,,Maga a fogalom a XVIII. századból ered, és kezdetben ,,a hadseregtől különálló, leginkább könnyű lovassági csoportok" tevékenységét takata, ,,amik elsősorban az ellenség hátországában, ellétó vonalain és szárnyain fejtenek ki zaklató támadásokat". Ezek a hadseregtől kirendelt csoportok leginkább a könnyű lovasság (huszárok, dzsidások), dragonyosok, vagy lovasított gyalogság csapataitól kerültek ki. Elsődleges feladatuk az ellenség ellátó, kommunikációs hálózatának zaklatása, felszámolása volt. Ezeket a francia ,,partie" szoval jelölték, innen ered a rontott ,,partisane" szó, és a későbbi ,,partizán-háború" fogalom. Ami figyelemreméltó, a legtöbb európai nyelvben a XIX. század elején még a ,,pártia", ,,párt" kifejezést alkalmazták, és nem a ,,partizán-csapatot". Eleinte a kifejezés nyelvbotlásnak, profanizmusnak, tautológiai kifejezésnek tűnt. Viszont már a Napoleoni-háborúk során ,,partizánoknak" kezdték széles körben nevezni az irreguláris, illetve polgári lakosságból szerveződő fegyveres csoportokat, akik ,,partizán-háborút" folytattak az ellenséges csapatok ellen. Ekkor született a partizán-háború és partizán másik, spanyol eredetű elnevezése - a ,,gerilla" (a sp. ,,guerrilla" - ,,kis háború" - szóból). Hivatalosan (katonai szakkönyvben) Gyenisz Davidov (a szövegben itt - Denis Dawidoff - Z.I. megjegyzése) jelent meg először a ,,partizán" kifejezés (lásd: Gyenisz Davidov ,,A Napoleon elleni partizánháború", S.P.-g, 1816.)"
(Forrás: Enciclopedia Britannica, 1911-es kiadás; direkt egy régi forrást kerestem!)
Igen én olvastam othon valamikor a 80' években azt hiszem Vajda Jànos volt a forditoja nem vagyok benne bisztos. A cime Che Guevara naploja vagy Che Guevara utolso naploi valami ilyesmi.
Ha még emlekszel, volt egyszer vitánk egy ukrán UPA-s csoporttal kapcsolatban, amely 1947-ben átgyalogolt fél Európán Bajorországba, az amerikai megszálló övezetbe.
A felvidéken átvonult csapatok, magyarok és a szlovák partizánmozgalom kapcsolata elég jól feldolgozott, a galíciai is. Engem kimondottan a keleti területek, ezen belül is a Brajszki erdő és a Pripjaty mocsárvidék érdekelne.
Pardon, a magyar csoportokkal kapcsolatban nem vagyok olyan biztos, hogy vannak megbizhato adatok, de bovebben nem tudok mit mondani, mert konkretan evvel a temaval nem foglalkoztam.
Meg kene kerdezni M.Zolit, o biztosan tud valami adatot a Szlovakian at vonulo magyar egysegekrol.
Termeszetesen jelentos reszuk 1991 utan volt publikalva, de a legerdekesebbek az 1947-1965 kozott kiadott, katonaknak szolo zart kiadvanyok.
Gondolom sejted, hogy egeszen mas a hangveteluk, mint a ,,hivatalos parizanvisszaemlekezesnek".
Minden attol fugg, hogy mikor lesz leforditva magyarra.
Amugy eppen tegnap valtottunk par hozzaszolalast Nemedyvel azugyben, hogy kezdik kiadni a regi visszaemlekezesek cenzurazatlan verzioit. Allitolag mar Versigora es Kovpak is megjelent (Zsukovot, p.l. 1996-ban adtak ki ismet, vagatlan verzioban. Altalaban azt a konyvet hasznalom, ha idezni kell tole valamit).
Arra lennék kíváncsi, hogy van-e a valósághoz legalább közelítő szovjet/orosz forrás az alább felsorolt mozgalmak csapatainak a létszámának alakulásáról a Polesieben? Illetve, hogy a partizánterületek belakása, ellenőrzése során mennyire keresztezték egymást?
A "felszabadítás" után távoztak a német, magyar, szlovák megszálló csapatok - illetve leszakadt alegységeik maradtak a Pripjaty mocsár és erdővilágában. A vörös partizánok jó részét besorozták, s elment a sereggel, másik része helyi rendfentartó lett az NKVD alárendeltségében, s a hatóság csapatai is maradtak harcolni az ellenséges csoportok ellen. Szerinted a vörösök helyét az erdőkben, mocsarakban mennyire vették át a nacionalista csoportok, lemaradt német katonák? Biztos voltak ezen a vidéken is leszakadt magyar csoportok, róluk viszont még sehol sem olvastam. Mi lehetett a sorsuk? Logikus lenne, hogy a német alegységekhez, vagy a lengyel csoportokhoz csapódjanak...
Már többször érintettek a Polesie vidékén, Galíciában dúló bandaháborút - amiben a vörösök mellett részt vettek az ukrán nacionalisták, lengyel partizánok, a németek és magyar, szlovák megszálló erők, a németeknek alárendelt helyi milíciák, valamint saját szakállukra dolgozó rablóbandák.
Az köztudott, hogy az ukrán nacionalisták és a németek közt egyes zónákban együttműködés alakult ki, a Kárpátok előterében a magyarok nem hivatalosan megegyeztek az UPA-val és segítették egymást. Azt már kevesebben tudják, hogy 44 nyárelején a keleti lengyel területeken (amit 39-ben a Szu-hoz csatoltak) az AK helyi csapatainak jelentős része felvette a kapcsolatot a németekkel. Fegyvert, lőszert, gyógyszert kértek a vörösök elleni harchoz - cserében helyi fegyverszünetet ajánlottak, s helyi szinten hajlottak is ennek elfogadására a németek, az SS birodalmi vezető viszont lefújta az egészet. Ennek ellenére több helyen megköttetett a megállapodás, kézifegyvereket, lőszert adtak a németek, a lengyelek pedig meghívtak német tiszteket, hogy a terepen láthassák, hogyan harcolnak a beszivárgó vörös csoportok ellen. A németek kicsit rugalmasabbak, akkor a Vörös Hadsereg hátában jelentős partizántevékenységet generálhattak volna. A német-lengyel együttműködés csak az ország keleti régióiban kezdődött el - s a varsói felkelés gyakorlatilag véget vetett ennek.
A beérkező vörös hadsereg ellen az AK kevés helyen vette fel a harcot - inkább a fegyvert lábhoz megoldást választotta, vagy illegalitásban maradt, a partizánok és ukrán nacionalisták ellen viszont harcoltak. Az oroszok az AK-sokat vagy besorozták a vazallus lengyel csapatokba, vagy elfogták és irány Szibéria. Szórványos fegyveres ellenállás bontakozott ki az AK részéről az oroszok és helyi klienseik ellen, ami 47-ig tartott. A keleti végeken élő lengyelek nagy részének kitelepítése (többségük az elűzött németek helyére, kisebb része, a rendszer feltételezett ellenségei Szibériába, Kazahsztánba) véget vetett a harcoknak, Lengyelországon belül pedig azért szüntette be a fegyveres harcot az AK, mert rájött nem tudja megdönteni a komcsikat, felesleges áldozatvállalásnak nincs értelme.
Az hogy antikommunistak - az hagyjan (ott veszett volna az osszes, ahol volt), de az a baj, hogy a '90-es evek eleje ota gyartott ukran lapok erosen orosz-ellenesek is, pedig a regebbi (meg OUN vagy Bendera-mozgalmi kiadvanyok is!) joval korrektebb es visszafogottabb nyelvezetu cikkeket, es rendkivul jo tortenelmi tanulmanyokat adtak ki!
Pontos cimet megtudnad esetleg adni? Mar csak osszehasonlitas vegett. (Nem muszaj azonnyomban, raer.)
Az ukran resze a szovjeteknel/oroszoknal/ukranoknal van nagyon jol feldolgozva (foleg mostani orosz es regi ukran kiadvanyok (a mostani ukran kiadvanyok szinte olvashatatlanok:((()).
Amugy az ukranok Lengyelorszagbol torteno deportalasarol az asszony javasolt most valami konyvet, ami a helyi intezuet konyvtaraban (Max Plank-intezet) elerheto oroszul, nemetul es ukranul. Megnezem a pontos statisztikakat, mert szamomra is meglepetes volt a film! Majd utanna valaszolok, jo? (Meg megnezem a pontos szamadatokat a lengyelek deportalasairol, kitelepiteseirol, ,,hazatoloncolasairol"...
