Odabenn a mély vadonban, A csalános iharosban, Félreeső völgy ölében, Sűrű árnyak enyhhelyében;
Oh milyen jó volna ottan, Abban a kis házikóban, Élni, éldegélni, szépen, Békességben, csöndességben!…
Nem törődni a világgal, A világ ezer bajával. Meggondolni háborítlan, Ami immár közelebb van…
Illatos hegy oldalában, A tavaszi napsugárban, Nézni illandó felhőkbe, Múlt időkbe, jövendőkbe…
És azután, utóvégre, Észrevétlenül, megérve, Lehullani önmagától, A kiszáradt életfáról…
S ismeretlen sírgödörbe' Elalunni mindörökre… S ott egyebet mit se tenni, Csak pihenni, csak pihenni…
(Vajda János) |