Az abban a korszakban dívott purista stílus szerint alakította át a Salamon-tornyot. Tehát nem a valóságosnak megfelelően, hanem ahogyan ő gondolta el, milyen legyen egy középkori épület.
A magam részéről elutasítom, mind a purizmust, mind a Velencei Charta dogmáit.
Régészeti úton megkutatni a várromot, majd korhűen újjáépíteni lehetőleg minél teljesebb mértékben, tehát tetővel ismét ellátva. Ne használjunk modern anyagokat és építészeti megoldásokat!
Ha jól tudom, akkor Visegrádnál is terveznek nagy arányú helyreállításokat. Tessék, most ki lehet javítani a régi építészek bűneit!
Ráleltem a NET végtelen információs óceánjában Léta várának 1958-as archív fotójára. Alá helyeztem a napjainkbeli arculatát. Az egykor büszke sasfészek várja a lelkes műemlékpártolókat, hogy megszabadítsák a bozótostól és feltárják régmúlt históriájának tárgyi emlékeit...
Véleményem szerint Schulek több ponton is nagyot hibázott a Salamon toronynál végzett munkáival. Az árnyékszék tornyot csak az omlatag részekig lett volna szabad visszabontatnia. Utána meg inkább kiegészítenie. A belső tér boltozat és térelválasztó falak maradványait is inkább megerősítenie kellett volna. Sajnálatos,hogy egy ilyen kiváló építész is tud hibát,hibára halmozni..ami helyrehozhatatlan..
Ha valaki az idei vártúráin az erdélyi Kolozsvár környékére tervez eljutni, akkor a figyelmébe ajánlom Magyarléta {ro: Liteni} község délnyugati határában emelkedő Létavárromját. A faluból eleinte széles szekérúton, majd az erdőben emelkedő szerpentinen jutunk el egy sziklagerincre, ahonnét csodálatos panorámát élvezhetünk a völgy túloldalán lévő sziklakúpot koronázó várrommal egyetemben. Sajnos a műemlék érdekében még nem történtek renoválási munkálatok. Jó régen jártam ott, még hagyományos papírképeken örökítve meg.
Annyival helyesbíteném a cikk állításait, hogy a legújabb történeti kutatás szerint a Salamon-torony déli részének pusztulását Vels Habsburg-generális seregének 1540 októberi ostroma során okozták az Alsóvárat lövő ágyúk.
Az egykor oly fontos történelmi eseményeknek helyet adó város a numizmatikai irodalomban is jelentős, hiszen egy aranykincslelet fűződik hozzá. Idézet Gyöngyössy Márton: Az aranypénzverés a középkori Magyarországon {2008} című könyvéből. A mellékelt érmék nem a leletből valók, de olyan típusúakat említ a szöveg.
Sokszor érte ellenséges támadás Gyulafehérvárt és benne a székesegyházat. A Hunyadi síremlékeket valószínűleg már 1601-ben feldúlták. Kőváry László az 1892-ben megjelent kötetében felsorolta a rongálásait:
Ha a gyulafehérvári templomban Hunyadi János és Vitéz János sírja üres, akkor a templomban látható (az előzőhöz fényképen látható) sírhely szerintem az emlékmű. Másnak könnyen lehet, hogy más a véleménye.
Az 1966-ban megjelent "Az ágyú históriája" című könyvből következzék Vauban francia hadmérnök erődítési rendszerének ismertetése. A mű megjelenésekor kötelező volt beleírni aktuálpolitikai részeket, ezt kérném szépen átugrani.
Szerintem is valami optikai trükkfelvétellel alakították ki a csata összecsapási része előtti utolsó pillanatot. Nagyon tetszik, köszönöm szépen, hogy megosztottad velünk.
A svéd seregnél jól mutatják be a korszakra jellemző, úgynevezett "átmeneti típusú" fegyverzetet. Vagyis, hogy a régebbi hidegfegyver {lándzsa} mellett hogyan alkalmazták a megjelenő, még eléggé drága tűzfegyvert {puskát}. A filmben főként puskások szerepeltek, de azért ennyire jól még a svéd sereg sem állhatott, tehát akadt benne bőven lándzsás {pikás} is. Már csak azért is, mert nekik kellett védelmezniük a lőfegyverük elsütése után jó darabig védtelenné vált puskásokat.
Nagy kedvenceim szárnyas huszárok.
Nekem is. De őszintén le kell írom, hogy a XVIII. századtól kezdve a csatadöntő fegyvernemmé a szuronyos puskával ellátott gyalogság lépett, persze kiegészítve jelentős tüzérségi támogatással.
A lengyelek azonban továbbra is hittek a lovasságban, hiszen még a II. világháborúban is bevetettek ilyen egységeket a német harckocsik ellen.
De így ismeretlenül is szeretném megkérni a csókakői vár restaurálását "megálmodó" építészt, hogy a terveivel idomuljon a középkori kővár egykori arculatához. Mert amit mostanában felépítettek eme vértesi hegyi várban, az elfogadhatatlan "bűnronda" a számomra! :-(((
Szép vár{rom} ez az Óvár{szl: Stary hrad} igazán vadregényes helyen búslakodnak romjai. Egyszer aludtam is a felsővár falai között, sokat bámulva a hatalmas repedést... és persze erősen bizakodva, hogy nem pont aznap este fog rászakadni a kis sátramra! Kibírta!!!
Nagyon remélem, hogy a Vág folyó lentebbi folyásánál emelkedő Sztrecsény {szl: Strecno} várához hasonlóan egyszer csak megkezdődik a feltárása és restaurálása...
Némelyik kazamatában nagyon kellemes sörözési lehetőség volt/van.
Visszanézve az archívumomat, jómagam 2015 júniusában a gyulafehérvári székesegyház mellett söröztem Comix1976 Topiklakó barátom szíves invitálására. Kösz szépen még egyszer! :-)
Sajnos a török hódoltság kiemelkedően fontos erődvárosának, a felvidéki Érsekújvár {szl: Nové Zámky} új-olaszbástyás erődítményéből csak kevés részlet maradt meg, az sincs igazából bemutatva.
A hátultöltő ágyúkról következzék egy részlet Horvát Árpád: Az ágyú históriája című könyvéből. Mivel a mű 1966-ban jelent meg, így hát "kötelező" volt beletenni a szovjet haditechnikát is.
Nagyon sok tárgyat rejthet még a tokaji vár földje magában. Éppen ezért szeretem annyira a szádvári ásatásokat is. Visszatérve a tokaji vár Vasaló-bástyája előtt megtalált csontvázra, ebben az élménybeszámolóban lehet további részleteket megtudni:
A kircholmi csata a svéd-lengyel háború egyik legjelentősebb ütközete volt. A hely, ahol a két sereg megütközött Rigától mintegy 18-25 kilométerre, délkeletre fekszik a Nyugat-Dvina folyó partján. A IX. Károly vezette svéd csapatok 10.800 gyalogosból és 3.000 lovasból álltak és még 11 ágyúval is rendelkeztek, ehhez jött még 3.000 német és 1.000 németalföldi zsoldos, illetve néhány száz skót. Minden esetre jelentős túlerővel bírtak a Jan Karol Chodkiewicz vezette sereggel szemben, amelyben 1.040 pikás és 260 muskétás alkotta gyalogság mellett 2.600 huszár és mintegy 1.000 kozák és tatár lovas sorakozott fel, a lengyel had csak 5 ágyúval rendelkezett. Mindkét sereg erőssége más és más volt, mivel a svéd lovasság rosszabb volt ezért a király jórészt a gyalogságára alapozta taktikáját, míg a lengyeleknél pont fordítva volt. Ekkorra már mindkét sereg nagyszámú tűzfegyverrel rendelkezett, de az őszi időjárás nem kedvezett ezek használathoz, ezért a döntő szerep a hideg-fegyvereké lett, amiben a csatamezőn a huszárok kopjája volt minden kétséget kizárólag a legjobb.
A svédek a klasszikus felállást választották, a gyalogságot a centrumba állították fel, míg azok szárnyait a lovassággal védték. A lengyelek hasonlóan álltak fel, azzal a különbséggel, hogy a gyalogságukat kettéosztották és közéjük szintén lovasokat csoportosítottak. Míg a svéd gyalogság zárt zászlóalj alakzatokba vonult a csatatérre, a lengyel gyalogság egy lazább harcrendet vett fel. Maga a csata hullámzó volt, hol a lengyelek, hol a svédek támadtak, míg a hadi helyzet úgy nem alakult, hogy a svéd lovasság minkét szárnyon visszaszorult így védtelenné vált a gyalogságuk. Ugyanakkor a svéd tartalék lovasság is előrenyomult, maga előtt tolva a gyalogságot, amely zárt sorai fellazultak. A lengyelek ekkor, jó ütemben csaptak le a svédekre, akik nem tudtak ellenállni huszárok és az őket támogató tatárok és kozákok rohamának, akik valósággal legázolták a svéd sereget. Ez a döntő roham alig 20-30 percig tartott. A svéd sereg felbomlott és egészen Rigáig futott, amit hamarosan kénytelen volt feladni. A svédek 8.000 halottat hagytak maguk utána a csatatéren, míg a lengyelek alig 100-at és a sebesültek száma is csak 200 volt. A lengyel győzelmet azonban beárnyékolta két alvezérének halála.
