inkább a média diktálja a zenei divatot; rádió szól úton útfélen, már vagy 40 éve elterjedt a tévé, a magnó, (a lemezjátszó 60…70 éve!), vagyis a „zenei anyatej” a magyarok számára már sok éve a világból mindenfelől érkező hangkultúra – értékes és talmi egyaránt van benne – s kevéssé hihető, hogy éppen az európai gyökerű, egyszerű és világos elemekből építkező countrymuzsikát ne tudnánk befogadni, mikor itt a bécsi klasszikus zene, az opera, no meg a jazz, blues, beat, rock, heavy metál, techno, rap stb., amikről szintén aligha mondhatjuk, hogy tipikus magyar műfajok.
2/ „…mint ahogyan Amerikában sem találkozol autentikus magyar népdallal. A hasonlat enyhén durva, mert a country már nem csupán amerikai népzene.”
Sajnos, kicsiny (és egyre fogyó) lélekszámunk, valamint a sokkal gyengébb „nemzet-menedzselés” miatt nem juthatunk el abba a helyzetbe, hogy leteszteljük a magyar népdalok fogadtatását az amerikai piacon – ennek mérlegelése tehát „akadémikus”.
Ellenben a countryzenét ne mossuk össze az amerikai népzenével, ugyanis nem azonos azzal, hanem egy, a XIX.-XX. században létrejött, rendkívül sokszínű, populáris zenei irányzat, mely az észak-amerikai fehér telepesek (angolok, írek, franciák, németek) népzenéinek elemeiből állt össze, de időközben az afro-amerikai népzenék (ragtime, blues, gospel stb.) is erősen hatottak rá.
A fentiek tükrében véleményem szerint egy „COUNTRYFESZTIVÁL”-nak aposztrofált eseményen nem szükséges leszűkíteni a zenei stílusok körét – a bluegrass-nak, fingerpicking-nek, country-blues-nak, sőt, az ír népzenének is éppúgy helye van itt, mint az („odaát” divatos, de esetleg hozzánk még alig beszivárgott) legújabb irányzatoknak.
Bocs’ a nagy terjedelem miatt! (Nem bírtam jobban tömöríteni.)
annyira, de annyira vártam már ezt a hozzászólást!!! Azt hittem, hogy csak nekem szúrt szemet a stílus és én vagyok a túlságosan érzékeny a beszólásokra, hozzászólások stílusára!! Köszi!
Többiek,
eddig nem akartam nagyon beleszólni ebbe a "minek nevezzelek?" c. vitába (country FESZTIVÁL vagy nem-fesztivál...), de most megteszem:
1. tökmind1, hogy hogyan hívjuk, lényeg, hogy countryzenét hallunk (lásd: Szuperbuli... hát nekem nem a Lagzi Lajos jelenti a szuperbulit, mégis így hívják)
2. persze, hogy "csak" magyar zenészek vannak, meg max. csehek, szlovének (környező országok zenészei), mert ember legyen a talpán, aki megfizeti a countryboy (a kisbetű azért van, mert te is így használod... nem bunkóságból!:)) által említett "ámerikai" zenészeket
3. a szegedi "country-tali" szervezőjével beszéltem: ő is pop-osítani akart a kamiontali zenekarait illetően (Nox, meg még vkit említett...), mivel a "country-ra nem mozdulnak az emberek" (:((((()
4. én sem hiszem, hogy meg tudnék fizetni egy olyan típusú fesztivált, ahol Shania Twain-kaliberű (vagy a countryboy által említett) sztárok lépnek fel, pedig NAGYON érdekelne (de a pénz nagy úr - szokják mondani)
5. és Linda véleményét abban meg osztom, hogy magyar nyelven country-t énekelni, nem lehet piskóta.... nem csak a hangzásvilág, hanem a nyelvezet miatt is. Meg úgy egyáltalán (bár még nem próbáltam) magyarul értelmes számot írni, olyat, aminek van mondanivalója is, nem hiszem, hogy könnyű... ebben lehet vitatkozni velem, nem tudom, csak így érzem. Azért belegondoltok, hogy 1-2 (ill. sokkal több) angol nyelvű számnak lefordítjuk a szövegét, ritka siralmas... és semmitmondó.:(((
6. ezt igazából nem tudom, hogy meg kell-e említenem, de többen ismeritek a barátomat, John-t. Ő amerikai és neki iszonyatosan bejött a Bojtorján, meg az Oklahoma is (ja, meg a Kentucky Publix, de az nem ebbe a fórumba tartozik..:)). Azt mondta, hogy fura magyarul amerikai zenét hallgatni, de nagyon jól szól. Najó, nem sokat ért a zenéhez, de jó érzékkel megkülönbözteti a country-t a bluegrass-től (meg az általam nem annyira ismert vonalaktól), amit - ugyebár - gyakran a magyar zenésznek kikiáltott kontárok sem tudnak...:))
7. ezt a pontot csak azért írtam, hogy ne keserű szájízzel fejezzem be a hozzászólásomat: éljen az élőzene!!! főleg a country-élőzene!!!:)))) ja... meg a steel!:)
"A külföldi zenekarral kapcsolatosan igazából csak annyi, hogy itthon a magyar nyelvezet és a bele nem születettség miatt sohasem lesz igazán itthon a country zene."
Nana... És a szlovákok, csehek, oroszok? Vagy a svájci Krüger-Brothers???
Egy hónapon belül láttam két szláv brancsot (Belasi-ékat Szegeden, ott lemosták a Rivert zeneileg, Blackjack-ot tegnapelőtt - ha valaki 8 sör és 3 pohár konyak után olyan szintű zenélésre képes, mint ők tették az éjszakai buli során, annak a vérében van a hangszer). Ami ott hallatszik, az a nagyon komoly munka, a zenei tudás, és az, hogy valóban tudják, mitől szól ez a zene.
De lejjebb említettem hazai példákat is arra, hogy a magyar zenészek is vannak olyan jók, mint máshol.
A nyelv tényleg gond. Tessék angolul dalolni (de az ANGOL legyen, ne hunglish).
Hugyerekek, ez nemsemmi volt a hétvégén. :)
Most arról beszélek, amit itt összehordtatok. Countryboy, szerintem szervezz egyszer egy fesztivált, és akkor meglátod, hányan mennek el, mennyit kell szívnod magukat valakiknek képzelő zenészekkel, buli közepén viharral, satöbbi, satöbbi. Mindezt úgy, hogy aki ott van, az utána úgy nyilatkozzon, mint Peti tette lejjebb...
Kicsit hosszabb beszámoló Abaligetről:
1.) The Banjo Jumping Band
Javultak. Bár az elmúlt hónapokban többször hallhattam őket, még ahhoz képest is. Sajnos a zenekarnak nincs egy erős vezetője (zeneileg értem), aki koncerten is húzná a csapatot.
2.) Szőke Tamás
Kihagyom, magamról elég lesújtó a véleményem.
3.) Dolmen
Kaposvári zenekar, tavalyhoz képest annyi változott, hogy ír zenét játszanak, jobban is áll a brancsnak. A bőgős halálpontos, sajnos a hegedűsük elviszi a többieket, ami által gyakoriak voltak a szétcsúszások.
4.) Ancsa és Bocsi
Bocskai Pista, és fiatal tanítványa. Kicsit morogtam, hogy ki volt adva az ukáz, hogy nincs elektromos gitár, de végül is kellemes színfolt volt. Blues-os hangvétel, a kislány első fellépéshez képest határozott volt. Ami nagy hiba volt, az a záró nóta. Elektromos gitáron nehéz fingerstyle stílusban játszani. Sajnos rettenet hamis volt.
5.) Kentucky Publix
Április óta tagcsere történt (bekerült Tarr Dávid gitározni). Profi teljesítmény. Kicsit rutinból nyomták, én hiányoltam a húzást, Viktor túlságosan visszafogta magát a banjo-n. A vokálok hubmeg szinten mozogtak, főleg a "viharos" Fox on the run. Mivel elég sűrűn játszanak, ajánlom a zenészeknek okulásképpen meglátogatni egy bulijukat (kiemelném, hogy ebben a műfajban szerintem Zsolt az egyetlen, aki korrekten kísér hegedűn).
6.) Dad Gave My Dog Away
Bocskai Pista, és barátai (Vass Tamás, Hayashi japánból, Barta Gyuri).
Az első zenekar, akikből kerek hangok jöttek ki. A hangszereknek volt teste, nem csak vékony cincogás.
7.) Szuterén
Megint nem nyilatkozok érintettség miatt, jól éreztem magam, és szétcsapkodtam a bulit gitáron.
8.) Kékfű
Sajnos búcsúkoncert. Az ország legfinomabb bluegrass bandája volt. Itt már nem voltam beszámítható, hála a polgármester sógora által belémdiktált két pohár pálinkának. :))
9.) Bordács - Szula - Tóth trió
Erre nem tudok felsőfokú jelzőt. Annyira hihetetlenül professzionális, hibátlan produkció volt, ami ritkaságszámba megy errefelé. Nemzetközi szint, bárhol megállnák a helyüket.
10.) Blackjack (Csehország)
Szóval ha EZ a cseh középmezőny, akkor jó lesz, ha itthon mindenki összekapja magát. De piszkosul. Hazafelé meghallgattuk a lemezüket, ugyanaz szólt, mint koncerten. Finom apróságok, pontos játék, kidolgozott (!) vokálok.
11.) JAM
Ahogy Peti említette, ez eltartott sokáig. Fantasztikus hangulatban.
12.) Hangosítás:
Majd 11 óra zene mikrofonokkal hangosítva, amatőr keverőssel, 2x1000W, egyetlen komolyabb besípolás.
Összefoglalva, itthon ennyire telik fesztiválügyileg. Voltam már Gárdonyban, ez HANGULATILAG biztosan jobb volt. Nem volt műbika, nem volt sárkányeregetés. Csak ZENE.
Jövőre III. Bluegrass és Akusztikus Zenei Találkozó Abaligeten!
En iden mar ev elejen megmondtam bandanak, hogy aug. 13-15-en felejtsenek el, Abaligeten vagyok. Polgari szolgalat meg nem tud bevarialni. Mondjuk a tores megoldotta volna amugy is a dolgot, de akkor meg nem tudhattam. :-)
Jo, persze teged nem egy amator banda rangat, hanem valami fontosabb, de en mar most tudom, hogy akarhogy is alakul, jovore is ottleszek. Az idei utan egyszeruen kihagyhatatlan!
Polgarmesterrel dumaltunk, ugy nez ki, hogy jovore a falunappal egybekotve aug. elso hetvegejen lenne. Es ha osszehozzuk amit Stms-sel es Pistike369-cel tervezunk, akkor fokepp nagyon szuperul fogom erezni magam.
Hmmm... tudtam, hogy Abaliget szuper lesz és fáj a szívem, hogy mégsem tudtam lemenni. Pedig még tegnapelőtt délben biztos volt, aztán 'ember tervez, a másik meg beleszól' :-(
Remélem azért helyettem is jól éreztétek magatokat. A jövő évi naptáramat már készítem...
OFF
Most volt időm végigolvasni az utóbbi néhány hét hozzászólásit, hát mit mondjak, kellett egy kis türelem hozzá. Remélem szép lassan azért visszatér a régi hangulat és arról fogunk szólni, amiért indult annakidején a topic. Arról a közös dologról, amit mindannyiunkban a Country zene szeretete hozott létre, persze különböző módon és mértékben mert nem vagyunk egyformák. Pont ezektől a különbözőségektől szép az egész. Ha már választhatunk, akkor, inkább gyönyörködjünk benne, minthogy indulatosan elrontjuk mások örömét. Figyeljünk már a 'hogyan'-ra is picit jobban.
ON
Ma hallgattam meg Kelly Willis legújabb (legalábbis nekem) lemezét, az EASY címűt. Hát mit is mondjak... Szinte mintha nem is valós hang lenne, hanem valami tényleg földöntúli. A honlapján volt régen egy idézet, ha jól emlékszem valami ilyesmi : "Ha nem hallottad még Kelly csodás hangját, akkor nem lehetsz benne biztos, hogy érdemes volt megszületned" :-)
A háttérben pedig ott gitározik az a Bruce Robison, aki a Traveling Soldier-nek a szerzője, civilben meg Kelly férje. Hallotta már valamelyikőtök? Máig is vadászom az első, Well travelled love című lemezét, ami sajnos "out of print".
Countryboy nincs valami ötleted, hogy hol lehetne megszerezni?
Aki szerint a bluegrass nem fer ide be, az ne olvassa tovabb.
Megtortent a II. Magyarorszagi Bluegrass es Akusztikus Zenei Talalkozo Abaligeten.
Esot leszamitva remek volt az egesz. Mar elso nap este hangszerekkel felvertezve indultak a jelenlevok jammelni, de ez csak enyhe bemelegites volt.
Szombaton d.u. egytol 10 banda lepett fel. Tobbsegeben bluegrass formaciok, de akadt azert mas is (blues, iresebb dolgok, Sultans of Raggie, vagy a mi probalkozasunk). A buli vege fele nehany nagyon jo zenekar jatszott, ami abszolut megkoronazta az esemenyt (Toth-Szula-Bordacs trio, a cseh banda).
Viszont a legjobb az egesz buliban az volt, amikor kb. husz zenesz leult ejfelkor a sator ala, es elkezdett jatszani. Hatalmas elmeny volt! 3 oran keresztul mentek a notak, elfogyott par karton sor, es mindenkin (meg a cseheken is) latszott, hogy nem kenyszerbol teszi.
Ha valakit erdekel ez a mufaj, az szerintem jojjon jovore el. Ha igy fejlodik, akkor a harmadik mar nagyon nagy durranas lesz.
A countryfesztiválokról még egy utsó gondolat: teljesen egyetértek azzal, hogy nem szabad összehasonlítani a magyar és az amerikai country zenét, ill. rendezvényeket. Teljesen más a légkör, más vér folyik a zenészek ereiben. Sohasem lesz ugyanaz a kettő. Nem biztos, hogy ezt problémának kell felfogni, mindenesetre mindenki másképp éli ezt meg, mások a mércék is.
(szerintem a körítés is nagyban hozzájárul egy fesztiválhangulathoz, de erről már szóltam)
Mégegyszer és utoljára: nem azzal van bajom, hogy idehaza is rendeznek country fesztiválokat, hanem a szervezéssel, a körítéssel és a színvonallal. Szlovákiában voltam pár ilyen fesztiválon még pár évvel ezelőtt, ott miért tudtak jóval szinvonalasabb programokat összehozni? Ők nem tartoztak az eastern vonalhoz sokáig, mint mi?
Ez a kolbászos és pálinkás hasonlat egy enyhe csúsztatás kedves Ákos, azok ott hagyományőrzésen alapszanak, nálunk viszont a country-nak semmi de semmi hagyománya nincs, ezért is tartunk ott ahol tartunk. Nincsenek gyökerek - nincs mit ápolni...
Igenis szabad hasonlítani környékbeli országok fesztiváljaihoz, miért ne szabadna? Hagyjuk Amerikát, az egy más világ, ne az legyen a mérce.
Végül: én nem Bojtorjánon és Fonográfom nőttem fel, hanem 1992-ben csöppentem bele a country zene világába. Ezért aztán nekem az marad a mérce mindig is, amit akkor megismertem. De ettől még drukkolok minden magyar zenekarnak hogy felnőjenek a stílushoz, továbbra is az a véleményem, hogy a magyar zenekarok nem ismerik a műfajt olyan mélységig, hogy az tükröződjön a zenéjükben.
