"Veres bort ittam az este" ... csak a szöveget nem találtam hirtelen meg a sok szoknyaránc között"
Addig is:
Bibi heri vinum rubrum
Stella mea lucida, angela!
Et de illo potus nunc sum
Stella mea lucida, angela!
Recte stare possum aegre,
Tamen me amant puellae.
Stella mea lucida, angela!
a kertrol azt irja az ujsag hogy a kerit szo egy alakja. keritett reszt jelent. azt is irta az ujsag hogy nem kell hogy felrevezessen hogy akkoriban a kert nem volt elkeritve. mindenesetre valami 1300 koruli elofordulast hoz az ujsag elsokent. akkor a nemet befolyas nem volt talan olyan eros...
ez olyan szep magyarazat. szerintem ragaszkodjunk hozza.
Hát kedves Pixy, ez a szöveg húnul nem ismert. Ismert viszont a "Veres bort ittam az este", de gondolom, hogy az egészen más :) Az viszont latinul is megvan, angela, stella mea columba... :) Sőt előadta a Weyer Béla asszonykórus is, csak a szöveget nem találtam hirtelen meg a sok szoknyaránc között..:)
Az angyal mondjuk gorog szo: angelosz-kuldott, de kerestem hirtelen egy sumer szotarat (eleg limitalt) itt: http://www.ping.de/sites/systemcoder/necro/info/sumerian.htm
Ugy latszik o mas agyagtablakbol dolgozik, mert
viz- azu (tenyleg van benne egy kozos z azert :)
kard- shudahaku
igaz- kanu
vag- parasu
beszel-qabu
anya- ummum
apa- abum
balta- alani
oreg- labiru v. rabi
Úgy gondolod, hogy az egész verset össze kellene vonni egy ligatúrába?
Még sikerülhet is, mivel a székely rovásírás miatt ebben erősek vagyunk, esetleg kicsit kesze-kusza lenne, de sebaj.
Végül is a kínai írásjekkel is így alkottak összetett kifejezéseket, amik a későbbiekben standardizálódtak és képezik részét a több ezer/tízezer irásjelüknek.
Biztos örülnének neki.
Lehetne külön írásjele még a Micimackónak is.
Sőt a Háború és békét is össze lehetne vonni egy ligatúrába.
Atyaisten, hogy lehet ennyi ökörséget kitalálni :)))? És méginkább: hogy lehet ennyi ökörséget elhinni?
Egyébként arról viszonylag könnyen meggyőződhetnél, hogy az egyiptomi démotikus irás még csak nem is hasonlit arra, ami alant egyiptomi démotikus irásnak van kiadva.
Hogy mi miből származik...
Itt egy jó összefoglaló meg előadások őstörténetünkkel kapcsolatban:
wuppa adatok | üzenet
válasz | 2004.02.25. 14:42
Mielőtt nagyon belemelegednétek a beszélgetésbe, ajánlom figyelmetekbe a következő alapműveket a témában:
Varga Csaba: Jel, jel, jel avagy az ABC 30.000 éves története
Varga Csaba: Idő és ABC
Varga Csaba: A kőkor élő nyelve
Varga Csaba: Az ősi írás könyve
A könyvekről a www.varga.hu oldalon tájékoztatót is olvashattok.
Én az első könyvet elolvastam. Elég meggyőzőnek találtam, mert nem délibábos, rózsaszín eszméletvesztés hatása alatt íródott, hanem a matematika és grafika könyörtelen összefüggései alapján.
Varga Csaba azt bizonyítja matematikai pontossággal, hogy a régmúlt emberei egy világviszonylatban általánosan ismert hangjeleket alkalmazó (fonetikus) írást és jelkészletet, ős-ABC-t használtak, amelynek különféle változatai a ma használatos ABC-k, kezdve a latintól a görögön, a magyaron át a héberig és az egyiptomi ékírásig, sőt a kínaiig(!!!). Gyakorlatilag írás-stílusbeli és jelszám különbségek vannak. A jelszámot tekintve a magyar és az egyiptomi csaknem megegyezik és ezzel ezek a leggazdagabb jelkészlettel rendelkező ABC-k. Ez pedig nem jelent mást, mint, hogy ezek a legrégibb ABC-k.
(Mielőtt még hülyének néznétek a kínai miatt: a kínai gyakorlatilag rögzült betűösszevonásokat használ, így alakult ki a szótag- és szóírás.)
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a magyarok az egyiptomiaktól származnának, még csak azt sem, hogy az egyiptomiak a magyaroktól. Az ilyen eszmefuttatás a hajbakapás előszobája.
A magyar ősi volta azt jelenti, hogy megőrzött valamit a nagyon régi (30000 év) ősi kultúrákból, Majdnem ugyanígy őrizte meg az egyiptomi is. A különbség annyi, hogy az egyiptomi kultúra már rég halott, a magyar pedig még használja jeleit. (Bár sajnos nem ismeri mindenki.)
--
* Magyarok Háza sorozat
I. A távoli múlt. A logika buktatói. "Zavaró tények".
II. A kőkori írásbeliség emlékei. a Kőkor ABC-je.
III. A kőkori írásmódok.
IIII. A kínai, egyiptomi, ómagyar és sumér írás közös titkai
V. A kőkori számírás. Számneveink csodálatos története.
Május 5 . 18. óra Budapest Magyarok Háza V.*
VI. A kőkor világnyelve, avagy nyelvünk "az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja". (Berzsenyi Dániel.)
Május 19 . 18. óra Budapest Magyarok Háza VI.*
A Székely-magyar rovásírásról bővebben:
"Az õsi írás könyve több szempontból lép elore :
bemutatja az újabb gyujtések, bizonyítékok anyagát,
osi írásunk 30 ezer éves életkorát még 10 ezer évvel megtoldja,
felvállalja a tanítás, a feladatok készítésének gyakorlati és nehéz munkáját,
és oseink számrovásáról is meglepo felfedezést közöl.
Bizonyára feltunt önöknek, hogy Varga Csaba könyvével kapcsolatban
eddig egyszer sem használtam a rovásírás szót, pedig errol van szó.
Szerinte a rovásírás kifejezésnél nem maga az írás,
hanem az írás módja és eszköze került elotérbe,
ezért a szkíta-hun-székely-magyar írás vagy a Kárpát-medencei ABC kifejezéseket használja.
Valóban pontosabb így, de hosszabb. A rovásírás kifejezés már teljesen átment a köztudatba,
hála Forrai Sándor és követoi felvilágosító munkájának, az emberek tudják,
hogy oseink latin betus írást évezredekkel megelozo kulturális hagyatékáról van szó.
Kiszely István pedig az osmagyar írás kifejezést javasolja.
Végül, ami nagyon fontos: Varga Csaba mindkét könyvében jelen van,
de ebben a másodikban még elmélyültebben, oseink tisztelete.
A 30-40-50 ezer évvel ezelott élt Kárpát-medencei atyáink és anyáink nem az atombombát,
hanem az írást találták fel számunkra. Az õ útjukat kell járnunk."
"Ganander a Grammatica Lapponicában, mely mű egyébként Sajnovicsnak és Gyarmathinak is egyik fontos forrása volt"
Az 1700-as évek második felében népszerű teória volt egyetlen, ráadásul ismert nyelvből levezetni a világ össze nyelvét. Herder is a hébert tette meg alapnyelvnek.
Ezek az elméletek még a nyelvtörténet gyerekkorából valók, ugyanolyan légből kapottak, mint pl. Arisztotelész 4 eleme a fizikai világ megmagyarázásra, vag6y a flogisztonelmélet.
Az 1700-as évek végén fejlődött ki a komolyan vehető nyelvtörténet. Sajnovicsot úgy szapulják a mai "újnyelvészek", mint aki a nyugati elméleteket ráhúzta a magyar nyelv rokonítására, holott éppen ő volt az egyik első megalapozott rokonító.
Vele egyidőben William Jones vette észre a szanszkrit és némely nyugati nyelvek rokonságát és jóval Sajnovics után (1818) Rask az európai nyelvek rokonságát, érvelésében éppen Sajnovics módszerét említve:
"For this purpose I also listed them according to subject matter. I do not assume that all will agree with me on every one of these; but even if one throws out all of those about which one might have some doubt, then nonetheless of 352, in addition to the 48 listed above, in all 400 words, enough will certainly remain, that combined with the grammatical comparison given above they will prove as much as the 150 words with added grammatical notes which Sajnovics has cited as 'proof that the Hungarian and Lappish languages are one and the same'; as far as I know, no one has subsequently denied this."
Gyarmathi pedig éppen Sajnovics elméletének megdöntését tűzte ki célul, de a cáfolás közben megértette, hogy Sajnovicsnak igaza van, sőt túl is haladta őt.
Ganander a Grammatica Lapponicában, mely mű egyébként Sajnovicsnak és Gyarmathinak is egyik fontos forrása volt, azt írja: „...conveniunt, quia hinc ortae sunt. Affirmare ausim (értsd: Fennicam et Aesthonicam) in Lapponica convenire & huic, sicut haec Hebreae origines suas debere. Nam non modo accidentibus Grammaticalibus, sed etiam vocibus perplurimis ... concordant.” [... megegyeznek, mivel egyfelől erednek. Merem állítani, hogy a finn és az észt nyelv a lappal megegyezik, és a lappból származnak, miként az meg a héberből. Hiszen nem csupán grammatikai jellemzőikben, de igen sok szavukban is hasonlítanak.]
Szóval világos: a héberből származik a lapp nyelv, amiből viszont a finn és az észt. Mi pedig - miután a finnekkel rokoknok vagyunk - szintén a lappoktól kaptuk nyelvünket, közvetve a héberből. Ezt teljesen világos és egyértelmű :-)
Akkor egy kis érdekesség a finnugor eredet egyik "ősforrásáról":
"Meglepő módon a több száz oldalon az affinitas/affinis szó (a címektől eltekintve) összesen négyszer fordul elő, kétszer az előszóban, kétszer pedig egy-egy önálló rész bevezető soraiban (második rész 126, első függelék 220). A szó használata tehát a címekre és a bevezetésekre korlátozódik, az elemző szövegekben nem szerepel. Elgondolkoztató ez a kettősség, különösen, ha tudjuk, hogy a címekre Gyarmathi nagyon is ügyelt (Schlözer javaslatára pl. finn-re javította a mű címében eredetileg szereplő lapp szót."
"2. Ha feltesszük is, hogy Gyarmathi csupán a nyelvek hasonlóságáról, nem pedig rokonságukról írt, a kortársak mindkettőt kiolvasták belőle. Tanulságos összevetni az Affinitas kortárs említéseit, mondjuk a Demonstratióról írottakkal (mely munka egyértelműen a származási nyelvrokonsággal foglalkozik). Azt tapasztaljuk, hogy a kortársak sem tettek már különbséget, mindkét művet hol a hasonlóság, hol a nyelvrokonság bizonyításaként emlegetik.
A Sajnovicscsal együtt dolgozó jezsuita műhely történész tagja, Palma Ferenc egyenesen arról ír, hogy Sajnovics két nyelv affinitasát bizonyította: „...Sajnovicsius Lapponum linguam Hungaricae affinem reperit.” [Sajnovics a lappok nyelvét a magyarral affinis-nek találta] (Notitia Rerum Hungaricarum. Tyrnaviae, 1770. 415. Idézi Éder Zoltán: Túl a Duna-tájon. Bp., 1999. 61). — A Demonstratióból Öhrling is az affinitast, de még ennél is inkább a vérrokonságot tartja fontosnak: „...linguam Hungaricam et Lapponicam affines potius germanas esse...” [...a magyar és a lapp nyelv affinis sőt, inkább vérrokon...] (De convenientia linguae Lapponicae cum Hungarica 1772. 5). — Porthan szintén a vérrokonságot emeli ki, kiigazítva a szerinte túlzó idem szót: „verba idem esse admodum hyperbolice ... pro cognatione coniungi...” [az azonos szó némileg túlzás... a vérrokonsági kapcsolat helyett...] (Előszó a P. Iuusten-féle Chronicon Episcoporum Finlandiensium kiadásához; Porthan, Opera selecta. Pars prima. Helsingfors, 1859. 41).
"
"A nyelvek közti, rokonságot bizonyító hasonlóságnak tehát a korabeli felfogásban két összetevője van: a szókincs lényeges elemeinek (Gyarmathi szavaival: voces characteristicae) és a nyelvtani szerkezetnek az egyezése. A kezdeti, szókincs alapú hasonlítások után ebben a korban a grammatikai jellemzőket tekintették döntőnek a rokonság igazolásában vagy cáfolásában. A grammatikai szerkezet eltérése esetén még akkor sem tartották közös eredetűnek a nyelveket, ha szókincsük javarészt megegyezett. Ilyenkor a szókincsbeli egyezést a szomszédság (vicinitas) vagy a nyelvi érintkezés (commercium) hatásának tulajdonították. A francia enciklopédisták úgy vélték, a francia nehezen származtatható a latinból, mivel szerintük a két nyelv szerkezeti eltérései igen nagyok. Ehelyett egy, már eltűnt szubsztrátumnyelvet tartották a francia ősének, ami a latin szókincset magába szívta volna. Hasonlóan később a szanszkrit és a hindi közt is tagadták egyesek a rokonságot, noha a szókincsük szinte teljesen megegyezik. Még a XIX. század derekán is Schleicher, aki a családfaelméletet kidolgozta, teljesen természetesnek vette, hogy az egy nyelvcsaládba tartozó nyelveknek hasonló a grammatikai felépítése. Fontos azonban, hogy a nyelvek grammatikai szerkezetének összehasonlítása mindig a szókincs hasonlításával kapcsolódott össze, pontosabban ebben a korban a szókincsükben közös elemeket mutató nyelvek esetében hívták perbe a grammatikát.
" Végezetül visszatérve a dolgozat elején feltett két kérdésre: ami Gyarmathi affinitas-ának a jelentését illeti, maga a mű főként a nyelvek közti similitudo-ról szól, amit csak néhány helyen nevez a szerző affinitas-nak, a leszármazási rokonság kérdését nem érinti. Ám ha a göttingai paradigmának volt is esetleg befolyása Gyarmathi címválasztására, már kortárs értelmezések is biztosan kívül estek ezen. Olvasatukban Gyarmathi a similitudo-val egyúttal a cognatio-t is bizonyította. [190]
A nyelvtudomány történetében pedig egyértelműen a nyelvrokonság igazolásaként vonult be az Affinitas. Így a magyar fordítás címébe is a rokonság szó került.
zsele5
Magam csak a nyelvtudományi állításokról beszéltem, mint mondtam eredet kutatással nem kívánok foglalkozni. Pont azt állítottam, hogy ettől még mindenki azt gondolhat az eredetünkről, amit akar.
"A magyar egy fejlettebb nyelv az angolnál/ germánnál, kisebbségben is vagyunk hozzájuk képest, mégsem vették át."
Vagy szándékosan értettél félre, vagy nem figyelsz. Ismereteim szerint nem éltünk egy területen sem a germánokkal, sem az angolokkal.
Arról nem is beszélve, hogy nem ötezer évvel ezelőtti állapotokról beszélsz, amikor a beszélt nyelvek közt jelentősebbek voltak a különbségek, mint ma. Az egyik már előbbre jutott a mondat alkotásban-szerkesztésben, és így alkalmasabb volt a kifejezésre, mint a másik.
Ráadásul én csak felvetettem egy lehetőséget.
Ezentúl, mint mondtam az eredetet és a beszélt nyelvet nem keverem össze.
Példaként az indiánok beszélik a legtöbb féle nyelvet, de ettől még lehet közös az eredetük.
Csak valószinüleg nem áltak különösebb kapcsolatban a különféle nyelveket beszélők.
Csak azt állítom, hogy akik az eredet elméletük bizonyítása céljából kidobják a magyar és a finn nyelv rokonságát, ők nem veszik figyelembe a tényeket.
Hogy a nyelvrokonságnak mi lehet az oka, azon lehet vitatkozni, de emiatt kár lenne a tényeket eltagadni!
Az akadémiai tudományosság a még közelmúltban is/jelenben is súlyt fektetett arra, hogy a nyelvrokonságot tegy közös ősnyelvvel magyarázza amkit ősnép által beszéltet és őshazából eredetezéssel magyarázott.
Lásd Hajdú Péter ÉNY. Szibériában feltalált hipotézisét, ahol az élet fenntartása is csak időszakonként lehetséges.
Említhetném a Glatzzal fémjelzett milleneumi történeti szintézist, ahol is az őstörténeti fejezetben egyértelműen a nyelvrokonságból kikövetkeztetett alacsony szervezettségű, műveltségű, leginkább a XVII.sz.d.-i hanti-mansy népcsoportokat jellemző társadalmi képű magyarsággal foglaltatnak hont.
Nos a finnek azt az ősnép-őshaza-ősnyelv projektett mondták fel.
Nyelvi síkon pedig a rokonság elismerése mellett jelentősen szűkítették a rokínítható szavakat, de a közös eredet helyett az egymásra hatást vizsgálják egyértelműen elvonatkoztatva minden etnikai tartalomtól.
Tehát lehet, hog valamikor szomszédok voltunk, de nem rokonok.
A magyar egy fejlettebb nyelv az angolnál/ germánnál, kisebbségben is vagyunk hozzájuk képest, mégsem vették át.
Mi lehet a gond?
"az az érdekes, hogy a fáraó görög eredetű szó, de az egyiptomiak "székúr"-nak hívták a fáraót." Nem nyert.
A 'fáraó' annyiban görög eredetű, amennyiben két hieroglifa görög átiratából jön. A két hieroglifa mai átirata: per-aa. Azt jelenti, hogy 'nagy ház' (palota értelemben), de idiomatikusan nagy uralkodó ház értelemben is használták. I. e. 1500-ra aztán magát az uralkodót nevezték igy.
"A magyar alapnyelv kialakulását i.e. 2000-1500 közé teszik."
Na varjal, tisztazzunk mar dolgokat. A magyar nyelv a finnugorbol ered. A finnugor nyelv 3000 eve (hallottam 6000 evet is) valt kette. Ha ezek igazak, akkor a magyar nyelv is tulajdonkeppen 3000 (v 6000) evre vezetheto vissza. Fuggetlenul attol persze, hogy milyen valtozasokon mentkeresztuk, pl turkosodes.
Amint az elején írtam, én ezt az egészet valahogy úgy képzelem mint egy fát.
A sumér nyelvhez valószínűleg mindkettőnek köze van valamilyen szinten (bár a finnekben nem vagyok biztos, mert nem ismerem a nyelvüket és nem is olvastam erről, max annyit tudok, hogy "haista vittu", ami káromkodás :)).
Számomra nem csak a nyelv az, ami miatt arra gondolok, hogy volt kapcsolat, hanem a kultúra is (pl. griff, turul=turullu, szarvast ábrázoló kézimunkák, ugyanazok a motívumok, stb.)
Egyibként a finnek hanglejtése nem sokban hasonlít a magyarokéhoz (fél évig dolgoztam két finn sráccal együtt), az viszont érdekes volt, amikor egyszer megnéztem az arabokat egy műholdas csatornán - épp Mekkába vonultak -, és először azt hittem, hogy magyarul beszélnek, de csak a hanglejtésük volt szinte ugyanaz (bár ez nem jelent semmit :).
Ami még most jutott eszembe, az az "URUZAG" szavunk, ami most "ORSZÁG", de régen még így mondtuk, mert ú-ztak az akkoriak.. Ez sumérul is uruzag volt.
Valaki írta, hogy a hieroglifákhoz is van ennek a kultúrkörnek köze. Itt pl. az az érdekes, hogy a fáraó görög eredetű szó, de az egyiptomiak "székúr"-nak hívták a fáraót.
