Hogy miért jogra jelentkeztem? Leginkább a francia felvilágosodás eszméi miatt, természetjog, Cesare Beccaria, Rousseau Társadalmi szerződés.
Gondolkoztam a bölcsészeten is, de úgy gondoltam, hogy talán ezzel többet tudok tenni az emberekért. Nem igazán körvonalazódott bennem, hogy merre szeretnék orientálódni, hogy ügyvéd, büntetőügyész, vagy politikus leszek azt még nem tudhatom, bár ha politikai pályára tévednék, akkor nagymamámék egészen biztos kiborulnának, mert az egész falu azzal cseszegetné őket, hogy az unokájukat már most megvették kilóra.:D
Keserű mondatokkal bombázod pl Tőrt akinek vajmi kevés köze van hozzá hogy neked kellemetlen élményeid voltak ügyvédekkel. Mégis aljas trógernek nevezed a szakmáját.
Tedd meg máshol, erre itt baromira nincs szükség. Hallasd a hangod ott ahol kíváncsiak rá! Komolyan Szacsa itt csak a feszültséget kelted és az nem vezet semmilyen megoldásra.
Attól könnyebb elviselni a gondokat, ha beszélünk róla. Kár, hogy veletek csak addig lehet eljutni, hogy felvetődik egy probléma, majd megoldási ötlet helyett bárgyú mosolygás.
Az egész ország depressziós, még azok is, akik álmosolyt mutatnak, ők talán még inkább.
4-5 éve annyit mondtam, hogy szomorú, hogy a KAT megáll a siránkozásnál. Azt is mondtam, hogy szükség van az általatok képviselt "romantikus" vonalra is. Megjegyeztem azt is, hogy célszerű lenne hatásosabb módon közelednetek a közösség tagjaihoz. Majd megoldásként javasoltam egy bográcsozást, nótázással, kiserdő kitakarítással. Ami részben meg is valósult, Romeo szervezésében.
Ha figyelnél arra, amit mondok, akkor láthatnád, hogy minden egyes problémafelvetés mellé odabiggyesztek egy megoldási ötletet is. Ezt nem hívnám nyavalygásnak. De ha annak hívjuk, az sem érdekel, szilárd meggyőződésem, hogy előrébb visz, mint a bárgyú mosoly struccpolitikával, a "minden mindegy, mert nem tudunk, nem kell, nem a mi dolgunk rá hatni" című beleltörődésnek álcázott közösségi felelősség lepergetés beszariság. Legyen szó hagyományokról, vagy a való életről.
így kerek a világ.
Szacsa
ui: Ahol csak tehetem, hallatom a hangom. Nem érdekel, hány embernek nem tetszik. Ha minden évben csak egy valaki hallja és érti meg, már megérte. Ha némileg átformálja is a mondandómat (miért ne tenné, tegye hozzá ő is a gondolatait), akkor is megérte, mert legalább foglalkoztunk az üggyel és nem csak úgy voltunk bele a világba bárgyú mosollyal az arcunkon.
Jobb neked attól hogy sanyargatod magad és a környezeted életét az örökös nyavalygásoddal? Egyikünk se tapsol a jelenlegi és a közelmúltbéli események miatt, de ettől még nem esik senki neki a másiknak minden apróság miatt rázúdítva ezer év fájdalmát.
Legalább a barátság és a közös élmények, nosztalgia, anekdóták adjanak kis mosolyra okot, valamint energiát hogy a hétköznap marhaságai ne depresszióba kergessenek.
4-5 éve te mondtad még a KAT idején hogy mekkora hülyék vagyunk hogy csak siránkozni tudunk, siratni a múltat és nyavalyogni a balekok jelenkori nevelése miatt. Vedd már észre hogy ennyi erővel most akár fel is varrathatod azt a foltot amid van, mert pont olyan szenilis, érzelgős, nyavalygós "vénember" lettél ami ellen küzdöttél.
Nem is tudtam, hogy Sopronban oktatnak távgyógyítást és pszichológiát. Két apróság:
- nem tudom úgy élvezni a napsütést, ha közben kilopják a zsebemből a pénzemet,
- könnyebben lazulnék el, ha szép hazámban az emberek legalább 97 %-a nem szarna a világra egy nagyot, figyelnénk egymásra, környezetünkre, gyermekeinkre, a saját, gyermekeink és közösségünk jövőjére.
Nem nagy dolgok ám ezek, viszont van olyan (mint pl. én is), aki nem tud bárgyú mosollyal az arcán elmenni azon dolgok mellett, amelyek nyílvánvalóan rosszak.
Szacsa
ui: Tőr a szívbe! baleknak: te miért akarsz jogász lenni?
Azért nehéz lehet ezzel az életfelfogással élni. Őszintén sajnállak, hogy nem tudod magad elengedni néha és egy kicsit élvezni azt ami az életből jutott. Vedd már le azt az őrületesen negatív szemüveget, és hagyd hátra egy kicsit ezt az egészet. Koncentrálj a szép dolgokra, lásd a nyíló virágokat. Szépen süt a nap. Ébred a világ a téli pihenőből. Lazulj egy kicsit te is. Hidd el megéri!
Azokról a határőrökről beszélünk, akik a rendszerváltás környékén rengeteg pénzt kerestek a nyugatról becsempészett videókazetta-illatszer-zsebszámológép-egyébfiszfasz üggyekel, akik a szerb háború alatt kiterjedt üzemanyagcsempéyzetet működtettek, akik résztvettek az olajszőkítésben, akik komoly pénzeket kerestek a színesfém és cigarettacsempészettel, akik segítői voltak a hamísított ruhák behozatalának?
Ezzel nem azt mondom, hogy édesapád résztvett az ilyen ügyekben. De ne kiáltsuk ki a határőröket szenteknek, mert nem azok.
Mindezek mellett, ha te igaz emberként fogod a jogot közvetíteni, akkor rendben is van az ügy. Sok sikert!
De az idén most már tényleg "győzelem, vagy halál". Nyerni kéne, amit soha nem fogunk. Valószínűleg azért mert 6unknak több foga van mint a rajtunk kívül versenyző csapatoknak összesen. :) És nem sztrapacskával kelünk-fekszünk.
De mint mindig idén is bárkit szivesen látunk majd, Vanyarcon Nógrádban, szeptemberben.
egyébként ha szereted a sztrapacskát akkor javaslom szeptember első, vagy második (majd Karrier kijavít) hétvégéjét és a Haluska fesztivált ahol amolyan soproni-újvárosi családias keretek közt karrier család és Antenna+barátai család indul a sztrapacska főző versenyen. :) Idén már 3. éve! :)
Apám határőr ezredes volt, anyukám pedig patikai asszisztens.
Tegnap én is juhtúrós sztrapacskát ettem, maradt még egy kevés meg is enném, ha nem most nőne a bölcsességfogam, kettő olyan békésen mászott ki, ez meg nem engedi, hogy kinyissam, vagy bezárjam a számat teljesen, nagyon ócska.
Annyiban vitatkozom veled, hogy a mai huszonévesek teljesen máshogy szocializálódtak, mint a harmincas, vagy idősebb társaik. Ne felejtsük el azt, hogy a fiatalság alapvetően a rendszerváltást követően szocialaizálódott, egy olyan közösségben és közfelefpgásban, ahol a szabadság annyit jelentett, hogy mindent szabad csak legyen gorenje hűtő, meg tengerparti nyaralás. A szűlőknek nem volt idejük nevelni a gyermekeket, az anyagi jólét igénye megette a szellemi/közösségi fejlődést.
Ahhoz, hogy ki milyen szakra jár, nagyban van köze a felfogásának. Alapvetően jogász szülők gyermekei mennek jogásznak és humán beállítottsűgú szülők gyermekei mennek bölcsésznek, az egyéb szakmáknál is van ilyesfajta "családi örökség". Így belátható, hogy a rendszerváltás után gyarapodó jogászszülők gyermekei a gerinctelenséget, a patkányságot látták, hallották otthon, hiszen szüleik csak így tudtak érvényesülni. Míg egy műszaki foglalkozású szülő arról beszélt, hogy a komcsivilágból itt maradt rozsdás kacatokkal kell megfelelni az elvárásoknak, vagy külföldről hoztak ide nyugati rozsdás kacatokat és azzal kellett megfelelni. Egészen más a két ügy éls biztosan lehet még szaporítani a választékot.
Ennek mennyiben van köze a selmeci ügyhöz? Egyszerű, a neveltetés megmutatja a hozzáállást és fordítva.
Néha arra gondolok, hogy elcserélném ám a várost a "Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném"-re. Őzikézni, meg málnázni, meg paradicsomot nevelgetni. Békében, nyugalomban. Bár valószínű, hogy ez csak amolyan városi legenda, hogy arrafelé béke és nyugalom van. Pláne ha belegondolok, hogy 7kor már ki kell engedni a csirkéket, meg mennyikőadisznyóknakennyiannyi, és kapálni kell, meg permetezni.... :) ... és még brindza sincsen.
A lelőhelyeket én is tudom, de azért köszi. Egyébként kb. 20-25 km. Csak az lepett meg, hogy egy nekem ennyire hétköznapinak tűnő cuccot rendelésre kell hozni. És 3 hét alatt se érkezik meg. Legközelebb majd tudjuk, hogy előtte a nagyvárosban kell ilyesmit keresni.
Ha van a közelben valahol P*nny M*rket vagy Pl*s, ott néha elő szokott fordulni. Kis sötétezüst csomagolásban van, kék betűvel. Nem drága és jó az íze.
A kulináris részekhez pedig a következőket tudom hozzátenni:
Horváth János a. Csam barátomtól kaptam mézbort. Egészen iható. Egyik ismerősöm úgy jellemezte nagyon találóan, hogy olyan, mint a Tokaji aszú.
A tavasz közeledtét nálunk a konyhában a sztrapacska és a tojásos nokedli jelenti. A múltkor úgy gondoltuk a feleségemmel, hogy ennénk egy jót a tótok étkéből. Csakhogy abban a 4.000 fő körüli kisvárosban, ahol lakunk nem lehetett juhtúrót kapni. A válasz annyi volt, hogy majd rendelnek. Ez volt 3 hete. Azóta sincs.
Most volt időm és alkalmam az egészet végig olvasni. Pár észrevétel, amit gondoltam megosztok Veletek:
Az ember viselkedését nem az határozza meg, hogy milyen szakmát választott. Sajnos láttam én már sz.rf.szú műszakit is és szerencsére normális jogászt is. Ez mindenkinek a neveltetése, családi háttere és élettapasztalata határozza meg. Gyakorlatilag semmi köze ahhoz, hogy milyen intézményben, karon, szakon végzett. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy anno a bányászok "odaengedték" az erdészeket is a hagyományok közelébe. Ha némi küzdelem és vita árán is. Valószínűleg észrevették a zöld ruhában az embert is.
Sajnos lassan a hagyományőrzést kezdjük összekeverni valamiféle lexikális tudás elsajátításával. Pedig az ég egy adta világon semmi köze hozzá. Sőt! Szerintem a sorrend fordított. Aki érez affinitást ehhez a világhoz, életmódhoz, társasághoz az úgyis meg fogja tanulni a fontos évszámokat, eseményeket, stb. Attól, hogy valaki kívülről fújja a selmeci, soproni történéseket még egyáltalán nem biztos, hogy érti mi is a kollegialitás, testvériség, összefogás. Ezek nem taníthatók. Vagy kialakul vagy nem.
Dohányzás. Az én időmben ez nem volt kérdés. Ugyanabban a KISZ-házban, ahol ma (nem tudom mire hivatkozva) tilos a dohányzás teljesen szabadon dohányzott mindenki. Annak ellenére, hogy én nem vagyok dohányos nagyon jól tudom, hogy aki az, annak az ivás mellé reflex szerűen jön a bagó. Azén véleményem az, hogy tudjunk tolerálni mindkét irányba. Aki annyira félti az egészségét, hogy egy estére nem mer beülni egy bagós társaságba az ne jöjjön szakestre. De ha már az egészségnél tartunk, akkor az ivást is be kéne szüntetni, hiszen az is káros. :DDD Szakestély alatt is lehet nyitva ablak és a szünetben ki kell szellőztetni.
Mi köze a szakestnek a totális lerészegedéshez? Már megint nem látjuk a fától az erdőt. Az ital a hangulat és elme működésének fokozására szolgál a szakesten. Ergo mindenkinek annyit kéne inni, amit elbier. :) Legalábbis a hivatalos részen. Hogy utána mi történik az már egy másik kérdés. Azzal is vannak ma már problémáim. Annak idején az elnök a szakestély hivatalos részét bezárta. Attól függetlenül mindenki maradt a helyén és megnéztük a nótáskönyvet, hogy mi maradt ki. Ezzel szemben ma "Szabadfolyás" van, aminek értelmezés -ha jól értettem - mindenki az csinál, ami neki jól esik. És hol van itt a közösség????
Tudom, hogy öreg Firmaként mindent tudnom kéne, de töredelmesen bevallom, hogy az ápr. 30-i szakest helyszíne nekem nem világos. Tudom azt is, hogy a kutya nem hívott, de mivel SDN-re idén vélhetően nem fogok tudni eljutni, ezért próbálnám a szakestélyhiányomat legalább így enyhíteni. Feltéve, hogy meg tudom oldani.
Selmec még mindig szép, a vágott még mindig finom, nem is beszélve a sztrapacskáról! Oda fele úton egy a férje után Alfa találkozóra siető hölgy belénk jött hátulról mert lecsúszott a lába a fékről... Neki behorpadt a bal eleje, nekünk lepattant a festék egy kb fél centis részen. Szóval az olasz csődörnek nagyon kemény segge van. :)
Egy sör reggel teljes élvezettel... majd koplalás és sírás hogy a többiek nyakalják tovább a söröcskét. Én majd tejbegríz teát iszok (mi a böcsületes neve?), és fényképezek.
Bár csak kis séta, evés-ivás, majd utazás haza, de megyünk! :D Egy, Karrier fogalmazása szerint, hülyekék karszalagos vágott sört nyakaló teliképpel vigyorgó emberkét keress. :)
Karrier! Egy kicsit akkor off-topic, egy péntek esti baráti sörözéshez mit szólsz? A serkészítésről és minden egyébről tudnánk jót beszélgetni! Mivel szinte itt laktok a szomszédban, Kis Deák nevezetű vendéglátóipari egység, vagy napsütéses Erzsébet kert?
azért az esküvői haccacárén bután néztek a belgák hogy az amit Janika lapátol olyan szorgosan a bográcsba, az ZSÍR! Igaz, ettek belőle utána! Meg mondjuk az a két 5littyós Unicum se élt sokáig...
