Hogyan tehetjük jobbá a világot? Fenntartható technikai fejlődés, egyensúlyra törekvés, környezetvédelem, egészség, jobb és tartalmasabb, hasznosabb élet
Erre egyáltalán nem látok érvet. Sőt többen épp az ellenkezőjét vetették fel, és illeszkedett a realitáshoz, mi több, meglehetősen kompatíbilisnek néz ki vele.
"kérdés, hogy miért van az, hogy akárkit "nevezünk ki ügyvezetőnek" (=választunk meg), abból rablólovag lesz? Tán csak nem a "személyzeti politikánk" a hibás?"
"Egy rendes vállalkozásban a tulajdonos az ügyvezetőt nem szidja, hanem kirúgja, ha az üzletmenet nem felel meg az elvárásainak, aztán felfogad egy jobbat."
Ez a példád nem felel meg a valóságnak, hiszen se kirúgni nem tudunk senkit, se kontrollálni a tulajdonunkat. Az igazi tulajdonosok a politikusok és a klientúrájuk, s mi vagyunk azok, akiket birtokolnak.
Sokkal igazabb hasonlatnak gondolnám azt, hogy a szavazás például a polgárháború békés lejátszása. Egy területen belül a polgárháború az háború a hatalomért. Általában a lakosság x% támogatja az egyik felet, y%-a egy másik felet, a lakosság egy része pedig senkit. De aki nyert, az hatalmat nyer az egész terület felett, s azokat is adóztatja, akik nem őket támogatták.
A 20-30%-nak akik őket támogatták visszaoszt valamennyit a zsákmányból, vagy kedvezményeket ad, de igazából ők is vesztenek. (kivéve a hatalomhoz közeli klientúrákat)
A hatalomnak kényelmes hogy nem kell polgárháborúzni, békés szavazással is eldől a kérdés. Persze egy fokkal jobb. De ne mondjuk azt, hogy aki nem szavazott, ő is kinevezett valakit aki aztán elveheti a pénzét, hiszen csak "ügyvezető".
"Az állam tulajdonosa mi vagyunk. Csak az üzemeltetését bíztuk rá valakikre,"
Ez tévedés, persze ez a hivatalos propaganda. Az állam úgy jött létre, hogy volt egy fegyveres csoport, aki hatalmat szerzett egy terület felett. A hatalomgyakorlás pedig idővel fejlődött.
'az állam mi vagyunk", "mi vagyunk a tulajdonosok" pedig csupán vallásos rigmusok a szolgák (adófizetők) engedelmessége érdekében.
Az állam tulajdonosa mi vagyunk. Csak az üzemeltetését bíztuk rá valakikre, akik rablóvállalkozást csináltak belőle.
Egy rendes vállalkozásban a tulajdonos az ügyvezetőt nem szidja, hanem kirúgja, ha az üzletmenet nem felel meg az elvárásainak, aztán felfogad egy jobbat.
Ugyanez a lehetőség fennáll az állam esetében is, kérdés, hogy miért van az, hogy akárkit "nevezünk ki ügyvezetőnek" (=választunk meg), abból rablólovag lesz? Tán csak nem a "személyzeti politikánk" a hibás?
Ha jobban megnézed, a polikrácia vívmányait simán meg lehet valósítani a demokrácia keretei között.
Amit meg nem, az a polikráciában sem fog igazán működni.
Például egy földrajzi területen annyi egyházat alapíthatsz, ahányat akarsz, ezért "rendes" demokráciában ebbe semmi központi hatalom vagy többség nem szólhat bele. De vasúthálózatot már nem lehet két külön elképzelés szerint építeni, üzemeltetni, mert abból iszonyú pénzpocsékolás lesz, abban tehát mindenkinek össze kell fognia.
A kis pártok problémáján sem segít a polikrácia, sőt. Egy kellően megbonyolított közéletben annyi esélyük sem lesz, mint Orbanisztánban, pedig az is nehezen különböztethető meg a nullától.
az ember nem egy bináris állapot, hogy vagy ember - vagy nem
Így igaz. Nem is így kezelik, hiszen a választójoga csak 18 éves korára lesz meg, de az élethez való joga jóval korábban.
Azért vannak pontok, ahol ezek a problémák megmaradnak, és ott tudomásul kell vennünk, hogy a kérdésre adott legjobb válaszunk sem tökéletes, mint pl. a választójog megvonásánál (a választójog szükségszerűen bináris, az értelmi képesség meg egyáltalán nem)
A "mikortól ember az ember" kérdése pedig az egyik legproblematikusabb terület, egyelőre nem tehetünk mást, mint próbálunk a korábbinál jobb választ találni rá, olyat, ami a különböző szempontok közt egyensúlyt teremt.
Az általános választójog egy nagy üres luftballon, egy maszlag.
Esetleg csak nem fogod fel a lényegét, és még valamit:
az emberi jogok deklarációjára azért volt egyáltalán szükség, mert nem érvényesültek. Azóta is ennek a megvalósítása folyik (már ahol éppen nem az ellenkezőjével próbálkozik valami önjelölt népboldogító) fokozatosan, lassan. Tehát ma nincs gyakorlati példa a tökéletes érvényesülésükre, sőt még arról is vita folyik, hogy hogyan kéne jobban érvényesülniük.
De ettől még nem lufi, ahogy egy épülő ház sem kamu attól hogy még nincs kész.
Eddig csak readonly üzemmódban látogattam ezt a topikot. A polikrácia ötlete miatt lenne kérdésem:
Míg a szavazásnál a többség dönti el a hatalom birtoklását, addig a polikráciánál a választás dönti el, hogy bárki milyen rend és törvények alapján szeretne élni.
Tehát az egyik autonóm területen az emberek békésen, munkából szeretnének élni, tiszteletben akarják tartani a magántulajdont és például a közbiztonságot úgy értelmezve, hogy az erőszakos cselekményeket súlyosan büntessék.
A másik autonóm régióban nem szeretnének adót fizetni, nem óhajtják a magántulajdon szenségét tiszteletben tartani és teljesen feleslegesnek tartják a rendfenttartó szerveket és a büntetés intézményeket fenttartani. Mert ők szeretik egymást és ne mondják már meg az egyénnek hogyan akarjon élni.
Szóval egy ilyen kicsit sarkított esetben hogyan képzelné a szerző a különböző autonóm tartományok konfliktus és erőszakmentes együttélését?
Vagy ami még egy kicsit kuszálja a dolgokat, ha nincsenek elkülönített autonóm tartományok, hanem mindenütt vegyesen élnek, a különféle elvek és törvények alapján élők?
Elég zavarosnak tűnik számomra a a kívánságod, hogy a nevelés fogalmáról szerinted jogászokat, rendőröket kellene megkérdeznem. Nem kéne mindjárt a kvantummechanikával kapcsolatos kérdéseimet is nekik címeznem? Tán az etimológia külön követelmény lett a hatósági alkalmazottaknál? És mivel erről szó nincs, inkább neked ajánlom a nevelésről szóló wiki oldal tanulmányozását, azzal a kiegészítéssel, hogy mindabból csak azt vedd figyelembe, ami felnőttek viszonylatában alkalmazható, mivel a felnőttek neveléséről folyik a társalgásunk.
Azután olvasgass bele a büntetőtörvénykönyvbe, vagy a szabálysértési törvénybe, és vedd észre, hogy hemzsegnek attól a szándéktól, hogy mind az elkövetőt, mind másokat a helyes cselekvés útján tartsanak az intézkedések nyomán. Pontosan úgy ahogyan azt a nevelésnél is olvashatod.
* Az állam legfőbb feladatának azt tekintem, hogy az egyént megvédje, és alkalmat nyújtson neki arra, hogy alkotó személlyé fejlődjék. Legyen tehát az állam a mi szolgánk, és ne mi legyünk az állam rabszolgái. Ezt a parancsolatot szegi meg az állam, amikor bennünket erőszakkal arra kényszerít, hogy katonai és háborús szolgálatot teljesítsünk; holott ennek a jobbágyszolgálatnak célja és eredménye más országok embereinek megsemmisítése, vagy fejlődési szabadságuk meggátlása. Csak olyan áldozatokat hozzunk az államért, amelyek javára válnak az emberi individuumok szabad fejlődésének. *
"A gyerekeknek racionális nevelésre, barátokra, aktív szabadidőre, sportolásra, jó levegőre és fényre van szükségük, hogy a lelki alkatuk megfelelően fejlődjön és jó legyen a közérzetük, elégedettek legyenek."
Egyetértőleg írom, hogy emellett érdemes bűnözéssel/bűnözőkkel szembeni előítéleteket is kialakítani bennük - ami a mai világban persze nem túl egyszerű.
Természetesen ezt az alapelv szintjén lehetne rendbe tenni. Azért tartanák többen szükségesnek rendezni ezt a kérdést, mert érzik, hogy az alapelvben valami zavar lehet. Még a sarkított vastagbetűs példák nélkül is sejtik ezt az emberek.
Valóban, ez az alapelv csakugyan hibás. Csak nehéz észrevenni, hogy hol van a hiba. "A jog szempontjából minden ember egyenlő." Szép, idealisztikus, erkölcsös, szabad, előremutató és jóhiszmű gondolat - ki merné "kétségbe" vonni. A hiba azon a ponton van, ahol a legkevésbé várnánk. Nem az állítással van a gond. A mondat alanya hibás: az ember nem egy bináris állapot, hogy vagy ember - vagy nem ember. Honnantól számít valaki embernek... 18. születésnapjától... a lelkiismeret gyerekkori megjelenésétől... onnantól, hogy öntudata van... onnantól, hogy gondolkodik... a születéstől... az agytevékenység megindulásától... az agy kialakulásától... az embrió lefűződésétől... a velőcső záródásától... a beágyazódástól... a megtermékenyüléstől... az ivarsejtek kialakulásától... az őssejtek kialakulásától...
A kérdést nem lehet kikerülni, mert nyilvánvaló, hogy egyik sem értelmes válasz rá. Valójában az emberi lét nem egy bináris folyamat, emiatt van, hogy nem lehet egy bináris logikával lekezelni. A kérdés túl van egyszerűsítve ahhoz, hogy lehessen rá értelmes választ találni. Az alapelv ilyen leegyszerűsítése már nem a valóságról szólna. Helyesen kellene feltenni a kérdést.
Nem a levegőbe szoktam beszélni. Ellenben ha a jogászoknak nem hiszel, próbáld ki te magad. Írj nyugodtan a rendőrségnek egy ilyen állásfoglaláskérést. Keress véletlenszerűen egy jogerős felmentő ítéletet, írd ki belőle a cselekményt, és kérdezz rá, hogy te ezt szeretnéd csinálni, de nem jogvégzett emberként nem tudod azt megítélni, hogy szabad-e vagy szabályos-e. Kéred benne az illetékes hatóság véleményét.
Utána azért gondolkodj majd rajta, hogy miért pont azt válaszolják, amit - és hogy jön ez ide. A büntetőjog alapjait a jogászoknak így kezdik tanítani, hogy a jog nem ad iránymutatást a cselekvésre. Szerintem egyetlen jogászt sose meg se kérdeztél erről, méghogy nevelés! Méghogy kötözködés.
Mivel ez a legfontosabb, erre válaszolok. (legalábbis először)
Mindketten jól gondoljátok a képek jelentését, csak egy-egy részletét ragadjátok meg a történetnek. - A nevelés van a háttérben. A gyerekeknek racionális nevelésre, barátokra, aktív szabadidőre, sportolásra, jó levegőre és fényre van szükségük, hogy a lelki alkatuk megfelelően fejlődjön és jó legyen a közérzetük, elégedettek legyenek. - Az eredmény pedig az, hogy a kiegyensúlyozott egyedek motiváltak a saját előrejutásukra, értelmes elfoglaltságaik lesznek a találékonyságuk révén - míg aki a fenti nevelést nem kapta meg, hanem hiányzik a jó iskolázottság, buta a baráti társaság, a szabadidős elfoglaltságok az unaloműzésre épülnek, nem ad motivációt és egészséges lelkialkatot sem a sport, sem a természet sem a kellő napfény, azoknak az élet csak egy irracionális mókuskerék, majomkodás, és pótcselekvés. Nem az (igazi) tevékenységek kötik le, hanem a perspektívátlanság kelti a cselekvéseket, az lesz végül hajamos felcserélni a valóságot az utánzattal az élet minden terén.
Próbáltam olyan képeket keresni, amiken mindegyik szimbólum világosan megjelenik.
Arra célzott, hogy az önfejlesztő, kutató egyedek előrébb visik a fejlődést, mint a megkeresem apénzt, aztán divatos, drága, de nem logikus dolgokat vásárló egyedek.
Egyáltalában nem igaz, hogy a függőség határát csak önkényesen lehet meghúzni. Pontosan tudni lehet, hogy előre megjósolhatatlan az, hogy valaki függő lesz, vagy nem lesz függő.
Vagyis dehogynem önkényes, még egy emberre sem tudod megmondani, nemhogy jogszabályban a teljes népességre. Csakhogy valamit oda írni kell, ha teljes tilalmat akarsz, akkor 0-t, és az is egy szám.
Egész biztosan nem nulla. Ugyanis amit az egyes emberre lehetetlen megmondani, azt szinte egzakt pontossággal megmondja a statisztika. Ezt nevezik valószínűségnek. Nem véletlen, hogy az extrém sportok némelyike törvényellenes, és űzése illegális. Az olyan tevékenységek, ahol az emberek testi épsége nem garantálható előre, az nem törvényesíthető.
És ez hogy jön ide? Egy 19. századi ázsiai, függetlenségét vesztett ország egy 21. századi európai országhoz?
Vajon hogy? Azon kívül, amit már leírtam?
Ugyanis ők a volt drogosokból toborozzák híveiket.
De jó lenne. Csakhogy ez így nem igaz, valójában ugyanazokra a labilis világnézetű egyedekre vadásznak, versenyben a többi obskurus irányzattal.
Úgy látszik keveset olvastál a szcientológusokról(-tól). Az egyetlen érvük a csatlakozáshoz a drogfüggőségből való kiszabadulás. Más emberek felé semmilyen érvelésük nincs. Az sem véletlen, hogy a szcientológusok legjobban a pszichológusokat támadják, akik szintén az elveszett emberek megmentésén fáradoznak. Nem lennék meglepve, ha a drogegalizálás szószólói között éppen ezen egyház képviselői vezetnék a prímet.
Az ellenreklámokról meg tényleg nem is kéne beszélni, a hatásosságukról legfeljebb a kitalálóik vannak meggyőződve.
Ez valószínűleg nincs így, egészen más volt néhány évtizede a dohányosok aránya. Jelentős javulás figyelhető meg, bár azt nehéz eldönteni, hogy az ellen kampány melyik eleme hatásosabb. Ez szerintem nem tesztelhető. Az azonban bizonyos, hogy ellen kampány nélkül nem csökkent volna a dohányosok száma.
Az általános választójog egy nagy üres luftballon, egy maszlag. Talán olvasd el az emberi jogok deklarációit. Az emberek a deklarációk szándékai szerint egyenlő jogokkal születnek. Ami persze egyrészt egy nagy hazugság, hiszen abszolút lehetetlen élniük az embereknek az egyenlő jogaikkal a mai társadalmi rendszerekben, ha nem egyenlő feltételek közé születnek. Másrészt viszont az egy teljesen más kérdés, hogy az elvben egyenlő jogokkal születő emberek mivé cseperednek fel, mire felelős választói korba növekednek. Ez pedig nagyon is gyakorlati kérdéssé válik, sőt gyakorlati ténykérdéssé vált, olyannyira, hogy minden államnál a büntetések között szerepel a közügyek gyakorlásától való eltiltás, a választói szabadság korlátozása. Az is határozottan kijelenthető, amit egyébként már korábban is megtettem, hogy a társadalom irányításába való beleszólás az csupán egy mindenki számára elérhető lehetőség, amelyet viszont ki kellene érdemelni, és az erre való alkalmasságot bizonyítani kellene. Ez nemcsak hogy összhangban van a szabad jogegyenlőséggel, hanem egyenesen vonzata is annak. Ahogyan egy megválasztott képviselő jogai is automatikusan megugranak a megválasztása kapcsán, úgy az arra alkalmasabb választók választási jogainak is erősebbnek kellene lennie.
(Egyesek a gyerekek választójogát is felvetik pont ezen az alapon)
Ez egy tipikusan demokrácia ellenes javaslat, ami a választói szavazatok manipulálásának újabb eszköze. Ahogyan a határon túli magyarok szavaztatása is az. A helyi ügyekben érdekelt helyi emberek amúgy gyakorlatilag elenyésző választási lehetőségeinek további csökkentése.
Csak kötözködtök, pedig nagyon jól tudjátok, hogy igazam van. Az állam azért hozta létre a jogi, bírói, és büntetés-végrehajtási apparátust, hogy nevelje az embereket. A megtévedteket jó útra térítse, a többieket pedig eltántorítsa. Egyébként semmi értelme nem lenne a különböző súlyú büntetéseknek, elég lenne a bűnösöket egyszer, és mindenkorra véglegesen kivonni a társadalomból, bár a többiek eltántorításának esete ekkor is megmaradna, tehát a nevelési célzatot lehetetlen megszüntetni. Hogy ti erre különböző más fogalmakat is tudtok ráhúzni, vagy a törvénykönyvben nem találjátok meg a nevelés szót, annak az ég világon semmi jelentősége. Aki tisztában van a nevelés szó jelentésével, az nem kötözködik ezen az állításon.
Egyáltalában nem igaz, hogy a függőség határát csak önkényesen lehet meghúzni. Pontosan tudni lehet, hogy előre megjósolhatatlan az, hogy valaki függő lesz, vagy nem lesz függő.
Vagyis dehogynem önkényes, még egy emberre sem tudod megmondani, nemhogy jogszabályban a teljes népességre. Csakhogy valamit oda írni kell, ha teljes tilalmat akarsz, akkor 0-t, és az is egy szám.
Gáz, vagy nem gáz, tele van ilyen tiltásokkal a társadalmi létünk.
Egyesek fejében legalábbis. Mások meg magasról nagyívben. A tiltások egy részének racionális oka van, és ennek alapja az egyén adott cselekedetének másokra gyakorolt hatása.
Ennek azért olvass utána, vajon Kínában, ahol a britek kötelezővé tették a szabad drogterjesztést,...
És ez hogy jön ide? Egy 19. századi ázsiai, függetlenségét vesztett orzság egy 21. századi európai országhoz?
Ugyanis ők a volt drogosokból toborozzák híveiket.
De jó lenne. Csakhogy ez így nem igaz, valójában ugyanazokra a labilis világnézetű egyedekre vadásznak, versenyben a többi obskurus irányzattal.
Azért a 18 éven aluliak vásárlásának tiltása hordoz valami efféle jelentést is. Az ellen reklámokról nem is beszélve, amit kötelező feltüntetni minden cigarettásdobozon.
Nem is tagadja épeszű ember, hogy ártalmas, és nem ez az egyetlen dolog, ahol bizonyos korhatár alatt a törvény többletvédelmet ad. Az ellenreklámokról meg tényleg nem is kéne beszélni, a hatásosságukról legfeljebb a kitalálóik vannak meggyőződve.
a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
Ez megint egy afféle falvédő-bölcsesség, pont ennyi joggal modnhatnám én is neked, és akkor ugyanúgy nem cáfolna téged, mint most engem.
Azt akartam mondani, hogy az államnak meg van a jogosultsága a felnőttek nevelésére.
Csakhogy nincs, így általánosságban semmiképpen. Az első probléma mindjárt az, hogy nem az állam nevel(ne), hanem valaki a nevében. És akkor megint itt az unalomig ismételt kérdés, hogy milyen alapon kényszeríti az egyik ember (vagy akár a többség) az értékrendjét a másikra?
A bűnösöket megbüntetheti, és a büntetés módját megválaszthatja úgy, hogy a bűnösnek esélye legyen "megjavulni". De ez csak egy esély, az érintett döntése, hogy él-e a lehetőséggel. (természetesen nem a börtön fakultatív, hanem az ottani munka, tanulás, stb, meg hogy szabadulás után mit csinál)
Az érettségi jelenlegi rendje nem feltétlenül alkalmas a választói felelősség megítélésére,
Teljesen rossz úton jársz, amikor elvi kérdést gyakorlati megközelítésből akarsz megoldani.
Az általános választójog abból az alapelvből vezethető le, hogy jogi szempontból minden ember egyenlő. A választójogot korlátozni tehát igen alapos indokkal szabad. Ha kissé IQ-hiányos valaki, az ehhez kevés. Bármilyen általános korlátozás, előfeltételhez kötés az alapelvvel ellentétes, tehát tökmindegy, hogy hogyan lehetne megoldani technikailag. (Egyesek a gyerekek választójogát is felvetik pont ezen az alapon)
:)