A tavalyi KF (210 gr/l cukor, 5,5 g/l T.sav) olyan 16-18°C között erjedt, kicsit vontatottan és talán emiatt fokozottan kellet a tápsózásra figyelnem. A színe sem volt olyan meggyőző mint amit elképzeltem.
Az eredmény egy jól iható asztali bor lett de mindig azt éreztem, hogy egy kis hordó jól állt volna neki (tartályban tartózkodott)... azonban 1 év után a bor elkezdett fejlődni (ezt a borász is megerősítette ahonnan vettem a szőlőt).
Az idén a Portugieser (kékoportó 207 g/l - 9 g/l) 20°C-on indult és 23,5°C-os volt zajos erjedésben, ami gyakorlatilag 4-5 nap alatt lezajlott. Más szőlőről (más minőségről is) beszélünk de a színe már ebben az állapotban is erősebb (persze kékebb is) mint a KF volt.
A Zweigelt (220/9) cefre kicsit hűvősebb volt de melegítettem mustot (40-45°C) és azzal állítottam be 20°C környékére.
Ha egyszer lenne valami szuperior alapanyagom lehet 25°C-ról indulnék ;-)
A KF-nak jól áll az idő (hordó is) míg a másik kettőt jobb "fiatalon" fogyasztani, legalább is az én "technológiámmal"
bizonyos tényezők szerencsétlen kontextusa esetén...
Ha valakinél az emberi tényező magas, el kell gondolkozni, hogy szükséges e vörösbort innia. Persze ha alacsony a vasa, akkor nincs mese. Meg ugye ott a trombózisveszélyt csökkentő hatás, ami manapság gyakran szóba kerül, mármint, hogy hogyan csökkentsük az nem, de ez már politika, én meg ahhoz nem értek.
Különben állítólag a francáknál az tartja, hogy borfogyasztáskor a bor mennyiségével egyező mennyiségű vizet is meg kell inni, hogy ne dehidrtálódjon a szervezet. Erre van ugye az okos magyar találmány a kisfröccs, csak ott a buborék okozhat némi "felhajtóerőt", már ha a mérték meghaladja a kívánatos szintet. + a szóda kémhatása is gondolom savas.
4-5 éve foglalkozom borkészítéssel saját felhasználásra. Sajnos a síkság nem épp a kiváló savakkal rendelkező magas cukorfokú szőlőkről híres így nincs mit tennem (egyelőre) vásárolom ehhez a szőlőt. Kis tételről van szó, évi néhány száz literről. Igyekszem a minőséget a mennyiség elé helyezni és hozzáadni azt a pluszt, amit ilyen kis tételben hozzá lehet.
Az utóbbi években azt hiszem sikerült a felépítenem egy olyan technológiát ami a lehetőségeimhez mérten lehető legjobban megközelíti a reduktív erjesztés gondolatát:
A szőlő a megérkezés pillanatában a legmelegebb, rögtön darálás, bogyózás következik egy műanyag kádba ahol már várják a fagyasztott PET palackok. A tetejét lefóliázom néhány óra héjon áztatás erejéig. Ez átalakított műanyag kád, ahol alul egy szelep foglal helyet és felette függőlegesen egy henger alakú szűrő. Ezek segítségével a héjon áztatás után csak kinyitom a szelepet és már csurog is a lé a pincében levő INOX tartályba. Persze egy kicsit azért meg van nyomkodva felülről az a szőlő és rá is van állva, de messze nem jelent akkor nyomást mintha préselném. Végülis ki is lesz préselve, de az már csak fogyasztásra való mustnak.
A pincében kúti vízzel (14 °C) megoldott termosztátos hőmérséklet szabályzós spirál tartja a mustot az erjedés alatt végig 15.5 és 16 °C között.
Vagyis a szőlőnek mindvégig minimális lehetősége van oxidációra és az erjesztés is irányítottan hűtve megy végbe, reményeim szerint így tudom konzerválni legtöbb aromaanyagot.
Mint ebből kiderült, eddig kizárólag fehér szőlővel foglalkoztam, ezekből is inkább az illatos gyümölcsös bort adó fajtákkal.
Idén szeretnék megpróbálkozni egy vörösborral (Kékfrankos) és mivel hozzájutok egy fahordóhoz így ha megfelelő minőséget sikerül elérnem érlelni is szándékomban áll majd.
Ehhez kérnék néhány jó tanácsot. Ahogy utána olvastam a dolgoknak a vörösbort héjon erjesztik és napi szinten lenyomkodják a törkölykalapot. Oké, ezt meg tudom oldani. Sok helyen és itt is olvastam, hogy 25 °C környéke a legideálisabb erjedési hőmérséklet, ha ennél kevesebb gyümölcsösebb vörösbort kapunk. Tehát a gyümölcsösebb vörösbor kevésbé alkalmas az érlelésre? Szóval ezt jobban teszem ha nem hűtöm?
Épp elég az inox tartály aljáról kibányászni a fém úszófedelet, egy sokkilós tölgyfa fedelet nagyságrenddel nehezebb lenne. Az inox tartályokban sokkal jobban lehet szabályozni a mikrooxidációt, mint egy fahordóban, az akváriumok levegöztetéséhez hasonló rendszerrel, csak jóval kevesebb levegöt bejuttatva.
csakhogy én nem a borkősav almasav citromsav amiről beszélek hanem a csersav..a csersav is rohadtul kell bele hogy meglegyen a savgerince? mert a csersav keserű nem savanyú
A szőlőoltványt (gyökeres vesszőt, akármit) szerzel be telepítési szándékkal, vagy a leszüretelt szőlőt borkészítési szándékkal?
Ha telepítés a cél, akkor ne az alapján dönts, hogy valaki azt mondja, hogy ez a legfestőbb, hanem azt a fajtát válaszd, amelyik ökológiai igénye, ellenálló képessége, legmegfelelőbb számodra. Ha pl. az alföldön laksz, itt a fagyérzékeny fajtákat érdemes kerülni. Lisztharmat peronoszpóra, szürkerothatás stb. érzékenység mind azt jeleni, hogy nagy hangsúlyt kell fektetned a növényvédelemre. Ez van akinek nem probléma, de alapvetően nem egy kívánatos dolog. Szerrotáció, időzítés, helyes technológia, háziállatok, szomszédok, gyerekek zavarása, hasznos élőlények veszélyeztetése stb.
Ha elérhetők ezek a fajták úgy, hogy megveszed a termést, akkor készíts mindegyikből mikro tételben bort, akár egy 15-20 literes ballonban, és meglátod melyik hogy tetszik. Mondjuk mikro tételben csak reduktívban tudsz gondolkodni.
Alacsony savtartalmú borról néhány gondolat:
-fajtaválasztás
-szüret idejének meghatározása (az érés folyamán a savtartalom csökken)
-héjon áztatás ideje - itt van egy olyan gond, hogy a rövid idejű áztatás (néhány nap) alatt keletkezett szín a bor érése alatt csökken, vagyis fakul a bor. Ez a festőlevűeknél hogy néz ki nem tudom, hátha valaki tudja. Tartós mély szín akkor lesz standard fajtáknál, ha a színt az alkohol oldja, vagyis a héjon áztatás kiterjed az erjedés hosszabb idejére, 10-14 nap
- erős lehűlés elősegíti borkősav kiválását
-szénsavas mész bizonyos savakat csökkent
Meg kell jegyezni, hogy a bor ahhoz, hogy stabil legyen szüksége van a savakra, ez az un. savgerinc.
a cél hogy megtudjam hogy melyik a legfestőbb levű a felsorolt fajtákból....na erre nem tud senki válaszolni.. kérdés nem az volt hogy melyiknek a legpirosabb a mustja 1 nap áztatás után hanem hogy melyiknek a legpirosabb áztatás nélkül! nulla csersavasság a cél mert az itt családba kellemetlen...lehet hogy egy vörösbortól elvárják a kereskedelemben hogy legyen tannin tartalma mert az adja meg karakterét de mi kerülni szeretnénk mégha a minőség rovására is megy!
Szia! Lehet, hogy eredményesebben tudnának segíteni az urak, ha tudnák, hogy mi a cél. Én pl. először arra gondoltam, hogy piros mustot szeretnél, de úgy látom ez mellé.
Ha szőlőt szeretnél telepíteni, a lé színét megelőzi sok más tulajdonság, leginkább, hogy a termőhelyeden mi fogja jól érezni magát, mekkora elánnal szeretnél permetezni stb. Ahogy az általad felsorolt fajták leírását olvasom, nálam pl. a magyar fajták szóba se jönnek fagyérzékenységük miatt.
Alacsony csersavtartalmú vörösbor készítésének is vannak borászati módszerei. Valószínű, hogy egy 12 vagy 24 órás áztatás héjon még nem okoz olyan csersav mennyiséget, ami (idézem) az "embernek bassza a gyomrát". Szóval tényleg jó lenne tudni, hogy mi a cél.
És még arról nem is beszéltünk, hogy vannak módszerek a táplálkozás és a borfogyasztás összehangolására.
Meg persze olyan is van, hogy nem kell bort inni, de ez hülyeség...
Az (instabil) fehérjéket eleve kiderítjük a borokból, vörösnél ebben segít a tannin. Ha a vörösbor normális, akkor annak tannintartalma nincs rossz hatásal senkire. Ha éretlen szőlőből csinálják, vagy a technológia folyamatont elrontják, akkor persze húzos lesz, rossz ízű. És szerintem teli vannak a polcok ilyenekkel...
A tanninok, más néven csersavak vagy digalluszsavak keserű ízű, növényi eredetű polifenolok, amelyek összekötik és kicsapják a fehérjéket.
ezek szerint nem valami egészséges összetevője a vörösbornak a csersav ha kicsapja a fehérjét...mondjuk a borásznak jó mert okádik a pali a jó csersavtól így újra üres lesz a gyomra és újra bort vesz és így növeli a forgalmat :DDDD
azt én írtam mert nekem van muscat bleu de nem tudom viszonyítani mert turánom kurucvérem bíborkadarkám meg nincs!!
vágd ketté a bogyót és húzd le a héját majd a belső részt nyomd szét egy fehér tányéron és fotózd le..ha ez a művelet nem túl sok neked...csak hogy lássam nálad milyen színmélységet produkált
Az M. bleut nem ismerem, de az állítólag muskotályos ízű. Néhány kg. belőle több, más fajta, mázsához nem vészes, mert nem érződik a muskotályos íz, de fontos az arány, mert a muskotályos ízű vörös bor nem igazán megszokott.
Maradt egy pár szem m bleu, brutál fest, csak ebből, meg több vélemény(valaki azt írta, 3 fürt befest(és itt megnevezett egy tengeröblöt) alapján próbáltam következtetni.
Értem. Sajnos azt nem tudom megmondani, melyik mennyire piros levű.
A csersav elgé fajtafüggő, ha teljes érettségű a szőlő, akkor már nem lesz rossz ízű (húzós, tanninos, ki hogy hívja) a végeredmény. A rosé áztatási ideje nagyon rövid szokott lenni, nem igazán érezhető cseresség (értelemszerűen bogyózott szőlőről van szó). És sillert szoktam csinálni, fél-egy nap elég szokott lenni héjon (erjedés nem indul ekkor még el), hogy azt a színt kapjam, amit szeretnék, ez alatt nincs jelentős csersavas kioldás. De nekem a vörösök sem szoktak húzósak lenni, pont az érettségük miatt.
nem kihagyni akarom hanem megtudni hogy a bogyólé melyiknél legsötétebb még pluszba!
egyébként a héjon erjesztés csersavasító hatása már a rozéknál is érezhető a fehér borokkal szemben? egy shillernél már biztos érezhető a csersav de nyilván nem olyan keményen mint egy teljes vörösbornál...
ja értem akkor rothadás elleni kéntartalmú szerekre gondoltál....
már hogy az otellót is festőnek használtad a cuvee-khez és annak a funkcióját akartad hogy átvegye a muscat bleu?
a muscat bleu laza fürtű tehát elvileg nem kéne úgy rohadnia
meg elég rezisztensnek is mondják de ez nem készpénz ..írnak mindent..nekem 2 éve az otelló is olyan lisztharmatba szenved hogy arról kódul!
mikor kóstoltad a borát ha most írtad hogy egy tőke van azt is leette valami???
amúgy én azt kérdeztem hogy héj nélkül a legfestőbb melyik?
mert gondolom te a bort úgy színezed hogy a héjon erjeszted...
a felsorolt fajtákból minddel elvégezted azt a felmérést hogy megnyúzol egy szemet és kinyomod a levét héj nélkül és egy fehér tányéron összehasonlítod a színmélységet?
mert ha nem mi alapján mondod hogy a muscat bleu a legerősebb festőlevű?
Miért keresitek a festőlevű szőlőt? Ki akarjátok hagyni a normál kékszőlő héjon erjesztését? (Bár én azt tartom, hogy a vörösbor az nem a színe miatt az, hanem a héjon erjesztés technológiájából fakadó íz/aroma miatt, de tudom, hogy nem mindenki így gondolja.) Egyébként Turán igen korai fajta, így szerintem évek többségében nem rothad, de érdemes pár mátrai/egri termelőt erről megkérdezni.
A linkben mind tömött fürtű, az=rothadás, de írja is mndegyiknél, az othellót pl thiovittal nem lehet permetezni és sajnos összevissza vannak a szőlőben és ezért egy ilyen jó szert mint a thiovit nem tudom használni. Ezért a muscat bleu-val szerettem volna kiváltani, de az meg túl finom(csemege-bor is) lezabálják, ő a legfestőbb. Az othello a legbeváltabb, mert nem kényes, minden évben megbízhatóan terem.
A következő probléma kapcsán kérném a segítségeteket, hátha járt már valaki hasonló cipőben:
19,5MM-al szüretelt zenit mikrotételem sajnos maradékcukros lett. Másfél hete fejtettem le, mert a kotyogó "megállt" (zéró szénsav), és nem volt hozzá felöntő borom, illetve kóstolásra sem éreztem benne jelentős maradékcukrot. 50mg/ ként kapott, szépen tisztul és kiváló illata van csak sajnos minimum félszáraz.
Mit lehet ilyenkor tenni? Kénessavtűrő fajélesztő? Mit javasoltok?