Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
A Louis Vuitton Alapítvány művészeti múzeuma és kulturális központja a párizsi Bois-de-Boulogne-ban. A Frank Gehry Pritzker-díjas amerikai építész tervezte, tizenegy kiállítóteremnek otthont adó létesítmény 100 millió eurós (kb. 30,5 milliárd forintos) költséggel épült meg. Párizs új építészeti csodája október 27-én nyílik meg a nagyközönség előtt egy Frank Gehry életművének szentelt kiállítással.
Urbán László az Óhegyért Egyesület elnöke vetette fel a közel két évtizede megoldatlan óhegyi apró parcellás zárt kertes övezet problémájának egyfajta átmeneti megoldását. A bejárásra a Zöld Jövő és a Bartók-Csút Egyesület néhány tagja jött el. Urbán úr Máriás u. Fennsík u. sarkán lévő telkén találkoztunk. Alapvetően a Máriás utcától a Balatoni útig terjedő, a Fennsík u Szakiskola u. közötti sávról van szó. Itt a 90-es években a kárpótlás keretében történt licitek során igen kis parcellákra osztották fel a területet, sok pár cm széles parcella is van, de a legtöbb érdemben használhatatlan. A föld darabok, a telkek eladása is nagy nehézségekbe ütközik, mezőgazdasági művelésű területként, csak arra jogosultak vehetnék meg, és a kapcsolódó ügyvédi, és illeték költségek is horribilisek lennének, a kis területekhez képest. Így a terület döntő része műveletlen, cserjésedik, erdősödik.
Urbán úr konzultációkat folytatott a Földművelésügyi Minisztérium illetékeseivel, akik belátták a helyzet tarthatatlanságát, és lehetőséget látnak az átmeneti művelésre, pl. közösségi kertek formájában, annál is inkább, mivel a területet elvileg művelni kellene. Közösségi parcellák kialakítására legalkalmasabb az Urbán úr telkét követő, a Máriás utca mentén húzódó sáv lenne, ill. felfelé is, a Fennsík utca mentén, ahol a nagynyomású gázszállító vezeték nyomvonala is húzódik. Itt egy-egy területrészt ma is kaszálnak, művelnek. A területen egykori gyümölcsös van, a fák egy része még kiszabadítható, és a köztük lévő területen ágyások, kis parcellák alakíthatóak ki. Ehhez természetesen a cserjéket, bálványfákat el kell távolítani, azonban ez fokozatosan, kis terület részenként is mehetne.
A résztvevők úgy látták, hogy kis, pl. lakótelepi közösségek számára lenne alkalmas, és hasznos ez a megoldás, ill. kezdeményezés, amit majd a civil szervezeteken keresztül fel tudunk ajánlani. Urbán úr vizet és villanyt tud segítségül adni az első időszakban, a későbbiekben bekötések is létesíthetőek lehetnek egy-egy parcella csoport számára. A talaj ezen a részen mintegy 60-70 cm vastag humuszt jelent, alatta törmelékes mészkővel, de a környező kertekben viszonylag jó kiskertművelés folyik.
A gondot abban látom, hogy a "Kutyavilla" vendéglő eredetileg három volt, amiből az elsőt nem is biztos, hogy pontosan így hívták, a harmadikat meg kezdetben nem is így hívták. Ezek földrajzilag sem egy helyen voltak. Közben a Hosszúréti-patak is medret váltott, Csepel falu meg elköltözött. Egyszóval, ha valaki ír valamiről, előtte kutasson...
„Olyan időket élünk, amikor a fennhéjázó, öntelt magabiztossággal olykor többre lehet jutni, mint a tisztességgel, a valóság ismeretével. Ilyen zavarba ejtő környezetben a felfelé alázatosak és lefelé gyalázatosak könnyen sokasodnak..."
Tudjuk, hogy évszázadokkal ezelőtt mikor építettek vagy romboltak le pl. egy várat, de hogy Budafokon mikor épült, pontosan meddig működött és hol is állt a "Kutyavilla," azt ahány tanulmány, feljegyzés, térkép, annyiféle képen határozza meg.
" A patak túlsó oldalán, az azóta megszűnt házgyár helyén állt Dél-Buda leghíresebb halászcsárdája, a Kutyavilla, amelyet Krúdy, Bródy Sándor és Ady is szívesen látogatott."
"A régi csárda maradványait 1965-ben bontották le,..."
A Budapest című folyóiratot tartom az egyik legjobb, legszínvonalasabb, olvasmányos havi lapnak. Kiváló szerzőgárdával dolgoznak, főszerkesztője Dr. Buza Péter várostörténész, számtalan Budával és Pesttel foglalkozó könyv szerzője. Az A/4 méretű, 36 oldalas, kiváló minőségű papírra, színes kivitelben nyomott lap évi előfizetési díja 5e Ft, évek óta változatlan ár, mert a cél, az ismeretek eljuttatása az olvasóhoz! Rendszeresen jelennek meg benne helyi vonatkozású írások is. Többen is előfizetői vagyunk Budafok-Tétényből, mondhatom, mindannyiunk megelégedésére...
