Azért kérdeztem, mert az objektíven nem látszik a felirat és én sem emlékszem ekkora különbségre a plánakromátok között. Nem sima akromát a másik fázisobjektív?
Nem értem, ezt a használati utasítást miért kopiztad ide, de ha már, akkor illett volna a jelezni, hogy nem a saját szavaidat halljuk, és az eredeti forrást megjelölni:
Ha megvan a kiszemelt aukció, akkor írd be a licit dobozba az általad felajánlott összeget. Figyelj a licitlépcsőre, illetve, hogy mennyi a minimálisan licitálható összeg. Mehet a Licitálok gomb.
A következő oldalon láthatod az előző vaterás által licitált összeget, illetve a legkisebb általad ajánlható árat, valamint a te árajánlatodat.
Itt jön képbe az automatikus licit. Ehhez csak annyit kell tenned, hogy meghatározod azt a maximum összeget, amit az adott termékért fizetnél. Ezt az összeget írd be a Te ajánlatod mezőbe, majd mehet a Licit elküldése gomb.
Ettől kezdve a rendszer helyetted fog licitálni, egészen addig, amíg egy licitáló el nem éri az általad megadott összeghatárt.
Plusz tanácsok: Állíts be ébresztőt, figyelmeztetőt az aukció legvégére. Ülj a géphez, lépj be a Személyes menübe, keresd meg az aukciót, és amikor már csak 2 perc van hátra, akkor vesd be az automatikus licitet. Soha ne egész összeget írj a Te ajánlatod mezőbe! Ezzel értékes időt nyerhetsz, ami nagyon fontos, hiszen az aukció végén minden másodperc számít.
Nekem Planachromat 40-esből van kis és nagy frontlencsés verzió, egyszer régen értekeztem erről itt a fórumon.
Most nincs előttem az objektív, de emlékeim szerint azokon nem volt ekkora a különbség.
Viszont az igaz, hogy más a munkatávolság. Valójában úgy tűnt fel a dolog, hogy azt próbálgattam, milyen mikroszkóp objektívokat lehet kondenzornak használni.
És csodálkozva láttam, hogy az egyik Planachromat 40-es átlövi a tárgylemezt, a másik meg nem.
,,Most 231-ért adták el és ha te 250-et ígértél volna, akkor te vitted volna el (most eltekintek a licitőrülettől).''
Mindig meglep, milyen nehéz megérteni, hogyan is működik ez licitálás az árveréseken.
Az, hogy 231-ért adták el, azt jelenti, hogy egy valaki (mondjuk Béla) ajánlott érte 230-at és egy másik ember (mondjuk Jani) X-et, ami több volt, mint 230. Azt nem tudjuk, mennyi volt az X, de filózni lehet rajta, l. alább.
Ha én rálicitáltam volna 250-et akkor:
- X>250 esetén Jani viszi el 251-ért.
- X<250 esetén én viszem el X+1-ért.
- X=250 esetén az dönt, hogy ki licitált először.
Mennyi lehetett az X?
Jani last minute licitált. Amikor megtette a tétet, 223-on ált a licit, és persze fogalma se volt, hogy mennyi lehet az legmagasabb licit. Azt viszont láthatta, hogy rajta kívül 8 ember licitált, szóval van érdeklődés.
Valószínűleg meg akarta venni, azért licitált. Ezeket összerakva a helyében én biztosan 250-nél magasabb tétet tettem volna meg.
Ha max 250 körül éri meg nekem, akkor is mondjuk 254-et teszek, hogy ha jön egy másik last minute pályázó, akinek szintén 250-et ér meg, akkor nehogy már elhappolja előlem csak azért mert véletlen 2 másodperccel hamarabb licitált.
Ráadásul, ha nem az utolsó pillanatban licitáltam volna 250-et, akkor egyből felcsúszott volna az ár 231-re - Jani tehát már eleve ezzel kalkulál.
Sőt: Béla kap egy üzenet, hogy túllicitáltam. Igen valószínűleg tartom, ő is elkezdte volna tornászni felfele az árat. A licittörténetből látszik, hogy Béla nem érti, hogyan működik az licitáló proxy, ezért ő úgy licitál, hogy addig lépeget felfelé, amíg egyszer csak az övé nem lesz a legmagasabb. (Most meg éppen bosszankodik, hogy valaki rohadék az utolsó pillanatban rálicitált, amire ő már nem tudott reagálni).
Összefoglalva: nem tudhatjuk biztosan, de én nagyon kicsi esélyt adok annak, hogy egy menet közben megtett 250-es licittel rajtam maradt volna az áru.
A plánakromátok az évtizedek alatt fokozatosan változtak. Erről van egy ábra a Beyer-Riesenberg könyv 1988-as kiadásában, majd igyekszem megkeresni. Ez az egyik magyarázat a különbségekre. Másfelől különféle speciális célokra eltérő felépítésű objektívek készültek. A részletek ismeretének hiányában nehéz megmondani, hogy az általad leírt különbség a dizájn fejlődéséből vagy pedig a másféle felhasználásból adódik.
Hosszú CZJ 40x/0.65 PHV két félében van. Pici frontlencse, pici szabad táv és nagy frontlencse, nagy szabad táv. Ez a fajta talán egy leheletnyivel gyengébb (?)
A nagy frontlencsésnek van 20x-os párja vagy neki a 16x a párja?
Tehát: immerziósnál a képminőség szempontjából mindegy, hogy fedőlemezzel vagy anélkül használod, csak épp ha nem egyívású a revolverben lévő többi objektívvel, akkor többet kell a mikrocsavart tekergetned.
44. oldal táblázat:
Ugyanabból az évjáratból kiemeltem az 50x plánakromátot. A nullásnak hosszabb a szabad munkatávolsága, majdnem pont egy fedőlemeznyi vastagsággal, gondolom nem véletlenül.
Tegnap a Gyilkos-tóból származó vízben napállatkákat találtam. Régebben a napállatkákat Heliozoa néven egységes rendszertani csoportnak tekintették. Újabban kiderült, hogy nem mindnek közös az őse, különböző csoportokba tartoznak. Közös jellemzőjük, hogy sugárirányú ún. axopódiumaik vannak, ezek az amőbák lobopódiumaival rokon állábak. Érzékelő és táplálékszerző feladatuk van.
Interferenciakontraszt, 25×/0,50 Planachromat és Mf Projektiv K 2,5:1 + Kodak Retina R 1:3.
,,Amit szeretnék megvenni, és licitálok rá, általában az egekig árazzák - lemaradok róla.
Amit szeretnék, de drágának sejtem, és nem licitálok rá, általában emberi árban marad, de - lemaradok róla :)''
Pedig erre nagyon egyszerű a megoldás. Kitalálod, hogy max. mennyit adnál érte, és beállítod valami licitáló programnak, hogy last minute tegyen rá ennyit. Aztán vagy nyersz, vagy nem.
Ha tízből egyszer nyersz, akkor már egyszer nyertél --- és kilencszer meg elégedetten fogod látni, hogy annyiért vitte el valaki ami "értelmetlenül sok pénz".
500 -ért árulják ! Microscope Wants, Sales And Services.Bex Robins ˇ ˇ Im selling a Zeiss primo star microscope which was my dads, hardly been used, in great condition and was £2000 when dad bought it. Limited information as my dad passed away but happy to answer questions if I can. Viewing recommended. Based in Eastbourne East Sussex, south East England.
akkor tehát ilyen objektyvet kellene használnom, ha az Epityp2 inverz mikroszkópon a tetejére tenném a tárgylemezt, és felülről világítanám meg valahogyan, jól gondolom?
Zeiss Epiplan objektív korrekciós gyűrűvel. Az "Epi" objektíveket fedőlemez nélküli használatra szokták tervezni. Ráadásul a korrekciós tartomány is elég fura: 0.9-1.5.
Jól gondolom, hogy ez tárgylemezen keresztüli nézegetésre való? (Erre utal a bazi nagy frontlencse is.)
Ha igen, akkor ebből lehetne megcsinálni a "tökéletes kondenzort".
Rájöttem, hogy nekem jobban bejön az egy mikroszkóp-egy (vagy akár több) lámpa, mert bizonyos dolgokat az egyik műszerrel, másokat másikakkal tudok jól megoldani(*) és akkor állandóan rakosgathatom ide-oda. Azok mennek egy tápról, amelyek egymás mellett vannak, de pl. a Vertival (ugye alapból is két lámpa kell ide és akkor a fluoros ledekről nem beszéltem) messzebb van, oda másik elágazásos tápot raktam. A ledekhez nem kell túl nagy teljesítmény, 50-75 W-os elég többre teljes fényerőnél. Az NU2-höz viszont 6 V/2,8 A kell, emiatt külön táp és áramgenerátor szükséges.
A távcső meghajtásához viszont muszáj leszek erősebb 12V-os tápot használni (akku vagy számítógép táp), oda kelleni fog a nagyobb teljesítmény.
(*) Jellemzően pl.:
- Az Lu jó rövid- és hosszú objektívekhez, valamint a különlegesebb hüvelyes kondenzorokhoz (Siedentopf, 3D, Olympus achr.-apl.). Ezeket sajna az Nf nem fogadja. A mikrocsavar csak 2 mm-t emel, fókuszsorozatnál néha nem elég.
- Az Nf jó rövid- és hosszú objektívekhez és van pankratikus kondenzora. A mikrocsavar 2 mm-t emel.
- Az NU2 végetelenesekhez jó át- és rávilágításra, de ide a véges lencsék nem jók. A mikrocsavar 2 mm-t emel.
- A Vertivallal megy majdnem minden a spéci kondenzorokon kívül (véges objektívekhez átcserélem Amplival tubusra a fejet), de a rövid tárgylencsékre nem jó sajnos. Viszont kb. 5 cm-t emel a mikrocsavar.
,,Annak idején a C128-at én is gépi kódban programoztam''
Pedig abban 2 processzor is volt! Egy MOS 8502-es és egy Z80-as. Mindkettőhöz volt szerencsém de két külön gépben (Commodore 16, illetve ZX81).
Igen, de én maradtam a MOS 8502-nél, a Z80-as processzort már nem érkeztem használni, mert zömében a beépített Basic kiterjesztésére programoztam. Pedig a Z80 jobb a MOS 8502-nél. A grafikus nyomtatás hiányzott a legjobban (egyébként C64 módban lehetett volna használni a Simon's Basicet) és azt muszáj voltam implementálni a csillagpozíciók megjelenítéséhez. Nem Assemblyben programoztam eleinte (mert az assembly interpreter még nem volt meg nekem), hanem direkt gépi kódban. Nagyon érdekes volt, élveztem. Egészen más gondolkodásmódot igényel, mint a strukturált programnyelvek. Viszont kicsi és gyors.
Jól elszálltak az árak mióta utoljára vettem ilyesmit.
(Mi nem kapunk processzort, lassan oktatni sem tudunk emiatt. Erre a félévre még volt elég TMS320 a fiókba, de a következő félévre nem fogunk tudni mit tenni. Nem tudjuk mi lesz még itt...)
Szóval ezt legalább lehet kapni, de a pandémia előtt 700 forintért vettem ezt:
,,Az Arduinós megoldásnak éppen az az előnye, hogy vannak hozzá kész hardverelemek és függvénykönyvtárak, egy csomó időt meg lehet ezzel spórolni.''
Amikor azt írtam, hogy ,,tök fölösleges megvenni az Arduinot, elég csak a processzor'', arra gondoltam, hogy egy Arduino ma Magyarországon 12'000Ft, a benne levő AtMega328 processzor pedig 1022Ft+áfa.
És az a vicces a dologban, hogy valójában az egész Arduinóból valójában csak az utóbbira van szükséged.
Ugyanazt a programot, amit megírtál az Arduinora, rátöltöd a processzorra, két lábára rákötöd a +5V-ot és a 0V-ot a többi lábaira pedig a be és kimenetet --- és menni fog a dolog.
Az egyetlen különbség, hogy a processzor belső órajele max 8Mhz, de ez ritkán okoz gondot. De ha igen, akkor párszáz forintból kijön egy külső oszcillátor, azzal 20MHz-ig lehet pörgetni.
Számomra meglepő volt, hogy az egész processzus sokkal egyszerűbb, mint korábban gondoltam, és ha több dolgot is akarsz vezérelni, akkor már elég jelentős pénzt meg lehet így spórolni.
De egyáltalán nem az Arduino ellen beszélek, elsőnek mindenképpen érdemes egyet beszerezni,. Már csak azért is, mert a pucér processzort úgy a legegyszerűbb felprogramozni, hogy a megfelelő lábait rádugod egy Arduinora, azt meg a számítógépre.
,,Az az igazság, hogy sok mindent lehet nulláról csinálni, de nem érdemes.''
Ha használható a feladatra, ami van, akkor nem érdemes, de ha nem, akkor --- érdemes, nem érdemes --- muszáj.
Pl. az AccelStepper library jól használható - egész addig, amíg nem az lesz a feladat, hogy egy jeladóhoz szinkronizáld a mozgatást. Mert akkor magadra vagy hagyva.
Ugyanez van a gépi kódú programozással: an général felesleges szórakozni vele, de ha bizonyos időzítéseknél kezd a processzor sebessége lenni a szűk keresztmetszet, akkor rászorul az ember.
A jó hír, hogy lehet vegyíteni a gépi kódot C/C++-szal, elég csak a kritikus pontokat gépi kódban megírni.
,,Annak idején a C128-at én is gépi kódban programoztam''
Pedig abban 2 processzor is volt! Egy MOS 8502-es és egy Z80-as. Mindkettőhöz volt szerencsém de két külön gépben (Commodore 16, illetve ZX81).
Jól sikerült, gratulálok. Az összes lámpádat erről hajtod? Ha igen, akkor elágazást használsz?
Nálam 3 mikroszkóp megy egy közös 12 V-os ledszalag tápról hármas elágazással, a többiek saját tápokról, amelyeket régi kidobott eszközökből mentettem ki. De ez csak a primer áramforrás, mert minden egyes lámpának saját áramgenerátora van.
1. Az ilyen fogantyúk tipikusan a második próbálkozásra sikerülnek. (Kényelmesen megfogható legyen, jó helyen legyen a súlypont stb.)
2. Ha teszek rá egy fogantyút, akkor ziher, hogy két hét múlva egy olyan polcra szeretném majd feltenni, ahova fogantyú nélkül pont beférne, azzal együtt meg pont nem.
Kicsit off-topic, de elmesélem, hogy végre rászántam magam, és bedobozoltam a(z ATX) számítógép tápomat, amit a mikroszkóp LED-ek etetésére használok. A szabályozó elé még betettem egy step-up konvertert is, így 50V-ig feltolható a kimenet:
A dizájnt a thingiverse-ről vettem, de persze nulláról újra kellett rajzolni az egészet, mert semmilyen méret nem stimmelt a beszerezhető alkatrészekhez. Meg nem akartam összefúrkálni a tápot, inkább csináltam egy felcsavarozható hátlapot is. Végül tettem bele csavarhelyeket, ahova a step-up adaptert és a 8Ω-os fix terhelést fel lehet erősíteni.
A képen nem látszik, a túloldalon vannak a szellőző lukak.
Egyébként fordított mikroszkópnál jól működik a módszer, nem folyik le a rávitt csepp, de a szokásosnál már nehezebb megvalósítani.
A törölgetős dolognál el tudom képzelni, hogy csak a lemez aljáról törlik le kézzel a vizet (ez vizes lencse!), az objektívről a következő mintáig erre nincs szükség.
Szerintem itt a célközönség az a laboráns, aki szakmányban vizsgálja a keneteket 100x-os immerzióval, sokszázat naponta.
Ahogy hallottam, az USÁban ezeket már nem is a kórház csinálja, hanem külön erre szakosodott laborok. Ott olyan mennyiségű minta gyűlik össze, hogy könnyen legyen, hogy még az egyes mintatípusoknak is dedikált mikroszkóp (és ember) jut, amivel/aki csak azt az egy típusú vizsgálatot végzi.
,,Ha csak a fázisgyűrű van kivilágítva, akkor mennyi lesz az NA ?''
Egyrészt objektíve válogatja (van amin kisebb, van amin nagyobb a fázisgyűrű, van amin kettő is van stb)
Másrészt meg nem is számszerűsíthető pontosan. Ha a tárgy nem töri meg a fényt, akkor a fázisgyűrű méretének megfelelő (gyűrű alakú) apertúrán keresztül nézed --- a semmit.
Amikor megtörik a fény, akkor a gyűrűn kívülre is jut. De hogy hova és, hogy mennyi, az a tárgytól függ.
De azt leszögezhetjük, hogy a fáziskontraszt megvilágítás esetén a felbontás alatta marad az objektív numerikus apertúrájából következőnél.
"Manual addition of immersion media risks loss of data points or even microscope damage from user error; it is also tedious and inefficient."
Tisztára mint valami propagandaszöveg egy diktatórikus kormányzati kézikönyvből. Felépítenek egy nemlétező ellenséget de a ők majd jól megvédenek tőle.
És igenis pepecselsz vele, mert oda odanyomja a vizet a cucc, de objektívváltáskor le kell szedned az adagolófejet és a frontlencséről neked kell letörölni a maradékot. KÉZZEL!
,,Amikor már azt gondolom, hogy ugyan mit lehetne még fejleszteni a klasszikus mikroszkópi objektíveknél, akkor kitalálják pölö ezt:''
És még csak nem is hülyeség! Főleg ahhoz képest, hogy egy tök egyszerű dolog. Semmi nanotechnológia meg kvantumszámítógép meg mesterséges intelligencia.
Ha megváltoztatod a tubushosszat, akkor mindenképpen romlik a képminőség (itt most =felbontás). Kérdés hogy mennyire.
Hogy mennyire, az leginkább az apertúrától függ.
A fáziskontrasztot eleve nem azért szeretjük, mert jó felbontást ad, hanem mert növeli a kontrasztot.
A felbontást viszont több okból is csökkenti. Ezek közül az egyik, hogy nem használja ki az objektív teljes apertúráját, ami ennek az 40x-es objektívnek eleve nem túl nagy.
A rövid objektívok között az igazi kincsek éppen a nagy apertúrájú apochromatok (pl. 60x/1.4), ezeket teljesen tönkrevágja a tubushosszabbító közdarab.
Másrészt viszont azt elég könnyű megoldani, hogy a fotófeltét pont annyival rövidebb legyen, mint a toldat, és akkor kamerával tényleg jól használhatók ezek az objektivok az Amplivalon is.
Az a nagy elmosódott paca egy napállatka. És amíg csak néztem nem csinált semmit.
Látott már valaki napállatkát akcióban?
A csillósnak látszanak a csillói, tehát maga az objektív amúgy rendben van. És csak azért tettem be, mert a +12mm ellenére élesen látszódtak a csillók, tehát, ha valakinek van kondenzor nélküli PH objektívje, akár régi, rövid PH objektívje, akkor azt tudja használni Amplivalon is.
Az nem vitás, hogy egy direkt fluorra (is) tervezett mikroszkóppal egyszerűbb az élet.
Speciel az NU fluor feltéthez nem kell leereszteni az asztalt, de az sincs fasorba se a cserélhető tükrös megoldásokkal.
Az NU fényútja valóban messze van a tökéletestől. Igen bonyolult, nagy a fényveszteség stb.
Egyébként a leeresztett asztal egyetlen hátránya, hogy a pankratikus kondenzort nem lehet használni.
Nagy találmány, de az utóbbi időben azon kapom magam, hogy szinte sose használom, hanem alapból a centrálható, segédlencsés Apl kondenzort, finomabb dolgok nézegetésére és fotózásra pedig 1.4-es vagy a 0.9-es Achr-apl kondenzorokat,
Sajnos nem férne el ez a nagy lámpatest az asztalomon.
A lámpák fényét szűrővel és/vagy táppal szoktam szabályozni.
Egyébként nemsokára megmutatom, hogyan oldottam meg a feladatot. Szerintem egész kompakt és eddig még mindig volt elég fényem. De nem a ház mérete gond, inkább az a baj, hogy kamu a 3 A a kínai UV ledre. 1,5 A-nél nem célszerű tovább menni, mert hamar meghal. A táp bírná bőven.
Az NU rendszerének az a fő hátránya, hogy felső megvilágításhoz külön közdarab kell és le kell az asztalt ereszteni hozzá. Ekkor csak hagyományos kondenzort tudsz használni rövid prizmán, a pankratikust nem. Vertivalnál nem kell közdarab és leereszteni sem kell az asztalt -- csak ha nagy tárgyat vizsgálsz --, maradhat a pankratikus a helyén. A felső megvilágítást is egyszerűbb beállítani és a világos- és sötét látótér között egy gomb elfordításával váltasz, nem kell ezt-azt húzgálni.
Persze nem utasítanám vissza, de a ledek megjelenésével nem annyira fontos ez a bonyolult rendszer, mint az izzók idejében. A Vertivalomból hiányzó részeket (pl. a felső megvilágítás lámpája) magam pótoltam 3D nyomtatott részek és egyebek felhasználásával. A lámpatest egy PZO sztereomikroszkóp felesleges lámpahüvelye, a kollektorlencsék és a síktükör az optikai gyűjteményemből vannak, ezeket 3D nyomtatott testbe építettem. Optikailag teljesen jó, a szabványos 15 W-os izzókat vagy a csereszabatos LEDeket fogadja és a Köhler elvet tökéletesen betartja.
A kondenzorom nem fluoros, de az is hasonló 1,4-es aplanatikus, a két segédlencsés változat. De az igazat megvallva inkább epifluort használok helyette a féligáteresztő tükörrel vagy sötét látótérrel.
Kösz, hogy utánanéztél. Jó az ilyen megerősítés, mert azért nem minden arany, ami a youtube-on csillog.
Ez esetben nagyjából igaz a dolog, egyelőre azonban a nagyobb szilárdságra utaló kvantitatív bizonyítékokat nem találtam. A videókban látható látszólagos nagyobb szilárdság adódhat a szódabikarbónás cucc nagyobb érintkezési felületéből, mert vastagabb rétegben és jobban ott marad az érintkezési pontoknál.
A "műmészkő" ebben az esetben kompozitként értendő, mint a rákpáncélban. Tehát a szerves és szervetlen fázisok előnyös tulajdonságai ötvöződnek és a hátrányosak nem érvényesülnek annyira (pl. kemény, de nem reped, mert a szerves fázis rugalmasabbá teszi).
Ennek a példánynak azért a megvilágító rendszere elég ügyes, alsó és felső is van benne, plusz kis és nagy fényerővel két lámpával, ha van hozzá a 15 wattos sima izzós cucc (az a rész itt a képeken le van fedve egy zárólappal, valszeg azt vadászni kéne. Az se kéne?
Nekem kéne, bár hasonló van már otthon. Azaz inkább csak egy Fluoval 2 tubust vennék, a többi része nem kellene. A Mikrovalok ugyanis építőszekrényszerűen kombinálhatók és a két mikroszkóp csak a tubusában különbözik.
Utánanéztem a dolognak, javítom magamat: nukleofil, anionos (tehát bázisos, nem savas) katalízis zajlik le polimerizációnál, a vízben lévő OH- ionok katalizálják a reakciót. A szódabikarbóna lúgosan disszociál és nagyobb mennyiségű OH- ion képződik annál, mintha csak víz lenne jelen. Kalcium-karbonáttal vagy kalcium-oxiddal is működik a dolog és még jobb lesz a kompozit állaga (műmészkő). A reakcióhő miatt lecsökken az etil-cianoakrilát amúgy is kis viszkozitása, így mégis van ideje átnedvesítenie a masszát a gyorsabb kötés ellenére.
Nem tudom miért köt meg akkor gyorsabban és nem is értem a dolog logikáját. Ha kitölti a rést a szódabikarbóna és a ragasztó gyorsabban köt meg a szokásosnál, akkor nincs ideje átnedvesíteni a port. Mitől kötne akkor meg teljes vastagságában?
,,és lassabban húz meg a ragasztó. Sokszor ugyanis túl hamar kezd a felületen polimerizálni és nincs ideje a résekbe jól belehatolni.''
Érdekes módon pont a fordítottját szokták mondani ennek: arra szokták használni, hogy egy mélyedést megtöltenek szódabikarbónával, rácsöppentenek egy kis pillanatragasztót, és az szinte azonnal, teljes vastagságában megköt.
A pillanatragasztóban enyhén savas katalizátor van, amelyik a levegő nedvességének hatására elősegíti a cianoakrilát polimerizációját. A szódabikarbóna vagy a katalizátorral reagál és felbuborékol, vagy megköti annak egy részét és lassabban húz meg a ragasztó. Sokszor ugyanis túl hamar kezd a felületen polimerizálni és nincs ideje a résekbe jól belehatolni.
Még nem láttam, de ez egy szállemez revolveres fej. A revolvert váltogatva az egyik oldali okulárban mindig más típusú szállemez látszik. Ha megnagyítod a kivett revolver képét, látod rajta a szállemezeket, nem üresek a lyukak.
egy héten belül láttam. Viszont szokott olyan lenni, hogy a megmaradt kütyüket egyetlen boltba teszik be, lehet, hogy azért volt ott. Ha megint felbukkan, megveszem, legfeljebb visszaviszem két nap múlva.
Szerintem csak az izzó foglalat hiányzik. Éppen egy ilyen világítást várok egy kedves fórumtárstól, amit LED-el szeretnék használni. Ha megérkezik és megcsinálom, beszámolok róla.
Köszönöm mindenkinek az infókat, Neked meg külön, hogy tesztelésre felajánlottál egy saját példányt.
Igazából nekem csak nagyságrendileg kell, hogy tudja azt, amire gyártották, jelesül hogy a különböző mintamelegítésre - forralásra használt eszközeim milyen hőfokon üzemelnek az adott pillanatban. Tehát pl. a rezsó, amibe én raktam kínai termosztátot épp 150 vagy 220 °C-on rotyogtatja a savat.
János, Lidl a sarkon itt nincs, csak a szomszéd faluba, de én a honlapjukon nem találtam az aktuális újságjukban. Biztos, hogy most láttad hogy van nekik?
Nem hiányzik abból semmi szerintem. A logika szerint a szellőzőréseknél kell az izzónak lennie és az első kis meniszkuszlencse látszik a képen a lámpa irányából.
Hőmérőnél hogyan értelmezed a százalékos pontosságot? A mérési tartomány közepéhez?
Gondolom a gyártó, hacsak nem adja meg, hogy F.S. (full scale, vagyis teljes tartomány), akkor az éppen mért valós értékhez viszonyítva 1.5%, nem?
(Kollégám egy adattáblája szerint 0.5% F.S. pontosságú manométerrel mért 3 bart, ami a valóságban 1.5 bar volt. Nem értette, miért az eltérés, ha egyszer a műszer 0 - 2000 bar között mér....)
A fejet könnyen tudod orvosolni. Néhány M3 sf. csavar fogja össze, könnyű szétszedni. Ha szétszedted, az okulár tartókat külön be tudod áztatni, illetve melegíteni.
Ahol a talpból kilép a fény, ott van egy 32mm-es fészek amibe berakhatók a szűrők. Az asztalemelő szétszedése nem lesz egyszerű, -cserébe nem úszod meg. Csőtengelyben tengely, hosszan illesztve, beragadva, kb.1-1,5mm-es sliccelt hernyócsavarok a tekerentyűkön, meg beljebb is jónéhány szintén begyógyulva. Maga az asztalmozgató mechanika is trükkös, nem egyből egyértelmű a működése,-legalábbis nekem. Türelmes áztatás-melegítés, áztatás-melegítés a megoldás.
Ha ezeken sikeresen túlléptél és a binokulár is jó, akkor szeretni fogod.
"Ha ez így van, akkor a nulla fok körül a legpontosabb? És ha átállítom fahrenheitre, akkor máshol lesz pontosabb?"
Nem. Ez a megadott érték nem a műszer "pontossága", hanem a "garantált pontossága" vagyis azt mondja meg, hogy az eltérés a legfeljebb a képlet által megadott mérték.
Pl. Ha ez a műszer 0-1000˚C tartományban mér, mondhatták volna azt, hogy a pontossága +-17°C, mert az 1000°C környékén a legpontatlanabb és ott max ennyi a hiba.
De ez nem írja le jól a műszer pontosságát, mert kisebb hőmérsékleteknél ennél nyilván sokkal-sokkal pontosabb.
Megtehetnék azt is - és komolyabb műszereknél meg is teszik - hogy egy diagramon ábrázolják vagy táblázatban megadják a különböző mért értékek max hibáját. Csak ez meg nehezen kezelhető, és sok betű.
Egy köztes út, hogy megadnak egy egyszerű képletet (hiba<=0.015x+2), ami mindenütt nagyobb értékeket ad, mint a fenti függvény, de sokkal közelebb van hozzá, mint az egy darab szám (ami ennek a függvénynek a maximuma).
Az meg szintén logikus, hogy miért ilyen alakban adják meg: ez nem más, mint egy lineáris függvény (ábrázolva egy egyenes, és minden egyenes megadható így), ami a második legegyszerűbb függvény a konstans függvény (ábrázolva egy vízszintes vonal) után.
Azt mondom, hogy egy konkrét pontban nincs értelme százalékban megadni a hibát, mert egy számnak a valamekkora százaléka is egy szám, ezért azt a számot is meg lehet adni egyből.
Amiről te beszélsz - a pontossági osztály - az egy más tészta, mert az nem egy műszerre, hanem több különféle végkitérésű műszerre egyszerre vonatkozik.
"Hőmérőnél hogyan értelmezed a százalékos pontosságot?"
Amikor ilyen pontosságot (és így) megadnak, az mindig a kijelzett számérték pontossága. Tehát a +/- (1,5% + 2 °C) azt jelenti, hogy ha 20°C-t mutat a műszer, akkor a valós érték 17.7°C és 22.3˚C közé esik.
Ha több mértékegységben is ki tud jelezni a műszer, akkor mindegyikhez megadják a pontosságot. Legalábbis meg kéne adni.
"A mérési tartomány közepéhez?"
A százalékos eltérés megadásának nem sok értelme volna akkor.
A pontosság nagyban függ a felület méretétől és a színétől. Fényes, tükröződő felületen pontatlan, matt feketén jó. A drágább típusokat a mérendő felülethez lehet kalibrálni.
Ha szeretnéd, egy ilyen egyszerű Conradosat tudok adni kipróbálásra:
Ezserint ugye 1.5% +2 C (utóbbi hülyeség, legfeljebb +/- 2 C-nek, lenne szvsz értelme)
A Lidl-ben éppen most kapható ilyesmi, nagyot nem kockáztatsz, ha nem teszik, visszaviszed. Jut eszembe, a Conradba is, csak neten rendeld meg. Én így kölcsönöztem egyszer Geiger Müller számlálót. Mit akarsz mérni?
Érdemes megnézni mondjuk az Amazon oldalán a vásárlói véleményeket. Így vettem mg érzékenységű mérleget és nem csalódtam. A mérési pontosság a különböző mérőeszközöknél sokszor erősen függ a mérési tartománytól .
Pl egy drágább hőmérőnél:
pontosság
ą 2,5 °C -50 °C és 20 °C között
ą 1% 21 °C és 300 °C között
ą 1,5% 301 °C és 1.000 °C között
Egy másik olcsónál: mérési pontosság: 0 ~ 550 ° C +/- 1,5 ° C -50 ~ 0 ° C +/- 3 ° C mérési tartomány: -50 ~ 550 °C
Ezek a papírra írt értékek,ami nem feltétlenül felel meg a valóságnak egy olcsóbb cuccnál. Vettem már korábban papírforma szerint 1mg érzékenységű mérleget, ami a valóságban 5 mg-onként ugrott a méréskor.
Bocs, hogy mérleges példákat hoztam föl, infrás hőméröt (még) nem vettem !
Az enyémek hagyományos függőlegesek, de volt még régebben egy szép háború előtti karton vízszintes rekeszesem kihajtható fedlappal. Nem tudom, vajon hova keveredhetett, nagyon sajnálom.
A keresés tényleg lehetne könnyebb, de mivel egy különálló regiszteres lap is van bennük (a fedlap belsejébe ragasztotton kívül), ezért elég egyszerűen megoldható a dolog. Azaz lenne, ha nem pakolnám össze-vissza amúgy a mintákat.
,,Én vettem korábban pár tárgyleneztartó dobozt és még kaptam utána kettő másikat.''
És milyen tárgyleneztartó dobozt használsz? Nekem eddig olyanok voltak, mint a linkelt videóban. Az enyémekbe belemennek a tárgylemezek, de ettől függetlenül nem szeretem használni, mert
1. Függőlegesen vannak benne a preparátumok, ami ugye nem ideális (ezen segít, ha állítva tárolod a dobozt).
2. Ha teli van, nehéz kihúzogatni a lemezeket, mert közel vannak egymáshoz.
3. Márpedig sokat ki kell húzogatni, mire megtalálod, amit keresel - mert nem látod mi van a tárgylemezen, amíg ki nem veszed. Ezen segítene, ha lenne egy szépen vezetett katalógus írva, de én arra nem vagyok képes. Ezekbe a dobozokba szoktak beragasztani egy vonalazott cetlit e célból, de - ha ki is töltöd - az csak addig jó, amíg át nem akarod rendezni.
Gratulálok, jó ötlet és egyúttal köszönjük a felajánlást. Én vettem korábban pár tárgyleneztartó dobozt és még kaptam utána kettő másikat. Sajnos eddig csak másfél doboz telt meg az ötből, szóval egy darabig elleszek velük ...
A szándékod szerintem jó , de azt a célt elérni, hogy egy gyerek érdeklődése a mikroszkópia iránt megmaradjon nem egyszerű. Ez akkor fog menni, ha van mellette egy eléggé elszánt felnőtt aki már jól ért mikroszkópokhoz és időnként tud olyant mutatni a csemetének ami őt igazán elbűvöli. Ha az a felnőtt sem ért a mikroszkóphoz egyáltalán,aki szeretné a gyereket bevezetni a mikroskópos világba , akkor szerintem a dolog eléggé reménytelen, mert ahhoz, hogy a gyerek érdeklődését folyamatosan fenntartsuk, ahhoz nagyon szép és érdekes dolgokat kell neki mutatni, viszonylag profi módon. Olyant amit értelmezni tud és esztétikai örömöt is okoz emellett. Egy elmosódott paca valamiről egy ócska filléres eszközön keresztűl nemhogy egy gyerek de egy, a téma iránt érdeklődő felnőtt kedvét is elveheti évekre vagy akár véglegesen is. Itt most a saját tapasztalatomat osztottam meg ! Évtizedekkel ezelőtt vettem már magamnak akkor nekem viszonylag sokba kerülő de nagyon vacak japán Ofotértes műanyag mikroszkópot, majd vagy 30 -40 évvel később a Lidl-ben 10 ezerért usb-s szemetet. Mindkettő után több évtizedre illetve évre elment a kedvem a mikroszkópoktól. Addig, amíg nem vettem egy zoomos sztereo mikroszkópot(https://www.tavcso-mikroszkop.hu/termek/scopium-szm-500t-zoom-sztereo-mikroszkop/p:639 , majd egy ősrégi, de minőségi Reichertet Zetopant meg nem kaptam és kipróbáltam. Ekkor történt meg a nagy fordulópont és a fél évszázados vágyam kezdett kielégülni a mikroszkópos világgal kapcsolatosan. De még így is legalább 1-2 éves tapasztalatra volt szükségem, hogy kezdjem kapisgálni, hogy miként kell igazán jól használni ezeket. Azóta az egyik kedvenc elfoglaltságom a játék a mikroszkópokkal. Én a helyedben vennék magamnak egy, az érdeklődésemnek megfelelő mikroszkópot és ahogyan egyre érdekesebb dolgokat fedezek föl általa, azokat időnkét megmutatnám a kisgyereknek is. Érdeklődést felkeltő program lehetne ezzel kapcsolatosan a vizsgálandó minták közös begyűjtése is. Aztán majd a gyerek eldönti, hogy tetszik-e neki a dolog vagy inkább mondjuk az anyjához/barátnőjéhez csatlakozva majd inkább a sminkelés vagy a szabásminták titkait szeretné közelebbről tanulmányozni .
hogy elhatározzam, hogy végre saját preparátumtartó készséget csinálok.
A tálcák egymásra pakolhatók, egy tálcára 10db tárgylemez fér és 4 mm magas. Max 3mm vastag tárgylemez fér bele, és a vályú úgy van kialakítva, hogy a pereme picit magasabb, így csak ott ér hozzá a tárgylemezhez, középen nem.
A tálcák tetején van egy cca 13x150mm-es mélyedés, ahova egy feliratot lehet beragasztani, ha valakinek arra lenne ingerenciája.
A tálcák négy sarkán van egy-egy csonka kúp alakú bibircsók, az alján pedig egy-egy bemélyedés, amivel ráül az alatta levő tálca bibircsókjára, hogy ne csúszkáljon.
És van még egy alaplap meg egy fedlap porvédőnek.
Szállításra nem használható, viszont otthon rendezgetni és tárolni a tárgylemezeket szerintem igen praktikus.
Azt nem állítom, hogy ez a legolcsóbb megoldás, viszont messze jobb, mint amit eddig elfogadható áron boltit láttam.
Egy tálca kicsit több mint 50g PLA-ba "kerül". Nekem kb. 4 óra alatt jön ki a nyomtatómból. Ez nem kevés, de egyrészt szerintem kevésbé konzervatív beállításokkal egy felére-harmadára csökkenthető lenne, másrészt pedig még így is messze gyorsabban elkészül, mint amilyen tempóban tárgylemezeket gyárt az ember.
Úgy van tervezve, hogy támaszték nélkül nyomtatható legyen.
Ha van rá igény, felteszem valahova az STL file-okat, amiből ki lehet nyomtatni.
Ha jól foglalom össze két tételben az eddigieket, akkor kompromisszumosan ezt ajánljuk:
- Kisgyereknek nem feltétlenül kell igazi mikroszkópot venni. Kézinagyítót, telefonra csíptethető nagyítólencsét, stb. esetleg jobban tudna magától használni és nem kell hozzá felnőtt állandóan. Akár játszhat is velük (de napba sose nézzen lencsén keresztül!).
- Ha mégis mikroszkóp, akkor sztereót vagy kivetítős képernyőset érdemes venni és bizony a felnőttnek együtt kell mikroszkópoznia a gyerekkel legalább eleinte, valamint értsen a műszerhez valamilyen szinten. Jobb a kisebb nagyítású mikroszkóp és hasznos, ha van alsó megvilágítása. A büdzsétől és a barkácsolókedvtől függ, hogy ez gyári vagy hevenyészett legyen.
Feri, az eredeti kérés az volt, férjen bele 50 ezer forintba. Na a legkisebb mikroszkóp, amit onnan érdemes megvenni, az kicsivel 50 fölött van - világítás nélkül. ERRE írtam, hogy ha számít az az árkülönbség, akkor ne 66000-ért vegyen világítással, hanem tgyen rá egy olvasólámpát, oszt' jónapot. Az pedig nagyon fontos infó, hgy a 3 típusból, ami ugye az okulárokban különbözik, pont csak az egyiket érdemes megvenni - mondom ezt úgy, hogy ismerem KONKRÉTAN azt a mikroszkóptípust.
De mindegy, mert a hozzászólásom csak arra irányult, hogy lehet később változtatni azon,amit megvett.
Ja, és létezik 5x okulár is, szóval lehet mégiscsak érdemes tudni, hogy van más nagyítású is.
(szvsz le kéne szokni arról, hgy mindenkiről azt higgyétek, olyan mint ti. Te nem vennél világításosat, mert te állandóan fabrikálsz. De neki egy óvodás gyereknek kell valami, ami azt jelenti, hogy fontosabb ha komplett a cucc, mintha állandóan fabrikálni kell, mert akkor a gyerek is tuti tudja kezelni.
Teljesen összezavarjátok az egymásnak ellentmondó, ad-hoc ötletekkel)
Sajnos ez az árkategória eléggé kis tárgytávolságú, kb 45 mm, ha jól emlékszem - forrasztani nemigazán jó. Nekem a nagyobb testvére van - ami most majdnem 100.000
Világítást BIZTOSAN nem ott vennék hozzá, mert a világítós típus 12000-rel drágább, de egy, esetleg 2 darab ledes hattyúnyakas lámpa az IKEÁ-ból vagy bárhonnan ezerszer jobb.
Ez úgy van, hogy a mikroszkópon van három objektív, 1x-2x-4x nagyítással. És vagy 10x, vagy 15x, vagy 20x okulárt adnak hozzá.A teljes nagyítás a kettő szorzata.
Én elsőre a 10x venném, de bármikor vehetsz hozzá másik pár okulárt is, amit egy pillanat alatt kicserélhetsz benne, csak kihúzod, meg betolod, talán van valami kis csavar amit meg kell csavarni, de ennyi.
Évekkel ezelőtt vettem egy gyereknek egy Bresser Biolux NG mikroszkópot,ami azután a szekrényben maradt.Talán,ha 2x volt kibontva a gyári dobozából. Ez a típus még VGA kamerával volt felszerelve. Optikailag azt tudja,amit az uródja: Bresser Biolux NV néven találod a NET-en.Ha érdekel a dolog,dobj privi emailt.
Tulajdonképpen legjobb az, ha a felnőttnek van rendes, jó minőségű sztereo- vagy egyéb mikroszkópja és a gyereknek azzal megmutat mindent, ami érdekli a kicsit. Ha már megtanulta használni, akkor egyedül is próbálkozhat.
Hasonló korúként játékmikroszkópom volt, tapasztalatból beszélek. A játékmikroszkóp később -- ha már nem játszani akar vele -- frusztrációt okoz. Nekem akkoriban nem volt sztereomikroszkópom, de az ilyen korú lányom annak idején nagyon élvezte, sokszor nézegetett vele különböző dolgokat magától is. Viszont nem neki vettük, hanem már meg volt és amikor kellett elmagyaráztam neki mit és hogyan nézzen vele. Ebben a korban felnőtt segítsége elengedhetetlen. Tulajdonképpen legjobb az, ha a felnőttnek van rendes, jó minőségű sztereo- vagy egyéb mikroszkópja és a gyereknek azzal megmutat mindent, ami érdekli a kicsit. Ha már megtanulta használni, akkor egyedül is próbálkozhat. Amiben mindnyájan egyetértünk az, hogy baktériumokra használható mikroszkópot venni ilyen korban felesleges.
Én még nem vettem úgy használt mikroszkópot, hogy egy eszterga ne kellett volna hozzá... mondjuk ez szigetelőszalaggal több esetben kiváltható lett volna (vékonyabb cső + feltekert szigszalag)
Például a hiányos, orosz sztereomikroszkóphoz a LED felső megvilágítás illesztése és a hiányzó szemlencsék kínaival pótlása (kínaiak vékonyabbak) szigszalaggal is megoldható.
Egy kisgyerek elkezd szaladni, elesik és lezúzza a lábáról a bőrt. Elveszi-e ez a kedvét? Nem.
Az iskolarendszer, teljesítménykényszer, a NEM SZABAD HIBÁZNI öli ki a felfedezni vágyás élményét.
Támogató környezet kell, olyan, hogyha - elejti, nem rendeltetésszerűen használja, akkor se legyen negatív következmény.
Egy 50 ezres mikroszkópra te vigyáznál. Ő meg egy ovodás... Ha kap egy drága dolgot, az nem lesz az övé. Nem szedheti szét, nem ronthatja el stb.
Amiket én javaslok, azok filléres dolgok, semmi elöl nem veszi el az erőforrásokat. Megteheted, hogy veszel MAGADNAK egy stereomikroszkópot, amivel együtt vizsgálódtok és ő kap egy játékot, ami amúgy használható, én is ilyenekkel kezdtem gyerekként.
Használd az övét is, tapasztald ki, mire alkalmas és azt a vonalat vidd.
Köszönöm. A támogatás megvan és természetesen vele együtt fogjuk felfedezni a környezetünket. Folyamatosan támogatva és dícsérve van (ha esetleg arra gondoltál, hogy egy drága ajándékkal szeretném helyettesíteni a szeretetemet felé). Egyszerűen csak szeretnénk neki örömet okozni és a legjobb megoldást választani.
Mindenesetre köszönöm az ajánlásokat, szerintem az lesz akkor, hogy elsőre benevezünk az általad ajánlott olcsóbb dolgokra és meglátjuk mennyire érdekli és melyik vonal.
Nem magamnak venném. Azt szeretném, hogy ne egy rossz élménnyel kezdjen, amitől elmegy a kedve és soha többé rá se nézzen. A lányom azt élvezné, ha izgalmas és mozgó élőlényeket nézhetne a hazahozott vízmintában vagy a patak mellett összeszedett homokban, stb.
De mivel nem vagyok tisztában egy-egy nagyítás mértékével, illetve olvastam itt is, hogy a kezdők beleesnek abba a hibába, hogy minél nagyobb nagyítást akarnak, ezért próbálom belőni, hogy milyen típusú és mekkora nagyítású mikroszkópot vegyek neki.
Van rendes okulárja és én évekig elvoltam egy ilyennel. Muslinca / vizibolha teljesen jó vele. Vannak hozzá kész preparátumok is. És csak 500 Ft, vagyis semmibe nem kerül.
Picike. Oda tudja adni a babája kezébe. És ha leejti, akkor mi van? Egy ovodásról beszélünk. Egy 50 ezer Ft-os mikroszkóp nem az övé lenne, azt nem tudná betenni a ruhái közé vagy a játék babakocsiba.
Egy homoktorta / pokrócház korszakát élő ovodásról van szó...
Telefonra lehet rácsíptethető nagyítólencséket kapni. Azzal is sok mindent meg lehet nézni. Nem a telefon rossz önmagában, attól függ mire használja.
Nagyítót mindenképpen érdemes beszerezni, de például medveállatkákra nem az igazi. Viszont magával viheti mindenhova, nem úgy, mint a mikroszkópot.
Az egyszemes messzelátó előtétlencsével kis mikroszkópként használható. Egy ilyen 3 az 1-ben (nagyító, látcső, mikroszkóp) szett Kínából rendelve kb. 10000 Ft.
5 éves gyerek... neki 4 ajándék, amit pakolgathat és JÁTSZHAT velük, többet ér, mint egy 50 ezer Ft-os stereo mikroszkóp.
Még csak ovodás...
Neki leginkább arra van szüksége, hogy valaki ott legyen vele és dicsérje, támogassa.
A világítós lupe abszolút tökéletes, amikor bemászik az ágy alá. Mivel a javasolt típus egyben UV lámpás is, a pénzek biztonsági részeit is megnézheti.
Az emlegetett távcső filléres dolog, lehet, hogy kiránduláskor tetszene neki.
Nyilván látatlanban nem tudok nyilatkozni, de szerintem az ukrán mikroszkóppal jókat tud játszani.
Tudja pakolgatni, eléülteti a babáját és eljátssza vele, hogy most ő a nagy, és amit te megmutattál neki, azt megmutogatja a babájának.
Ha ezt teszi, akkor láthatod, hogy jó úton jársz te, mint szülő.
Most még a homoktorta időszakában van, neki nem igazi dolgokra van szüksége, hanem támogató környezetre.
Neki egy homoktorta tökéletesen megfelel. Több homoktorta még az egy homoktortánál is érdekesebb.
Arra értem, hogy volt itt lupé, messzelátó, sztereomikroszkóp, digitális mikroszkóp. Hát ha rajta múlna telefonozna, de én meg jobb szeretném, ha nem képernyőt bámulna
OK, köszönöm! Ezen már el tudok indulni. Viszont akkor ha jól értem 50000 ft-ért nem fogok kapni megfelelő nagyítású és beépített led világítással rendelkező sztereo mikroszkópot :(
Mármint? Sztereomikroszkópot ajánlunk mind, vagy pedig digitálisat hasonló nagyítással. Hogy melyiket, az a kis hölgy preferenciáján múlik. Jobban szeret képernyős ketyerékkel szórakozni vagy inkább csőbe néz?
Sztereomikroszkóppal jól lehet látni medveállatkákat. A fonálférgek, rovarok még kisebb nagyítással is érdekesek. Papucsállatkák szintén tökéletesen látszanak 40× nagyítással (egyébként még szabad szemmel is, bár a részletek már nem). Ez természetesen a digitálisra is vonatkozik, amennyiben hasonló a nagyítása.
Viszont ha nincs alsó világítása a mikroszkópnak, akkor valahogy kell egyet hozzá rittyenteni. Pl. a nagy felületű LED-es kerek stecklámpák egy homályos üveggel jól használhatók egyéb híján. Végső esetben egy tablet vagy telefon fehér háttérképpel kiválthatja ideiglenesen az alsó lámpát, amennyiben egy pauszpapírt teszel rá védő és pixeleket elhomályosító okokból.
Ha belefér a keretbe, akkor az alsó-felső megvilágítású mikroszkópokat ajánlom.
Ne legyen túl nagy nagyítású. A három fokozatúból a 10×-20×40× fajtát ajánlom. Kisebb nagyítást többször fog használni, nagyobb a mélységélessége és sokkal könnyebb a mintát kézzel mozgatni, mint nagy nagyításon. Az enyémhez van egy 25×-ös okulárpár, amelyikkel 16×-100× nagyítást lehet elérni és sose használom, maradok a 6,3×-os másiknál (4×-25× végnagyítás).
én is azt gondolom, hogy az lenyűgözi, ha lát izgő-mozgó aprócska élőlényeket.
Te egy 5 évesnek mit javasolnál? Egy digitálist vagy egy sztereót? Illetve milyen nagyítással, mivel láthat ilyen aprócska élőlényeket, pl. medveállatkákat, parányi élőlényeket egy csepp vízben vagy egy marék termőföldben?
Az Arduinós megoldásnak éppen az az előnye, hogy vannak hozzá kész hardverelemek és függvénykönyvtárak, egy csomó időt meg lehet ezzel spórolni. Az az igazság, hogy sok mindent lehet nulláról csinálni, de nem érdemes. Legalábbis nekem nincsen rá időm. Talán ha ilyen területen dolgoznék, akkor több lenne, de a mindennapi dolgaimnak ehhez semmi köze és sajnos nem is nagyon tudom hozzájuk felhasználni a programozási készségeimet. Annak idején a C128-at én is gépi kódban programoztam, de azok az idők elmúltak. Akkor ugyanis tudtam még időt fordítani rá, most meg nem. Még a kész programot (és a mozgatószerkezetet) is csak igen ritkán használom és nem azért, mert ne végezné tökéletesen a dolgát, csak hát aludni is kell néha...
Egyébként jó volt leülni elé és újra nekiállni programozni. A C nyelvet csak nagyon alapszinten ismerem, de tetszik.
,,Röviden a mikroszkóp finomállító gombját egy Arduino vezérlésű kis DC léptetőmotor 3D nyomtatott közdarab segítségével forgatja. A kontroller az AccelStepper modulra írt kóddal vezérli a finomállítást.''
Nemrégiben csináltam Arduino-val egy elektronikus vezérorsó vezérlőt az esztergapadomhoz:
1. Ez a Amtel 8 bites processzor egy szuper dolog. Én 8 bites processzoron kezdtem a programozást, Z80-at programoztam gépi kódban (ZX81-en) még általánosban, aztán meg MOS 8501-et (Commodore 16), így kellemes nosztalgia volt megint programozni ilyet (mert persze nem bírtam megállni, hogy ne programozzam gépi kódban ezt is). Valami elképesztő, mennyivel jobb processzor ez, mint a jó öreg Z80-as (a MOS-ról nem is beszélve), pedig 8 bites mindkettő.
2. Az Arduino-ban az a jó, hogy van mindenféle library, mint pl. ez az AccelStepper. De a vége valahogy mindig az, hogy ezek valamit pont nem tudnak, amire szükség van, úgyhogy mindent újra kell írni. Nekem már van saját motorvezérlőm, saját jeladó kezelőm, vezérlőm az LCD-hez stb. Persze nehezített terepen dolgoztam, mert nekem a lépetőmotort valós időben kellett szinkronizálnom a főosó jeladójához. A jó az, hogy nem is volt különösebben nehéz megírni ezeket.
3. A legnagyobb szívás az volt, hogy megszabaduljak attól a bénácska Arduino IDE-től, amiben elvileg programozni kell. Most már van egy saját "build environment"-em, amivel a megszokott dolgaimmal (emacs, cmake, make, gcc) tudom lefordítgatni a programokat).
4. A hibakeresés nem egyszerű. Ha valamit elrontasz a programban, többnyire annyit látsz, hogy se kép se hang. Ebből kell kitalálni, hogy mi lehet a baj. Ilyenkor jól jön, ha öreg motoros a fejlesztő, aki nem grafikus felületen kezdte a programozást.
5. Valójában tök fölösleges megvenni az Arduinot, elég csak a processzor. Elketyeg az magában, nem kell hozzá semmi extra elektronika, legfeljebb egy oszcillátor, ha nagyobb órajellel akarod pörgetni, mint ami be van építve a processzorba (az Arduinoban levő ATmega328-as beépített órajele 1MHz-es, külső órajellel ezt 16MHz-ig fel lehet vinni, ezt csinálja az Arduino is). A kedvencem egyébként nem is az ATmega328-as, hanem az ATtiny85-ös. 3EUR-ért meg lehet venni, 8 lába van, abból 6 láb használható kimenetere-bemenetre, és olyan a beépített oszcillátora, hogy kis trükkel 20MHz-vel lehet hajtani külső órajel nélkül is. A 6 ki-bementettel pedig a legtöbb hasonló feladat megoldható: 2 vezérli a léptető motort, 1 figyeli a gombokat, és még marad 3. Pl. akár egy mátrix LCD kijelzőt is lehet vezérelni két lábbal.
Én kisgyerekként évekig ilyet használtam, meg az Ofotért izét is :)
Én továbbra is azt mondom, a lent írt 3mat meg a fent írt kettő egyikét, vagyis négy eszközt vennék , ezek olcsók és játszani még az ukrán mikroszkóp is jó. Ha tetszik neki, akkor tovább lehet lépni, de
Jók ezek a tematikus gyűjtemények, de kb. ugyanazt kapja az ember - és főleg a gyerek, mint ha lefotóznák és betennék őket egy könyvbe, vagy feltennék a képeket a netre. Csak az utóbbi kettő sokkal praktikusabb.
Szóval az a baj, hogy statikus és passzív.
Statikus: akármeddig nézi a gyerek, ugyanazt látja. Egy ilyen nézegetésének akkor van értelme és akkor igazán érdekes, ha közben olvasod az egyetemi mikrobiológia könyvet és próbálod beazonosítani a dolgokat, amiket ott leírnak.
És passzív, mert nem vesz részt a gyerek a ,,kisérletben'' csak nézi az eredményt.
Egy darab mohát, vagy egy morzsa termőföldet betenni a sztereo vagy digitális mikroszkóp alá és elcsodálkozni, hogy mozog az egész, medveállatkák, atkák, pirinyó kukacok - na ez, ami örömet okoz egy gyereknek.
Vettem egyszer egy ilyet, és ez is meglepően jó. Én forrasztáshoz vettem, és ahhoz is csak azért nem jó, mert van a képnek a valósághoz kb 0,2-0,3másodperc késleltetése, ami miatt munkavégzésre alkalmatlan. De mikroszkópnak - és ennyiért - teljesen jó.
Direkt ezért vannak tematikus gyüjtemények, gyapotszál, macskaszőr, béka és embervér, muslinca, növényszár, izom, kovamoszat, volvox... ezek mind-mind nagyon-nagyon másképp néznek ki. Látványosan másmilyenek.
Szerintem a világítós lupe is nagyon jó ajándék, bemászni vele az ágy alá, és mivel amit írtam átváltható UV fényre, egy csomó érdekességet is meg lehet nézni a pénzen stb.
Én azt mondom, ebben a korban csak és kizárólag sztereó mikroszkópot vagy digitálisat, attól függően, hogy milyen a hozzáállása, szereti-e a villanyos kütyüket.
A utóbbiakat szokás lenézni, de mostanában már az olcsók is kimondottan jók. Nagy előny, hogy egyből tud vele képet csinálni, azokat később visszanézni, másoknak megmutatni stb. És sok mai gyereket jobban leköt egy kijelző, mint egy luk, amibe bele kell nézni - szívesebben fogja használni.
A sztereóban pedig az a jó, hogy 3D-ben látja a dolgokat, szinte ott lesz a kezében felnagyítva, amit néz.
A biológiai mikroszkópról tegyél le ebben a korban. Vagy az lesz, hogy te rákapsz az ízére és elkezdesz mikroszkópozni (egyedül, esetlen a többórai munkád eredményét megmutatod neki, amit 20 másodpercig nézeget, aztán elmegy), vagy ott fog porosodni a polcon.
Ahhoz preparátumokat kell készíteni, és (az 5 éveshez képest legalábbis) komoly biológiai előismeretek kellenek, hogy értelmezni lehessen a látottakat. Anélkül pedig a "bacik" unalmas pontok, pálcikák a képen.
Ráadásul, ha komolyabban akartok biológiai mikroszkópot használni, előbb utóbb akkor is kelleni fog egy kis nagyítású nem átvilágítós megvilágítású mikroszkóp.
Egyébként pedig (növényi) sejteket szépen lehet látni a sztereó mikroszkóppal is.
Nagyítás: Arra kell vigyázni, hogy az olcsó mikroszkópokra általában nem a nagyítást, hanem annak a négyzetét írják fel. Pl, ha azt látod egy digitális mikroszkópon, hogy 400x-os, akkor az valójában "csak" 20x-os - ami egyébként egy nagyon jó nagyítási arány ebben a korban. A valódi 400x-os nagyítás kb. a maximum, amit egy biológiai mikroszkóp extra trükkök nélkül (immerziós objektív) tud, itt kezdenek jól látszani a pl. baktériumok. De a 400x-os nagyítás értelmes használatához is komolyabb optikai ismeretek kellenek pl. a megvilágítás beállításához. Ez felnőtteknek is sokszor nehézséget okoz.
,,meg vennék mindenképp kész preparátumokat is''
Itt van egy remek videó, miért is rossz ötlet kész preparátumokat venni a gyereknek: https://youtu.be/SHF-1HazSiU
Ennek az embernek a többi videóját is érdemes megnézni. Három csatornája is van:
5 éves lányom karácsonyra egy mikroszkópot szeretne. Úgy fogalmazott, hogy "olyan dolgot szeretne, amivel látni lehet a bacikat". Nos, nem hiszem, hogy ezt szó szerint értette. Szerintem inkább így írta körbe a mikroszkóp kifejezést. Viszont elvesztem az adatokban, lehetőségekben. Olvastam azt is, hogy kezdő mikroszkópnak 10-12 év alatti gyermeknek inkább a sztereómikroszkópokat javasolják, mivel nem kell preparátumokat készíteni, csak alátenni a vizsgálandó tárgyat.
Szerintem szívesen látna többet annál, mint egy légy szeme, egy érme vagy egy levél erezete, de nekem sincs fogalmam, hogy mit is jelenthet pl. egy 40x-es, 400x-os vagy 640x-es nagyítás.
Van neki egy bogárfigyelője, de ennél már többet szeretne. Pl. biztosan szívesen nézne esőcseppben megbújó élőlényeket, vagy a vérben lévő parányi dolgokat, medveállatkákat, stb. Természetesen segítenék neki preparátumot készíteni, meg vennék mindenképp kész preparátumokat is. Szóval abban kérném segítségeteket, hogy szerintetek milyen típusú és nagyítású mikroszkópot lenne érdemes vennem egy 5 éves kislánynak? Teljesen kezdők vagyunk, viszont engem is felcsigázott a mikroszkópia :)
Az eszem azt mondja, hogy sztereóval kezdjen, de a nagyítás miatt a biológiait venném. Illetve olyat szeretnék (akár szettben egyben, akár később külön megvásárolva), hogy lehessen videót/képet nézni, készíteni számítógépen. Jó pár oldalt átrágtam, elolvastam ajánlásokat, viszont még mindig tanácstalan vagyok. Viszont szeretném, hogy jó élménye legyen, ne egy elmosódott pacát lásson először, aztán elmenjen a kedve az egésztől.
Mit mondtok ti, szakértők?
Jah, maximum 50000 Ft-ot szánnék rá, mivel nem tudom, hogy meddig kötné le és hosszú távon is érdekelni fogja-e.
Egyébként én ezeket néztem a teljesség igénye nélkül...:
A mikroszkópok finomállítója 100ľm-t emel egy fordulat alatt. A szokásos léptetőmotorok (pl. amiket a 3D nyomtatókba szoktak rakni) alapesetben(*) 1/400 fordulatot lépnek egy impulzusra. Mindenféle áttétel nélkül ez 250nm-nyi emelést jelent (ez kb. az UV-C fény hullámhossza). Szóval gyakorlatilag mindenre elég direkt hajtással is.
(*) azért "alapesetben", mert a léptetőmotor meghajtóknak általában van "microstep" funkciója, amivel a 400 pozíció közé is be tud pozicionálni. Ezt elméletben akár 1/6400-ig fel lehet tekerni. Tapasztalatom szerint az 1/1600 még elég jól működik. Vagyis, ha valakinek nem elég finom a 250nm-es léptetés, két kapcsoló átbillentésével ez lecsökkenthető 62.5nm-re. A microstep nem olyan precíz, mint a normál fizikai léptetés, de bőven nem ez lesz a gyenge láncszem a rendszerben. (Pl. a véletlenül hozzáérsz a mikroszkóphoz karjához, csak a hőtágulás miatt ennél nagyobb mértékben el fog menni a fókusz.)
A numerikus apertúrától és a nagyítástól függ. A motor egyébként áttételes, úgyhogy jó sokat fordul kis szögelforduláshoz. Otthon megnézem a paramétereit.
Röviden a mikroszkóp finomállító gombját egy Arduino vezérlésű kis DC léptetőmotor 3D nyomtatott közdarab segítségével forgatja. A kontroller az AccelStepper modulra írt kóddal vezérli a finomállítást. Egyúttal egy relével exponálja a fényképezőgépet minden elforgatás után. Egy ötgombos analóg billentyűzeten lehet két gombbal felfelé és lefelé élesíteni, másik kettővel rögzíteni a felső és alsó szeletelési pontot, az ötödikkel pedig indítani a szekvenciát.
Egyelőre se burkolat, se szép rögzítés nincs a motorhoz. Egy laborállvány csipesze akadályozza meg, hogy elforduljon a gombbal együtt. A program sincs cizellálva, a kódba kézzel írom bele a lépések számát. Jeff jelentősen továbbfejlesztette a programját és hozzáadott még két motort az asztal mozgatásához.
Ilyenkor megsárgulnak a füvszálak csúcsai nemcsak a kertben,de a mezőkön is. Fagy még nem volt, szárazság sincs. Megnéztem mikroszkópokkal mi történt velük. Az első sztereomikroszkópos felvételen látható, hogy levelek fonákján egészen apró, sárga, megnyúlt, gömb alakú képződmények vannak, nagyobb sárgás-barna foltokba rendeződve. Ahol megjelentek, ott a fű is megsárgult. Talán valami gomba szaporodott el a számára kedvező körülmények hatására. A fű felületéről leszedtem ezt a bevonatot és megnéztem jóval erősebb nagyítás mellett is. Megkaptam a szakértő választ Pintér Csabától ( Keszthelyi Egyetem) " A hosszúkás "tojások" rozsdagomba (v.színű sárgarozsda) uredo- és teleutospórái. Ősszel gyakori a fűféléken. A "kiflikék" pedig Fusarium sp. (Hópenész) makrokonídiumai. "
Persze, hogy kézzel állítja szegény, mert ti ugyan sutyiban kidolgoztátok az automatizált verziót, de eszetekbe se jutott megosztani a részleteket a nyálas publikummal.
De jó, hogy írod ezt az oldalról megvilágosítást ! Eddig föl sem merült bennem, hogy ez okozhatja a világos szellemképet a sztereos fókuszsorozatnál ! Próbálta már valaki, hogy a gyűrüs vagy köralakú megvilágításnál is jelentkezik ez a hiba ? Addig is megpróbálom majd nagyon eltérő szögű megvilágításokkal tesztelni a dolgot.
Jó cikk. Nem olyan egyszerű fókuszsorozatot optimálisan elkészíteni, amennyiben nagy tartományban kell élesnek maradnia. Érdekes módon mikroszkópon nagy nagyítással egyszerűbb. A perspektíva változása nem probléma és nem feltétlenül kell egy vonalba rendezni a képeket, ha a mechanika jó. Inkább a sztereomikroszkópos-makrós területen kell nagyon odafigyelni. Főképpen rávilágításnál, ha a fény nem merőlegesen felülről érkezik, hanem oldalról.
Nagyon klassz hófehérkéket találtál ! A kütyü is jó úton van. Én birom az ilyen sufnituningokat, mert sokat lehet tanulni velük addig, amíg a végső körüli megoldás kialakul. Aki látta jót röhögött a trinofejes csatlakoztatási próbáimon a szigszalag tekercsekkel,. Nem zavart, mert működött a dolog.
Ezek szellemképek nálam főleg akkor jelentkeznek amikor a sztereomikroszkóppal készítek fókuszsorozatokat. Időnként segített, ha kihagytam a sorozatból néhány( főleg az első és utolsó) képeket. Lehet,hogy a program már nem tudta jól kezelni a nagy elmozdulásokat, eltérő képkivágásokat. Az én sztereómnál a fókuszsorozat léptetésénél oldalra mászik el a kép ezért megpróbáltam a nagyítást finoman változtatva, a zoom gombbal stack-elni. Úgy is működik a dolog, ráadásul sokkal finomabban mozgatható mint a fókuszálógomb, nem kell az egész mikr. fejet mozgatni ilyenkor. A képkivágás ilyenkor is változik, de nem csak az egyik irányba.
A szögprizmára gondolsz? Anélkül is használható, csak kitörik a nyakad. De a szögprizma nem mindenhol kell (pl. NU vagy a trino tubus), tehát nem tartozéka a binokuláris fejnek.
Itt a kütyü, amit már nem is tudom mióta kitaláltam, aztán jóval később megcsináltam és most az avar kedvéért leteszteltem.
Egy kukázott Amplival fókuszáló blokkjára van ráillesztve másfél NDK makrosín (egy részéért Leventének jár a köszönet), arra meg egy monopod feje.
A koncepció az volt, hogy széles tartományban lehessen mozgatni a fényképezőgépet az Amplival felett, de ez a stabilitás rovására ment, a jövőben ez majd egyszerűsítő megoldás áldozata lesz.
A teleobjektív 200-as állásban van, előtte meg van egy 6,3-as apokromát mikroszkópobjektív. A terv az volt, hogy majd csinálok egy adaptert a szűrőmenet meg az objektívmenet közé, de ez se valósult még meg természetesen. Így addig játszottam a mindenféle átalakítógyűrűkkel meg UV szűrőkkel, amíg ki nem jött egy olyan kombináció, amibe pont bele tudtam szorítani egy objektívtartó doboz kilyukasztott tetejét.
A világítás két USB-s Jansjö volt, arról nincs kép. Szintén fejlesztés tárgya.
Az eredmény elmarad az elvárásaimtól, ahogy utánajártam ez egy gyakori probléma.
Ez a kettő kép még úgy - ahogy kinéz, de a lapos megvilágítás meg a fehér tárgy miatt sokat kellett fotosoppolni, hogy ne egy fátyol mögötti hóemberkonferencia legyen a képeken.
Nagyon könnyen mindenféle műtermék képződik a stackelés során - ezeket a szakma "halo", "ghosting" néven ismeri. Néha lehet mit kezdeni velük, néha nem.
Nem, ha nem nagy a függőleges elmozdulás a fényforrás helyzetéhez és képéhez képest. Egy különálló mikroszkóplámpa ennek megfelel, ha csak pár milliméter magas a tárgy.
Semmi sem indokolja, hogy ne legyen ugyanannyira részletes mindkettő. Legalábbis ha ugyanazt az objektívet használják hozzá. Inkább az lehet, hogy a mikroszkópos képet nem olyan finom élességállítási lépcsővel készítik. Makrózásnál elektronikus élességállítást használnak és sokszor több száz részképet. De nekem (és Jeffnek, meg másoknak is) van Arduinós élességállítónk mikroszkóphoz, így nagyon kis lépésekkel (<0,2 mikron) tudunk "szeletelni". Még egy fontos követelmény: a fényforrásnak nem szabad(na) láthatóan elmozdulni a tárgyhoz képest élességállítás közben.
A fordítóprogram ezúttal tévedett. A gombaismeret pedig szaktudás/tapasztalat kérdése, nem a szerencséé. Nem olyan rettenetesen nagy a hazai nagygombák száma, hogy ne lehetne őket megismerni. https://moly.hu/konyvek/ewald-gerhardt-gombaszok-kezikonyve. Pár ezer magyar gombaszakértőnek sikerült ! Egy ismerősöm nemrég vizsgázott sikeresen. Mondjuk hónapokig a szabadidejét ezzel töltötte, de ez egy nagyon szép és érdekes elfoglaltság.
Párszor már fölmerült bennem a kérdés, hogy miért sokkal részletdúsabbak azok a képek amelyeknél mikroszkópos objektíveket használnak közvetlenül a fényképezőgépre illesztve, mint azok amelyeket mikroszkópon keresztül fotóznak. A magasabb fókuszsorozatszám miatt vagy van valami más oka is ?
Gőzöm sincs. Talán úgy, mint ahogy némelyik hangyafajok kelnek át a vizeken. Azok átmásznak egymáson és a utolsóba kapaszkodva rögzülnek a következő átmászó példánynak rögzítési helyet biztosítva. Ők így alkotnak láncként egy hidat az egész vándorló hangyatársulatnak. De ez a részemről a bacikkal kapcsolatosan csak merő spekuláció..
A MOM-ban évtizedeken keresztül gyártottak mindenféle optikai eszközt a sima mikroszkópoktól kezdve a katonai vackokig, földmérő eszközökig, és csillagászati cuccokig.
Egy buta kérdésem van. A pók úgy tud a levegőn keresztül pókfonalat átvinni, hogy a potrohát nem nyomja a földhöz és egyik szárról átmászik a másikra. Így van végül fonala a levegőben.
A myxobaktériumaid hogy húznak fonalat, keresztül a levegőn?
Ezekben a mikrovilágokban szinte már minden lehetséges. Minnél többet olvasok róla annál jobban leesik az állam a csodálkozástól. Nemrég itt mutogattam pár képet a nyálkagombákról. már ezek is fantasztikus életmóddal dicsekedhetnek. Tulajdonképpen nem gombák, hanem egysejtűek, amelyek időnként bandáznak, ha jól érzik magukat. Vannak köztük nyugisabb lebontó fajok amelyek mindenféle korhadó anyagot takarítanak el, de akad közöttük olyan fajok is amelyek rákos növényi betegséget okoznak a gazdanövényükön (pl a káposztaféléken). Ha olyan az úri kedvük akkor egysejtű amőbaként vagy ostorosként mozognak, de időnként elvesztik a sejtfalaikat és nagy "kocsonyává" állnak össze amely egyes tudományos cikkek szerint még a gondolkozásra emlékeztető viselkedést is mutatnak. Egy hétig figyelgettem egy szép fehérnek induló 1mm-es példányokból álló nyálkagombatelepet. Ezek egy része színt váltott és fehér pöttyös barna vagy fekete lett. Utána folyadékcseppek jelentek meg rajtuk, amelyek néhány példányon megsárgultak és a összementek, másokról percek múlva eltüntek, miután kiszedten a fóliatasakból a mintát. Most egy hét után pedig pókháló és penész-szerű bevonat jelent meg rajtuk. Erre a bevonatra egy hozzá értő azt írta, hogy myxobacterium a neve. Utána olvastam és megint megdöbbentem. Ezek olyan baktériumok amelyek csapatokba összeállva csúszkálva mozognak , enzimeket és antibiotikumokat termelnek a táplálkozás elősegítésére és védekezésül. A szaporodásuk is hasonlóan érdekes mint a nyálkagombáké és ezek is többsejtű spórákat kibocsátó termőtestekké állnak össze kedvezőtlen körülmények hatására . Egy cíkk azt állítja , hogy ezek még kezdetleges szemekkel is rendelkeznek és hozzánk hasonlóan látják a világot. https://www.origo.hu/tudomany/20160210-bakterium-sejttest-fotoszintezis-cianobakterium-keperzekeles-fotoszenzor.html
Az UFO-kat és a földönkívülieket ezek szerint igen könnyen láthatunk, itt vannak velünk minden csepp vízben ,morzsányi földben és valószínűleg a levegőben is, csak be kell őket rakni a mikroszkóp alá figyelni.
Válaszolva a kérdésedre: A fekete pálcikák a fotódon kb akármi is lehet. A penészes hernyó szőrei, gombafonalak, penész, stb. Ezt talán egy olyan szakértő tudná megmondani aki bogarakkal foglalkozik, pl a Természettudományi Múzeumban.
A sok szöveg után mutatom a myxobaktériumokat a pusztuló nyálkagombákon. Ezek most eléggé gyönge képek lettek, de a lényeg látszik rajtuk.
Én ezen a képen semmi olyasmit nem látok ami a kettő közül bármelyikre is határozottan emlékeztetne. Szörszerű képletek lehetnek növényen, állaton, gombán,egysejtűeken. Ez olyan mint egy kormányszerződés. Titkos.
Előszedtem a kütyüt - amit később mutatok majd be - és a segítségével leképeltem pár gombát, amit tegnap gyűjtöttem az erre szánt 3 percben a kert melletti susnyásban.
Még van hova fejlődni a megvilágítás és a bemozdulás elleni védelem terén.
Az egyébként kiváló minőségű fényképezőgép-optikák akkor adnak ilyen mosott képet, amikor a shiftelve (a síkban eltolva) állítható lencsetagok nincsenek központosítva. Ugyanerre utalna a kromatikus aberráció is. Érdemes lenne egy teljesen szabályos kör alakú, esetleg egyenlő oldalú háromszög alakú nagyon kontrasztos fekete/fehér átmenetet (pl egy lyukat) kicsit defókuszban fotóznod - ha ott aszimmetrikus a kromatikus aberráció, akkor valamelyik optikai elem nincs centrálva.
Akkor lettek még tűrhetőbb fotóim, amikor a kínai mikroszkópot eladtam és a régi Reichertekkel meg a Zeissel próbálkoztam és a fényképezést egy olcsón, használtan vett Panasonic G7-el folytattam, ( Megfelelő adapteren keresztül, Zeiss projektív lencsével.) Közben alapfokon megtanulgattam valamennyire használni a mikroszkópokat is. Az is időbe telt. Itt a neten megmerem őket mutogatni, de egy fotópályázatra nem merészelném beadni a képeket.
,,A mekkora részét mutatja*, az nehezen értelmezhető, ha egy régi Zeiss 10x-et használsz, akkor nagyjából... nade ki használ ma már olyat, amikor (18) vagy (20) wf 10x olcsón megjön kínából."
A Zeiss Jena PK10-es látómezeje 15.5mm, a PK12,5-ösé 16mm. Azért ehhez képest a 18 nem olyan eget verő különbség.
Sőt, van "régi" Zeiss Jena P és PK 10-esből 18-as és 20-as látómezejű is. Nekem a 20-as van, azzal meg vagyok elégedve.
,,A 20-as nem minden mikroszkópnál kényelmes, van, hogy nem moccanthatod a fejed és ez nagyon fárasztó''
Erre mondják, hogy a kínai húsnak büdös a leve. A fenti (18)-as és (20)-as Zeiss-ek nagyon kényelmesen használhatók, még szemüveggel is. (Még rájuk is van rajzolva egy szemüveg.)
Próbáld meg mobiltelefonnal az okuláron keresztűl. Százszor jobb képet kaphatsz vele. Én egy iphone 5s-t használtam erre meg egy szelfi állványt. A teló fülhallgatójának a vezetékén van valami bisz-basz azzal exponáltam. Nagyon jó fotókat,videókat lehet vele készíteni.
Ez ugyanott éles, viszont észrevehetően gyengébb a képminőség, mint amire a kamera képes, miközben a tesztek alapján a kamera sem egy nagy szám... ráadásul a kamerának "hamis" felbontása van, a pixelszám emelés közben olyan részleteket jelenít meg, amik nem is léteznek. Cserébe a valós részletek (mert a kamera fizikailag messze nem tudja, ami rá van írva) elvesznek.
Viszont 1080p -t tud 60 fps mellett, vagyis filmezni jó, monitorra képet kirakni jó. És ilyen alacsony felbontásban a reduktor, legalábbis eltűrhető.
A mekkora részét mutatja*, az nehezen értelmezhető, ha egy régi Zeiss 10x-et használsz, akkor nagyjából... nade ki használ ma már olyat, amikor (18) vagy (20) wf 10x olcsón megjön kínából.
A 20-as nem minden mikroszkópnál kényelmes, van, hogy nem moccanthatod a fejed és ez nagyon fárasztó. A két részes szürke fejen nekem elfogadható, de az egy részes fej (1,2x vagy 1,6x) zavaróan kényelmetlen.
*nyilván most a valós 0,4x körüliről van szó, ami sokszor átverés, mert egy 0,5x-re simán ráírják, hogy 0,4x
Nem vagyok kibékülve ezekkel a reduktorokkal. Annak írják, de nem világos milyen képtávolságra készülnek. Ha jó szemmel vagy távollátó szemüveggel élesre állítod a mikroszkópot, majd a reduktorral fotózol, akkor éles marad ugyanolyan állásban? Ha nem, akkor merre és mennyit kell állítani a mikroszkópon? Mekkora részét mutatja a fotó a szabad szemes látómezőnek?
Egy kicsit jobban beállított fény a mintára több irányból egy kisebb nagyítású objektív mellett sokat segíthetne a fölismerésben.. A 10x alá már eléggé nehéz rendesen bevilágítani, kicsi a tárgytávolság. Kár, hogy az élességállítással is volt valami probléma. Én eléggé sokat szoktam ilyenkor piszmogni a megvilágítás beállításával illetve a tárgy beállításával. Ha nem megy a tárgy mérete miatt, akkor inkább a sztereo mikroszkópot használom.
Sőt, most hogy előhoztad a nyálkagombákat, pár nap múlva olyan kütyüt mutatok, hogy úgy fog csorogni a nyálad utána, hogy nem fog egy kerámia sem kiszáradni a műhelyedben.
Ez viszonylag friss minta, Portugáliából hozta egy ismerősöm.
Miután édesvízzel jól elöblögetem ezeket a mintákat, még deszt vízzel is átöblítem, hogy ne legyen vízköves. Aztán jó pár nap száradás következik, addig, amíg tényleg egyesével nem peregnek egymáson a szemek. Ekkor (vagy 2 év múlva, ki látja ezt előre???) sztereómikroszkóp alatt, kisebb nagyításon műszerészcsipesszel kibogarászom az érdekesebb darabokat, egy külön üvegbe átgyűjtöm. Amikor elég cucc van a kisüvegben, akkor azokat egy tárgylemezen körbe rendezem, egy kis deszt vízzel megnedvesítve a mintát, mert különben hajlamosak elrepülni hirtelen a végtelenbe a szemcsék egy apró mozdulatttól is. Ha kész, még nedvesen átrakom a mikroszkóp tárgyasztalára, ott megszárad, onnantól fogva csak nagyon finom mozdulatokkal lehet mozgatni. Régebben 2 ikeás ledlámpával világítottam meg sima fénymikroszkópban felülről - oldalról, most már fémvizsgáló mikroszkóppal és felső megvilágítással csinálom, ez egyenletesebb fényelosztást kínál, de a régi módszerrel is együtt lehetett élni. A többi már jól ismert: stackelés, panorámázás, PS.
Ez nem gyanúsítás, ez a teljesen nyilvánvaló igazság :)
Szerintem más az, amikor valaki a preparátumkészítésre törexik és más az, amikor fotóra. Utóbbihoz 2022-ben szükségtelen 13 ép Suriellát vagy Actinoptychust kibogarászni egy több millió éves mintából és órákon át tologatni egy üvegkapillárissal. Nem tagadom, szeretném ha lenne időm ilyennel is foglalatoskodnék, de akkor is azért, hogy a befotózáshoz az ép vázak külön legyenek gyűjtve egy helyre és ne lógjanak egymásra.
Az első képen valami trópusi homok lenne ? Nagyon szépek ! Egy kicsit írhatnál arról is, hogyan és mivel készítetted a képet. Sztereó mikr., felső viágítás, fekete alapon ?
Lehet, hogy a kezdők szerencséje volt. Az első alkalommal ,amikor a kert végi árnyékos, nyirkos erdőszélen turkáltam az avarban nyálkagombák után, fél óra alatt 3 félét is találtam. Ha túl szűk és speciális lenne a megadott téma, kibővíthetjük akár az őszi avarban található egyéb csodákra is. Pl. A múltkor egy gyönyörű pár mm-es bordás kúpcsigát találtam a falevelek alatt, de óvatlanul fogdostam a csipesszel és sikerült összetörni. Olyan szép volt csaknem mint egy nagyobb trópusi rokona.
Klasszak ! Jó, hogy piszkáltalak, így legaláb megmuttad ! Te raktad össze a kovákat ? Nagyon spéci preparátum ! Most halt meg pár hete ennek a nagymestere, Klaus Kemp. https://www.thisiscolossal.com/2014/09/diatomist/
Lassan letelik Bálint barátunk 2 hetes pénzfotózási felhívása. Mint láthattátok, készítettem pár képet néhány nyálkagombáról. Ezek között vannak sokkal szebbek, mint amilyeneket én eddig találtam. Ezek szeretik a nedves és hüvös/hideg időt is. Én korhadó ág kérgén és falevélen találtam őket apró pöttyök formájában. Tehát, felhívás a csapathoz: Aki gondolja, keresgéljen ilyeneket a következő 2 hétben és mutassa be, mit és hogyan talált ! Érdemes mert igazán csodás fajok is vannak közöttük, még eosinszerűen fémesen ragyogóak is. Kedvcsinálónak íme 2 profi munkái:https://www.fotocommunity.de/fotograf/vor-dem-harz/1104789 Itt egy két órás videó a " hol, hogyan, mivel " -ről.https://www.youtube.com/watch?v=hJl9v9FtBaA
Bár én tegnap este hatkor, amikor 12 óra meló után hazaértem, csak letottyanni tudtam a konyhaasztalhoz, és még azt is elfelejtettem,hogy a neked szánt cuccokat kihozzam a műhelyből, és betegyem a tatyómba, behozni ide melóba - hogy aztán innen valaki elvigye felédirányodba, azt' majd egyszer eljut hozzád -- nemhogy ilyen csodagombákat keresgéljek a faleveleken! :D
Mert mindig csak dumáltok mindenféle izéről, kütyüről,esztergáról,ahelyett, hogy a mikroszkópot használnátok és dicsekednétek vele, hogy mit találtatok az objektívek alatt! :)
A négy napja bebegyűjtött 1 mm-es nyálkagombákat megnéztem újra, mert azt olvastam róluk, hogy gyorsan megváltoztatják a színeiket. Ezeknél is így van. Az eredetileg fehér gombácskák kezdenek megsötétedni. A vízcseppekben fonálférgek (Nematoda) estek csapdába (amelyek ezen a képen sajnos nem látszanak) SZM 500 T sztereo mikr, Pana G7, fókuszsorozatok 5-6 fényképből.
Köszönöm ! Van vákumszivattyum, de üveggel nem merem használni, mert 40 évvel ezelőtt egy hasonló esetben a laborban felrobbant egy vákum alatt levő vastagfalú ,pici üveg mintaszedő edény a kezem mellett. Csak a szemüveg védett meg attól, hogy a szemem is rámenjen. A sebészeten 2x is voltam annyi szilánk ment a kezembe ! Szóval, megtanultam egy életre, hogy a vákum veszélyes üzem .
Az összeállítás jusztírozós része kicsit macerás. A menete ugyanaz, mint egyébként, a kómahiba kompenzálására toszogatni kell a frontlencse feletti tagot a négy kis furaton keresztül. Csakhogy a nagy apertúra miatt először megfelelő magasságban ideiglenesen rögzítened kell a menetes pöcköt, mielőtt nekilátsz a beállításnak.
Nagyon nem volt zsíros, de ez a trutyi inkább a minőségre ment rá a mennyiség helyett.
Amúgy az elmúlt 2 napban nem nyúltam hozzá, csak állt a polcon, ez idő alatt valahogy meggondolta magát, mert mindenféle tisztogatás nélkül hirtelen magától megindult és kézzel is meg tudtam mozdítani, ki tudtam venni.
1 - Az elég szomorú lenne, ha a nagyobb fecsik nem tudnák tartani a vákuumot annyira, mint az inzulinosak :) Nyilván ezen a téren is vannak vacak gyártmányok, de majd adok valami rendeset egyszer.
Gyorsan ki is próbáltam a javaslataitotokat. Az alkohollal nedvesített mintán jóval kevesebb levegő tapadt meg mint a vízből glicerinbe mártottakra. Amikor az alkoholból átraktam glicerinbe, akkor viszont rengeteg buborék képződött a metszetek felületén. Tehát ez a módszer nem vált be.
A vákumozás-a létező legegyszerűbb módon kivitelezve- viszont sikert hozott !
A glicerines metszeteket belepiszkáltam egy olyan 1ml-es orvosi fecskendőbe, amelynek a tűre csatlakozó elvékonyodó részét egy késsel előbb levágtam. Azért választottam egy ilyen picit, mert ennek duplán gumizott/szigetelt a dugattyúja. Egy jóval nagyobbat is kipróbáltam, de az a vákumozáskor beengedte a dugattyú mellett a levegőt (Igaz, ez utóbbi egy agyonhasznált régi vacak volt, lehet, hogy azért nem vált be). Kb 0.3 ml glicerinnel került be a minta a fecskendőbe. A levágott végét az egyik ujjammal légmentesen lezártam, majd 200x lehúztam gyorsan a dugattyút a legalsó állásáig, majd hagytam gyorsan visszalökődni. Ez csak pár percet vett igénybe és a minták felülete szinte teljesen buborékmentessé vált. ( 100 vákumozás még nem nyújtott eléggé jó eredményt )
Ezek voltak a minták. Kőrisfa levélnyeléből vágtam. Kb 3-5mm átmérőjűek lehettek. Az első képet a Reichert diapan 10x objektívjén keresztül, a többit a Makszutovos sztereóval készítettem. 3-5 képes fókuszsorozatok, Panasonic G6-al fotóztam. A 2. képen főleg , azért lehet látni pár levegőbuborékot, de ez már csak töredéke az eredetileg rajta levőnek. Majd még finomítani kell a módszeren, de elsöre nem tartom rossznak az eredményt.
Köszönöm mégegyszer a tippeket Neked és Jalparnak is !
Vákuumot használnak a botanikusok. Infiltrációnak nevezik, mert a folyékony közeg átjárja a levegővel teli járatokat. Ha alkoholos vagy hasonlóan kis felületi feszültségű folyadékot tartalmazó oldatban infiltrálsz, akkor gyorsabb az eljárás. Jobb több vákuum-felengedés ciklussal próbálkozni, mintha sokáig szívatnád. Ha nincs pumpád és a porszívót se akarod bevetni, akár egy nagyobb fecskendővel is próbálkozhatsz. Csak macerás.
1. Vákumozást szokták erre javasolni - némileg szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban.
2. Szerintem az is oka lehet, hogy a növény anyagában levő "szappan" miatt nagyon masszív buborékok alakulnak ki. Talán érdemes megpróbálkozni valami ezt neutráló anyaggal próbálkozni. Pl. alkoholba mártani. (Ez csak spekuláció a részemről, de ezer éve a Forténak volt egy folyékony, felkenhető fotóemulziója, amit - ha jól emlékszem - két komponensből kellett összekeverni. Annak a leírásában olvastam, hogy ha keveréskor felhabzik, akkor a habra alkoholt kell spriccelni/permetezni.)
A növényi metszeteknél sok gondot okoz,hogy időnként rengeteg mikroszkópikus és a fotózást nagyon zavaró levegőbuborék tapad meg a sejteken. Ezek eltávolítására tudtok valami megoldást ? Azt már megfigyeltem, hogy kevesebb képződik, ha vizesen vágom a mintát, de legutóbb így is használhatatlan lett valamennyi metszetem. Annyiban változott most a helyzet a korábbiakhoz képest, hogy a korábbi 1 mm alatti helyett 3-5 mm átmérőjű levélnyelet vagdaltam. Megmaradtak a buborékok a metszeteken többszöri vizes mosás, a színezés és a glicerines öblítések/ beágyazás után is. Egy éjszakai vizes áztatás majd rázás és glicerines öblítést követően sem lett jobb a helyzet.
Ha már meg volt a lámpaszűrő, készítettem képet a lányom által a kanapén talált kis múzeumbogár (Anthrenus olgae) lárvájáról. A rovargyűjtőn nagyon utálják, mert egész gyűjteményeket képes tönkre tenni.
Bausch & Lomb 4,5/16 mm Micro Tessar, fókuszsorozat 20 részképből.
Még a pénz és hologram témához rakok be egy képet:
A kép sztereomikroszkóppal készült polarizációval. A lámpa elé és az objektív alá egyaránt polárszűrőt tettem. A Halmos Feri által említett fémes csillogás csökkentéséhez ez nagyon hasznos trükk. A szűrők kétoldalasak, másik oldalukon nem lineáris, hanem cirkulárisan polarizálnak, bár ez most nem használtam ki.
Érdemes belenagyítani, a hologram mintája az "Magyar Nemzeti Bank" felirat.
Meg még valami: jelen esetben arról van szó, hogy egy aberrációval terhelt rendszert egy ellentétes aberrációjúval javítunk. Szóval itt az ideális vékony lencse legfeljebb a teljes objektívre lenne érvényes, nem az egyes tagokra. Éppen azért toljuk el a két felsőt, hogy különböző fedőlemez vastagságokra egyaránt megközelítsük az ideális vékony lencse leképezését.
Ezt ismeritek-e? A Lomo 40/0,95-ös apokromát szétszerelési útmutatója. A Zeiss ehhez nagyon hasonló (nem véletlenül), csak még preparátumvédő is van benne, szóval arra ez pont nem tér ki sajnos.
Még 2014-ben szétszedtem a rövid 40/0,95-ös apokromátomat. Szerintem csak hosszában különbözik a 45 mm-es illesztésűtől. A recés izébigyó (ez igazából egy menet szektora) állítja a felső két lencsetagot, az okulárhüvely állítógyűrűje ezen forog el és tolja fel- vagy le a lencsetartó blokkot. Ezt is ki lehet venni, de szerintem a rugózáshoz ennek nincsen köze. Belül lesz két külön hüvelyben két lencse. Már pontosan nem emlékszem rá hogyan, mert régen volt, de egészen szétkaptam annak idején és sikerült vissza is rakni. Az összeszerelés legvégén ment a káromkodás, mivel a tárgylemezvastagság-állító arretáló ütközője elugrott és valamelyik virágcserép földjében landolt. Azóta is ott kell lennie... Egy LED lábból reszelt darabbal pótoltam.
Azt is megtudtam, hogy a fogó felső (mozgó) pofáját egy magyar cég gyártja.
Találtam egy pdf fájlt is a fogóról, ami több információt tartalmaz, mint a magyar kereskedői oldal. Ebben láthatóak olyan kiegészítő elemek, amiket talán te hasznosnak látnál. Pdf-et sajnos nem tudok ide beszúrni, az indafoto-t kellene használnom, amire most nem nagyon van időm.
A korrekciós gyűrű egy lencsetagot (vagy több lencséből álló tagot ) mozgat tengelyirányban le-fel. Az az a mozgatója, amin azok a menetfogak vannak.
-
Amúgy ez itt a komplett optikai blokk, szvsz ezt már ne bontsd tovább, mert nem fogod tudni összerakni - ahogy rakod befelé a tubusba a keskeny lencséket, szinte biztosan megékelődik egy, és akkor térdre imához.
Ehhez kéne az általam kitalált optikabontó izé, amihez előtte esztergálni kell egy ehhez a végén passzoló szorítórudazatot.
Viszont az esztergádon simán összedobsz egy olyasmit, a tokmányba fogott izé, és a szegnyeregbe fogott izé között.
Mutatom:
a cucc: két rugózó rézrúd között összenyomva az optikai blokk, aminek a végéről le lett tekerve a leszorító izé/bigyó/mianeve.
A blokk házát lehúztam a blokkról, eztán szétesik a lencsesor, ha kiveszem a szorítórudak közül. De összeszereléskor pedig ide rakom össze a lencsetagokat, hogy majd rá tudjam húzni a házat
Kapásból nem tudod levenni azt a gyűrűt, mert van valahol egy pöcök,amit ki kell venni belőle. Az a pöcök viszi be a forgást a lencsébe, hogy menjen a kompenzálás.
Nos megérkezett hozzám is az általad ajánlott Knipex fogókulcs. (Mint látod a képen, én egy számmal nagyobbat vettem.)
A Kinpex-ben még nem tudtam csalódni, mint ahogyan most sem. Ámbár egy pár szavas ismertetőt mellékelhettek volna, mert így most nem tudom, hogy a második képen zöld színű vonallal mutatott (H/C) jelzés mit jelent és mire való a jelzés melletti kör alakú mélyedés. Ha esetleg tudod, írd meg. Köszönöm!
Egy hasonló, de teljesen gallyrament, beázott optikájú db-al én is elszórakoztattam egyszer magamat fél napig, aztán rájöttem, hogy ez egy érdekes és bosszantó feladat ami nem sok sikerrel kecsegtet egy amatört. Röviden: szívás.
Korhadt gallyakon és faleveleken találtam ezeket a nyálkagombákat Kisebbek mint 1mm. Fél napig tartott míg megtaláltam ezeket, mikroszkópok alatt fotóztam és elkészültem a képekkel. Csaknem 250 fénykép kellett hozzá. Sztereomikr és Reichert diapan (4x obj) asztali ledlámpákkal fölülről megvilágított minták. 7-17 képes fókuszsorozatokból összerakott képek.
A narancssárga nyilas hernyócsavart kitekertem, a kék nyilas gyűrűt letekertem, a zöld nyilas gyűrűt pedig lehúztam. Innen akkor a zöld feletti gyűrűt is le kéne tudnom húzni? Nem akarja nagyon hagyni magát.
De nem csak - sőt elsősorban nem - dróthajlítás miatt jó, hanem mert meg lehet fogni vele párhuzamos dolgokat. Pl egy reteszhornyot vagy csavart kivenni a helyéről, vagy valamit megfogni csiszoláshoz/köszörüléshez.
Értem. Köszönöm! Valószínűleg nem lesz szükségem a köszörülésre, de majd a szükség megmondja. Péntekre kértem a szállítást, eddig nem tiltakoztak, gondolom két nap alatt ide tudják küldeni. Ha nem, az sem tragédia.
A pofák felfekvési felületét, illetve az oldalukat egy kis marógépen, fazékkővel. Ehhez szétszedtem a szerszámot (szétszerelés közben eltörött a pofa távolságállító csapnak a zárócsavarja, de kicseréltem újra). Amúgy egy normál köszörűkő oldalán is lehet, eltekintve attól, hogy azon a felületen tilos a követ használni, de akkor szét sem kell szedned.
A szerszámokat gyárilag süllyesztékbe kovácsolják, az eredeti célra teljesen megfelel, de nekem annál kicsit finomabbra volt szükségem. Most a pofák tükörfényesek és élesek - utóbbi pl lemezek hajlításakor fontos, illetve kicsit keskenyebbek is.
Megrendelnék egy ilyen szerszámot, talán nem is gondolkozok róla sokat, mivel vannak Knipex gyártmányú szerszámaim és kiválóak. Viszont jó lenne tudni, hogy mely aktív felületeket kellett átköszörülnöd és miért? Ha erre tudsz valamit mondani, annak is örülnék. Mivel annak már most örülök, hogy fölhívtad rá a figyelmünket. Üdv!
Értettem,amit írtál. Az objektív elé helyezett lencse nem "projektív",hanem "előtét" lencse módára működik: azaz az objektív fókuszát rövidíti meg. Ugyan úgy,mint amikor a fényképezőgép objektívje elé teszel -makróhoz- előtét lencsét.
Csak ki akartam próbálni, hátha úgy élesebb képeket kapok a fényképezéskor. Egészen kiváló képeket ad ha csak nézegetem az okulárokon keresztül (és ha nem megyek el vele a legnagyobb,4.5x -es nagyításig). A fotózáskor a trino fejen át már jóval lágyabb képeket ad mint amit szabad szemmel látni. Csak egy sima cső, mint a legtöbb kínai cuccon, nem is ajánlottak a Makszutovosok hozzá semmi kiegészítőt. Nem rossz, de lehetne jobb is. Gondoltam 1-2 póbát megér.
Ajánlanék nektek egy szerszámot. Biztosan sokszor kellett már olyan csavart/anyát/lelapolt tengelyt megfogni, ami nem szabványos méretű, vagy kopott stb. , esetleg összepréselni valamit. Erre való a knipex fogókulcs. A sajátomat kicsit átalakítottam, mert felköszörültem az aktív felületeit.
Ez NEM egy vízpumpafogó - a pofák nagyon szépen párhuzMosan mozognak.
Projektívnél nagyon nem mindegy milyen típusú és hová kerül. A Zeiss K 2,5:1 egész biztosan nem jó, mert kompenzációs, a sztereómikroszkóp pedig nem olyat igényel. Sima, "K" nélkülivel próbálkozz. Ezen felül a képsík felett 13 mm-re legyen a Zeiss Jena projektív felfelkvő válla, onnan pedig további 147 mm-re adja a másodlagos, nagyított képsíkot. Ha okulárt használsz projektív helyett, akkor az se kompenzációs legyen és kijjebb kell emelni a szokásos távolsághoz képest kb. f2/k értékkel (f az okulár gyújtótávolsága, k a képtávolság).
Nem igazán értem mi volt a cél. Nem nagyít eléggé a sztereómikroszkóp? Ha ez a gond, akkor első megoldásként előtétlencsét lehet az objektív és a tárgy közé rakni, ahogyan Zoli írta. Ez azzal jár, hogy a munkatávolság lerövidül. Minél erősebb az előtétlencse, annál jobban. Második megoldás projektív használata megfelelő helyen, optikailag ez jobb eredményt ad és megmarad a munkatávolság.
Metszetek egy göcsös görvélyfű szárából. A vastagabb szár négyszögletes, a vékonyabbak ötszögűek. A növény kezd elszáradni, erre utalnak az elhalt, elfásodó részek amelyeket lilára színezett az Etzold festék. A bőrszövet alatti sejtekben (zöld) láthatóak a még működő klorofil szemcsék. Az erős nagyítású fotók Reichert 40x objektívvel készültek, a többi kép Makszutovos sztereoval. Ez utóbbinál megpróbáltam berakni egy zeiss 2.5 x projektívet ill. egy 6.3 x Reichert okulárt a mikroszkóp és a fényképezőgép közé, de nem lett jobb a kép mint amikor nem használtam semmit erre a célra. Illetve, rosszabb lett, amennyiben egy csomó szabad szemmel láthatatlan por képe is rákerült a fotókra a behelyezett optikákról.
Na, ez remek. Nekem ugyanilyen van, de az nem preparátumvédős, direkt meg is néztem, mielőtt írtam! Illetve valószínűleg persze preparátumvédős az enyém is, de be van ragadva. Most újra megnéztem, de sehogy se bírom megmozdítani. Ettől eltekintve viszont teljesen rendben van. Megnéztem most a párját is (Apochromat 63/0,95), azon mozog a preparátumvédő, úgyhogy már azt is tudom, hogy a korrekciós gyűrűvel együtt mozog, nem csak a végén levő valami, mint a Planapochromat verziókon.
Sőt, a 100/1,3-as Apochromaton is csak a rekeszgyűrű alatti rész mozog.
Amúgy ennek az szokott lenni a baja, hogy eltörik az a kis pöcök, ami átviszi a korrekciós gyűrű mozgását az objektív blokk belsejébe, a lencsetaghoz, hogy az elmozdulhasson. Az is lehet, hogy itt is eltört, és valahogy az az optikai elem annyira elmozdult, hogy kivitte a rendes tartományból a munkatávolságot.
Aha, erre gondoltam, csak rosszul emlékeztem, plánakromátnak vizionáltam ezt.
Fotósorozatom erre nincs, csak valami halvány emlékeim, ha tévednék, ne verj meg! :D
Ezt úgy szeded szét, hogy a korrekciós gyűrű alatt van egy fix gyűrű, oldalán hernyócsavarral az objektív legalsó végénél.
Azt a hernyót kiveszed - nagyon óvatosan!!!!, mert szeret a csavar slicce szétnyílni, és akkor vagy beletörik, vagy beleszorul -, és akkor lejön a legalsó gyűrű, ha jól emlékszem le kell csavarni, nem lehúzni.
Aztán az állítógyűrű jön, azt lehúzni kell. Onnantól már csak valami nagyon halvány derengés, hogy mintha lenne egy nagyfejű csavar oldalt a paláston, ami határolja a belső rész mozgását - az a prepivédő dolog.
Azt kitekered.
Akkor még van egy nagy leszorító csavar a foglalat felől, ami lefedi a foglalati oldalt, és van kb 1mm pereme. Azt is ki kell venni, akkor alatta van a prepivédő rugó (ami nyomja lefelé az optikai blokkot), és arrafelé jön ki az egész belső, optikai blokk.
És a nem érthető mondat máshogy: ha feltolom a preparátumvédő rugó ellenében az objektívet, a lefedett mintára óvatosan visszaeresztem úgy, hogy a frontlencse a fedőlemezen nyugszik, akkor tudok éles képet kapni.
Még mielőtt - bárhova állítom a korrekciós gyűrűt, sehogy se működik normális üzemmódban.
Ez gondolom a véletlen felütközés elleni védelemként visszahúzódó objektívre vonatkozik.
Nem elképzelhető esetleg, hogy a mozgó tag lökete normál esetben a jelenleginél rövidebb, mert az objektív elején van pl valami gyűrű vagy ilyesmi, ami időközben kiesett (pl egy hasított gyűrű, drótkarika stb.), ezért az elülső tag most jobban kiáll, mint eddig, tehát amikor te ráközelítesz a ("védőrugó ellenében" akkor abba a helyzetbe hozod be?
Adott a munkahelyemen egy Ergaval. Nem érte trauma.
Van benne egy 40x CZJ apokromát, a jól ismert korrekciós gyűrűs. Ezt se érte trauma.
Azonban pár hete azt vettem észre, hogy nem tudok vele élesre állni fedőlemezzel fedett mintára. Hirtelen rövidebb lett a munkatávolsága, mint a normál (nem, nem vastagok a fedőlemezeink) fedőlemez vastagsága. Fedőlemez nélküli mintára rá tudok élesíteni. Ha a védőrugó ellenében megemelem, óvatosan ráeresztem a fedett mintára, akkor tudok éles pontot találni, hibátlan képpel.
Mi történhetett az objektívvel és hogy tudom megszerelni?
Viszel ki egy zacskót, majd ahogy végeztél beleteszed a mikroszkópot és elkötöd a száját. Beviszed a házba a zacskót a mikroszkóppal és kikötöd a száját amikor felmelegedett. Asztrofotózáskor én így szoktam csinálni. Mármint mikroszkóp nélkül, csak fényképezőgéppel :)
Tartok tőle, hogy nem is akarod megoldani a problémát, csak szórakoztatásból írod, de azért teszek még egy próbát.
1. Beteszel egy preparátumot a mikroszkópba, élesre állítod. Ezután az objektív élességállítójához nem nyúlsz, ez neki korrekt helyzete.
2. A kondenzort feltekered tökig. A rekeszét pedig lehúzod. A lámpházat olyan messze viszed a kondenzortól, hogy a lámpa izzószálának a kondenzor rekeszére vetülő képe - amit a lámpa ki-be húzogatásával állítasz élesre - nagyjából kitöltse a rekeszt.
3. A kondenzor rekeszét kinyitod 2/3-ra vagy teljesen, a lámpa rekeszét lehúzod picire. A tárgylemezt átmozgatod olyan helyre, ahol átlátszó.
4. A kondenzor magasságát úgy állítod be, hogy a mikroszkópba belenézve (a) élesen lássad a lámpa rekeszét.
5. A tükröt mozgatásával és a lámpaház döntésével/forgatásával addig játszol, amíg (b) a lámpa rekeszének a képe pontosan a látómező közepén nem lesz és (c) az izzószálnak a kondenzor összehúzott rekeszére vetülő képe annak a közepére nem kerül.
A 4-5-öt addig ismételgeted, amíg az (a), (b) és (c) pontok egyszerre teljesülnek. Ez lesz a kondenzor, a lámpa és a tükör korrekt helye. Ezután a beállítótávcsővel az objektívbe belenézve a kondenzor rekeszét fogod élesen látni a lámpa rekeszének pedig nem szabad ott látszania. A kondenzor rekesze centrális lesz az objektívval. Ha véletlen nem lenne, akkor se a rekeszt kell centrálni ilyenkor, hanem az egész kondenzort, erre minden kondenzoron vannak állító csavarok - némelyiken kézzel állítható, némelyiken csavarhúzóval vagy valami speckó szerszámmal.
Ha a PH kondenzorban levő gyűrűrekesz képe nem akkora mint az objektív fázisgyűrűje, akkor nem a kondenzor van rossz helyen, hanem nem ahhoz az objektívhez való a kondenzor.
Ha ránézel erre a képedre, magad is látod, hogy ez a rekesz szépen koncentrikusan áll a fázisgyűrűhöz képest.
Annak így kell állnia. Ha azt elmozgatod, abból csak baj lesz.
Mondom: valahol máshol van a hiba.
Ameddig azt a legelső dolgot nem oldod meg, hogy a mezőrekesz ne a hátsó fókuszsíkba képeződjön le, addig kár a koncentrikussággal foglalkozni.
Ugyanis:
Az hogy egy optikai rendszer korrektül centrált, az elvben azt jelenti, hogy az összes optikai tag optikai tengelye egybeesik (ez a tengely az egész rendszernek az optikai tengelye) Ilyenkor az optikai tengelyen beeső fénysugár egy egyenes mentén megy végig a rendszeren. A gyakorlatban viszont ezt lehetetlen megcsinálni, hanem az van, hogy a rendszerben van pár állítható tag, amivel a többi elem centralizálási hibáját kompenzálni lehet. Szóval a lencsetagok között cikkcakkban megy a fény, csak az elején, a végén meg néhány referenciaponton centralizált.
Ennek viszont az a következmények, hogy ha az optikai elemek távolságát megváltoztatod, akkor elromlik a centralizáltság. (Ez jól megfigyelhető a pankratikus kondenzornál, ahol tipikusan egy n.A állításakor elmászik a rekeszkép.)
Tehát a centralizálás első lépése, hogy az optikai elemek a tengely mentén a korrekt helyen legyenek, és csak utána érdemes foglalkozni a tényleges központozással.
Nem ismerem a fáziskondenzort részletesen (mert nincsen olyanom), de központossági hibának tűnik. A fényforrásnak, mezőrekesznek, apertúrarekesznek és foltrekesznek egy egyenesre kellene esniük, a mikroszkóp optikai tengelyére. A mezőrekesz képe központos a látómezőben? Ha igen, akkor az apertúrarekeszt kell centrálni. Az is lehet elvben, hogy az egész kondenzor nincs az optikai tengelyben. A mezőrekeszt a tükörrel ilyenkor is középre lehet ugyan hozni, de az apertúrarekesz tengelye nem fog egybesni az optikai tengellyel. Erre a hibára utalhat, hogy nem szimmetrikus a rekesz képe ("a lamellák nem szimmetrikusn nyílnak").
És tényleg nem szabadna a mezőrekesznek az objektív hátsó gyújtósíkjának közelében látszania.
A kondenzorokon általában vannak központosító csavarok, azokkal könnyedén középre állíthatod a rekesz képét. Ennyi eltérés egyébként nem szokott nagyon látszani a mikroszkópos kép minőségén.
Vas-szilikát (?) kristályok szintén egy kerámiamázban belsejében. 32 képből raktam össze a mélységélesség növelése érdekében, de lehet, hogy egy makrofotó fényképezőgéppel kontrasztosabb lenne. Reichert MeF 16x , epi obj. Itt már nagyon kevés volt az asztali led lámpa fénye a máz sötétbarna alapszíne és a sötétlátóteres üzemmód miatt. Az okulárokon keresztül szinte semmi sem látszott, csak a fényképezőgép varázsolta elő a képeket.
Firefoxban a címsorban, ahova a netes címet kell írni, bal szélen van egy pajzs. Arra katt, és az előugró menüben a fokozott követés elleni védelem bekapcsolásával mókoljál.
A másik verzió az lehet, hogy nyitsz egy új üres webablakot. Ekkor a jobb felső sarkában megjelenik a fogaskerék --> katt rá, előjön a Beállítások panel.
Ott --> Adatvédelem és Biztonság
Azon belül a Fokozott követés elleni védelem részben a szigorúról át kell állni egyénire.
Nem tudhattad, de véletlenül elég sok érdekes pénzem van.
Amit most mutatok, azok több mint 200 évesek. Nagyapám hagyatékában találtam. Nekem annyiban érdekes, hogy lehet, még a szépszüleim pénze volt. A szépanyám 1800-ban, a szépapám 1802-ben született.
És a druszám verette! :D
20 krajcár II. Ferenc osztrák császár, egyben I. Ferenc magyar király pénze.
Ferkó profilja
Az osztrák címer még elég jól látszik,
Az 1810-es verzió kicsit más a címerben is, és a feliratokban is.
Örülök neki, hogy sikerült előre lépni, és hogy a fényképezőgépet is sikerült adaptálni hozzá.
Szerintem láttam én 2x okulárt valahol a Reichert dobozban is.
Azt azért hozzátenném, hogy a "szakértelmem" nem túl mély és igencsak ellentétes népünk kurucos hozzáállásával: egyszerűen elolvastam a használati utasítást :)
Eddig ezt a pénzezős témát kudarcként éltem meg, mert nem váltott ki nagy mozgást a törzsgárdában, de így, hogy Feri nekiállt fotózni, így már teljes siker. Már megérte :)
Hát ez az. A pantrográf egy forgó szerszámot használ, aminek van egy lekerekítési sugara, ráadásul ott, ahol a legvékonyabb, a forgácsolási sebesség NULLA - vagyis ott csak túrja az anyagot. A vésnök meg egy egyszerű (gyakorlatilag ék alakú) eszközzel dolgozik, amit bármikor újraélez, amivel létre tudja hozni pl. a talpas betűk végeit. A két technika valószínűleg kiegészítette egymást. Érdekes lenne megtudni, milyen módszerrel dolgoztak/dolgoznak a pénzverdében ma.
Az az Angel Eyes, amit én találtam, annak kékkel gerjesztett fehér fénye volt. Ez viszont RGB - nem tudom, mennyire van számottevő különbség, de a gerjesztettnek azért elég béna a spektruma.
Bálint szakértelmével sikerült előbbre lépnem a fémvizsgáló Reicherttel. Többek között rábukkant arra a rekeszre aminek hiányzik az állítócsavarja és amelyik csaknem teljesen be volt zárva és így eléggé kicsi képet engedett eddig. Kinyitva persze egyből csodákra lett képes ! Egyre jobban tetszik ! Az eredeti ívfénylámpa helyére nemes egyszerűséggel beállítottam egy egyszerű ledes asztali lámpát. Kiválóan működik még a sötétlátótérrel is. A többi mikroszkópom nagyon kényes a lámpa beállítására, ezzel aztán nem volt semmi gond.
A DIC is megy vele bizonyos objektívekkel, de nyilvánvalóan be kell majd építenem egy bikább ledet végleges megoldásként.
Addig is mutatok pár fényképet.
Fogtam az egyik aventurin mázas csészealjamat és megnéztem a mázban a vas-szilikát kristályokat, többféle beállítás mellett. A sötét és a világos hátteres megoldás között váltogattam, illetve a rekesz és a ferde megvilágítás beállítócsavarokkal bíbelődtem. 8x Reichert epi objektívet és 2.5x Zeiss projektív lencsét használtam.
Igen, ilyenből Jeffel csináltunk normál mikroszkóp kondenzora alá programozható mintás Rheinberg-szerűséget. Sztereomikroszkóphoz pedig vettem "AngelEyes" néven futó sok- de diffúz ledes körfényt. Csak kissé haloványkának találom a sok különálló ledeshez képest (amelyiket direkt sztereóhoz gyártják foglalattal és táppal együtt). Viszont előbbi nem ad hülye "erópajúnió" alakú reflexeket.
Ha már kétfilléres, akkor én is hozok párat. Úgy tűnik ez a pici címlet is elég sokféle alakban jelentkezett a huszadik században.
A te királyi kétfilléred után egy másik kétfilléres, 1935-ből:
Ez már nem királyi váltópénz, hanem Magyar Királyság feliratos
Persze a tied a korona váltója, az enyém meg már a pengőé.
Aztán eljött a forint ideje, és a kétfilléres még mindig rézből van, de újra váltópénz néven fut:
Figyelemre méltó a címer! Ezt hivatalosan 1977-ben vonták vissza, de soha, semmikor nem láttam és fizettem vele, pedig a 77-es dátum alapján évekig használhattam volna.
Aztán jöttek a komcsik, és máris csak aluból érte meg a kétfilléres, lukas is lett:
Egy példány 1954-ből
És 1963-ban még biztosan létezett. Én már kisgyerekként sem fizettem vele, tehát kb 1973-74 környékén már nem volt az emberek pénztárcájában, bár hivatalosan 1992-ben vonták vissza.
Azért nem mindig. A komcsi időszakban már bőven létezett pantográfos gravírozás, amivel nagyfokú kicsinyítést lehet elérni. Az enyém asszem 10x értékig tudja.
Akár kartonpapírból is kivágható a mintaforma, és végigmenve rajta egy tapintóval, rögtön megvan a matrica minimum durva mintája.
Ezek sztereo mikr.-al készültek.
