azt kérdezték tôlem akkor: 'mit/min nevettél, mi van a fejedben?'
Mondtam: 'Semmi nincs a fejemben, teljesen üres'
Azt válaszolták erre: 'Az lehetetlen, kellett hogy valamire gondolj'
Erre azt mondtam: 'Pontosan azért nevethettem, mert 'üresség' van bent. Ha nincs ez a fajta 'üresség', 'csönd', akkor nem is tudok ilyen igazit nevetni...
"Az én...aki rájön, hogy csak a tudóra érdemes figyelni, de ez még mindig nem Te vagy, bár ez az utolsó korlát, ami a szabadság (nem a szabadságod!) megnyilvánulását akadályozza"
A tudó és tudás mögött is az én van. Mi más lenne?
Szétszedi a kettőt, aztán azt mondja: "Nincs kettősség, mert azt csak én csinálom."
Jó vicc :)
A szabadságnak, a "Másiknak" kell teret adnunk önmagunkban, ami nem az énből ered, és nem oda vezet vissza: mint a saját farkába harapó kígyó.
Mert meg a kesztetes sincs meg arra,hogy erzekeljek. (nem tudom jobban elmondani, csak, hogy abban az allapotban nincs semmi szemelyes, csak a Letezes..tul nagy szo...sajnalom, meg korulirni sem tudom...) Es jo par honappal ezelottig nem is volt baj, mert ugy gondoltam, hogy OTT az rendben van.
Aztan agyamba otlott, hogy hogy akarom megvizsgalni a dolgot ha nincs rola infom. Nagyon belegondoltam, es nem talaltam benne kapaszkodot. Kb, mintha a molekularis szintu dolgokrol kellene beszamolnom, hogy ott mit lattam a ket sajat szememmel. Ugye ami lehetetlen, mert elektronmikroszkop nelkul nem menne...
Ott nem zavar, hogy semmit nem tudok, mert nincs olyan reszem amit ki kellene toleni a tudassal. (legegyszerubb lenne a Tao-hoz hasonlitani, mert az ott olvasottak illetve abbol nehany resz, felelnek meg annak amit akkor tapasztalok. Ott hangzott el a "nem tudva tudni" dolog, szoval nem alkottal ujat :)
Valahol fel uton lenne jo megallapodni, egy kicsit korulnezni, es a ket pont alapjan betajolni magam, hogy most merre jarok, es hova tovabb.
Sehova sem jutottál, Mindig itt vagy. Mindig Ez vagy.
"amikor elkezdek a "tudóra" figyelni nem jelenik meg "én"
Nem tudsz a "tudóra" figyelni, az az "én", aki rájön, hogy csak a tudóra érdemes figyelni, de ez még mindig nem Te vagy, bár ez az utolsó korlát, ami a szabadság (nem a szabadságod!) megnyilvánulását akadályozza. Ahol nincs én Az vagy Te. Mit tud a tudó? Mi a tudás? A tudás: csend.
Kb. ugyanez a helyzet. En Tudatnak hivom az allapotot, illetve Azt Aki/Ami Akkor van/vagyok.
Azok a dolgok ami "hetkoznap" erdekelnek, Minden lefoszlik rolam. Nem vagyok tobbe ez az en. Akkor. Aztan lassan visszacsuszok a mostani enembe. Akkor nincs gondolkodas, igazabol nincs semmi, csak az allapot. Meg csend:)
Aztan amikor visszaerek a "bazisra", elkezdek gondolkodni, hogy mit hogyan kellene, mert amikor visszajovok az zavar, hogy ott nem tudok erzekelni, es bar Tudom, hogy nem a megfelelo eszkozzel akarom lekepezni magamnak ami akkor tortent, de Most ez all a rendelkezesemre.
Viszont ami fura, hogy Ott nem erzem ennek hianyat...szoval van meg min dolgozni.:)
Abahfa,Mirdad hogy s mint? Keresgéltem,keresgéltem,kutattam lázasan és aki nem adja fel,miért ne találhatná meg amit keres nem igaz?!:) Azt hiszem a keresésemmel eljutottam valaminek a végére.Arra jöttem rá,hogy valójában a tudó vagyok,a háttér.Bár lehet hogy ez sokatoknak teljesen természetes és amikor valamikor a keresésetek elején azt olvastátok hogy "tudatosság" rögtön megértettétek miről van szó.Fura de így utólag nem értem miért nem értettem meg elsőre...bár azt hiszem ez a legtöbb dologgal így van,miután leesik az embernek utána marhára egyszerűnek tűnik.Hogy amit megélek az vagyok,vagy amit gondolok vagy teszek az vagyokl,ezek is igazak egy bizonyos szinten természetesen,itt nem lehet általánosságban beszélni szerintem,csak különböző nézőpontokból. Szóval nem a megjelenő formák vagyok ami lehet gondolat érzelem vagy bármilyen külső forma,hanem maga a tudás aki tudatában van ezeknek a felmerülő dolgoknak. Azt is észrevettem,hogy amikor elkezdek a "tudóra" figyelni nem jelenik meg "én" azaz a hétköznapi életben általában jelen lévő "én" nincsen jelen. Nem tudom igazából hová jutottam el,talán csak minél többet kell áthelyeznem a figyelmemet a tudott-ról a tudóra??? Abahfa főleg a te hozzászólásodat várom!:) Nem tudom mikor leszek megint net közelben,de szeretném ha leírnátok ti hogyan látjátok!
Sirni fogsz Mokus:DDD Arra gyujt:DD( hivatásos iro- ha szabad ilyet mondani:) Csekold le a linket amit adott, es ott lesz a honlapcime, meg egy halom munkassaga.
Nézzünk valamit Semmiágánülszívemtől (Zolitól), "kedvenc" beszélgetőpartneredtől (már régen járt erre):
"Számomra az igazi kérdések a lét értelméről szólnak, tehát a lét értelméből származnak. A kérdés nem önmagával azonos, hanem azzal, ahonnan ered és ahová vezet. A kilépés és a visszatérés isteni aktus és nem az ember találta ki, hanem előbb volt, mint a mi tudatunk. Azért élek, hogy ezt az áramlatot megtaláljam, felismerjem és ránemesedjek az együttmozgásra. Amikor így kérdezek, akkor Isten önmagát keresi bennem. Az önismeret kérdése a Rá irányuló vágy személyes megtestesülése.
Nem ott dőlnek el a dolgok, hogy mivel azonosítom magam (bár ez lényeges része a folyamatnak), hanem ott, hogy milyen életet élek. Az aljas, gyarló vagy egyszerűen csak langyos döntések eltávolítanak valódi önmagamtól, függetlenül attól, hogy közben mivel azonosítom magam. A történelem ismer néhány őrültet, aki Istennek hitte magát miközben öldökölt.
Az vagyok, amit megélek, és nem az, amit magamról gondolok. Ha őszintén kérdezek, akkor mozgásban vagyok egy korlátozott tapasztalás állapotából a határtalan felé. Én jelenlegi állapotomban nem vagyok se korlát, se korlátlan, bárminek is gondolnám közben magam. Én vagyok a keresés, és ebben az értelemben a kérdés maga, mely tisztaságától függően teret adhat az eredeti teremtésnek."
Igen, Adam Kadmon az eredeti, isteni ember megnevezése a Kabbalában.
Ugyanaz, mint:
az Anthropos a gnosztikusoknál,
a Purusha az upanishadokban,
A Primordinális (Eredeti) ember, stb.
A mennyei ember, a valamikori "paradicsomi" emberi lény, akiről sok mítosz beszámol, valamint az "isteni ember" bukásáról is. Ebből az isteni állapotból mára már csak egy apró nyom maradt:
a szikra (gnosztikusoknál), a szellemi-szikra atom (rózsakersztesek),
lótuszvirág-gyöngye (keleten), bár ez a rózsaszív is lehet.
Mustármag... a mag, amiből a fának (ÉLETfa) meg kell születnie. Bennünk. Maghordozók vagyunk: "Isten országa tibennetek van!"
Ezer év múlva ez a bolygó egy átforrósodott katlan lesz, ahol bajosan fog bárki is hozzászólásokat olvasgatni. A tehetősebbek átköltöznek egy másik bolygóra, a szegényebbek pedig kontinensről kontinensre fognak vándorolni élelem és ivóvíz után, közben legyilkolják egymást.
Sikeresen hazavágtuk ezt a bolygót. Az volna az igazi ezotéria: megmenteni, amit még lehet. Nem pedig a szépelgős-tetszetős színes-szagos-átlátszó mondatok.
