Még a műsor előtt leírom, hogy Londonban melyik számokat játszották:
Az Anorakról mindegyik számot, kivéve a This is the 21st Century-t (ez volt a bevezető zene).
Rich, Man of a Thousand Faces, This Strange Engine, The Answering Machine, A Few Words for the Dead, Waiting to Happen, Afraid of Sunlight, The Great Escape.
Érdekes, hogy a This Strange Engine-ről a két leghosszabb számot játszották (hatalmas élmény volt így koncerten hallani!)
Sziasztok! Folyt. köv.!!!
Sziasztok!
Egy kis előzetes a Londoni Marillion koncertről a CIVIL rádióban (FM 98 Mhz), május 30-án, 13 órától 14 óráig. Már Budapest 80 km-es körzetében tökéletesen fogható a műsor.
Bővebben természetesen itt a fórumban, a Fan Klub honlapján, és a hamarosan megjelenő legújabb hírlevelünkben.
Üdv. Tutus
Úgy vélem, a korai Marillionban a tagok sosem tagadták, hogy „ez a zene nem jöhetett volna létre, ha nincs a Genesis (és egyéb klasszikusok)”. Szándékosan azt a korábbi hangzásvilágot, nagyívű összetett kompozíciókat hozták vissza muzsikájukkal a nyolcvanas évek első felében, ami addigra már rég kiveszőben volt – valljuk be a régi dinoszauruszok közül ekkorra sokan vagy kipusztultak, vagy zenéjük eléggé „elkurvult” (bocs)! A Duke-hangzást rossz példának tartom –ezer szerencse, hogy nem nyúltak a dobgéphez és egyéb szintetikus eszközhöz. Sokkal klasszikusabb példaképet választottak – a párhuzamot én inkább a Genesis: Selling…-lemezzel érzem találóbbnak. Én pont azért szerettem meg őket anno, mert nem akartak „aktuálisak” lenni – mertek tartalmas zenével előállni abban a korszakban, amikor abszolút nem ez volt a divat. Ezt a plagizálás-dolgot kicsit erősnek éreztem, bennem nem merültek fel ilyen utánérzések.
Fish kiválásával ezt az utat már nem folytathatták, hisz Hogarth egy gyökeresen más karakter. Ezért is van, hogy azóta szinte lemezről lemezre változtatnak a koncepción, folyamatosan megújulva és új utakat keresve. Mint már többször hangsúlyoztam, én nem szeretnék választani a két korszak között – Fish nagyon egyéni előadásmódja tette naggyá a csapatot, Hogarth érzékeny éneke pedig még hangsúlyosabbá tette ezt a finom, emberi lélekkel teli muzsikát. No és ne feledjük a többieket – egytől egyig kiváló muzsikusok, akik a CSAPATÉRT játszanak.
Tutus: ugye ha magadhoz térsz az ájulatból, azért kapunk egykis koncert-élménybeszámolót? Kíváncsi lennék rá, mi volt a program?
Már többször is meghallgattam mind a négy Fish-korszakbeli studió albumot, mert azok mind megvannak és azokat is nagyon jónak tartom. Ami nagyon zavaró bennük az, hogy nem igazán érzem a hangzását eredetinek vagy jellemzőnek, leszámítva persze Fish különleges hangját. Az egész kb. a Duke-korszakbeli Genesis-re emlékeztet, és a gitárok, szintik és főleg a dobok mindig ugyanúgy szólnak. Néhány konkrét plagizálást is észrevettem, pl. Childhoods End? = Follow You Follow Me (Genesis), Assassing = Another Brick In The Wall (Pink Floyd), Script for a Jesters eleje = Peter Hammill: Autumn, vagy Genesis: Dancing with the Moonlit knight, vagy Lords of the Backstage = Genesis: Back in NYC.
De: a zene tényleg nagyon jó a régi lemezeken is.
A Hogarthos korszak általam ismert 3 lemeze teljesen sajátos de egymástól jobban különböző hangzást mutat, amibe nemcsak a régi progresszív hagyományok folytak bele, hanem számtalan és sokféle más hatás is.
Anoraknophobia-nak: Na, ez egy érdekes dolog. Ahogy látom, általában mindenki azt a Marillion korszakot részesíti előnyben, amellyel először találkozik, de valószínűleg ez így természetes. Aki valamilyen szinten fogékony az ilyen fajta muzsikára és korábban nem hallotta a zenekart, aztán hirtelen találkozik vele, nem fog tudni szabadulni Hogarth hangjától. Ezek után valószínű furcsa lesz a Fish éra. Mivel én annakidején Fish-sel ismertem meg őket, nekem is furcsa volt az a Hogarth féle énekstílus, bár a zene az nagyon ott volt, a Seasons egyenes folytatása volt a korábbi muzsikáknak. Mára már persze úgy tűnik, mintha két különböző zenekar készítette volna el az akkori és a mai lemezeket. Mindkét énekessel óriásit alkottak mind a mai napig, ma már meg sem tudnám mondani, melyik időszak a „jobb” számomra. Az tuti biztos, hogy egy Grendel-t mégegyszer nem tudnak írni, de egy Memory of Water sem született akkoriban. Véleményem szerint, ha tetszik Neked a jelenlegi Marillion, biztos vagyok benne, hogy többszöri hallgatás után a Fish korszak zenéjében is ugyanúgy fel fogod fedezni az értékeket, mint a maiban.
Tutusnak: köszi a hírlevelet, tegnap megkaptam, remélem lesz még jónéhány. Ami a koncertet illeti, nagyon bízom benne, hogy egyszer majd itthon mi is átélhetjük azt az élményt, ami Neked Londonban sikerült.
Le tudnád írni, melyik számok hangzottak el a koncerten?
Egyébként én még csak kezdő Marillion-hallgató vagyok, a West 3 német csatornán 2001 márciusban közvetített 1991-es koncert miatt kezdtem el CD-ket beszerezni, és még csak 7-nél tartok. 5 db Hogarth-os CD-m nincs is meg (Seasons End, Holidays in Eden, Afraid oF Sunlight, Radiation, .com), bár az első kettő gerincét a koncerten eljátszották. Baj, hogy ezek a CD-k csak dupla formában kaphatók és ezért borzalmas drágák.
Még egy megjegyzés: nekem a Hogarth-os lemezek jobban tetszenek, mint a Fish-esek, mert úgy érzem, a Fish-korszakban nem volt ilyen egyéni az együttes hangzása.
anoraknophobia: Maximálisan egyetértek! A Marillion nagyot alkotott ismét! Igen, mindig újítanak és azt csinálnak amit szeretnek és akarnak!
Ott voltam Londonban az Anorak lemezemutató koncerten. Hát, mit mondjak? Nem tértem még magamhoz, de nem is akarok! Ezt leírni nem nagyon lehet (bízom benne, hogy a Magyar Fan Klub második hírlevelében azért csak sikerül).
Mikor útnak indultam érkezett egy bejegyzés a vendégkönyvbe Égi Endrétől. Olvassátok el! Én ezekkel a gondolatokkal indultam Londonba. Ezek a sorok jellemzik a Marilliont, és a zenekar rajongóit.
Mialatt Londonban jártam újból 4 taggal bővült Klubunk!
Az előzenekar a White Buffalo volt, nagyon tetszett mindenkinek és nagy sikert arattak.
Egyébként az Anorak lemez London lemezboltjaiban nagyon kelendő.
Üdv. Tutus
A Dot Com-mal egyetértek, az egy gyönyörű lemez.
Szerintem a Calling All Stations nagyon rosszul sikerült és unalmas, a The Ladder pedig hullámzó, közepes.
De maradjunk a Marillionnál: alig várom, hogy munka után a kocsiban újra hallgathassam a Quartz-ot az új lemezről. A legjobb új szám, amit az utóbbi 5 évben hallottam.
Sajnos én még mindig nem hallottam az Anorákot, így a modernségét sem áll módomban kommentálni (azért a 21st Century sejtet valamit).
Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a Big Sixből a Yes (The Ladder), a Genesis (CAlling All stations), vagy a Jethro Tull (Dot Com) legutóbbi albumai ugyancsak XX. század végi hangzással, kompozíciókkal bírnak, igaz ők jobban ragaszkodnak a már bevált stílusukhoz. Persze én is egyetértek azzal, hogy a Marillion rendkívüli megújulásokra képes, de a jó öregeket sem kell lebecsülni.
Életem legdrágább cd-je az Anoraknophobia. (5290 Ft).
Abszolút megérte.
Aki a hagyományos progresszív rockot hiányolná:
Fel kell fogni végre, hogy 2001-ben EZ a progresszív rock.
Szívhezszóló, dallamgazdag, bravúros lemez.
Mindezek mellett hihetetlen modern!
Messze veri a "nagy öreg" progresszív együttesek legújabb lemezeit (lásd: Genesis, Yes, ELP stb.), pontosan azért, mert a Marillion nem ragadt le egy szinten, hanem mert újítani.
És még egy örönteli dolog: a lemez a német album-eladási listán a 42. helyen van, ami a mezőnyt ismerve nem rossz. Nem kell tehát a zenekar anyagi ellehetetlenülésétől tartani.
Ezt a honlapot láttátok már? Aki bírja az angolt, annak igencsak hasznos, mivel bármely prog. lemez kritikáját meg lehet találni, sőt általában egy lemezről több vélemény is olvasható. Tehát ha nem ismersz egy albumot vagy egy zenekart, itt elég pontos infóhoz juthatsz. Sajnos még nem volt alkalmam az Anorákba belehallgatni, de az egyik itteni kritika szerint a Brave óta a legjobb alkotásuk. Ez tényleg így van?
Hű, de felpezsdült itt az élet, mióta utoljára itt jártam! Gondoltam benézek, mivel itt az új anyag, de erre azért nem számítottam.
FOR ALL CUCUMBER LOVERS: ez egy koncert felvétel, Baunatal, 1983, 73perc. Radio közvetítéshez vették fel, bootlegként kering, nem tudtam, hogy hivatalosan is megjelent.(bár a stoned kiadóról sem hallottam még...olyan lehet, mint a phantom, meg a többi legális cég:) Az anyag egyébként CD-n beszerezhető.
Az új lemez nekem tetszik! A marillion.com által megkezdett utat folytatják és ez jó(legalábbis nálam). Az Afraid és a Strange Engine lemezek mintha egy kis tanácstalanságot, útkeresést tükröztek volna. Igaz, hogy a Brave-el egyfajta tökélyre jutottak és nehéz lett volna túlszárnyalni.No meg ki akart egy Brave#2-t hallgatni?! Csalódott is voltam, de a .com lemez újra "megtalált" és most itt a méltó folytatás. Remélem "kivesézzük" majd az anyagot itt a topicban, kiváncsi vagyok a véleményekre!
Üdv mindenkinek, főleg az új „arcoknak”! De jó látni ezt a kis pezsgést…
Kayleigh: maximális osztom a véleményed egyes előadók és táboruk közti ellentétek értelmetlenségéről. Számomra a lényeg a jó zene – az értelmetlen gyűlölködést érdemesebb lenne meghagyni a politikusoknak. Sőt, épp ez a sokszínűség a progresszív zene egyik legpozitívabb érdeme. Ha emberileg nem jönnek ki egymással egy adott zenekar tagjai, mint pl. Marillion-Fish esetében – ez éppen ösztönző is lehet az önálló pályák alakítgatása során (majd én megmutatom! –effektus). Az általad említett előadók eddig jó részt kimaradtak – de úgy látom, érdemes lenne a hiányosságot bepótolni. A Pendragon viszont mindenképp érdekelne: a Masquarade által nagy kedvenceimmé váltak – egyebet viszont még nem hallottam tőlük. Az Arena területén is akadnak bőven hiányosságaim. De mi tagadás, azért a legközelebb a Marillion áll a szívemhez! Ha nem gond egy kis kooperáció, küldök mailt.
Bandogo: Bizony, hogy létezik a Pendragon. Az új Cd-jük Not of This World címmel jelent meg áprilisban és a Stereoban már kapható is. Az új lemezt már jóval korábbra tervezték, de Nick Barrett magánéleti problémái (válás, stb.) majdnem csődbe vitték a cégét. Végül újra kezdte az egész komponálást. Még az új művet nem hallottam, de a rajongók dícsérik. Tagja vagyok egyébként a fan clubnak, bár ők messze nem olyan rendszerességgel informálnak, mint a Marillion. A honlapjuk: www.toffrecords.com
Lemezbemutató turné szeptember-októberben, tervezem a részvételt (öt éve várok rá!!)
ControlDenied: Néhány szó az említett zenekarokról, ahogy ígértem.
A Twelfth Night körülbelül a Marillionnal együtt kezdte (1979?), ugyancsak neo-prognak sorolták be annak idején. Ha jól tudom 3 LP jelent meg Geoff Mann énekessel, az első 81-ben.87-ig létezett, 86-ban a Virginnél jelent meg az utolsó lemez - kereskedelmi siker nélkül. Aztán 91-ben megjelent egy Collectors Item nevű dupla Lp (ez van meg nekem) - mintegy esszencia a munkásságból (ki nem adott felvételek, koncertváltozatok is. Valóban van némi zenei közösség a Marillionnal. Egy-két daltól eltekintve inkább nagyobb lélegzetű, 10 perces számok.
Nagyjából ugyanez mondható el az IQ-ról is, bár kicsit kommerszebbek a Cd-k, főleg a 80-as évek végén. Azt hiszem, 83-tól adnak ki lemezeket, közben volt egy kis szünet, és a Subterraneat tartják a nagy visszatérésnek. A legutóbbi lemezük a Seventh House. A legjobbnak a The Wake-et tartják. Azok közül, ami nekem megvan, a Tales From The Lush Attic ajánlható (1983). A többi: Are You Sitting Comfortably, Ever, Living Proof (korai koncert), J'ai Pollette D'Arnu (vegyes - B sides, koncert, stb.)
Jadis: tulajdonképpen Gary Chandler gitáros projectje két IQ taggal (Orford, Jowitt). Nagyon jól kidolgozott gitártémákkal, gyengébb énekkel. Sajnos csak az első kettő van meg (More Than Meets The Eye - '92, Across The Water - '94.
Van még egy-két banda ebből a "camp"-ből, akit érdemes meghallgatni: Shadowland - Clive Nolan projectje Karl Groommal (Threshold), Casino - Clive Nolan Geoff Mannal, Jabberwocky - Clive Nolan + Oliver Wakeman (hiába, ez a fickó nem nyugszik, és nem ez az összes projectje), vagy a Landmarq (Damian Wilson énekessel - szintén Threshold). Szóval a tagok keresztül-kasul mászkálnak egyik bandából a másikba. Az Arenás John Mitchell egyik nap még John Wettonnal zenélt, a másik nap már az Arenában tépte a húrokat. Dehát így van ez jól, minél több lemezen halljuk őket, annál jobb.
Kayleighnek: Ez a Jonathan Mover ilyen nagy karriert futott be? Nem gondoltam volna. Pointer kirúgását követően Andy Ward és John Martyr után ez a fickó játszott velük mindössze két hétig, néhány koncert erejéig, aztán úgy döntött hogy visszamegy az egyetemre. Lehet hogy rossz döntés volt? Játékát élőben egyébként ezen a For All Cucumber Lovers anyagon lehet csak hallani, melyet a németországi Baunatal-ban rögzítettek '83 októberében. Nem fogható Mosley dobolásához, de azért nem volt rossz. A koncert egyébként nagyon érdekes (és jó is), Fish sok német dumát elejt, néha még a dalok refrénjében is beleviszi a germánt. Jópofa.
Mit tusz erről az új Pendragonról? Én már azt hittem feloszlottak, és Nolan inkább az Arenára koncentrál. Van valahol honlapjuk?
P.S. Az Arena meg a Pendragon CD-k érdekelnének. Küldök egy mailt.
ControlDeniednek: Kérdezted a Holidays in Eden-t. Ez volt az a M. lemez, amit nem vettem meg azonnal, mivel itt 180 fokos fordulatot vett a zene a korábbiakhoz képest. Nem is foglalkoztam a Marillionnal egészen a Brave megjelenéséig. Emlékszem, akkoriban sok hülyeséget nyilatkoztak, hogy elegük van a hosszú dalokból, könnyebben emészhetővé akarják tenni a zenéjüket, meg hogy régen azért voltak olyan hosszú nótáik, mert sohasem tudták befejezni normálisan a számokat. A lényeg, hogy teljesen szakítani akartak a Fish-éra zenei és szövegi világával. Később mint látjuk, megbánták az efféle kijelentéseket, mivel a Holidays nem is lett akkora siker, mint várták, így a Brave albumon már nem hallhatóak olyan slágeres darabok, mint itt. A mai zene ismeretében viszont azt mondom, nem egy rossz lemez. A Splintering Heart, a 100 Nights, a Waiting to Happen nagy nóták, ellenben pl. a Holidays in Eden, a Cover My Eyes vagy No One Can nem tartoznak a kedvenceim közé, de hangsúlyozom ez csak az én véleményem, bocsánatot kérek mindenkitől aki nem ért velem egyet. A későbbi lemzeken is vannak olyan dalok, melyeket hiába hallgatok, nem fognak meg, mint a Hope For The Future, az Accidental Man, a House vagy az Answering Machine. A Holidays lemez a saját M. top listámon az utolsó helyet foglalja el, mert ezen túl sok az ilyen jellegű nóta. De azt mondom, ne hagyd ki, hallgasd meg, mindenképp megéri.
Adj egy kis időt, ígérem, beszámolok majd az említettekről. Viszont volna egy-két kérdésem. Most jövök Jonathan Mover (Alice Cooper, GTR, Satriani) honlapjáról. A diszkográfiából kiderül, hogy a Marillionban is dobolt, szerepel a Fugazi remastered változatán. Tudsz valamit erről a kapcsolatról? Talán Pointer és Mosley között volt tag, esetleg csak beugró? Említ még egy Marillion lemezt, a címe:For Cucumber Lovers Only és 83-ban jelent meg a Stoned kiadónál. Mi a szösz ez?
A másik kérdés: át tudja nekem valaki írni H Ice Cream Geniusát? Kazin is jó! Egyáltalán, mi a véleményetek róla?
Egyébként nagyon örülök, hogy többen is vagyunk, akik Pendragont, Arenát hallgatnak a Marillion mellett. Ahogy látom, a külföldi fancluboknál néha kibékíthetetlen az ellentét a Fish, Arena és Marillion rajongók között. Micsoda baromság!
Szia Kayleigh!
A felsoroltak kozul meg csak az IQ-t hallottam (de a Jadis neve is ismeros), toluk a Substerranea van meg, ami nagyon kellemes kis zene, bar meg nem ismertem ki igazan. Termeszetesen a tobbi is erdekel, csak mostanaban nullahoz kozeli idom van; de addig is meselj meg egy picit a tobbi zenekarrol is legyszi!
Ja, annak idejen irtam egy Arena: Immortal? lemezkritikat, itt megtalalhato.
ControlDenied: Üdv! Látom, közben már alakulnak a dolgok CD cserebere ügyben. Én is fel tudom ajánlani a CD írást, ha gondoljátok. Az Arenatól az Edits és a Breakfast In Biarritzon kívül a többi megvan (illetve a Cry csak kazettán), a Pendragontól pedig a The Jewelt, a Kowtow-t, a Live In Krakow-t és a Once Upon pt. 1-t vállalom - igazából ezek közül csak a koncert tetszik igazán.
bandogo: Ha gondolod, a Piss-Up in A Brewery-t át tudom írni, csak egy kis időbe telik.
Ha már Marillion kortársaknál, uram bocsá' epigonoknál tartunk, mit szóltok a Twelfth Nighthoz, a Pallashoz, az IQ-hoz, vagy a Jadishez. Ha érdekel benneteket, tudok velük szolgálni.
Most vettem egy válogatás CD-t Mannerisms címmel Geoff Mann (ex-Twelfth Night frontember) számaiból (tribute lemez). Az előadók többek között: Pallas, IQ, Pendragon, Jadis, stb.
Küldjetek mailt, ha kértek valamit.
P.S. Megjelent az új Pendragon !!!!
P.P.S. Ezek a magyar forgalmazók tényleg rablók, a dupla Marillionokat szimpla CD árában is (igaz, ez 5-6 e Ft-ot jelent) meg lehet rendelni pl. Olaszországból.
Kösz ControlDenied! Fantasztikus! De ha már itt tartunk, ezek szerint a Pride meg a Welcome... is megvan? Át is tudnád másolni őket CD-re? Egyébként ha gondolod, tudok Arena helyett Pendragont adni cserébe, ahogy olvasom, érdekel. Igaz, sajnos ezek csak műsoros kazin vannak meg, de mivel eredetiek, kiváló felvételek és a Kowtow c. album kivételével - ami számomra elég slágeres volt - az összes rendelkezésre áll. Írj egy mailt!
Szívesen odaadom neked az Immortal? -t, csak jelenleg nincs nálam; amint meglesz (otthon van, vidéken), értesítelek. Nem muszáj adni érte Arena-t, mert megvan mind. :)
Kayleigh-nek: köszi a választ, az a helyzet, hogy nem Bp-en lakom, így sűrűn nem tudom látogatni a CD boltokat, meg aztán ezekhez a dupla lemezekhez igencsak húzós árakon lehet csak hozzáférni, a Misplaced pl. postaköltséggel együtt 9000 Ft körül van a Folio-nál. Nemrégiben a Fugazi dupla változatát rendeltem meg tőlük, ez "csak" 6300 Ft volt, de ez még elviselhető. A karácsonyi CD-kel kapcsolatban engem igazán csak az utolsó, az akusztikus koncert érdekel, amit úgy néz ki, néhány hét múlva megkapok, de azért tényeg köszi a lehetőséget. Az első két kiadvány karaokee és remix nótái annyira nem keltették fel az érdeklődésemet, bár az igazat megvallva, nem hallottam őket. Viszont a fantasztikus Unplugged at the Walls ismeretében a tavalyi nem lehet semmi.
És ha már az Arena is felmerült, tudnék valakivel egy Immortal? CD másolatot cserélni? A Lions cage-t vagy a Visitor-t át tudnám másolni érte, mivel ezek megvannak CD-n.
Hát ha az Arena szeretne jönni Magyarországra, akkor én is leszervezném!! :) De jó lenne!
A Pendragon engem is érdekel ám! Nekem csak egy album van tőlük (The Masquarade Overtute), amit Markov segítségével sikerült megszereznem. Kicsit lassan "adta meg magát" a lemez, de most már nagyon szeretem. Sok türelmet és odafigyelést igényel a drága, de érdemes rászánni az időt...:)
Még két dolog - ezúttal az Arena-ról és a Pendragonról.
Az Arena-t áprilisban láttam, a Saga előbandájaként Braunschweigben. Kb. 50 percet játszottak, szinte kizárólag az utóbbi két CD-ről (Visitor, Immortal?). Igencsak tetszett. Néhány szót tudtam váltani az éppen aktuális énekessel és basszerrel.
Szívesen jönnének Mo.-ra jövőre (saját turné), ha valaki ajánlana nekik egy koncertszervezőt. Vajon Böszme (Sztereó Kft.-Periferic) vevő lenne rájuk? Van még egy kapcsolat a Marilionnal Pointeren kívül - az első lemezen a Crying For Help IV-ben Rothery szólózik. Kilóméterekről felismerhető.
Markov írta még a kezdetekkor, hogy érdekli a Pendragon? Melyik albumok?
bandogonak:
Nekem ugyan nincsenek meg a CD-k, amiket kértél, de Budapesten több boltban is megveheted őket (MCD, Virgin megastore). Ellenben fel tudom ajánlani átvételre a The Web U.K. karácsonyi CD-it (1998, 99, 2000), vagy a 80 Days maxit. Én 98 óta vagyok tagja a The Webnek.
Érdekes, én nem a Misplaced Childhood apropóján ismerkedtem meg a Marillionnal, hanem a Fugazival. Ettől függetlenül a Misplaced a kedvencem a Fish érából a Thieving Magpie mellett, ami szerintem a rocktörténelem egyik legjobb koncertlemeze (talán csak a Purple Made In Japanja mérhető hozzá).
Aztán Fish távoztával sokáig nem hallgattam a zenekart, az Uninvited Guest videóval szemben kimondottan ellenérzéseim voltak. Még a Brave sem hozott vissza a rajongók táborába, csak a This Strange Engine-től kezdtem újra követni a Marillion ténykedését (azóta is ez a kedvenc Hogarthos lemezem). Azóta viszont újból a kedvenceim közé tartoznak és ez remélhetőleg sokáig így lesz még.
Mit mondjak, kicsit ledöbbentem. Múlt pénteken nekiláttam böngészni a Marillionnal kapcsolatos Web oldalak között, hátha találok valami kritikát az új lemezről. Persze nem találtam, elég friss még az anyag – bár Markov jóvoltából ma már olhashattam –, viszont az egyik cím után, úgy a 70. körül magyar szavakat véltem felfedezni. Ugye nem kell mondanom, a magyar Web oldal címe volt. Azonnal feladtam az említett kritika keresését, helyette inkább végigsétáltam a honlapon. Ugyebár magyar Marillion honlapot találni nem mindennapos dolog. Főleg ilyen jót! Gratulálok! Na meg jó érzés, hogy itthon is vagyunk néhányan (remélem sokan) akik ismerik és szeretik ezt a fantasztikus muzsikát.
Egyébként ez a Misplaced… egy igen érdekes dolog. Ahogy olvasom, majd’ mindenki ezzel az albummal ismerte meg a zenekart. Én is. ’86-ban az Adrián voltam a barátaimmal nyaralni, és ahogy akkoriban minden zenerajongónak, a tenger mellett a lemezboltok nyújtottak igazán nagy felüdülést. A hazahozott kb. 30 lemez között ott lapult a Misplaced Childhood. Fogalmam sem volt kik ezek, még egy átkozott kép sem volt róluk a borítón, de valahogy a felsorolt hangszerek garmadája azt súgta, érdemes megvenni, meg aztán a jugó lemezek elég olcsók is voltak, tehát sokat nem veszthettem. Csupán a nevükre emlékeztem egy ’84-es cikkből, mely azt taglalta, hogy a Saxon mellett (akkoriban) ők használták azt a bizonyos roppant drága berendezést (?), ami elősegítette a kiváló megszólalást az óriási hangerő mellett is. Ezzel el is könyveltem a Marilliont, mint a brit metálvilág egyik nem annyira neves zenekarát (biztos mert billentyűt is használnak). Amikor felraktam a lemezt, az első perc egy óriási csalódás volt. Senki nem csapott bele a húrokba, senki nem sikított, nem verték szét a dobokat, csak a billentyű volt előtérben és az a bizonyos ének. Abban az időben nem volt divat a heavy metalban az intro, de gondoltam, majd csak kialakul. Vége a Pseudo-nak. Na, a Kayleigh majd megmutatja, miért is említik egy lapon a bandát a Saxonnal. Itt aztán akkora metál lesz, hogy kiszakadnak a hangfalak. Fülelek, semmi. Csak néhány visszafogott akkord, az az ének, majd az a gitárszóló. És kezdett magával ragadni a ZENE. A következő napokban szinte le sem vettem a lemezjátszóról, egészen addig, amíg néhány hétre rá meg nem szereztem a Scriptet meg a Fugazit. Innentől kezdve aztán már a Marillion jelentette nekem a zenét, és jelenti 15 év elteltével ma is. Folyamatosan és fanatikusan elkezdtem gyűjteni munkásságuk szinte minden apró szösszenetét, a lemezeket, kalózfelvételeket, videókat és azt hiszem igencsak egyedülálló Marillion-Fish gyűjteményt sikerült összehoznom ezalatt a 15 év alatt. És mivel változnak az idők, a CD egyre nagyobb teret kap, én is próbálom folyamatosan beszerezni a már kazettán ill. LP-n meglévő anyagok CD változatait. Ezért is örültem ennek a fórumnak, gondolom itt kaphatok egy kis segítséget. A Thieving Magpie és a Misplaced Childhood albumokat szeretném megszerezni valahogy CD-n. Az utóbbi szimpla változata is érdekel, de ha valakinél fellelhető a bonus CD-s kiadvány, az lenne a csúcs. Megvannak ezek valakinek, aki esetleg tud CD-t írni? Természetesen cserébe küldenék én is anyagot.
Új vagyok itt, a magyar Marillion Fan Clubtól tudtam meg, hogy ez a fórum létezik.
Sajnos hozzám még nem jutott el az Anoraknophobia, csak a This is the 21st Centuryt hallottam eddig, az több, mint ígéretes.
Remélem, hogy két héten belül kapni lehet itthon is, jó lenne még a turné előtt megismerkedni vele.
Tulajdonképpen ezért is gondoltam, hogy hozzászólok. Mármint a turné miatt. Van valaki aki csatlakozna egy Fish+Marillion túrához? No nem együtt, vagy egy helyen koncerteznek, de egy úttal össze lehet hozni őket (még a Jethro Tull is belefér).
Az Anoraknophobia bemutatóját nem szalasztanám el semmiért (a legutóbbi három turnét is láttam, ezek a fiúk egyszerűen szenzációsak élőben), ezért úgy döntöttem, hogy elautózom Amsterdamba. Az előbanda se semmi - ismeritek a Porcupine Treet?
Ha nem, feltétlenül ajánlom.
Szóval, ha van valakinek kedve, és persze pénze is (sajnos egy ilyen út nem olcsó mulatság), jelezzétek, van még két hely az autóban!
Markov: Ez nem semmi, nagyon gyors voltál! Hozzám még nem jutott el az Anorak CD, most rendeltem meg ( http://www.folio.hu/ ). De lehet, hogy már Londonban meg tudom venni, ugyanis 22-én ott leszek a Forum-ban a lemezbemutató koncerten.
Két Klubtagunk is ott lesz, köztük Molnos Kata, aki az első hírlevélben írt a marillion.com '99-es lemezbemutató koncertjéről.
Természetesen itt a fórumban és honlapunkon is beszámolunk a koncertről.
Nagyon nagy dolog, hogy szinte már minden nap van új jelentkező a Klubba. Remélem így egyre közelebb kerülünk az OFFICIAL státuszhoz!
Sokat jelentett, hogy megjelent első nyomtatott hírlevelünk, ami egyre több lemezboltban és könyvtárban is megtalálható.
Mindenkinek köszönöm a segítséget! Ha ez így folytatódik, biztos, hogy láthatjuk itthon is a Marilliont!
