kösz, sajnos ezekben a technikai részletekben teljesen elveszettnek érzem magam. van még az interjú eleje felé egy borzasztó fejtegetés a témában, annak inkább neki sem ugrottam, majd közzéteszem itt a fórumon, és a helyes megfejtőknek az Egyesület melegen gratulálni fog...
hát igen, persze, ugyebár az egy pár hangszóró adja ki jó esetben a sztereó hangzást, dehát akkor meg miért nem ezt mondta ez a jóember, mi az, hogy a stereo pair...
Én hallottam ilyet élő körülmények között 94-ben Bécsújhelyen Pink Floyd koncerten, irtó frankó volt. Nem tudtam, hogy ezt így hívják. Kis teremben nem tudom mennyire lehet az ilyesmit érzékelni, de ott a repülőtéren frenetikus volt!
..Az előadás másik érdekessége a hatcsatornás P. A. rendszer [six-channel P. A. system]...
P.A.= public address
~erősítő rendszer.
...
Szerintem még soha senki nem hallott ilyesmit élő körülmények között. Abból áll, hogy elöl, középen és hátul egyránt elhelyezünk egy-egy pár sztereót. [a stereo pair in the front ...]. ...
the mother of all interviews, 8. rész. a frankfurti fellépés részleteiről. (nem ez lett életem leggördülékenyebb fordítása, de majd a végleges előtt korrigálunk.)
* * * * * * * * * * * * * * * * *
Mekkora az a mű, amit a Frankfurti Fesztiválra komponálsz? Több, rövidebb darabról van szó?
- 20 perc körüli zenét kértek amit 4-5 részben lehetne eljátszani, de nem csak ezt az egy darabot tervezem, mivel én egy egészestés fellépésre gondoltam, régi daraboknak a zenekar számára való újrahangszerelésével, valamint synclavier-átiratokkal. A hangversenyen színpadra lép egy kanadai táncegyüttes, a La La La Human Steps is. Hihetelenek. Az előadás másik érdekessége a hatcsatornás P. A. rendszer [six-channel P. A. system]. Szerintem még soha senki nem hallott ilyesmit élő körülmények között. Abból áll, hogy elöl, középen és hátul egyránt elhelyezünk egy-egy pár sztereót. [a stereo pair in the front ...].
Az elképzelés lényege, hogy˝teljesen megváltoztassátok a jövő hangzásvilágát.
- Hát nem fogjuk, mivel ahhoz, hogy hat csatornán hallgathass valamit, hat csatornás hangforrásra, azaz hat csatornás keverésre van szükség. Namost ki fog ilyet csinálni? Bármely zenész megtehetné, ha lenne ilyen eszköze otthon; mikor a lemzükön dolgoznak, és végeztek a sztereó keveréssel, akarhatnának hat csatornás keverést csinálni. Mindez kivitelezhető, de a zenészek többsége túl lusta. Egyáltalán, nem is érdekli őket.
Függetlenül attól, hogy elterjed-e a fogyasztók körében ez a rendszer, úgy tűnik, új világ nyílik meg a zeneszerzők számára, ami többet jelent dögös hangok vagy tiszta hangzások írásánál.
- Igen. Ha meggondolom, mennyire igényes egy zenefogyasztó manapság, mikor már túljut azon a ponton, hogy megszereti a CD-hangzást, és elfajzásnak tartja a bakelitet, akkor szívesen továbblépne, mégpedig abba az irányba, hogy egy teljes hangzó környezetet [audio environment] szeretne otthon, nem csak zene-mínusz-susogást. Csakhogy ez soha nem lesz része az otthonoknak, mivel az emberek többsége olyan helyen él, ahol ennek megteremtése a szülőkkel vagy a szomszédokkal vívott polgárháború árán lenne csak lehetséges. Az emberek már akkor verik a falat, ha az egy pár hangszórón túl hangosan szól a zene. Mi a pöcst csinálnának akkor, ha egy ilyen rendszer lenne telepítve?
Én igazából azt szeretném tudni, mi történik akkor, ha egész hangversenytermek lennének úgy kialakítva, hogy be tudjanak fogadni hat csatornás előadásokat, legyen bár hat mikrofonnal kierősített zenekar, vagy hat csatornával előre felvett zenei anyag. Csak legyen egy olyan installáció, ahová az emberek el tudnak jönni meghallgatni. Lehetne ez akár olyan kávéház-jellegű dolog is, ahol beszélgetés közben zeneszámok vesznek körül. Klassz környezet lenne. És kivitelezhető. Tudom, hogy a kiotói világkiállításon volt egy többcsatornás lejátszóberendezés [multi channel playback system]. De fennáll annak is a lehetősége, hogy hotelekben speciális helyeket rendezzenek be, vagy, mondjuk, audio-gyógyfürdők épüljenek.
Ez a lehetőség eszembe juttat egy történelmi bécsi helyet, a Havelkát. Ez egy kávézó, ami, azt hiszem, már Schubert korában is létezett, a fő attrakciói pedig a keretre függesztett újság, némi klasszikus háttérzene, valamint az összes létező kávé- és bécsi cukrászsütemény-fajta - kis tésztafélék, cukorporral meghintve. Igen különös hely, mivel alig beszélgetnek az emberek, csak ücsörögnek, és olvassák a keretre rögzített újságot. A tulajdonosa az a bizonyos Havelkáné, egy idős hölgy, aki, azt hiszem, születése óta vezeti, a falakat pedig azoknak a híres zeneszerzőknek és íróknak a dolgai díszítik, akik a számlájukat "rajzolt valutával" egyenlítették ki. Furcsa hely ez a Bécs. Alighanem Wagner is megszállt a Hotel Imperialban, és fizetség gyanánt a Parsifal kéziratának néhány oldalát adta, ami még mindig ott függ a kávézó falán.
A fickót, aki a legelső bécsi Mothers of Invention-koncertnek volt a promótere, Joachim Lieben-nek hívták - amúgy Joey Love-ként ismert, és állandóan lebarnult síelőnek látszik. Joey nemcsak az egyetlen rock and roll koncertszervező volt a városban, de a Universal kiadó igazgatótanácsának is tagja volt. Számomra a bécsi út azt jelentette, hogy elutazom (drámai hangsúllyal mondja) "12-fokú országba". Bécsben a zenebolt azt jelenti, hogy kották lógnak a kirakatban, s én teljesen magamon kívül voltam! Csak sétálgatsz az utcán, és egyszerre ott van előtted egy boltocska, Webern-kottákkal a kirakatban. Joey mutatta meg nekünk, ő ugyanis két világ között őrlődött. Rockegyütteseket szerződtetett, ugyanakkor klasszikus koncerteket szervezett, és a modern zene kiadójának tanácsában ült.
A szeptemberi koncertben is része van?
- Nem, a szeptemberi koncert promótere - egy tíz éve létező csoport, Karsten Witt végezte a szervezés nagy részét, ő dolgozott a legtöbbet azért, hogy ismertté váljanak. Ő egy igazi szervezőtehetség, az ő segítségével szereztek Frankfurt külvárosában egy régi ipari épületet, ami egyfajta laboratóriumukká vált. Fantasztikus, mit csináltak belőle: háromfalú próbatermeket, klímaszabályozott pincét a létező összes típusú ütőshangszer-rendszerekkel, kitűnő professzionális berendezések hatalmas gyűjteményét, egyszemélyes próbaszobákat, a sajtótájékoztatók számára kis előadókat létesítettek, a földszinten pedig egy kisebb koncerthelyiséget. A harmadik emeleten található irodahelyiségek a legmodernebb irodatechnikával vannak felszerelve, a legtetején pedig ott a kocertterem, 20 láb magas plafonnal, és ablakokkal, amik Frankfurtra néznek, mindez egy olyan ipari épületben, ami egy cementtelep közepén található - hát ilyen a birodalmuk. Szóval Karsten segítségével sikerült mindezt öszeszedniük. Amikor a történetünk kezdődött, Karstennek át kellett adnia az irányítást Andreas Mölich-Zebhausernek, aki jelenleg is az igazgató, mivel Karsten a Vienna Festvolker igazgatója lett. Úgyhogy mikor Bécsbe távozott, az 1992-es terveiben már szerepelt az Ensemble-lal közös fellépésem.
Iszonyú drága lehet egy ilyen épület. Biztos anyagi háttérrel kell rendelkezniük.
- Közösen használják a házat egy Junge Deutsche Pholharmonie nevű együttessel, ami valójában egy csupa amatőr fiatalból álló zenekar. A pénz egy részét Frankfurt városa adja, a többi pedig a koncertbevételeikből származik. Vannak lemezfelvételeik is, de csupa kicsi, obskúrus európai lemezcégeknél.
Bizonyára keményen rászorítják őket, hogy a koncertbevételeikből éljenek meg.
- Ha eljön egy este 2000 néző, az hatalmas eredmény. Szerintem, bármennyire is jobban támogatják a modern zenét Európában, mint nálunk, ha 500 nézőnél több jön be egy koncertre, az már különleges eredmény, hiszen olyan sok más esemény csábítja a koncertre járók pénzét. Idén a Frankfurti Fesztivál összköltségvetése - ez az a pénzügyi fedezet, aminek védőernyője alá az esemény is tartozik - azt hiszem olyan 6.7 millió dollár, egy hónapra. Ebből az összegből kell kihozniuk a Cage-, a Stockhausen-koncertet, az enyémet, és azt hiszem, Knaifelét. Minden zeneszerző külön hetet kap, és az egész egybeesik Cage születésének nyolcvanadik évfordulójával.
Nincs az az amerikai város, amelyik valaha hatmillió dollárt szánna egy ilyen célra.
- Hát igen, ráadásul tudd meg, hogy eközben az öszes német városnak megvan a saját szaros fesztiválja, ugyanilyen költségvetéssel. Kölné nagyjából hasonló méretű és kivitelű. Berlinben is van valami ugyanekkor. Az egyik berlini együttes szintén az én zenémet játssza ezidőtájt. Még azon a héten a Junge Deutsche Philharmonie is eljátssza a Bogus Pomp-ot Frankfurtban, az Ensemble koncertjei után.
Ez a kocertsorozat örömteli megtiszteltetés. Várod már, vagy inkább megriaszt?
- Nos, mindekettő igaz, mivel ez a legbonyolultabb zenei rendezvény, amiben valaha is részem volt. A logisztikai része döbbenetes. És hát vannak költségvetési korlátok. Arra gondolok, ha rock and rollról lenne szó, előre tudni lehetne, hogy egy csomó jegyet el lehet adni, amiből nagy bevétel származna, és azt visszaforgatva a produkcióba, egy csomó mindent meg lehetne valósítani. De ha egy 2500 férőhelyes teremről és ilyesfajta zenéről van szó, akkor a gazdasági feltételek egész mások.
Sokat kell költened rá?
- Nem. Valójában, először a történelemben, hölgyeim és uraim, ők fizettek nekem. És eleget fizettek ahhoz, hogy körülbelül egy éven át dolgozhattam a munkán. De ezzel még csak a kották leszállítása történt meg. A problémák akkor kezdődnek, amikor elkezdek azon gondolkodni, hogyan lehet megvalósítani, hogy minden úgy hangozzék, ahogyan az kell, itt is, és a másik két helyen is, ahová átköltözik az előadás. Andreas Mölich-Zebhauser, az Ensemble igazgatója körbeutazta Európát, hogy megszerezze mindannak a költségnek a fedezetét, amivel ez jár. Ha nem jár sikerrel, akkor valami B-tervre lesz szükségünk. [A szerk. megj.: a Barking Pumpkin forrásai szerint az A-terv lépett érvénybe, hála az Alte Oper-nek és a Siemens Kulturális Programnak, más egyéb alapítványi források mellett.]
Szerintem a "Hej tulipán"-t már az Orszáczky kezde játszani valamelyik feldolgozás alatt (és nagyon tetszett). Az OH No meg kifejezetten hűha!
Elnézést kérek azoktól, akik a koncert végén esetleg vártak rám (remélem nem sokáig), de épp építgettem a kapcsolatot a Somlóval (megtudtam pl., hogy anno a Picivel ki is mentek az NSZK-ba egy Zappa koncertre), utána meg a Jackie-vel is váltottam pár szót. Tetszett neki (is) a kezdeményezésünk, úgyhogy tényleg jó lenne, ha minél pofásabb, és elsősorban minél informatívabb lenne a zappa.hu.
(„MEG FOGOK HALNI!”) ("I'm Going To Die" – 200 Motels, a film)
A tüzes apáca: Meg fogok halni. Tudom, hogy meg fogok halni, érzem, olyan gyenge a pulzusom. A tabletták… annyi nyugtatót bevettem már, tudom, hogy most már végem.
Janet: Ó, te szegény. Nem akarod, hogy megcsináljuk a hajadat, hogy jól nézz ki, mikor rád találnak?
A tüzes apáca: Ó… megtennétek?
Janet: Persze, mit szeretnél? Kis copfot? [A flat-top with fenders?]
A tüzes apáca: Meghalok, Janet, ki fogok múlni! Kicsit szépítsetek meg.
Janet: Nézd, annyit tehetek, hogy megigazítom a hajad, de addig is kelj fel és mosd le a sminkedet, teljesen elkented.
b>A tüzes apáca: Elkenődött? Annyit sírtam… Olyan rohadt szomorú, hogy nem láthatom soha többé a barátaimat.
Janet: Minden héten ugyanez megy. Meghalsz, meghalsz… Valaki átvert, valaki már nem szeret…. Mióta vagy grupi? Hozzászokhattál volna ezekhez az olcsó románcokhoz. Figyelj, arra az esetre, ha tényleg összezuhannál és a San Francisco-i képzeletbeli újság esetleg lehozna rólad egy képet, legalább mosd meg az arcod. Tényleg. Sokkal jobb lesz tiszta arccal. Az emberek majd azt hiszik, a grupik mind koszosak.
AnsleyHé, nem lenne rossz mind a hármat megdugni!
Lucy: Odanézzetek!
Janet: Mi van?
Lucy: Ott van, minket néz az ál-színpadról a távcsövével!
Janet: Ki, az angol srác?
Lucy: Ó, a szegecses fiú!
A tüzes apáca: A szegecses fiú? Hol?
Lucy: Ott, töröld már meg a szemed. [It looks like he's beating off.]
Janet: [Beating off?] Tudtam, hogy perverz!
Lucy: Hú, de izgi. Még mindig meg akarsz halni?
A tüzes apáca: Igen, határozottan végem van. Olyan erőtlen vagyok! Olyan gyenge! (a földre veti magát)
Janet: Jó estét, drágám, ez volt a legfantázidúsabb ájulásod a múlt hét óta.
Lucy: Janet, szerinted tényleg meghal?
Janet: Hülyéskedsz? Láttad ezt a földetérést?
Lucy: Istenem, ez tényleg gyönge volt. Emeld fel a fejed, drágám.
A tüzes apáca: Meghalok… Most tényleg.
Janet: Figyelj, Lucy, el kell készülnünk a ma esti nagy táncos számunkhoz az ál-nightclubban.
A tüzes apáca: Minden olyan tompa…
Lucy: Miért nem mesélsz neki, amíg kisminkeled magad? Jó estét!
Janet: Na idefigyeljetek. Egy szép kis tündérmesét hozok össze nektek.
A tüzes apáca: A tabletták, a mandragórák… annyit bevettem már.
Janet: Elmondom a történet egy részét, és te folytatod. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magas, jóképű, izmos…
A tüzes apáca: Törpe.
Janet: …egy nagyon különös…
A tüzes apáca: Svéd szerkentyűvel.
Janet: …amit ő és a barátai együtt használtak a…
A tüzes apáca: Vadonatúj sebészeti kísérleteknél!
Janet: …és volt még náluk egy…
A tüzes apáca: Bunkósbot, egy üveg pezsgő…
Janet: …és egy…
A tüzes apáca: …mikrosütő…
Janet: …ami eredetileg…
A tüzes apáca: egy repülőn, az Air Rangoon nagy Jumbóján volt!
Janet: …és megfelelő használat esetén…
A tüzes apáca: …látványosan megnöveli a méretét…
Janet: …és tűzerejét a…
A tüzes apáca: …pöcsödnek…
Janet: …egészen addig, amíg…
Lucy: bizonyos esetekben már halálos fegyvernek minősülhet!
éppen kérni akartam, hogy valaki mesélje el a koncertet, erre tessék... lehet, hogy le kell küzdenem a ZP iránti leküzdhetetlennek tűnő ellenszenvement, és el kell mennem szerdán...?! de mintha ott nem Orszácky-zenekar lenne, hanem ő csak mint vendég beszáll az emlékzenekaros fiúkhoz, nem?
Kihagytad az egyetlen slágernótát! (B.B. Goes Down)
Jó amit írtál. Én mág annyit tennék hozzá, pozitívan csalódtam Orszácky-ban. Nagyon jó zenéket játszott, a felismerhetetlenságig átdolgozva őket. Volt, amikor csak néhány zsövegfoszlányból lehetett kikövetkeztetni, mit is játszik. Szóval tetszett, na.
Azoknak, akik nem voltak ott – a tegnapelőtti Zappa-jam-ről:
Röviden és tömören: marha jó volt. Hosszan: indított az Orszáczky zenekara (a kb. órás csúszásig Zappa-filmek mentek). Aztán Jackie egyszercsak fent volt a színpadon, és elkezdtek játszani. A múltkori koncertjük nekem csalódás volt, amit egyre inkább annak tudok be, hogy ott is Zappa-estet hirdettek meg, és erről úgy látszik egyedül a zenekar nem tudott. Most semmilyen különösebb elvárásom nem volt, mindenesetre kíváncsi voltam. Nagy mágus ez Orszáczky. Nagyon sok feldolgozást játszott, és mindegyiket (szinte a felismerhetetlenségig) a maga képére formálta. Mindent tud a basszusgitárról, szerintem össze van nőve vele – úgy játszik rajta, olyan módon kíséri magát, mint más gitárral. Közben el-eltűnődtem, hogy miért is lehet jó, ha egy zenekarban 2 basszus van (és nincs gitár, csak billentyű és dob), de a válasz talán ez lehet: a zenekar valójában maga Orszáczky, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy szólóban is ugyanígy lenyomta volna a koncertet, a zenészek csak színezték a játékát. Ami mellesleg tényleg élmény volt: színes, gazdag, élő - pengetett, pattintott, ütött, simított… Orszáczky egy magyar néger, egy funky pópa valahonnan Grúziából – és így tovább. Nagyon „érzős” zene volt – talán az egyetlen hátránya is ez lehet: néha (nekem) túl sokáig húztak egy témát, egy-egy befejezést, stb. De ez apróság, az egész maga marha jó volt – Jackie azért nagyobb közönségre számított, volt egy megjegyzése, hogy talán a szokatlan meleg miatt nem jöttek el az emberek. Talán ha volt 100 fő.
Kis átszerelés után jött a Zsemlékzenekar. A korábbi élményeimhez képest mindenképpen, de mindentől függetlenül is marha jól szólt, nagyon együtt volt a csapat. Volt jó pár (nekem, tőlük) új darab is a repertoárban, és ha nem is mindig 100%-osan, de derekasan megküzdöttek velük. Heavy Duty Judy (igen jól szólt), de volt pl. Zoot Allures is, és egész korrektül. Számomra most lett világos, amit Miles szerint mondtak is korábban, hogy a zenekart a zongorista fogja össze, ő hangszerel. Ami két vonzattal jár: egyrész szürke eminenciásként suttyomban átveszi a karmesteri pálcát a Vojnitséktól, másrészt telepakolta (gondolom…) a zenekart a korábbi tagok helyett új emberekkel, akik fiatalok, lelkesek, és jórészt romák. Frank Zappa Memorial Gypsy Band. Jó kis 3-tagú fúvósszekció, nyomják, ahogy kell, két gitáros, szólóznak ezerrel, és az egész valahogy jól szólt, a zenészek is jól érezték magukat. Tényleg az az érzésem, hoyg ők is komolyan veszik, és ha így, akkor még jobb is lesz.
Na és a vége felé beszállt az Orszáczky csapata is. Néha volt kis zavar, hol is tart a zene, ki is szólózzon, befejezzük-e vagy még játsszunk, de nagyon jó hangulatú volt – talán a Jackie-t többször helyzetbe lehetett volna hozni. És egy rakás ember fent, most lehettet érezni, milyen ütős, ha két dob van a színpadon… volt ereje! Hozzá persze 3 basszus…
A következő számok voltak emlékezetem szerint – a sorrend nem biztos, Orszázckyéknál csak azt írom amit Zappától játszottak:
Orszáczky: Oh, no
Nem Lék Zenekar: Heavy Duty Judy
Cosmik Debris
Whippin’ Post (T. Tamás szerint „Postaládába dobott szemét” vagy mi…) Zoot Allures
Inca Roads téma
Easy Meat – benne kilóméteres szólók (talán kicsit sok), plussz a „Hej tulipán, tulipán…” My Guitar Wants To Kill Your Mama
Willie The Pimp (mindkettő a 84-es hangszerelésben) Dirty Love
Stevie’s Spanking
Dancin’ Fool
Zappa-jam, azaz együtt: Jumbo Go Away
I Don’t Want To Get Drafted
Directly From My Heart To You
I’m The Slime
Stick It Out
Sexual Harrasment In The Workplace
The Muffin Man
Aki teheti, szerintem nézze meg őket a Zöld Pardonban talán most szerdán. Ja, és közben hülyére tapétáztuk a PeCsát zappa.hu plakátokkal és szórólapokkal.
Sajna nem volt rá időm, de most csinálok pár egyszerű plakátot. Talán az is elég lesz, hogy hatalmas tömegeket toborozzunk. A szórólapot úgyis eldobják... (most magamat nyugtatom, egyébként viszont mea culpa)
1. Hát aki csak a médiából véli ismerni P-t, az bizony nem találja ki... ;-)
2. Egészen biztos.
3. (ugorjunk)
4. SŐT!
5. Fejhallgatóval hiába kapkodod a fejed... :)))
6. Nem annyira nyugis az, hallgasd csak meg pl az utolsó nótát.
7. torzított Rhodes lesz az, nem? (a la Miles Davis)
Hááát... a zúgyvolt, hogy a Bálinttól (is) kértem némi nyugis jazz lemezt, de neki nem volt sok, így pl. hozta ezt az aránylag friss Prince lemezt is, mert azt mondta, hogy úgy kapta, hogy ez dzsesszes. Most hallgatom először. Kommentek:
1. Sosem találnám ki, hogy Prince.
2. Biztos, hogy Prince ez?
3. Nem Princess?
4. Egész jó.
5. Így fülhallgatóban néha zavaró az a gyakran használt technika, hogy az elektromos zongora össze-vissza mászkál a jobb, és bal oldal között, elég gyorsan. Kapkodom a fejem.
6. Elég nyugis a zene, ritkán van ilyen hangulatom, de most bejön.
7. Hopp, most bejött egy őrültebb szám valami torzított szaxofonnal :)
No, egyebet nem tudok elmondani, hanem megyek haza. A hollnapi viszont látásra, remélem találkozunk jópáran.
Itt a forró nyár, Itália, szerelem, úgyhogy Edoardo Vianellót leszorítjuk a slágerlistákról:
DJ Banano contro Pietro Lupo: Sessantadue (Előre is elnézést mindenkitől, aki meghallgatja. Az az igazság, hogy tanulnom kéne, és ilyen baromságokkal múlatom az időt...)
A hangminősége extraszar... izé, bocs, nagyon rossz :-), ez azért van, mert max 250 kB-os fájlokat lehet felrakni. A tárhely hol működik, hol nem, most épp igen. Az mp3-akat nemtom, mennyire szeretik, lehet, hogy hirtelen, szó nélkül le fogják kapni...
