Fehér sziklán ülök a völgy felett, s a patakkal beszélgetek. A víz úgy suhan a köveken át, selymesen, puhán, mint a fellegek, s oly súlytalan, hogy szinte már lebeg.
Fodroz, iramlik, árad cseppre csepp, a völgy hosszán, lejtős sziklákon át, nappal meg éjjel, tovább és tovább. Az útja még nehéz és meredek, de ő csak mesél, csacsog és nevet, s vígan, fürgén szeli át a hegyet.
Ó, te tiszta, áttetsző, kis patak, hadd nézzelek még, hadd csodáljalak! Tovasuhansz a fehér falakon, s ezer szilánkokra osztod önmagad, ezer tükör-szilánkra, mint a nap!
Dalolsz, dalolsz, tündöklőn, szabadon, s dalomba ömlik a te éneked. Egyek vagyunk, s nincs bennem semmi más, csak árnytalan, nem-szűnő ragyogás! Fehér sziklán ülök a völgy felett, s a patakkal beszélgetek.
Színben illik a koktélhoz:-) Remélem, mindenkinek van otthon a kertben!
növényemet...
