Keresés

Részletes keresés

annie99 Creative Commons License 2007.05.14 0 0 2146
OFF: Az Easy Riders jutott eszembe. A szórakozásból lincselésről.
Előzmény: nj (2139)
annie99 Creative Commons License 2007.05.14 0 0 2145

Köszi a kiegészítést!

 

Találtam egy képet, amin elég jól látszik a dagi csizma - hogy szakszerű legyek :)

Előzmény: Zicherman Istvan (2137)
nj Creative Commons License 2007.05.14 0 0 2144

"Nem az enyém, hanem Bölényfia Hosszú Lándzsáé:-)"

 

:-) Igen, tehát: Bölényfia Hosszú Lándzsa általad interpretált történetéhez.

 

OFF: Túl vagy a vizsgádon?

 

Ezen igen, de eredményt még nem tudok. Bízom abban, hogy egy kettest azért csak sikerült kipuskázni.

Igazság szerint ez csak bemelegítés volt, most jönnek a húzósabb dolgok.

 

ON

Előzmény: Galgadio (2141)
Don Quixote Creative Commons License 2007.05.14 0 0 2143

Hola!

 

Arról is volt egy film, amit a Galgadio írt, de hogy a csillagos-sávosok vagy a juharlevelesek rendezték, azt nem tudom.

Előzmény: nj (2139)
Galgadio Creative Commons License 2007.05.14 0 0 2142

Ha már szóba kerültek a feketelábok:

azt hiszem, hogy arról már volt szó a topikon, hogy 1876-ban Ülő Bika küldöttséget menesztett Varjúlábhoz, a feketelábok legtekintélyesebb főnökéhez és felkérte őt, hogy harcosaival vegyen részt a lakoták és csejennek oldalán az amerikaiak elleni háborúban.

Varjúláb főnök azonban bölcsen nem akarta veszélyeztetni azt a jóviszonyt, amit népe a kanadai hatóságokkal és a lovascsendőrséggel hosszú évek során kialakított és udvariasan elhárította a "meghívást".

 

Varjúláb 1877-ben Edmontonban béke- és barátsági szerződést kötött a kanadai kormányal.

Ülő Bika egyébként érdekes módon nem neheztelt meg rá, kanadai száműzetése során többször is találkozott Varjúlábbal és nagy cimborák lettek.

Ülő Bika még az egyik fiát is Varjúlábnak nevezte el a nagy feketeláb főnök tiszteletére.

 

A vér-feketelábok 1882-ben kaptak rezervátumot a kanadai hatóságoktól.

 

Az USA-beli feketelábok rezervátumát több alkalommal is jelentősen csökkentették, végül 1887-ben alakult meg a Blackfeet rezervátum Montana északnyugati részén, de 1895-ben ennek egy részét is felvásárolták a bányatársaságok (később ezem a részen alakult meg a Glaciers National Park).

 

1903-ban a rezervátum megmaradt területét drótkerítéssel vették körül mindössze három kijárattal.

Ez a drótkerítés-história azt a nézetet látszik erősíteni, hogy némelyik indián rezervátum a náci koncentrációs táborok elődjeinek tekinthető....

 

1905-ben létrehozták a Cut Bank missziós iskolát, 1909-ben pedig lebontották a rezervátumot körülvevő kerítést.

 

1915-ben a rezervátum lakói marhatenyésztésbe kezdtek.

Galgadio Creative Commons License 2007.05.14 0 0 2141

Szia Nj!

 

"Igazából csak az üldözés és a végső konfliktus hasonlít Galgadio történetére"

 

Nem az enyém, hanem Bölényfia Hosszú Lándzsáé:-)

 

"... valahol Montanában vagy Észak-Dakotában egy rezervátumban ..."

 

Inkább Montanában, a Blackfeet rezervátumban és környékén. Észak-Dakotában az én tudtommal nincs és nem is volt feketeláb rezervátum.

Hosszú lándzsa története pedig északabbra, a kanadai Saskatchewan tartományban játszódik, a Blood (Vér) feketelábok rezervátumának környékén.

 

OFF: Túl vagy a vizsgádon?

Előzmény: nj (2139)
Galgadio Creative Commons License 2007.05.14 0 0 2140

Szia!

Küldtem két térképet mailben.

Előzmény: druidani (2119)
nj Creative Commons License 2007.05.13 0 0 2139

Nagyjából az volt a sztori, hogy valahol Montanában vagy Észak-Dakotában egy rezervátumban éppen ilyen "indián napok"-at tartanak, egy megrendezett mű-csatával, amelynek keretében az egyik fehér résztvevő rasszista okból lelő egy indián fiút, majd az utóbbi barátai önbíráskodnak és némileg szétzúzzák a fejét egy tomahawk-kal. Az egyik srác apja a helyi rezervátumi önkormányzat prominens vezetője, tipikusan olyan, aki a kormány hatóságaival együttműködő. Eleinte sem ő, sem a helyi seriff nem akar rosszat, de elfajulnak a dolgok, előbb az egyik srácot nyírják ki a "törvénytisztelő" - ámde kissé bosszúszomjas - helyi polgárok ("ilyen tipikus: ráérsz egy kis délutáni lincselésre?" jellegű társaság), majd az üldözőket is megritkítják helyenként, végül ketten maradnak a fiúk közül, akiket bekerít a fél US Army és a nemzeti gárda. Mivel tanácstalanok, hogy megadják-e magukat, egy öreg sámán megy oda hozzájuk és nagyjából azt mondja nekik, hogy tegyék azt, amit legjobbnak gondolnak. Így aztán végül lovon, a "klasszikus" fegyverzetben nekirontanak a gépesített lövészezrednek, ők meg persze nem restek lekaszabolni a srácokat.

Igazából csak az üldözés és a végső konfliktus hasonlít Galgadio történetére, meg az, hogy ezek is feketelábok. De el tudom képzelni, hogy a film rendezője olvasta az eredeti sztorit, kicsit átköltötte és áthelyezte a 20. századba.   

Előzmény: annie99 (2133)
nj Creative Commons License 2007.05.13 0 0 2138

"Nem a XX. sz. végén játszódik."

 

Mármint a te történeted, az nem, persze, az 100 évvel korábban. A film, az igen.

 

"A legjobban az "tetszett" benne, amikor az egyik feketeláb fiú nyíllal lelőtte az őket üldöző helikopter vezetőjét.

Ha ugyanarról beszélünk egyáltalán..."

 

Igen, az az.

Előzmény: Galgadio (2134)
Zicherman Istvan Creative Commons License 2007.05.12 0 0 2137
...vagy kutyapremmel...Oroszorszag eszaki reszen (tobbek kozott eszak-keleti reszen is) a mai napig hasznaljak, es ,,unti" a nevuk. (kodjak, csukcs es orosz eszkimo nyelvhasznalatbol).
Előzmény: annie99 (2136)
annie99 Creative Commons License 2007.05.12 0 0 2136

Nézelődtem egy kicsit a témában.

Általánosságban elmondható, hogy finoman kikészített bőrből inakkal varrták össze a mokaszint. A fazont illetően itt egy érdekes térkép:

www.nativetech.org/clothing/moccasin/mocmap.html

A piros pöttyökre klikkelve néhány fénykép is látható.

Egyes törzsek kemény bőrtalppal erősítették, mások nyúlprémmel (később báránybőrrel) bélelték a hideg ellen. Elsősorban síksági női viselet volt a mokaszincsizma, ami eredetileg a mokaszin és a lábszárvédő összevarrásából alakult ki. De ismeretes pl. egyes apacs törzseknél a combig felhajtható szárú férfimokaszin is.

Az északi, keményebb klíma alatti törzsek az inuit (eszkimó) néptől vették át a "nukluk" (a most divatos szőrös csizmák elődjeihez hasonló) stílusú lábbelik viseletét. Míg az eszkimók ezeket fókaprémből vagy rénszarvasbőrből készítették, az indiánok sokszor szarvasbőrrel helyettesítették. 

 

inuit nukluk
Előzmény: druidani (2125)
Galgadio Creative Commons License 2007.05.12 0 0 2135
Mondjuk:-)
Előzmény: annie99 (2132)
Galgadio Creative Commons License 2007.05.12 0 0 2134

Szia!

 

Nem a XX. sz. végén játszódik.

A legjobban az "tetszett" benne, amikor az egyik feketeláb fiú nyíllal lelőtte az őket üldöző helikopter vezetőjét.

Ha ugyanarról beszélünk egyáltalán...

Előzmény: nj (2131)
annie99 Creative Commons License 2007.05.12 0 0 2133
Sajnos nem láttam. És mi akart lenni a tanulsága?
Előzmény: nj (2131)
annie99 Creative Commons License 2007.05.12 0 0 2132

Így valahogy? :)

(Hogy ON legyek)

 

Előzmény: Galgadio (2129)
nj Creative Commons License 2007.05.12 0 0 2131

A Warpath (Hadiösvény) c. filmet láttátok? Sok hasonló motívum van benne: ott is feketelábúak a főszereplők, ők is bújdosnak, ellenük is nagy erőkkel vonul fel az amerikai hadsereg és a nemzeti gárda stb.

 

Viszonylag jó film.

Előzmény: Galgadio (2118)
Galgadio Creative Commons License 2007.05.11 0 0 2130

Sziasztok!

 

A kanadai francia-indián félvérekről:

 

a francia 'métis' szó keveréket, kevertvérűt jelent, ugyanaz a szótő, mint a spanyol 'mestizo' - mesztic, félvér esetében.

A kanadai métiszeken általában olyan európai-indián félvéreket kell érteni, akik a XVII. sz. közepétől kezdve francia kereskedőktől és prémvadászoktól, ill. algankin (főleg Cree, Ojibway és Salteaux) indián anyáktól származtak.

A kanadai métiszek sajátos francia-algankin kultúrát hoztak létre és hamarosan önálló népcsoporttá váltak, saját különálló településeik voltak.

Főleg Manitoba és Saskatchewan tartományban éltek sokan, gyakran dolgoztak az indiánok között kereskedőként. A kanadai lovascsendőrség pedig nyomkeresőként is használta őket.

 

Két nagy fölkelésük volt a kanadai kormány ellen, az egyik 1869-1870-ben a Winnipeg-tó környékén, a másik 1885-ben Saskatchewan tartományban.

A kanadai (brit) hadsereg mindkettőt vérbe fojtotta.

Vezetőjüket, Louis Riley-t felakasztották.

 

In Canada, the term usually designates a constitutionally recognized individual born of an Aboriginal group descended primarily from the marriages of Scottish and French men to Cree, Saulteaux, and Ojibway women in southern Rupert's Land starting in the late 17th century, and the marriages of French women to Ojibway men starting in Quebec in the middle 17th century . Their constitutional rights are represented by a growing number of organizsations in Canada, such as the Manitoba Métis Federation (MMF) and the United States, including the Métis National Council. The MNC voices issues (mainly of self-government) directly to the Government of Canada and internationally, but these issues are usually limited to the Métis of the western regions of Canada. Other Canadian organizations serving Métis interests include the Congress of Aboriginal Peoples in Canada and the newly started Council of Diaspora Métis, an organization serving Métis people living outside of North America, usually within the territory of the European Union.

 

Előzmény: nj (2108)
Galgadio Creative Commons License 2007.05.11 0 0 2129

OFF:

 

"Te hogy ünnepled egyébként? Faültetés bográccsal?"

 

Ezúttal nem volt ilyesmi.

Estefelé leballagtam a tópartra és hallgattam az Ég madarainak énekét...

Előzmény: annie99 (2127)
annie99 Creative Commons License 2007.05.10 0 0 2128

Keresgéltem a képeim közt, egyelőre nem találtam prémeset, de már olvastam róla. Alapesetben nem voltak bélelve. Ami filcszerű anyaggal béleltet találtam, azok későbbi készítésűek. Ha más nem írja meg, akkor majd utánanézek a kapca-dolognak is, főleg a hosszú szárúaknál logikus, de most sajnos mennem kell.

Előzmény: druidani (2125)
annie99 Creative Commons License 2007.05.10 0 0 2127

"Wanbli Gleshka, a Pöttyös Sas pedig egy fontos madárszerű lény a lakota mitológiában."

 

 

Ilyesmi lehet? Bár ez nem pöttyös...

 

Madarak és fák ünnepe? Akkor ma kapnak enni az amandináim :)

Te hogy ünnepled egyébként? Faültetés bográccsal?

Előzmény: Galgadio (2116)
annie99 Creative Commons License 2007.05.10 0 0 2126

"Végül erősítést kértek a környék minden csendőrállomásáról és két ágyút, ill. egy Gatling-golyószórót is felvonultattak."

 

Ezt valahogy nem tudom megszokni, újra és újra megdöbbent, amikor ilyet olvasok. Három fiatal férfi egy cserjésben... Még túszaik sem voltak.

Előzmény: Galgadio (2118)
druidani Creative Commons License 2007.05.10 0 0 2125
tényleg, ez biztos hülye kérdés, de azért engem érdekel, hogy mokaszin alatt hordtak valamit, vagy belülről ki volt bélelve, vagy eleve belül prém volt hagyva?
annie99 Creative Commons License 2007.05.10 0 0 2124

Ez nagyon szép történet.

Már rég nem mutattunk ruhákat, akkor most a feketeláb anyák emlékére (kicsit későbbiek, 1910-ből valók):

 

 

mokaszin:

Előzmény: Galgadio (2117)
Galgadio Creative Commons License 2007.05.10 0 0 2123

OFF:

 

Ma van a Madarak és Fák Napja.

 

Ünnepli valaki?

annie99 Creative Commons License 2007.05.10 0 0 2122

"Nem ő volt az első meggyőződéses református, aki az apacsok között dolgozott, hanem a holland származású John Clum."

 

Való igaz. Bár meglehetősen lenézte az apacsokat, sokat tett az érdekükben és sok kellemetlenség is érte őt miattuk. Ugyanannak a Holland Református Egyháznak a tagja volt, mint Roe.

Brown szerint három személynek (Crook, Plum és Scott) köszönhették a hadifoglyok, hogy visszahozták őket Alabamából, sőt az aravaipák még San Carlosba is visszamehettek. Tehát a csalódása szerencsére nem volt akkora, hogy meggyőződését feladva sorsukra hagyja őket. Brown szerint Alabamában mind egy szálig meghaltak volna a klíma miatt.

 

Az első lelkész a Fort Sill-apacsok közt egyébként Frank Hall Wright volt:

 

"A few miles north from this mission site is Fort Sill, an old and well known United States army post. On this large military reservation, at this time, was an interesting group of Indian prisoners of war, the Chiricahua Apaches, who, with their leader Geronimo, had surrendered to General Nelson A. Miles, in 1886; and who, after being sent as prisoners to Florida and Alabama, had, in 1894, been brought to Fort Sill, Oklahoma Territory. No Christian work was being done for them. The heart of Dr. Wright burned with zeal to reach these discouraged people with the hope-filled message of the Gospel of Christ. But his way was blocked by the military authorities who, for some time, refused the missionary entrance to the prisoners of war. A man not easily discouraged, he tried again and again to accomplish his purpose. In the providence of God his efforts were rewarded. The army officers then in charge of the prisoners of war encouraged the work, and did much to cheer the missionary in his undertaking. So Frank Hall Wright, with his genial personality, his gift of song, his winsome smile, his earnest preaching, was faced with two great opportunities,—one with the Comanches, the other with the Apaches. "

 

A képen a kies San Carlos, ahová hiába vágytak vissza :(

 

 

Előzmény: Galgadio (2115)
Galgadio Creative Commons License 2007.05.10 0 0 2121

Ha valakit érdekel a pontos dátum: 1897. május 27-28-án volt ez az ütközet.

 

Hosszú Lándzsa szerint ezután a csata után titokban összegyűltek a feketeláb és assziniboin indiánok főnökei és sokan közülük azt tervezgették, hogy általános felkelést indítanak a Saskatchewan tartományt elárasztó fehér telepesek ellen.

Végül a feketelábok legtekintélyesebb főnöke, az akkor már idősödő Najokszkatosz javaslatára a "kérdést levették a napirendről."

 

Gicsi-Manitu-Vajo csatája volt az utolsó ütközet indiánok és fehérek között Kanada földjén.

Előzmény: Galgadio (2118)
druidani Creative Commons License 2007.05.10 0 0 2120
És ha néhány törzsről is tudnátok mondani vmit, azt is nagyon megköszönném. Ha nem sok.
druidani Creative Commons License 2007.05.10 0 0 2119

persze köszi szépen!

engem is érdekel az indiánkultúra, bár én annyira nem tudtam beleásni magam, mint ahogy ti, sajnos.... ezt szeretném szép lassan bepótolni

Előzmény: Galgadio (2111)
Galgadio Creative Commons License 2007.05.10 0 0 2118

Csak röviden, mert kevés időm van:

 

1895. nyarán a feketeláb Gicsi-Manitu-Vajo (Nagy Szellem Hangja) elhajtott egy tehenet egy kincstári csordából, abban a hiszemben, hogy ez az a csorda, amit a kormány a One Arrow indián rezervátum számára rendelkezésre bocsátott.

A lovascsendőrök nem méltányolták a tévedését és láncba verve vitték Duck Lake-be, a rezervátumhoz legközelebb fekvő csendőrőrsre.

Ott egy Casimir Dickson nevű tizedes azzal fenyegette meg az indián fiút, hogy a tettéért föl fogják akasztani, részletesen ecsetelve neki az akasztással járó kínokat.

Dickson később azzal védekezett, hogy csak viccelni akart, de felettesei nem méltányolták a humorát és leszereltették a csendőrségtől.

Szóval a fiatal indián megijedt az akasztás gondolatától és éjszaka kihasználva az őr elalvását, megszökött az őrszobáról.

Messze északra szökött a vadonba, persze üldözték.

Üldözés közben lelőtte C. C. Colebrook csendőrőrmestert, egy félvér nyomkersőt pedig megsebesített.

Ezután közel két évre nyoma veszett, magányosan élt a vadonban, csak néha látogatta meg szüleit a rezervátumban.

1897. kora tavaszán egy Napoleon Venne nevű félvér ráakadt a nyomára, de Gicsi-Manitu-Vajo őt is megsebesítette.

A bujdosásban ekkor már csatlakozott hozzá sógora Popean és egyik unokatestvére, Felszáll-az-Égbe, aki akkor még jóformán csak siheder volt.

A csendőrség hatalmas erőkkel kutatott utánuk és miután elhatározták, hogy nem bujdosnak tovább, hanem férfiként harcolnak, szinte önként mutatták meg magukat a csendőröknek.

A csendőrség a Minnechinas dombok környékén egy cserjésben kerítette be őket.

A csendőrök első rohama sikertelen volt, két sebesültet és két halottat veszítettek.

Végül erősítést kértek a környék minden csendőrállomásáról és két ágyút, ill. egy Gatling-golyószórót is felvonultattak.

Másnap reggel tüzérségi pergőtűzzel árasztották el az indiánok búvóhelyét és délre mindhárom indián halott volt.

 

Haláluk előtt az alábbi szöveget vésték krí (Cree) képírással egy fa törzsébe:

"Itt nyugszik három bátor harcos"

Előzmény: annie99 (2113)
Galgadio Creative Commons License 2007.05.10 0 0 2117

Az anyákról jut eszembe:

 

Amikor Gicsi-Manitu-Vajo és két társa a cserjésben megbújva utolsó harcát vívta az őket bekerítő lovascsendőrség ellen, Foltos Borjú, Gicsi-Manitu-Vajo anyja egy közeli dombtetőn állt és onnan figyelte az eseményeket.

Időnként hangos kiáltásokkal biztatta fiát, máskor pedig fia halotti énekét énekelte.

A végzetes nap reggelén a csendőrök eltávolították onnan az asszonyt.

Hosszú Lándzsa szerint Foltos Borjú egy könnycseppet sem ejtett, amikor megtudta fia és két társa halálát.

Néhány évvel az események után azonban Foltos Borjú, Hosszú Lándzsa és néhány indián kimentek a cserjésbe, amely azóta a Gicsi-Manitu-Vajo cserjése nevet viseli.

Megnézték azt a gödröt, ahol a csendőrök végül megtalálták Gicsi-Manitu-Vajo szitává lyuggatott, repeszgránátoktól szabdalt holttestét.

Foltos Borjú csak ekkor fakadt keserves sírásra, jóval az események után....

Előzmény: annie99 (2106)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!