Kultúr-kertes topic, sok-sok érdekes, ám kifejezetten CSAK kertbe passzoló, megvitatásra és tartalmas beszélgetésekre alkalmas témákkal: kerti fotózás, kertépítés, dizájn, tájépítészet, kátyúkertészet, trendek, kitekintők, cikkek, érdekes linkek, ízelítő külhoni kertkultúrákból. Minden, ami esztétikus, elgondolkodtató, új látásmódra inspiráló. Egyszóval, amit hoztok, az olyan legyen, ami kimozdít a napi ügyes bajos, házinyűgök és a taposómalom köréből.
Ide jöhet olyasmi is, ami a többé vagy kevésbé látogatott szaktopicok témájába vág, várjuk szeretettel a máshova nem vagy alig járó (szak)emberkéket is!
nekem a kert egy kép, amire jólesik ránézni, illetve egy kis agymunka mit hová pakoljak :) éppen ezért semmiféle fenntartási munka (ami nem ültetgetés, vagy alakformálás) nem élvezet az első fél óra után. csak azért nem csináltam egy teljesen fűmentes kis ösvényes több pontból mást mutató sok fát követ tartalmazó "fotósorozatot" mert ha maj gyerkőcök lesznek, azért legyen hely szaladgálni. gyomlálni például kifejezetten utálok :)
Itt szoktam elgondolkodni, akkor meg minek a kert?! Az oromet elveszi ha agyon dolgozzuk benne magunkat.
Most probalom megvalositani azt, hogy ne dolgozzuk agyon magunkat a kertben. Eszszerusites, egyszerusites... nagyon az elejen vagyunk. Megjavitani csak akkor ha elromlott... amig mukodik, marad... meg ilyenek.
Mar majdnem elhisszuk. :))
Egy pozitiv dolog, ha jo az ido, a kavet mindig a kertben isszuk meg munka utan. Hetvegen ott reggelizunk, ebedelunk, vacsorazunk. Szomszedokkal ott trecselunk :)).
Gyerekkoromtol kezdve felek a temetoktol... mar amikbe kenyszerultem menni. Miota sajat dontes, nem megyek.
A regi temetok, amiket nem hasznalnak (pl Decs) az mas. Itt meg nem voltam temetoben. Van par a kozelben, ami nagyon regi - azokban csak a fejtamlakat latni, neha egy-egy keves vagott virag, de legtobbszor amerikai zaszlok letuzve - gondolom azok a veteranok sirjai.
Hát, nálunk is van pár üldögélős rész, de oda általában akkor huppanunk le, ha pont elfáradtunk a tesz-veszbe, és lihegnénk kicsit. Vagy, ha valaki megszán, és lejön a friss kávéval:) Direktbe, szinte soha nem megyünk le az üldögélős részekhez, hogy csak ücsörögjünk. Pedig tényleg azt kellene... Na, a kerti szobák meg pont arravalók. Inkább pihenésre, mint munkára. Én el tudom képzelni, még akkor is, ha imádom a kertem, és rengeteg munkaóra van benne, hogy 1x, ha megváltoznak a körülmények(sanszos) és már nem bírom sem erővel, sem időben, na meg pénzzel sem, hogy váltsak. Tudatosan így "nevelem" magam. akkor nem fogok belebetegedni, ha máshol, másképp kell folytatni.
Megnyugvással olvasom, hogy nem csak én vagyok ennyire zizzent, hogy a kertben nem ücsörög, hanem jellemzően inkább tesz-vesz... ;-P
Tavaly ősszel voltam kénytelen először szembesülni azzal a gondolattal, hogy tulajdonképpen mire is való a kert? Munkára vagy pihenésre? Mi a legjobb arány? Vajon úgy megéri-e kertet fenntartani, ha csak a munkaórák számát és nem a pihenés idejét növeli? Meddig éri meg kvázi 'ingyen' dolgozni benne, mikortól teher és nem öröm a kapálás-gyomolás-metszés-igazítás-fűnyírás? Kinek hol szokott lenni a határ?
Szerintem valami megmagyarázhatatlan - az elmúlástól való félelem talán, vagy csak babona? - ódzkodás van sokakban a temetőkertekkel kapcsolatban, amit nagyon sokáig nem értettem, hiszen az egyik legbékésebb, legcsendesebb és legnyugodtabb hely, amit csak el tudok képzelni... Szegeden, a gimnáziumunkkal szemben volt (van?) egy régesrégi, már akkor sem használt temető, amit keresztülszelve nagyon kényelmesen át lehetett sétálni egyik paneltömb-rendszerből a másikba, és a bő száz éves sírok közül is volt olyan, amit még akkoriban rendszeresen karbantartottak...
Érdekességképpen érdemes megnézni egy-egy zsidó temetőt is, ahova nem visznek vágott virágot, mert mindennek ott kell maradnia, ahova teszik őket... Teljesen más azoknak is a hangulata.
Suliban külön téma volt a temetőkertészkedés, német nyelvterületről sztem lehet is róla online szakirodalmat előbányászni, bár a Mo-i parcellázásnak elég kötöttek a szabályai, nem tuidnak elvonatkoztatni az elvágólagosságtól....
Zsu, felétek csak zöld gyep az egész vagy itt-ott azért virágosítanak is? Vajon miért alakult ott úgy, hogy anniyra homogén inkább az összkép?
Falusi temető Oberammergau-ban, az Alpok egyik kis völgyében, az égbe szökő sziklafalak alatt megbújva... Talán a legbékésebb és legszebb, amit ismerek:
Decsen lattam ilyen bekes temetot - semmi komor hangulata nem volt. A narciszok es a budoskek atvettek az uralmat - elszaporitottak magukat, mert a sirok nagyon regiek lehettek, laposkak, es nem sok jele volt annak, hogy latogatok jarnak arra surun.
Szoval jo volt elmenni mellette, szemet gyonyorkodtetett. Megerdemlik azok, akik ott vannak, nem?
Valamikor én is szerettem a szülőfalum temetőjét. Egyszerű, szépen gondozott sírok voltak, középen hatalmas zöld terület, körben fenyőfákkal. Tényleg úgy éreztem magam ott, mint egy szép, nagy kertben. Az egyik legkedvesebb emlékem, hogy szép napos ősz volt, gyönyörű színekkel, az édesapámmal bóklásztunk, a gyerekek meg a kutyánk ott hancúroztak körülöttünk. Nem éreztem kegyeletsértőnek. Mára megszűnt ez a hangulat. Nagyon drága márvány-borzalmak vannak, itt ott már szobrok, igaz, egyik-másik nem is rossz. Ez már temető.
Nem hangzik morbidan. Előbb-utóbb mindenki szembesül az elmúlással, és akkor talán más szívvel-ésszel megy a temetőbe. Emlékszem, anno, mikor még Anyu élt, alig vártam mindig, hogy menjünk már hazafelé, mit lehet annyit szöszmötölni, stb, visszagondolva kicsit szégyenlem is magam. Most kicsit olyan, mintha hozzá is mennék, és igen, én is szeretem, hogy már messziről látszik, milyen szépen virágzanak az aktuális növények. Sőt én még egy kék atlasz cédrust is ültettem tavaly, kibírta a telet, gyönyörűen növekszik, remélem szép fa lesz belőle. Sajna ez a temető az utóbbi években nagyon elhanyagolt lett, pedig mennyivel szebb lenne egy "temető-kert', mint a térdig érő gazos, elhanyagolt sírok. Titkon persze reménykedek, hogy a példa ragadós lesz.
én is körbeültettem pár sírt már, igaz korlátozottak a lehetőségek, mert ott ahol nagypapám van, csak pici sírhelyek vannak, de ha marad valami, mindig keresek neki helyet. még sosem szóltak. nekem meg lelkileg kifejezetten jó, hogy gondozhatom a "kiskertet" és mindig szép. mulcsozás, mellette fehér murva és fakeretes kis ágyás, én csináltam a kertet a két kezemmel, el sem tudom mondani milyen fontos, mint ahogy a nagypapámmal a kapcsolatom is anno. amúgy nagyon szépen karban van tartva nálunk a temető, morbidan hangzik, de "öröm" odajárni.
Igazán nem akarok senkit elszomorítani, de talán kertben, kispadon ülve az elmúlásról is lehet beszélgetni. Mert mi van pl. a temetőkkel? Az én anyum és apum sírja egy kis falusi temetőben van, ahol a sírok még nem egymástól két centire vannak ültetve. S mivel Anyukám nagyon szerette a szép kerteket, én körben beültettem a sírjukat, örökzöldek és virágzók váltakoznak, és egész évben gyönyörű. Jó, persze én hetente, kéthetente kimegyek, meg bemulcsoztam, így aztán gaz nincsen. Viszont nagyon sok már az öreg sír, akihez évente csak egyszer, vagy már egyáltalán nem járnak. Szüleim sírja körül is ilyenek vannak, ezért hát elkezdtem beültetni őket. Kaptam is mindenféle jóindulatú, meg kicsit megmosolygó pillantást, hogy hát az másnak a sírja. stb. De mindenkinek a kertjében termelődik évről-évre "felesleg", úgy gondoltam, rosszat nem teszek vele, ha gaz helyett más sírján és sírja körül is növények fejlődnek. Még az is eszembe jutott, hogy a temető kapujára kiteszek egy felhívást, hogy mindenki ültessen a szomszédja (persze csak ha már nem látogatott sír) sírjára is. Mennyivel szebb, szebbek lennének a vidéki, most már nagyon sokszor gazverte, gyomos temetők, ha bokrok, fák, virágok lennének benne. Vagy szerintetek is hülyeséget csinálok?
Erről jut eszembe egy régi-régi történet, amit még nagyapám mesélt el kb. 30 évvel ezelőtt.
Vendégként falun egy nagy diófa árnyékában ebédeltek. Diós metéltet. Az egyik vendég tányérjában az egyik tészta felágaskodott és mászni kezdett - leesett egy hernyó a fáról, egyenesen a tányérba. Erre rosszul lett a látványtól, elrohant az asztaltól, és pár lépésre kihányta magát a földre. Odasereglettek a kacsák, egymást lökdösve csipegették fel, amit kihányt, aminek a látványától ő még jobban hányt :)))) ...
Ettől függetlenül én is szeretem a kerti vendéglőket :)
Igen, a teto valamennyivel meghosszabbitja a kinntlet lehetoseget. De...sotetiti a hazat (tapasztalat). Ha van egy "szeltoro" fal... az is segit, kellemesebb kinnt lenni kicsit szeles idoben is.
Csodalatos kinnti tuzhelyek vannak - ez is segit.
Tobb idot egyik sem ad :)). Viszont jo nezegetni oket, almodozni :)).
Ezt olvasva én is elgondolkoztam azon, hogy mennyi időt töltünk a kertben üldögélve, ezen a nyáron ki is jött vagy három óra, amikor a barátaim voltak ott és éppen sem túl meleg, sem túl hideg nem volt. De nálam nincsen fedett terasz, ahol azért el tudom képzelni a kellemes olvasgatást, beszélgetést.
Amúgy ha leülök valahol a kertben, mindig meglátok valami tennivalót.
Nagyon tetszik. Egy musorban lattam egy tavat, modernet, aminek egyenletes volt a melysege, geometrikus a formaja, es volt benne lepegetok, negyszogletesek, amik kialltak a vizbol, lehetett rajta maszkalni a tavon.
Lattam egy hasonlo teraszt is, ahol kovel volt kirakva a terasz, es nagy negyszogek voltak kihagyva, ahova lehett viragot ultetni. Tetszett... igaz, eleg nagy terulet volt, maskepp nem lehetett volna.
Pedig a masodik kep jobban lehetoseg a kinnti letre, mint a tobbi - ugy latom konnyen lehet elvinni az uloparnakat, ha rossz az ido. Konnyu "kikoltozni" es ha van ideje az embernek jol erezheti magat itt. (tetszik az ulteto lada...)
Ehhez eghajlat is kell. Dondolj bele... negy evszakbol mennyi az amikor kinnt akarsz elni? 3-4 honap? Mennyi az eso? Szeles a hely ahol a haz van vagy vedett?
Lattam hasonlo kepeket a torok baratnom szuleinel - ott keves az eso, meleg, kellemes mediterran az eghajlat, orom kinnt lenni. Nem kell a butorokat hurcolni, letakarni eso elol, vedeni a szeles-jeges esotol.
Amerikanak is azon a reszen terjedt el, ahol az idojaras megengedi :)). Juharszirup nelkul... :))
Korrekt mindkettő a maga módján szvsz, az elsőnek még ha macskapisi- nem is, de legalább valóság-szaga biztosan van... ;-P
A függönyt enyhe túlzásnak érzem, a második fölé meg kell egy kerti sörsátor light, oszt' jóvan, de kevésbé hívogató, ha a társaság száma <=10... Talán a markáns csíkos huzat teszi, talán az acélszürke, valszleg más színvilágban nem lenne ez a disszonancia-érzésem sem...
Ez viszont totálisan művi, még a Tiv által linkelt oldalról, de talán a sok-sok víz miatt nagyon ott van (csak azt a csobogó-szökőkutat tudnám felejteni, sztem az gerillaakció volt a tulajok részéről, annyira kilóg az összképből....)
Mondjuk, pont Téged nem tudnálak elképzelni, amint egy ilyen kertet (pláne ilyen teraszt) akarsz saját jószántadból... ;-P
A kültéri nappalisokat hadd védjem azért meg: Tomi (Jó reggelt kívánok, végre ide teccett érni! :-)))) imént belinkelt fotója még mindig ugyanolyan barátságos, pont fedett teraszra való jószágnak tűnik ennyi idő távlatából is... Már akinek van ideje ott ejtőzni tartósabban is, mert úgy alakította ki, hogy pihenni is tudjon a zöldben, ne csak dolgozni odakint....
Más kérdés, hogy a szomszéd macskája jelölős típus-e, mert ha igen, ott azonnal bukta a hasonló jellegű, párnás kültéri, kintmaradós bútor.... :-D
Ha már a kerti nappaliknál tartunk, megmutatom az én kedvencemet, és már sokszor mutattam, de most is idevág. Nagyon tetszik az egész, mert olyan otthonos, nem túl művi. Ha majd egyszer megtehetem én is szeretnék valami hasonlót...
nekem nagyon tetszenek, de laknom kellene egy darabig ilyen helyen, hogy tudjam, hosszú távon is menne-e. maga a koncepció nekem való, átmenet a kinti és benti világ közt, stílustól függetlenül szimpatikus, lehet az letisztult, vagy akár buja dzsungel is. persze itthon ezek a londineres kertek kevesek kiváltsága. de mindig örömmel tölt el a felhasznált anyagok minősége, meg az ellopható és tizedannyiból megvalósítható ötletek :))
dogfüggő: csupaszítsd le csak a vázra, éspakold oda a kedvenc dolgaidat,máris okés az a kinti szoba :)
kisidi: MS dettó, az az igazi rossz értelmeben vett amerikai álom, egy nagy adag juharsziruppal leöntve, azonnal elkapcsolom képtelen vagyok 2 percnél tovább nézni :)
"ha az embernek korlátlanul van pénze és ideje, akkor nem kunszt szép házban, kertben élni."
Igazából az a kunszt, ha be vagy szorítva költségvetésileg, térileg, esetleg mindkét paraméterben szűkölködsz, de csak sikerül vmi dekoratívat kiügyeskedni a rendelkezésre álló térből...
Az előbb linkelt, hazai viszonylatban is méregdrága, majdhogynem luxus kivitelű 'kertek' nem elérendő célja kellene, hogy legyen a hazai kertkultúrának, mert ennek (még) nincs meg a hazai piaca, vagy olyannyira kis szeletke, ami minket nem igazán érint. Az itthoni átlag-igénytelenség (tisztelet a kivételnek) leküzdésére viszont ezek is követhető példaként szolgálhatnak... Pl. anyaghasználatban, kivitelezés minőségében, tervezésileg, és hogy ne féljünk egy-egy faj tömeges/tömbökben ültetésétől sem...
