Meg fogom neked mutatni, hol hibás az 5365-ben megfogalmazott érvelés, és azt is, hogyan kell jól csinálni azzal a módszerrel.
Csak még várok, hátha érkezik megfejtés. (Neked se ártana gondolkodni rajta, ha egy kis időre képes lennél lemondani az önjelölt egyedüli igazlátó hozzáállásodról...)
Klasszikus fizikában ezt úgy kezelik, mintha lenne egy nem nulla méretet a töltésnek. Ha ezt elveted, akkor mivel fogsz számolni? Úgy, ahogy van, elveted Maxwellt?
A Lorentz erő vezethető le belőle. Én pl. mindig erre hivatkozom, amikor valaki állítja, hogy máig sincs hosszkontrakciót igazoló kísérlet/tapasztalat.
Téged nem nagyon érdekelnek az ellentmondások. Mész tovább, mert úgy akarod hinni a dolgokat, és kész. Téged nem zavar, hogy pl. a töltés mellett a vákuumban rot E = 0 és div E = 0 , de E =/= 0 . Teszel rá, hiszed a hülyeséged tovább, mert neked úgy tetszik.
Azok a feltételek, amit Gergő írt, általában nem teljesülnek az elektrodinamikában. Pl. egy töltés körüli E mező értéke a töltéshez közeledve gyorsabban száll el a végtelenben, mint amit Gergő írt feltételként.
Egyébként az, hogy a hosszkontrakcióból számszerűen levezethető a mágneses tér, szerintem elég jó példa arra, hogy a kontrakció nagyon is valóságos (amennyiben elfogadjuk, hogy a mágnesek is valóságosak).
A mágneses tér az ektromos tér, és áramok rotációját jelenti, és amit a mágneses tér irányaként jelölünk meg (észak-dèl) az valójában az elektromos tér, ès áramok forgástengelyei. A mágneses tér az atomi elektromos áramok, mágneses momentumok eredője. Ennek iránya éppen egybe esik a kisèrletben a forgatás tengellyel, ès az egèsz elrendezés hengerszimmetrikus. A mágnes forgatásából keletkező köráramok keltette mágneses tér elhanyagolható a mágnes atomi köráramai által keltett mágneses térhez képest, és ugyanolyan irányítottságú.. A különbséget ilyen kísèrletben nem lehet kimutatni.
# :) Csakhogy az elektrodinamikában éppen ez nem tud fennállni. A töltés körül az E térerősség elszáll a végtelenbe, és a mágneses dipólus körül is a B . Sajnos ez van.
Az adott feladatban nincs se töltés, se mágneses dipólus. Vákuum van, és sima B(r) függvénnyel jellemzett mágneses mező.
Ha az ellenvetésedet komolyan vennénk, az azt jelentené, hogy a Maxwell egyenleteket semmiféle célra sem lehet használni, mert hátha van valahol egy szingularitás, ami érvénytelenné tesz bármilyen megoldást.
"Azok a fránya elektronok mindössze néhány cm/sec sebességgel rohangálnak a vezetékben. Mekkora kontrakció tartozik ehhez a szédületes tempóhoz?"
Hiába mozognak nagyon lassan, az elektromos kölcsönhatás olyan erős, hogy ilyen kis sebesség is jelentős erőkülönbséget tud létrehozni.
A vezetékben folyó áram mágneses mezekének ereje pontosan levezethető ebből a Lorentz-kontrakcióból. Ezért a mágnesség úgy is felfogható, mint az elektrosztatikus tér relativisztikus korrekciója.