4 év után végre új lemezzel jött ki a '90-es évek meghatározó un. new-traditionalist előadója, Mark Chesnutt. Talán az utoljó esélye hogy visszakapaszkodjon az élvonalba, hiszen az utolsó pár lemeze - bár nem voltak rosszak- már nem tudta őt ot tartani a reflektorfényben és a rádiók is hanyagolni kezdték, persze, mint mindig, teljesen indokolatlanul.
Ideje volt hát visszatérni a honky tonk gyökerekhez és ott hagyni a pop-osabb country sivár világát. Az eredmény: fenomenális.
Talán a legjobb lemeze ez, az első két albumának sikerét és színvonalát tekintve mindenképpen - az első kislemez, a The Lord Loves The Drinkin' Man, máris előkelő helyeb van a rádiók lejátszási listáin.
A dalok mind egytől egyik dögös kocsmazenék, erre utal a CD címe is, Savin' The Honky Tonk. Hát éppen itt az ideje....
A zenészek Nashville TOP 10 session muzsikusai, azt hiszem ez is magáért beszél.
Nálam 5 csillag.
Ha valakit érdekel, szóljon...
Előadók: Mark Chesnutt Vokál Jimmy Ritchey Acoustic Guitar, Electric Guitar Glenn Worf Bass Paul Franklin Dobro, Steel Guitar Larry Franklin Fiddle John Jarvis Piano Brent Mason Electric Guitar
John Wesley Ryles Background Vocals Lee Ann Womack Background Vocals Wes Hightower Background Vocals
Voltam én már jópár helyen, de egyik sem fogott meg, mert nem azt a stílust játszák, amit én szeretnék hallani. Ezzel most nem azt mondom, hogy hogyan játszák hanem azt, hogy nem erre vagyok kiváncsi. Izlések és pofonok.
Megint sikerült pár ismerősömet beoltani, hogy mozduljunk már ki valamerre, így tegnap adtunk egy kicsit az élő bluegrass élvezetnek a Kentucky Publx jóvoltából. Countrygirl sajnos nélküled is lementünk, de tudom nem rajtad múlt, hogy nem lehettél ott :-(
Mit is mondjak -hátha nem néznek be ide a fiúk, mert elég ciki ennyit dícsérni őket- eddig ez volt számomra a csúcs, amit előadtak. Nem beszélve arról, hogy a közönség (bár nem volt igazi teltház) szinte egyként érezte azt, hogy itt most valami olyan történik, amit nevezhetünk akár profizmusnak, vagy bármi másnak, de nagyon lejött a színpadról, hogy igazán szeretnek együtt zenélni. Hatalmas munka lehet mögötte. Ezidáig ilyesmit ennyire intenzíven leginkább Kaszab Tibitől, meg Bordács Attitól hallottam. Tudom, kihagytam a Abaligetet, de legalább picit sejtem mi is lehetett ott a többi zenekarnál.
Countryboy, téged elég ritkán láttalak még (azt hiszem egyszer) élő koncerten Magyarországon. Tudom, mert írtad, hogy mi az álláspontod, de úgy érzem, ha ott lettél volna, láthattál, illetva érezhettél volna olyat, amire talán Te is vágysz. Apropó, az ALAN JACKSON: WHAT I DO CD-re kellően feltüzeltél, esetleg a hamarosan érkező (?) Kelly Willissel össze tudnál csomagolni egyet?
Már korábban akartam írni, hogy hogyan lehet még mai, new country zenéhez jutni (relative) ingyen.
Rátaláltam egy On-line rádió kliens -re (klikk a letöltéshez), ahol 76 on-line country - bluegrass rádió közül lehet választani!!!
Én az Echo Hot Country-t szoktam hallgatni, rengeteg kedvenc zeném megy. Alan J. Tim Mcgraw, Travis Tritt, és még sokan mások.
A lejátszót fizetés nélkül lehet használni 5*24 óráig, amit az effektív használat során mér a progi, tehát elég sokáig mükszik. utána legfeljebb újratelepítitek.
A hangminőség nem a legjobb, de ez a sávszélesség miatt is van. Elősősorban szélessávű netezőknek javaslom.
Tegnap megkaptam az új Alan Jackson lemezt. Azt hittem olyan lesz mint a Drive, ami nem tetszett annyira, túlságosan 21. századi hangzása volt.
Az új lemez viszont visszarepít Alan első három-négy lemezének hangzásvilágához és stílusához.
Nem tudok mást írni, minthogy ez a lemez idáig a csúcs. 100%-os honky tonk zene, teljesen olyanok a dalok mintha 1990-ben vették volna fel őket.
Kedvencem a szupergyors Burnin' The Honky Tonks Down, amely még gyorsabb az I Don't Even Know Your Name-nél és eszméletlen Brent Mason gitárszóló van benne, a mandolinról és a steel-ről nem is beszélve.
Aztán nagyon jó az 5-ös dal, az If Frech Fries Were Fat Free..., amit úgy lehetne fordítani, hogy "Ha a hasáburgonya nem hízlalna és a szerelmed még mindig az enyém volna, micsoda csodálatos világ volna..."
A The Talkin' Song Repair Blues pedig olyan mintha C.W. McCall-tól hallgatnám a Convoy című dalt, kicsit hasonlít is, de kit érdekel?
Mindent összevetve, a korai Alan Jackson hallható a lemezen, persze nem csoda, hiszen a lemez producere a jól bevált Keith Stegall. Állítom, ez a legcountrysabb lemeze idáig.
Tehát ha jót country-t akartok hallgatni, azonnal be kell szerezni ezt a CD-t.
5 csillagos! (az ALLMUSIC GUIDE-tól meg is kapta az ötcsillagot)
Alan Jackson Primary Artist, Acoustic Guitar Tom Rutledge Acoustic Guitar Bruce Watkins Acoustic Guitar, Banjo Tony Stephens Acoustic Guitar Roger Wills Bass Glenn Worf Bass Mark Fain Bass Stuart Duncan Fiddle, Mandolin Dave Gaylord Fiddle Jelly Roll Johnson Harmonica Hargus "Pig" Robbins Piano Monty Parkey Piano Bruce Rutherford Drums Danny Groah Electric Guitar Brent Mason Electric Guitar Lloyd Green Steel Guitar Robbie Flint Steel Guitar Paul Franklin Steel Guitar, Lap Steel Guitar Patty Loveless Background Vocals John Wesley Ryles Background Vocals Richard Sterban Background Vocals Monty Allen Background Vocals Shannon Wright Background Vocals Dave Kelly Mandolin Matt Rollings Piano Eddie Bayers Drums
Nekem is megvan ez a lemez csak én imádom a jazz-t is, ez a másik műfaj amiben otthon vagyok, ezért aztán én sokáig tudom hallgatni.
De hogy mennyire keverednek a stílusok:
Willie Nelson új kislemeze, a Please Don't Talk About When I'm Gone gyakorlatilag nem is country dal, hanem egy swinges jazz (az új Willie Album Outlaws & Angels címmel szeptember közepén jelenik meg).
Jazzban barmit lehet hallani, csak keresni kell... Tuti minden hangszeren van olyan zenesz, aki elborul, es ahelyett amit amugy szokott nekiall jazzt jatszani.
Igen, ez valószínűleg azért van, mert különbséget tudok tenni country és country között és ismerem Merle Haggard lemezeit, azt, hogy mekkora idol ő, megannyi mai zenész és énekes példaképe. Igazi country. Magasan ajánlott.
Na jo, csak te szoktad mondani, hogy az "igazi country..." Amugy a szaxofon szerintem is belefer, ismerek egy egyent, aki jol csinalja countryban is.
A kocsmaban felvett DVD megszolalas szempontjabol ketlem, hogy barmiert kulonbozne egy stadionban felvettol... A technika ugyanaz (X millios mikrofonok, stb), a hatalamas utomunkat a hanganyagba meg belefektetik ha van ra penz... Azt gondolom te sem hiszed, hogy az ugy is szolt a valosagban.
Most néztem meg Merle Haggard Live At Billy Bob's Texas DVD-jét (2004. márciusi felvétel).
Hát nem semmi az öreg, 70 felett ilyen country-t levágni....minden ott van a helyén, a steel-től elkezdve a szaxofonig. Ahogy a Folsom Prison Blues-t játszák az beszarás.
A DVD-minőség! ... már rákattantam!:)))) Ezért is gondolom meg a dolgot hatszázszor... a családi események miatt kellene a videólejátszó, bár már azt is jobb lenne (minőségmegőrzés céljából) DVD-re, szg-es CD-re írni.
ptölgyes,
és természetesen bp-iek...:))) na nem baj... már az is vmi!:) Persze ne várjam, hogy itt pl., Szegeden, ahol a River is épphogy néha fellépeget, alakul vmi country-banda.:)
Szerintem már csak azért sem javíthatóak külön, mert egybe vannak építve. Tehát ha elromlik a video és elviszed a szervizbe, akkor a DVD-részt is nélkülözöd addig amíg meg nem csinálják a videót...
Egyébként meg ha rákattansz a DVD minőségére, akkor utána nem szivesen nézel majd videót... Én egyszer összehasonlítottam gyári videó szalagon és DVD-n ugyanazt a filmet, hát döbbenetes különbség. Pedig a videóm sem sz*r, hatfejes Panasonic, háromszor annyiba került mint a DVD-m.
Aggódtam én is a meghibásodási lehetőség nagyobb esélye miatt, és azután a kereskedő meggyőzött, hogy ezek már javíthatók külön is, meg bízható márkák, stb. stb.:)
De sztem hallgatni fogok rád és magamra is így, mivel ha kettőben veszem, még azt is meg tudom csinálni, hogy a videóból vmi olcsóbbat veszek, mert úgysincs olyan sok kazettám, meg úgyis a dvd a jövő.:)
erősen lebeszélnélek az ilyen kombinációkról. Ha egyik elromlik, akkor nem jó benne a másik sem. Ugyanez van az egybeépített TV-video-val is. Szerintem vegyél két normálisat, hosszű távon jobban jársz.
Még nem vettem meg, még "gondolkodom"...:))) Legújabb dilim, hogy videóval egybekötött kellene, mert akkor a két probléma meg lenne egyszerre oldva és csak egyszer kellene elmennem vásárlókörútra.
Veled mi van? Írhatnál e-mail-t is, mert már rég hallottam felőled!
Üdv. Cg.
PS: a country-táncklub ügyintézése folyamatban van!:)
Na tessék, ha egy nappal hamarabb hallok róla, akkor elmentem volna, rég hallottam őket. Semmi programom nem volt estére, így inkább korán lefeküdtem szabim utolsó napján :-((
Rajtam kívül senki nem volt tegnap 100fogú kántrizenekaron?
-----------------------
Na, a tegnapi bulira meg voltam hívva (előre bocsájtva a dolgot, hogy most marha pofátlan, meg gusztustalan leszek).
- Technika:
Hagyott némi kívánni valót maga után, a lábdobot, meg a basszust legalább lehetett hallani. ;)
- Zene:
Az rendben volt. Nagyon. Főleg a vokálok. Légrády Peti pedig még mindig nagyon tud gitározni (szerencsére). Imre és Péter között teljes volt az összhang. Toró hangját felesleges dícsérni (szerintem az országban nincs még egy ilyen hangú ember).
- Műsor:
Itt csúsztak be problémák (Miki Manyót, Paff-ot nagyon nem tartottam helyénvalónak, végülis volt egy gyerekműsor du 5-kor, a Hóhányó úgyis hozzájuk nőtt, azt hagyjuk - mondjuk ezek nélkül Orbán Józsi által énekelt dalok száma 0-hoz tartott volna).
- Vendégek:
Heilig Gábor rendben volt.
Karthago: na, ez megint a hiba kategória, bár erről főleg az amatőr zenekarokat megszégyenítő gitárhangzás tehet (Szigeti úrnak elfelejtették lehalkítani a marsallját, leordította a teljes hangosítást - legalább ő élvezte). Takács Úr is sajnos árnyéka önnön magának, ellenben Kocsándi Miki olyat énekelt, hogy hajjaj.
Összefoglalás:
Rettenet jól szórakoztam, jó lenne többször hallani őket...
