régen egyáltalán nem hittem az asztrológiában. Egészen addig, amíg egy bulin nem találkoztam egy pasassal, aki ezzel foglalkozott. Az egyik sarokban, egy pöketre tőlem egy ismerősömmel beszélgettek mindenféle holdakról, meg házakról, meg mittomén. Aztán valahogy szóba került, hogy xy mennyire tipikus szűz, és hogy ha nem tudnák is egy perc alatt rájönnének, stb. Na, ekkor megkérdeztem, hogy ezek szerint, ha megmondom mikor születtem, le tudják írni a tulajdonságaimat? Bár ez csak a pasira vonatkozott, mert ő nem ismert egyáltalán. Azt válaszolta, hogy anélkül is. :))) elkezdett mesélni nekem, rólam. Először csak olyasmiket, amiket egy jobb emberismerő is percek alatt kitalálhat, ha rám néz. Aztán egyre komolyabb, személyesebb tulajdonságaimat is (közben azért már tudta, mikor születtem). Tőle tudtam meg az aszcendensem is, előtte soha nem érdekelt. Megtippelte, aztán nézte meg azon a kör alakú (ha jól emlékszem) micsodán... és eltalálta. A végén már olyanokat mondott, hogy leesett az állam. Teljesen belémfolytotta a szót, pedig az nagy dolog volt akkortájt. :)))
Utánna kellett néhány nap, hogy magamhoz térjek. :)
Egy darabig kekeckedtem, aztán lassan belémfolytotta a szót.
Ezt nem nagyon szeretem, én már nem foglalkozom asztrológiával.
Egy nyilas-kos ember mindenképpen irányító személyiség. Imád ismerkedni, kezdeményezni, a kiszemelt célért kitartóan küzdeni. Egy ilyen nő tényleg képes arra hogy ő szedje fel a pasit, és nem zavarja ha csak szex van és nincs szerelem.
Nyilván inkább életvidám emberek ezek, akikben sok az energia, a mozgásigény. valami hasonló partner kell nekik, aki mellett az ilyen hajlamokat kiélhetik. pl rendszeres utazás, túrázás, sport.
Akikben ilyen sok a tűz elem azok nagyon akaratosak.
Ha én szél lehetnék, Egy lányt megkereshetnék a világban, a világban.
Szétfújnám hosszú haját,
Port az útból, merre jár. Szaladnék nyomában.
Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem, Eddig ember voltam, immár szél lettem. Égben szállok, földhöz nem köt semmi sem, Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem.
Én hoznám a holnapot, Fölkelteném a napot, Süssön rá fényesen.
Árkon-bokron követném, Rossz kedvét messze vinném, Fütyülnék az égben fent.
Ha én szél lehetnék, Egy lányt megkereshetnék a világban, a világban.
Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem, Én a szél voltam, immár ember lettem. Nem szállok fent, már a földhöz köt minden, Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem.
Ha én szél lehetnék, Egy lányt megkereshetnék a világban, a világban.
Szétfújnám hosszú haját, Port az útból, merre jár. Szaladnék nyomában.
Az Oroszlán jegyében a Merkúr bolygó a forró szél szimbóluma. Forró és kavargó. Mint a sivatagi szél. Mint a Tatooin bolygó szele. Talán nem látványos. Talán nem hasznos. Csak fúj, csak játszik öncélúan. De mindörökké szabad.
Nézd, ha több nő is ugyanazt fogalmazta meg problémaként, akkor szerintem önvizsgálatot kellene tartani. Persze csak akkor ha szeretnél kis oroszlánykölyköket a barlangodba .....
Morsels kedves, Kérlek ne haragudj, de ha ezt most nem mondtam volna el, akkor ki tudja, hogy belémszorulva micsoda zsigeri gondjaim akadtak volna belőle? :-O
Hm. Gondolom egy beszélgetés során akkor hiteles valaki ha a saját gondolatait mondja. Nem másokét. Nem mások álmait meséli, nem mások életét tekinti kiindulási alapnak. A partnek pedig ugyanígy elmondja a saját gondolatait és élményeit, aztán az ember vagy megért a másik mondanivalójából, értékrendjéből, felfogásából valamit, vagy nem. A mai témát sem azért írtam le hogy rólam legyen szó, hanem mert ez járt a fejemben.
persze ha valaki velem akar foglalkozni, azt nem akadályozhatom meg. Ugye?
az már valami, ha foglalkoztat valaki, de még több, ha foglalkozol is vele. hogy hogyan? gondolod, erre van valami általános recept? mindenkinek más a baja, és más a boldogsága. egyiket sem tudod helyette megcsinálni. egyszerűen, szerintem lenni kell, és odafigyelni. vagy nem tudom. nem értem igazán, mit szeretnél kérdezni.
Egy oroszlán emberkének normális ha sokat foglalkozik önmagával.:-)
Ámbár miből gondolod hogy én sokat foglalkozom magammal? Miből gondolod hogy más emberek nem foglalkoztatnak? Akár te is?
Amint látod éppen alább írtam hogy talán nem világmegváltásban kell gondolkozni. De akkor miben? Főleg ha tudjuk hogy az ugynevezett "jó" emberek igazából semleges megítélést kapnak, és nem elég érdekesek. (gúnyos mosoly)
Nem korallokat akarok megváltoztatni. Az érdekel hogy lehet-e egy másik embert boldoggá tenni, elfeledtetni vele a traumáit, a komplexusait.
Az érdekel hogy lehetséges-e kilépni a körből, és ha igen, ott mi van?
szerintem, ahhoz, hogy másoknak segíteni lehessen, nagyon sokszor el kell felejteni magunkat. te túl sokat foglalkozol magaddal (de ezt nem bántásiból mondom). úgy pedig szinte lehetetlen.
te nagy világmegváltó fájdalmakban és megmentésekben gondolkozol. pedig a legtöbbet nem megváltással lehet segíteni az embereken. mert nem vagyunk istenek, sem krisztusok.
mi az, hogy tökéletes élet? mi az, hogy tökéletes forma? a gömb tökéletes? a körte tökéletes? a korall tökéletes? boldog lenne a korall, ha gömbbé akarnád gyúrni?
Persze hogy mindent túl lehet élni. Sőt ha az ember nem érzi a felé áradó szeretetet, azt is. De nem hinném hogy ez a lét célja. Többnek kellene lenni mint puszta túlélésnek.
Ez igaz, de talán létezhet tökéletes élet? Létezhet olyan megoldás, illetve megoldások sorozata hogy minden szál pozitív elvarrással érjen véget?
Valami ilyesmi a karma. De egy egész élet történéseit lehet-e úgy alakítani hogy minden rendben menjen?
Vagy tényleg még a lehető leghamarabb el kell menni remetének és akkor valóban nem bántunk senkit? Ámbár nem is segítünk senkin. Vagy nem is kell?
Olyan sok emberi fájdalommal találkoztam már. és tudom hogy nem tehetem őket semmivé. Talán egyetlen ember sincs a Földön akinek a fájdalmait semmivé tehetném. Vagy van? Van legalább egyetlen egy? Hisz még a saját bajaimmal sem mindig bírok. Viszont ha egy ember életét sem tudom így megváltoztatni, minek vagyok egyáltalán?
Nekem van pár pont az életemben, ahol egy-egy döntésem meghatározta a későbbieket. De én már törtem a fejem rajta, hogy változtatnék-e, és arra jutottam, hogy egyáltalán nem biztos, hogy jobb lett volna, ha másképp döntök. Megrázó volt azzal szembesülnöm, hogy életem legszörnyűbb emlékét (amit senkinek sem kívánok) is elkerülhettem volna, de akkor például sosem mentem volna el karatézni, és sosem ismertem volna meg azokat az embereket, akik között olyan jól éreztem magam, és akik megtanítottak arra az egyébként teljesen közhelyes dologra, hogy ha az ember érzi a felé áradó szeretetet és figyelmet, akkor mindent túl lehet élni.
Filmek témája időnként amikor a főhős visszakerül a múltba, természetesen megőrizve az addigi élete tudását, és így próbál változtatni a jövőn.
Nos én nagyon félek hogy valami ilyen lehet az igazi karma, annyi különbséggel hogy mi az újraszületésekkor elveszítjük az addig felhalmozott tudást, és mindent elölről kell kezdenünk.
De jó eljátszani a gondolattal, hogy ha a jelenlegi eszünkkel kerülhetnénk a múltba, mit tennénk másképpen? Egyáltalán tehetnénk valamit másképpen?
Lenne olyan pont az életünkben mint a filmeken, ahol egy kardinális problémát megoldva az egész életünk más irányt vehet? Vagy csak sok kis apróságon tudnánk változtatni, amitől jobb lenne?
Nem szoktam mondani sem azt amikor van, sem azt amikor nincs. Legalábbis itt a neten semmiképp sem szeretem ha mindenki képben van. A viselkedésem alapján sem fogtok soha rájönni hogy éppen mikor hogy állok. Tudok teljesen türelmes lenni magányos időszakban is, és tudok tombolni ha van valakim. Vagy fordítva.:-)
