Keresés

Részletes keresés

tangerine Creative Commons License 2005.09.01 0 0 120
Jéé. Azt hittem, hogy csak az én anyám ilyen.
Mintha róla írtad volna, egy-az-egyben. :-o

Panaszkodni nem szokott a nap 24 órájában (ez fáj, az fáj, ez hülye, az hülye)?
Előzmény: baybee (117)
baybee Creative Commons License 2005.09.01 0 0 119

Igen, en is sokat ragodtam ezen, hogy ha apu egyszer ugy kepen vagta volna anyut, hogy a foga kiesik, akkor nem viselkedne igy. De ettol fuggetlenul en apura nem haragszom, meg nem tudok rosszat mondani, mert velunk tok normalis.

 

Az egyetem... :O) Hat nem azt mondom, hogy nem szeretem, amit tanulok. Inkabb azt mondom, hogy lehet, hogy szeretnem, ha ertenem, amit tanulok. Az ELTE-n vagyok informatika szakos (lehet, hogy ezt is irtam mar). Namost mikor oda kerultem csak matek kozponti kellett a bejutashoz. Az siman megvolt. De arrol elfelejtettek tajekoztatni a nagyerdemut, hogy igen am, de mi az informatika oktatast nem a 0-rol kezdjuk. Itt csak annak van realis eselye, aki ilyen Neumann fele szkki-bol jon. Na meg persze annak akinek, hosszu a nyelve, es gatlastalanul keresztul tud taposni masokon a sajat erdekeben. En viszont csk egy mezei 6 osztalyos gimiben jartam, es nem vagyok erdekember. Annyira bena vagyok a sajat ugyeim intezeseben, hogy csak na. Pl. mikor a mama miatt kellet kb. 10 vadidegen embert vegigtelefonalnom, hogy hatha vki tud vmi okosat, akkor gondolkodas nelkul. Most magam miatt fel kellett hivnom egy pszichologus not, es 3 napig ragodtam, mire raszantam magam, hogy hat ok legyen, felhivom.

Na de az egyetemre visszaterve. En szivesen tanitanek informatikat is akar, de... a mai magyar oktatasi rendszer meg nem tart ott, hogy a gyerekek erdekeltek legyenek az informatika orakon valo aktiv reszvetelre. Ad egy, a gepallomany nem megfelelo, ad ketto a tananyag nem megfelelo (szvsz). Sokkal szivesebben tanitanek matekot, de annak a szaknak az elvegzesehez meg nincs eleg nagy seggem. Ugyanis tudom, - mert vannak ismeroseim, akik mat. szakra jarnak - hogy egy csomo FELESLEGES (de tenyleg felesleges) dolgot kell bemagolniuk. Nekem ez nem megy. Szal most kuzdok azzal, hogy a gimi es az egyetem kozotti urt vhogy athidaljam. A gaz csak az, hogy ez az ur evrol evre csak nagyobb, es ezert mar teljesen elvesztettem az ossze erdeklodesemet es motivaciomat a dolog irant. Tehat utalom. A jovoheten kell bemenni beiratkozni, meg meg sem neztem mikor, meg milyen oraim lesznek, meg ilyenek, nem is izgat..

Előzmény: -Elcius- (118)
-Elcius- Creative Commons License 2005.09.01 0 0 118
Hm, hm.  Ugyebár én nem vagyok pszichológus, de egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha az apádnak is szerepe lenne a helyzetedben azzal, hogy csendestárs.

 

De most tovább kérdezgetlek, mert szerintem jót tesz Neked, ha jó sokat írsz. :)

Szóval, mi a helyzet az egyetemmel? Egyáltalán nem érdekel, amit tanulsz?

 

Előzmény: baybee (117)
baybee Creative Commons License 2005.09.01 0 0 117

Mert apammal nincs bajom. Legfeljebb annyi, hogy nem meri megmondani anyunak, mit is gondol valojaban. Bar igaz ezt en sem tudom. Nem tudom, hogy valoban nem meri kinyitni a szajat vagy tenyleg szereti anyamat. O igazi csendestars a szo szoros ertelmeben veve. Azt teszi, amit anyu mond. Nagyon nehezen lehet kihozni a sodrabol...

 

Hogy miert jo ez anymank? Nem tudom. Talan, mert neki sem volt fenyes gyerekkora, tudod a papam alkoholoista volt fiatal koraban (en erre nem emlexem, en nagyon nagyon szerettem a papamat), meg ott volt a dednagymamam, aki allitolag olyan sulyosan agyerelmeszesedeben szenvedett, hogy sokszor meg sem ismerte oket. (ra egyaltalan nem emlexem, a szuletesem elott 1 honappal halt meg). A nagymamam, aki meg most halt meg nem reg, hat... nem is tudom. En nem tudok rola rosszat mondani, imadtam, o volt a mindenem. Nem tudom elkepzelni, hogy rosszul bant volna anyuekkal. De az igaz anyu soha nem tudott rola leszakadni, ami biztos bantotta, mert szvsz o azert haragszik a hugara, mert o kepes volt teljesen fuggetlen onallo eletet kezdeni. Mi egy hazban laktunk a mamaekkal, es akarhanyszor elmentunk vhova szolt neki, hogy hova megyunk, mikor jovunk, mama mindig tudta mikor jon a munkabol, mikor megy meg ilyenek. Fuggott tole, ha beismeri ha nem. De tudod en a magam fejevel, amikor tudok higgadtan es emberi modon gondolklodni, nem ertem miert iyen. Tudod nekem szar ez a helyzet, erzem, ahogy anyam teljes emberi roncsot csinal belolem, es ha egyszer nekem is lennenek gyerekeim, nem azon dolgoznek, hogy nekem szr volt, akkor en is halalra gyotorlek titeket. Sot, minnel kevesebb rosszat akarnek neki.

Es a legrosszabb, - de sztem ezt mar leirtam - hogy mindezt 'az en csak jot akarok neked' duma moge rejti. Es ha vki ellenkezik vele, akkor mi vagyunk a gonoszak, megsertodik, felveszi a terezanyavilagfajdalma arckifejezest, es kozli, hogy gondolkodjunk el, hogy milyenek vagyunk, es miert mindig csak ot bantjuk. De azt nem veszi, hogy a csaladban senki masnak nincs baja egymassal, csak vele, es neki van mindenkivel baja. Es ha osszeveszik apuval, akkor nekunk nyal ezerrel, ha epp engem utal, akkor a tesomekat ajnarozza... Igazabol en mar csak sajnalom ot, nem tudom gyulolni, de meg utalni sem. Csak neha azon gondolkodom, hogy miert nekem kell miatta pszichiaterhez jarnom, miert nem o jar? Lenne mit kezelni rajta... Ja, es hiaba mondom azt, hogy ha netan lenne eselyem egy onallo eletre soha de soha nem neznek vissza, es meg azt is lefelejtenem, hogy letezezz, nem, en nem vagyok ilyen nem tudnam megtenni, hogy oreg korara betegyem egy szeretetotthonba (bar onnan is mindenki kikoltozne egy het utan mellole). Megis csak az anyam, sajnos, akarmilyen is.

Előzmény: -Elcius- (116)
-Elcius- Creative Commons License 2005.09.01 0 0 116
Pontosan erre gondoltam. Nem nagyon értem, hogy egyes szülőknek miért jó kicsinálni az ivadékukat, ez valami bosszú azért, mert őket is elcseszték? Szerinted miért élvezi anyád azt, hogy sakkban tarthat? Tényleg, apádról sosem írsz.
Előzmény: baybee (115)
baybee Creative Commons License 2005.09.01 0 0 115

Azt hiszem a gondolkodason sokkal nehezebb valtoztatni. Mert ha az ember gyerek kora ota hall vmit nap mint nap, es raadasul olyan(ok)tol, akinek a velemenye, szava donto es meghatarozo szamara, vagyis a szuleitol, akkor az sokkal melyebben beleivodik, mint barki mas velemenye. Tudod volt az a hosszu kapocsolatom, aminek nem reg lett vege, az elejen nagyon nehez volt azt hallani, hogy szeretlek, mert hiaba ereztem is, hogy valoban szeret, megis csak ures szavaknak tuntek. Ugyanigy pl. mikor azt monta, hogy jol nezek ki, szep vagyok, volt hogy elkuldtem a p*-ba, hogy most mi a fenet szemetkedik, ugyis tudom, hogy csunya vagyok, latom magam a tukorben, es semmivel sem vagyok masabb, mint amire anyam mindig azt mondta, hogy ronda vagyok. Es tudod az a gaz, hogy anyam pontosan tudja, hogy kevesbe fajna egy igazsagos pofon (fizikai ertelemben vett pofon), mint az a modszeresen tonkreteszlek lelkileg hozzaallasa. Tudod milyen nehez ezt kimondani, de anyam pontosan tudja, hogy hogyan tud sakkban tartani, es megnyomoritani a lelkiterrorjaval. Tudja, mert bejon neki. Mara mar ott tartok, ahol, nem irom le meg egyszer, ugyis tudod...

Előzmény: -Elcius- (114)
-Elcius- Creative Commons License 2005.09.01 0 0 114

Persze, hogy nem kíváncsiak Rád. Arra kíváncsiak, ami hasznosítható belőled. Nem tudom, ez mennyire a korszak sajátossága, és mennyire tartozik hozzá az emberhez általában. Értem én, ha gyengeséget mutatsz vagy panaszkodsz, azonnal ujjal mutogatnak rád, mert minek rontod a levegőt, különben is, aki valamiért nem tud változtatni a rossz helyzetén, az hibás, rest, aki nem állja a versenyt, az pusztuljon...

 

Tegyük fel, hogy tudnál változtatni az életeden. Mit éreznél nehezebbnek: a külső körülmények megváltoztatását, vagy a gondolkodásodét (például azokat a helytelen dolgokat, amiker belédneveltek) ?

Előzmény: baybee (113)
baybee Creative Commons License 2005.08.31 0 0 113

Hmmm... Erosnek tunsz... :O) Igen mindenki ezt latja, ezt gondolja. Mert ezt kell, hogy mutasam. Talan ez is egy olyan dolog, ami nem tetszik a mai vlagban. Erosnek kell tunni, mosolyogni, mert valojaban senki erted senki nem kivancsi rad, arra, hogy ki is vagy valojaban. Ugy itelkeznek, hogy nem is ismernek. Meglat vki, elso a borszin (en semmilyen kisebbseghez sem tartozom szerencsere, nekik meg milyen szar lehet), aztan a kulso ruhazat, alak, hajszin, iskolazottsag... Az, hogy mindezek mogott ki rejtozik, hmm... nem lenyeges. Erre a legjobb peldam, amit mar 1x le is irtam, a 'ne sirj, nincs semmi baj' szamomra ez = a 'fejezd be a hisztit, mert senkit nem erdekel a bajod' mondattal. Csak ezt persze tarsadalmilag nem illendo kimondani. Szal megtanultam erosnek latszani. Engem soha senki nem lat sirni, pedig szoktam, nem is keveset.

Oszinten es egyszeruen irok... Igen. Minek hazudjak? Itt viszonylag egyszeru oszintenek lenni, mert nem ismerjuk egymast. Nem kell erzelmeket ebreszteni, bizalmat kiepiteni senkivel. Aki elolvassa elolvasa, aki nem az nem. De valojaban hosszu evek (tudatos?) munkaja, hogy eddig eljutottam. Regebben azt sem tudtam mi a gaz velem. Mindig lazadtam minden ellen, szuknek ereztem  a korlataimat, a lehetosegeimet, az eletemet nem en iranyitottam - megjegyzem most sem - . Persze mindig az volt a valasz erre, hogy kezelhetetlen rossz problemas gyerek vagyok. Velem nem lehet semmit kezdeni. Es ha nem valtoztatok ezen, akkor semmire sem viszem. Valtoztatni? De min es hogyan, mikor azt sem tudtam mit erzek, miert erzek igy. Na es persze ha az ember nap naputan ezt hallja, maga is elhiszi, hogy vele van a baj. Pedig csak mas vagyok. Sokkal de sokkal erzekenyebb es mentalisan serulekenyebb, mint a "normalisak". Aztan volt egy baratom, aki ezoteriaval foglalkozik.Imadtam hallgatni, vmi eszmeletlen volt, ahogy bszelt ezekrol a dolgokrol. Valojaban o volt, aki kimondott dolgokat, es pont ugy ereztem, mint Te. Azt gondoltam soxor, hogy te jo eg ezt en Nehez dolog volt beismerni magam elott, es evek kellettek ahhoz, hogy ki is tudjam mondani. Igy leirni egyszerubb, mint vkinek szemtol szembe elmondani. Persze nem azert, mert hazugsag. Nem, bar csak az lenne, de hidd el minden egyes betu igaz, amit itt az indexen leirtam....

Előzmény: -Elcius- (112)
-Elcius- Creative Commons License 2005.08.31 0 0 112
Én igazából nem azért írtam, mert kedveskedni akarok, hidd el, az távol áll tőlem. Csak valahogy szíven ütnek az írásaid. Olyan egyszerűen és őszintén írsz a félelmeidről meg a sötét gondolataidról. Olyan egyszerűen fogalmazol meg egy csomó mindent, amit én is hajszálra pontosan így élek meg. És erősnek tűnsz... az embernek önkéntelenül jólesne valami hasznosíthatót mondani, ami persze butaság, nyilván nem ezért fordultál ide, meg mit lehet mondani így ismeretlenül...

Mi vonz azokban a korokban, ahová elvágyódsz?
Előzmény: baybee (111)
baybee Creative Commons License 2005.08.31 0 0 111

Kedves vagy, de en nem is jotanacsokert fordultam ide. Pusztan neha jol esik csak igy ismeretlenul elmondani a nyagyvilagnak, hogy mi bant. Tudod a nem mondom el senkinek, elmondom hat mindenkinek...

 

En mar nem is tudom mitol rettegek jobban. Most annyira ossze vagyok zavarodva. Annyit gondolkodom ezen. Nagyon nem erzem jol magam itt ebben a testben, ebben a kornyezetben, es elethelyzetben, hogy el sem tudom mondani. Mar irtam egy parszor, hogy amit szeretnek, es amit en vhol legbelul magamban eletfeladatomank erzek, annak elerese szinte eselytelen. Amerre meg a lehetosegeim es az elet visz, nem kell, mert feleslegesnek erzem. Es eddig ugy ereztem, hogy nem akarok elni, meg akarok halni, es talan ujrakezdeni. Mert ez a reinkarnacios filozofia all hozzam legkozelebb, ezt tudom leginkabb hihetonk erezni. Egyebkent az is furcsa, hogy ha nezek a tv-ben egy 17 - 18. sz.-ban jatszodo filmet vagy meg regabbit pl. kozepkorit, akkor vmi beteges vagyodast erzek, hogy ott akarok elni, ott erzem igazan otthon magam, ott van az igazi eletem. Ez hihetetlenul fura. Imadom az ilyen filmeket, megnyugtat. Szal ezert erzem, hogy ki kell lepnem innem, itt nincs helyem ebben a rohano penzhajhasz stresszes mindenkit letaposunk vilagban.

Ugyanakkor egy par hete megfogalmazodott bennem az is, amit eleg sokaig nehez volt kimondani, hogy nem kell nekem senki, se pasi, se gyerek, se allat. Ez egyik oldalrol igen onzo dolog, ugyanis magamat vedem azzal, hogy ha nem szeretek senkit illetve nem kotodok senkihez, akkor nem faj elveszteni sem. Masreszt nem is annyira onzo, mert ha nem szeret engem senki, es nem kotodnek hozzam, akkor nekik sem faj, ha en meghalok. Es most teljesen mindegy, hogy 1 ev 20 ev vagy 50 ev mulva halok e meg. Eleni viszont emiatt felek. Mert ez igy egy hatalmas eroditmenybe zarva magam maganyosan nem elet, es en nem vagyok (vagy csak nem voltam) olyan ember, aki szeret egyedul lenni. Nekem mindig fontos volt, hogy legyen melletem vki, aki szeret es akit en is szerethetek. Nem is olyan reg meg azert akartam kicsinalni magam, mert ugy ereztem, hogy haszontalan az eletem, mert senkinek nincs szuksege ram, ma ott tartok, hogy azert akarom megtenni, hogy meg veletlenul se legyen senkinek szuksege ram. Es nem tudom mi tortent velem. Probalok ugyanugy gondolkodni, mint regebben, amikor meg nem voltam ennyire depis, de nem megy.  A halatol meg azert felek, mert nem tudom mi van utana. Felek, hogy fajni fog. Pedig nem a halal fajdalmas, hanem az odavezeto ut.

Neha egy-egy jobb pillanatomban eszembe jut, amit 1x olvastam vhol a neten, 'meghalni nem is olyan rossz, de masnap szornyen erzed magad.' vagy a masik hasonlo "ekes" gondolat 'Nem mintha felnek meghalni, csak nem akarok ott lenni, amikor bekovetkezik.'

Előzmény: -Elcius- (110)
-Elcius- Creative Commons License 2005.08.31 0 0 110

Szoktalak olvasni, és az a véleményem (egészen őszintén mondom), h kár lenne érted. Szinte fáj, hogy az égvilágon semmilyen jótanácsot nem tudok adni neked.

 

A haláltól félsz jobban vagy az élettől?

 

 

Előzmény: baybee (109)
baybee Creative Commons License 2005.08.30 0 0 109

Nagyon kedves vagy, de sajna ezt nem igerhetem meg.

Viszont jelentem meg elek (sajna). Es meg egy kis ideig fogok is. Ugyanis megigertem a Dilidokimnak, hogy adok meg egy uccso eselyt magamnak, es probaljuk meg kozosen megoldani a dolgot, O mindenben segit. Es ezt latom is rajta. Igy az O kedveert meg elvegetalok egy kis ideig. Veszteni valom nincs, ennel rosszabb mar nem lesz.

Előzmény: Dinnye99 (108)
Dinnye99 Creative Commons License 2005.08.30 0 0 108
Most off leszek de mind1. Az előbb olvastam az öngyilkosos topicot és amit írtál (a vonatos stroy) az teljesen kikészített. Én elég sok dolgot el szoktam viselni, de valamiért úgy kétségbeestem az irásod elolvasása után tíz perccel, hogy úgy dobogott a szívem, azt hittem infarktust kapok. SOHA az életbe velemi még nem volt ilyen. Nem ismerlek, de nagyon szépen megkérlek, hogy NE nyírd ki magadat. Nem tudom, h engem miért érdekel ez az egész meg mi közöm van hozzá, de légyszives ne csináld.
Előzmény: baybee (107)
baybee Creative Commons License 2005.08.30 0 0 107

Nem egyaltalan nem ulok allandoan itthon,nehogy vmi bajom legyen. Sot soxor az jut eszembe az utcan , hogy milyen jo lenne, ha elutne a villamos, vagy kisiklana a vonat vagy csak vki megolne. Nem ellenkeznek, sot meg meg is koszonnem. En igazabol nem is a halaltol felek, mert utana ha emlexem ra ha nem, akkor is csak jobb lesz mint most itt. Es tudom, hogy nem a halal faj, csak az odavezeto ut. Azt hiszem gyava vagyok megtenni, azt szeretnem, hogy a halal pillanataban ne legyek egyedul... Ez olyan nehez es tudom en, hogy nem normalis dolog ilyenen agyalni 24 evesen.

Előzmény: Dinnye99 (106)
Dinnye99 Creative Commons License 2005.08.29 0 0 106
Nem akarok túl nagy okosságokat mondani, de... Egy japán harcművész mester tanácsolta egy tanítványának anno, h minden reggel amikor felébred gondolja el, h hogyan fog meghalni. Minden nap találjon ki mást és élje is át az érzést. (Megfullad, levágják, ilyesmi...) Aztán képzelje el, h a halál ott ül a vállán minden pillanatban. Ahogy idővel a tanítvány hozzászokott a halál gondolatához már nem is félt tőle. Érdekes módon az élettől való szorongása is elmúlt.

Különben meg más kultúrákban az emberekben nem is halál, hanem életfélelem alakul ki. Az élettől lehet félni, van akinek iszonyú szenvedés végig, ezt meg tudom érteni. De figyi, ha meghalsz akkor mi van? Ha semmi akkor azon mit kell problémázni? Mi az hogy "olyan véglegesnek túnik a halál"? Ha nem létezel akkor ennek a véglegesség fogalomnak mi értelme?

Én egyszer kajakozás közben majdnem belefilladtam a tiszába. Kapálóztam is rendesen meg szar is volt sokáig. Életösztön természetesen működött. De fel se merült bennem, h én többet nem megyek vízre. Azóta is járok kenuzni. Pesze azóta ésszel csinálom. (Ez azért nem teljesen igaz:)) ) Minden életveszélyes, ülni akarsz egész nap a szobádba, nehogy elcsapjon egy autó? És ha a házadra pottyan a Nemzetközi Űrállomás akkor mi van? Szvsz sokkal több múlik itt a véletlenen mint mi azt szeretnénk hinni.

Szal' nem kell mindig ilyeneken parázni, hogy mi lesz ha meghalok...
Először éljél légyszives.

Lejobbakat.

ui: Ne féljél! :)
Előzmény: baybee (103)
baybee Creative Commons License 2005.08.29 0 0 105

Igen, ismerem ezt az idezetet. Sokszor jar a fejemben.

Előzmény: themuse (104)
themuse Creative Commons License 2005.08.29 0 0 104
Ez a félelem reális: a fizikai én félelme. De mikor ott legbelül érzed, hogy a halállal nem ér véget minden, akkor azt valódi éned sugallja. Ő tudja a választ és nem rejti el, ha figyelsz rá. Biztos ismered a vonatkozó passzust: "Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a Mester pillangónak nevezi." Jól érzed, hogy a halál egy kapu: átjáró valahová. Ha már tudja az ember, mi vár a túloldalon és milyen lesz az út, bátrabban vághat neki. A félelem pedig - jelen esetben - egy hajtóerő az erről szóló tudás felé, hogy többé már ne legyen hatalma fölöttünk. Legalábbis az én értelmezésemben.
Előzmény: baybee (103)
baybee Creative Commons License 2005.08.29 0 0 103
Hat igen, en is egy ilyen befejezetlen szimfonia szeretnek lenni... Csak felek, rettenetesen felek.
Előzmény: themuse (101)
themuse Creative Commons License 2005.08.29 0 0 102
Izé, bocs a boldért, valamiért bekapcsolva maradt... :)
Előzmény: themuse (101)
themuse Creative Commons License 2005.08.29 0 0 101
"Elkezdtem olvasni a Bekes atmenet c. konyvet, ami a tudatos halalrol szol. Remelem ez segit."

Segít. De azért előbb még élj meg minden pillanatot... :))

Azt írod, nem akarsz kötődni senkihez és szeretnéd, ha hozzád se kötődne senki. Pedig ezek azok a "kötelékek", amik pont a maguk - akár végletekbe sodró - lendületével a fejlődés, kiteljesedés lehetőségét hozzák.

Hoztam egy kis vigaszt, Viktor E. Frankl néhány gondolatát:

"Éppen ott, ahol egy szituációt nem változtathatunk meg, az a követelmény, hogy önmagunkat változtassuk meg, érjünk és növekedjünk, érjünk túl önmagunkon! És ez a halálig lehetséges. (...) Még ha csak egy pillanatról van is szó, már a pillanat nagyságán is mérhető egy élet nagysága. Egy hegylánc magasságát sem valamely völgyfenék magassága szerint adják meg, hanem kizárólag a legmagasabb hegycsúcs magassága szerint. Ugyanígy az élet értelméről annak csúcspontjai döntenek, s egyetlen pillanat képes visszaható jelleggel értelmet adni az egész életnek. Soha nem lehet egy emberélet hosszából az értékességére következtetni. Egy életrajzot sem a »hossza« után szoktunk értékelni: nem a betűk száma, hanem tartalmi gazdagsága szerint ítéljük meg. Hány »befejezetlen« is tartozik a legszebb szimfóniák közé!"

Sajnos napjainkban nem lezárul egy élet, hanem abbamarad. És igen, egyetértek az előttem írtakkal: attól félünk, amit nem ismerünk. Márpedig a halálról korunkban nem beszélünk, tabu témává vált, emiatt inkább féljük, mintsem készülünk rá. Készülni rá nem azt jelenti, hogy végig azon meditálunk, mi lesz velünk halálunkkor, hanem tudatosítani az életfeladatot, és megélni minden pillanatot.

Tanatológusok egybehangzó tapasztalatai szerint a haldokló emberek - most értelemszerűen nem baleseti vagy hirtelen halálról beszélek - azonos, rendszerbe foglalt állapotokon mennek át. Ez az időszak az átértékelésé, ilyenkor kerülnek előtérbe az igazán fontos dolgok, amelyek mibenlétét ismerve az ember megkönnyítheti saját majdani feladatát. (És bizony a meg nem élt vágyódások is felszínre kerülnek.)

Igen, a tudatos halál fontos. Ennél már csak a tudatos élet lényegesebb. :))
Előzmény: baybee (100)
baybee Creative Commons License 2005.08.29 0 0 100

Hmm... Ez jo kerdes. En hiszek abban, hogy a halal az csak egy kapu, olyan mint a szuletes. De... Megis rettegek a halaltol. Nem tudom miert. Pedig tudom, erzem, hogy nincs helyem itt ebben a vilagban, Szeretnek innen kilepni/tovabblepni. De a hala megis olyan veglegesnek tunik, es mi van utana? Nem vagyok kulonosebben vallasos, de a bibliat szoktam olvani. Es ha azon gonolkodom mi van utana, es ramtor a retteges, akkor eszembe szokott jutni az a mondat: "Boldogok, akik nem latnak, megis hisznek", illetve a "hiszem, ha latom, es a latom, ha hiszem".

Most pillanatnyilag ott tartok a halalfelelmemmel, hogy nem akarok se csaladot, se gyereket, se allatot. Nem akarom, hogy barki kotodjon hozzam es nem akarok en sem kotodni senkihez. Lehet, hogy onzoseg, de en nem akarom, hogy megegyszer fajjon, hogy vki meghal, akit szeretek, es nem akarom, hogy masnak fajjon, ha en meghalok. Elkezdtem olvasni a Bekes atmenet c. konyvet, ami a tudatos halalrol szol. Remelem ez segit.

Előzmény: kisevet (95)
Dinnye99 Creative Commons License 2005.08.24 0 0 99
Klönböző dolgokról beszélünk. Az idézet nekem azt jelenti, hogy nem kell állandóan minden fölösleges dolgon aggódnunk. Ráadásul nem olyanokon amik ellen nem tehetünk semmit.
Előzmény: crack (98)
crack Creative Commons License 2005.08.23 0 0 98
A haverod kíváncsi lennék éles helyzetben mire megy az elméleteivel, az életösztöne elragadná és már nem tyúkszaros lenne az élet.
Előzmény: Dinnye99 (96)
Sundance Kid Creative Commons License 2005.08.23 0 0 97
A neurotikusok nem a halálfélelemtől válnak neurotikussá. A neurózis járhat együtt halálfélelemmel.
Előzmény: kisevet (95)
Dinnye99 Creative Commons License 2005.08.22 0 0 96
Szerintem a halál definíció szerint egyenlő az élet megszűnésével.

Akik meg neurotikusak lesznek azok a nagy halálfélelmükben elfelejtenek élni.

Egy haverom szerint: "Nem kéne annyira féltenünk a tyúkszaros kis életünket." Bocs a naturaliznusért, de szvsz meggonolandó ez a mondat.
Előzmény: kisevet (95)
kisevet Creative Commons License 2005.08.18 0 0 95
Véleményem szerint mincs halál, csak az élet megszünése. Vajon ettől miért pánikolnak olyan sokan, mind azok, akik ettől a félelemtől neurotikussá (idegi sérültekké) válnak?
kisevet Creative Commons License 2005.08.18 0 0 94

Most téged olvastalak - Huxley-t pedig már sokkal régebben :-)

Gondolkodásra és az Élet tudatos szemlélésére indítottam a témát, persze asszociációk mindig és mindenkor létrejönnek, de ez ellen nem érdemes védekezni.

Előzmény: Turbo (86)
A magyar zsivany Creative Commons License 2005.02.28 0 0 93

Ha tehetek meg egy megjegyzest.

Elet es halal, ellentet ez?

Nem is olyan ellentetes.

A valasz  mind a kettore igen.

Meg fogok-e halni? -- Igen.

Elni fogok-e mielott meghalok? -- Igen.

Elet es halal?--Igen es igen.

A magyar zsivany Creative Commons License 2005.02.28 0 0 92

Haliho,

 

Hat en csak arra szeretnek valaszolni, hogy "nincs olyan, hogy lelek".

Ugy latszik a te velemenyed szerint nincs.

Hat talan, masok velemenyet is fel lehet hozni.

Peldaul a sok millio vallasos ember velemenyet.

Igen sok vallasos ember azt mondja, hogy van lelek.

Hat most mit higgyek, az egy ember velemenyet, a milliok velemenyet,

vagy talan higgyem a valosagot?

Tisztelettel; zsivany

Előzmény: holatt (90)
Z-kereső Creative Commons License 2005.02.18 0 0 91
:))))))

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!