A szöveg nemtudása és a béna halandzsázás már csak hab volt a tortán, az igazi gond az, hogy Kóbornak ma már nulla hangja van (nem mintha régen olyan sok lett volna, de az is teljesen elment). Ha haknizik az Omega, nem véletlen segíti ezer mankó akár élőben, akár felvételről.
Nem győzöl meg. Nekem egyszerűen nem fekszik a hangja, a stílusa. Az emberrel egyébként semmi bajom, szimpatikus arc, és el is ismerem mindazt, amit az Omega jelent a magyar rockzenében. De szeretni ettől még nem fogom őket.
Ámde ezen nem fogunk összeveszni. Főként, h ez egy Scorpions topik.:-))
'94-ben Klaus sem tudta, csak a refrénjét a Fekete pillangónak (70 000 ember előtt Népstadionban). Sőt, Klaus puskát is vitt magával a tenyerén. 15 évvel később Mecky megtanulta a szöveget, kiment és nem ugrott be. Ilyen előfordul bárkivel. Kassán már semmilyen gond nem volt. Sohasem szerepelt vendégként, izgult mint egy kisgyermek, látszott/hallatszott rajta.
Ez ilyen egyszerű. 66 évesen én majd örülni fogok ha ilyen kondiban leszek még. Hamarosan itt az 50. jubileum. Egyébiránt, ha már a hangja van terítéken:
Jajj!Remélem ez az Omegás dolog csak vicc az interjú végén.Vagy ha mégis együtt lépnek fel megint akkor Jani bácsinak adják oda a szöveget két héttel a koncert előtt és valahogy szeparálják el az alkoholtól arra a kis időre. :-)
Nem tudom, láttotok-e a tegnapi Metropolban a Rudolf interjút (10. oldal), de ha lemaradtatok volna, akkor itt megtalálható a cikk Szerintem ad valamiféle magyarázatot arra, hogy miért is hallunk a dalok között ismerős momentumokat :)
Azt nem kérdeztük. Csak pár szót tudtunk beszélni...tudod a rajongó kis csajok egyből odasereglenek. :)))) Matthias is nagyon kedves volt. Vele a soundcheck előtt találkoztunk. Egy-két dedikálás, fotó és már ment is a színpadra.
Egyébként az orosz bulin egy számmal kevesebbet játszottak mint Prágában. :))))
Nyugi! Eljönnek! vagy idén télen, vagy a jövő tavasszal, de eljönnek. Klaus mondta Prágában a hotelben! Egyébként is nagyon jól sikerült a tavalyi buli. Mindenki csak pozitívan beszélt róla, és a médiában is jó kritikákat kapott. :)
Summa-summarum...még egyszer legalább el kell menni koncertre. Klaus azt mondta a koncert után a hotelben, hogy most csak 3 számot nyomtak az új lemezről, mert még hivatalosan nem jelent meg. Viszont a későbbiekben újabb dalokat is eljátszanak a Sting In The Tail-ről. :)))
Neeem, a SLY-ról nem annyira a Send Me An Angel jut eszembe, hanem én már akkor is mozaikszónak gondoltam, amikor még nem is hallottam a számot... ;-))))
A Raised-ben nagyon erős Crazy World feeling is van a talkbox és a Tease Me-s ének miatt, a Slave Me, a Rock Zone és a Spirit Of Rock az Unbreakable-ra is felfért volna, a No Limit riffje pedig inkább 30 évet visz vissza... ;-)
Hát igen. Lehet még a polcon vagy 40-50 nóta, amik simán megüthetik a legmagasabb szintet. Emlékszem, amikor a Crazy World kijött, Francis nyilatkozta, hogy 40 számból választottak ki húszat, majd a legvégső rotálásnál kiesett még 8! Aztán már tényleg a legjobb tizenkettő maradt, de ebből is még egyet le kellett venni. Na ez lett a Partners In Crime, ami aztán már csak maxin jelent meg.
Jó lenne egy 3cd-s "ki nem adott dalok" válogatás. Hú...nem is merek gondolni rá.
A Raised On Rock is egy kicsit Hurricane-es, és vannak számok, amik elégé visszaadják a Face The Heat feelingjét. Szerintem nagyon jól össze lett gyúrva. A Sly meg tényleg nagyon Send Me An Angel. :))) De igazából engem nem érdekel...2004-ben a Through My Eyes-ra is ráfogták, hogy No One Like You II. :)
Valaki írta korábban, hogy 11 évet késtek vele. Tökéletesen egyetértek! Előre bocsátom, hogy szeretem az Eye II Eye-t. Pont a különlegessége miatt. Jó szövegek, jó zene, csak hát ugye a hangszerelés... Klaus mondta valamikor, amikor szóba került at E2E, hogy a 90-es évek második felében hanyatlását élte a metal és rock zene (tisztelet a kivételnek), akkor nagyon úgy tűnt, hogy nincs akkora jövője ennek a stílusnak, mint amilyen a múltja volt. Ezért ők is megpróbáltak egy kicsit változtatni, új színt adni a dolgoknak. Így utólag persze könnyű már azt mondani, hogy tévedtek, de hát akkor ez jó ötletnek tűnt! Azért örülök, hogy 2004-ben megint elkezdődött egy folyamat a csapat életében...csak a szomorú az egészben az, hogy túl későn! :(
15 koncert?! Az igen... kár, hogy nekem már nem jön össze ennyi... :-(((
Azért ne mondd, hogy szűkösen lettek volna olyan balladákban az elmúlt 20 évben, mint a Lorelei (még ha most ezt nem is győzöm elégszer hallgatni, Axel Rudi Pell pedig jól tenné, ha bevenné a repertoárjába, mert hozzá is illik). Ott van például a Lonely Nights... de a Pure Instinct-re is illett volna.
Megvan persze a Scorps-egyéniség, de nekem pont az tetszik a csapatban, hogy minden albumuk más és más hangzásvilágot képviselt, még a viszonylagos korszakokon belül is. Ezen a lemezen valóban mintha visszaemlékeznének ezekre a lemezekre, de amíg olyan jól teszik, hogy a címadóra egyfelől abszolut beindul az ember, másfelől meg a Catch Your Train és a Backstage Queen jut róla eszébe, addig ki a francot fog ez zavarni. :-) Jon Oliva-nak is jó a kikacsintós száma (People Say - Gimme Some Hell) és a Sabaton-nál is élvezhető a Metal Machine/Crue. És itt a szövegekbe is jut bőven kikacsintás, habár ki tudja, lehet hogy a SLY-ra Christian kérte meg a faterját... ;-)))
Egyébként a Crazy World és az Unbreakable vonala a legerősebb, viszont akad sehová sem sorolható szám is szép számmal... ilyen a Turn You On és a Best Is Yet To Come. Egyedül a különféle artikulálatlan vokáloktól van herótom...
Jabs-nak pedig igen finom szólók jutottak, ami a legjobb az egészben!!!
(Ennek ellenére később örülnék egy lemeznek a kiadatlan számokkal, hiszen az Unbreakable felvételekor legalább annyi dalt hagytak a fiókban, és lehet hogy már a Humanity Hour II-re is volt valami...)
Más a saját egyéniség meg stílus, ami felismerhető, azt eddig is tudtuk, hogy van nekik. De itt azért van egy két nagyon durva áthallás. Egyébként elég korrekt anyag.
Na kérem-szépen! Többszöri meghallgatás után azt mondom, hogy ez egy kurva jó anyag. Sokan mondják, hogy a régi klisékből ollóztak össze mixeket. Szerintem pedig csak arról van szó, hogy a Scorpions-nak is megvan a maga stílusa, egyénisége. Ezér van az, hogy amikor meghallunk egy számot tőlük, egyből tudjuk, hogy ez Scorpions. (Persze nagyban hozzájárul, hogy senki máséval nem keverhető össze Klaus hangja.) Én nem nagyon hiányolom a mid-tempójú számokat. Az, hogy négy lassabb nóta van rajta (én a The Good Die Young-on nem nevezném balladának) azért nem dok, mert a többi viszont kemény, döngölős, igazi hard nóta. Emiatt a kontraszt miatt fér meg a négy lassabb szám. A Lorelei hihetetlen jó! Nem is tudom, hogy 40 év után hogy tudnak egy ilyen számmal még előrukkolni. Hol volt ez eddig...? :) A "The Best Is Yet To Come" pedig tökéletes zárószám egy fantasztikus zenekar, fantasztikus pályafutásának nagyszerű búcsúalbumán. Róluk szól, és azt mondom, hogy ha ezzel fejezik majd be a koncertjeiket, ott szem nem marad szárazon! :) Egyébként óriási volt a prágai koncert! Új színpad dizájn, 200 nm-es videófal, brutális fénytechnika, valamint eszement jó hangzás. Voltam már egy pár Scorpions koncerten (kb.15-ön) de itt volt a legjobb a hangzás az összes közül. A kezdés is jó volt...az into után - ahol ugyanúgy jöttek ki a dob alól, mint a 84-85-ös Love At First Sting turnén /lsd. World Wide Live/ - egyből új számmal, a címadó dallal kezdtek. Heil-heil...Sting In The Tail... :) Ezen kívül a két - már hivatalosan megjelent - új számot játszották az albumról. (Raised On Rock; The Good Die Young) Voltak meglepetés dalok is, úgy mint az Animal Magnetism, vagy a három 70-es évek beli szám (Pictured Life; He's A Woman She's A Man; We'll Burn The Sky). Összesen 25 számot nyomtak le. A meglepetés azonban a végére maradt. Klaus megkérte a közönséget, hogy a koncert után senki ne menjen el, mert egy rövid szünet után visszajönnek, és elnyomnak három új számot (persze playback-ben) és rögzítik is őket. Ebből készülnek majd az új promó klippek. Így a 15.000 (mások szerint 18.000!!!) ember nagy része nem mozdult. A "The Good Diw Young" és a "Raised On Rock" után viszont nem a címadódal következett, hanem a "The Best Is Yet To Come"...és nem csak egyszer! Kétszer is elnyomták, mert - ahogy Klaus mondta az első után - valami gond volt a kamerákkal, és még egyszer fel kell venni. Összességében tehát azt mondhatom, hogy életem egyik legjobb Scorps koncertje volt. 25+4 dal, óriási hangulat, szuper látvány...és ha még hozzávesszük, hogy stage pass-t is kaptunk, így a soundchecket is végig tudtuk nézni, akkor azt mondhatom, hogy tökéletes nap volt a 2010. márcuis 15-e! :)
Én pont a duettől féltem. Scorps lemezen nekem Klaus mellé nem kell más hang. Szerencsére sikerült kb. úgy eldugni Tarját a nótában, mint az előző albumon Billy Corgan-t.
