A reggeli találkahelyre kutyA után érkeztem, volt még egy kis időnk az indulásig, beszélgettünk. Nagyon fáztam és az eleredt esőnek sem örültem, bár készültem rá. Nagy sikert aratott a szivárványszínű gumicsizmám. Előtte éjszaka semmit sem aludtam annyira izgultam, 3-kor inkább felkeltem. De ez mindig így van verseny előtt, nem volt meglepő.
Hamar leértünk, nyomta Larzen rendesen. Gyors rajtszámfelvétel, öltözés. Ezúttal a futócipőt sem felejtettem el felvenni, mint a kolbászfutáson. Valamiért nagyon izgultam, szinte pánik volt rajtam. Rhiannon21 nyugtatott, kutyA ígérte velem jön, nem lesz semmi baj. 5 perces csúszással végre elindultunk.
Innen már nem tudok részletes beszámolót írni. Biztos ezt is tanulni kell, de én nem emlékszem, hogy jönnek sorban az élmények és pontok. Mindig csodálom azokat, akik emlékeznek az összes ösvényre, KékSárgaZöldPiros letérésekre. Túlöltöztem. De mindig ez van, mert félek a fázástól. Utálok fázni. Végül nem vettem le egyetlen réteget sem magamról, mert a rajtszám a legkülsőre volt rögzítve és sajnáltam az időt az áttűzködésre. A nadrágom nagy volt, állandóan úgy éreztem lecsúszik. KutyA megígérte, szól, ha már kilátszik a fenekem.
Oszlánál az első frissítőponton csak zsíroskenyér volt. Szeretem, de futáshoz túl nehéz. KutyA nekem adta a müzliszeletét.
20 km táján iszonyú hasfájásba kezdtem és ez nem a müzliszelet hibája volt. Szerencsére volt nálam fájdalomcsillapító. Bevettem egyet, vártam, semmi. Még egyet, semmi. A harmadik végre meghozta a várva várt hatást. A háromnak viszont az lett az eredménye, hogy le is nyugtatott rendesen. KutyA viccelődött is velem, hogy mi van futunk, na és…? –állapotba kerültem.
Azt a biz. Pazsag-völgyi pontot mi sem találtuk. Gyanús volt, hogy le kell térni balra a híd előtt. Na de hol a pont? Tovább mentünk, Elm-éket értük be, vagy már szembe jöttek? Rövid tanácskozás, ők is térültek fordultak, reménykedve tovább mentünk hátha meg lesz. A pont nem lett meg, de a lányok igen. Pecsét, fordulás vissza a letéréshez. Ide szalagozást ígértek, de nem volt. Még egy kis bizonytalankodás a sárga jelzés körül, de papamaci GPS-e segített a helyes irányt meglelni.
Út közben, hogy hol már nem tudom, többször összefutottunk Rhiannon21-nal, egyszer RitaB-vel. Jól esett a buzdításuk.
Talán Bánya-hegyen találkoztam Kabócával, sajnáltam, hogy fel kellett adnia. Kaptam tőle magnéziumot, köszönöm. Itt akartam felfalni a kis tálkában levő aprított banánt, mire megkértek hagyjak másnak is. Persze ekkor abbahagytam, bár azt hittem egynél több banánt spájzolnak be egy pontra.
Tar-kő-nél gyönyörű volt a táj, meg is álltunk egy pillanatra töltekezni. És a színek…
Annyira megörültem, hogy túl vagyunk a felén, hogy valahol 36 km táján elpereceltem. Beestem a bokorba, de valahogy az ösvényt felszántottam előtte, mert a nadrágom teljes hosszában tiszta sár lett. Szerencsére nem ütöttem meg magam, a bokor felfogott és ott volt velem kutyA aki kihúzott az ágak fogságából. Nem sokkal rá egy kifeszített drót volt keresztbe az ösvényen úgy boka magasságban. Kiabált, hogy vigyázz, de azért megbotlottam benne. Az esést ezúttal sikerült elkerülnöm. Mindenesetre gondosan megjelölte, más ne járhasson így.
Az utolsó 10 km-re már elfogyott az erőm. Sok volt a szint nekem, nem vagyok ehhez szokva. A tervezett időnk veszélyben forgott. Szerencsére kutyA buzdítása hatott és beindultunk megint. Nagyon szerettem volna 8.30 alatt beérni. A végén sokat kellett kerülgetni a túrázókat, néhánynak egy kicsit neki is mentem sűrű bocsánatkérések közepette. Végül úgy döntöttem kiabálok előre, hátha akkor időben félre „ugranak”. Volt, hogy sikerült nekik.
8.25-re berobogtunk, és azzal a lendülettel, ahogy beértem már akasztották is nyakamba az érmet. Harmadik lettem, tapsoltak, fényképeztek, kezet fogtak, gratuláltak. Szép fogadtatás! (Majdnem olyan, mint a Kisrigóban…)
Azt hiszem egy kicsit sokat ettem útközben, na igen a csokinak nem lehet ellenállni. A ropi is jó volt, a banán is jó lett volna. Talán keveset ittam? Lehet, de legalább nem ment az idő a bokrokban való bujkálással. A zuhanyzás gyors volt és didergős meleg víz híján. A bableves is jól esett és az különösen, hogy dupla adagban részesültem, kutyA nekem adta az övét is.
Ja, az a karalábé föld kutyA szerint repce és mi is elrontottuk. :(
Gratulálok minden teljesítőnek, szép munka volt. Ezt most különösen érzem, mert nem tudok lépcsőn járni, székbe leülni és felállni, éjszaka meg a mindenhol nyomott az ágy. Az az egy két hólyag és kidörzsölődés meg hamar begyógyul.
Külön köszönet kutyÁnak!!! Nélküle nem értem volna be ennyi idő alatt. Végig támogatott, igazán velem volt. Szinte a hasfájásomat is átélte. Etetett, gondoskodott, óvott, féltett, vigyázott. Máskor is!
Köszönöm Larzennek a fuvart. Jó volt, hogy ezúttal nem kellett még a vezetésre is koncentrálnom, bóbiskolhattam a kocsiban. Remélem nem nyomtam nagyon Andrást aki középen ült.
Itt a vége, fuss el véle.
Ez egy páros produkcióra sikerült Futóbogárral. Együtt indultunk, együtt érkeztünk, meg közben is összetartottunk. Kicsit bekezdett, de pont beletalált a tavalyi tempómba. Oszlánál rendeztük a pulzusát, aztán Bánya-hegy után egyre gyakrabban kellett erőlködnöm, hogy tartani tudjam a tempóját. Végül az utolsó, már könnyű 8 km-en már én voltam a főnök: most lehet futni, nyomjuk meg, most belefér kis séta, ilyes. Többnyire ő navigált, és ez jó volt, mert az én agyammal nem könnyű fejbentartani 1-1 szakasz 1 vagy 2 jelzésváltását.
Végül a tavalyi időmből 12 percet faragtunk, ami jó: asszem, ma egyikünk se lett volna képes ennél többre, egyedül meg bármelyikünk sokkal lassabb lett volna.
A Bükk még mindig gyönyörű. Még ősszel is :) Sajnos én csak itthon olvastam az itinert, amiben fel van tüntetve, hogy hol kéne hátra- meg körülnézni, Futóbogárnak azért néha sikerült.
A szervezésben voltak döccenők; a szalagozás helyenként fura volt, meg volt egy pont, amivel nem találták el az útvonalat. No comment.
Köszönöm szépen Larzennek az utat, Futóbogárnak a társaságot.
Ha mégis buszozni akarnak, igazán megadhatnád nekik a Börzsöny Éjszakai katasztrófaturistabusza üzemeltetőinek a számát. Miért maradnának ki ebből az élményből :)
Nem indult pirosbetűs ünnepnek számomra ez a Less Nándor, az elmúlt másfél hónapban kétszer futottam, és tegnap valamivel el is rontottam a gyormom, a futás alatt végig fájt. Futóbogár,JB, kutyA, András társaságában mentem le Cserépfalura, kértem mindenkit, hogy érjen be szintidőre. Még jó, hogy hozzátettem, hogy "magamat is beleértve".
Már a kaptárköveknél elfoglaltam a megfelelő poziciót, valahol majdnem a mezőny legvégén, ezt tartottam is végig. Majdnem minden szakaszon sikerült egy picit hozzácsapni a rendes távhoz (három teljesítés után),, pl. a második pont után a tanösvény elején oda - visszafele is elmentem a szalagok mellett, ami az ösvény kikanyarodásánál volt kirakva. Nem éreztem a terepet, próbáltam túlélni.
Azon kevesek egyike vagyok, aki a Pazsag-völgynél nem sokat vesztett. Emlékeztem arra, hogy itt kell betérni, igaz továbbmentem, de igencsak motoszkált bennem a gyanú, hogy itt valami nincs rendben. Mielőtt megérett volna az elhatározás, hogy itt vissza kell menni, többen szembejöttek. Meg is kaptam a lányoktól a pecsétet, az egész kitérő max. 500 méter lehetett.
Bánya-hegyen Sütő Laci szülei vitték a pontot, ha jól láttam, csak ketten voltak, de hihetetéenül pörögtek, kb. tízen voltunk a ponton, de senkinek nem kellett még felállnia sem, ha valamit kérni akart, már kaptuk is a jóságot. Mindig öröm erre a pontra érkezni.
Itt utolértek többen, akik a pazsag-völgyi fiaskó miatt a rövidebb távosok következő ellenőrzőpontját is felkeresték, ennyit a tempóról. Vártam a Tar-kőt, onnan már lehet gurulni. A Három-kő csúcsán is képest voltam rossz irányba továbbmenni.
A gurulás tényleg jó volt, volt egy szakasz, a kilátástól a Karthauzi kolostorig, amin felhőtlenül jól éreztem magam. Aztán a végén megint szenvedés, a végén egy régi ismerőssel, Attilával gyalogolva mentünk a célig. 9:15, erre telik 6 hét alatt két futásból. :)
Én azért köszönöm Laciéknak a munkát, amit a túrába fektettek, néha vannak bakik, még a legnagyobb rutin ellenére is. Mondjuk úgy vettem észre, a futók beletörődtek a dologba, nem zsörtődött senki - legalábbis akiról én tudok. A gulyást sajnos ott kellet hagynom, állandóan nagyon hosszú volt a sor.
Kedves Nedus! Igazán nincs semmi szükség rá, hogy kicsit is rosszul érezd magad, Kabóca nagyon pozitív hozzáállású, optimista életszemléletű ember, aki mindennek a jó oldalát keresi, barátságos, közvetlen, és ilyen apróságokon nem akad fenn. Tényleg, szóra sem érdemes.
Az én GPS-em végül 61,1 km-t mért, tehát az 1,3 km-es plusszunk valahogy csökkent
Azért csökkent, mert az út nem a szántóföldön keresztül vezet, hanem a műúton kell még jó sokat továbbmenni, a szántóföld szélén kevő fasorig, és onnan derékszögben. Kár, hogy ezt a GPS track sem tudja. :)
Szerintem drágább a különbusz.Ráadásul a repülő másfél óra alatt Genfben van. Személy szerint nem szívesen buszoznék 16 órát egy ekkora verseny előtt....
Less Nándor 60 TF 2009
Péntek este még nem igazán voltam biztos benne, hogy akarom-e ezt a futást. Egyrészt városunkból (117 km Cserépfalutól) senki nem akart most velem jönni, másrészt az összes időjárás-előrejelző honlap esőt jósolt, ázni meg nem volt kedvem (annak ellenére, hogy esőben jobban megy a futás, mint melegben...:). ¾ 5 kor indultam, reggel fél 7-kor értem az iskolába, ahol gyorsan beneveztem, átöltözem, és vártam a rajtot. Alföldi futó lévén, ez volt az 5. hegyi futásom ebben az évben (Téli Mátra 40, Téli Margita 40, Montrail 60 és a Bükki Hegyimaraton). Ezenkívül csak síkon futottam (nálunk a legnagyobb emelkedő a Keleti-főcsatorna hídja...:) ezért eldöntöttem, hogy óvatos leszek, mert a Montrail 60 utolsó 20 km-re – hogy finoman fogalmazzak – nem esett túl jól...
7:05-kor elindultunk. Az első 10-15 km-en kiderült, hogy kik azok, akikkel megpróbálhatok együtt haladni. Tájékozódási képességem nem áll a helyzet magaslatán, ezért egy olyan futótárshoz (nedus 1965) csatlakoztam, akinek a sebessége is megfelelt, a GPS-ére pedig rá volt töltve az útvonal. Szépen haladtunk, az első problémánk a Pazsag-völgyi ellenőrzőpont hiánya volt, de szerencsére nem kerestük túl sokat, beletörődtünk, továbbhaladtunk... Ezután a GPS track letérített bennünket a könnyebb haladást biztosító dózerútról – azaz a valódi pályáról -, és egy jóval nehezebb sárga jelzésen jutottunk el Répáshutáig, begyüjtve kb. 1,3 km pluszt. A Bánya-hegyi parkolónál meglepődve tapasztaltuk, hogy egy addig előttünk levő, 5-6 fős gyorsabb csapat csak utánunk ért oda –vesztükre ők tovább keresték a nem létező ellenőrzőpontot...
Innen már eseménytelenebbül telt az idő, a pontokon rendesen frissítettünk, közben megállapítottuk, hogy a verseny elején és végén tökéletes a kijelölés, de középtájon már nem annyira...Gondolom, a rövidebb távokat választó túrázóknak akartak kedvezni. Aki 60-at fut, annak biztos a kisujjában van a pálya – gondolhatták...
Szerencsére a Montrail-en átélt legyengülés elmaradt, köszönhetően az időben bevitt géleknek és egyéb PBAR termékeknek.
A verseny utolsó 10 km-én rengeteg túrázót kellett előzni, főleg lejtmenetben, de ezt már kibírtuk valahogy. Az utolső mászásnál, a karalábé(?)föld után már erősen görcsöltek a combjaim, hiába, nem vagyok ehhez hozzászokva. Végül aztán 7:01-es idővel értünk az iskolába, én ezzel bőven elégedett vagyok. A célban a szervezők elnézést kértek a hiányzó frissítő és ellenőrzőpontért – kiderült, hogy a jelzést valaki eltávolította, így a „személyzet” nem találta meg... Az én GPS-em végül 61,1 km-t mért, tehát az 1,3 km-es plusszunk valahogy csökkent – pedig annak a sárga útnak a kivételével mindenhol a jelzésen haladtunk. Az átlagsebességünk 6:53 km/perc lett.
Gratulálok minden teljesítőnek, futó(fórum)társamnak nedus1965-nek pedig köszönet, hogy elviselte társaságomat :)
Köszönetet szeretnék mondani VIC -nevű társunknak , aki tegnap este elküldte a saját gyártmányú track-jét a mai Less Nándor 60-as terepfutásra !! E nélkül ( a futáson tapasztalt gondok : szalagok eltüntetése , Ellenörző pont hiánya stb.) bizos én is elkavartam volna , mint JB és csapata . Így csupán alig 2 km-errel volt több , amikor kerestük a pontot . Megismertem személyesen Ezüsthegyi Kabócát ( és később a párját is ). Mivel eddig nem tudtam az ő állapotáról és együtt mentünk elég sok km-ert , utólag is bocsánatát kérem !!!! Nagyon rosszúl éreztem magam utánna . Ha tudom , nem mutagatom Neki , hogy " figyellj , milyen tök jó ez , meg az " !!! Egyébként szuperűl fut !! Amúgy nagyon kellemes futás volt , a beharangozott rossz idő elmaradt , sőt a végére már túl meleg is lett . És mint a célban kiderűlt , a hibákról nem a szervezők tehettek . A végén már én éreztem kellemetlenűl magam , annyiszor kértek elnézést ! A vége pont 7 óra lett , de hát heti 3 futásból , 70-80 km-ből csak ennyire futja . Mindenkinek jó pihenést!!!
Egy UTMB-n inkább cipelem a plussz súlyt, semmint lefagyjon a lábam, ui ott azért meg-megállsz és sokat gyalogolsz, én hideg időben a zártabbra szavaznék, de nálam még rátesz egy lapáttal, hogy rossz a vérkeringésem, így a végtagjaim is kevésbé bírják.
Van a régi, mondás, hogy hogy hívják azt a dárga technológiát, ami az egyik irányba átengedi a nedvességet, és a másikba is? Mégis, most két goretexes terepcipőhöz is van szerencsém, amit rám sóztak, mondván extra jó áron van (pl. adidas trediac 10e-ért). Egy pár órás edzésen jelenthet ez némi kényelmet, hiszen nem rögtön az elején vizes a lábad, esetleg végig be se ázik.
Nagyobb tapasztalatom csak bakancsban van, addig jó a goretex, amíg be nem ázik, utána pokol. Ez egy magashegyi túrán úgy néz ki, hogy a ,,hagyományos'' bakancs a latyakban, vizes fűben gyaloglás első órájában beázik, a goretex új korában akár percekkel továb bírja, aztán vihetsz magaddal napokig egy berohadt bakancsot, ami baromi nehéz és kiszáríthatatlan.
Nem kell hidegben csapadék, elég a csontig hatoló szél is :))) nekem pl a Tátrában emiatt fagyott le a lábam, pedig még hó is alig volt. A Gore annyire nem fontos szerintem, de ahogy Csanya írta, a zártság ilyenkor aranyat ér és meleget.
Biztosan nagyon jó lehet az INOV-8 , csak ahogy te is írtad, elég rossz kezek került. Én is teszteltem volna egyet, de inkább maradtam a TNF-nél. A forgalmazó tájfutó és nem sok lövése van a hosszabb trailekhez, így elég nehéz lesz betörnie hozzánk, hogyha úgy áll hozzá, hogy ő mindenkinél mindent jobban tud (ez legyen tőlem nyílt kritika).
A MOvil-nál viszont tetszik, hogy adtak az igényességre. Az osztályozás ugyan néhol kicsit másképp alakult, de a leírások használhatóak, már már túl szakértőiek, ezért pl egy kezdőnek sok lehet benne a magyarázatra szoruló rész.Hasonlóan igényes teszteket eddig magyarl nyelven nem nagyon olvastam, ettől függetlenül biztos vannak.
Kedves solkima és pro! Köszönöm a segítséget! Holnap Szlovéniában kipróbálom a hangszert :) nem túl szintes terepre megyek, de kezdésnek jó lesz. Csak a gesztenyét tudjam cipelni.
Esetleg egyszer próbálj ki egy Gore-tex-es cipőt és akkor majd azon fogsz csodálkozni miért is nem vettél még magadnak ilyet...
Jó, nyilván egy térdig érő patakban nem sokat ér. De a patak átkelés után máris érezhető mire jó az ilyen cipő. A hővisszatartása sokkal nagyobb mint egy normál cipőnek. Ha egyszer befűtöd még vizesen is melegen tudod tartani benne a lábad. Azért ez nem megvetendő tulajdonsága egy téli futócipőnek, nem?
(Nem piszkálódni akarok, inkább csak csodálkozom.)
Én sosem értettem, mire jó egy Goretex-es cipő. Egyszer megszponzorálhatna valaki egy Bakonyi Mikulás 50 / Téli Mátra 42 (régi útvonal, amikor olvadás van) / Börzsöny Éjszakai (szintén magas vízállásnál) túra erejéig. Kitűnően éreztem ezeken a túrákon is magamat, leszámítva a térdig patakban gázolás utáni 15 másodperceket.
Lehet, hogy egyik se tökéletes, viszont király a montázs, ahogy kivigyorogsz a cipőből :)
Voltam am Inov 8-at próbálgatni. Sajnos, ami igazán tetszett (Mudclaw), abból közel se volt méretem :(
A másik vicc, hogy nincs GoreTexes modelljük. Aszonta a eladó hölgy, hogy majd tavasszal kapnak. Ezen eléggé megdöbbentem, hogy akkor már minek, mire nekiállt megmagyarázni, hogy télen kevesen futnak, és tavasszal is esik az eső. Ez, meg hogy a leghasználhatóbb modellből jó esetben fél év múlva kapnak újra, esetleg gyakori méretben is, véglegesítette azt a meggyőződésemet, hogy nagyon klassz dolgokat forgalmaznak - szánalmasan bénán.
Tudtommal direktbe nem gyártanak futóbotot. Sokan N.W. bottal futnak, mások túrabotot használnak.
N.W. bot végéről leveszed a műanyag kupakot és máris használhatod terepen a botokat. A tányéros adaptert el lehet felejteni mert nincs értelme feltenni.
