Sok szellemi hagyomány szerint a lélek azért záratott a testbe, hogy evilági "munkássága" során megkülönböztetőképességre tegyen szert. Hogy megismerje a "jót", "rosszat", elválassza a könnyűt a nehéztől, és ne elmerüljön a tapasztalatokban, mert akkor az nem "tapasztalat" lesz, nem belátást fog eredményezni, hanem csak mélyebb alászállást.
"Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyüt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel." mondja Hermész
Triszmegisztosz a Smaragd Táblában.
Igazából nem is "mi" szerezzük ezeket a komolyabb tapasztalatokat, hanem a lélek: sokszor gőzünk nincs róla, nem tudatos a számunkra, de belül érezzük valamiről, hogy ez "használt", vagy nem, hogy kaptunk valami teljesen megmagyarázhatatlan kincset, ami csendesen parázslik bennünk, noha szavakba
nem tudjuk foglalni, s esetleg nem is akarjuk "megérteni"... A lelkünk "érti", ez a fontos. Csak ne csapjuk rögtön agyon az aggyal! :) Ne akarjuk bedobozolni, viszonyítani, definiálni, elhelyezni a töri könyvben, stb. Felesleges. Az más szféra. Üdv!
Tapasztalatszerzes, igen. De mi van, ha beleragadunk a sok "tapasztalatba": esetleg függöseg lesz. Annyian irnak az elengedesröl: csak eppen sajatmagukon nem probaljak ki a receptet. Pedig az lenne a fontos: hogy mas legyek mint ami voltam.....---
hát én lehet hogy szerencsés vagyok,de rám egészen jó hatással van az alkohol:)))
azt hiszem a legtöbben akik a drogokról illetve az alkoholról nyilatkoznak sosem próbálták ki mi az,esetleg láttak más embereket akik a rabjaik voltak ennek...
aztán,én azt tapasztalom,hogy a környezetemben akikkel iszom,megnyílnak az alkoholtól és kedvesek lesznek,szóval abszolút jó hatással van rájuk
én igazából nem tudom hogyan és miért terjedt el a bevett hit,hogy az alkohol rossz,bár a legtöbb könyvben én is ezt olvastam
szerintem sok embernél egy két pohárka alkohol nagyon is jó hatással lehet,ha segít kicsit feloldani az amúgy kemény egót
azzal persze egyet értek hogy enélkül is mennie kéne
de én nem ítélkeznék olyan hirtelen egy-valószínűleg az ember létezésétől fogva létező-dologról
másrészt talán ti is azokról beszéltek akik már alkoholfüggők vagy nem?
Ez a 'bealtatózva szeretkezni' nagyon érdekesnek tünik... :-)
de CSAK AKKOR tud hitelesen szólni róla (meg mindenrôl) az ember, ha kipróbálta.
Nagyon régen nekem volt egy ilyen experiencem, és azt mondhatom, hogy iszonyu volt... úgy tünt (miközben... :-)... hogy próbálok lenni, miközben már egyre jobban nem vagyok... az erô meg vészesen csökken, mígnem kihullik 'a talaj a láb alól', a megfogható az érzékelés dialektikusan uralt határai közül ...
Ha valami lehúz - márpedig az alkohol, nikotin (is) azt teszi - nyilván "tudatsötétülés" lesz az eredménye. Márpedig a sötétség nem világosság...:)
Ahogyan írod is a "tárva-nyitva hagyott ajtóról": a kábult, legyengült tudat megnyílik mindenféle negatív erőknek, amik aztán mégjobban eluralkodnak rajta.
És lesz az egészből egy ördögi kör: már nem lehet tudni ki is iszik egyáltalán,
Az anyagba köt nem elég pontos meghatározás. Olyan dolog, mint elmenni otthonról és tárva-nyitva hagyni a bejárati ajtót. Bízva abban, hogy senki sem akar majd bemenni rajta. Olyan dolog, mint bealtatózva szeretkezni, hogy az embernek nincs beleszólása abba, hogy mi történjen vele és mi ne.
.. csak mert úgy az "igazi"... alkohol nélkül. Szellemi úton jársz, az alkohol (nikotin, stb.) pedig pont hogy az anyagba köt mégjobban. Tehát nemhogy szabadabb leszel Tőle, (minden ellenkező hireszteléssel ellentétben) hanem rab, mégjobban.
Kedves Abahfa! A segédkérdéseid ugy érzem segitettek. Most reggelre fölébredve ugy érzem irnom kell Neked...
'Ki az, aki buta?' - az a rész buta, ami még érzésekben fejezi ki magát, azok foglya, mert még nem ébredett fel önmaga felismerésére és ó-szövetségi ciklusában hánykolódik. És bár a fel nem ébredettet áthatja az 'önmagára eszmélt' (mert már elôtte volt), mégis érzékelhetôen még mindig ott van egy féléber szövetrész... az irja le a butaságot...
'Milyen választ vár, és kitől?' - a buta rész vár választ. De mivel tudhat önmaga alvásállapotáról, így elháritja a válaszokat, vagy csak tisztelettel megköszöni...; de tulajdonképpen önmaga felébredett csöndességét faggatja...
'Hol vannak a kérdések, és hol a válaszok? Melyik van előbb a kérdés, vagy a válasz? - a totális kész válaszok tengerében hánykolódunk, mi magunk is egy-egy válasz vagyunk. A kérdéseket az agy hozta létre, s amit az ad, annyit is ér...
'Miből gondolod, hogy nem tudod a választ a kérdésre?' - ha most le tudnám irni, hogy ki vagyok én, akkor erre is nevetve válaszolnék. Most csak annyit tudok mondani, hogy aki nem tudja a választ, az a fel nem ébredett részem. Amit ugyan áthat a magára ébredett, de mégis csak ott van. Ugy gondolom, hogy ha tokeletes volna a felébredettségem, akkor nem írnék már az Index Forumába, nem mennék most reggel dolgozni, egyáltalán nem is lehetnék a dialektika körülményei között. Mindíg bedörömböl ide mélyre, hogy 'hús és vér nem örökölheti ... ' így inkább böcsülettel meghajtom mozdulatlanul a fejemet és azt mondom: 'Legyen meg a Te akaratod!'...
'Abahfa azt tanácsolja maradjunk az eredeti kérdésnél: Ki vagyok én?' - erre egyedül Te tudod a választ. Én csak saját magamról vallhatok saját csillagzatom alatt. S azt is csak akkor, és igaz becsülettel, amikor a Forrással egybekapcsolódva, végre elfelejtkezhetem magamról... ahogyan az volt...
Abahfa, én akkor most veszek egy nagy levegôt, és leirom ahogy érzem, gondolom. Es hozzá félelem nélkül... eleinte féltem irni Neked, de olyan emberséget érzek belôled, hogy ez most erôt adott nekem... (bár mikozben irok, ugy érzem, hogy szinte fölösleges, mégis irok... pontosan nem tudom miért, talán magamnak... :-)
Távol álljon tôlem, hogy magamat degradáljam, hanem jelenlegi állapotomban ha nem tudom valamire a választ, akkor azt böcsülettel bevallom. (Ez mellett persze érzem, hogy van bennem valami, ami mindenre mindig is tudta/tudja a választ. De abban is biztos vagyok, hogy csak részben élek jelenleg ebbôl a 'valamibôl'. Igyekszem ezt a 'mindent tudó' részt nyitogatni, felôle tudatosulni, de mikor bedörög a lelkembe, hogy 'test és vér nem örökölheti...', akkor fejet kell hajtanom és eszem ágában sincs méricskélni, megitélni magamat...
Ha egy hattyú azt játsza, hogy haldoklik és iszogatja mások erejét, akkor szomoru vagyok. Mindig szomoru látni a gyengeség megnyilvánulását. (Ez mellett természetesen ószövetségi állapotunkban isszuk egymás erejét, mi mást is tehetnénk, hiszen igy vagyunk megszerkesztve... S ugyan kinek nincs ó-szövetségi állapota...?)
Senkinek nem kell szembe nézni önön semmiségével, mert a semmi is valami :-) A semmi szinonim a valami-vel. Minden semmi egy szegletköve a valaminek... Szerintem.
'Te már most is AZ vagy, és semmi korlát nem írhat le, még az "én buta vagyok" sem.' - több honapja mikor itt voltál, valami hasonlót irtál le akkor is. És én pontosan ebbe kapaszkodtam. Most is! Az az AZ akkor is létezik, amikor ugy tünik hogy minden elpusztult. Mert mindig is volt és mindig is lesz. Hogy a fejemmel mit gondolok, a szivemmel mit érzek, nem számit. Az Egy-gyel azonnemü az elpusztithatatlan szegletkô, melynek egyetlen feladata az önmagáról való tudatosulás.
Folytatom az önkutatást, és köszönöm tisztelettel, hogy megerôsitel ebbéli irányultságomban. Nagy öröm azt nekem megéreznem, hogy Abahfa nickname alatt van itt egy lény, aki kedves, támogató odafigyelésbôl irja ide a szavait...
A 'Segéd kérdésekre hetvegen probalom magamat osszeszedni...
még úgy is szemléltetik,hogy van egy tartály amiből egy csatornán keresztül a gondolatok előemelkednek,menj visszafelé ezen a csatornán és akkor rábukkansz a Forrásra
na ez az amiből egyelőre semmi nem sikerült:)
Azt nem mondták, hogy a forrásba az én gondolat nem juthat el? Forrás+én=én. Forrás+én+test=az én testem. Forrás+én+test+anyag=az én anyagi testem. Forrás+én+test+anyag+nő=az én női testem. Forrás+én+test+anyag+nő+hosszú haj=az én hosszú női hajam.
< < < < < < < Gyerekes és suta példa, de most kövessük a forrásáig. Mi az, ami a forrásáig tudja követni? Az úton minden lemorzsolódik, csak az én áll a forrás előtt. De mi kell ahhoz, hogy a Forrás tiszta maradjon? Igen, Forrásnak maradni. Látható, hogy mindig is AZ voltál, csak a korlátok rakódtak rád, melyek persze nem különböznek tőled, de valójában nem azokkal vagy azonos. Azok változó és múlandó gondolatok, fogalmak a lét tengerében. (Azaz önmagunkban, mert, hogy kezdet és vég, kint és bent ő és én, háború és béke, forrás és tenger azonos.) Ami állandó az az alap (kár megnevezni, mert semmi nem nevezheti meg) vagy forrás vagy önvaló, vagy önazonosság. A vallásos lelkületüek Istennek is nevezik. Szóval mi az, ami nem sikerült? Önmagadnak lenni? Nem lenne helyesebb azt mondani: már megint sikerült valami múlandó gondolathoz hozzá ragadni. Engedd el, semmi súlyosabb nem történhet, mint hogy ismét tiszta önmagad "leszel".
viszont megint történt érdekes velem,ugyanis részegen hazafelé nem tudom miért de elkezdtem zokogni jó mélyről,abba sem tudtam hagyni és olyan de olyan gyönyörűnek láttam mindent,hogy aztán meg azért zokogtam tovább:)
Hol volt a gyönyörűség az alkoholban vagy benned? Mi a fájdalom és mi a gyönyörűség? Miért látunk valamit gyönyörűnek? Ki a tapasztaló? Ki vagyok én?
Ez degradáció, értelmetlen öncsonkítás. Vagy egy energia szerző játék, melynek során az egó eljátssza a hattyú halálát, majd boldogan issza magába a vigasztaló megerősítő szavakat, csak azért, mert nem mer szembe nézni önnön semmiségével.
Te már most is AZ vagy, és semmi korlát nem írhat le, még az "én buta vagyok" sem.
Abahfa azt javasolja folytasd tovább az önkutatást.
Segéd kérdések: Ki az, aki buta? Milyen választ vár, és kitől? Hol vannak a kérdések, és hol a válaszok? Melyik van előbb a kérdés, vagy a válasz? Miből gondolod, hogy nem tudod a választ a kérdésre?
A hermészi idézeteid szépek, de mindenki azt ért meg belőle, amit akar és amit tud. Biztosan nem az volt a szándékod, hogy mások gondolatairól értekezzünk, újabb és újabb értelmeket meglátva vagy belemagyarázva. Abahfa azt tanácsolja maradjunk az eredeti kérdésnél:
