Azt szeretném kérdezni (mert látom itt sok a témához értő olvtárs van) hogy a keleti népekhez hasonlóan az indiánoknál is volt efféle beosztás?
A keleti jurtoknál egy idegen mindig tudja minek hol a helye. Fel tudja mérni a jurta gazdájának társadalmi szintjét az adott közösségben. Ha pl. férfi még véletlenül sem ül a női oldalra.
Arra vagyok kíváncsi hogy ez a dolog az indiánoknál is működött-e? Vagy pedig mindenki oda telepedett ahova épp akart? Függetlenül hogy megbecsült díszvendég volt vagy sem?
Azt olvastam hogy az indiánok egyébként pontos jelvényrendszerrel bírtak. Egy ide-
gen törzsbeli pontosan le tudta olvasni a másikról hogy volt-e csatában hány ellensé-
get győzött le stb....
pl. ha volt egy medvekarmos fogas nyaklánca akkor bíztos lehetett benne hogy az illető nem a szomszéd faluban kért meg valakit hogy beszéljen a medvével a karmok és fogak ügyében.
Lehet tippelni, hogy mi a mű címe, illetve lehet szavazni, hogy folytassam-e :)
Garantáltan nem keresztény propaganda.
"Egy forradás látszik a kezemen; egy forradás érzik a lelkemen. Ennek történetét égetem bőrre...
Jobb lenne magamban tartanom. És ott kezdenem a történetet, ahol a Vadlovak Asszonyának napfényes égboltja kezdődik. De fel kell rónom! A lelkem szelleme parancsolja! Hogy okulásul a szívetekbe égessem: Sose legyetek gyávák megvallani az igazságot!
Ahogy mondom!
Elrobogott. Sok pénzt érő írást hagyott vissza. De elvitte a nyugalmamat...
Most is látom a szürke porfelhőt. Hallom a tovatűnő gép tompa dübörgését. És arcom bőrén érzem az én asszonyom szomorú, szemrehányó tekintetét:
- Miért tetted?
- Miért? ... Mert jót akarok! ... Nagyot! ... Nemeset!...
- Oda csak az egyenes út vezet!
- Az én utam is egyenes! Hiszen...
"EGY ELTŰNT ASSZONYT KERESNEK A GYERMEKEI"...
... Hiszen még egy hónap sem telt el az esküvőnk óta; csak nem veszekszünk?... Ha neked nem tetszik, visszaküldöm és összetépem! Még semmi nem történt! Egy centet sem fogadtam el!... Visszaküldöm és az egész ügynek vége!
- Már késő! Az adott szót állnod kell!... Hiszem, hogy jót akarsz, de ... féltelek ... A hazugság nagy bűn! A legkisebb hazugság is!
- De, ha csak ez az egyetlen mód kínálkozott?! Különben is: bűn ide, bűn oda, egyedül az én lelkemet terheli; nekem pedig megéri!... Egyetlen nagy eszme sem győzhet, ha nem vállalunk érte áldozatot!... Nyugodj meg, kis Liliom, a te urad tudja, hogy mit csinál!
Mosolyogva, magabiztos fölénnyel a karomba emeltem és az országútról visszavittem az erdő mélyén ütött magányos táborunkhoz. Napsugár megadóan hallgatott. Én pedig aggódó igyekezettel másról kezdtem beszélni, nehogy az előbbi kínos kérdés ismét közénk álljon.
- Most aztán egyelőre nem kell senkihez sem alkalmazkodnunk! Felmegyünk a hegyek közé és ... álmodunk! Érted, kis Liliom? Álmodni fogunk!... Gyors táborbontás, aztán fel a hegyekbe!...
Fel a hegyek közé!... A fenyvesekbe! A meseszép sziklákra!... Ott van az én igazi otthonom!... De azért a síkság se maradjon el! A nagy zöld préri! Az ezüsthullámú, széles folyó! A sárga parti füzek! A sötét égerfák! A terebélyes hársak! A fehér nyírek! Az illatos akácok! Az ezerszínű, cirpelő zsályamező!... Mert azok is mind-mind "meseszépek"!...
Milyen jó is élni! Milyen nagy ajándék a "Természetanya fiá"-nak lenni! De a legnagyobb ajándék: Wap-O!... Milyen találón kifejező a neve: valóban "Napsugár"; az életem napsugara... De most nem ragyog. Nem mosolyog. A homlokán felhők tornyosulnak... Ez az írás bántja!... Hogy minek is egyeztem bele?!... Hiába; más út nem kínálkozott!
Terebélyes tölgyek alatt léptettünk. Zizegő avaron. Suttogó lombok között. Szeszélyesen kanyarogtunk, mint az Élet Folyója. Aztán nagy, szürke-barna mohos kövek mellett egy hosszú vízmosásba értünk. Elült a zizegés, elhalt a susogás; csak a paták dobogása hangzott a sima, vörös agyagon.
Dongó szállt a fejünk fölött. A kövek közül cinóberszínű apró virágok integettek. Madár rebbent a fészkéből. És egyre közelebb ért hozzánk a fenyők illata.
Amint a vízmosásból kiléptünk, Wap-O hirtelen megrántotta lova kantárát. Felütött fejjel figyelt:
- Nem követ bennünket valaki?
Kutatva körülnéztem, de csak a virágok cinóberarcát láttam. Ki jönne utánunk ezen a kihalt vidéken? Mr. Lindsay is alig talált ránk, pedig vele térkép szerint megbeszéltük a találkát! ... Mosolyogva tovább indultam. Néhány perc múlva azonban már én intettem megállást. Nyomasztó érzés fogott el. Csakugyan: mintha valaki szemmel kísérne! ... ? Már ugrottam, hogy utánanézzek, de asszonyom visszatartott. Vártunk és figyeltünk. Talán túristák kóborolnak erre? De ahogy elnémultunk, egy gyanús zizzenés sem hallatszott. Márpedig a túristáktól recsegett-ropogott volna a nagy rengeteg... Senki! Képzelődtünk!
Később, amikor a hegy lábát elértük, Wap-O hirtelen talpra szökkent és nesztelen léptekkel visszaosont a magunk mögött hagyott csapáson. Öt-hat perc múlva azonban csalódott arccal tűnt elő. Most sem látott senkit; semmi különöset sem vett észre.
- Mire jó ez az idegeskedés? - bosszankodtam félhangosan. - Ha valaki kíváncsi ránk, hát csak jöjjön! Nem vagyunk mi sem embergyűlölők, sem bújkáló gonosztevők!...
Hegyoldalon folytattuk tovább utunkat. A fák között játszódó aranysugarakra vetettük tekintetünket. Egymásnak magyarázva gyönyörködtünk benne. De csak léleknélküli üres szavakkal. Mert valahogy elhagyott a nyugalmunk és akaratlanul is újra meg újra magunk mögé néztünk... No, de amint a magasságok tiszta balzsama megcsapott, minden nyugtalanságunk elpárolgott. Hazaértünk!...
Hamar leszállt az est. Oly hamar, hogy a tovatűnő Nagy Életadónak mégcsak nem is inthettünk. Azért idejében felütöttük hajlékunkat. Mire a fűszálak gyémántcseppjei kigördültek, már a meseszép sziklák között lobogott a tábortüzünk. És a földön térdeplő, de az égre tekintő, mindig imádkozó fenyőfőnökök sötét szemükkel beintettek a tipi szénaágyára:
- Csendes, nyugodt jóéjtszakát!...
Csendes volt. Még a hegyek szellemei is csak suttogva tanácskoztak. Nyugodt is lett volna; hiszen nevetőarcú Hold őrködött fölöttünk... De a zúgó patak elhozta a nappal hátrahagyott gondolatait:
- Tévedett volna a megérzésünk? ... Valaki nyomunkban volt!... Ki volt az? Kik voltak azok? Miért lopakodtak utánunk? ... Ostobaság! Ha jött is, vagy jöttek is, érdemes ilyen gondolatokra időt fecsérelni? ... Bizonyára kíváncsi fehérbőrűek lehettek, valami nagyvárosi kirándulók, akik még soha nem láttak igazi indiánt...
Az "igazi indián" megdobogtatta a szívemet. Nagy lelkiismeretfurdalással a sátorkarón függő gyöngyhímes tarisznyára gondoltam. És szinte láttam, ahogy Mr. Lindsay sok pénzt érő írása kihajol belőle. Kihajol, és gúnyos hahotával a szemembe nevet.
Bocs, hogy nem válaszoltam, csak nem akartam bonyolítani a helyzetemet azzal, hogy szimultán értek félre többeket :(
De nem akarok kitérni az elől a vád elől, hogy keresztény népirtások történtek. Sosem tagadtam ezt. Azt gondolom erről, hogy az ember alapvető lényege szerint öl, mert ölni, bántani és rombolni "jó". Nem véletlenül találták ki anno a "destrukciós ösztön" fogalmát. Ha semmi más oka nincs rá, akkor legalább nőkért öl, ahogy a dél-amerikai őslakosoknál Kutasi is leírta. Az indítékok archaikus szinten is "vallásos" és nem biológiai színezetben jelennek meg, isten(ek)re nincs is szükség, az erők, a hatalom megnyilvánulásaihoz társított képzetek (az idegenek idegen hatalom képviselői, a nemiség is a hatalom hordozója, stb.) elegek mindenhez. Napjainkban láthatjuk azt is, hogy a szekularizáció sem old meg semmit, mélyebbről induló késztetések ezek. Számos elmélet létezik, és egyáltalán nem vontam le végső konzekvenciát, talán az életem is kevés lesz rá. De látom kibontakozni az egységet, az emberi viselkedés törvényszerűségeit, amik mögött valahol az az egyszerű szabály áll, amit a Biblia így fogalmaz meg: "Lábaik gyorsak a vérontásra,... és a békességnek útját nem ismerik". És akkor a gonosz szellemi erők vagy lények tevékenységének valós lehetőségét nem is vettem számításba, ami az archaikus vallások és a kereszténység szerint is fontos eleme a világnak.
Ami a kereszténységet illeti, hasonló a helyzet. Évtizedek óta élek ebben a hitben és sokat változtam én magam is, így átérzem, hogy mennyire strapás ügy "felnőtt hívővé" válni, aki felelősséget szeretne vállalni a tetteiért, megharcolni a dilemmákkal, stb. Meg kellene gondolnunk azt, amit Jézus a saját tanítványainak mondott, amikor azok tüzet akartak kérni egy falura, ahol nem fogadták be őket:"Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek..." Más helyen azt mondja, nem azért jött, hogy kárhoztassa a világot. Ha ezekre nem figyelünk, ha elengedjük a fülünk mellett Jézus szándékait, ez a vallás pontosan úgy funkcionál, mint más dolgok: aki ölni akar a nevében, az megtalálja a módját, ahogy annak is, hogy sokakat rávegyen. (Erre is vannak elméletek.)
Szégyen és fájdalom ez számomra is, és nem gondolom, hogy ne kellene törődnöm a jelenséggel.
De. Amit az én lelkemben végzett Jézus Krisztus, az sosem visz a gyűlölet vagy szenvtelenség felé, az mindig az irgalom felé visz, ha nem is mindig engedek neki. És amit az ember ismer, azt észreveszi másban. Naichéban, Nochéban, Twissben, akik talán tényleg nem a legkeményebb hagyományőrzők, mert minden más fölé emelték azt a kapcsolatot, ami egy gyökeresen új megtapasztaláson keresztül kapcsolta őket Istenhez. Amitől kevésbé hitelesek, az talán csak annyi, hogy átérezték: az Isten mindannyiunk Istene akar lenni, aki mindannyiunkhoz irgalmas, és azt akarja, hogy hagyjuk magunkat megbékíteni egymással is. Mert magunktól nem tudjuk megcsinálni. Ebben a hitben "lélektől született testvéreim" ők - és sokan mások -, ami hitünk szerint maradandóbb kapcsolat a földieknél, mert az örökkévalóság pecsétje van rajta. Mindenütt keressük egymást.
Ugyanakkor nincs bántás, ami úgy fájna, mint amit egymástól kapunk. Erről nem szeretnék többet mondani, kérlek, értsd jól.
Köszönöm ezt a szép hozzászólást, kicsit "hazataláltam", amikor elolvastam, és talán egy kicsit jobban meg is éreztem, hogy miért éppen az apacsokkal szeretek foglalkozni.
Valóban a kőbezárt könnyek népe.
Engedd meg, hogy én is hozzátegyek valamit, egy verset, a hegyet és a követ.
Valóban nem. Arra a módra gondoltam, ahogy a szöveget használod a kommunikációban, szinte "szent szövegként", aminek keretein kívül megtagadod a beszélgetést. Ez egyben önkritika is, ha őszinte vagyok magamhoz, meg kell állapítsam, hogy én is szoktam ilyesmit csinálni. Ráadásul - talán szakmai ártalom - jogszabályszintű pontosságot várnék a hozzászólásaidtól, amihez nyilván nincs jogom. És rosszindulatot feltételeztem alapvetően, ami mindenképp az én bűnöm. Kérlek, ne haragudj érte!
Nem a könyv a lényeg. Egy szertartásnál a néprajzosok esze megállt volna, hogy kőkés helyett borotvával vágott a nagyanyja a saját húsába. "Nekem ez mit sem számított. Valaki, akit szertek, szenved, saját magából, saját testéből áldoz fel egy részt, hogy nekem imádkozni segítsen, hogy bátorrá tegyen. Hogyan is félhetnék, amikor ennyien-élők és holtak- segítenek?" (Sánta Őz) És ezt is: " Szerintem Jézus jó sámán volt. Aszerint, ami a Bibliában olvasható, biztosan rendelkezett az erővel, az érintése gyógyított. Azt azonban nem tűrném, hogy megpróbálja megváltoztatni a hiedelmeinket, hozzáigazítani az ő fajtájának kultúrájához,haladásához, civilizációjához, meg minden. A mi hitünket nem emelheti ki egyszerűen a Badlandsből, a prériről, és nem telepíthetitek át valamelyik gyárotokba vagy hivatalotokba."
Szerintem igen, nekem Twiss nem ingem, se gatyám, ahogy mondja a magyar. Az öreg sziú viszont jó úton járt, csak ismertetni akartam pár gondolatát. Ő viszont nem nagyon foglalkozott a megtért és általa "mokaszin bátyó"-nak nevezettekkel. Ez olyasmit jelent nála, mint a "Tamás bátya" az afroamerikaiaknál.
Ne is támadj ezért, mert semmi okod rá. Amúgy éppen az öreg Sánta Őz is elégedetlen volt az olyan félig vörös-félig fehér indiánokkal, akik a népük hagyományaival szemben az indiánügyi hivatal és egyéb hasonló társaságok mellé álltak be, némi dollárokét. Ezt is idéztem később, mikor a nagy főnökök halálában segédkezőkről beszélt. "Custer él"-neki ez volt a véleménye. Az, hogy katona volt a háborúban, nem akadályozta meg benne, hogy a vietnamiak elleni háborúról az legyen a véleménye, ami. De te ismered a könyvet, tudnod kell, milyen buli volt neki a kötelező bevonulás a seregbe...
Egyetlen szót sem szóltam Sánta Őz ellen. Az, amit Vietnamról mond, egy teljesen legitim narratíva.
De van másik is.
Naiche egyik lányunokájával készített interjút olvastam vagy egy éve. Az volt a vége, hogy elsírta magát, amiért minden háborúba elvittek valakit a családjából és egész életében rettegnie kellett valakiért, most is Irakban van néhány fiú. 1913-ban szabadult a népe a (közel három évtizedes) hadifogságból, de azóta sem élhetnek békében, talán már soha-soha nem hagyják őket élni...
Ezek a keresztes sírok szerintem nagyrészt állami temetést jelentenek, látod, én észre se vettem rajtuk a kereszteket. De ha gondolod, nyugodtan taposs rajtuk még néhányat, biztosan találsz megfelelő idézetet.
Azt látom, hogy nem szaporítod fölöslegesen a szót, a "Nem Twissre gondoltam" karakterek nyilván túlterhelték volna a szervert, ellentétben a "félre vagyok értve sajnos" típusúakkal. De megnyugtatlak, szerintem nem vagy félreértve.
Nem akarlak támadni, de ez tényleg kicsit félreérthető volt. Nekem az volt zavaró, hogy megkérdőjelezted Twiss indián mivoltát azért, mert keresztény (
Nem tudom, ez a keresztény olyan tiszta vérű indián-e, mint a Sánta Őz volt?). A hagyományőrzés szép dolog, a hit viszont meggyőződés kérdése, legalábbis annak kelene lennie, mert másképp nincs értelme.
Kereszt alatt pihenő indián katonák -
Indián a metrón. - Előbbihez annyit, hogy Sánta Őz is harcolt a II világháborúban. Metrón pedig vsz azért nem utazott, mert Dél - Dakota elég ritkán lakott hely, és a leírása alapján fejletlen is. Viszont tudtommal lakókocsiban lakott, és az autókat se vetette meg ( fiatalabb korában meglovasított néhány T - Modellt meg Chevroletet).
Mellesleg nekem is ő a kedvenc indiánom. Nem mindenben értek egyet vele, de tetszett a ragaszkodása a kultúrájához, az optimizmusa, a határozottsága, kitartása és nem utolsó sorban a humora. Sokmindent átélt és elszenvedett, de ezeket az élményeket a salyát hasznára tudta fordítani. Örülök, hogy még láthatta, ahogy a népe a ' 60 - as években visszanyerte öntudatát.
Szvsz nagyon korrektül illett a -09-es hszem az előződre. Miért ne illett volna? Kereszt alatt pihenő indián katonák. Indián a metrón. Ilyesmi. Erre jön rá a Sánta Őz filozófiája. A lényegre török mindig, nem a fölösleges szószaporításra, lásd az utolsó imánál leírtakat. Én komolyan veszem, amit írsz, a keresztény indiánoknál azonban hozzám az öreg sámán áll közelebb. Azért is reklámozom őt.
De ha a 2908-ra válaszolsz a 2909-cel, akkor támadhat olyan téveszmém, hogy arra reagálsz. Ha nem kommentálod, akkor meg kell keresnem a közös pontokat. Ha nincs, akkor inkább az új hozzászólás opció vagy néhány magyarázó szó betoldása lenne célravezető. Szerintem. Twissre pedig konkrétan rákérdeztem, de nem reagáltál egyenesen. Én próbállak komolyan venni.
Hát, igen. Amit az emberek félre akarnak érteni, azt félre is értik. Én csak egy öreg sziú sámán véleményét idézgettem, gondolva, hogy egy, az őseire hasonlító gondolkodással bíró indián talán érdekes lehet itt. Attól függetlenül, hogy a keresztény hitre megtért indián kicsoda-micsoda. Ő egy másik ügy. Neki már kevesebb köze van kuturálisan az őseihez, mint az előbbinek, aki még ezer szálon kapaszkodik a saját gyökereibe, noha van autója, háza, tv-je is akár. Sánta Őz még harcol a népe múltjáért, jelenéért és jövőjéért. A másik már egy másfajta útra lépett.
"Az indián, amikor imádkozik, nem könyvből olvassa hozzá a szavakat.Az indián imája rövid. Aki hosszasan, sok szóval imádkozik, végül maga sem tudja, miről beszél.Ezért az utolsó tudás, amire én megtaníthatlak-ha már éppen egy rozzant viskóban éldegélő vénembertől akarsz tanulni, egy olyan aggastyántól, aki 8 évvel ezelőtt elérte a 3. fokozatot-imádság, a fohász a látomásért:Wákhá Tágá, Túkásílá, úsimálá-Nagyapa-szellem, könyörülj rajtam, add, hogy fennmaradjon a népem." (Sánta Őz)
Bocs, hogy beleszólok, de szerintem egyre jobban elbeszéltek egymás mellett!
"Néhány ponton én is elakadtam. Szeretném, ha megmagyaráznád, hogy szerinted
- a Koreába és Vietnamba besorozott apacs fiúk adott körülmények közt tanúsított helytállása és a metróban egy külföldivel barátkozó apacs veterán pontosan milyen kapcsolatban van Sánta Őz kereszténységről alkotott véleményével?"
Nem a kereszténységről alkotott véleményével, hanem azzal a véleményével, hogy bizonyos párhuzam vonható az amerikai indiánok vietnami és koreai szerepe illetve a 19. századi US Army indián felderítői között. Nevezetesen, hogy mindkét csoport közreműködött más népek elnyomásában.
Ahogy Muhammad Ali fogalmazta meg találóan, amikor megindokolta, hogy miért nem hajlandó bevonulni: "engem még egyetlen vietkong sem nevezett koszos niggernek!"
"- Twiss pontosan mennyiben felelős a Wounded Knee-i történetért?"
Ő nem az, de ezt nem is állította senki! Zabfaló annyit mondott, hogy számára Sánta Őz hitelesebb a hagyományos indián vallásával, mint Twiss.
Wounded Knee úgy került szóba, hogy Sánta Őz szerint ugyanolyan népirtás volt, mint a vietnami vérengzések.
De ha már mindenáron kapcsolatokat keresünk, a keresztény hit jegyében azért elég sok indiánt (és nem indiánt) megöltek. Egyáltalán: mindenféle vallásra hivatkozva rengeteg embert öltek meg!
Mielőtt felháborodsz: természetesen nemcsak vallási, világnézeti, de faji, nyelvi, gazdasági, kulturális stb. különbségek egyaránt vezethetnek népirtáshoz.
"Nem zavar, ha idézetekkel válaszolsz, de ha nem magyarázod meg, hogy mit akarsz mondani velük, akkor továbbra is ilyen kis hatékonysággal fogunk kommunikálni."
Ebben viszont van igazság!
"Indítványozom, hogy pillantsunk azért rá, hogy a zöldhasúakkal kitömött bértollnok hogyan végzi a piszkos munkát, amikor az amerikai mainstream (fehér) keresztények talpát nyalja."
Tényleg van erre az esetre is példája az öregnek: " Sánta Őz (a nagyapa,1877-ben) tudta, hogy a környéken katonák kószálnak, de nem aggódott miattuk. Joga volt ott lenni, ahol van. És a bolond is láthatta, hogy esze ágában sincs harcolni. Vele volt a törzs összes asszonya,gyermeke. Ostobaság volt, hogy Miles tábornok ezt nem fogta fel, de azt hiszem, ő jóhiszeműen cselekedett. Senki nem szólt neki a szerződésről..." (Bear Coat Miles, ahogy az indiánok nevezték) Az USA kormánya sokfejű szörny, egyik feje megállapodik az indiánokkal valamiről, a másik a katonaságnak parancsot ad esetleg, hogy támadjon meg ellenséges indiánokat...
Elnézést, ha bonyolultan fogalmaztam. A "kereten" a saját magad által meghatározott cselekvés kereteit értettem, miszerint te csak megmutatod, hogyan őrizte a gyökereit Sánta Őz.
Néhány ponton én is elakadtam. Szeretném, ha megmagyaráznád, hogy szerinted
- a Koreába és Vietnamba besorozott apacs fiúk adott körülmények közt tanúsított helytállása és a metróban egy külföldivel barátkozó apacs veterán pontosan milyen kapcsolatban van Sánta Őz kereszténységről alkotott véleményével?
- Twiss pontosan mennyiben felelős a Wounded Knee-i történetért?
Nem zavar, ha idézetekkel válaszolsz, de ha nem magyarázod meg, hogy mit akarsz mondani velük, akkor továbbra is ilyen kis hatékonysággal fogunk kommunikálni.
Indítványozom, hogy pillantsunk azért rá, hogy a zöldhasúakkal kitömött bértollnok hogyan végzi a piszkos munkát, amikor az amerikai mainstream (fehér) keresztények talpát nyalja:
Richard Twiss: Éhínség az országban
A következő történet sok szempontból páldázza Atyánk szövetségkötő - és betartó - természetét. A történet megmutatja, hogy a népek közti szerződések valójában mennyire erősek.
A hossza miatt nem másolom be az eredeti ószövetségi történetet. A lényege: a gibeoniták Józsuétól való félelmükben cselhez folyamodtak: képviselőik távolról jött embereknek álcázták magukat, és így rávették Józsuét, hogy kössön velük szövetséget, hogy nem támadja meg őket. Mire Józsué rájött a turpisságra, hogy ellenségeivel szövetkezett, már nem tehetett semmit, mivel kötötte őt a szövetség, amit nem szeghetett meg, mert tudta, hogy Isten számon kérné rajta.
(Józsué könyve 9, 3-6 és 11-20 helyeket idézi Twiss)
Négy évszázaddal később:
Sámuel második könyvének 21. részéből az 1-6, és 13-14, szakaszokkal folytatja a történetet. Dávid királysága alatt három évig tartó szárazság és éhínség sújtja az országot, Isten nem hallgatja meg az imádságokat. Dávid könyörgésére elárulja: Saul megszegte a gibeonitákkal kötött szövetséget, sokukat megölte, ez az oka a büntetésnek. Dávid felveszi a kapcsolatot a gibeonitákkal, akik a szövetséget megszegő férfi hét leszármazottját kérik engesztelésül, és meg is kapják. Ezután megszűnik a csapás.
Több érdekes pontot figyelhetünk meg ebben a történetben, melyek a szövetségek fontosságát illusztráljál:
- Józsué és a közösség vezetői nem kérdezték meg Istent, akarja-e a szövetségkötést a gibeonitákkal.
- Nem Isten tervezte és vitte véghez ezt a szövetségkötést. Ez nem egy isteni sugallatra kötött egyezmény. Istennek semmi szerepe nem volt sem a kezdeményezés, sem a kivitelezés tekintetében.
- Ezt a szerződést két független nemzet vezető képviselői kötötték meg.
- Ez a szerződés hazugságokon, csaláson és megtévesztésen alapult.
- A gibeoniták idegen - Isten szövetségén kívüli - nép voltak.
- Emberi nézőpontból ez egy tiszteletreméltó és dicséretes szerződés volt.
- Bár ez nem egy Isten által kezdeményezett szerződés volt, a vezetők megértették, hogy nem szeghetik meg, mert Isten számon kérné rajtuk a szerződésszegést.
- Annak ellenére, hogy nem Isten kezdeményezte és csinálta a szerződést, mégis Ő kényszeríti ki a betartását.
- 400 év múltán is érvényes maradt, nem semmisítette meg az idő múlása.
- Amikor Saul megtörte a szerződést, Isten három éves szárazsággal és éhínséggel büntette Izraelt.
- Isten az egész népet büntette egy ember bűnéért. Saul király volt - több, mint egy elnök vagy egy miniszterelnök - és ebben a politikai hivatalában a döntésével ítéletet hozott a népére.
- Ez több évvel Saul halála után érkezett.
- Isten megítélte azt a generációt, ami több, mint tizenhárom nemzedékkel később élt, mint amiben Józsué a szerződést kötötte.
- Ez a nemzedék nem követett el semmit, amivel magára és gyermekeire vonja ezt az ítéletet.
- Isten elutasította, hogy meghallgassa az imádságot, a megtört szerződés miatt.
- A helyreállítás csak a sértő nemzet megfelelő képviselői által lehetséges.
- A helyreállítás feltételeit a sértett nemzet határozza meg.
- csak a helyreállítás után hallgatta meg Isten az imádságot, megengesztelődve az országra.
Amerika ugyanilyen ítélet alatt van ma? Az a véleményem - a bibliai szerződésfogalomra alapozva -, hogy az Egyesült Államokon nagyon is számon kérhetőek az észak-amerikai őslakosokkal szemben megszegett szerződések.
Kevesen fogják tagadni, hogy Amerika küszködik spirituálisan. Az iskolai erőszakkal, erősödő társadalmi feszültségekkel, gazdasági problémákkal, hanyatló hitélettel, romló pénzügyi helyzettel politikai gyűlölködéssel szembesülve el kell tűnődni az egyház spirituális erejének és befolyásának vitathatatlan hanyatlásán. Ésszerű gondolat, hogy ha mérhetetlen mennyiségű keresztény információ érhető el - könyvek, kazetták, vasárnapi prédikációk, rádió- és tévéműsorok, bibliaiskolák, szemináriumok, videók, ésatöbbi, ésatöbbi... - az egyháznak ezzel arányosan gyorsabban kellene spirituálisan növekednie és fejlődnie. Néhány keresztény - noha ezidáig nagyon is kevesen - őszintén kérdezik az Úrtól, vajon nem a "gibeonita eset" ismétlődik-e ma Amerikában.
Ha Dávid imádságaiban és könyörgéseiben nem kapott volna választ, talán sem ő, sem a népe nem látta volna meg a kapcsolatot az éhínség és a gibeonita szerződés megszegése között. Kétlem, hogy a Szentlélek segítsége nélkül rá tudnánk ébredni a kapcsolatra, ami az őslakos nemzetekkel szemben megtört szövetségek és mai szellemi és morális hanyatlásunk között fennáll. Talán itt az ideje megfontolni, mit mondhat Isten Lelke ma az amerikai egyháznak elődei bűneiről, akik szerződések százait szegték meg ennek a földnek a "gibeonitáival" szemben.
Szomorú legenda , visszatér több formában is, én ezt találtam róla/ A régi site-ot, ahol anno olvastam,sajnos már nem találom/
Az 1870 -es években, miután a Pinal Apacsok többször rajtaütöttek Arizóna telepesein, a hadsereg és az önkéntesek követték az ellopott marhák nyomait és megtalálták az apacsok táborát.
Az apacsok eközben magabiztosak voltak a táborukat illetően, és nagyon meglepődtek, amikor másnap reggel a fehérek rájuk támadtak. A 75 fős apacs csapatból közel 50 főt megöltek az első ágyu sortűzben. A többieket visszüldözték a hegyek közé és az indiánok hirtelen a hadsereg és a sziklák között rekedtek.
Az apacsok azt válaszották hogy inkább a a halálba lovagolnak, lovaikat átugratva a sziklaperemen ,semmint hogy a hadsereg kezébe kerüljenek, és fehér ember keze által haljanak meg.
Apache Women és az elesett harcosok szerelmesei,barátai a sziklák aljánál gyüleketek, ott ahol fehér a föveny, és könnyeiket hullatták.
Nagyon- nagyon sírtak, amikor megértették hogy nem csak a 75 bátor harcost siratják, hanem a nagy harcos szellemiségét is a Pinal Apacsoknak.
Az Ő bánatuk annyira nagy volt, és annyira nagy a szomorúságuk terhe, és olyan őszintén sirattak, hogy a Nagy Szellem Apache Women könnyeit,-és az ő könnyeiket is- ,beágyazta a fekete sziklákba.
Évekkel ezután, akik felmerészkedtek Big Pacacho szikláira, csontvázakat találtak, és kifehérült csontokat láttak a sziklaorom v alakú hasadékában....
Ezek a fekete kövek, ha fénybe tartjuk őket, napvilágra hozzák az Apacsok áttetsző könnyeit.
"It is said that whoever owns , an Apache Tear Drop will never have to cry again, for the Apache Women have shed their tears in place of yours."
Ezek a kövek a fekete obszidián sajátos formációi, és egyedül Big Pacacho szikái , az Apache Leap Mountain -hegyén taláhatók.
Sok jótékony hatása között : a természet erőit egyensúlyba hozza,segíti a tiszta látomásokat, fokozza a lelki erőt.
A fekete obszidián erőteljes meditációs kő. Ez a drágakő felszinre hozza a tudatos elme rejtelmeit. Eloszlatja az elfojtott negatív mintákat,érzelmeket, és új,pozitiv attitúdökre cseréli a régi ,negatív , egoista érzekmeket.
Íme , az Apache Tear Drop :
</P>
Ha tehetném, biztosan állna egy az asztalomon, emlékként és emlékeztetőként az általam tisztelt népek történelmére, kultúrájára.
