Keresés

Részletes keresés

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.29 0 0 18286

Böröczki Mihály:
JELENVALÓ

 

Te vagy a nyáridőn a hó,

a nincsbe bújt jelenvaló,
te vagy a sikló vízfodor,
a szomjas hordónak a bor,
a vég a minden kezdetén,
a harangszó a nap delén,
az égbolt hajlatán a fény,
a kék, irdatlan tetején,
olyan vagy, mint a szín, a szó,
nem fösthető, nem írható,
s az ember almaként terem
szerelmes lélegzeteden,
a minden meg a semmi vagy,
a lélek, értelem – az agy,
ott kezdődsz, ahol verssorom
túlér a papírlapomon,
s amikor lelkembe lopod
a kölcsönadott mondatot,
az égig érő húrokon
a te csöndedet dúdolom,
te vagy az idő meg a tér,
ahova minden visszatér,
te vagy a gyönge, az erő,
mi élttel, holttal mérhető,
ki úgy etet, hogy enni kér,
keringsz, mint testemben a vér,
te vagy a csönd a dallamon,
a vésőnyom a szobrokon,
s mint sorok végein a rím,
ott lógsz a felhők szélein,
s mint aki élni, halni hagy,
iszonyú óriási vagy,
s mint csillagok között a nyom,
itt araszolsz az ujjamon,
te vagy az óceán nekem,
meg belélegzett porszemem,
te ültetsz fákat földemen,
hol minden nyelven megterem
a két szóba gyűrt végtelen,
jaj, Istenem, jaj, Istenem!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.29 0 0 18285

Hűvösebb szép napot, Pannika!

 

* * *

 

Tumpeck George:
Hangulat

 

Az első pofont az orvos adta,
a zsinórt elvágták durva kezek,
a pólyát a nővér hóna alá kapva
kiszólt az ajtón: - Na, itt a gyerek!
Kíváncsi szemek, és oh Jézusom!
mindenki sápadtan, döbbenten áll,
az orvos is értetlen, rázza a fejét,
- az ördög fattya ez - mondta anyám.
Igen, azt hiszem, megszülettem,
és várt rám e nagyszerű világ,
hol koldusok állnak az utcasarkon,
és a szamárkóró is gyönyörű virág.
A második pofont az apám adta,
majd jöttek szépen sorban a nagyok,
akkor tanultam meg igazán, hogy
jobb, ha én adok, mintha kapok.
Persze erről lehetne vitázni,
mint gyermek, nem tehettem ilyet,
magyarázd el a Dalai Lámának,
ne fáradj, te - messzi van Tibet.
A harmadik pofont az anyám adta,
de ez volt az, ami legjobban fájt,
simogatásra nyújtott arcon csattant,
s közben megint veszettül kiabált.
Azért lassan felnőttem csendben,
és ráébredtem, hogy milyen a világ,
hol farkastörvények szabják létem,
és csak síromon lesz őszinte a virág.
Majd jöttek a nők, a drága lányok,
mézédes szavakkal hozták a csodát,
és én balga fejjel rohanva utánuk,
követeltem szerelmes vacsorát.
Most foggal, körömmel védem magam,
és becsületemen esett már folt,
hisz kötéltáncosként éltem világom,
de ez a kötél, bizony, másmilyen volt.
Apró hurok díszelgett a végén,
és kaján tekintetek vették körül,
s ha széjjelnézel a nevető tömegben,
bizony volt, aki ennek is örült.
Egy legyintéssel mindent hátrahagytam,
legyen tietek e rothadó világ,
de ha egyszer betévedtek a kocsmámba,
istenemre mondom, fizetek piát.

 

Előzmény: Pannika127 (18284)
Pannika127 Creative Commons License 2013.07.26 0 0 18284

Szép napot, Bűvöskék!

 

Ha senki sem marad
Becsületesnek, hűnek, jónak,
Vígyázz, mert akkor is
Nagy barátaid fognak, óvnak.

 

/Ady Endre/

 

Pannika127 Creative Commons License 2013.07.26 0 0 18283

Köszönöm szépen, kedves Bűvöske!

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18282)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.26 0 0 18282

Pannika, kívánok neked nagyon boldog névnapot!:)

 

* * *

 

Vörösmarty Mihály:
NÉVNAPRA

 

Úgy áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.25 0 0 18281

Jószay Magdolna:

Nyárhangulat

 

Nézem a zöldet,
orromig törtet
nyár illata.
Szabad örömmel,
édesen tölt el
forgataga.

 

Lebben az égen
könnyű-fehéren
felhő fodra.
Tünde virágok,
színeket szórtok
árnyékokra.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.24 0 0 18280

Sárhelyi Erika:
Nyári kék

 

Fekszem a fűben,
köröttem kéken
lobog a tér.
Búzavirágok,
percnyi csodátok
szívemig ér.

 

Rám hull az ég is,
súlyos és mégis
könnyű derű.
Búzavirágban
tobzódó nyár van,
oly gyönyörű!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.24 0 0 18279

Komáromi János:

Tűzben

 

felcsap a láng
és éget
valamikor nem így volt
valamikor én égtem

 

gyújtottam ha kellett
és fényeket hordtam szét
mind a sötét világba
de ma...
ma csak tűröm
ahogy a láng belém mar
és reménykedem
a fájdalom nem lesz hiába

 

talán elégek
és füstté válok én is
talán felszállok
fel az égi fényig
talán akkor
könnyűnek érzem majd magam
sodor a szél
és szétoszlok gondtalan

 

mintha soha sem lettem volna
úgy oldódok fel
az égi fényben
a légben
ahol már annyian hagytak
nyomtalan eltűnt nyomokat

 

és akkor rájuk találnék
azokra akik mint én
csak feloldódva találtak magukra
csak semmivé válva lettek valakivé
akik eltűntek a felemelkedő
könnyű füstben és párában
és akkor végre én is magam lehetnék

 

de most
még csak a lángok simogatnak
kedveskedő érintésük
fájdalmat hasít belém
mohó vágyuk
sárga táncos ruhába rejtették
körbe táncolnak
átfonnak
és eltűnik minden...
jövőről szőtt álomkép

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.22 0 0 18278

Pannika, neked is nagyon köszönöm. Nagyon kedvesek vagytok!:)

 

* * *

 

Kavyamitra Maróti György:
Reggel

 

REGGEL – vagy hajnalnak mondjam? – öt óra van.
Kikönyöklök az ablakon, hogy az első cigit elszívjam.
(Borzasztóan helytelen, tudom, és szégyellem is magam! De ha bent szívnám, még cikibb lenne, és büdösödne a lakás, márpedig ide Kis Unokák jönnek olykor.)
Ilyenkor, ötkor, még egészen elviselhető az Izabella utca; ha szerencsém van és nemrégiben föltakarították a kutyaszart, hányást, kotonokat, emberszarást, akkor épp nem is büdös.
Kinézek tehát az ablakon, meditatíve, elmélyülve tököléseimben.
Pontosan hat ablaknyira bal felé, kedves társam a hajnalban egy nagyon szép cica, szintén az Izabellán meg annak csöndességén meditál.
Átnézek és köszöntjük egymást:
"Szia, Cica!"
"Helló, Ember!"
Ketten vagyunk ablakban, két buddhista. (Csak egyikünk, aki bagózik, az kicsit távolabb a Megvilágosodástól.)
Sok különbség nincs közöttünk: annyi csupán, hogy Ő nem cigizik, és sokkal szebb nálam.
Egyébként – ha jól látom – Ő is társtalan...

 

Előzmény: Pannika127 (18275)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.22 0 0 18277

Köszönöm szépen, Meoi!:)

 

* * *

 

Böröczki Mihály:
MÁKVIRÁG

 

A fű, bokor, fák csöndje csupa zöld,
s idehökken e békét lelt világra
a mák fehér-kék foltos mélylilája,
darabka föld, de harsogó színét
az egész tájon széjjelkiabálja.

 

A fű, bokor, fák csöndje csupa zöld.
És füvön, bokron, fákon lila lárma.

 

Előzmény: meoindil (18274)
Pannika127 Creative Commons License 2013.07.22 0 0 18276

Szép estét kívánok mindenkinek!

 

HODOSSY GYULA

A napfény áthatol…


A napfény áthatol az ablaküvegen,
megfényesít ibolyát, asztalt, szekrényt.
A könyv lapja vakítóan világít,
szemet éget.
Agyadba lézerként hatol a ragyogás,
a pillanat és az örökkévalóság játéka,
nem tudni merre, és meddig tart, s mi végre!
A boldogság beteljesülése: égni.


A fecskék szerelmi tánca el-eltakarja a napot,
be-beárnyékolja a vakító ismeretlent,
fel-felvillan a piszkos valóság.
Mint régi írógépek karja a betekert papírra,
a betűk úgy ütődnek a szemedbe,
megterhelve, jelentést kutatva.


A napfény áthatol a szíveken,
megfényesít testet-lelket, tekintetet.
A könyv lapja mosoly és elégedettség.
A világ, a fényorgiában hempergő feketeség után,
újra tanul látni,
ibolyát, asztalt, szekrényt,
fényárban úszó, táncoló fecskepárt.

 

 

 

Pannika127 Creative Commons License 2013.07.22 0 0 18275

Nagyon boldog névnapot kívánok, kedves Bűvöske!

 

meoindil Creative Commons License 2013.07.22 0 0 18274

Boldog névnapot, Sárkányka!

 

Várady Lilly


Névnapi köszöntő
(Magdolna, Lenke, Kinga, Anna, Olga, Judit)


Ablakomon kopogott valaki
egy galamb volt, egy kis kandi.
Mosolyogva néztem, de elhűltem
megszólalt, hittem már üdvözöltem.
Utazásra hívott kedvesen
szárnya alól pálca ugrott hevesen
meglegyintett engem a pálcával
hátára terelt a szárnyával.
Elindultunk felhők fölé sebesen
bevallom egy kicsit bizony reszkettem.
Mikor végre megtaláltam hangomat
megkérdeztem, hogy most éppen hova tart?
"Névnapot kell köszönteni, nem tudod?
szép szavakat rímbe szedni a dolgod!"
Szép gondolat, igaz szavak, de hibádzik
parancs-szóra kínrím lesz csak elválik.
bólogatok, a galambom meg leszáll
szép, virágos, illatos réten megáll,
háttérben szürke sziklák látszottak
a rét felett madárfiúk játszottak.

Így ébredtem, s elővettem tollamat
hogy leírjam ezt a mesés utamat.
Szavakat formál most a gondolat
mind a szívem mélyéről fakad.

Ami csak jó van ezen a világon
az most mind Tereád átszálljon.
Mosoly, öröm, apró kis ajándék
sokasulva azért már nem játék.
Kívánok hát sok minden jót Teneked
amivel szíved, lelked megtelhet!

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.13 0 0 18273

Keresztes József:
Az álmok visszajárnak

 

Különös álmom volt. Hatalmas nyárfák, dombos vidék. A dombvonulat alján fontos főút. Oda, rá keresztben, dombokon keresztül készülő, már dózerrel kitaposott, kétsávos keresztutak.

A nyárfás között valahol tanya vagy majorság, meg ócska, lepusztult műhelyek. Én valamiért ott vagyok, nézelődöm. Erős szél lehet a magasban, mert letörik az egyik nyárfa leveles ága és elrepül. Viszi a szél. Rajta mókus. A mókus mintha légi bemutatót tartana nekünk (már többen vagyunk és bámulunk fölfelé), akrobataként elugrik a repülő ágról, az ágra "visszarepül", farkával
kormányozva magát a levegőben. Együtt repül a leveles nyárfaággal. Majd elvéti vagy megunja, és srégen zuhan vagy vitorlázik lefelé. Eltűnik a szemünk elől a gyepes földön. Az ág is el.

Megyek keresni a földön a mókust. Hepés és hupás földdarabon liba fúrja be a fejét egy gödör alján a puha agyagba. Valami vinnyogás a dombocska belsejéből. Tudom: ez a mókus.

El akarom hajtani a libát, de nem hátrál, tolatva kihúz egy darab mókusfarkot. Most már lábbal próbálom odébb tolni a libát. A liba ellenem fordul és sziszegve fenyeget. Jön a gazda, egy parasztember, elhessegeti a libát. A mókus kibújik a lyukból, alig van
valami a lompos farkából. Kicsi és szánalmas a kis jószág, meg van szeppenve.
A liba!

Két-hároméves koromban is ilyen rekkenő nyár volt Szegeden. Pendelyben egy nyomóskútból folyattam a vizet, ittam és élveztem a hűs italt. A Csongrádi sugárút még szegedvégi sarkán voltunk. Egy mellékutcából libák jöttek, én már a kút gombján ülve folyattam az ártézi vizet. Fröcsögött, patakként szertefolyt, beleivódva, elnyelődve a csontszáraz, repedezett földön terjedve. Olyan volt, ahogy később hasonlítottam valamihez, mint egy Rorschach-teszt.

Az elöl tipegő liba lenyomta kinyújtott nyakát és fenyegetően sziszegve megtámadott, az ülepembe csípve. Én leestem a kútról, bömbölve elszaladtam, nagyon fájt a csípés helye. A heg ma is megvan még.
De ami érdekes, az ennek az álomnak a furcsasága és plasztikussága. A színek, a formák. A leveles nyárfaág levegőben rezgő, szélfútta, színéről és fonákjáról ezüstös és halványzöld, reszkető színei. Az egész táj színvilága, formája, különössége.
Pszichológust kíván. Álomfejtőt. Csakhogy én nem hiszek a freudi álomfejtő jelképeknek, szimbólumoknak. Ha én mindent elmesélnék, amiket álmodom!...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.13 0 0 18272

Szép napot kívánok! Pannika, köszönjük szépen a jókívánságot.:)

 

* * *

 

Jószay Magdolna:

Mollynak

 

Szép vagy, Molly!
Selymesen, ápoltan hullámzik
a nyári verőfényben óarany,
tejcsoki és barnásbordó színek
keverékében tobzódó
"öltözéked".

 

Szemet gyönyörködtetőn kecses,
áramvonalas agártermeted körül
e lágy bársonytakaró felhőkben
lengve úszik utánad, ahogy boldogan
a levegőt szeled.

 

Szép vagy, Molly!
De igazából mégsem csupán
a külső csín, pedigré,
mi felemel téged...
Inkább az a mindent betöltő,
belőled sugárzó szeretetteljes
hűség, szabadságmámor, életkedv,
mely egy időre minden rosszat,
gondot és emberi gonoszságot
elfeledtethet.

 

Előzmény: Pannika127 (18270)
Pannika127 Creative Commons License 2013.07.10 0 0 18271

Szép estét, Bűvöskék!

 

Boda Magdolna

(„teremtés”)

 

kék ég

kék tenger

az egyik sötétebb

de a két kék világ

összeér

vonalat húzok a

levegőben ujjammal

látod elválasztható

az összetartozó

ilyen könnyedén.

 

Pannika127 Creative Commons License 2013.07.10 0 0 18270

Kedves Bűvöske, nagyon sok örömet és jó egészséget kívánok édesanyádnak!

Előzmény: Bűvössárkány (18268)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.10 0 0 18269

Komáromi János:
Bőrömbe rejtett érintések

 

megálltam az éjszakában
csillagok fénye rám borult
arcomra csorgott Hold ezüst-vére
árnyékom a földre hullt

 

hűvös csenddé dermedt az éj
képekbe fagyott a pillanat
felemelt karjaim között
meghalt minden mozdulat

 

lüktetett a sötétlő világ
szétáramlott benne vérem
fülembe suttogtak elvesző szavak
benne voltál a zúgó szélben

 

magányos fa volt a testem
viharok tépdesték ágaim
leveleim csábító szellőknek adtam
törzsem perzselték égő vágyaim

 

...és zokogni kezdtek bennem
minden fájdalmat felidéztek
az elhazudva őrizgetett
bőrömbe rejtett érintések

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.10 0 0 18268

Tegnap volt a 82. születésnapja édesanyámnak. Isten éltesse, boldog születésnapot!

 

 

* * *

 

Jószay Magdolna:

Gondolatok anyámhoz

 

Beszélgettünk akkor is, mint annyiszor,
mint barátnők akár...
Tizenötöt töltöttem én, s te búsan
"öregezted" le magad,
mert te már negyven voltál...
Én tiltakoztam, de te oly mindentudón
s bölcsen hallgattál,
hogy szinte elhittem, egy negyvenéves
gyakorlatilag majd' a sír szélén áll...

 

Már nemcsak te, de én is rég tudom,
a negyvenévesség és az öregség
csak a gyereknek egy és ugyanaz,
több mint duplája alatt még mennyi
de mennyi ér-patak-folyónyi, mosolyból és
könnyből tengernyi történet lesz igaz.

 

Mesék és regények, remény, hit, szeretet,
önfeláldozás és pótolhatatlanság,
kényszerűség és bizonytalanság,
sok-sok apró öröm és végül győzelem,
életekért, könnyebbségért folyó küzdelem,
bizonyítandók, célok, problémák és gondok,
csapások, kudarcok, nem várt pofonok
egyvelege vár még az emberre,
hogy várhatná mindez, ha életútja felén
már valóban vén lenne?
Annyi mindennek részesei leszünk,
talán már mindenre nem is emlékezünk...

 

A szépség lelkedből jött egész életedben,
kérni sosem kértél, te adtál bárkinek,
szinte kérés nélkül is.
Aki ismerhetett, általad több, gazdagabb és jobb lett,
lehettél akár negyven- vagy nyolcvan-, de szerintem
akár ezeréves is.
Hetente gyújtok egy-egy gyertyát, de nemcsak
halottainkért, hanem szeretetből, érted,
azért, hogy élsz,
mert az embernek az anyja lehet csupán,
ki feltétel nélkül fogadja el, és ősi erővel szereti,
tisztán önmagáért.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.07 0 0 18267

Kormányos Sándor:
NYÁRI REGGEL

 

Rezdül a szél, mint hosszú sóhaj,
lüktet a fákon lágy remegés,
hajnali csendű kis levelek közt
zizzenő szárnyú zöld lebegés.

 

Álmosan bomlik fátyla a ködnek
gördülő könnyét törli a rét,
fénysugarakká szökken a harmat,
ritkuló pára jelzi helyét.

 

Friss kacagással zendül az erdő,
kék mosolyát ha szórja az ég,
kerge rigókkal szárnyal a reggel,
szárnysuhogástól csattog a lég.

 

Fénysugarakban fürdik a dallam,
dúdol a hangja, zümmög a rét,
méheket zsongat, röptet a szélbe,
messzire hordva a nyári zenét.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.07 0 0 18266

Jószay Magdolna:

Kelepce

 

Istenemre, tán még járna némi élet...
Meddig vergődöm a szükség sarában?
Megkötve szívem, lelkem, létem...
Oly megbocsáthatatlant mit hibáztam?

 

Tudnék, tennék, van, hol győzni tudnék,
kíméletlen e kiszolgáltatottság!
Nincs szabad akarat, csak síró önérzet,
már hírből sem ismerős az, hogy: biztonság.

 

Hogyan lehetne ez állapotnak vége?
Mit, ugyan mit kéne még tenni?
Vagy ha így döntött a Sors, meddig,
meddig kell hitványnak magamat érezni?

 

Csapda ez javából. Gyilkos kelepce,
nem léphetek ki, de hogy maradjak benne?
Ha nem lennék, pár Jónak könnyebb lenne,
de másoknak létem hiánya lenne keresztje.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.07 0 0 18265

Szép napot, Pannika!

 

* * *

 

"Az igened legyen igen, és a nemed legyen nem. De mondj nagyon keveseknek nemet és még kevesebbeknek igent."

 

(Lion Feuchtwanger)

Előzmény: Pannika127 (18264)
Pannika127 Creative Commons License 2013.07.06 0 0 18264

Jó éjszakát, Bűvöskék!

 

Ivan Bunyin

Mit mond egy messzi part varázsa

 

Mit mond egy messzi part varázsa,

mikor a görgelék-kövek

a felcsapó tajtékban ázva

váratlan feltündöklenek?

 

Valakinek akaratából

nem én képzelem ezt a vad

tengert, a sós szelet, a távol

rívó fehér sirályokat?

 

Mennyi hasztalan, mondhatatlan

álom s érzés, mely szíven üt

egy édes, sajgó pillanatban --

mik ezek? S ki üzen velük?

 

Fordította: Lator László

 

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.03 0 0 18263

Komáromi János:

Törzs és levél

 

fatörzseken
hasadnak fel
az évek
s gyűrűket
rajzol beléjük
minden év
bennem is
évgyűrűk gyűlnek
világos,
sötét,
világos... sötét...

 

falevelek
hullanak lebegve
mint szelet vesztett
papírsárkány
földre érnek
és elenyésznek
ilyen levél
minden évem
s kérem a szelet
fújja még,
fújja még
tovább... tovább...

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.03 0 0 18262

Böröczki Mihály:
IMA A MEDENCÉNÉL

 

A férfi magas volt, az asszony hajlott,
a fehér fürdőköpeny összetartott
két egymás mellé szépült életet,
voltak talán úgy nyolcvanévesek,
az ember föl se nézve kézzel óvta,
s a két szeretet ment összefogódzva,
az asszony nem várta, hogy lépjen-e,
úgy vitte-hordta társa hű keze,
meglassúdtak, a férfi mozgást váltott,
lepuhította a fehér kabátot,
s míg lépést váltott, mintha vétene,
hogy odébb zilált a lélegzete,
majd kezük újra összekapcsolódott,
meglépcsőzték a kapaszkodó sorsot,
a víz egy kicsit nekik reszketett,
és szépek voltak. Boldog öregek.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.06.30 0 0 18261

"Gyönyörű az irgalom bibliája, de veszedelmes. Sohase tudjuk, hogy jótetteinkkel micsoda rosszat művelünk."

 

(Kosztolányi Dezső)

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.06.29 0 0 18260

Komáromi János:
Sarki lépcsőkön

 

sarki lépcsőkön a hajnal meg-megáll
elidőz kicsit, valami jelre vár
kábult fejét lehajtja még
de már hallja, ahogy hívja az ég

 

odébb gördül az összegyűrt papírlap
nem látja senki rá tegnap mit írtak
betűk és szavak, koszos üzenetek
hírekbe csomagolt átkok és álnok köszönetek

 

néhány lépés a parton még tegnapról ott maradt
a vizek felett lebeg pár elröppent gondolat
néma-nyugalmú fák őrzik a ködöt
hűvös hullámok ölelnek sodródó farönköt

 

koszos sarokba bújt el a reggeli szél
reszketve didereg és magában beszél
suttog az éjről szégyenlős titkokat
senki más nem hallja mégis jól mulat

 

sarki lépcsőkön feltűnik az első ember
álmok foszlanak le róla, kezdődik a reggel...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.06.27 0 0 18259

Károlyi Amy:
Mindenért mindent

 

Szerénység, alázat: elkerültek az erények.
Fejjel falnak nekirontottam,
valahol mindig elrontottam,
de a hibáim az enyémek.

 

Mindig kikerült az igenlés,
a kitérés, a fejbólintás,
ezért lettem ily idegen-más
összeszokott nyulak közt ólban.

Nem fogott rajtam ostorsuhintás,
ezért lobbanok még kihunyóban.

 

Nem méricskélve, de egészen,
tele pohárral adtam énem,
ha én is telt pohárral kaptam.
Kinek-kinek magáét adtam.
Telhetetlen és gőgös fajta,
ki mindenért a mindent akarja.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.06.27 0 0 18258

Váci Mihály:
Valami nincs sehol

 

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
– valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
– s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
– s valamit minden csókban elmulasztunk.

 

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
– minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
– minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is,
– a boldogságból hiányzik valami.

 

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
– az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
– mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
– mert az Egészből hiányzik valami.

 

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
– a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
– a Világból hiányzik valami.

 

Az égboltról hiányzik egy sugár,
– felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
– talpunk alól hiányzik valami.

 

Pedig így szólt az ígéret a múltból:
– „Valahol! Valamikor! Valami!”
Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
– mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol!
– s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.

 

Újra kell kezdeni mindent,
– minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
– minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
– kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

 

Újra kezdeni mindent e világon,
– megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol…

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.06.25 0 0 18257

Szépet neked is, Pannika!

 

* * *

 

Kustra Ferenc:
Akkor légy erős...

 

Mikor az éjszaka a trónusára ül,
Amikor ama sötétség van legfelül,
Akkor légy erős, és tartsd magad,
Mert nem látnak, ne szegd meg szavad!

 

S vigyázz, ha meghal a lélek, és elhal a remény,
Akkor nincsen tovább, mindent beborít a kelevény.

 

Előzmény: Pannika127 (18256)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!