Próbaüzemben, különös koncepcióval nyílt Oda néven új hely a Czakó Kert helyén: 3 étterem (Ide, Buja Disznók, 101 Bisztró) ételeit kínálják, ezek el is vannak különítve az étlapon. Tehát van pizza (al taglio), rántott hús és pár egyéb Bíró Lajos-féle cucc és keleti fúziós kaják.
A pizza nem rossz, nem is olcsó, nagy hátast nem dobtam tőle. Az adag kb. egyharmad normál pizzának felel meg, 1100-1500 között vannak a különféle verziók.
Süteményből sokkal szerényebb a választék a korábbinál.
A felszolgálólányok talán alternatívak, ha megpróbálom megfogalmazni a különösségüket.
A piac(z) átköltözött a kertből a szomszéd utcába.
Vajda Péter rühelli a sneakers cipőt és a plázai kajáldákat mégis plázába megy sneakers cipőért és ott is zabál a kajáldá(k)ban (nem is egyben, hogy fokozza a kínszenvedést)....igazi mazochista a csávó, na.....
Ami kicsit meglep: egy vérprofi gasztrofőmegmondó tényleg azt hitte, hogy egy plázai kifőzdében kebabozóban a plázai magyar zabálóközönségnek készülő döner kebabot bárányból (is) készítik?
Elárulom: szerintem a plázában az alsóretyezáti szűzlányok által aznap reggel őrölt és ferraris gyorsfutár által már a főzés közben meghozott pirospaprika sem lehetett, amitől Péterünk elájult a Baumgartner csodahalászlé kapcsán - csodálom, hogy emiatti elkeseredésének most nem adott hangot.
Igen, az a Laurent-Perrier nem volt olcsó. :) Utána néztem, 21.000 abból a fajtából egy üveg az iDrinksnél, azaz az olcsóbb Champagne-ok közé tartozik.
Más: amúgy sok helyen nagyon elszálltak a Champagne-árakkal, a TESCO, az AUCHAN meg a Kifli is majdnem 30.000-ért kínálja azokat, amiket 20.000 körül be lehet szerezni.
Nem menü, kétfős ebéd (csak párszáz Ft-tal többért, mint a pohár Laurent-Perrier :) A leves is nagy adag sok tésztával, lehetetlen utána másodikat is enni.
Be még sose mentem Pizza Me-be, de a borfesztiválon tavaly is ott ettünk, abból csak az maradt meg, hogy nagyon sokat kellett várni. De ez most egy
kemény és száraz keksz volt überfűszerezett szósszal és valami elég gagyi 'prosciutto'-val.
De szeretem a fesztiválokat, és a Gourmet-ra nem megyünk, az idénre végképp elvesztette számomra a vonzerejét, mert nem csak magas belépő van a semmiért bent magas árakkal, hanem
évről évre tűnnek el az igazán jó és/vagy fine dining éttermek.
Jól hangzik a leírt menü nagyon, megkóstolnám. A Bangkokban is leves állagú az a curry főétel, amit szoktunk enni.
Érdekes, hogy még a PizzaMe-t is elrontották, ebben a hálózatban még mindig jó tésztával találkoztam. A szósz és a feltétek más kérdés, abban tényleg nem tündökölnek.
Szombaton Chiang Mai levest és sárga curryt ettünk a meglepően üres Im-Oonban, mindkettő rendkívül finom itt és de szuper addiktív. A sárga curryjük is levesállagú, nem szósz sűrűségű, de annyira illatos, friss, ropogós, máris szívesen visszamennék a következőért :)
A Bor- és pezsgőfesztiválon jártunk ma (idén is), és gondoltam, ha már ott járok, egy champagne-t csak iszom...
6.000-9.000 Ft volt 1,5 dl belőlük, egy Laurent-Perrier-t kóstoltam meg. (7.500)
Utána Mionetto Prosecco-t ittam (2.100/1,5 dl) majd Kreinbacher Classic-ot (3.000/1,5 dl), végül Törley Ice-t (1.500/1,5 dl, na ezt nem kellett volna, mert félszáraz volt, azaz nekem túl édes, de ezt nem tudtam. És olyan büszke a Törley erre a találmányra, hogy hú, pezsgőt jégre, mintha a Moet & Chandon nem csinálna már ilyet tizenéve. Még az üveg is ugyanolyan fehér...
De legalább az egyik tavalyi poharunk meglett, vittük, azt nem kellett megvenni. (3.500)
Enni meg határozottan nem itt kell, mert:
a Pizza Me szelete száraz, kemény, a paradicsomkence agyonsózott és agyonfűszerezett
a lángosnak leginkább ezerszer használt és / vagy szar minőségű olaj íze van
Tegnap gambas pil-pilt szerettünk volna enni az N28-ban. Szerencsére felhívtam őket előtte és kiderült, hogy nincsenek nyitva, csak ezt nem méltóztattak kiírni a honlapjukra/faszbukjukra.
Így pizzát ettünk a Fermentóban.
A pizza ezúttal is remek volt, de a tészta levegősségében enyhe hanyatlást éreztem.
Szerencsére náluk van normális bor kidecizve viszonylag normális áron, így 2 pizza és 2 x 1 deci bor elfogyasztása (10 rugó szervizdíjjal) után elégedetten távoztunk.
Nem nagyon értelek... ez egy nemzetközi bisztrókonyhának nevezhető valami (volt)... milyen tradicionális magyar receptnek kellene megfelelnie pl. egy zöldalmás burgonyagratennek vagy egy meggykrémlevesnek (tejfölfagylalttal)?
A Brunóban nem készítettek pl. "pörköltnek" nevezett valamiket, amiben jókora sous vide-olt húsdarabokat párosítanak valamiféle külön készült pörköltalappal. Ez utóbbi irányzat egyébként szerintem is tévút (illetve az ilyesmit nem kellene pörköltnek nevezni, és akkor nem lenne vele semmi baj).
Azért a tortaszeletnek kinéző zöldalmás burgonyagratin, ami valójában egy sós köret, nem az, amire Zilahy Ágnes és Magyar Elek összeütnék a tenyerüket, hogy igen, ezt esszük mi magyarok :D És a meggylevesben is meggyek szoktak úszkálni egy szolid polgári konyha esetén, nem szemmel azonosíthatatlan fehér tárgyak.
Szerintem persze belefér ennyi művészkedés egy vendéglóben, de mindenhol vannak puristák, akik igénylik, hogy az étel megfeleljen egy ismert receptnek és úgy is nézzen ki. Aki látta Antonio Carluccio tévésorozatait, emlékezhet, hogy ő meg se volt hajlandó kóstolni az újragondolt vagy kicsit is fúziós dolgokat, és csak azt morogta rájuk, hogy "ez sem olasz"!
Természetesen szabadság van, szíved joga itt azt írni, amit akarsz, akárhányszor, szíved joga utálni a fine dining nevű izét, stb.
Én mindössze a tények tiszteletben tartására hívtam fel a figyelmed.
A fine dining fogalma aránylag körülhatárolható, a Brunónak semmi köze nem volt hozzá, a fotóimon látható adagok például kifejezetten nagyok.
A másik az, hogy ezt is már többször ismételgetted itt, de a Tanti nem kapott 3 hét működés után M-csillagot, sőt, 3 hónap után sem kapott, bármennyire is gyanús volt neked az étterem csillagszerzése.
Hú, hát ennyire valóban nem voltam képben a hely kronológiáját illetően, köszönöm, hogy leírtad.
Mi két korszakában voltunk, amikor Bruno@Bruno volt, meg amikor (nekem sem jutott eszembe elsőre) Zuzu (ez 2018-2019 körül lehetett), ami "Huszár Krisztián éttermeként" volt promotálva, pedig a nagy túrót volt az.
Hozzáteszem, hogy nekünk a Hegyvidék "a város másik végén" van (a szó szoros értelmében), úgyhogy az nagy szó, ha én a környékünkbeli éttermek helyett képes voltam ide elautókázni egy ebédért. (A parkolóban lévő autócsodákon én is csak tátottam a szám.)
A Bruno korszakban a "tökéletes fledermaus rántotthús" miatt mentünk, tényleg nagyon finom volt, még arra is emlékszem, hogy bajor krumplisalátával adták.
A Tanti korszak nekünk kimaradt, a csillag után gondoltam, hogy egyszer el kellene menni, de végül is sosem jött össze.
A Zuzu korszakban többször is voltunk, nekünk a házias jellegű, de újragondolt ételeik nagyon bejöttek.
Aztán jött Huszár érdekes kirúgása, majd hamarosan be is zárt, és nem sok idő múlva jött a covid.
Azóta valahogy nem volt érkezésem másfél órát autózni a Hegyvidékbe, úgyhogy a Maisonról még csak nem is hallottam (az is igaz, hogy se budai, se úrinő nem vagyok, a gofrit meg nem szeretem...:) )
Én egyébként mindíg azt mondtam, hogy egy McDonalds-ot kellene nyitni abban a hodályban, az talán még ott is megélne.
Soha nem mondom, hogy tájékozott vagyok, a szalontüdőt meg ki nem állhatom. Lényem ismerte ezt a Brunot, mint éttermet Székesfehérvárról. Így nagy érdeklődéssel mentünk el első alkalommal. Már nem emlékszem mit ettünk, de úgy gondoltuk, hogy ez a hely nem az amit vártunk. Persze hétköznap délben voltunk, jóformán egybedűl az egész hodályban. Aztán elutaztunk néhány hónapra. Ott olvastuk, hogy Bruno már bezárt, de jött a Tanti azt hiszem. Kb. 3 hét után már arról olvastam, hogy Micheline csillagot kapott. Ez nekem igen gyanús volt, mert annyit azért én is tudok, hogy egy 3 hete megnyilt étteremnek nemigen szoktak Michelin csillagot adni- De mikor haza jöttünk még nyitva volt, kipróbáltuk, nem tetszett. Gondolom szívünk joga, hogy mi tetszik és mi nem. A többire ami utána jött már nem is emlékszem, sőt a reggeliző helyet már ki se próbáltuk, mert mi ebédelni szoktunk.
Pilatest soha nem próbáltam és nincs is szándékomban. Majd kiderül, mekkora lesz a forgalom. Miután napi rendszerességgel járok oda, mindig nézem a sok vevő nélküli üzletet. Mostanában a kutyakajásnál, mintha lenne forgalom. :-)
Egy 16 fős külföldi csapat érkezik Budapestre a hétvégén. Valahol a Ráday utcában lesz a szállásuk. Javasolnátok olyan helyet, ami onnan könnyen elérhető és ahol jó eséllyel ennyi embert le lehet ültetni? Az eddigi próbálkozások nem vezettek eredményre ...
Tehát először volt a Bruno & Bruno, ami Herczeg Z. (ma: Dining Guide) és a Bortársaság tulajának (Tálos Attila) közös vállalkozása volt.
Nem ment jól, Herczeg kiszállt, átkeresztelték Tantira és jött a fine dining Pesti Istvánnal, majd a csillag.
Utána Pesti I. el (Tatára), jött helyette Heiszler Olivér (én akkor nem jártam, mert egyszer igen vacak ételt kaptunk, felháborítóan kicsi adagban).
Utána Heiszlert kibacták, Eszenyi Dániel lett a konyhafőnök, majd Botos Tamás, és a sommelier lett az üzletvezető. Ekkor szerintem igen jó volt az étel (visszavettek a konyhaművészkedésből), a csillagot viszont elvesztették.
Aztán a BT tulaja megunta a dollárkötegek kitermelését (:D) és becsukta a Tantit.
Utána lett egy másik társulat, Huszárral a konyhán. Az étterem új nevét elfelejtettem.
Aztán ők is balra el.
Utána lett a budai úrinők gofrizó helye, Maison néven. Az is kipurcant.
Most itt tart a dolog, hamarosan pilates-stúdió nyílik ott.
A Bruno nagyon jó volt, és utána még akkor is, amikor "Huszár Krisztián étterme" állandó eposzi jelzővel futott, nem tudom ekkor mi volt a neve. (Amiben csak az hibádzott, hogy valójában nem Huszár Krisztián étterme volt, amit abból gondolok, hogy valószínűleg nem saját magát rúgta ki a saját étterméből.)
Aztán utána jött a szintén nagyon gyorsan dobbantó Pesti és a két hónap alatt megszerzett Michelin-csillag, na akkor már nem voltunk, és azóta sem.
Nem szívesen írom, de megismétlem: nem lenne nagyon nagy baj, ha tájékozott lennél abban, amit leírsz. Az oké, hogy téged a hideg kiráz a fine dining-tól, ezt már tudjuk itt mindannyian, már leírtad többszázszor...
Tehát: Bruno (& Bruno), ez volt az ominózus helyen az első étterem.
Itt írt róla egy közepesen (sem) sikeres, ám megvesztegethetetlen gasztroblogger (én):
Brunoban is csak az étlap felét értettem meg, persze tudom elég korlátozott vagyok. Az árak viszont egyáltalán nem voltak Mezzo szerüek. Egyszer volt valami fénysugár, mikor a vendéglő tönkre ment és a személyzet akarta tovább vinni. Akkor volt kb. 2-3 hét, ami egy rendes család ebédelő hellyé tehette volna a helyet. Soha nem láttam ott annyi embert, mint ezalatt az idő alatt. Aztán, a számomra ismeretleen, tulajdonosok nem akarták kiadni nekik az üzletet, így szépen bezártak.
Reggel én soha nem járok arra, de délben már nemigen voltak emberek. Sajnos a Felicita is lesüllyedt valamelyest. Elment a valódi olasz pizza fiu, aki tényleg finom pizzákat gyártott. Az egyéb ételek is eltüntek részben az étlapról. A multkoriban bementem egy pizzáért, akkor tapasztaltam mindezt. A pizza feltétek is valahogy szegényesebbek voltak mint régen.:-(
Nem lenne baj, ha legalább tudnád, hogy miről beszélgetünk - a Bruno pont annyira volt fine dining, mint a Mezzo.
Nekem egyébként fogalmam sincs, hogy mire van itt igényük a budai népeknek. Az utolsó kísérletről (Maison) pl. azt gondoltam, hogy van annyi vendég, ami eltarthatja, aztán mégis bezártak.
Az előző olaszról is úgy gondoltam, hogy van elég vendége, aztán ők is bezártak.
A mostani olaszról is azt gondolom, hogy van annyi vendég, ami eltarthatja, aztán a fene tudja, hogy nyitva lesznek-e még fél év múlva.
