Előbb lépnek el a hegyek, Előbb szólnak rád a kövek, Előbb megy vissza a folyó, Mint téged elér egy szó. Előbb téved el egy madár, Mint még egyszer, aki végre rád talált.
Az vagy nekem mint földnek az ég, Az vagy nekem, mint égnek a kék, Az vagy nekem, mint télnek a hó, Az vagy nekem, mint csendnek a szó.
Előbb fagynak meg a szavak, Előbb csalhatod meg magad, Előbb felejted el nevem, Mint elengedném két kezed, Előbb ne lássam az eget, Mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.
Az vagy nekem, mint földnek az ég, Az vagy nekem, mint földnek az ég, mint égnek a kék, Az vagy nekem, mint égnek a kék, mint télnek a hó, Az vagy nekem, mint télnek a hó, mint csendnek a szó, Az vagy nekem, mint csendnek a szó Az vagy nekem, mint földnek az ég, Az vagy nekem, mint égnek a kék, Az vagy nekem, mint télnek a hó, mint csendnek a szó, Az vagy nekem, mint csendnek a szó, mint földnek az ég...
Egy érzés , mely szívemet dobogtatja.Egy érzés , mely gyomromat szorongatja.Úgy érzem, mintha gyomromban lepkék hada dúlna.Úgy érzem, mintha sorsomat egy érzés megpecsételte volna .Hisz egy ideje úgy érzem , fogva vagyok tartva . Hatalmába kerített e mostoha ... furcsa.. egy érzésnek vagyok rabja. Furcsa egy szerzet ez!Furcsa ez az egész!Színes köd lepte el elmém nagy részét!Mintha a világ rózsaszínben ,pirosban,lilában úszna.S mintha elmém is ez a leple hullna .Egyet lehet tenni ,le kell nyugodni.Hisz már nem te irányítod az érzéseid szíved diktálja a tempót,És azt is ő dönti el,hogy befogadja e a Szerelmet .
Nehéz elmondani a fontos dolgokat,ha ezekről elkezdesz beszélni,nevetségesnek érzed magad..A gondolatok a fejedben vannak,és amikor kimondod őket,semmivé válnak..Az emberek legféltettebb titkai a lelkében élnek,csak ő tudja,hogy valójában mit is érez..Ha elkezdené mesélni titkait,érzéseit,csak meglepődött tekintetek sokaságát vélné látni..Akkor mi értelme,hogy elmondja ezeket?Úgysem érti meg senkisem..Hiába mondod el,hogy éppen mi bánt,az emberek kinevetnek,és ez fáj..Rosszulesik az emberek közömbössége,megpróbálod visszatartani könnyeidet..És ez a legnehezebb!Nem sírni,hanem mosolyogni,hogy lássák rajtad,téged nem lehet elgyengíteni..Pedig ez csak álca,a valóság ennek épp az elllenpéldája..Vannak pillanatok,amikor már ott tartasz,hogy majdnem sírsz,és a könnyeket már nem tudod visszafojtani..És ez nagyon rossz érzés!Hiszen te elmondtad volna titkaidat,feltártad volna érzéseidet,de nem volt olyan,aki ezt megértse..!
Én nem tudok olyan szép verset írni, mint Bálint művész úr, de szeretettel
küldöm Neked Kedvesem:
Életem párbeszéd.
Párbeszéd az emberekkel,
párbeszéd a fákkal,
az elmúló világgal.
Kiáltás a szeretetért,
őrködés az életekért.
Párbeszéd a halállal
az örök, élő szerelemért ...
/szf./
Már nem igaz a szó már nem igaz a két cigaretta között kiérdemelt csók, már nem igaz a sírás, s az írás sem igaz, már nem igaz az sem mi félelmetes, mi nagy, már hazug a beteg gyógyulását ígérő vigasz, már a hallgatás is hazug, már a hazugság sem igaz…
Gyötör a sohaseholsehogysemjó fáraszt a bezzegmásokboldogabbak vakká tesz a befalazott jövő-ablak…
Könnyeid síromat ássák rá keresztfát farag a harag
Nincs döntés, nem készülök végső harcra nem fogom a reményt átvinni a túlsó partra…
Már nem igaz a szó már nem igaz a két cigaretta között kiérdemelt csók, már nem igaz a sírás s az írás sem igaz már nem igaz az sem mi félelmetes, mi nagy, már hazug a beteg gyógyulását ígérő vigasz, már a hallgatás is hazug, már a hazugság sem igaz
…nem igaz már semmi, csak az (vagy már az sem igaz?!) hogy nélkülem is velem s már velem is nélkülem vagy…
Márk Miklós
Rózsák lánya
Leszel-e kedvesem
szellő, patak partján?
Tavaszi bíbor-hajnal
mennyboltnak alján?
Hozol-e szivárványt
a megfakult mának?
mosolyodtól széttörik,
a lélekgyötrő bánat.
Csókolsz-e akkor is,
ha megvet, ki nem ismer?
nem érdemli két kezed,
ki keveri a sorsot a tiszta hittel.
Bújj hozzám, szoríts magadba megint,
egymás száján lélegzünk, ízed égi manna.
Álmaink ölelkezve repülnek a vágy felé,
lelkünket várja a szabad, örök szavanna.
Fejem öledbe hajtom, mint őzike anyjának,
csendes erdő mélyén, tisztásnak szélén,
Nem sejtettem, nem tudtam rózsák lánya,
hogy Te állsz ott minden történet végén…
hátööö...én rögtönöztem egy négysorost, ha nem felel meg nyugodtan felejtsd el...
A hold ezüstje libben füledben szerelmem szilárd, mint az ékkő, mely benne ül, a gyöngysor nyakadban helyettem öleljen és csókolgassa bőröd némán, rendületlenül
nem nagy szám, mentségemre szóljon, hogy kb. tíz perc alatt ütöttem össze...
tökéletesen egyetértünk. Nekem már nemegyszer mentette meg az életemet, hogy verselhettem. és éppen ezért a minőség hic et nunc nem annyira fontos, elvégre itt senki sem profi.
Egy szakadék szélén állok magányosanmiközben fejemben ezernyi gondolat van.Valyon hiányzom-e neki,ha a mélybe vetem magam?Sírna-e utánam,ha többé nem hallana rólam?Kérné-e az időt,hogy pörögjön vissza,és ne kelljen eltemetniegy rideg hűvös sírba.Mit mondana nekem,ha látna ilyen árván?Mert ő hagyott el engemmegalázva, gyáván.De min segít az,ha most levetem magam?Én haljak meg érte,hogy ő élhessen boldogan?Nem hallgatok a szívemre,az eszem mást diktálVisszafordulok,mert hiszemmég rám is valaki vár.
Én is csak azért kezdtem ott leírni az érzéseimet, mert a párom nagyon jó hatással van rám és ezért ki merem mutatni az érzéseimet versben is ott - ahogy te itt - de én magam ráadásul sosem tartottam "művésznek", mégis Ő kihozta belőlem.
