"Kommentár nélkül közli: a columbine-i tragédia épp aznap történt, amikor az USA a legnagyobb méretű bombázást mérte Kosovóra, amivel azt sugallja: van összefüggés a két tény között." - ez a legnagyobb baromság az egész cikkben.
"Noha igyekszik pártatlannak beállítani magát, ez nem mindig sikerül" - nem igyekszik. egyáltalán nem pártatlan. lásd a magyar.film.hu-s írást.
"Azt állítja, a rémdráma oka, hogy a nagykapitalisták távoli vidékre kényszerítik dolgozni a szülőket, akiknek felügyelet nélkül maradt gyermekei aztán persze lőnek, ahol érik." - nem állítja. pláne nem igy ebben a mondatban.
Erőszak Amerikában
Vita Michael Moore filmje ürügyén az Uránia moziban
NSZ • 2003. június 26. • Szerző: Varsányi Gyula
Columbine a neve annak az amerikai középiskolának, ahol tizenkét diák és egy tanár esett áldozatául egy mészárlásnak – elrettentve nemcsak Amerikát, de a világot is. Felfegyverkezett diákok voltak az elkövetők. Az erőteljes kritikai szemlélettel dolgozó, baloldali világnézetű Moore az esetet – hasonló történésekkel együtt – összekapcsolja az amerikai katonai szerepvállalással, a föllelhető militarista szemlélettel, az amerikai állampolgárok alkotmányban rögzített fegyvertartási jogával és gyakorlatával, de leginkább azzal a félelemmel, amely – Moore álláspontja szerint – rabul ejti az egész amerikai társadalmat. A hazájában fenegyerekként számon tartott rendező igen hatásosan, több szempontból közelíti meg a témát, olykor meghökkentő önkénnyel kapcsol öszsze tényeket.
A film éppen vitathatósága miatt vált kiváló médiummá a fesztivál csúcspontját jelentő kedd esti eszmecseréhez, amelyre szinte megtelt az Uránia nagyterme. A részt vevő Amerika-szakértő újságírók: Seres László, Vágvölgyi B. András, Avar János, Bolgár György, Bombera Kriszta, továbbá a pszichiáter Veér András éles vitába keveredtek egymással. Seres ugyanis mindjárt az elején „robbantott”, botrányosnak nevezve nemcsak a filmet, hanem magát a fesztivált is. Michael Moore-t végső soron a kommunista demagógokkal, a holokauszttagadókkal állította egy sorba, illetve azokkal, akik a 2001. szeptember 11-i terrortámadásért Amerikát teszik felelőssé. Seres újságcikkek tömegére hivatkozott, amelyekben Moore-t tényhamisításokkal, erős torzítással vádolják.
A jelenlévők nem vitatták, hogy a rendező meglehetősen szubjektíven kezeli a tényeket. Bolgár György például felhívta a figyelmet a film egy fontos epizódjára, amikor minden ténybeli összefüggés nélkül kapcsolja öszsze Koszovó (voltaképpen a muzulmán albán lakosság érdekében történő) amerikai bombázását az ugyanaznapi Columbine-vérengzéssel. Avar János ugyancsak vitatta, hogy az amerikai hadiiparnak ily módon köze lenne az Amerikában fegyverrel elkövetett gyilkosságokhoz. Vágvölgyi B. András viszont azt a filmes módszert kritizálta, hogy a rendező túlságosan előtérbe tolja magát. Ő emiatt nem is tekinti Moore filmjét igazi dokumentumfilmnek. Bombera Kriszta viszont éppenséggel szubjektivitása, szókimondása miatt látja a szólásszabadság jellemző termékének, amely gondolkodásra késztet.
A kritikai megjegyzések ellenére Seresen kívül mindenki erényeket is fölsorakoztatott. Vágvölgyi korábbi amerikai élményeire is támaszkodva említette a csődbe jutott nagyipari központ, Detroit helyzetét, ahol nagyon súlyos etnikai-szociális problémák merülnek fel, és ezeket az egyébként igen gazdag és jól szervezett amerikai társadalom sem tudja kezelni. Az ilyen problémák nyilvánvalóan az agreszszió okai között szerepelnek. Az amerikai lőfegyverkultusz filmbeli bemutatásáról elismerően szólt Veér András. A kultúrák különbözősége kapcsán említette, hogy Magyarországon régen kést rántottak elő a csizmaszárból egy-egy súlyos konfliktusnál. A késsel történő gyilkosság a pszichiáter szerint abban különbözik a lőfegyverrel elkövetettől, hogy annál meg is kell érinteni az áldozatot. Sokkal személytelenebb viszont, ha valakit puskával, pisztollyal lőnek le. Szóba került az agresszióra kihegyezett amerikai tömegkultúra, az USA katonai szerepvállalásának szükséges és túlzott mértéke, Szaddám megbuktatásának értelme és értelmetlensége is.
Végül Vágvölgyi a téma kapcsán elmesélte, egyszer meghívta valaki budapesti otthonába, ahol büszkén mutogatta kézilőfegyver-arzenálját.
Az illetőt Fenyő Jánosnak hívták.
n Kóla, puska, sültkrumpli 1999 áprilisában a coloradói Columbine-ban két kamaszkorú diák vérfürdőt rendezett az iskolában. Ez adta Michael Moore kezébe a kamerát, hogy válaszoljon a kérdésre: miért oly erőszakosak az amerikaiak. Filmje olykor szatirikus (lásd a film elején a bankot, mely hiteléhez példátlanul kedvező fegyvervásárlási lehetőséget is kínál), olykor rémisztő, például amikor bemutat egy eszelős férfit, aki egy Magnum 44-est tart párnája alatt, olykor mértéktartó (lásd a Marilyn Mansonnal készített interjút).
Moore azonban olykor kissé demagóg nagy pacifista hevületében. Kommentár nélkül közli: a columbine-i tragédia épp aznap történt, amikor az USA a legnagyobb méretű bombázást mérte Kosovóra, amivel azt sugallja: van összefüggés a két tény között. Máskor statisztikákat idéz, de ő maga tudja a legjobban, mily egyszerű rodolfóskodni a számokkal. Noha igyekszik pártatlannak beállítani magát, ez nem mindig sikerül. Oknyomozza a Buell városkában történt esetet is, melyben egy hatéves kisfiú lelőtte egyik osztálytársnőjét. Azt állítja, a rémdráma oka, hogy a nagykapitalisták távoli vidékre kényszerítik dolgozni a szülőket, akiknek felügyelet nélkül maradt gyermekei aztán persze lőnek, ahol érik. Interjút készít Charles Hestonnal, a Lőfegyver Szövetség elnökével, és végül otthagyja a kertjében a megölt kislány fényképét. Ez öv alatti húzás, mert Heston persze idióta, de semmiképp sem gyilkos. Moore, ez az egyébként rokonszenves mackó, folyamatos morális zsarolást követ el a nézők ellen, és filmje egyébként is menthetetlenül hosszú.
- baz -
Forgalmazza az SPI International
Pont ezért kételkedem, mert akinek a nevére adok, az nem volt elájulva a látottaktól. Ahol viszont a filmmüvészet- vagy az Amerika ismeret hadilábon áll, ott viszont nagyon ..
Szóval ezért.
Kiváncsi lettem volna ki mit mond a meghívottak közül, de csak egy rövid ismertetőt olvastam a Népszabadságban.
Én még régebben láttam a filmet, netről leszedett mpg-ben, szerintem roppant sekélyes és felszínes, tele van kétséges utalásokkal, erőltetett párhuzamokkal, hatásvadász interjúkkal és "szívbemarkoló" beszámolókkal. Pont olyan, mint Bombera Krisztina riportjai, aki azt hiszi, hogy a jó újságíró (uramatyám riporter) az, aki a helyszínről igyekszik realista beszámolót közreadni, csak épp a lényeg felett siklik át.
Szinte látom is lelki szemüvegemen át, hogyan tudósított volna Bombera K. a Columbine High School lövöldözésről:
(Háttérben játszótér, az égbolt borult, sejtelmes csend) "Mögöttem üresek a hinták. Pár napja még boldogan lengett rajta a hatéves kis Josh, aki egy hete ünnepelte születésnapját. Április 26-án, miután megreggelizett (corn flakes, narancslé, egy kis mogyoróvajas pirítós) apukája vitte kocsival az iskola kapujáig, mert lekéste a megszokott sárga iskolabuszt, amely minden reggel vidáman tülkölve várta őt a kertkapunál. Az apuka nem is sejtette, hogy utoljára letta életben gyermekét, aki boldogan szaladt be az iskola kapuján..."
Mindenesetre egyszer érdemes megnézni a filmet, csak ne adtak volna ilyen hülye magyar címet neki. :{
Miért nem tartod Bomberát illetékesnek, Amerika témában?
Úgy tudom azért élt ott egy kicsit, és újságíróként a hírekben is járatos.
Leírhatnád azt is milyen illúzióval lettél szegényebb. És kivel kapcsolatban.
Én még nem láttam a filmet, csak két három kritikát olvastam róla, és bizonytalan vagyok hogy érdemes e megnéznem.
Tegnap volt az Uránia moziban, a film kapcsán egy kerekasztal beszélgetés vagy vita "Amerika és az erőszak" tematikában. A résztvevők Seres László, Vágvölgyi B. András, Bolgár György, Veér András, Avar János, Bombera Krisztina, Dési János. Én ott voltam e "vitán", miután előzőleg megnéztem a filmet is. Másfél órát bírtam, majd azután több illúzióval is szegényebben távoztam azon a ponton amikor BomberaK harmadszor érezte magát illetékesnek a témában.
Te láttad a filmet,
Michael Moore Kóla, puska, sültkrumpli című egész estés dokumentumfilmjében az amerikai társadalom mélyinterjúján keresztül mutatja be, hogy a félelem és az erőszak mennyire beépült az Egyesült Államok polgárainak mindennapjaiba.
Interjúalanyai között szerepel a mai Egyesült Államok egyik legellentmondásosabb alakja, a rockzenész Marilyn Manson. Az önmagát Antikrisztus Szupersztárnak is nevező művészt illetően meglehetősen polarizáltak a vélemények. Hívei feltétel nélkül imádják, s a szólásszabadság élharcosát, valamint a fogyasztói társadalom első számú ellenzőjét látják benne. Kritikusai támadják drogokkal és sátánizmussal való kapcsolata miatt, azonban ennek ellenére népszerűsége a mai napig töretlen, különösen az amerikai fiatalok körében, azon belül is elsősorban a kertvárosokban élő fehér fiatalok között. Manson filmbeli szereplésének szomorú apropóját is az adja, hogy a Columbine iskolában a társaikra fegyvert emelő fiúk is ebből a rétegből kerültek ki. Sok ezer hozzájuk hasonló, elbizonytalanodott, gátlásos, komplexusokkal küzdő társuk is Manson zenéjében találja meg a kiutat. Sajnos ők ketten ennél agresszívabb megoldást találtak maguknak.
Mansont főleg a konzervatív, keresztény jobboldal támadta, ő azonban Moore filmjében elmondta, ő csupán azt testesíti meg, az ellen emeli fel a szavát, amit az amerikai társadalom kitermel magából. Manson konkrétan meg is fogalmazta, szerinte mi az, ami az Egyesült Államok népét belülről bomlasztja. A Columbine iskolában történt mészárlás napján például az USA légierejének gépei minden addiginál hevesebb támadást mértek Koszovóra. Ezt Manson ironikusnak nevezte, hozzátéve, hogy a polgárokat két dologra kondicionálják, ez pedig a félelem és a fogyasztás. A rockzenész ez ellen tiltakozik, s véleménye szerint a kisvárosi gimnázium tragdéiája azért történhetett meg, mert nem volt senki, aki a fiúkat - akik tanácstalanul álltak az élet rájuk nehezedő nyomásával szemben - meghallgatta volna.
Moore filmjében megjelenik Matt Stone, aki barátjával, Trey Parkerrel együtt az egyik legfelkavaróbb sorozatot, a South Park-ot készíti. A kíméletlen cinizmussal és csípős vitriollal átitatott sorozat könyörtelenül lecsap az amerikai - és általában az emberi - lét összes visszásságára, képmutatására, s teszi mindezt egy fantasztikusan ötletes animációs stílus keretében.
Stone személyes élményekkel rendelkezik a Columbine iskoláról, ugyanis ő maga is ott töltötte diákévet. Elmondása szerint a legfélelmetesebb, hogy a gimnázium fájdalmasan átlagosnak nevezhető, ez pedig azt jelenti, hogy ezer és ezer hasonló kis "kohó" üzemel az Egyesült Államokban, amelyben a harag, a félelem és a gyűlölet elegye forr, s csak idő kérdése, hogy a nyomás mikor repeszti szét a kohók falait. Stone szerint a 13-14 éves gyerekekbe belesulykolják, hogy "ha most vesztes vagy, vesztes maradsz mindörökké". Ez a felfogás pedig különösképpen azokat a fiatalokat kezdi ki, akik gimnáziumi tanulmányaik befejezésével belecsöppennek a nagybetűs életbe, ahol az előbb említett kondicionálás miatt áthidalhatatlan akadályokkal lesznek kénytelenek szembenézni, ennél a pontnál pedig sok ember idegrendszere felmondhatja a szolgálatot. A Columbine iskolában a mészárlást elkövető fiatalokat is csupán néhány hét választotta el az érettségi vizsgától.
Ellenpólusként Moore a legendás színészt, Charlton Hestont mutatja be, aki akkor még az amerikai fegyverszövetség, az NRA elnöke volt. A rendező kíméletlenül felelősségre vonja Hestont, mivel az idős művész nem sokkal a Columbine gimnáziumban történt szomorú események után szólalt fel egy - az igen befolyásos NRA által szervezett - konferencián, ahol a szabad fegyverviselésért kampányolt. Heston egy évvel később, "kiváló" időérzékről téve tanúbizonyságot, egy NRA-rendezvényen ismét felemelte a szavát. Az eseményt azonban egy hasonlóan tragikus eset előzte meg, amikor egy 6 éves kislány vesztette életét, akit vele egykorú osztálytársa lőtt fejbe. Moore a Kóla, puska, sültkrumpli forgatásakor teljesen váratlanul jelent meg Heston házánál, s szegezte neki a provokatív kérdéseket, így a színésznek ideje sem volt a felkészülésre, s így a nézők megdöbbentően hiteles képet kapnak gondolkodásáról s a fegyverkezéssel kapcsolatos indíttatásairól.
