Keresés

Részletes keresés

annie99 Creative Commons License 2007.09.17 0 0 2462

Szia Mosoly!

 

Nekem is öröm, ha nem egyedül gyönyörködöm... Szóval szívesen!

És nekem is tetszett a vers nagyon.

 

A harmadik bolt címe:

Inka Ház - Bp., Teréz krt. 40.

A hangzatos név sejtetni engedi, hogy egy nagyvonalú terv viszonylag szerény kezdetéről lehet szó :)

Előzmény: mosoly123 (2461)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.17 0 0 2461

kedves annie,

 

kösz az infokat és a webcimet! és külön a Purcell-festmények linkjét! gyönyörű képek, az ember szinte úgy érzi, ott van a sziklák között.

Előzmény: annie99 (2455)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.17 0 0 2460

kedves tinygreenfairy,

 

nagyon örülök, hogy teteszett!

Előzmény: tinygreenfairy (2453)
Galgadio Creative Commons License 2007.09.16 0 0 2459

Néhány kép a filmből (az első kettő eredeti felvétel a Wounded Knee-ről):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Galgadio Creative Commons License 2007.09.16 0 0 2458

Sziasztok!

 

Naiche nikknevű topiktársunk írt nekem e-mailt, hogy valami miatt nem tud írni a topikba.

 

Az alábbiakat szeretne a tudomásunkra hozni:

 

"Hali.

Egy új filmről szeretnélek értesíteni. Azért így mert sehogyse tudok bejelentkezni.Valamiért nem enged. Anno fennt voltam, Naiche nickkel.Olvasgatlak benneteket,

de nem volt miért írnom.Na a film : Bury my Heart at Wounded Knee. Ismerős cím , ugye? Azt írják, hogy Dee Brown könyve nyomán készült, de szerintem inkább A ládzsa és a Pajzs(Ülő Bika élete) volt a film alapja. Maga a film Little Big Horn-tól a Wounded Knee-ig történő időszakot mutatja be, nagyrészt a rezervátumi időket.

Én már megnéztem nagyon jó. Hasonló mint az Into the West. Több info :http://www.imdb.com/title/tt0821638/ , http://boards.cinemax.com/thread.jspa?threadID=800008437&messageID=700512137 . I tudod leszedni: http://www.mybittorrent.com/info/811257/ . Melékelek néhány képet, össze lehet hasonlítani az eredetiekkel. Oszd meg a többiekkel. Üdv."

annie99 Creative Commons License 2007.09.17 0 0 2457

Sziasztok!

 

Talán lesz, aki meg tudja mondani nekem, kitől való ez az idézet, amivel be szeretném vezetni a gondolataim: "A történelem nem más, mint a halottak iránti tiszteletlenség." Különösen igaz lehet ez olyankor, ha a halottakon - saját koruk vagy az utókor által rájuk sütött - "áruló" bélyegüket vizsgálgatjuk. Erre vetemedem most, de szeretném tiszteletlenség nélkül tenni, s ha végül egymásnak ellentmondó védőbeszédeket sikerülne előhúznom a cilinderemből, csak az az egyetlen mentségem lehet, hogy mindenki rászorul arra, hogy saját igazságának fényében nézzék döntéseit.

 

Az első kép 1884 körül készült, a középen álló fiatalember, Tzoe - vagy ahogyan a fehérek hívták őt, "Peaches" - történetét szeretném röviden elmesélni. Tzoe cibecue apacs volt, de történetünk kezdetén a Warm Sprigs csirikavákkal élt Chief Loco vezetése alatt, két feleségével és kisfiával. Miután Loco nem csatlakozott önként az ellenállókhoz az 1881-es kitörésnél, a fél év múlva visszatérő rebellisek gyakorlatilag kényszerrel vezették ki őket a rezervátumból. Jason Betzinez visszaemlékezéseiben elmondja, mennyire telve voltak szomorúsággal és kétségbeeséssel. Többször rajtuk ütöttek az út során, Tzoe számára a mexikói Janos falu melletti összetűzés bizonyult végzetesnek, ahol a 75 halott közt volt mindkét felesége és kisfia is. Ő maga is súlyos lövést kapott. Sebesülten, mély gyászában - cibecue apacsként - még az "igazi" csirikavák mélységesen megalázó  bánásmódját is el kellett viselnie. 1883-ban Chatto embereivel vett részt egy portyán, amikor egyetlen barátját - aki elviselhetővé tette számára az életet -  halálos lövés érte. Néhány nappal később elfogyott az ereje. "Barátaim! - intézte szavait a társaihoz - tudjátok, hogy veletek tartottam ezen a nehéz és veszélyes úton, szenvedtem és éheztem veletek együtt. Most elveszítettem a legjobb barátomat. Nem tudok tovább menni. Elhagylak titeket és visszamegyek a hazámba." A fiatal harcos zokogott, a könnyei végigfolytak az arcán.

Néhány nappal később Britton Davis hadnagy ejtette foglyul a magányos fiút, aki reménysugár lett Crook számára: talán segítségével sikerül a McComas gyilkossággal hírhedtté vált Chatto - és a többi ellenálló - nyomára bukkanni. Így is történt.

A sikeres mexikói rajtaütés  megadásra késztette csaknem az összes csirikava harci főnököt. Hazafelé Tzoe Crook mellett lovagolt, míg a csirikava "különítmény" - 120 harcos, 250 asszony és gyerek - az oszlop végén követte őket fáradtan és szervezetlenül.

Janos mellett elhaladva valamennyiüknek látniuk kellett  temetetlen szeretteik kifehéredett csontjait.

 

Chatto és Geronimo - a csirikavák két útja. Mára sokak számára a béke és a kilátástalan önpusztító ellenállás - mások szerint az elvtelen helyezkedés és a vérrel is védett függetlenség - jelképeivé váltak. Pedig sokáig közös utakon jártak, mindketten Mangas Coloradas szárnyai alatt kezdték pályafutásukat, s később is bajtársakként küzdöttek. Barátságuk máig is tisztázatlan körülmények között szakadt meg Mexikóban.

Chatto nagy tragédiája 1883. január 24-én történt. Chihuahua-ból tarahumara indiánok törtek rá táborukra, s az onnan elhurcolt foglyok közt volt Chatto felesége és két gyermeke is. Feltehető volt, hogy rabszolgasors vár rájuk. A férfit a veszteség leteperte, szinte megbetegítette. Az elkövetkező években minden erejével családja kiszabadításán fáradozott. Számtalan emberrabló portyát indított, ilyen volt a McComas gyilkosság is, ahonnan a kis Charlie-t elrabolták. Legfőbb céljuk az volt, hogy visszacserélhessék családtagjaikat. 84-ben - Tzoe segítségével - Crawford rajtaütött Chatto főtáborán. Ez az eset megrendítette a csirikavákat, s Juh kivételével letették a fegyvert. Chatto 84 májusában kétségbeesésében Crook-hoz fordult, segítsen neki kiszabadítani a népét, a családját. Crook mindent megtett, ami erejéből telt, Washingtont próbálta rávenni, vegye fel a kapcsolatot a mexikói hatóságokkal. Mexikó sajnos nem mutatott készséget az együttműködésre ilyen ügyben. Chatto hálája jeléül - és kétségbeesett reménykedése parancsára - július elején belépett Crook scoutjai közé. Britton Davis jó barátja lett, aki később azt nyilatkozta róla, hogy az egyik legnagyszerűbb embernek tartja, akit valaha ismert.

Így kerültek szembe Geronimoval - fegyverrel a kézben. Chattot szolgálatai elismeréseként kitüntették, ez azonban nem védte meg attól, hogy a 27 év hadifogságot Geronimo csapatával együtt neki is el kelljen szenvednie. Elvesztette farmját, állatait, ... és gyermekeit. Sorsa tán még a többiekénél is tragikusabb volt - és Geronimot okolta érte. Medáljára büszke volt. "Nem az erdőben találtam" - mondta. "Ez jelent valamit."

1913-ban szabadult, hátralevő éveit a meszkalero rezervátumon töltötte. 1934-ben autóbalesetben halt meg, amit az ellentáborból sokan Geronimo bosszújának tartottak, s azt mesélték, hogy mielőtt az öreg férfi autója a jeges patakba sodródott, még felkiáltott:Geronimo!

 

Végül róla, a bedonkohe Gojatle életéről is szeretnék pár sort írni. Cochise fegyvertársa volt, majd Taza halála után a fiatal és tapasztalatlan Naiche mellé állt, tekintélyét megerősítette, s kettejük élethosszig tartó szövetsége nyomán vált Geronimo a fehérek szemében a csirikavák főnökévé. Valóban ő volt a szóvivő - a dadogós Juh és a zárkózott Naiche a tárgyalások során beosztottjainak tűnhettek - a valóság azonban az volt, hogy a csirikavák szemében - hadászati tehetsége ellenére - sosem volt egyenrangú a vezérrel. Sokak szemében legendává nőtt harcos, a legtökéletesebb csirikava, aki szabadságát és hagyományait mindenkinél elszántabban védelmezte. Mások - csirikavák - szerint ravasz és kegyetlen férfi volt, aki sok felesleges szenvedést okozott népének. Nem szeretnék állást foglalni, csak néhány részletet idézek visszaemlékezéséből. Arról a napról, amikor anyját, szeretett első feleségét és három kicsi gyermekét távollétében meggyilkolták a mexikóiak.

"Ott álltam sokáig, míg mind el nem mentek, ezt sem tudtam, mit csináljak. Fegyverem nem volt, és nem is igazán akartam harcolni. Szeretteim holttestét sem akartam visszaszerezni, mert ezt megtiltották. Nem imádkoztam és semmi különöset nem csináltam, mert már semmilyen célom sem maradt."..."a táborozás alatt nem szóltam sekihez és hozzám sem szólt senki - nem volt mit mondanunk." ... "ha láttam valamit, ami a régi boldog napokra emlékeztetett, a szívem azért fájt, hogy bosszút álljak Mexikón."

Egyszerű szavak ezek egy szörnyű traumáról, amit később a tüdőgyulladástól lázas öreg férfinak még egyszer át kellett élnie teljes iszonyatában - haldoklásának delíriumában.

 

Három egymásba fonódó sors, egymás bajtársai és halálos ellenségei  közös sebekkel - ahogy Jay W. Sharp és Edwin R. Swenney írásai alapján látom őket. Megállom, hogy ne fűzzek hozzá semmi bölcsességet. Legyen ez tiszteletem jele.

annie99 Creative Commons License 2007.09.11 0 0 2456

Roy Purcell:

"The Sentinels - Cochise Stronghold"

 

http://www.roypurcellgalleries.com/landscapes.htm


 

Ezeket a képeket ma találtam, nekem nagyon tetszenek.

annie99 Creative Commons License 2007.09.12 0 0 2455

Szia Mosoly!

 

A teaház a linken térképpel együtt szerepel. Az a könyvesbolt, amit elsőnek említettem, ugyanabban az utcában van, egy kicsit menni kell a nyugati felé. Egy pici bolt, inkább a tendenciát akartam vele jelezni. A másik, amit említettem, az Elixír. Könyvesbolt és antikvárium is van, közel egymáshoz.

A dél-amerikai bolt a Teréz körúton van az Oktogon és a Nyugati közt, ha megtudom a nevét és a pontos címét, majd még megírom.

 

http://www.hotspotter.hu/hu/browse/hotspots/zoldteknosbarlangja/

 

Elixír Könyvesbolt
Budapest Váci út 78.B
1138
T:06 1 349 6568

Előzmény: mosoly123 (2451)
annie99 Creative Commons License 2007.09.17 0 0 2454

A navahó cradle egészen egyszerűnek tűnik, de azért van mit írni róla. A navahók szerint a bölcsőt a  Szent Nép - a hitvilágukban élő természetfeletti lények közössége - ajándékozta az embereknek. Férfiak és  nők is készítették, egy magányosan álló fa keleti oldalából. Fontos volt, hogy a fa ép legyen, villámcsapás, széltörés, medvemancs nyoma ne legyen rajta. (Érdekes, hogy egyes pueblo indiánok éppen a villámsújtotta fákat részesítették előnyben.) A két deszka a Föld Anyát és az Ég Atyát jelképezte. A fejvédő íve a szivárvány, a borítás a fehér felhők jelképe volt. A gyermek nemét a bölcső oldalán jelölték. Bal oldalon egy türkiz kő jelölte, hogy a baba kisfiú, jobb oldalon egy fehér kagyló pedig azt jelentette, hogy a bölcső lakója kislány.

 

A harmincas években készült ez a fotó.

A gyermek szorosan be van pólyálva, a navahók szerint ez erős akaratú emberré teszi, de a bölcsődalok vidámságot, nyugalmat adnak a csecsemőnek és megismertetik vele a szeretetet.

 

Ennek a sziklarózsa (Purshia stansburiana) nevű fának a foszló kérgéből téptek az asszonyok párnaszerű bélést a bölcsőbe. Puhaságán kívül kellemes illata miatt is szerették.
tinygreenfairy Creative Commons License 2007.09.10 0 0 2453
Ez csodálatos!!!És mennyire igaz! Köszönöm, hogy feltetted!
Előzmény: mosoly123 (2447)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.10 0 0 2452

kösz az infot, Gal, lehet, hogy a szerző a legenda forrásából vette át tővesen a nevet.

 

üdv,

 

mosoly

Előzmény: Galgadio (2450)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.10 0 0 2451
kösz, annie, semmi gond, jó lesz később is, kb. 1 hónap mulva megyek, úgyhogy van idő.
Előzmény: annie99 (2449)
Galgadio Creative Commons License 2007.09.10 0 0 2450

Szia!

A nyelvtudorok szerint a "comanche" szó a jút (Ute) nyelvből származik és ellenséget jelent. A jútok hívták így a komancsokat, tőlük vették át az elnevezést az új-mexikói és texasi spanyolok, majd az angolszászok.

Azért írtam, hogy nem tartom valószínűnek, hogy ez a Comanche név szerepelt az eredeti változatban, de a monda szépségéből ez mit sem von le....

 

Előzmény: mosoly123 (2445)
annie99 Creative Commons License 2007.09.10 0 0 2449
Éppen ott jártam a hétvégén, ha előbb olvasom a kérésed, megnéztem volna a pontos címeket. Így egy kis türelmedet kérem.
Előzmény: mosoly123 (2444)
annie99 Creative Commons License 2007.09.10 0 0 2448

Szia endi!

 

Üdvözöllek a topikon.

Az Ishi szerintem is egy nagyon értékes könyv, ráadásul elég sok antropológiai információval is szolgál, amit gyerekkorában talán még nem annyira ragadja madával az embert.

Szívesen olvasnánk valamit Rólad, hogy kicsit jobban megismerhessünk. És persze a témával kapcsolatos hozzászólásaidat is.

 

 

Előzmény: Törölt nick (2442)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.10 0 0 2447

ORIAH HEGYI ÁLMODÓ ÖREG INDIÁN VERSE
 

"Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és mersz-e találkozni szíved vágyakozásával?
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.


Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni ,hogy megérintetted-e a szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e magadba?
Azt akarom tudni,hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül,hogy óvatosságra intenél,
vagy arra,hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi létre.


Nem érdekel, hogy a történet,amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz,hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet?
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétébol ered-e az élet?
Azt akarom tudni,hogy egyutt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy: IGEN!


Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?


Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide....
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy v i s s z a r i a d n á l ?
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni,hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott?
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban ?"


(ismeretlen szerző)
 

Forrás: Mona33 - Határon Túli Magyarok Információs Központja weboldal

annie99 Creative Commons License 2007.09.10 0 0 2446

Sziasztok!

 

Érzem, hogy mindenki vágyik további cradleboardok megtekintésére, engedek a néma követelés szavának :)

Az apacs bébihordozó ovális vagy U-alakú hajlított keretre erősített keresztlécekből állt, melybe a bebugyolált babát bőrszíjakkal kötötték be. A fejvédőt függőleges lécekből vagy vízszintesen futó fűzvessző-fonatból alakították ki. A felső huroknál fogva emelték fel a bölcsőt. Natúr színű és sárgára festett őzbőrrel bevont változatok is léteztek.

 

A fényképészek rémei lehettek ezek a sajtkukac kislányok :) És csodát tudtak tenni, a múltba merevülő pillanatba az el nem múló valóságot lopták bele. A képen újra Naiche - mint scout - és harmadik felesége, Haozinne látható 1898-ban az Indian Congress alatt. A kislány Amelia vagy Hazel, a kisfiú feltehetően Christian Jr. (forrás: SIRIS)  

És persze egy apacs cradle.

 

Ezen a képen elég jól látszik a kötés módja is.

 

Azért mégiscsak jobb kinn. Nem álltam meg, hogy ezt fel ne tegyem, annyira helyes ez a kis apacs husi, ahogy örül a kiszabadulásnak :)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.08 0 0 2445

kedves Galgadio,

 

Comanche volt - legalábbis a könyv szerint. Lehet, hogy ez a név jelent valamit (mint pl. a magyarban a Kovács stb.), vagy gyakori név volt, tehát nem feltétlen erről a főnökről nevezték el a törzset, hanem esetleg egy másik, u.ilyen nevűről. Egyébként először én is arra gondoltam, amire Te.:)

 

Előzmény: Galgadio (2443)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.08 0 0 2444

szia Annie,

 

Kösz az infokat, tudnál adni pontos cimet (taázó, könyvesbolt, indián bolt), mert ha ősszel megyek haza, megnézném őket. Kösz. Abban igazad van, hogy az indián kultúra eléggé ismeretlen Mo-on, s nagyon jó lenne, ha terjedne, mert azok a tapasztalatok és bölcsességek, amelyekkel az indiánok rendelkeznek, igencsak hasznosak lenneének manapság is (fegyelmezettség, türelem, rendszeresség, megfigyelés-analizis páros stb.). Amit ez ügyben tudok tenni, megteszem.

 

szép hétvégét!

 

Előzmény: annie99 (2441)
Galgadio Creative Commons License 2007.09.08 0 0 2443

Kedves mosoly123!

 

Üdv a topikon!

Nagyon szép a történeted, de az eredeti változatban biztos, hogy Comanche volt a főnök neve???

Már csak azért kérdem, mert a komancs népnév nem önlenevezés, a komancsok a legutóbbi időkig nem használták saját magukra.

Meg hát aztán a komancs törzsek egykori lakhelye igen csak távol esik a Grand Canyontól...

Előzmény: mosoly123 (2438)
annie99 Creative Commons License 2007.09.07 0 0 2441

Szia Mosoly!

 

A történet tényleg nagyon szép.

 

Ami a kiadatást illeti, szerintem érdemes lehet megpróbálni. Az elmúlt néhány hónapban a rokonaim lakóhelyén - az Oktogon környékén - pár háztömbnyi területen nyílt egy indián teázó, egy ezoterikus könyvesbolt, (ahol Cseh Tamás könyvét is láttam), és egy dél-amerikai indián bolt. Egy másik dolog: régi barátném egy ilyen ezo könyvesboltban dolgozik, akkora a forgalma, hogy alig tudunk beszélgetni, ha bemegyek hozzá.

A keleti vallásokhoz kapcsolódó irodalommal már eléggé telítve lehet a piac, de az "indián világ" térhódítása talán épp most indul. Persze ezek csak benyomások, nem értek hozzá, de hátha nem tévedek nagyot. Az biztos, hogy két vevőd már van :)

 

 

Előzmény: mosoly123 (2440)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.07 0 0 2440

szia Sher,

 

A forditás nem gond, azt meg tudom csinálni, csak a kiadás és a terjesztés. Tapasztalataim szerint a kiadók nem kockáztatnak, csak az ismert, biztos sikert hozó könyveket adják ki. De lehet, hogy vannak kivételek a kiadók között is.

 

A könyv adatai:

 

író: Gloria C. Sproul

illusztrálta: Michael Meyer

címe: The legend of the Grand Canyon

 

üdv,

 

mosoly

 

 

Előzmény: sher99 (2439)
sher99 Creative Commons License 2007.09.07 0 0 2439

 

 

 Szia Mosoly !

 

 

 Üdvözlet Neked itt a topikon ! Örülök hogy csatlakoztál hozzánk !

 

 Köszönjük az idézetet ! Nagyon szép !

 

 Kár hogy Magyarországon kevés ember van, aki fordít "indián " témájú könyveket. Nagyon sok értékes könyv van, amit le lehetne fordítani. Biztosan sok vevő is lenne rá. Időnként harcot kell vívni egy-egy kiadványért.

 

 Kérlek írd meg a könyv eredeti címét és szerzőjét !

 

 Köszönöm !

 

 További szép napot mindenkinek.

 Üdv.

 Sher

 

  

Előzmény: mosoly123 (2438)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.07 0 0 2438

szia Anni,

 

A Grand canyon legendája könyv egy nagyon szép indián legendát ír le a Grand Canyon keletkezéséről.

 

Valamikor régen, amikor még csak az indiánoké volt Amerika földje, élt egy Comanche nevű indián főnök szép, fiatal feleségével, Kioval. Comanche a törzsének vezetője volt, erős, igazságos, jó embernek ismerték. Egyszer megbetegedett a felesége, s akármit próbáltak a gyógyitók, nem tudtak segiteni rajta, s hamarosan elvitte a Nagy Szellem az Ő világába. Comanche fájdalmában nem találta a helyét, s utána akart halni a szerelmének. Erre megjelent a Nagy Szellem és mondta neki, hogy még nem halhat meg, mert vezetnie kell a népét itt a földön, de megkéri a Legfőbb Árnyat, hogy vigye el a Lelkek Útján a Túlvilágra, ahol még egyszer láthatja a kedvesét. Így is történt, elindultak, s az Legfőbb Árny megyitotta a földet, szétválasztotta a sziklákat, hogy le tudjanak menni a Lelkek Útjára, s annak végére, a Túlvilágba. Amikor elértek az út végére, az Árny magára hagyta Comanche-t, s egyszer csak megjelent Kio. Comanche már futott is feléje, de keze a levegőbe markolt. Akkor újra megjelent a Nagy szellem és azt mondta Comanche-nak: "Menj haza, Comanche! A népednek szüksége van rád. Nem maradhatsz itt, s nem is jöhetsz ide vissza, amíg el nem végezted a munkádat a földön. Csak akkor találkozhatsz a kedveseddel a Nagy Szellem Világában." Azután víz öntötte el a Lelkek Útját, hogy többet senki ne járhasson rajta, s a víz egyre mélyült. Comanche pedig visszament az emberek közé, vezette a népét és amikor ideje beltelt, újra találkozott kedvesével a Nagy Szellem Világában, amelynek nincs eleje és nincs vége, ahol az idő, a béke és a szeretet örök.

 

A szétválasztott sziklákból lett a Grand Canyon, s víz, amely elárasztotta a Lelkek Útját, a Colorado folyó.

 

Ez röviden a történet, a könyvben rajzokkal illusztrálva. Tervezem a teljes szöveg leforditását, s nem lenne bolondság kiadni Mo-on is, mert gyönyörű szép legenda, ritkaságszámba menő néprajzi anyag, és jól követhető a rokonság más népek képzelet- és hitvilágával is (pl. Dante Isteni színjátéka szinte u.az a történet, csak a helyszínek más megnevezésével).

 

Magamról: polgári nevem Őri István, Pasadenában, Los Angeles mellett élek, kiadványszerkesztéssel, digital arttal és irodalommal foglalkozom (vers, próza vegyesen). Amikor megismertem az indián folklórt, tisztasága, igaz volta, szenvedélyessége és bölcsessége nagy hatással volt rám. Talán azért, mert mindezek az erények hiányoznak a mai világ emebréből itt is és mindenütt a világon. Aktív vagyok még az Istenes versek topicban is, onnan találtam ide.

 

Nagyon szép és érdekes ez a topic, örülök, hogy ide találtam!

 

üdv,

 

mosoly

Előzmény: annie99 (2436)
annie99 Creative Commons License 2007.09.05 0 0 2437

 

Sziasztok!

Ez egy nagyon híres kép, a Dee Brown könyv is hozza, Geronimo megadja magát címmel. (1886) A végső megadásról van szó. Már elég sokszor láttam, de a napokban keresgélés közben egy nagyobb felbontású változaton megakadt a szemem az alábbi részleten:

 

Fun volt a neve a jobb oldali harcosnak, aki sajnos félig lemaradt erről a képről, de a lényeg azért így is látszik, a keze. Valahogy mindig azt hittem, hogy a lovat fogja, de itt jól látszik, hogy Naiche combjára teszi a kezét, aki éppen nincs a régebbi megalázkodó és bizalmas hangulatában. Nyugtatás, visszatartás, erősítés? Mindenképp visszaad valamit abból a lelkiállapotból, feszültségből, ami ezt a sorsdöntő helyzetet átitatta. Nem nagy dolog, de talán mégis megláttat valamit az emberi viszonyrendszerből még abban a kevéssé valószínű esetben is, ha a beállításnál a fotós adott ilyen irányú instrukciót. Fun később öngyilkos lett Alabamában, féltékenységből. Mielőtt megtette, feleségét is meglőtte, de az asszony túlélte a lövést.

 

Gyakran olvasom egyébként, hogy Cochisenak két fia volt, Taza és Naiche. Valójában a középső sorban balról a második férfi a  legkisebb királyfi, Alchesay, Naiche édestestvére, fehérhegyi apacs főnök. (Taza más anyától született.)

Alchisay Crook scout-ja volt ezzel a csapattal, és ő is tudott szépeket mondani. Tandori fordítása alapján szeretném idézni a 86 márciusi - egyébként sikertelenül végződő - kapituláció során mondott szavait: "Jó barátaid most ők, és boldog vagyok, hogy megadták magukat, hiszen egy család vagyok velük. Olyan ez, mintha megölsz egy őzet. Minden testrész összetartozik, így vagyunk mi csirikahuák is... Szeretnénk emelt fővel járni végre az utcán és az amerikaiak vizét inni... Ne kelljen hegyek között rejtőzködnünk többé. Hadd éljünk gond és félelem nélkül. Boldog vagyok, hogy a csirikahuák megadták magukat, én pedig szót emelhettem értük." 

annie99 Creative Commons License 2007.09.04 0 0 2436

Szia Mosoly, üdv a topikon!

 

Én nem ismerem a könyvet, és a többiek sem tolonganak úgy látom. Örülnék, ha pár szót írnál róla. És magadról is...

 

(Mastinkala  pedig cserbenhagyott minket, pedig ígért valami folyamatos könyvismertetőt... :)

Előzmény: mosoly123 (2435)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.03 0 0 2435

sziasztok,

 

ismeritek a Grand Canyon legendája c. könyvet?

annie99 Creative Commons License 2007.09.03 0 0 2434
Volt olyan is, amelyiken csukja helyett csuklya volt inkább :)
Előzmény: annie99 (2432)
annie99 Creative Commons License 2007.09.03 0 0 2433

Most, hogy visszagondolok, egyszer én is megpróbáltam utánanézni egy kicsit, de hamar el is akadtam, mert a pajzsoktól kezdve az álomfogókon át a navahó homokfestésig mindent mandalának minősítenek mostanában, ami kerek. Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy a mi nappalinkban egy időmérő mandala lóg a falon :) Persze biztosan ki lehetne bogarászni, csak van, ami jobban érdekel, az időm meg sajnos egyre kevesebb.

De azért ha valami érdekeset megtudsz, szívesen olvasnék róla a későbbiekben is.

Előzmény: Barátocska :) (2431)
annie99 Creative Commons License 2007.09.03 0 0 2432

 

Érdekesnek találom a bébihordozók fajtáit és elterjedését, ha unalmas, akkor bocsi. A fiúktól főleg.

A kajova, komancs, dakota és csejenn törzseknél terjedt el a V-alakú favázra erősített cradleboard. A túllógó váz és a fejrész belsején rögzített íves nyersbőr betét a baba fejét védte, ha véletlenül a földre esett a bölcső.

 

Kajova munka, jól látszik rajta a váz összeállítási módja. A bőrből készült zsákrészt szíjakkal kötötték össze elől. A leggyakoribb gyöngyminták közé tartoztak a különböző levélformák (tölgy, juhar), a leggyakoribb színösszeállítás a sötétkék-piros volt.

 

A komancs példák közül nem hagyhatom ki Quanah Parker családját... A komancs bölcsőket az 1880 előtti időszakban csak rézszegecsekkel és festéssel díszítették, ezen a képen ilyen régi típusú bölcső látható.

 

Komancs bölcső az 1890-es évekből. Amikor a kész bölcsőbe helyezték a babát, a gyógyító ember és a nagyapa vagy egy tekintélyes idős férfi imádságával kísérve "megfüstölték", természetesen a babával együtt.

 

Különlegesen szép ennek a mintának a kidolgozása, sajnos ennél közelibb kép nincs róla. A favázon látható koncsók anyaga "german silver", ami egy rézből, cinkből és nikkelből ötvözött fém.

 

Érdekességként: varjú bölcső. Eltér az előzőekben mutatott tipikus varjú stílustól. Lehet tévedés is, de talán valószínűbb, hogy a kultúrák egymásra hatásának a példája.

 

Csejenn anya Howard Terpning festményén. A csejenneknél a nagymama vagy egy nagynéni készítette a bölcsőt, és a családban továbbadták.

 

A csejenn cradleboard részei általában a következők: faváz, maga az "ágyrész", fedő borítás, párna vagy más fejvédő, szíjak, lábtartó, napellenző vagy csukja, valamint a függesztők és a csüngő-büngők. A gyöngyökön kívül szarvasfogat és dentalium kagylót is sokszor felhasználtak a díszítéshez.

 

Most vettem észre, hogy szegény dakotákat kifelejtettem. Az általuk készített bölcsőket nehezen tudnám kiválogatni a csejennek közül, eléggé hasonlítanak. De ha esetleg hiányérzetet okoztam, szóljatok nyugodtan ;-)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!