Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Nem, még regisztrációm sincs. Nagyon ritkán iTorrent-en vagy az nCore-on szoktam megosztani. Az utóbbi elég problémás, mert többnyire következetlen ostoba seggfejek moderálják az oldalt.
Apósomtól időről időre végighallgathatok egy kis Beatles-lesajnálást. Ma épp azt fejtegette, hogy ugyan a Beatles nélkül másmilyen lett volna a beatkorszak, de számára addig voltak érdekesek, amíg hozzá nem jutott más zenékhez is. Ő '64 körül már koncertekre járt, lemezszinten a mai napig naprakész (naprakészebb, mint én, ráadásul olyan durva metalokat is hallgat, amiket én húszévesen se, ma meg pláne nem).
Azt mondta, hogy a Stones vadabb volt, a Them és a Doors meg progresszívebb.
Nos, szerintem szemléletbeli különbség van: ő kicsit sportteljesítményként tekint a zenére: mennyire technikás.
Másrészt mennyire vad, harmadrészt mennyire obskúrus.
Ugye a Stonesra igaz a vadság, a Doorsra a vadság mellett a technika is (Manzarek és Krieger esetében mindenképp), a Themre (talán) mindhárom.
Viszont szerintem csak felületesen ismeri a Beatlest.
'68-'69-ben legalább egy lemeznyi olyan daluk volt, ami alapján a világ egyik legjobb hard rock zenekara is lehettek volna akár - ha van ilyen ambíciójuk.
Hogy konkrétabb legyek: a Revolution, a Yer Blues vagy a Helter Skelter és az I've Got A Feeling, Why Don't We Do It In The Road (gondolok itt Paul "szőrös" tónusára - éppenséggel egy évvel Morrison előtt énekelt úgy, mint Jim 70-71-ben) vadabb, mint bármi a Stonestól akkoriban (és jóideig).
Plusz ott van az is, hogy Jaggernek bevallottan egy szerep a Stones énekesének lenni.
Pont ezért soha nem fog úgy hangzani, mint Lennon, akinél azt érezni, hogy az életét tette bele (vagy tette fel) a dalba és a dalra. A Don't Let Me Down (vagy később a Cold Turkey vagy a Mother) az nem egy szerep volt és pont ezért üt jobban, mint Jaggeréktől bármi.
Ugyanez igaz a Doorsra, hát Morrison is színészetről meg sámánizmusról beszélt, sosem arról, hogy kiáll és nyomja és egyszerűen önmagát adja. A The End hiába drámai, "csinált" dráma. Megráz, de nem élem át. Míg mondjuk az And I Love Hert vagy a Long and Winding Road-ot kurvára át tudom érezni (hogy ne mindig csak Lennont mondjak), mert kiérződik a szív, a lélek és valami olyan sebezhetőség, ami megérint.
De ugyanez igaz mondjuk a Rock and Roll Music-ra vagy a Kansas City/Hey Hey Hey-re is: úgy nyomják, hogy mindent beleadnak és érződik, hogy ez nem szerep és nem alakítás, hanem tényleg szívvel-lélekkel szeretik ezt a zenét.
(Ugye Jaggernek volt valami olyan mondása, hogy lehetett volna neves közgazdász, de ő inkább feladta, hogy ugrabugrálva ordítozhasson a színpadon, Morrison meg maga mögött hagyta a rockot valami wannabe költészetért.
Lennon és McCartney sosem sajnálta le vagy tagadta meg a rockot - ők tényleg az életüket tették fel a zenére és talán pont ezért -illetve ezért is- érzem ennyivel többnek a Beatlest, mint a Stonest és a Doorst).
És úgy írom ezt, hogy komoly rajongója vagyok nekik is.
(Éppenséggel, amikor írni kezdtem ide, jobban szerettem a Stonest és még talán a Doorst is, mint a Beatlest.
Ez azóta jócskán változott. Egy dolog változatlan: Lennoné a valaha volt legjobb énekhang nekem. Ez olyan komoly fegyvertény, amivel semelyik másik előadó sem tud versenyezni nálam, hiába vadabb, techikásabb vagy "menőbb". Persze menőbb nem lehet. Kurvára Lennon a legmenőbb.)
Technikában hiába nem voltak nagyok, ha ezt a hiányosságot bőven kipótolták dalszerzői-előadói zsenijükkel.
Illetve ha a technika azt jelenti, hogy nem játszottak 5-10 perces szólókat a koncerteken egy dalon belül, mint a Doors, hát... ezt végképp nem érzem hiányosságnak.
Ritkán tűnik többnek nekem egy negyedórásra hízlalt Light My Fire, mint felesleges képesség-fitogtatásnak (vö. enélkül is tudjuk, hogy zseni vagy, Ray).
És, hogy a Beatles esetében nincs meg az a "beavatottság-érzés", mint mondjuk a Them-nél, mert a mai napig mindenki tudja, kik ők?
Egyrészt ez nekem már sznobizmus (azért nem elismerni valamit mert túl "lakossági"...), másrészt attól, hogy ismeri a nevüket vagy mondjuk a "1" 27 dalát valaki, az nem egyenlő azzal, hogy ismeri a zenéjüket (pláne nem igaz egy ennyire változatos zenénél).
De fura is nekem ez, hogy nekem (aki Lennon halála után született) kell "megvédenem" a Beatlest valakitől, aki már a fennállásuk alatt ismerte és hallgatta őket.
Ugyanakkor az Octopus's Garden se Harrison-Starkey lett (pedig a Get Backben látjuk, hogy George segített megírni) és a Taxman se Lennon-Harrison (bár besegített a szövegbe*) vagy McCartney-Harrison lett (noha Paulé a szóló) és nehéz is "méricskélni" mi ér kreditet és mi nem (főleg a L-M kreditelés fényében, hiszen ugye pl. Julia és Yesterday egyaránt L-M, holott...), mert pl. az And I Love Her gitármotívuma meghatározóbb eleme a dalnak, mint a Taxman esetén az a dalvégi (és pont emiatt plusz hangsúlyt kapó) szóló? És ki dönti el és mi alapján?
*igaz ez "nem zenei" közreműködés volt és ilyen alapon már-már a címmé emelt "ringóizmusok" (A Hard Day's Night, Tomorrow Never Knows) is szerzői kreditet érdemelhetnének. (Persze önmagában egy cím kisebb horderejű kreatív munka, mint mondjuk egy gitárszóló, viszont ha belegondolunk, hogy az AHDN egyszerre egy emblematikus daluk, lemezük és filmjük címe is, elég meghatározó az életművükben.)
Nekem az rémlik, hogy Harrison olyasmit mondott, hogy nem is egy olyan dal volt, aminek az alapötlete az övé volt, csak átpasszolták a Lennon-McCartney-brandhez. De olyan vélekedés is van, hogy egyes jellegzetes motívumokért és riffekért, amelyek kidolgozása tudottan Harrisonhoz fűződik és meghatározó eleme a dalnak (And I Love Her), akár őt is megillethetné a társszerzőség.
Nemrég olvashattuk a neten, hogy George Harrison olyasmit mondott egyszer, hogy az egyik Lennon-McCartney-dalt valójában ő szerezte, csak elvették tőle. A dolog annyira nonszensznek hallatszik, hogy - tudtommal - nem is nagyon foglalkoztak vele. Nehéz is elhinni, hogy megtörténhetett olyan, hogy Harrison bevitte a stúdióba egy dalát, és Lennon/MCartney lecsapott rá, hogy "ez jó, jelenjen meg a mi nevünkön"... Ha van esély a dolog megtörténtére, akkor ez csak az lehet, amikor egy dalt közösen írtak: Harrison és Lennon/McCartney. Ilyenről azonban nem tudunk (Most tekintsünk el, az egészen korai "Cry for a Shadow"-tól). Lennontól úgy tudjuk, hogy Harrison még csak segítséget se nagyon kérhetett McCartneytől a dalaihoz, ezért van az, hogy a "Taxman" szövegébe Lennon segített be pár sorral. (Ugyanakkor: Harrison átengedte McCartneynek a "Taxman" szólóját - vajon miért?) Az ilyen "besegítések" nem is voltak olyan ritkák: pedzegetik manapság, hogy pl. a "Norwegian wood"-ban maga a "norvég fa" is, meg az egész lakás felgyújtása is McCartney ötlete/szövege; vagy például, hogy az "Eleanor Rigby"-ben a öregasszony halálát Ringo Starr találta ki; Ringo dala az "Octopus' garden" meg igen nagy részben Harrison munkája... stb. Kérdés tehát, hogy melyik lehetett az a dal, amelyet kifejezetten együtt talált ki Harrison és Lennon (ha McCartney-t kizárjuk az ilyesfajta együttműködésből Harrisonnal)...
Aki el akar ezen gondolkodni, az ne olvasson tovább... :))))
Ian Macdonald írja, hogy Indiában, amikor Mia Farrow húga nem bírt kijönni a szobájából "Lennon és Harrison rimánkodta elő onnan", és ebből született meg a "Dear Prudence" című dal. De ha Lennon és Harrison közös rimánkodása volt, akkor végülis tényleg Lennon teljesen saját dala ez?... A dal "legdúsabb alkotóeleme" éppen Harrison gitározása - jegyzi meg Macdonald. Érdekes... A dal felvételekor talán nem zavarta mindez Harrisont, de később, egy "Beatles-utáló"-periódusában előjöhetett mindez úgy, hogy "miért 'Lennon-(MCCartney)' ez a szám, amikor minimum 'Lennon-Harrison'-nak kellene lennie, sőt akár csak 'Harrison'-nak...???", és így került bele ez a kitétel az egyik megszólalásába...
Nem tudom, olvasta-e ezt, nekem egyből beugrott a fenti sztoriról és a két történet így együtt szívfacsaró volt (Lennon két legmeghatározóbb emberi-művészi kapcsolata, az egyik kezdete, a másik vége és köztük egy olyan banális kapocs, mint a csokoládé... és szíven üt valamiért):
"The last weekend was very quiet. The sky was cloudy in a restful way. And the town seemed as though it was asleep.
Saturday started with John listening to “Walking on Thin Ice.” As John was so focused on it, I went out to the newsstand and suddenly thought I should get John some chocolates as a surprise. He loved chocolates, but it was not in our sugarless diet at that point. After the drug binges of the Sixties, John wanted both of us to clean up and be healthy “for Sean’s sake too.” But that Saturday, the last Saturday John would enjoy, I thought of getting him some chocolate and surprising him. I don’t know why I thought that. I didn’t like chocolates at all then, so I wasn’t suffering not eating them. I got some and came home. As I came out of the elevator, I was surprised by John opening the door to the apartment before I rang the bell. “How did you know I was coming back just now?” “Oh, I know when you’re back.” He was so happy that I got him the chocolates. I remember how he smiled."
Nagyjából ugyanaz, a videó tömörítés elvileg jobb. Egy jobb, fejlettebb szoftverrel lett kódolva és 200MB-tal nagyobb a mérete, de őszintén szólva én nem látok különbséget a 6 évvel korábban közzétett változathoz képest. Csak DVD felbontás továbbra is. Viszont ugyancsak ide feltöltöttem még 2 dolgot. Az egyik az általam újravágott / kibővített és feliratozott First U.S. Visit, nagyobb méret (3,77 GB), jobb minőség, mint amit az év elején megosztottam. A másik pedig a Magical Mystery Tour PublicHD Blu-ray ripje. Full HD minőség, DTS hang (5,2GB). Annyiban újdonság, hogy tartalmaz egy teljes, javított magyar feliratot, amit nemrég készítettem el hozzá. Az interneten eddig is volt fenn egy magyar felirat, de az végtelenül elnagyolt és hiányos volt. A párbeszédekből közel 100 sor hiányzott, a dalszövegek nem voltak lefordítva. Márton András dalszöveg fordításait felhasználva egészítettem ki, átírtam és átfogalmaztam a sok helyen félrefordított mondatokat, ídőzítettem, stb. Ettől persze magának a filmnek nem lett több értelme, de gondoltam a bemutatásának 55. évfordulójára ennyit megérdemel... ;-)
Érdekes, hogy a Cheap Trick is fel akarta kérni Lennont producernek az első lemezéhez és amikor a Double Fantasy idején felvette a gitárosaikkal az I'm Losing You-t, kiderült, nem kereste meg őt a menedzserük (csak azt mondta nekik, Lennon nem vállalja), pedig szívesen elvállalta volna. Végül az a Jack Douglas dolgozott velük '77-ben, aki a DF producere is lett három évre rá.
Ha jól értem, Bono viszont nem merte megkérni?
Más kérdés, hogy a visszavonult Lennon elvállalt volna-e bármit is? Coppola megkeresését (filmzene az Apokalipszis most-hoz) valóban visszautasította ezekben az években.
Viszont a U2 ír származása miatt lehet, hogy megdobbant volna a szíve: a Walls and Bridges borítójában külön kiemelte, hogy a Lennon ír származású név, illetve az írek ügye szívügye volt (Luck of the Irish, Sunday Bloody Sunday).
De azért ezzel együtt sem tűnik túl valószínűnek, hogy 1975-79 között tényleg elvállalt volna egy akár többhónapos elfoglaltságot jelentő produceri munkát.
