"Számomra rózsakert minden olyan hely, ahol a rózsá(in)k virágozhatnak. Ahol táplálékhoz juthatnak. Az az atmoszféra, tiszta, gnosztikus erőtér, ahol az életet adó impulzusokat kapják."
Nagyon sokféle rózsakeresztes irányzat létezik.A hazánkban teret nyert Lektorium Rosikruciánum számomra nem eléggé logikus tanitás.Dehát izlés dolga.
A kereszt halottfa,büntetettség jelképe.Ha kizöldell és rózsa nyilik rajta akkor végetér a fenyités,lám a teremtésnek van pirospozsgás arca,korszaka és esélye is.
Nagyon tetszik ez a "rózsakert-kép", amit használtál. Számomra rózsakert minden olyan hely, ahol a rózsá(in)k virágozhatnak. Ahol táplálékhoz juthatnak. Az az atmoszféra, tiszta, gnosztikus erőtér, ahol az életet adó impulzusokat kapják.
A rózsa növekedésével csitul a bennünk lévő zaj: akkor érdemes figyelni a rózsa hangjára. Amikor a koszon átsüt a fény, és meglátjuk, amit addig soha: többek között saját koszosságunkat :) Üdv!
"Másfél hónappal ezelőtt, az Ünnepi Könyvhétre időzítve jelent meg Serdar Ozkan, a fiatal török író könyve „A megtalált rózsa” címmel, a Trivium Kiadó jóvoltából. A fülszövegben az áll, hogy „Szívet melengető, lírikus belső utazás, mely „Az alkimista” miszticizmusát ötvözi „A kis herceg” varázslatával”.
Ebből a könyvből idézek:
„Süketítő csend lett. Az ágyam fejénél lévő sárga rózsa törte meg a csendet. De olyan volt, mintha nem belőle jött volna a hang, hanem belőlem. A bensőmből! Egyre hangosabb és hangosabb lett ez a hang; végül annyira felerősödött, hogy semmi mást nem hallottam, láttam, vagy éreztem. Csupán a rózsám hangját. Meg az ízét is a szájpadlásomon. Megijedtem önmagamtól. Nem, ez nem lehet igaz. Hogyan félhetek saját magamtól? Én ott sem voltam. Csakis a rózsa. A rózsa hangja.”
„– Mit gondolsz, kik ismerik a legjobban az élet értékét? Diana megállt, de nem fordult vissza. – Azok, akik már érezték a halál ízét – mondta Zeynep Hanim. Diana visszament az asztalhoz. – Kérem, árulja el, mit akar tőlem! – Csak egyetlen dolgot: öld meg magadban azt, ami nem hiszi el, hogy képes vagy hallani a rózsákat. Ha így megízleled a halált, képes leszel arra, hogy halld őket. És csupán azért kérem ezt tőled, mert azt akartad, hogy tanítsalak.”
"Muszály addig keresni, amíg az elfogadásból szeretet, a szeretetből türelem, a türelemből békesség lesz. Ebben szerintem sem földrajzi hely, sem az idő nem szab korlátokat, legfeljebb mi saját magunknak. Ezt tartom legfontosabb feladatomnak."
Üdvözlök mindenkit, akinek az írásait eddig olvastam ebben a fórumban, és azokat is akiket nem. Mostanában találtam Rátok, még új vagyok ezen a helyen. Szeretnék egy gondolatot megosztani Veletek.
Az. hogy ki milyen mankót választ magának, vagy netán szeretne "tartozni" valamilyen közösséghez, attól függ, hogy az önmegismerésnek milyen fokán áll éppen. Muszály addig keresni, amíg az elfogadásból szeretet, a szeretetből türelem, a türelemből békesség lesz. Ebben szerintem sem földrajzi hely, sem az idő nem szab korlátokat, legfeljebb mi saját magunknak. Ezt tartom legfontosabb feladatomnak.
A megérkezettség tudata, érzete is lehet máyá, egy ábránd.
Az is lehet egy óriási rögeszme, hogy én már "kész vagyok", nincs mit keresnem,
hisz nincs mit megtalálnom...
A szabadság "tudata" is lehet börtön. A szabadság rabja is lehetek.
De rab vagyok. Szeretnék szabad lenni. Ki lehet szabad bennünk? AZ biztos nem amelyik részünk szabad "szeretne" lenni,...vagy amelyik úgy érzi nincs is szabadság, és nincs is rá szüksége...
Ami az emberből szabad lehet, az már szabad, hisz maga A Szabadság. Ami bennünk világosabb, tisztább lehet, az már maga A tisztaság, maga A Világosság.
Kérdés az, hogy lesz-e róla tudomásom... megismerhetem-e? Engedem-e hatni magamban, átadom-e magam neki, alábbhanyatlok-e? "Néki növekednie kell, nékem pedig alábbszállanom." Vagy csak megelégszem azzal a tudattal, hogy "megérkeztem"... és nincs tennivalóm.
A Tao nem semmit se cselekedni, hanem nem-cselekvés (vu-vei). A "Semmit tudni"
az igazi tudás, nem semmit se tudni... vagy azt hinni, hogy már "mindent" tudok.
"Ha bölcs hall az út-ról, megragadja és megõrzi; ha tudós hall az út-ról, megtartja, majd elveszíti; ha okos hall az út-ról, nem gyõz nevetni; és nem errõl az út-ról esik szó, ha tán megérti.
A régi vers ezért mondja: "A fényes út sötétnek látszik, az út-on járó eltûnni látszik, az egyenes út tévútnak látszik, a magas erény szakadéknak látszik, a nagy tisztaság szégyennek látszik, a hatalmas erény kevésnek látszik, a növekvõ erény lopásnak látszik, a szín-igazság hiánynak látszik. A végtelen négyszögnek egy szöglete sincsen, a végtelen edény készen soha sincsen, a végtelen zengésnek hangja nincsen, a végtelen képnek formája nincsen."
Az út rejtett és neve nincsen. Egyedül az út vezet és célba fut." Tao Te King (41.vers)