Az is lehet, hogy Molnár L. M. olvasott valahol a Plum Creek-i esetről és látta az Acélkaraván c. filmet is, és talán azt hitte, hogy az Acélkaraván a megtörtént Plum Creek-i eset földolgozása és talán ezt írhatta le a könyvében.
Mindenesetre szerintem addig nem szabad hitelesnek tekinteni a Horseshoe Station melletti vonatkisiklatást, amníg egy Molnár L- M--től független forrással meg nem tudjuk erősíteni.
Van egy amerikai vasutak c. topik a vasutas fórumon, majd földobvom ott is a lasztit, hátha tudnak valamit az ügyben...
Egyébként ugyanaz a Dee Brown írta a Vasút a Vadnyugatont, mint aki a legendás és mostanra örök klasszikus "A Vadnyugat története indián szemmel" c. könyvet.
Persze az eredeti angol címek azok teljesen mások voltak:
Bury my heart at Wounded Knee
ill. Hear that lonesome whistle blow.
Megvan otthon ez utóbbi is, több érdekes epizódot említ, hogy a csejenn, arapahó és lakota harcosok milyen támadásokat intéztek az Union Pacific és a Kansas Pacific vasútvonalak építői ellen.
Ezek az esetek a másik könyvében nem említtetnek.
Ha érdekel a téma, akkor majd egy két érdekes esetet begépelek.
Molnár akkora átéléssel írja le ezt az esetet, mintha ő maga is ott lett volna a támadó csejenn és lakota harcosok között:-)
Ő egyébként 1867. július 17-re teszi az Omahai gyors kisiklatását, míg Dee Brown: Vasút a Vadnyugaton c. könyve szerint a Plum Creek-i vonatkisiklatás 1867. augusztus 3-án történt.
Mondjuk nekem eléggé nehezen hihető, hogy az indiánok két héten belül két ilyen súlyos támadást is intéztek volna az Union Pacific vasút ellen...
Pedig Molnár L. M. még azt is tudni véli, hogy a vágtázó csejenn fiút a vonatból lelövő ürgét valamiféle J. Mortonnak hívták...
Mondjuk, a helyszín elvileg stimmel: Fort Sedgwick volt Dunbar hadnagy állomáshelye, az Julesburg közelében, a South Platte-től egy kicsit délre található. Lakota-pawnee összeütközéseknek lehetett színtere.
Lehet, hogy félreérthető voltam. Én a folyamat végére gondoltam.
1776-ra tesznek egy lakota-cheyenne összecsapást, ami állítólag eldöntötte, hogy az előbbiek területe lesz a Black Hills vidéke. A cheyenne-ek nyugatabbra húzódtak és egyúttal a lakoták szövetségesei is lettek.
(Korábban a cheyenne-ek a kiowákat űzték el az ominózus területről, ők egészen délre vonultak.)
Mondjuk, az Acélkaraván lehetett kitalált sztori is és esetleg Molnár látta a filmet és dokumentmértékűnek vélte.
Egyszerűen nem értem, hogy miért nincs sehol nyoma. Ennél kisebb volumenű dolgokat is meg lehet találni. 100 halott azért elég komoly esemény ahhoz, hogy valaki valahol emlékezzen rá.
"Már csak azért sem, mert a lakoták csak a 18. század utolsó negyedében nyomultak be a Black Hills vidékére. "
Egy kicsit talán korábban szerintem, kb. úgy 1730-1740 körül kezdtek átkelni a Missouri-tól nyugatra elterülő pusztaságokra, de a lényegen ez nem változtat: ennyire északon spanyol gyarmati katonákkal aligha találkozhattak.
Főleg nem olyanokkal, akik XVI. századi stílusú vassisakot hordtak a fejükön:-)
A Farkasokkal táncoló a film elején lévő felirat szerint 1864-ben játszódott.
13 évvel később, 1877-ben valóban legyőzték és a rezervátumba kényszerítették a lakoták nagy részét - kivéve Ülő Bika hunkpapa csoportját, amely 1881-ig kitartott a kanadai száműzetésben.
Északabbra volt, mert elég havas-hideg téli tájat is mutogattak benne. És a film végén, amikor összefoglalták a következő éveket, akkor kimondottan arról írtak, hogy a film-sztori után 13 évvel már le is győzték a fehérek a lakotákat, + kiirtották a bölényeket és rezervátumba került az őslakók többsége, ahogy a Farkasokkal Táncoló megjósolta Tíz Medvének.
Ezért mondom, hogy ott rontották el, hogy arra nem figyeltek, hogy nem elég átírni a kommancsokat lakotákra, arra is kell figyelni, hogy ennek köszönhetően a helyszín is jóval északabbra tolódik. Ahová már nem juthattak el a spanyolok. (Pontosabban Tíz Medve mexikóiakról és texasiakról beszél.) Tehát, a sisakot valami mással kellett volna helyettesíteni, pl. egy francia kalappal. Vagy kihagyni azt a részt, hiszen végül is komoly szerepe nem volt.
Mostanában magam is csaknem azt tapasztaltam, hogy hűtlen vagyok a komancsokhoz:). De most Ralph Linton (1893-1953) "Státus és szerep" elméletében találtam néhány érdekes példát, amik adalékul szolgálhatnak számunkra a komancs közösségekről kialakított elképzeléseinkhez. Linton nem véletlenül választotta a komancsokat. Önmagáról így vall: "Legnagyobb teljesítményemnek azt tartom, hogy a komancs törzs fogadott tagja lettem, hogy a Maraquesas-szigetek őslakói mesterfaragónak fogadtak el és saját tárgyaik alkotására szóló
megbízatásoknak tehettem eleget, hogy tagja lehetek a Native Church of North America-nak (pejotista egyzáz) a kvapák rítusa szerint, hogy rendes ombiasy nkazo-nak (orvosságos ember) tekintenek Madagaszkáron, és hogy még egy közép-nyugati város Rotary Klubjába is meghívtak tagnak."
A szemelvény 1936-ban kiadott The Study of Man című munkájából való.
A képek G. Catlin festményei az 1835-48 közti időszakból, a komancs élet jeleneteiről.
" Bizonyos társadalmakban a felnőtt státusból az idősebb státusba való váltást nagyon megnehezíti az egyén számára az, hogy mindegyikhez más-más személyiségtípust írnak elő a státusminták. Így volt ez a komancsok között, és úgy tűnik, szinte az összes síksági törzsnél is. A felnőtt férfi harcos volt, életerős, önálló és törtető. Társadalmi kapcsolatainak többsége a versengés jegyében létezett. Megszerezte, amit tudott, és megtartotta, amije volt, és nem vette figyelembe a nálánál gyengébbek semmiféle elvont
jogát. A nézeteltérések békés eldöntésére vagy a sértések figyelmen kívül hagyására mutatott hajlandóság a gyengeség jelének minősült, ami presztízsveszteséggel járt. Az idős férfitól ugyanakkor azt várták el, hogy bölcs és kedves legyen, kész arra, hogy eltekintsen a sértésektől, és ha szükséges, tűrje a rossz bánásmódot. Az ő feladata az volt, hogy a törzs jólétén munkálkodjon józan tanácsokat adva, a harcosok közti civódásokat lecsendesítve, sőt megakadályozva, hogy törzse új ellenségeket szerezzen. A fiatal férfiak háborúra és dicsőségre, az idősek nyugalomra és békére törekedtek. Rengeteg bizonyíték van arra, hogy a komancsoknál az egyén számára nehéz volt az átmenet. A harcosok nem készültek fel az öregkorra, és jobb sorsnak tartották, hogy harcban essenek el. Amikor múló fizikai erejük belekényszerítette őket új szerepükbe, sokuk kelletlenül törődött bele, és azok, akik nagy mágikus erővel rendelkeztek, igyekeztek továbbra is kierőszakolni a fiatalabb státushoz tartozó jogokat. Az ilyen rossz öregemberek veszélyt jelentettek a pályájukat kezdő fiatalok számára, mert féltékenyek voltak rájuk, amiért fiatalok, erősek, és imádják őket a nők. Ezeknek a fiatal férfiaknak még gyenge volt a varázsereje, az öregek pedig meg tudták és meg is ölték őket mágiájuk segítségével. Nem jelentőség nélkül való, hogy bár jó orvosságos emberek bármilyen korúak lehetnek a komancs folklórban, a gonoszak mindig öregek."
"A nők esetében, úgy tűnik, nincs olyan társadalom, amelyik szertartásos elismerésben részesítené a menopauzát, bár akad néhány társadalom, ahol ez megváltoztatja az egyén státusát. Így menopauzájukat követően a komancs nők
megszabadulnak a természetfelettivel kapcsolatos cselekvésképtelenségüktől. Megérinthetnek szent tárgyakat, erőt szerezhetnek álmaikon keresztül és sámánokká is válhatnak, megtehetnek egy sor olyan dolgot, ami az anyaságra képes korú nők számára tilalmas."
P. Bohannan-M. Glazer Mérföldkövek a kulturális antropológiában, Budapest, 1997. 274.o.
A képeken látható jelenetek:
1. Bölényvadészat lándzsával és íjjal
2. Komancs falu, az asszonyok takarókat készítenek és húst szárítanak
3. A komancs csapat főnöke napkeltekor felfedezte az ellenséget és sürgeti az embereit
4. A lovaglóművészet ünnepe
5. A komancs harcos teljes sebességgel megdöfi osage ellenfelét
igazából a Képestörténelem nem tudom mennyire megbízható forrás.Bár a Betlehemi Csillag nyomában olvastam,hogy csomó viking vagy indián leletet mesterségesen abban a korban készítettek és ástak el,hogy megvicceljék az archeológusokat.A radioaktív izotópok és a csillagászati és Napfizikai bizonyítékok azért segítenének.
A Majákat az Észak-Amerikai indián népekhez soroljátok?Mert végülis a Panama-csatornátol északra feküdtek a városállamaik.
Nagyon érdekesek a naptáraik,és fejlett csillagászatuk.És kúlturájuk titokzatos eltűnése.
Ez is igaz, a könyv szerint. A filmben valahogy lakota nyelven beszéltek a színész-indiánok. Wásicsú-mindig így szólították a katonát (zsírszedő) azaz fehér ember.
Mostanában magam is csaknem azt tapasztaltam, hogy hűtlen vagyok a komancsokhoz:). De most Ralph Linton (1893-1953) "Státus és szerep" elméletében találtam néhány érdekes példát, amik adalékul szolgálhatnak számunkra a komancs közösségekről kialakított elképzeléseinkhez. Linton nem véletlenül választotta a komancsokat. Önmagáról így vall: "Legnagyobb teljesítményemnek azt tartom, hogy a komancs törzs fogadott tagja lettem, hogy a Maraquesas-szigetek őslakói mesterfaragónak fogadtak el és saját tárgyaik alkotására szóló 
megbízatásoknak tehettem eleget, hogy tagja lehetek a Native Church of North America-nak (pejotista egyzáz) a kvapák rítusa szerint, hogy rendes ombiasy nkazo-nak (orvosságos ember) tekintenek Madagaszkáron, és hogy még egy közép-nyugati város Rotary Klubjába is meghívtak tagnak."
" Bizonyos társadalmakban a felnőtt státusból az idősebb státusba való váltást nagyon megnehezíti az egyén számára az, hogy mindegyikhez más-más személyiségtípust írnak elő a státusminták. Így volt ez a komancsok között, és úgy tűnik, szinte az összes síksági törzsnél is. A felnőtt férfi harcos volt, életerős, önálló és törtető. Társadalmi kapcsolatainak többsége a versengés jegyében létezett. Megszerezte, amit tudott, és megtartotta, amije volt, és nem vette figyelembe a nálánál gyengébbek semmiféle elvont 
jogát. A nézeteltérések békés eldöntésére vagy a sértések figyelmen kívül hagyására mutatott hajlandóság a gyengeség jelének minősült, ami presztízsveszteséggel járt. Az idős férfitól ugyanakkor azt várták el, hogy bölcs és kedves legyen, kész arra, hogy eltekintsen a sértésektől, és ha szükséges, tűrje a rossz bánásmódot. Az ő feladata az volt, hogy a törzs jólétén munkálkodjon józan tanácsokat adva, a harcosok közti civódásokat lecsendesítve, sőt megakadályozva, hogy törzse új ellenségeket szerezzen. A fiatal férfiak háborúra és dicsőségre, az idősek nyugalomra és békére törekedtek. Rengeteg bizonyíték van arra, hogy a komancsoknál az egyén számára nehéz volt az átmenet.
A harcosok nem készültek fel az öregkorra, és jobb sorsnak tartották, hogy harcban essenek el. Amikor múló fizikai erejük belekényszerítette őket új szerepükbe, sokuk kelletlenül törődött bele, és azok, akik nagy mágikus erővel rendelkeztek, igyekeztek továbbra is kierőszakolni a fiatalabb státushoz tartozó jogokat. Az ilyen rossz öregemberek veszélyt jelentettek a pályájukat kezdő fiatalok számára, mert féltékenyek voltak rájuk, amiért fiatalok, erősek, és imádják őket a nők. Ezeknek a fiatal férfiaknak 
még gyenge volt a varázsereje, az öregek pedig meg tudták és meg is ölték őket mágiájuk segítségével. Nem jelentőség nélkül való, hogy bár jó orvosságos emberek bármilyen korúak lehetnek a komancs folklórban, a gonoszak mindig öregek."
megszabadulnak a természetfelettivel kapcsolatos cselekvésképtelenségüktől. Megérinthetnek szent tárgyakat, erőt szerezhetnek álmaikon keresztül és sámánokká is válhatnak, megtehetnek egy sor olyan dolgot, ami az anyaságra képes korú nők számára tilalmas." 