Odavonzza a turistákat - egy darab szépen felújított ösvény, jó jelzettséggel, ami érdekes helyeken vezet át, ráadásul van hozzá markec anyag is. Asszem ezt kipipálhatjuk
Út aszfaltozása - Ragyáskócoson is ezt csinálták, oszt látod mi lett a reakció! ;-DDD
Szálláshelyeket gyűjteni: épp most adtak át egyet felújítva Mórahalmon. Szerintem nézzétek meg, megéri! ;-)))) Kipipálva.
Temetőbe járni - ezt asszem elteszem pár évvel későbbre, amikor amúgy is visznek, egyébként meg ez meg honnan jött ide?
Szóval ha összességében nézem, Mórahalom jót csinált, csak bakker mindig lehetne másképp, szebben, jobban, profitábilisan - mások szerint.
Még jó, hogy Mári néni ezzel nem foglalkozik, ellenben örül, hogy végre szép a falu. Vagy legalábbis szebb, mint korábban volt.
KVTE:
A befektetési jellegű pályázatok és a non-profit között az a különbség, hogy a non-profitnál nem vársz megtérülést. Ezt mondjuk a mai anyagias világban nehéz elfogadni, de ilyen is van.
Még valaki?
;-))))
Az is biztos, hogy Mórahalomról az utóbbi százévben nem beszéltek egyszerre ennyit, mint most mi.
Tán lesz, aki el is megy megnézni személyesen.
Azért csak van megtérülés még a játszótéren is.... ;-)))
Aki az eddigiek alapján úgy gondolta, hogy Nagyszéksósótón eddig túl kevés a felújított szociális helységek (sic) illetve túraútvonalak mennyisége, azzal megnyugtatásul közlöm, hogy ezek száma újabb 37 milliós támogatással (igaz, csak 50% támogatásintenzitással) tovább fog nőni!
De érdemes is lesz arrafelé túrázni, hiszen borház, avagy szőlészeti bemutató- és kóstolóhely is kialakításra kerül egy másik volt iskolából mintegy 58 milliós támogatással, így akár meg is lehet kóstolni a Mórahalmi történelmi borvidék nedüjét.
A kulturális programot színesíti szintén Mórahalmon a Nagy-Magyarországot bemutató skanzen kialakítása (cca. 550 millió támogatás).
Szerintem ez a pályázat és az én példám ugyan az a kalap volt, ugyanabból a régióból. Turisztikai fejlesztés.
Azt szokás elfelejteni, és emiatt még senkit nem vágtak kupán, hogy a pályázat elvi célja mindenütt az szokott lenni, hogy a pályázó kigondol egy _üzletileg_ legalább 0-n fenntartható, üzemeltethető modellt, amihez nincs kezdőtőkéje. Na ez a kezdőtőke (és csak ez) pályázati pénz.
Én elismerem, hogy a térségfejlesztés fontos (ha van játszótér, szívesebben laknak ott fiatal gyerekesek is pl), viszont hosszú távon talán jobb támogatás lenne, ha azokat a feltételeket teremtenék meg, ami odahozza az embereket (turistákat, befektetőket) pénzt költeni.
Pl. egy út aszfaltozása is az lenne, ha mondjuk a helyi rég nem használt tsz-épületekhez vezetne, ha van rá üzleti érdeklődő. Temetőbe járni is szép dolog sármentesen, de talán nem életbevágó, míg egy ipari létesítmény, üzem odacsábítása az.
Turisztikai példánál maradva: létrehozni és sok pénzért promotálni egy újfajta "szolgáltatás"-t (szép tanösvényt, interaktív túravezetést stb), amihez előfeltételeket teremteni (sok odafigyeléssel, kevés pénzzel: potenciális szálláshelyeket gyűjteni magánházaknál, ha 20 gyerek jönne; egy szakértővel leszerződni /pl. madarásszal madárfigyelésre, biológussal vízi élőhelyek magyarázatára stb/, és jó sok helyen hirdetni, hogy menjenek az emberek.
Van ez a kis sztori a halról meg a halászhálóról...
Ragyáskócos régi iskolaépülete alkalmasint lehet a helyi szittyakultúr központ és akkor már szociális helyiség.
Azt kellene látni - de Surdilovicsnak sem sikerült teljesen, mert a Müller meg a Stirlitz telesutyorogták a fülit - hogy itt nem az volt a fontos, hogy a túrázóknak adjanak mindent, hanem hogy a túrázók megsegítése címszó alatt rendbetegyenek dolgokat a faluban, amire nekik van szükségük.
Őszintén szólva ez köteteket beszél a hazai pályázati rendszerről, de ez messzire vezetne.
Ők megtették, amit kértek a pályázatért, kitáblázták az ösvényt, meg helyrepofozták és a pénz többi részét önző módon olyan dolgokra fordították, ami nekik fontosabb. Lásd játszótér. Aminek a kialakítása megvan 15 milla, ha EU konformra csinálták. Plusz iskolaépület, ami szálláshelynek van kikiálltva a pályázat miatt, de fogadni mernék, hogy mostantól szociális helyiségként a település kultúrális életébe lesz belevonva. Vagy ha nem, hát legalább lesz benne néhány szép nagy lagzi. Az sem árt a mai időkben, amikor a kendermagos családmodell dívik...
Megszállott kirándulóként az ember ha szűk keresztmetszeten néz ki a kukucson, akkor tényleg az jön le, hogy bakker 47 milla ösvényre? Hát hülyék illetve akarom mondani hüjjjék ezek? Vagy néznek engem? De ha hozzáolvassuk, hogy mit csináltak még a pénzzel, akkor nekem pl a fentiek jönnek le és őszintén szólva, részemről áldásom a történetre, mert ezzel is beljebb vannak.
Épp két napja olvasgattam egy ilyen, 180 millióba került vidéki turisztikai fejlesztés üzleti tervét 2011-re. Nagy eredményként írta, hogy a fenntartó önkormányzattól már "csak" a bevétel 55%-át fogják kapni támogatásként, még 10%-ot foglalkoztatási támogatásként, és 35%-ot saját bevételként (a működésük 4. évében).
Fejlesztés az, amely ennyi pénz berakása után 35%-ot termel ki? (arról rég nincs szó, hogy a 180 millió valaha visszajön)
Ha egy picit visszaolvasol, akkor kiderül, hogy egyikünknek sem az fájt, hogy a csodaszép nevű Ragyáskócos (fünf komma neun a névért!! :-D) kapott fejlesztési pénzt, hanem az, hogy előtte nem gondolkoztak el azon, érdekel-e majd valaha is annyi embert a kacsos rahedli termesztése, hogy abból legalább a beleinvesztált píííz (píííz=ragyáskócosi fizetőeszköz) egy része megtérüljön!
A másik dolog, hogy arra gondoltunk, esetleg ragyáskócosi önkormi szentjeinek és a kacsos rahedli ültetvény létrehozóinak is maguk felé hajlik olykor-olykor a kezük, és az a sanda gyanúnk támadt, hogy a píííz egy részét tulajdon köpönyegük zsebébe csúsztatták, miközben álszent módon bizonygatták, milyen sok píííz is kell egy ilyen beruházáshoz!
És most térjünk vissza az igazi példára, mert lusta vagyok további hasonlatokat keresgélni! :-)))
Ott, messze a homoki turistautak létrehozásánál szerintem nem a megfelelő célközönséget választották ki! A hátizsákos turisták, akik az útvonalat járják majd, nem attól ájulnak el, hogy hű-de-csicsa fogadóépület és egyéb kiszolgáló létesítmények épültek ott! Őket az érdekli, hogy jól jelzettek legyenek az ösvények, készüljön megfelelő részletességű leírás és térkép az útvonalról, legyenek helyenként rönkpados, rönkasztalos, esőmenedékes pihenőhelyek, hasznos tájékoztató és eligazítótáblák, megfigyelőhelyek, gondozott (de legalábbis a dzsindzsából rendszeresen kiszabadított) ösvények, pecsételő pontok és igazolófüzet az egészet, mint mozgalmat teljesítőknek. És ezek összesen nem kerülnének az említett 47 milla tizedébe sem.
Surdilovics elgondolkodva vakargatta fejét, miközben a falu közepén állva látta, hogy a gyerekek örülnek az új játszótérnek és még séta közben sem tévedt el. Ráadásul a régi iskola épületében hosszú idő után és hazai viszonylatban ritka módon normális körülmények között rendbe is tudta szedni magát - holott többek által igencsak lenézett hátizsákos turistaként érkezett a környékre, amit egy kicsit talán szégyelt is, de ettől függetlenül emelt fővel élvezte a túra minden részét, magasan téve a trekking cipők által nyújtott gyaloglás közbeni kényeztető lábmasszázsra.
Valahogy a dolog nem stimmelt. Ez biztos valami aljas összeesküvés lehet, a Müller meg a Stirlitz is megmondta.
De az, hogy a kis településeken nincs pénz, és mégis fejlesztésekről álmodnak (a marhák, ahelyett, hogy ott rohadnának meg, ahol vannak és úgy ahogy vannak) és emiatt minden szóbajöhető támogatást megpályáznak, ha az áttételesen érintheti a falu előbbrejutását az teljesen kizárt, elfogadhatatlan és kővel dobálandó.
Példának okáért Ragyáskócoson is a szemét lenyúlósok megnyertek egy kacsos rahedli termesztést támogató támogatást és aztán a sok millából mindössze néhány négyzetméter kacsos rahedli ültetvényt csináltak meg, igaz azt prospektussal dokumentálva, a többi pénzt pedig a a kacsos rahedli ültetvény felé vezető út felújításába forgatták. Merő véletlen, hogy ez az út a falu egyetlen utcácskája is egyben, ami évtizedek óta merő kátyú és dagonya volt.
Tényleg mit nem engednek meg magunknak egyesek......
Surdilovics megrázta a fejét és úgy gondolta a világ igazságtalan, szemét, hazúg és tolvaj.
Sőt... ha abból indulok ki, hogy a cikkben szereplő volt iskola épületét újították fel 50 fős szállásra, akkor - így látatlanban - azt mondom, hogy az egy 20-25 éve bezárt régi épület lehetett, ahol kábé falig kellett ütni mindent, gondolom új tető, villany, vízvezeték, fűtés, mosdók - tuti hogy kinti wc volt - berendezték, környezetét helyrerakták stb. még sorolhatnám. Ha ehhez hozzávesszük a jelzéseket, táblákat, prospektusokat, a házgondnok pl 3 évi munkabérét, stb, akkor már lehet nem is olyan extra nagy összeg az a 47 milla. Másrészt, mivel EU-s pénzből csinálták, tételesen el kellett számolniuk minden fillérrel. Azt bevállalni, hogy kamu egy része, elég rizikós és merész - bár van rá itthon is példa - , mert simán visszafizettetik a várossal az összeg egy részét. De. Az már megint más kérdés, hogy mióta ez elkészült, mondjuk mennyien vették ki a házat, meg mennyien fogják a jövőben. S hagyják e lerohadni pár év alatt, - volt rá ingyen lóvé, megkaptuk, elköltöttük, király, ennyi - vagy esetleg tényleg kihasználásra kerül.
Mi nem azért járunk túrázni, mert drágább hobbira nem telne, hanem mert szeretünk. :) és bizony, mentünk mi is 3csillagosba, mert az volt ideális helyen (Szépalma). :) Ha faluban/kisvárosban szállunk meg, igyekszünk családi büdzsét gyarapítani, nem pedig ilyen-olyan pénzmosoda panziókat. Persze kérdés, hogy az önk./Apeh lát-e a miáltalunk befizetett forintokból valamit (mondjuk az ÜCs-s fizetésből tuti, mert arról kell számlát adniuk.
Én úgy gondolom, hogy a gyalogosok nem annyira viszik a pénzt. Hisz igazából nekik csak egy járható ösvényre, és megfelelő számú jelzésre van szükségük, hogy túrázhassanak. amit meg költenek, ahogy korábban is megfogalmaztátok a helyi gazdaságot segíti.
Egy sétaútnak a karbantartása meg, ha rendszeresen elvégzik, nem olyan nagy feladat, és jól lehet vele haladni. Csak ehhez az kell, hogy ne 3-4 évente csinálják meg.
"...az biztos hogy a hivatalos szakmának egy elég tanulságos bemutatót össze lehetne állítani..."
Az a feltételes mód... az direkt volt, vagy csak úgy jött magától? :-))
Mert itt van az eb elhantolva! Ti vagytok ott fenn a "szakszervezetünk" (hú, de csúnya szó ide), aki összefogja az ilyen-olyan egyesületeket. Talán Ti lennétek a legmegfelelőbbek arra, hogy ezt a felmérést az illetékesek orra alá toljátok: tessék, nézzétek, itt egy felmérés, nekünk ez a véleményünk a dolgokról! Vagy az csak hiú ábránd, hogy valaki figyelembe veszi az egészséges életért a talán egyik legtöbbet tevő emberek közösségének véleményét??
Lesz publikálva, szerintem tanulságos lett, és elég jól cáfolja a "turista nem költ" című előítéletet. Mindenkinek köszönjük, aki kitöltötte (160-an), az biztos hogy a hivatalos szakmának egy elég tanulságos bemutatót össze lehetne állítani a válaszok alapján. Remélem karácsony táján erre is lesz időm, de biztos hogy itt a topikban is meg fog jelenni. Lesz bővebb info a Kéktúra 50 éves eseményeiről is, de a munka ugye...
„a természetjárás inkább teher, alig termel megfogható forintokat. A turistának igényei vannak, amíg a természetjáró az olcsó szállást keresi, zsákjából étkezik, telekocsival közlekedik, ha vonattal, busszal utazik akkor is csak igényei vannak az egyébként is ráfizetéses üzletágú cégek felé. Minimális közöttük azok száma, aki igényli a minibárt, a wellnesst, a jakuzzit, a lovaglási lehetőséget, talán még a mozgássérült mosdót sem.”
Azt hiszem, éppen ez az a szemlélet, amin változtatni kellene. Hosszú távon – ha csak az egészséget nézzük – a természetjárás épp úgy hasznot hoz, mint a wellness vagy a jacuzzi. Arról nem beszélve, hogy míg előbbi szinte mindenki számára hozzáférhető, utóbbi max. a lakosság 15-20%-a számára elérhető reálisan. Még akkor is, ha az közvetlen hasznot hoz (más kérdés, hogy ez a haszon itt marad-e, vagy kikerül külföldre).
Igen sokatmondó, hogy az Új Széchenyi Terv júliusi, az interneten is hozzáférhető vitaanyaga gyakorlatilag kihagyja mind a hazai egészségügy fejlesztését, mind a prevenciót, mind a turizmust: ami van benne, az a külföldiek egészségturizmusáról szól (fürdőfejlesztés, egészségügyi szolgáltatások). Nincs benne sem gyalogos-turizmus, sem prevenció. Véleményem szerint ez nagyon rossz irány!!
Az ilyen „ha vonattal, busszal utazik akkor is csak igényei vannak az egyébként is ráfizetéses üzletágú cégek felé” című félmondatoktól meg falra mászom. Persze, az ember igyekszik minden lehetőséget megragadni, hogy olcsóbban utazhasson (pl. Hungary Card, mobilitási világnap), de így is – múltkor kiszámoltam – az AK egyetlen megtett gyalogos kilométere kb. 100 Ft utazási költséggel jár. És mikor más topikokban (is) a fejemhez vágják, hogy mennyi plusz forrásba kerül az államnak, hogy én tömegközlekedek, mert pl. a valós költségek csak hatoda a TÁ vonatjegyár. Csakhogy az a vonat/busz akkor is közlekedne, ha én nem utaznék rajta. Megjegyzem, egy vidéki múzeum 200-500 forintos belépőjegyárai sem fedezik a fenntartás költségei a napi néhány látogatóval számolva, mégis durva lenne azt mondani, hogy a kulturális vagy muzeális intézmények fenntartása csak viszi a pénzt, és nincs semmi haszna.
A túrázásaim egyéb költségeiről nem nagyon vezetek nyilvántartást, de szerintem 8-10 ezer forintba biztos belekerül egyetlen túranap. Ha családdal megyek akkor többe. Ebben benne vannak a közlekedés és a turisztikai szolgáltatások, valamint az egyéb, nem kifejezetten ilyen jellegű szolgáltatások (pl. kávé, seritalok a helyi kocsmákban, kaja vásárlás). És bár ez nem turisztikai bevétel, csak-csak hozzájárul a helyi gazdaság bevételeihez, ami ugyanúgy bevételt jelent állam bácsinak, mintha a jacuzziban ücsörögnék.
Amúgy szerencsére egyre inkább kezdik észrevenni a kisebb falvakban is a turisztikai keresletet, Hobo Bobo már írt az OKT melletti lehetőségekről, de a DDK és az AK útvonala mellett is egyre több, kifejezetten a gyalogos turizmusra épülő szálláshely van. Igaz, ezek többnyire tényleg nem ötcsillagos wellness szállók, hanem fizetővendéglátók, esetleg kisebb panziók. Nem sok jövedelemszerzési lehetőségük van a fejletlenebb térségekben az embereknek, és örülni kell, ha ilyenekkel próbálkoznak.
Úgyhogy az, hogy a természetjárás viszi a pénzt, maximum a turisták szemszögéből igaz. Illetve tényleg hatékony és reális gyalogos turisztikai fejlesztésekre kellene költeni az erre szánt EU pénzeket, nem pedig ilyenbe csomagolt, egyéb érdeket szolgáló beruházásokba. Persze nem szép dolog, hogy látatlanban így vélekedek a mórahalmi – meg a múltkor Tavaszi Széll által bemutatott tiszazugi – fejlesztésről, de a képek láttán még mindig az a véleményem, hogy ezek értelmetlen, felülköltségelt, és legjobb esetben is csak marginálisan a gyalogos turistákat érintő beruházások. Hozzáteszem, nemcsak turisztikai beruházásoknál jellemzőek ezek a tulajdonságok, csak sajnos ebben a topikban értelemszerűen ez jön elő.
Azért ez sem teljesen így igaz. A képzetekben élő, csak hátizsákból evő, keveset költő, mondjuk így, fapados természetjáró személye alapvetően a múlté. Mondják, hogy ez igazi csóró tevékenység, merthogy ingyen van a gyaloglás.
Viszont meg lehet nézni egy teljesítménytúrán, milyen cuccokban galoppoznak az emberek - bizony sorjáznak a húzós árú bakancsok, trekking- és terepfutócipők, technikai ruházat, stb, soktízezer forintot érő összfelszerelés (olykor darabonként is annyi).
A vendéglátóhelyeken sem feltétlenül a minimálkoncepciót keresi a túrázó, hanem pl. a kéktúra teljesítése közben is inkább leül 1-2 fogásra, s nem feltétlenül a restiben vett pogácsával él egész nap.
"Hát mindenesetre a körültekintő tájékozódás - fél egészség." - mondta Surdilovics és felállt a karosszékből.
Jósvafőnél és környékén a jelzéseket felújították, friss ropogós mind, a fennsíkon viszont a hó miatt sasolni kell, a hucul ménes karámját elhagyva Szelcepuszta felé a zsomboly szélén balra egy fán van az utolsó jel az erdősávig.
A patakok áradnak, de a szurdokban már mélyítve van a meder, úgyhogy a korábbiakhoz képest nem kell bokáig merülni a Tohonyában.
