A germán törzsek kialakulásával kezdve, a bronzkortól a római korig. Utána a római kor következik, kimberek és teutonok, Ariovistus, Arminius és a többiek. Azután a népvándorláskor idejének történései. Lezárva a szászok keresztény hitre térítésével Nagy Károly császár idején.
Ezt is érdemes megnézni, ez is inkább a mai északnémet térségbe helyezi a Proto-Germanic kialakulását, bár benne van a mai Dánia is, meg egy nagyon kis csücsök Svédország déli részéből.
Sőt a térkép szerint a mai Dánia területe, továbbá egy igen keskeny partmenti sáv Délnyugat-Svédországban és Délkelet-Norvégiában csak meglehetősen későn, Kr.e. 1.500 - Kr.e. 1.000 között vált germánná, tehát lényegében az északi bronzkor idején.
Svédország és Norvégia többi része pedig még Kr.e. 500-ban sem volt germán, bár lehet, hogy csak a térkép készítői feledkeztek meg erről a vidékről. :-)
A bal alsó sarokban egy óra mutatja az évszámokat, Kr. e. természetesen.
E szerint a Proto-Germanic a mai Lengyelország, Litvánia, Fehéroroszország és az egykori NDK területén alakult ki kb. Kre. 2.500 - Kr.e. 2.000 között és nem pedig Dél-Skandináviában.
Számomra sok szempontból hihetőbbnek és logikusabbnak tűnik a germánság kialakulásának ez a délebbi változata, mint az melyik egész föntre északra, a mai Dánia és Dél-Svédország területére helyezi azt.
Egészen pontosan 10, de ebből 7 germán vagy balti nyelvű, ráadásul a szláv expanzió előtt a mai Lengyelország területét is germánok és baltiak lakták, így olyan nagyon én sem fogtam mellé.:-)
"The name Battle-axe people (corded ware culture) identifies widely-scattered Early Bronze Age sites in Europe. Burial sites containing the characteristic corded ware, impressed with cords in the unfired clay, are known in a wide area in northern, central and westen Europe: Finland, Estonia, Latvia, Lithuania, Poland, the Netherlands, northwest Germany, Denmark and southern parts of Norway and Sweden"
2010.09.18 - Index Fórumforum.index.hu/Article/viewArticle?a=103539936&t=9146287Translate this pageSep 18, 2010 - a Kr.e. III. évezredben Európa nagy részén, beleértve a pontuszi-kaszpi sztyeppvidéket is, a fémfegyverek még teljesen ismeretlenek voltak. A zsinórdíszes kultúra vagy más néven csatabárdosok, akiket előszeretettel állítanak be félelmetes, minden ellenállást elsöprő IE hódítóknak
A német nép történelme - Sulinetwww.sulinet.hu/oroksegtar/data/.../003_a_nemet_nep.htmTranslate this pageA német nép történelme. A német történészek többsége az Elba középső folyása környékén feltételezi a germánság őshazáját. Az itteni sírleletekről „csatabárdosoknak" nevezett nép innen terjeszkedett észak felé.
"Mesterházy Zsolt Az indoeurópai szkíta elmélet cáfolatawww.leventevezer.extra.hu/indoszkita.pdfTranslate this pageA csatabárdosok műveltségének képviselői ezen műveltségek befolyása alatt álltak és a bronz használatát hozzák Közép- és Nyugat-. Európába.” A szkíták - mert róluk is van szó - története igaz, de nem indoeurópai műveltséget hoztak magukkal - mégha őket is gondolták csatabárdosoknak, - hanem a sajátjukat,"
"A kezdetekI.e 6500 körül alakult ki a Skandináv-félsziget mai formája. A legelső skandináviai település kb. i. e. 2650-ben jött létre. A Dánia partvidékén talált leletek bizonyítják, hogy az akkori emberek halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. A temetkezések megalitsírokba zajlottak. Kb. 500 évvel később „csatabárdosok” vonulnak be Skandinávia területére, akik már lovakkal érkeztek."
"„csatabárdok” - lennének az ősi, még egységes indogermán népesség régészeti hagyatékai. Nevezik ezeket „csatabárdosok”-nak (Streitaxtleute), de gyakran „zsinórdíszes kerámiás csatabárdosok”-nak is (schnurrkeramische Streitaxtleute), mivel ezek a kőbalták sokszor zsinórdíszes kerámia társaságában fordulnak elő."
A germán törzsek története - Index Fórumforum.index.hu › ... › Történelem › A germán törzsek történeteTranslate this pageSep 13, 2016 - 30 posts - 4 authorsélnek ennek a tengernek a partján dánok, svédek, finnek, oroszok, észtek, lettek, litvánok, lengyelek és németek. .... Egyes vélemények szerint az egyéni síros kultúra hordozói (más néven csatabárdosokvagy hajóbaltások) eredetileg a Baltikumból, a mai litván, lett és keleti lengyel területekről érkeztek ...
Itt lehet nézelődni, egy csomó képet és térképet feldob, a képek alapján nagyjából elképzelhetjük, hogy milyen lehetett a tölcséredényes kultúra népének (népeinek) élete:
Pl. kik? Mert a valódi csatabárdos kultúra földrajzilag egy viszonylag jól körülhatárolt területre korlátozódott:
a Balti-tenger nyugati és déli partvidéke, a mai Észak-Németország, Dánia, Dél-Svédország és Dél-Norvégia, Dél- és Délnyugat-Finnország, továbbá a közép-norvégiai partvidék úgy Tröndelag környékéig.
Namost innen kezdve a germánokon kívül max. a balti népek és a finnek azok, akiknek reálisan valami közük lehet a csatabárdosokhoz.
A késő mezolitikus Ertebölle-Ellerbek kultúra végétől a tölcséredényes és a csatabárdos kultúrákon át az északi bronzkorig terjedő időszak rendkívül fontos a korai germán etnogenezis, társadalomfejlődés és nyelvtörténet szempontjából, érdemes ezekre a korokra fókuszálni, főleg a tölcséredényes és a csatabárdos időszakra.
Majd ha találok még érdekes anyagokat a neten, felteszem ide.:-)
A bizonytalan és főként elméleti rekonstrukciókon alapuló nyelvtörténeti fejtegetéseken felül természetesen. :-)
"Valószínű, hogy akár több évszázadot is igénybe vett, mire az ősibb lakosság nyelvét vagy nyelveit ez a "leromlott", "leegyszerűsített" IE-alapú közvetítőnyelv kiszorította a mindennapi használatból."
Ez a leegyszerűsödött azért erősen túlzó jelző, hiszen az ógermánnak - főképpen a mai germán nyelvekkel összevetve - valami rendkívül bonyolult nyelvtana volt, főképpen ami a névszó- és igeragozást illeti.
6 eset a névszóragozásban, 3 szám (egyes, kettes, többes), 3 nyelvtani nem (hím, nő, semleges), 3 igemód, 2 aspektus (cselekvő és szenvedő).
Végső soron alig egyszerűsödött valamit a nyelvi alaktan a rekonstruált PIE-hez képest.
De nem feltétlenül szükséges, hogy egy "kreolizált" nyelv nyelvtana sokkal egyszerűbb legyen, mint a forrásnyelvé.
Ott van pl. a példának általad felhozott spanyol:
a latin-amerikai spanyol nyelvtana alig egyszerűsödött az európai spanyolhoz képest (L. - Amerikában az igeragozásban a többes szám 2. személyű alakokat általában nem használják, az el tárgy- és részesete náluk a le helyett a lo, meg még van néhány kisebb különbség, de összességében véve a nyelvtana alig egyszerűbb, mint a kasztíliai spanyolé).
Szóval, ha a PIE egyik dialektusa eredetileg közvetítőnyelvként is került Észak-Európába, amely aztán a "kreolizáció" folytán az ottani népcsoportok anyanyelvévé vált (kivéve a számikat), ennek a "kreol" leánynyelvnek nyelvtanilag nem feltétlenül kell egyszerűbbnek vagy lebutítottabbnak lennie, mint a forrásnyelvnek.
A hangtani változások egy egészen más tészta, de itt vegyük figyelembe az időtényezőt is, a germán ősének a PIE-ből való kiszakadástól (Kb. Kr.e. 2.500) az első germán mássalhangzó-eltolódásig kb. kétezer év állt a rendelkezésére, hogy ezek az egyébként valóban igen összetett és fokozatos hangtani változások végbemenjenek.
Van néhány régebbi könyvem a témában, de manapság főképp az internetről tájékozódom, már amennyire az időm engedi. Főképp angol, esetleg német nyelvű internetes cikkeket érdemes böngészni, a magyar nyelvű anyagok ebben a témában jóval felületesebbek, no meg jóval kevesebb is van belőlük.
A neten is lehet találni egészen jó cikkeket Skandinávia és Németország területének régészeti kutatásai témakörében, csak győzze az ember szabadidővel.:-)
A legnagyobb valószínűséggel az ún. svéd-norvég csatabárdos kultúra (angolul Swedish-Norwegian Battle Axe Culture, svédül svensk-norsk stridsyxekulturen) korszaka az, amikor az IE nyelv Skandináviába kerülhetett.
Valószínű, hogy akár több évszázadot is igénybe vett, mire az ősibb lakosság nyelvét vagy nyelveit ez a "leromlott", "leegyszerűsített" IE-alapú közvetítőnyelv kiszorította a mindennapi használatból.
A nyelvészetben ezt a folyamatot kreolizációnak hívják, ti. mikor egy eredetileg közvetítőnyelv funkciójú nyelv fokozatosan egy népcsoport vagy közösség anyanyelvévé válik.
Ahogy itt olvasgatom a különféle véleményeket a neten, nagyon is elképzelhető, hogy a germán őse valóban egyfajta közvetítőnyelvként került Közép-Kelet-Európából Dél-Skandináviába. Ez esetben a funkciója az lehetett, hogy közvetítő nyelvként funkcionáljon az IE-nyelvű jövevények és az ősibb lakosság között.
Szándékosan írtam jövevényeket hódítók helyett, a skandináv őstörténészek nagy része szerint ugyanis ebből a korból Skandináviában semmiféle erőszakos invázió nem mutatható ki a régészeti leletekben, egy nagy volumenű, ún. full-scale migráció pedig végképp nem.
Úgy tűnik, hogy az első földművelők nagyrészt a mezolitikus vadász-gyűjtögetők leszármazottai voltak.
Persze még semmi sincs eldöntve, hiszen a régészeti leleteknek többféle olvasatuk is lehet, ráadásul olyan új régészeti leletek is a napvilágra kerülhetnek, amelyek felülírják az eddigi elképzeléseket.
Ősi balti csoportok is szerepet játszhattak az ősgermán etnogenezisben, erre egyre több közvetett bizonyíték van, többek között a Közép-Norvégiában magas R1a Y-DNS haplo gyakoriság is gyaníthatóan erre vezethető vissza.
Egyébként a baltiak nyugati törzsei a szlávok és a germánok terjeszkedése előtt jóval nyugatabbra is éltek, mint a balti népek történelemből ismert elterjedése.
Nagyon is elképzelhető, hogy az IE-népek ősbalti csoportjai a Balti-tenger déli partvidékén nyugat felé terjeszkedtek végig a mai lengyel tengerparton, kisebb csoportjaik észak felé a Jütland-félszigeten és a dán szigetvilágon át a Skandináv-félszigetre is eljuthattak.
Persze a régészeti és az archeogenetikai anyagoknak nagyon sokféle olvasata létezik, biztosra nem lehet menni...
