örülök hogy újra 'látlak'! És nagy megtiszteltetés hogy irtál ...
Buta vagyok, nem tudom a választ a kérdésedre. Mostani állapotomban azt tudom mondani:
Marad, ami odáig jutott, hogy maradhat. Él, ami felnemesedett arra hogy Élhet. Az Életben maradásra. Vannak a Lét-nek porcikái, amik csak a biológiai élet 'résztvevôi' lehetnek belsô összetételük folytán. De eljuthatnak odáig, hogy túllépik azt. Ahogy Hermész irja:
'A múlhatatlan anyag a változást önmagában viszi véghez, vagy !!!!!!!!!!!!!!!
Az igazi dolgok közül sok a testekben található, sok az ötletek világában, és sok az erők világában. A test az ötletek világában is van, de az ötlet és az erő is a testben van.
Ami isteni, az nem részesül a múlandóságban, és a halandó nem részesül az isteniben.
A halandó nem kerül halhatatlan testbe; a halhatatlan mégis részt vehet a halandóban.' -ez az utolsó gondolat, a halhatatlan részt vehet a halandóban!!!!!! Ebben benne van minden!
Ez lett volna a következő, amit borítékoltam :) "Ki vagyok én": a régi kérdésfeltevésed. Igazad van, hogy fontos ki teszi fel a kérdést, honnan ered, mi a forrása. Minden dolog magában rejti egyben a saját forrását is, és a későbbi végkifejletét is: lásd mag... A régi, hermemetikus, gnosztikus eredetű felfogás szerint
a bennünk rejtőző "isteni szikra", "lélekmagocska" utal az ember magasabb rendeltetésére. /Tudom, hogy Te tudod, mert tanuló lehetsz, csak mások kedvéért is kifejtettem a mag-analógiát :)/
LÉT és ÉLET között pedig a fenntiek miatt lehet különbséget tenni. Más a "táplálékuk" is: az Írás pl. beszél "veszendőbe menő eledelről", és "az örök élet kenyeréről".
Bár ettől még marad a legfontosabb kérdésünk: "Ki vagyok én?" :) Üdv!
Tudtam, mikor kell benézni! :) Örülök, hogy itt vagy!
A VANsággal kapcsolatban: szerintem kezdésnek tegyünk különbséget
LÉT és ÉLET között. A biológiai egzisztálás még nem jelenti az eredeti értelemben vett ÉLET-et. Ami ITT megjelenik, formát ölt, LÉTTEL bír ugyan, de nem feltétlenül rendelkezik ÉLETTEL.
Erre most megkérded majd: "Mi az"itt", és mi az "ott", ugye? :) Üdv!
És rögtön ki is égetik magukat onnan, ha a közértben a pénztárnál a hosszú sorban egy "speciális" ember miatt kell háromszor annyit várni. Lesújtó pillantások és morgás vagy feltűnő sóhajtozás kíséretében távozhat. Elenyésző a kivétel. De azok úgy érzem ilyen filmek nélkül is mások.
Nem tudom milyen filmrol van szo, de gondolom e nélkül is szólhatok. Tokeletesen igy van ahogy irod, az 'élmények' a tudat számára eltünnek. Azonban a lélekbe 'beégetik' magukat.
Újranéztem a videót és több dolog jutott az eszembe. Az első és legfontosabb, hogy nem tudhatom ki vezekel kiért. A második, hogy az apa tudatosan vagy tudattalanul a lehető legjobb formáját választotta a feszültségek, lelki fáradtság, lelki teher feloldására az aktív sporttal. Aki valaha futott rendszeresen hosszútávokat, tudja miről beszélek. Aztán eszembe jutottak a hangyák. Kedvenc táplálékuk a tetvek, amikkel szimbiózisban élnek. Masszírozzák a tetvek potrohát, így azok több mézharmatot termelnek a hangyák számára. Nos, miközben néztem pontosan azt éreztem, hogy egy ilyesfajta érzelmi lefejés célú filmet látok. Végül az eddigi élettapasztalataimat összegyűjtve megpróbáltam felidézni a környezetemben lezajló változásokat bármi ilyen jellegű hatás után. Az eredmény szinte semmi. Mindenki elérzékenyül, de öt perc múlva, fél óra múlva, vagy két nap múlva elfelejti az "élményt" és az emberi kapcsolataiban a későbbiekben semmi nyoma, hogy valaha, valami ilyen hatást gyakorolt rá.
biztosan ezt nézted,tudom sokaknak ez szörnyű vagy nemis tudom milyen,de nekem szép,mert ahogy nézem az apát,ahogy annak ellenére,hogy nem sportoló maratonokat fut le meg triatlonokat stb. a fia kedvéért és ahogy nézem a fiút ahogyan már nemis abban a tolószékben ül hanem repül az gyönyörű
Teszünk róla :) Miújság Veled? Reméljük benéz majd Sanat Kumara, Semmiágánülszivem-Zoli, abafa, stb.
A mesével kapcsolatban: Rúmi mellett a másik híres szúfi bölcs, Szuhrawardí is
teljesen hasonló szellemiségben írt. Ha elolvasod a belinkelt cikket, megtalálod őt is,
és a Pentagram jó cikkeiben idézik ezeket a "klasszikusokat". Látható, hogy
az "izmusokat" csak mi alkotjuk, különösen a köztük lévő határokat, de ha a mondanivaló magvát nézzük (lelki szemeinkkel!) akkor bizony rácsodálkozunk, hogy
ugyanarról beszélnek nekünk sokszor több ezer év, és kilóméter távolságra egymástól!
Más: megvettem a Júdás Evangéliuma c. National Geographic-könyvet.
Komoly tanulmányok vannak benne, a teljes apokrif fordítás mellett, érdemes megnézni! Üdv!
