Kb. ugyanez a helyzet. En Tudatnak hivom az allapotot, illetve Azt Aki/Ami Akkor van/vagyok.
Azok a dolgok ami "hetkoznap" erdekelnek, Minden lefoszlik rolam. Nem vagyok tobbe ez az en. Akkor. Aztan lassan visszacsuszok a mostani enembe. Akkor nincs gondolkodas, igazabol nincs semmi, csak az allapot. Meg csend:)
Aztan amikor visszaerek a "bazisra", elkezdek gondolkodni, hogy mit hogyan kellene, mert amikor visszajovok az zavar, hogy ott nem tudok erzekelni, es bar Tudom, hogy nem a megfelelo eszkozzel akarom lekepezni magamnak ami akkor tortent, de Most ez all a rendelkezesemre.
Viszont ami fura, hogy Ott nem erzem ennek hianyat...szoval van meg min dolgozni.:)
Abahfa,Mirdad hogy s mint? Keresgéltem,keresgéltem,kutattam lázasan és aki nem adja fel,miért ne találhatná meg amit keres nem igaz?!:) Azt hiszem a keresésemmel eljutottam valaminek a végére.Arra jöttem rá,hogy valójában a tudó vagyok,a háttér.Bár lehet hogy ez sokatoknak teljesen természetes és amikor valamikor a keresésetek elején azt olvastátok hogy "tudatosság" rögtön megértettétek miről van szó.Fura de így utólag nem értem miért nem értettem meg elsőre...bár azt hiszem ez a legtöbb dologgal így van,miután leesik az embernek utána marhára egyszerűnek tűnik.Hogy amit megélek az vagyok,vagy amit gondolok vagy teszek az vagyokl,ezek is igazak egy bizonyos szinten természetesen,itt nem lehet általánosságban beszélni szerintem,csak különböző nézőpontokból. Szóval nem a megjelenő formák vagyok ami lehet gondolat érzelem vagy bármilyen külső forma,hanem maga a tudás aki tudatában van ezeknek a felmerülő dolgoknak. Azt is észrevettem,hogy amikor elkezdek a "tudóra" figyelni nem jelenik meg "én" azaz a hétköznapi életben általában jelen lévő "én" nincsen jelen. Nem tudom igazából hová jutottam el,talán csak minél többet kell áthelyeznem a figyelmemet a tudott-ról a tudóra??? Abahfa főleg a te hozzászólásodat várom!:) Nem tudom mikor leszek megint net közelben,de szeretném ha leírnátok ti hogyan látjátok!
Sirni fogsz Mokus:DDD Arra gyujt:DD( hivatásos iro- ha szabad ilyet mondani:) Csekold le a linket amit adott, es ott lesz a honlapcime, meg egy halom munkassaga.
Nézzünk valamit Semmiágánülszívemtől (Zolitól), "kedvenc" beszélgetőpartneredtől (már régen járt erre):
"Számomra az igazi kérdések a lét értelméről szólnak, tehát a lét értelméből származnak. A kérdés nem önmagával azonos, hanem azzal, ahonnan ered és ahová vezet. A kilépés és a visszatérés isteni aktus és nem az ember találta ki, hanem előbb volt, mint a mi tudatunk. Azért élek, hogy ezt az áramlatot megtaláljam, felismerjem és ránemesedjek az együttmozgásra. Amikor így kérdezek, akkor Isten önmagát keresi bennem. Az önismeret kérdése a Rá irányuló vágy személyes megtestesülése.
Nem ott dőlnek el a dolgok, hogy mivel azonosítom magam (bár ez lényeges része a folyamatnak), hanem ott, hogy milyen életet élek. Az aljas, gyarló vagy egyszerűen csak langyos döntések eltávolítanak valódi önmagamtól, függetlenül attól, hogy közben mivel azonosítom magam. A történelem ismer néhány őrültet, aki Istennek hitte magát miközben öldökölt.
Az vagyok, amit megélek, és nem az, amit magamról gondolok. Ha őszintén kérdezek, akkor mozgásban vagyok egy korlátozott tapasztalás állapotából a határtalan felé. Én jelenlegi állapotomban nem vagyok se korlát, se korlátlan, bárminek is gondolnám közben magam. Én vagyok a keresés, és ebben az értelemben a kérdés maga, mely tisztaságától függően teret adhat az eredeti teremtésnek."
Igen, Adam Kadmon az eredeti, isteni ember megnevezése a Kabbalában.
Ugyanaz, mint:
az Anthropos a gnosztikusoknál,
a Purusha az upanishadokban,
A Primordinális (Eredeti) ember, stb.
A mennyei ember, a valamikori "paradicsomi" emberi lény, akiről sok mítosz beszámol, valamint az "isteni ember" bukásáról is. Ebből az isteni állapotból mára már csak egy apró nyom maradt:
a szikra (gnosztikusoknál), a szellemi-szikra atom (rózsakersztesek),
lótuszvirág-gyöngye (keleten), bár ez a rózsaszív is lehet.
Mustármag... a mag, amiből a fának (ÉLETfa) meg kell születnie. Bennünk. Maghordozók vagyunk: "Isten országa tibennetek van!"
Ezer év múlva ez a bolygó egy átforrósodott katlan lesz, ahol bajosan fog bárki is hozzászólásokat olvasgatni. A tehetősebbek átköltöznek egy másik bolygóra, a szegényebbek pedig kontinensről kontinensre fognak vándorolni élelem és ivóvíz után, közben legyilkolják egymást.
Sikeresen hazavágtuk ezt a bolygót. Az volna az igazi ezotéria: megmenteni, amit még lehet. Nem pedig a szépelgős-tetszetős színes-szagos-átlátszó mondatok.
Mivel már régen járt itt Semmiágánülszivem (Zoli), most egy tőle vett idézettel megidézem a szellemét:
"Szia Barátocska, én is ezzel foglalkozok. A kérdés tényleg az, hogy ez mennyire sikerül. Lehet ezekből az elvekből morális normákat faragni, meditációs gyakorlatokká tenni vagy a megvalósítás helyett mindenkinek körbemagyarázni, és ennek számos változatával és árnyalatával kap egy kis szellemi színt az élet, de a lényeg ettől nem változik.
Számomra a megvalósítás kezdőpontja ahhoz a motivációhoz, forráshoz lehatolni, ahonnan ennek az egész keresésnek az igénye származik. Jól mondod, hogy a szeretet feltétele az önismeret, mert előbb önmagunk lényegét kell felismerni, hogy azt másokban is felismerve az azonosságot belülről megtapasztaljuk. Az idézet azonban úgy kezdődik, hogy szeresd Istent mindenek felett. A második lépés, hogy másokat úgy szeress, mint önmagad. Ez azt jelentené, hogy Istent előbb kell megismernünk, mint önmagunkat?
E topik hozzászólásaiból is kiderült már, hogy e kettő szétválaszthatatlan, (ami egyébként nagyon jó dolog, mert az általánosan elfogadott, hagyományos vallásos vagy ezoterikus és szektás világképből ez teljesen hiányzik), de a megvalósítás útján messze túl kell lépni ennek az igazságnak a megállapításán, és nagy jelentősége van a sorrendnek. A sorrend ugyan linealitást fejez ki, ami a korlátozott létet elutasító ember számára elvileg helytelennek tűnik, pedig éppen az önismeret teszi szükségszerűvé, hogy a lineáris tudat tudomásul vegye korlátozottságát, felismerje, hogy létezik ennél több dimenzió, sőt a korlátlanság is, és elementáris igénnyé váljon az embernek e végtelenség megtapasztalása. A legendák által emlegetett klasszikus bukás ismétlése (például a Grál legenda Klinsorjának tragédiája), amikor a szellemi kereső túl korán állapítja meg a végső igazságokat, és a lineáris tudatával tagadja a linearitást, miközben pedig a végtelen (nevezzük munkaalapként Istennek) személyesen fáradozik értünk, és behatol a korlátozottság világába, megnyilvánul a lineáris tudattal küszködő ember számára, hogy ebből a testi romlásig merevedett tévedésből fokról fokra kivezesse. Ezért kell először ezt a segítséget felismerni és megismerni, mely végső soron Isten szeretete. És pont azért, mert Isten bennünk van, Őt megszeretni az önismeret legelső, legmélyebb tapasztalata. Paradoxon, hogy egyek vagyunk, mégis előbb volt nálunk, amely paradoxont a linearitásban megjelent végtelen teremti. A paradoxont azonban nem lehet axiómák megfogalmazásával áthidalni, hanem a létálapotnak kell arra a szinre emelkednie, ahol a dualitás nincs jelen. Miért születnek egyáltalán ilyen kérdések az emberben? Mi más oka lehet a keresésnek?
Ez a kiindulópont, ez a forrás, a korlátlannak a személyesben való megjelenése, a végtelen kör teremtő aktusa a középpontban, mely az ember szívével fizikailag is egybe esik, ez a rózsakeresztesek jelképes rózsája, az isteni szikra.
Innen indul az út, és így lesz az önismeret annak a tapasztalata, ahogy az Evangélium vagy a Grál legenda vagy bármely szellemi ihletettségű történet a saját lényünkben lejátszódó folyamatokról szól. E folyamaton belül pedig konkrétan értelmezhetőek, segítenek azok a felismerések, amelyekbe éppen (véletlenül) belebotlunk. A kérdés, hogy használjuk-e ezeket a lehetőségeket, vagy a felismert igazságot eltesszük befőttnek, hogy a papa-mama klubtól a fórumon át a nyugdíjasok heti teadélutánjáig egy langyos életen át minden adandó alkalommal elővegyük és mutogassuk másoknak. El is megyek magamba nézni."