Az egész fizika a 'gauge condition' (nem is tudom gyorsan, mi ez magyarul), tehát a Lorentz feltételt, egészen a mai napig meg sem értette mit jelent!
Azt sem értette meg, hogy a kovariáns Maxwell egyenletek Lagrange egyenletnek felelnek meg, egy véges Minkowki tér-idö tartományban.
De igazában az sem értette meg, hogy az e.m.-mezö egy nem-konzervativ mezö (mindenféle mezökvantáltság nélkül).
Meg azt sem, hogy az e.m.-mezö elemi elektromos töltésekböl (tehát kvantált forrásokból) ered.
Ezekkel a fenti fogalmakkal kapcsolatban az az érzésem Veletek szemben is, mint ha analfabétakkal beszélnék. Távoltról sem értettétek meg azt, mi is az az elektrodinamika.
Én is! Hrakó kételkedik abban, hogy a mezönek (a fotonnak) tömege van.
De nem tudja még azt sem, mi a tehetetlen tömeg. (Csak tapogatózik.)
Hrakó azt sem tudja mi a nyugvó tehetetlen tömeg.
Hraskó a súlyos tömeget meg egyáltalán nem ismeri. Hát hogyis ismerné, Einstein kiszortírozta ezt! Neki meg önálló ötlete sincs, hogy hol is kell keresni.
Egy kicsit helyesbítem, amit mondtam. Hraskó könyvéből kiderül, hogy Einstein korrigálta önmagát, de az nekem nem tiszta, hogy ténylegesen is javasolta volna a mozgási tömeg elvetését. Hraskó egyértelműen javasolta, hogy ne használjuk.
Bővebben is ismerem Hraskó véleményét. A könyvében erről részletesebben lehet olvasni. Amikor itt ezt felhoztam itt a fórumon, elég erős lehülyézésnek tettem ki magam :-)
Azt mondom, hogy elfogadható. Ez megfelel Einstein 1937-es újraértékelésének. Meglepően kevesen ismerik ezt. Einstein is jobbnak tartotta elvetni a nyugalmi és a mozgási tömegek egyébként tőle származó fogalmait. Azt mondta, hogy különítsük el a kötési energiát a mozgási energiától, mert ezeknek mások a tulajdonságai. Nekem is így tisztább a kép.
Én is úgy érzem, Szabó érvelése erősebb. Szerintem ha elfogadjuk a Lorentz-Fitzgerald kontrakciót abban az értelemben, ahogy Szabó írja, akkor már egyenes úton következik a Lorentz-elv és a spec. rel. átszámíthatósága. Egyébként Hraskó a könyvében is összehúzódásnak értékeli a Lorentz-Fitzgerald kontrakciót, ha az álló rendszer idő és tér paramétereivel írjuk le. Éppen ezért nem értem, az érvelését a Maxwell-egyenlettel kapcsolatban.
A vita most is tart arról, hogy a Maxwell-egyenletek alapján általánosítható-e az anyagra egyáltalán a Lorentz-elv, mint ahogy ezt a spec. rel. teszi. Még most is pro és kontra vélemények vannak erről.
Tulajdonképpen azt mondod: a specrel (fujfuj) matematikáját kell használni, de közben erősen arra kell gondolni, hogy csak a háttérsugárzás rendszere igazi rendszer... :-)
Persze kényelmi okból lehet bármelyik másikban is számolni (kötve hiszem, hogy az ejtőtoronyban eső vackokat a háttérsugárzáshoz képest számoltad ki) de azért mindig szertartásosan azt kell közben gondolni, hogy a H rendszer az egyedüli igaz rendszer.
Na de jön egy hamis próféta, és azt mondja:
a fizika istene úgy rendelkezett, hogy az igazi abszolut rendszer legyen az I rendszer, melyben a Föld közelében mérhető háttérsugárzáshoz képest álló test a mágikus jelentőségű 555 555 555 m/s sebességgel mozog.
Hogyan tudod megszégyeníteni ezt a hamis prófétát, és bizonyítani, hogy az ő I rendszere nem az igazi, egyedülvaló jó rendszer?
Lorentz hogyan az Istenben választhatta volna ki a 'kitüntetett vonatkozási rendszert', ha ezt csak a 60-as években mutatták ki a kísérleti fizikusok a háttérsugárzással, és csak a kilencvenes évek végén, azt hogy a Föld 600 km/s-es abszolút sebességel mozog, a háttérsugárzás anizotrópiájából leolvasva.
Bell kutya fülét mutatott fel, de nem azt 'hogy ez a "tér" és "idő" ekvivalens a spec. rel.-lel'.
Lorentz fogalmi problémája az volt, hogy az 'éter`helyett nem használt EGY vonatkozási rendszert, amiben viszont az idö nem abszolút. Lorentz tehát nem használta a véges tér-idö tartományok Minkowski metrikáját. Különben megértette volna "A mozgó rendszer vesszős változóit", hogy azok nem "matematikai segédletek ... csupán".
Einstein fogalmi problémája is ugyan ez volt, és ö mindent elcseszett az SR-el.
Én is pont úgy látom, ahogy Notwe leírta. Az általad idézett részből is látszik, milyen világosan látta Lorentz, hogy nem tudja kiválasztani az "igazi, éteri" rendszert.
Azzal egyetértek, hogy komoly szemléleti váltás következett be azóta, melyhez nagyon sok kutató munkája hozzájárult.
Időnként meg szoktam kérdezni tőled, e meg el szoktad engedni a füled mellett:
- Szerinted egy távoli, nagy redshifttel jellemezhető galaxis környezetében milyen lehet a kozmikus hátérsugárzás?
- A távoli galaxis nagy sebességgel mozog az ottani háttérhez képest? És szemből gamma sugarak bombázzák?!
- Vagy talán az is csak kis sebességgel mozog a saját környezete hátteréhez képest, ahogy mi is a mienkhez? De ez hogy egyeztethető össze az általad preferált egységes kitüntetett háttérrel, hiszen mi és a távoli galaxis viszont nagy sebességgel mozgunk egymáshoz képest?
Azt javaslom maradjunk a tudománytörténeti aspektusnál, mert egyedül ez a vita tárgya. Úgy látom félreértelmezése kezdődött nálad a mondanivalómnak.
Lorentz nem gondolta komolyan az éterhez viszonyított időt és teret. Ezt mindig idézőjelbe tette, és ez fontos is volt számára. A mozgó rendszer vesszős változóit matematikai segédletnek gondolta csupán. Viszont a Lorentz-Fitzgerald kontrakciót a test mozgás közbeni összehúzódásának fogta fel.
Tehát finomabb különbségen van a nézeteltérés. A fentiek jól illusztrálják, hogy Lorentz nem tudott elszakadni az étertől, dacára annak, hogy ő is felismerte a Maxwell egyenletekből a mozgó objektumok általa csupán paramétereknek kezelt "idő" és "tér" valamely álló rendszerre vonatkozó törvényszerűségét. Az hogy ez a "tér" és "idő" ekvivalens a spec. rel.-lel, Bell mutatta ki. A vita máig tart erről az ekvivalenciáról, nálunk okosabb emberek között, ne is haragudj notwe, árnyaltabb a kérdés, mint ahogy ezt látod. Csak halkan jegyzem meg, hogy a Lorentz-elv a klasszikus tér és időfogalmakat használja. A hossz- és idődilatációk nem léteznek számára.
