Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
Hajrá lányok, hajrá fiúk, nagyon jó móka ez. Lesz egy pont, valamikor szombat hajnalban, amikor baromi szar lesz minden, de én akkor is irigyelni foglak titeket. :-)
"Fog, fej, gyomor, ebben a sorrendben." - ezt Andris mondta egy, talán 2004 eleji Spartathlon-beszámolón, még Balázsék pesti kecójában. Szerinte ezek kellenek elsősorban a Spartatlon sikeres teljesítéséhez. Minden más kevéssé fontos, szerinte.
Tiszta sor, csak arra kell figyelni a kép alapján, hogy Korinthosz után van egy jelentősebb kanyar, ahol majd be kell dőlni, hogy ki ne sodródjanak a versenyzők. :-)
A hit fontos, pontosabban az akaraterő, a küzdeni tudás és a befejezni, vagy épp győzniakarás -ehhez kétség nem fér.
pár kiegészítés:
Ha tényleg ezen múlna, inkább papok nyernék a versenyt és nem atléták.
Próbáltak egyébként végezni kutatásokat az akaretőrő fontosságáról, igaz jóval rövidebb, maratoni távon. Ha jól emlékszem 20% környéki differenciát tudtak mérni glikogénfogyasztási különbségben, ami valahol jól mutatja ki mennyire akarta, illetve bírta odatenni, kizsigerelni magát a versenyen a sportoló. Az a 20% eredményességben versenyidőre vetítve jóval kevesebbet tesz egyébként. Ilyen spartathloni hosszú távon az akraterő többet nyom a latba, hisz a léc úgymond folyamatosan, sok-sok órán keresztül rezeg a verseny második felében, hogy ki mennyire képes elviselni a fájdalmait, a fáradtságát. Viszont hogy ki milyen fáradt, mennyire fáj neki, nem mérhető, nem tudni ki mennyire van ki, milyet küzd belül, a külső megnyilvánulások félrevezetőek lehetnek. Egy csendes elmúlás lehet sokkal nagyobb fájdalom következménye, mint egy teátrikus, hányással, vérhólyagokkal, ájulással teli nagyjelenet.
Nehezen mérhető ki milyen akaraterős, vagy akaratgyenge. Hiszem, hogy ebben a sportban az utóbbiak nem léteznek. Hogy kinek mit ér, mit jelent egy teljesítés, hogy hol húzódik szervezetében a természetes szervezet károsodását védő lekapcsoló mechanizmus, nagyon egyéni. Sok minden mérlegre kerül az egyénben ilyenkor, ezt minfannyian vágjuk, mielőtt sokszor többórás billegés után (és van hogy nem véglegesen) valamerre elmozdul a súlypont. A mérleg ráadásul teljesen máshogy működhet verseny előtt és közben.
Kinek fájt jobban, a győztesnek, a finishernek, vagy annak aki kiszállt valahol? Nem mérhető, nem tudni. Viszont az tudjuk ki készült fel helyesen és ki versenyzett helyesen.
Így végül is mindig is egy nagy lényeg marad, az a versenyző készült fel jól és futott jól a versenyen, aki max a célvonal után esik össze. Aki valahol hamarabb útközben, az valamit valahol elrontott, vagy a felkészülésben, vagy épp aznap. Testben vagy fejben. A kettő egy egészt alkot, a futót.
