Keresés

Nem adom vissza.
Szemhéjam mögött őrzöm
Legszebb képedet.

( Fodor Ákos )

Csodálatos ez a dal, és így duettként a legszebb ...








Filléres emlékeim ...

Mekkora a rumli a hajnali utcán!
Még lumpol az éj, a nyakunkba kacag.
Most túlad végre sok hajdani cuccán,
kidobálja, mi limlom és ócska kacat.
Lepotyognak az égről a csillagok, ajjaj!
Látnád, ha kinyitnád most szemedet,
hogy narancssárga ruhát vesz a hajnal,
s felsöpri – nahát – az ezüst szemetet.

( Varró Dániel: Maszat-hegyi naptár - Augusztus - )

A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.

( Radnóti Miklós: Naptár - Augusztus - )

"Vers vagy te is...Varázs-ütésre dallamod kiépül,
s zengő egész vagy, zengő költemény."
( Áprily Lajos: Vers vagy te is - versrészlet - )

Egy pillanatért érdemes
fénysuhanásért érdemes
szemlehunyásért érdemes
szemkinyitásért érdemes

Arcközel szóért érdemes
szájközel szóért érdemes
szemközel szóért érdemes
egyetlen szóért érdemes

Haj jószagáért érdemes
bőr jószagáért érdemes
kéz parazsáért érdemes
mell parazsáért érdemes

Egy ébredésért érdemes
füzek hajáért érdemes
esti körútért érdemes
egy lélekzetért érdemes

Vers száz soráért érdemes
vers húsz soráért érdemes
vers tíz soráért érdemes
egyetlen egyért érdemes


( Vészi Endre: Élni )

Elment LES PAUL ... egy gitáros legenda volt.




Over The Rainbow

Nézd, hogy habzik a lomb, hogy forr,
hogy árad a telt nyár!
Ó, nem a sok, de a semmi: a létnek
fölöslege kell már.

Levélen a szín csak, szirmon a bársony,
levegőben a pillék,
forrásból nem a víz: dala csak.
Éneket innék!

Építs, fény, palotát! Onts, rózsa, nekem
illatot étkül!
Nem, nem a sok, csak a semmi, mitől
a szív megelégül.

Képeit álmatagon szövi-oldja
az alkonyi zöld ég,
s leejti szelíden öledbe a Szépség
ritka gyümölcsét.


( Rónay György: Gyümölcs )

"Légy ma gyerek és játssz megint velem!
Emlékezz, ahogy én emlékezek ..."









Cseh Tamás: Tangó

In memoriam Cseh Tamás







Csönded vagyok

Feküdj a vízre,hagyd magad sodorni,
mint folyóban a sárga falevél,
minek ereje óriás folyónyi,
miközben pihe-módra alig él.

Simulj a vízre, élj vízszintesen, hogy
ne látszódjék belőled semmi sem,
amíg a nyár arany ereje elfogy,
ő csak lebeg a végtelen vizen.

( Gyurkovics Tibor: Utolsó levél - versrészlet - )

Édesem ... boldog vagyok. Megszűnik az idő, nincs idő, nincsenek órák, nincs tegnap, nincs holnap ...

A hangulatom épp zenét kíván.






La Mer

Emlékeztek erre a szép régi dalra? A szüleim dúdolgatták ... milyen jó is!



Nincsen olyan pontos óra,
Mint a szívem, ha azt várja,
Hogy jöjj már a karjaimba,
S legyél velem.

( Sárosi Katalin: Lassan bandukolva - dalszöveg részlet - )







Lassan, bandukolva

Gyönyörű ajándék a nyár ... A hétvégén megcsodáltam a tíz méter átmérőjű VIRÁGÓRÁT Debrecenben. A különleges napórát négyezer különféle színű virágból készítették.

Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőlőlugas alatt,
ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap -
mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt,
amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak.


( Babits Mihály: A régi kert I. - versrészlet - )

Kezem kezedet kutatja,
szemem szemedet keresi,
lelkem lelkedet érinti.

Szemem szemedre rátalál,
kezem kezedre ráhajol,
lelkem lelkeddel összeforr.

( Szabolcsi Erzsébet: Együtt )

Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt voltál, s az is, hogy nem vagy itt,
holdad vagyok, mely vonzásod körében
járja a vágy végtelen útjait.

Feléd fordítom arcomat, mert tőled
hullhat rám a fény és a meleg,
s olykor, mikor a közeledbe érek,
már azt hiszem: most...most elértelek!

Kinyúl felém napszemed fénysugára,
megérint, mint egy csók a téren át,
s e fény visszfénye tükröződik rajtam,
mikor átúszom a nagy éj tavát.

Sötét lennék, ha nem ragyognál nékem,
lehullanék, ha Te nem vonzanál,
úgy tartasz engem óriás erőddel,
úgy húzol, mint egy mágikus fonál.

S mikor egy világrobbanás hatalma
égen és földön mindent szétlövellt,
akkor zuhantunk egymás közelébe,
karod elkapott, s védőn átölelt,

egy pillanatra aztán elszakadtunk,
pályánk sínére parancsolt a rend,
a csillagok fészkükre visszaültek,
s a hold újra a föld körül kereng.

Megyek feléd, de soha el nem érlek,
bolygok körötted s önmagam körül,
bezárt világ, mely mosolyodtól fényes,
s örök vonzásod szárnyain röpül.

( Várnai Zseni: Megyek feléd... )

Elaludt már a sok arany csillag,
megrebbent a tág víz tündér tükre,
a folyóra hajnal fénye villant
s pírt dobott a fényháló-egünkre.


A nyírfák is mosollyal ébredtek,
szétzilálták selyem hajfonatjuk,
zöldszín fülbevalóik zizegtek,
s harmatból volt ezüst ruha rajtuk.


Lombos csalán kerítésre kúszva
ékes gyöngyöket nyakára felvett,
s pajkosan-bohón fülembe súgta:
"Szép jó reggelt!"

( Szergej Jeszenyin: Szép jó reggelt! )

Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.

( Weöres Sándor: Nyár )










Vivaldi: Summer

Esteledik

éjjeledik

hajnalodik

reggeledik



nappalodik

alkonyodik

vége sosincs

váltakozik



égen a tűz

körbe pörög

földi lakón

zára csörög


( Weöres Sándor: Forgás )







Koncz Zsuzsa: Ég és föld között

Fuss a réten át, míg a napsugár ragyog rád ... fuss csak, fuss tovább, míg a NAPSUGÁR ragyog rád ... Ó, Yes ...






On The Sunny Side Of The Street Bp. Ragtime Band

Köszönettel Neked, Kedves Sensa!


A szeretet megléte a csodák csodája ... ha kell, keressük Túl a szivárványon ... Egy varázslatos film : Óz, a csodák csodája ... a szeretetről és a barátságról.
Üdvözöllek: Noémi








Mága Zoltán: Túl a szivárványon

Kedves Golgotavirág!
Köszönöm a kedves üdvözlést.
Cserébe kérlek, fogadd tőlem a kedvenc versemet.

Tóth Árpád: ELEJTETTED A NAPOT

Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap sütött,
S lehunyt szemhéjaimon
Rózsaszínnel átütött.

Fáradt arcom szeliden
Tüzesítette a fény,
S szemlehunyva a szokott
Utazásra vártam én,

Arra, mikor - halk hajó
Titokzatos tengeren -
Fekvőszékem útrakél,
S lázam sodrán ring velem

Felelőtlen, gyönyörű
Fantázia-tájakig,
Ahol romló életem
Némely bús álma lakik:

Mindaz, ami sohse lesz,
Mindaz, ami sohse volt -
Így indultam ma is el,
Húnyt szemekkel, mint a holt,

Álmodozni: életet.
És úgy hajlott rám a nap,
Mintha pilláimra a
Rózsaszínű parazsat

Az a szent fény ejtené,
Mit még ott látott a szem
Isten-atyja kebelén,
S melyre szomjas szüntelen.

És egyszerre úgy esett,
Telin, forrón, hirtelen
Rád gondoltam s arra, hogy
Messze vagy, és jaj nekem.

És megriadt szemeim
Felpattantak: a hegyek
Csúcsain már pirosan
Búsultak a fellegek.

És egy furcsa vízió
Vad erővel elkapott.
Úgy éreztem: kezeid
Tartották ma a napot.

Azért volt oly különös,
Minden fénynél édesebb,
És én ezt csak most tudom,
Amikor már este lett,

Mikor kezed fáradtan
Elejti már a napot,
S szívemben is csöndesen
Elhallgatnak a dalok.

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcú fák felett.

( Radnóti Miklós: Július )







Őrült vagyok ... szeretlek téged